Népsport, 1972. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-29 / 24. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS LABDARÚGÁS A rajt még messze van, de... Nincs az a „kevés", ami ne lenne „sok", s nincs az a „sok", ami ne lenne „kevés”. Két, homlokegyenest ellenkező vélemény. Az egyiket mostanában (a felkészülési munkával kapcsolatban) a játékosok, a másikat az edzők képviselik. S ez az a bizonyos kivétel, amikor nem a többség, hanem egy-egy ember véleménye dönt... Persze, a legtöbb játékos véleménye is megváltozik akkor, amikor formába lendül, s kiderül, hogy érdemes volt „szenvedni”! Az NB I B, az NB II és az NB III játékosai is így vannak a munkával. Több, mint kétszáz csapat, mintegy négyezer játékosáról van szó. A csapatok most igen fontos állomáshoz érkeztek, elkezdődnek - sorozatban - a mérkőzések. Az NB I B-sek közül a Debreceni VSC otthon kezdte, illetve folytatja, és Jugoszláviában fejezi be a kéthónapos munkát. Kedden és szerdán az ugyancsak Debrecenben készülő Ózdi Kohász ellen játszottak. Sorrendben a Nyírbátori Dózsa, a Rudabánya (kétszer) és az Egri Dózsa következik az ellenfelek sorában, majd február 11-én elindulnak Rijekába, s az ott töltött két hét alatt több mérkőzést vívnak. Kemény munka, nehéz előkészületi mérkőzések__Úgy látszik ez a véleménye a nehéz helyzetben lévő Volán SC szakosztály-vezetőségének, hiszen szerdán a Videoton ellen léptek pályára, szombaton az O. Dózisa ellen (mindkétszer Rákoscsabán) igyekszik bizonyítani a közlekedésiek gárdája, hogy nem volt hiábavaló az eddigi igen kemény munka! A rajtig még más NB I-esekkel is találkozik a Volán, amelynek vezetői már a jövő csapatát építik. S az érdekesség: ebben a 11-ben a tavaly igazolt, volt két Kossuth KFSE-játékos, Hajdú és Márkus is szerepet kap. Legalábbis ebben a pillanatban is így látszik! Szegeden az első kétkapus játékot január 31-re tervezik, ez még afféle hangulatos összecsapás lesz (nősök-nőtlenek), a következőt Szűcs György edző a tartalékok ellen tervezi. Aztán Mezőhegyes, majd (két hétre) Jugoszlávia következik. A végére egy NB I-es csapat és a helyi vetélytárs SZVSE marad! — Halló, Balatonfüredi — Halló, itt Kovács Imre, a MÁV DAC edzője. Tíz napja vagyunk itt, a MÁV üdülőben. Délelőtt szabadtéren, délután tornateremben készültünk. Eleinte csendesek voltak a legények, ma már úgy bírják a nagy munkát, mintha egész éven ezt csinálták volna. Márkénak és Hercegnek volt húzódása, de már ők is rendbejöttek. Most éppen csomagolnak, mert letelt a 10 nap, s utazunk a Győrbe, ott folytatjuk__ Nem hirdették öles plakátok, mégis közel 200-an voltak kíváncsiak a Békéscsabai Előre Spartacus első edzőmérkőzésére. Pillér Sándor edző már fél kilencre kirendelte fiait a pályára. A névsorolvasáskor derült ki, hogy Láza és Szűcs sérült, hiányzik Tasnádi, aki újját törte. Különösen a fiatalok tettek ki magukért a 90 perc alatt, s a Német vezette együttes alaposan megizzasztotta Dobóékat. A következő napokban a BVTSK-val, a Gyulai MEDOSZ- szal, a Szolnoki MÁV-val, a Szolnoki MTE-vel és a Szegedi Dózsával kerül majd szembe az NB I B-s viharsarki 11. Ha 16 nincs... Pontosabban: néha a n Pláne, ha az edző is úgy akarja. A 1 (balról jobbra) Tuba, Bata, Gündert és a medicinlabda is megteszi. A BKV Előre edzőpályáján és Sas harcol a labdáért! (Fotó: Lovas Albert) Ezzel megfelelőképpen „bemelegítettünk” az érdemben való eszmecserére. Áthidaló kérdéssel kezdtem. — Mint volt svéd labdarúgó, mit honosítottál meg edzőként Olaszországban, s ha visszamennél Svédországba, mit vinnél haza tanulságul az olasz futballból? — A svéd nyugalmat, a metodikát, a kitartást kellene ötvözni az olasz fantáziával, eleganciával, játékossággal. — Hogyan készíted fel a játékosokat taktikailag, elméletben és a pályán? — Nekünk is van állandó taktikánk, a nálunk gyengébbnek vélt, vagy egyenrangú ellenfélre ezt igyekszünk ráerőszakolni, ha engedi. Az erősebbekhez viszont mi alkalmazkodunk — észszerűen. Ami az elméletet illeti, Inkább szóban beszélünk meg mindent. A mágneses táblát csak akkor vesszük elő, ha kirívóan rosszul játszottak a fiúk. Ekkor is csak az alaphibát, csak a legfontosabbakat beszéljük meg. Nem szabad túlkomplikálni a taktikát! Gyakorlatban, a pályán, általában szerdán végzünk taktikai jellegű edzést. Egy helyben (alapfelállásban) és mozgásban. Védők-támadók ellen 1— 2, 1—3, 2—2, 2—3 ellen, de legéletszerűbb a 4—5 ellen. Természetesen mindig a védők vannak számbeli fölényben. Szaván fogtam: — Rajzolj le egy ilyen taktikai gyakorlatot! Rám nézett, vonakodott. — Ki mer Firenzében rajzota kezébe venni? — Igénytelen vagyok. Michelangelo grafika helyett jó lesz egy Liedholm-karcolat is! Nevetett, elővette a golyóstollát, lerajzolt egy gyakorlatot. — Van-e mérkőzés után értékelés? — Igen! Szükség van erre a tökéletesebb szakmai munka, a hibák javítása miatt. Erősíti a játékosok kritikai érzékét, mindig törekedni kell a jobb felé! Kedden néhány szóval beszélgetést kezdeményezek és a játékosok folytatják. Nem kívánok önostorozást, de fontos, hogy ne másban keressék a hibát, hanem önmagukban. Közben bejött a „piccolo bambino”, a „kis Li”, s le nem vette a szemét a Tatabánya-jelvényről. — Osztályozás számokkal, van-e? — Magamnak igen, 1-től 10-ig, de a fiúk felé nincs. Csak jó, vagy rossz. Legtöbbször elég, ha nem a megszokott meleg hangon szólok valakihez, vagy „kifelejtem” a nevét az értékelésből. Mi általában nem saját játékosainkról vezetünk statisztikát, hiszen azokat ismerjük, hanem az ellenfelek játékosairól! Most jött a „keresztkérdés”: — És a rossz kritikát mindenki elfogadja? Elismerik, hogy rosszul játszottak? — Általában igen! Nagyon ritka esetben van ellenvélemény. Ilyenkor a játékostársak, elsősorban a csapatkapitány igyekszik jobb belátásra bírni az illetőt. Mindig sikerrel. Miért, nálatok nem így van? A váratlan kérdés kissé megzavart. Mély lélegzetet vettem, és csak utána válaszoltam: — De, hogyne! — gondolom elég meggyőző volt a hangom. Kínos szünet támadt... Megint szerencsém volt azonban, mert megcsörrent a telefon. A házigazda elnézést kért és barátságos beszélgetést folytatott svéd—olasz nyelven — Hamrin feleségével. A beszélgetés végén elmondta, hogy a volt világhírű játékos most Délen edző, a Pro Vercelli C-ligás csapatánál. Ez a nagy tradíciójú együttes jelenleg az utolsó helyen áll. Hamrinnal próbálják életrekelteni. Aztán újabb „kényes” kérdés következett: — Van-e pénzbüntetés taktikai fegyelmezetlenségért? — Nem, soha! Az olasz játékos vigyáz, amit kérnek tőle, megteszi! És nem azért, mert profi! Akit erre figyelmeztetni kell, az már rossz! ösztönszerűen csinál hibát, de minden rosszindulat nélkül! A játékosnak úgyis van bűntudata, tovább sem én, sem vezető, sem játékostársa nem bántja. Bízunk egymásban, abban, hogy mindenki hibázhat, és hogy legközelebb majd javít. Ide tartozik azonban, hogy a játékosoknak van egy „spórkasszájuk”. Maguk kezelik: minden perc késés 1000 líra. Év végén ebből van a „házibuli”, így beszélgettünk, kedélyesen, közben a kedves háziasszony terítéke is elkészült — amolyan svédasztal. Mindenkiazt vett az ízléses tálakról, amit megkívánt. Előbb egy „birra” (sör) következett, majd újabb finomfalatok után — mi más, mint a toszkánai nemzeti ital, a Chianti. Gyümölcs, sajt és kávé után már a búcsú következett. Amíg a taxit vártuk, megkérdeztem: — Annyiszor említetted, hogy a svédek mindig hívnak haza. Azt is mondtad, szereted a magyarokat. Mielőtt hazamennél, átutazóban töltenél-e kis időt Magyarországon? — Amíg munkát kapok Olaszországban, maradok. Utána szívesen. Boldogan megyek oda, ahol szeretik és értik is a futballt és ahol olyan a vendégszeretet. Megjött a taxi. Még egy kézfogás. Liedholm kikísért, integetett utánunk. Nemcsak kitűnő edző. Jó házigazda is. Az Arno partján kiszálltunk és gyalog mentünk a szállodába. Firenzét csak az tudja élvezni, aki nem siet Lakat Kérdlie. : ITÁLIAI JEGYZETEK Vacsora — keresztkérdésekkel Hadbsy \ / X cffifífLuqr A I ( \ ÖA-UcSSf QALL roL O ORi^NölNI MIK..., Rába ETO..., MÁV DAC öreg motoros, vagy ha úgy tetszik: régi labdarúgó. Régi, de nem öreg! „Mindössze” 36 éves. Igaz, mások ebben a korban már régen abbahagyják, Máthé Jánost azonban doronggal sem lehetne lezavarni a győri kék-fehérek nádorvárosi pályájáról. Szerencséjére (és a csapat szerencséjére is) Kovács Imrénél, a csapat edzőjénél, nem a kor, hanem a teljesítmény, az akarat, a szív, a lelkesedés, a tudás számít, így a mokány győri fiú helye egyelőre nem forog veszélyben a MÁV DAC- ban. A higgadtsággal nemcsak régen, fiatalabb korában, az MTK-ban, hanem később az ETO- ban is hadilábon állott. Ma viszont ő az első, aki nyugalomra inti társait. Hjú, változnak az idők, változnak az egykori fenegyerekek ... Focislalom az Üllői úton Lassan a múlté ez a szólásmondás: „Szerezze be tűzifáját, bontják már a Fradi-pályát!”. Már alig van mit bontani, csak egy árva, régi lelátó éktelenkedik a pálya végében. S ahogy kibontakoznak az új stadion körvonalai, a szabadjára engedett fantázia már sejteti: majdan „félelmetes” aréna lesz a régi helyén. Pénteken délután a formálódó képet még a szemerkélő eső sem tudta elrontani. A ferencvárosi játékosok fél háromkor, zöldfehér pettyes labdával a hónuk alatt, lassan, komótosan baktattak a téliesen kopott gyepszőnyeg felé. Néhányuk mozgásán látszott a fásultság és a fáradtság. Aztán a földre pattant a labda és ez feloldotta a merevséget. Csanádi Ferenc néhány perc szabadfoglalkozást engedett fiainak, közben a következőket mondta: — Most van a második krízis, nagyon fáradtak a gyerekek. Naponta két edzést tartunk, s mert változatlanul a kemény felkészülés híve vagyok, a tavalyihoz képest növeltem az edzések intenzitását. A jövő héten azonban már csak kétszer lesz egy héten délelőtt és délután is edzés. — A hírek szerint Jugoszláviába utazik a csapat. — Még folynak a tárgyalások, biztosat nem tudok mondani. Ha nem utazunk, akkor is sorozatmérkőzésekre lesz szükség, mert szeretnénk jól felkészülten továbbjutni az UEFA Kupában. —• A Zsdjeznicsar nem látszik a legnehezebb ellenfélnek. — No, no! Szerintem nagyon is nehéz ellenfél. Keményen, sőt, túl keményen játszik és nagyon tud védekezni. — Jelenleg kik a sérültek? — Rákosi kisebb húzódást szenvedett, így kapott egy hét felmentést. Megyesinek megsérült a bokája, Mucha pedig csak a jövő héten kezdheti el az edzéseket. Amíg a beszélgetés tartott, a játékosok 11-es rúgóversenyt rendeztek. A változatosság kedvéért Bálint állt a kapuba, s harsány kacajjal nyugtázta, hogy Novak a felső kapufára rúgta a büntetőt. Hansant az edzői síp, s elkezdődött az edzés. Branikovits kedvesen invitált, hogy menjünk velük futni egy kicsit. A bemelegítést kapuralövés követte. Közben Mucha is megjelent a pálya szélén, civilben: — Kétszer operáltak, ma hagytam el a kórházat. Remélem, egy hét múlva már ismét a pályán leszek, nagyon hiányzik még az alapozás is. Sürgősen be kell szereznem egy pár sípcsontvédőt, mert az orvosok szerint sokáig érzékeny lesz a lábam , majd nem tudja megtagadni magát, s örömmel rúgott vissza társainak egy arra guruló labdát. Az edzés vidáman, jókedvűen folyt, Horváth hatalmas lövése alig suhant el Kű feje mellett, aki gyorsan meg is jegyezte: — Bravó, majdnem eltaláltad a sapkámon a pompont! Aztán, a pálya közepén két sorban négy-négy karót állíttatott fel az edző, s elkezdődött a focislabrm. A játékosok úgy etikáztak a botok között, hogy öröm volt nézni. Végül 30 perces játék következett a tartalékcsapat ellen, s ezzel véget ért a zöld-fehérek idei negyvenedik edzése l. d. Mikor nem lehet 11-est rúgni? Jókedvű bírófeleségek, elégedett vezetők Az elnök az egyik asztalnál ült. A másiknál az oktatási albizottság vezetője hajolt a papírok fölé. Mindketten „dolgozatokat” javítottak. Éppen a győri csoport anyagait vizsgálták. — Elégedettek a válaszokkal? — kérdeztük az elnököt, Szilágyi György doktort. — Igen A Győr-Sopron megyei játékvezetők általában jól feleltek. — Kik tartoznak a tanulókörébe? — Palotai Károly a vezetőjük, rajta kívül Tapolczai, Rúzsa, Körös, Gyimesi és Félix tevékenykedik abban a csoportban. — Milyen kérdésekre kellett megfelelni? — Olyan esetek kerültek szóba, amelyek elég gyakran előfordulnak a bírói gyakorlatban, de van közöttük, amelyik ritka eset. — A győrieknél mi tartozott a „ritka” kategóriába? — Feltettük, mit csinál abban az esetben, amikor az egyik csapatban már csak heten vannak, s ekkor 11-est kell ítélnie a csonka együttes ellen, közben a büntetőt előidéző labdarúgó bejelenti: megsérült és elhagyja a pályát? Palotaiék, nagyon helyesen, azt írták a tesztlapra, hogy a mérkőzést azonnal le kell fújni, mert csak hatan maradtak a pályán! A II-est sem szabad rúgatni, mert bármi az eredmény, a hat főre apadt csapat elvesztette a találkozót. Az esetről természetesen a bíró beszámolót készít, s a kiállított játékosok ügyét a fegyelmi bizottság tárgyalja majd. — A kérdésekre így válaszolni lényegében nem is olyan nehéz — vetettük közbe. — Van idejük a bíróknak, nyugodtan utána nézhetnek, mit is írjanak. — Ez igaz. De azzal, hogy utána néztek, megkeresték a választ, máris megtanulták a helyes döntést. — Más jellegű vizsgakérdés is szerepelt a programban? — Természetesen. Vigyáztunk arra, hogy ne csak a játékszabállyal kapcsolatos esetekről faggassuk bíróinkat, így megkérdeztük: mit tesznek abban az esetben, ha mérkőzés közben észreveszik, hogy sört mérnek a lelátókon. Az eddig elhangzottak tulajdonképpen általános, hogy úgy mondjuk „személytelen’k kérdések. Volt olyan rész is, amely a bírók gyakorlatából kért választ? — Mindenki kapott olyan feladatot, hogy írjon le a saját gyakorlatából egy megtörtént ritka esetet. A győri példa: egyikükkel a közelmúltban előfordult, hogy a 40. percben, persze tévedésből, lefújta az első félidőt. Amikor lefelé mentek, az egyik kollégája figyelmeztette: még öt perc hátra van! Sípolt, visszarendelte a csapatokat, s folytatták a meccset. A tanulságot is levonták az esetből. Ha jól működött volna a bírói hármas, akkor ilyen kínos eset semmiképpen nem következik be. — Mikor összesítik az országos keret tagjainak válaszait? — Február 18-án és 25-én Budapesten az országos keret valamennyi tagja részt vesz a továbbképzésemn. Ekkor tisztázzuk az összes vitás ügyet . Ezután arról beszélgettünk, mikor kezdődik az alapozás? Lesz-e változás a keretekben? Mi történik a tavaly visszavonult bírókkal? Általában miként becsülik meg a törzsgárda tagjait. — Nem is emlékszem, mikor volt olyan jól sikerült évzárónk, mint a mostanii — jegyezte meg az országos JB elnöke. — Mindenki örömmel vette tudomásul, hogy a törzsgárdatagok megkapták az arany-, illetve az ezüstjelvényt. A nyugalomba vonult bírók, Zsolt István, Vadas György, Vadas János, Wottara Tibor, Tófalvi István értékes tárgyjutalmat vettek át volt kollégáiktól. És ami szintén nagyon fontos: a bírófeleségek is jól érezték magukat! Néhányan elmondták, mennyi rossz percük volt azért, mert férjük bíró. De most, hogy megismerkedtek a kollégákkal, egymással, szívesen vállalják hálátlan szerepüket férjükért, a bírói „mundér” becsületéért. Nagyon jólesett hallani, ez a spontán jött nyilatkozat megerősített abban: érdemes fáradozni. — Ami a jövőt illeti — mondta befejezésül az elnök — február 8-án kezdődik az alapozás bíróink számára. Februárban hirdetünk keretet. Már most kijelenthetem, az NB I-ben nem lesz változás! A többi osztályokban is csupán annyi, hogy tovább fiatalítunk. Az elnök és Major István, az oktatási albizottság vezetője, visszatért munkájához. Folytatta az értékelést Amint hallottuk: sok jó osztályzat lesz! Tehát a rajt előjelei kedvezőek! Varga Béla Szombat, 1972. január 29. )