Népsport, 1972. december (28. évfolyam, 288-312. szám)

1972-12-04 / 291. szám

XXVIII. 291. ♦ 1972. december 4. LABDARÚGÁS Szegedi EOL-Bp. Honvéd 2:1 (1:0) Szeged, 14 000 néző. Vezette: Emsberger (****). (Győri, Bál­la). SZEOL: Gujdár (7) — Bánfal­vi (9) — Várhelyi III (7), Molnár (6), Magyar (8), Virágh (7) — Mé­szár (7), Vörös (7) — Antal (6), Vass (7), Berkes (7). Edző: Bundzsák Dezső. Bp. Honvéd: Bicskei (7) — Ke­lemen (8), Egervári (5), Szű­cs (7), Tajti (6) — Pál (7), Kocsis (6), Czakó (5) — Pusztai (7), Fehérvári (6), Kozma (5). Edző: Mészáros József. Csere: Czakó helyett Pintér (6) a szünetben, Vörös helyett Varga (—) a 81. percben, Berkes helyett Pataky (—) a 90. perc­ben. Góllövő: Magyar a 17. perc­ben, Vass a 48. percben, Kocsis a 62. percben. Sárga lap: Kocsis a 18. perc­ben, Molnár és Kozma a 37. perc­ben. Szögletarány: 6:2 (3:1) a Bp. Honvéd javára. A SZEOL kezdte a játékot, és azonnal Bicskeinek akadt dolga: Vörös elöl kellett felszednie a labdát. Ezután Pál két védőt is átjátszott, az alapvonalról be­adott, de Virágh látványosan mentett. A nyolcadik percben Berkes ügyes cselek után be­adott, de a csatártársak feje fe­lett elszállt a labda. A SZEOL irányította a játékot és ügyes támadásokat vezetett, főleg Berkes révén. Az első jó támadást a vendégek a 16. perc­ben vezették: Fehérvári elfutott, jól adott középre, de Kocsistól elpattant a labda és Gujdár köz­be tudott avatkozni. A 17. percben megszerezte a vezetést a SZEOL. Egervári a 16-os vonalánál buktatta Antalt. A szabadrúgást Magyar végezte el, akinek nagyerejű lövése a szétmozduló sorfal között a ka­pu bal sarka felé tartott és Bicskei hiába ért hozzá a lab­dához, az szinte bevitte a kapus kezét is a hálóba, 1:0 . A gól után a Honvéd veze­tett egy-két támadást, de ezek­ben nem volt elég szellemesség, a szegedi védők könnyen kiis­merték Kocsisék elképzeléseit és mindig közbe tudtak avatkozni. Két alkalommal azonban, lövés­­h­ez jutottak a piros-fehérek, de Czakó, majd Pusztai labdája is elkerülte a kaput. Érdekes, változatos és­­izgal­mas volt a játék, a szegediek többet birtokolták a labdát. A 37. percben Molnár és Kozma „nagy jelenete” után Emsberger ■mindkét játékosnak felmutatta a sárga lapot. SZÜNET UTÁN Vass szólózott, lövése azonban Bicskeiről szögletre pattant. Két percig állt a játék, mert a kapu mögötti dombra betódultak a nézők és amíg a rendezők nem távolították el őket, addig nem adott jelt a játékvezető a mér­kőzés folytatására. A 48. perc­ben Vörös rúgta a szögletet, Vass jól emelkedett ki a Hon­véd-védők gyűrűjéből és fejéről a kapu bal oldalába jutott a lab­da. 2:0 Egyik pillanatról a másikra fölénybe került a Honvéd és et­től kezdve végig rohamozta a hátralévő időt. Kocsis szabad­rúgását a kapu torkában Vass fejelte ki, majd Szűcs lövését védte Gujdár ... A 62. percben Bánfalvi sza­bálytalanul szerelte Pintért. 22 méterről rúghatott szabadrúgást a vendégcsapat, s Kocsis a sor­fal fölött a jobb felső sarokba csavarta a labdát. 2:1 Ezután Gujdár alászaladt Fe­hérvári beadásának, de Pusztai fejese elkerülte a kaput. A 63. percben Kocsis 14 méteres lö­vését a szegedi kapus lábbal rúgta ki. A vendégek rohamoz­tak, de a jól védekező SZEOL néhány váratlan ellentámadást is vezetett. A 74. percben Mé­szár az alapvonalig jutott, visz­­szagurította a labdát, de Antal lövése Bicskeiről kipattant. Ez­után Berkes futtából mellé dur­­rantott. Majd Virág vezette vé­gig a labdát a pályán, és a bal kapufa mellé lőtt. A 91. perc­ben Várhelyi III lövését Bicskei védte. Honvéd-támadásokkal fejező­dött be a mérkőzés. it ★ ★ ★ December ide, december oda: 14 ezer néző töltötte a kora délutáni órákat a SZE­­OL-stadionban. Sokan ezt a hirtelen tavasziasra fordult időjárás számlájára írták. A közönség nagy része azon­ban azért ment ki, hogy az első perctől kezdve lelkesen biztassa a, hetek óta bravú­rosan szereplő szegedieket. A SZEOL játékosai nagysze­rűen játszottak az első fél­időben, szinte szóhoz sem en­gedték jutni a Bp. Honvé­dot. Okosan tartották a lab­dát és váratlanul váltottak ritmust, gyors támadásokat vezetve a széleken, gyakran veszélyeztették Bicskei ka­puját. Az első játékrészben a vendég­­együttesre szinte rá sem, lehetett ismerni. Szünet után fordult a koc­ka! A Bp. Honvéd átvette a játék irányítását, ezt nagy­részt a jól irányító Fáinak és a támadókat is segítő Szűcs­nek köszönheti. A második gól felpaprikázta a Bp. Hon­védot és szinte kapujukhoz szegezte a szegedieket. A szélekről beívelt labdákat azonban a jól záró védők rendre kifejelték, a középpá­lyások távoli lövései pedig általában elakadtak az ön­­feláldozóan közbevetődő sze­gedi hátvédeken. A nagy nyo­­mást átvészelték a hazaiak, sőt, a hajrában néhány gól­­veszélyes támadást is vezet-A SZEOL kapuját Gujdár jól őrizte. A csapat és a mezőny legjobbja Bánfalvi volt, aki nemcsak a földön, hanem a levegőben is úr volt. Méltó társának bizonyult Magyar, nagyszerű gólt lőtt, jól rombolt és ellentámadásokat is indított. A középpályások mara­déktalanul ellátták feladatukat, nemcsak a védelemnek segítet­tek, hanem a játékszervezés mellett támadásvezetésre is vál­lalkoztak. A csatártrió tagjai néhányszor alaposan megkever­ték a Honvéd védelmét. Berkes ügyesen játszott, Vass és Antal pedig gólveszélyes volt. A Bp. Hon­véd védői közül csak Szűcs játékát lehet dicsérni, aki a második­­félidőben gyakran kapura is lőtt, a következő pillanatban pe­dig már hátul segített. A kö­zéppályás Pál volt az együttes legjobbja, nagy területen ját­szott. A csatársorban Pusztait­ lehet csak maradéktalanul di­csérni, vállalta a közelharcot és gyors támadásokat vezetett. Lantos Gábor Vasas—Komló 2:0 (1:0) Komló, 2000 néző. Vezette: Bir­­csák (*****), (Nagy G., Závodsz­­ky). Vasas: Tamás (7) — Török (6), Fábián (5), Vidáts (5), Lakin­ger (6) — Komjáti (5), Pus­kás dr. (7), Kovács F. (5) — Szabó (4), Váradi (5), Gass (5). Edző: Baróti Lajos. Komlói Bányász: Erdősi (4) — Kótai (5), Kovács (6), Makray (4), Csordás (5) — Tresch (6), Tallósi (6), Solymosi (4) — Bor­­dács (4), Juhász (5), Bencsik (5). Edző: Lantos Mihály. Csere: Makray helyett Horváth (4), Solymosi helyett Orsós (3), Szabó helyett Tóth (5), mindhá­­rom a szünetben, Kovács F. he­lyett Szőke (4) az 58. percben. Góllövő: Puskás dr. a 25. perc­ben, Tóth a 7­6. percben. Szögletarány: 5:4 (2:1) a Kom­lói Bányász javára. A két csapatkapitány virágz­ásokrot nyújtott át a századik VB I-es mérkőzésen működő Kircsák Gusztáv játékvezetőnek. A komlóiak lendültek támadás­ba. A 6. percben Juhász kicse­­ezte Komjátit és Vidátsot, lapos lövését Tamás vetődve védte. Az ellentámadás befejezéseként Szabó labdáját tette ártalmatlan­ná Erdősi. Egy-egy gyors megug­rás, illetve egy-egy könnyelmű védelmi megoldás jelentett ve­szélyt a kapukra. A 15. percben Gass éles beadása Kovácsról vá­gódott ki. Közvetlen utána Vá­radi becsapta Makrayt a bal ol­dali szögletzászlónál, éles szög­ből lőtt, de Erdősi jól blokkolt. A 20. percben Fábián rosszul adott haza 40 méterről és szög­let lett a dologból. Bencsik be­ívelésénél Tamás szépen húzta le a labdát Tallósi elől. A 25. percben Váradi a szélről puhán középre emelt, Erdősi kiejtette a labdát és Puskás dr., Tallósi mellett, négy lépésről az üres kapuba továbbított. 1­ 0 a vendégcsapat javára. (Óriási potyagól!) A 29. perc­ben Juhász ügyesen otthagyta Fábiánt, de 10 méterről, nagy helyzetben Tamás kezébe lőtt. A 34. percben egyenlítési lehetősé­get szalasztott el a Bányász. Bordács csavart szabadrúgását Juhász 8 méterről a kifutó Ta­más elől az üres kapu fölé fe­jelte. A továbbiakban ellaposo­dott a játék, a küzdelem azon­ban heves maradt. SZÜNET UTÁN a cserék révén mindkét oldalon átszervezték a csapatot. Tallósi vette át Váradi őrzését és Hor­váth ment előre. A vendégeknél Gass—Váradi—Tóth lett a csa­tárhármas. A hazaiak változat­lanul nagy erőfeszítéseket tet­tek az egyenlítésért. Az 51. percben Bencsik az ötös sarká­nál felpörgette a labdát, s oda lett a nagy lehetőség. Nem sok­kal későbben ugyancsak Ben­csik remekül elhúzott a szélen. Juhász elé játszott, az össze­kötő az ötösön visszafejelte a labdát Horváth elé. A frissen beállt középpályás azonban nem nézett fel és az ötös vonaláról Tamás ölébe rúgta a labdát. Ha­tározott fölénybe került a hazai gárda, a fővárosiak védelme többször hibázott, ám a komlói támadók képtelenek voltak be­venni Tamás kapuját. Az utolsó , 20 percben már kitámadott a Vasas. A felfutó Lakinger a 69. percben belőtte a labdát, de a kapu torkában Tóth nem találta el. A másik oldalon Bencsik be­adását Tresch tovább fejelte, Horváth azonban nem számított rá. Az ellentámadás során Gass elhúzott a szélen, jó labdáját Váradi 8 méterről, teljesen tisz­tán állva, a léc mellé durrantot­­ta. A 76. percben végleg eldőlt a két pont sorsa. Lakinger elő­retört, a balösszekötő helyén ki­ugratta Váradit. A középcsatár lövését Erdősi kiütötte, éppen a befutó Tóth elé, akinek 5 mé­terről már nem volt nehéz a hálóba küldenie a labdát. 2:0 Még egy Váradi-bombaszabad­­,­rúgást védett a komlói kapus, aztán Tamás kapusánál Bencsik újból az ötösön hibázott és vé­get ért a heves küzdelem. ★ ★ ★ A három helyen megválto­zott komlói csapat nagy becs­vággyal küzdött. A hazaiak végig egyenrangú ellenfélnek bizonyultak. Úgy tűnt, mint­ha a Vasas lebecsülte volna a múlt fordulóban súlyos ve­reséget szenvedett Komlói Bányászt. A piros-kékek nem hitték el, hogy a vendéglá­tók végig bírják erővel. A találkozón döntőnek bizo­nyult, hogy a fővárosiak kapu előtt határozottabbak voltak. Váradi külön őrzőt kapott Makray, majd Tallósi személyében. A váltakozó tá­madások után esett potyagól átmenetileg visszavetette a hazaiakat, de később újítani tudtak. Szünet után ugyanis beszorult a Vasas, a lendüle­tesen támadó Bányász-csa­társor azonban nem tudta bevenni a jól védő Tamás kapuját. Közepes színvona­lú mérkőzésen szerencsés gólokkal szerzett két pontot a piros-kék együttes. A Vasas kapujában Tamás hibátlanul vé­dett, nagyszerűen helyezkedett. A hátvédek közül Török és La­kinger nyújtott átlagon felülit. Lakingernek felfutásra is és jó beadásokra is maradt ereje. A háromtagú középpályássor leg­jobbja Puskás dr. volt, aki az egész pályát bejátszotta. A csa­tárok halványabb játékot mutat­tak. A Komlói Bányász kapujában Erdősi az első gólnál döntő hibát vétett. Kovács volt a védelem legbiztosabb embere. Tallósi mindkét félidőben jól rombolt és a támadásokat is se­­­gítette. A csatárok közül Bencsi­­két lendül­etéért, Juhászt pedig szorgalmáért lehet dicsérni. Vízhányó Imre Videoton-Rába ETO 2:1 (0:1) Székesfehérvár, 10 000 néző. Vezette: Halász M. (***). (Sa­­bácz, Vecsera). Videoton: Kovács L. (5) — Vass (6), Kovács J. (7), Fejes (6), Mester (5) — Nyitrai (4), Karsai (6), Burka (6) — V­oliek (5), Nagy II (6), Szalmásy (7). Edző: Kovács Ferenc. Rába ETO: Pálla (6) — Keglo­­vich (5), Pozsgai (5), Sebők (6), Magyar (6) — Nagy (6), So­mogyi (7), Póczik (6) — Pén­zes (5), Stolcz (4), Glázer R. (5). Edző: Farsang Ferenc. Csere: Nyitrai helyett Har­tyán­ (6) a szünetben, Somogyi helyett Varsányi (6) a 77. perc­ben. Góllövő: Somogyi a 31. perc­ben, Szalmásy a 47. percben, Nagy II az 50. percben. Sárga lap: Keglovich a 35. percben. Szögletarány: 6:3 (3:2) a Rába ETO javára. A mérkőzés előtt Kovács Fe­renc edző elmondta, hogy új kapus mutatkozik be a Tatabá­nyáról igazolt Kovács László személyében. Fehérvári Alfréd, a Rába szakosztályvezetője azt fejtegette, hogy pontszerzés re­ményében érkeztek Székesfehér­várra. Az első veszélyes helyzet a 12. percben adódott, ekkor a kapu­ra húzó Szalmásy ütközött Pozs­­gaival, elesett, s oda lett a kí­nálkozó alkalom. Hosszú ideig mezőnyjáték folyt, majd a 20. percben Somogyi 14 méterről a jobb sarok mellé gurított. Ál­talában a vendégek kezdemé­nyeztek többet. A 21. percben Glázer átadását Póczik futtából a jobb kapufára lőtte. A másik oldalon Karsai kivárt a Rába kapujának előterében, s szögletre mentettek előle. A 31. percben Pénzes futott el a jobb oldalon, lövésszerű beadását az ötösön tartózkodó Kovács L. szépen lehúzta, de aztán idegességében kiejtette a labdák Somogyi ott­ termett, s mintegy 8 méterről a kapu jobb oldalába lőtt, 1:0 , a vendégek javára. A 35. percben ide-oda patto­gott a labda a vendégek­ kapuja előtt, végül Karsai nagy hely­zetben 8 méterről nem tudta eltalálni az üres kaput. A 37. percben Wollek 30 méteres sza­badrúgását Pálla nagy bravúr­ral ütötte a mezőnybe. A 38. percben Nagy II beadását Wol­­­lek 5 méterről a jobb kapufa mellé fejelte, majd a másik ol­dalon Póczik elöl Kovács L. mentett az utolsó pillanatban. A SZÜNET csak­ rövid ideig tartott, mert egyre jobban leszállt a köd. A 47. percben Szalmásy ugrott ki a védők közül, átkerült a­ bal oldalra, azután 4 méterről, a kapust is kicselezve a jobb sa­rokba lőtt. 1:1 Az 50. percben Nagy II elvet­te a labdát Pozsgaitól, kapura tört, Pálla kétségbeesetten kifu­tott a csatár elé, Nagy II jobb­ra elhúzta mellette a labdát, az­után nagy nyugalommal, 8 mé­terről az üres kapu közepébe lőtt. 2:1 Továbbra is a hazaiak roha­moztak. Egy ellentámadás során a 64. percben Fejes mellett Glá­zer elhúzott, de 8 méterről nem találta el a kaput. A Rába nagy erőfeszítéseket tett az egyenlí­tésért. Gyors egymásutánban három szögletet is ért el, de a Videoton-védők hárítani tudtak. A 74. percben Wollek labdáját Nagy II nem érte el a kapu tor­kában. A 82. percben Wollek be­adására Karsai és Szalmásy fu­tott rá, egymást zavarták, s oda lett az újabb gólszerzési alka­lom. A 88. percben az előre­törő Kovács J. elől mentett szé­pen Pállá. ★ ★ ★ Mindkét csapat hasonló hadrendet választott erre a 9­1 percre. Az L félidőben a 4—3—3-at a vendégcsapat több tartalommal töltötte meg, mint ellenfele. A Rába ETO mind a védekezésben, mind a támadásban többet nyújtott. Középpályás sora Somogyi vezérletével gyak­ran jelentett veszélyt. Az első 45 percben Somogyi gólt szerzett, Póczik pedig a kapufát találta el. A szünetben Kovács Fe­rencnek, úgy látszik, sikerült lelket öntenie csapatába. A csere is lendített a Videoton játékán és a hazai csapat lényegében négy percen be­lül a maga javára fordította a mérkőzést. Ekkor Burka jól semlegesítette Somo­gyit és szinte ugrásszerűen javult fel a hazaiak közép­pályás játéka. Elöl a Szal­­másyra és Nagy II-re épí­tett támadójáték sokkal ve­szélyesebb lett. Végig nagy küzdelem jellemezte a mér­kőzést. Az I. félidőben ha­tározottan jobb volt az ETO, a Videotont dicséri azonban, hogy szünet után nagy lelke­sedésével megfordította a vesztésre álló mérkőzést. A Videoton kapujában a fiatal Kovács L.- nek több jó védése volt, a gól­nál azonban nagyot hibázott. A közvetlen védelemből Kovács J. és Fejes játéka tetszett legin­kább, mindketten számos táma­dást akadályoztak meg. A kö­zéppályás sor fordulás után na­gyot javult. Karsai és az akkor beállt Hartyá­n­ már irányítani tudta a játékot. A csatárok szü­net utáni játékukért érdemelnek dicséretet, különösen Szalmásy tűnt ki, de megfelelt Nagy 11 is. A Rába ETO védelme is egy félidőn át jól állt a lábán, a II. félidő elején azonban többször is hibázott. Pálla, a beállós Sebők és Ma­gyar nyújtotta a legtöbbet.­­A középpályások, főleg az I. fél­időben, kitűnőre vizsgáztak. So­mogyi jó karmesternek bizo­nyult, tetszett Póczik erőteljes játéka is. Elöl a két szélső az első 45 percben több ügyes tá­madást vezetett. Varga Béla NÉPSPORT 3 A forduló válogatottja Géczi (FTC) Várhelyi III Dunai Magyar Nyirő (SZEOL) (MTK) (SZEOL) (Tatabánya) Tóth Gy. Tóth A. (ZTE) (U. Dózsa) Pusztai Szurgent Bene­­ Szalmásy (Honvéd) (Csepel) (U. Dózsa) (Videoton) A forduló játékvezetője: Búcsák Gusztáv (Vasas-Komló). A második csapat Brünyi (MTK) Török Bánfalvi Horváth J. Virágh (MTK) (SZEOL) (Cs. Dózsa) (SZEOL) Oborzil Puskás dr. (MTK) (Vasas) Bartos Kovács Vass Berkes (Csepel) (SBTC) (SZEOL) (SZEOL) Csepel—Diósgyőr 2:0 (0:0) Csepel, 1500 néző. Vezette: Katona (****). (Fehér II, Tom­pa). Csepel: Hajdú (7) — Pető (5), Molnár (6), Kandi (5), Hunyadi (1r) — Gulyás (6), Somogyi (6) — Bartos (6), Buronyi (5), Szur­gent (7), Vizi (5). Edző: Keszt­helyi Mihály. Diósgyőr: Veréb (6) — Gál (fi) — Tamás (6), Kendi (5), Hajas (5), Kolláth (5) — Vass (5), Sa­lamon (5) — Udvarev (6), Hor­váth (4), Sikora (4). Edző: Prei­­ner Kálmán. Csere: Somogyi helyett Lo­soncai (6) a 37. percben. Sikora helyett Fekete (6), Kendi he­lyett Tábori (6) a 63. percben. Góllövő: Szurgent az 53. és az 57. percben. Sárga lap: Salamon a 39. perec­ben. Szögletarány: 10:2 (6:1)­­a Cse­pel javára. A 7. percben Molnár hazafe­jelte a labdát, nem vette ész­re, hogy közelben van Horváth, aki rárajtolt és a kiinduló Haj­dú fölött éppen, hogy a kapu fölé emelt. Ezenkívül nem sok esemény adódott az első ne­gyedórában. A DVTK lelkesen és sok emberrel védekezett, a Csepel pedig támadást támadás után vezetett , kevés ered­ménnyel. A 21. percben Sala­mon letalpalta Somogyit, a cse­peli fiú azonban rövid sántiká­­lás után tovább játszott. A 26. percben egy előrevágott labdá­ra Vass rajtolt rá, Hajdú a 16-oson kívülre futva, lábbal tisztázott előle. Utána ismét Molnár egy hazaadással bor­zolta a hazai kedélyeket. Haj­dúnak gyors vetődéssel kellett mentenie a mozgékony Udva­rev elő. Félóra után, a ven­dégeknek is volt egy-két pró­bálkozásuk. A 36. percben Ha­jas lőtt 22 méterről, ez azon­ban nem okozott gondot Haj­dúnak. A 37. percben a sérült Somogyit Losonczi váltotta fel. A 39. percben Salamon Pető­nek is „odalépett” és ezért már sárga lapos figyelmeztetést kapott a játékvezetőtől. Két perc múlva adódott a vendég­csapat első helyzete. Udvarev elfutott a jobbösszekötő helyén, 12 méterről azonban keresztbe, a jobb alsó sarok mellé rúgta a labdát. A 45. percben Buro­nyi 12 méteres fejese a felső lécről pattant vissza a mezőny­be. Az esetnél Buronyi és Kol­láth összefejelt, a diósgyőri já­tékos ápolásra szorult. SZÜNET UTÁN felgyorsított a Csepel. . A 47. percben Losonczi 6 méterről a hálóba, lőtte a labdát, a játék­vezető azonban les miatt nem ítélte meg a gólt. Az 52. perc­ben Hunyadi 25 méteres, ügye­sen csavart szabadrúgása után Veréb a bal felső sarokról nyomta szögletre a labdát. Utá­na ismét a diósgyőri kapusnak volt egy bravúros védése. Szur­gent 7 méteres fejesét ütötte ki jó érzékkel. Az 53. percben megszerezte a vezető gólt a Csepel. Vizi labdáját Szurgent 5 méterről lőtte a hálóba. 1:0 Továbbra is nagy nyomás ne­hezedett a vendégek kapujára, s az 57. percben ismét a csepeliek szereztek gólt. Bartos jobb ol­dali beadása után Szurgent 1 méterről küldött fejese kötött ki a jobb felső sarokba. 2:0 A 60. percben Buronyi lövése a tél felső sarok mellé került. Rohamozott a Csepel, nagy munkában voltak a vendégek védői. Az utolsó félórában a Diósgyőr is vezetett egy-két ak­ciót. A 61. percben Udvarev előtt adódott gólszerzési lehe­tőség. Előbb Hunyadit, majd Molnárt is kicselezte, de , 14 méterről küldött lövését Hajdú gyors vetődéssel elcsípte. A mérkőzés hajrájában már ke­vesebb esemény adódott. Lo­sonczi fejelt 10 méterről a kapu mellé, majd Fekete kö­zeli lövését fogta Hajdú. ★ ★ ★ A mérkőzés első fél órá­jában eseményszegény, szür­ke játék folyt a pályán. A vendégcsapat alaposan meg­szervezte védelmét, szemlá­tomást arra törekedtek a diósgyőriek, hogy egy gól nélküli döntetlent „kibekkel­­jenek”. A Csepel az első félidő túlnyomó részében irányította a játékot, de csatárai nem tudtak mit kez­deni a szívósan, 8—9 ember­rel védekező diósgyőriekkel szemben. A vendégek előre­tolt emberei közül viszont csak Udvarov egy-egy meg­mozdulása jelentett veszélyt, egyébként nem sok elképze­lés volt a diósgyőriek táma­dójátékában. Szünet után még jobban rákapcsolt a ha­zai gárda, lényegesen veszé­lyesebbek voltak a támadá­sok, annál is inkább, mert a két szélen igyekeztek meg­bontani az ellenfél védelmét. Mindezt eredménnyel tették. Négy perc alatt két gólt ér­tek el. Később a diósgyőriek is próbálkoztak. Több játé­kosuk is előre merészkedett, de akcióik nem voltak túlsá­gosan veszélyesek. A csepe­liek ebben a játékrészben is sokat támadtak, s meg­érdemelten győztek. A Csepel kapujában Hajdú biztosan látta el nem túl sok munkáját." A közvetlen védelem az első fél­időben időnként szem elől té­vesztette még az egy-két diós­győri csatárt is, szünet után már megbízhatóan játszott Gu­lyás is, Losonczi is sok táma­dást indított, az utóbbi ezek­hez gyakran fel is zárkózott. Elöl a lendületes, s jól cselező Bartost és a gólveszélyes Szur­­gentet illeti elsősorban a­ dicsé­ret, de a fiatal Buronyinak is voltak ügyes megoldásai. A DVTK kapujában Verébnek akadt né­hány jó védése." A közvetlen védelem sokat volt munkában. Az első félidőben még ered­ménnyel óvták kapujukat a góltól, szünet után azonban már nem tudták megúszni a ne­gyedórás nagy nyomást. Vass és Salamon új szerepkörében lel­kesen küzdött, de csak a vé­dőmunkájuk volt hasznos. Elöl csupán a lendületes és harcos Udvarev jelentett veszélyt. Várkonyi Sándor

Next