Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)

1975-08-10 / 188. szám

% / H­osikovo a bolgár birkózás egyik központja. A várost a XIV. században a törökök alapították, ötvenezer lakosa van, a középpontjában szép sportcsarnok áll. Ez lesz a színhelye a II. junior birkózó-világbajnokságnak. Az E-5-ös európai főútvonal mentén fekvő város néhány napig nemcsak gyógyfürdőjéről, a Mineroini Bániról, a Kenana­­parkról és az Szv. Arhangeli templom freskóiról és ikonosz­­tásáról lesz híres, hanem a világ birkózó-utánpótlásának nagy randevújáról is. G. Korcalovnak, a szervező bizottság elnökének előzetes tájékoztatása szerint 27 országból több mint 360 fiatal lép majd szőnyegre a két fogásnem küzdel­mei során. Az ünnepélyes megnyitóra kedden kerül sor; a kö­töttfogású versenyek csütörtökön, a szabadfogásúak pedig egy hét múlva, vasárnap fejeződnek be. 1. fejezet Névresnd­egú A kötött- és szabadfogású bir­kózás első jut­ior világbajnok­ságának az Egyesült Államok adott otthont. Olyan fiatal ver­senyzők nyertek itt aranyérmet,­­mint a kötöttfogású román Gin­­ga, vagy a szabadfogású szovjet Angyijev, akiknek útja szinte átszállás nélkül vezetett két évvel ezelőtt a felnőtt világ­­bajnokság színhelyére, Teherán­ba. A két­ fiatalember ott is aranyérmes lett. Nem szükséges különösebb jóstehetséggel megáldottnak len­nünk ahhoz, hogy leszögezzük: a haszkovói győztesek nyilván ott lesznek a legjobbak között a szeptemberi minszki VB-n, a montreali olimpián és — nem­ vitás — várhatóan a moszkvai olimpián is. Nemcsak a junior világbaj­nokság győztesei, hanem a ha­­parandai EB legjobbjai is fő­szerepet játszanak a baszkovói VB-n. Néhány nevet érdemes megjegyezni előre. Nem sokkal a svédországi kontinenstalálkozó u­lán felnőtt Európa-bajnoki címet nyert az NSZK-beli Krauss, a bolgár Petkov, s kö­zel állt hozzá a román Rum, a svéd F. Andersson és a szov­­jet Kolcsinszkij is. A szabad­fogású bolgár Dukov veresége ellenére is az 57 kg-o­s mezőny egyik legjobbjának számít, a csehszlovák Karabint pedig egy kellemetlen sérülés fosztotta meg az EB-aranyéremtől Lud­­wigshafenben­. Folytathatnánk a sort Sz. Beloglaszovval, a tavalyi junior VB 52 kg-os győztesével is, aki az idén a felnőtt világbajnokság szintű tbiliszi versenyen meg­nyerte súlycsoportjának küz­delmét olyan kiemelkedő ké­pességű versenyző előtt, mint a háromszoros Európa-bajnok Alahvergyijev. .. 2. fejezet Arany és ezüst Tavaly, a haparandai EB-n csak az ezüstérmet sikerült Balla Józsefnek, az FTC IBV- aranyérmes birkózójának meg­szereznie, aki a szabadfogás ne­hézsúlyú kategóriájában csak a korábbi junior és felnőtt vi­lágbajnok szovjet Angyijevtől szenvedett vereséget Lud­­wigshafenben. A magyar csa­patban egyébként nem ő az egyetlen felnőtt bajnok. A kö­töttfogás 48 kg-os súlycsoportjá­ban Sántha József kétszeres aranyérmes, tavaly is és az idén is gyors tusgy­őzelemmel verte a VB-bronzérmes Seres Ferencet. Az idei országos baj­nokságon a Kiinga távollété­ben nem volt vitás a diósgyőri Szalontai 7. győzelme az 57 kg-ban. [ Csapatunk főesélyese Hasz­­kovóban a nehézsúlyú Balla József, aki képes lehet arra, hogy a haparandai és a lud­­wigshafeni ezüstérmet, most aranyra váltsa át. Montreal, vagy Moszkva jegyében? Zsib­­rita János, az FTC vezető­ed­zője mondja: „Mi elsősorban a moszkvai olimpiára készítjük fel Jóskát■ Úgy véljük, hogy Haszkovo, Minszk és Montreal egyaként csupán ezt a hosszú­­távú előkészítést szolgálja.” A magyar csapat haszkovói szereplését mindenesetre alap­vetően befolyásolhatja Bálla eredménye. 3. fejezet Figyelőállás A haszkovói junior VB-n, nem vitás, olimpiai szemüveggel néz­zük legjobb fiataljaink helytál­lását. Igaz ugyan, hogy a mont­reali kötöttfogású csapat — a 43 kg kivételével — szinte tör­vényszerűen adott az eddigi eredmények alapján, s a sza­badfogásban is csupán néhány súlycsoport képviselőjéről kell gondoskodni a szűken egy év alatt... A junior vilá­gbajnok­­ság eredménye mégsem mellé­kes az olimpiai kiküldetés­­szem­­pontjából. . . Lehet, hogy Montreal. .. Lehet, hogy Moszkva. . . A lényeg azonban az, hogy a magyar birkózósport a lehe­tőség szerint minden súlycso­portban képes legyen az arany­éremért folytatot vetélkedés­ben méltó e­lenfétként verseny­ben maradni. A VS magyar szereplői KÖTÖTTFOGÁS. 48­ kg: Sántha József (Újpesti Dózsa). Született: 1955. XI. 2. BM-dolgozó. Kétszeres országos felnőtt bajnok. 52 kg: Tóth Gábor (DVSC) vagy Soós István (ÉVSG). 57 kg: Horváth Gyula (DVSC) vagy Légrády Gusztáv (Szondy SE). 62 kg: Kovács László (Duna­újvárosi Kohász). 1955. III. 27. Ács, állványozó. Junior bajnok. 68 kg: Soós Ferenc (Egri Va­sas). 1956. XII. 2. Műszerész. Junior bajnok. 74 kg: Zeke Gábor (FTC). 1956. VI. 3. Autószerelő. Junior bajnok. 82 kg: Fodor János (FTC). 1957. IX. 14. Víz- és gázsze­relő. Ifjúsági bajnok. IBV- győztes. 90 kg: Király Mihály?,(Dunaúj­városi Kohász). 1955. IV. 8. La­katos. Junior bajnok. 100 kg: Kozma Mihály (Du­naújvárosi Kohász). 1956. III. 3. Villanyszerelő. Ifjúsági bajnok. SZABADFOGÁS 48 gk: Szabó Lajos (Csepel Autó). 1956. IV. 23. Ipari tanuló. Junior bajnok. 52 kg: Szalontai Imre (Bp. Honvéd). 1955. VI. 23. Katona. Junior bajnok. 57 kg: Szalontai Zoltán (DVTK). 1956. VIII. 15. Hentes. Országos felnőtt bajnok. 63 kg: Mészáros György (Szondy SE). 1956. VIII. 29. Ka­tona. Junior bajnok. 68 kg: Nádházi István (Bp. Honvéd). 1956. V. 15. Katona. Junior bajnok. 74 kg: Németh István (Hala­dás VSE). 19­35. XI. 13. Betaní­tott munkás. Junior bajnok. 82­ kg: Búzás András (Bp. Honvéd). 1955. V. 28. Katona. Junior bajnok. 90 kg: Szakkai Attila (Bp. Spartacus). 1956. I. 6. Munkás. Junior bajnok. 100 kg: Czakó Zoltán (Bp. Honvéd). 1955. II. 8. Katona. Ifjúsági bajnok. Nehézsúly: Balla József (FTC). 1955. VIII. 27. Arukiadó. Felnőtt és junior EB-ezüstérmes, két­szeres országos bajnok, IBV-győztes. Bocs Ferenc Szekeres István Junior világbajnokság, Haszkovo Szalontai * A KÜLÖNJUTALOM A tűző napsütésben dél­­előtt és délután zajlott az ütközet. Hősiesen küzdöt­tek a fiúk. Hogyisne küz­döttek volna, amikor min­denki tudta, hogy a győztes, de még a helyezettek is kü­­lönjutalomban részesülnek. Mindenki tudta. Csak ő nem, a leendő ado­mányozó! No, persze, mint minden jelentősebb eseménynek, tör­ténetünknek is előzményei vannak. Az Aranylavór üdülő egyi­ke a legkorszerűbb, legké­nyelmesebb balatoni üdülők­nek. Szobái tágasak, konyhá­ja kitűnő, gyepszőnyeggel borított, virágoktól illatos parkját a legigényesebb an­gol lord is elfogadná. A tervezők és az építők nem feledkeztek meg a szó­rakozásról, a testet felüdítő aktív pihenés lehetőségeiről sem: lengőtekék, gyepsző­nyeggel borított kispályák, pingpong asztalok állnak a beutaltak rendelkezésére. A fenntartók még arról is gon­doskodtak, hogy pihenés köz­ben a gyerekek ne zavarják szüleiket, hiszen a jól fel­szerelt játszótéren óvó nénik foglalkoznak a kicsinyekkel. No, és a program? Már az első napon meg­tudtuk. Az ebédlőben csinos, fekete hajú lány jelent meg. Marika, a kultúr felelős. At­tól kezdve, hogy megpillan­tottuk, nem arra figyeltünk, amit mondott, hanem az alakjára, a hangjára, amint kedvesen felsorolta, mennyi kellemes szórakozás vár a tisztelt vendégekre. Szerepelt abban kirándulás Tapolcára, gyalogtúra a közeli Csillag­várba, könyv- és csónakköl­csönzés — természetesen díj­mentesen — és seregnyi le­hetőség a testedzésre. A fiatalok csillogó szem­mel, az idősebbek behúzott pocakkal figyelték, bámulták — a kultúr­felelőst. Akadtak olyanok is, akik csettintettek. No, nem kifejezetten a vál­tozatos program hallatán . . . A programismertetés után Marika joggal várta a jelent­kezőket a fejelésre, a láb­teniszre és a kispályás lab­darúgásra. A kedves vendé­gek azonban egyáltalán nem tolongtak. Sőt, teltek-múltak a napok, üresen ásítozott a játéktér, szomorúan lógtak a tekegolyók, s bizony, keve­sen koptatták a pingpong­­asztalokat is. Az első mozgolódás akkor támadt, amikor kiderült, hogy a gyalogtúrát, az erdőn át, a Csillagvárhoz Marika vezeti. Ennyi lelkes — pi­henését töltő — természet­kedvelő férfit még nem lá­tott a világ. Izzadva, liheg­ve, de kihúzott mellkassal zsongták körül a mindig kedvesen mosolygó lányt... A­kkor és át? Vagy a gya­logtúrát követő sza­lonnasütésnél pattant ki az ötlet? Ki tudja? Tény azon­ban, hogy másnap a regge­linél már szájról szájra járt a hír: a pingpongverseny győztese és a két helyezett puszit kap a kultúrfejelős­­től. Tudjuk a történelemből: egy jól időzített csók tróno­kat ingatott meg, birodalmak sorsát döntötte el. Vállró­­zsák, sőt, fejek hulltak a porba, a közlegényből egy­szerre tábornok lett vagy leg­alábbis testőr a királynő gárdájában. Hja, kérem, a csóknak ereje van. De­­ a puszi is szikrát csihol, mozgósít, testekre ser­kent! Ez történt az üdülőben is. A nevezetes napon Marika csak ámult-bámult. Hát még, amikor azt is tapasztalta, hogy egyik-másik jelentkező rákacsint. Mintha valami szembetegség ütötte volna fel a fejét az üdülőben ... A pingpongcsata lezajlott annyi részvevővel, hogy arra nemigen volt példa a nyaralóhely történetében. És következett az esti ered­ményhirdetés. A győztes­­ egy középkorú úr, aki már a kirándulás al­kalmával is folyton Mari­ka körül legyeskedett, ele­gáns öltözetben, feszesen lé­pett a kultúrfelelős elé. Ma­rika a megszokott mozdulat­tal nyújtotta át az oklevelet, gratulált és szólította a má­sodik helyezettet. A győztes azonban nem mozdult, hanem fátyolos hangon megkérdezte: — És a puszi? — Milyen puszi? — kere­kedett ki a lány szeme. — Hát, hát amit nekem, illetve a győztesnek méltóz­­tatott . . . ígérni! — hebegte a férfi. — Én? — borult lángba Marika. Aztán gondolt egyet, s hirtelen jobbról is, balról is cuppanós puszit nyomott a zavarral küszködő nyertes arcára. A helyezetteknél már nem is kérdezett. Csak nézte az arcokat és osztotta a külön­­j­utalmat. Csak arról nem beszél a fáma, hogy a következő tur­nusban ki vállalta a díj­kiosztás­t... Varga Gyula 4 NÉPSPORT BIRKÓZÁS A JÉGKORONG Fehér holló Pereg a film. A képen Hasia­mon bűvöli a korongot, lágyan középre játszik, Petrov érkezik s óriási lövést küld kapura. Ho­­lacek kétségbeesetten felkapja a karját... aztán búsan keres­gélni kezdi a hálóban a koron­got. A büntetőpadon Ebermann idegesen rúgdossa a palánkaj­­tót. A szovjet válogatott pilla­natok alatt kihasználta az em­berelőnyét. Kivilágosodik a terem. A vetí­tővászon mellett fekete mágne­ses tábla függ a falon. Rajta látszólagos összevisszaságban a „filmfőszereplőket” helyettesítő­kis mágneses figurák állnak. Közöttük a különböző irányban rajzolt nyilacskák teszik még kuszábbá a képet. A mágneses tábla előtt az edző áll és a fi­gurák mozgatásával szemlélte­­tően magyarázza a filmen lá­tott villámgyors szovjet akciót. A hallgatóság, a KSI ifjúsági és serdülőcsapatának tagjai „szent áhítattal” hallgatják. Az edző — a KSI jégkorong­­szakosztályának vezető edzője —, Orbán György szakoktató. Most már szakoktató, hiszen nemrég kapta meg a diplomá­ját a Testnevelési Főiskolán, a magyar jégkorongsport törté­netében másodikként. — Nem értem — tiltakozik, mikor megtudja, hogy írni sze­retnénk róla —, miért kell eb­ből nagy ügyet csinálni. Az csak természetes, hogy egy fia­talokkal foglalkozó edző tovább­képezi magát. A felhozott ellenérvekre az­tán lassan megadja magát. Me­sélni kezd önmagáról: — Véletlenül lettem jégkoron­gozó. A TF NB I-es kézilabda­­csapatában védtem, mikor 1963- ban láttam a tévében egy Szov­jetunió—Kanada világbajnoki mérkőzést. Megtetszett ez a ke­mény, férfias játék. Mivel tud­tam korcsolyázni, jelentkeztem a Vörös Meteorban, ahol nem­sokára be is kerültem az első csapatba. A következő évben a Bp. Építők kapushiánnyal küz­dött, hívtak és én mentem. 1967-ben Lengyelország ellen a címeres mezt is magamra húz­hattam: Balogh „Szúnyoggal” felváltva védté­k a magyar ka­put. 1970-ben feloszlott a Bp. Építők és én a KSI-hez kerül­tem edzőnek. A többi már ment magától. Elvégeztem az oktatói, majd ebben az évben a szakoktatói szakot is- Egy­szerű­ az egész! Igaz, valóban egyszerűnek tű­nik az egész: oktatói majd szakoktatói vizsgák letétele. Más sportágban talán egyszerű is. De a jégkorongban valójában nagyon komplikált az egész. Nincs hagyománya, nincs szak­­irodalom és a kísérletezési le­hetőségek is minimálissak. Szin­te a semmiből kellett elindul­nia. — Rengeteg segítséget kap­tam dr. Jakabházy Lászlótól. Az általa írt szakirodalom képezte tanulmányaim alapját. Svédor­szágból kaptam az utánpótlás nevelésével foglalkozó módszer­tani könyveket és Kanadából küldtek, a korcsolyázást tanító szakkönyveket is. Ami még hiányzott, azt magam ,,okos­kodtam” ki. Jórészt saját költ­ségemen kiutaztam a nagy nem­zetközi eseményekre, ahol film­re­­vettem a szovjetek, cseh­szlovákok és a svédek mérkő­zéseit. Itthon kielemeztem a fel­vételeket és mindig tanultam belőlük valamit. Évekig figyel­tem a hazai és nemzetközi mérkőzéseket Méréseket végez­tem és a kapott adatokat fel­dolgoztam a disszertációmban. Témája a nálunk még ismeret­len játékelem: a testtel való játék a jégkorongban. Ezek után mindenki azt hi­hetné, hogy Orbán György elé­gedett ember. De aki azt hiszi, téved: — Szeretnék a pozsonyi TF-re eljutni — vázolja a jövőre vo­natkozó terveit — és az ottani jégkorongtanszéken továbbké­­pezni magamat. Aztán, itthon a KSI-ben az utánpótlás-neve­lésben hasznosítani a tanulta­kat . .. Pereg a film. A képen roha­moznak a csehszlovák csatárok, de a szovjet csapat Tretyakkal az élen kitűnően védekezik. A büntetőpadon Lutcsenkó nyu­godtan szemléli az eseményeket, majd a büntetése letelte után a pályára korcsolyázik. A cseh­szlovákok nem tudták kihasz­nálni az emberelőnyüket. Kivilágosodik a terem. A fa­lon függő mágnesestábla előtt Orbán György edző áll és a fi­gurák mozgatásával szemlélte­tően magyarázza a szovjet válo­gatott védekezési taktikáját.. . Hofmann Péter Haparanda bajnokai Tavaly a svédországi Hapa­­randa adott otthont a junior korosztály legjobb európai képviselőinek, akik a húsz aranyéremért csaptak össze. Minthogy a haszkovói junior VB is­ kontinensünk sikereit ígéri, érdemes felidézni a győz­tesek nevét. Kötöttfogás (a 48 kg-tól fel­felé): Caltabrano (olasz), Krauss (NSZK-beli), Korcsagin (szovjet), Rusu (román), Min­­csev (bolgár), Sopov (bolgár), F. Andersson (svéd), Petkov (bolgár), Szaladze (szovjet), Kolcsinszkij (szovjet). Szabadfogás: A. Beloglaszov (szovjet), Sz. Beloglaszov (szovjet), Dukov (bolgár), Mi­­hurov (szovjet), Muszlirpov (szovjet), Karabin (csehszlo­vák), Szolovjev (szovjet), Ma­­rinov (bolgár), Bizultanov (szovjet), Sztratiev (bolgár). ATLÉTIKA Vasban 1078-ig eltűnnek a fehér foltok Az atlétika fejlesztésével fog­lalkozó állásfoglalásról nap mint nap és országszerte sok szó esik. De — esetünkben most,részle­tesen is erről lesz szó — különö­sen érdekes, milyen hízelgő sza­vakkal illetik azokat az erőfe­szítéseket, amelyek azt célozzák, hogy Vas megyében 1373-ig el­tűnjenek az atlétika térképéről a fehér foltok. Pontosabban: a megye sport­életének vezetői azt a célt tűz­ték ki maguk elé, hogy a me­gye valamennyi járási székhe­lyén és nagyközségében, vala­mint mindazokon a kisebb tele­püléseken is, ahol a legapróbb lehetőség is kínálkozik, atlétikai szakosztályt alakítsanak. A tervekről, elképzelésekről a legilletékesebbel. Nagy Jánossal, a megyei TSH elnökével beszél­gettünk. — Mit tettek legelőször? — Első intézkedésünk első pil­lantásra talán ellenkezett a ha­tározat betűivel, de tökéletesen egyezett annak szellemével. Úgy kezdtük a munkát, hogy össze­vontuk két szombathelyi nagy­egyesület, az SZSE és a Haladás atlétikai szakosztályait. — Káros rivalizálást szüntet­tek meg ezzel? — Nem egészen. Munkatár­saink alaposan felmérték a hely­zetet, s az összes érdekelt véle­ménye megegyezett abban, hogy az erők egyesítésével két köze­pesen dolgozó szakosztály he­lyett így tudunk a jövőben a várost méltóképpen képviselő egy szakosztályt kialakítani. — Milyen reális alapjai van­nak szakosztályok alakításának a megyeszékhelyen kívül? — Vegyük sorra őket! Sár­váron már jelenleg megvannak a személyi és tárgyi feltételek. A szakosztály megalakítását azon­ban gátolja, hogy pillanatnyilag nem akad gazdája az atlétiká­nak. A cukorgyár ezt a szak­osztályt már nem akarja vállal­ni. Bizonyos fokig érthető is, hi­szen ez a gyár támogatta a leg­jobban eddig is a sportot, ugyan­akkor van a városban más, na­gyobb üzem, amely részesedési arányából eddig nagyon keveset áldozott a sportra. Még folynak a vezetők között a tárgyalások, s bízhatunk abban, hogy ebben az évben eredményre is vezetnek. — Vegyük Celldömölköt... — Viszonylag jó a helyzet. Ed­ző máris van, a vasutasszak­szervezettel közösen 180 ezer fo­rintot tudtunk adni az atlétikai pálya felújítására. Csak négyes pálya lesz ugyan, de ez is több az eddiginél, megindulhat a mun­ka. — Mi a helyzet Körmenden? — Gál Zsuzsa személyében van képzett edző. Az első feladat itt is a pálya felújítása kell hogy legyen. Nincs gond a ..gaz­dával”: a Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem kihelyezett gépé­szeti fakultásának egyesülete, az FMGT kapja a szakosztályt. A munka a serdülőkkel kezdődik, az őrségi diákok kollégiumának gyermekei adnák a bázist. — Kőszegről nem beszéltünk még ... — Ott eddig is működött at­létikai szakosztály, remélhetően a jövőben újabb lendületet kap a munka. Odonits István edző a gimnáziumban tanít majd, köze­lebb lesz tehát a tűzhöz, nyil­ván több fiatalt tud megnyerni az atlétikának. — Mindaz, amit eddig elmon­dott, bizonyára nem kevés mun­ka gyümölcse. Nehéz volt eljut­ni idáig? — Végső soron nem is annyi­ra. Hadd mondjak két, általam jellemzőnek tartott példát. Nem­régiben összetalálkoztam a szent­gotthárdi tanácselnök-helyettes­sel és az őriszentpéteri tanács­­titkárral. Ahogy meglátták, ők hozták szóba az atlétikai határo­zatot. Segítséget kértek, hogy egyelőre ugyan csak futóatléták­kal, de elkezdhessék a munkát. A másik példa. Eddig a közép­iskolás versenyeken a lányok 800 méteres versenyszámában álta­lában két-három induló­ja akadt, s közülük az nyert, aki be tudott futni a célba. Idén már sokan indultak ebben a szám­ban is, s ez akkor is az iskolai testnevelő tanárok szemléletvál­tozását jelzi, ha az eredmények nem is voltak egyelőre kima­gaslóak. Most jut eszembe még egy példa ... Nem kellett külö­nösebb éleslátás észrevenni azt, hogy a toronyi gyerekek minden futóversenyen megverik a szom­bathelyi serdülőket és ifiket. Mindössze egy szavunkba került, hogy a toronyi Gazdag Gyula beiratkozzék edzői tanfolyamra, s a jövőben megfelelő képzett­séggel irányítsa ezeknek a tehet­séges gyerekeknek az edzéseit. — Mindent összefoglalva? — Reálisnak látom terveink megvalósítását, jelesül, hogy 1978-ig mindenütt megalakulja­nak és életképesen dolgozzanak az atlétikai­­szakosztályok. XXXI. 188. ♦ 1975. augusztus 10. KOSÁRLABDA Győzelem az olaszok ellen A spanyolországi Vígóban a ményéről a hírügynökségek nem női ifjúsági kosárlabda Európa- adtak jelenítést.­ Spanyolország bajnokságon a magyar válogatott 65:58 arányban bizonyult jobbnak az 5 — 8. helyért Olaszországgal, Jugoszláviánál. Nagy meglepetések Jugoszláviával és Spanyolország- születtek az 1—4. helyért vívott gól játszik. A magyar csapat az mérkőzéseken. Eredmények: Cseh­­olaszok ellen kezdett és 63:45 Szlovákia — Szovjetunió 58 :47, Len­arányban győzött.­­A félidő ered­­gyelország—Bulgária 58:50.

Next