Népsport, 1975. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-20 / 248. szám

4­ 2 NÉPSPORT KERÉKPÁR Bürger Ferenc, a „hegyek királya” •• Összetett bajnokok: Debreceni, Bős és Halász László Évekkel ezelőtt egy vidéki ke­rékpáros — tartja egy bringás anekdota — a területi bajnok­ság menyerése után táviratban kü­ldte el az országosra a neve­zését, amelynek utolsó sora valahogy így hangzott: „Resz­kessetek!. .. Cserepányi, a he­gyek, királya.” Nos, azóta az országos hegyibajnok, a hegyek királya címet kapja. Ki lesz idén a király? A „ko­ronázásra” vasárnap délelőtt Dobogókőn került sor, sok­sok régi „király” jelenlété­ben. (Furcsa módon az idény­­nyitóra és az országúti évad zárását jelentő hegyibajnokságra sok régi kerékpáros kirándul, csak év közben tűnnek el!) Itt volt például­ az egykori „hegyi uralkodók” legnagyobbika Me­­gyerdi Antal is. Idén a legjobbnak Bürger Ferenc bizonyult, aki ezzel rá­duplázott tavalyi bajnokságára. No, de a célig még sok min­den történt. Például közvetle­nül a rajt előtt a várakozók között észrevettük Babella Lászlót, a váci kajakosok és kenusok edzőjét. Dehogy néző volt a részvevő! Négy orszá­gos bajnoka (Veréb, Bánszky, Konecsni és Sasvári) elindult a kerékpáros bajnokságon. Babel­la motorral kísérte őket. Tor­ka szakadtából biztatta „me­nőit”- Nem is hiába. A közép­mezőnyben végeztek a s váciak. No, de az élcsoport mégiscsak érdekesebb. Ebben a számban különösen nincsenek csodák, itt erő, megfelelő állóképesség nél­kül nem lehet „megélni”, még akkor sem, ha a cél előtti két­száz méter viszonylag elég sík, vagyis nem igazi hegyi hajrá után dől el a bajnoki cím sor­sa. Az esélylatolgatás is köny­­nyebb, mint a többi bajnoki számban. Kik közül is kerül­het ki a bajnok? A rajt előtti közvéleménykutatásnál legin­kább a többszörös hegyibajnok Takács András nevét említet­ték, majd Kiss Istvánét. Szóba került Szuromi is és Debreceni, akinek ugyan nem kenyere a hegyi verseny, de, ha a cél előtti egyenesig nem szakad le, jó hajrájával nyerhet, ahogy már nyert is itt a Dobogókőn bajnokságot. Bürger győzelmé­ben azonban még edzői sem bíz­tak. Pomáz határából indult a me­zőny Dobogókő felé és az első komolyabb, hosszú emelkedő után az említett öt kerékpároson — mert azért Bürger mégis­csak ott volt — kívül már csak a székesfehérvári Asztalos volt az élcsoportban. Közülük már senki sem szakadt le a cél előtti egyenesig. Kiss nyitotta meg a hajrát. Bürger megtá­madta, Kiss azonban kétszer is megpróbálta „bezárni”. Ki­sebb lökdösődés következett a két fiú között. Bürger mégis elő tudott törni, nyomában Debrecenivel. A célban is ez maradt a sorrend. Egy ideig úgy tűnt, hogy az ellenfelek egyesületei óvnak, de végül mégsem adták be és a verseny­­bíróság nem látott semmi okot, hogy „hivatalból” óvjon. Így aztán a befutási sorrend lett a bajnoki sorrend is. Debreceninek a második hely is elég volt az összetett bajnoki címhez. (Ezt a rövidtávú, a hosszútávú, az egyenkénti­­indí­tású, a kritérium- és a hegyi­bajnokság alapján számítják ki.) Felnőttek (17 km): Bajnok: Bürger Ferenc (FTC, edző: Goda Gyula és Jezerniczki László) 32:30, 2. Debreceni (Csepel), 3. Takács (BKV Előre), 4. Kiss (II. Dózsa), 5. Asztalos (Videoton), 6. Szuromi (BKV Előre), azonos idő­vel. 7. Hirt (PMSC) 33:02, 8. Gá­bor (FTC), 9. Sípos (Ganz-MÁ­­VAG), 10. Szikszai (MVSC). Ju­niorok (17 km). Bajnok: Váradi Ottó (Postás SE, edző: Dömötör Sándor és Borbély Tibor) 33:30, 2. Bős (Bp. Epítők) 33:41, 3. Fi­nián (Videoton), 4. Märcz (FTC), 5. Szikszai (BKV Előre), 6. Róth (Csepel), azonos idővel. Ifjúságiak (17 km). Bajnok: Halász László (Szekszárdi Szövetkezeti Sparta­cus, edző: Schneider Konrád) 33:15, 2. Nagy (VI. Dózsa) 33:24, 3. Rappai (Videoton) 33:34, 4. Gáspár (Tipográfia), azonos idő­vel, 5. Halász Z. (Szekszárd) 33:56, 6. Botos (DVSC), azonos idővel. Serdülők (10.2 km). Bajnok: Tóth Károly (Postás SE, edző: Dömötör Sándor és Bor­bély Tibor) 22:16, 2. Liska (Szek­szárd), 3. Szunyogh (Szekszárd), 4. Pálinkás (Szekszárd), 5. Szé­kely (Mosoni Vasas), 6. Mául (Pé­csi Sí), azonos idővel. Úttörők (10.2 km). Bajnok: Nagyernyei Attila (Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus, edző: Schneider Kon­rád) 23:25, 2 Szecffi (Videoton), 3. Andó (Hajdúböszörmény), 4. Mészáros (MTK-VM), 5. Csáko­­vics (Szekszárd), 6. Szőke (FTC), azonos idővel. összetett futambajnoksági, vég­eredmény. Felnőttek. Bajnok: Debreceni Tibor 79.5 pont, 2. Ta­kács 59.5, 3. Szuromi 53.5, 4. Sípos 53, 5 Kiss 51.5, 6. Nagy Gy. (Ganz-MÁVAG) 50. Junio­rok. Bajnok: Bős József 51.5, 2. Szikszai (MVSC) 51.5, 3. Märcz 47.5, 4. Farkas (MTK-VM) 43, 5. Baumgartner (MTK-VM) 41, 6. Brünn (Csepel) 38,5. Ifjúságiak. Bajnok: Halász László 60, 2. Gáspár 52, 3 Békési (Bp. Épí­tők) 46,5, 4. Nagy 45,5, 5. Bo­tos 45, 6. Rappai 42,5. Bürger Ferenc GYEPLABDA A Volánbusz már bajnok A Volánbusz már szombaton be­biztosította baj­noi­ címét, mert le­győzte a Bp. Építőket, a Kinizsi Sörgyár pedig csak egy pontot ért el saját pályáján. Meglepetés a XVI. ker. Tanács pontrablása Gödöllőn! Volánbusz—Bp. Építők 2:1 (0:0). Népliget. V: Földi, Molnár. Volán­busz: Ujváro­ssy — Wesselényi, Hegedűs, Cerva — Bogschütz I., Bogschütz K. — Roska (Krevich), Hubay, Szöllősi, Lendvay, Loson­­czy I. Edző: Cerva­n László. Bp. Építők: Puskás — Varga, Her­­bert A., Csipka — Kiss I., Brabant — Kovács, Koncrát G., Kiss F., Farkas Gy. (Andi), Hamnikus F. Edző: Almási Sándor. A rangadó közepes színvonalú játékot hozott. G: Hubay (7 m-esből), Szöllősi, ill. Farkas Gy. Jó: Ujvárossy, Szöllősi, Lendvay, Cerva, ill. Farkas Gy., Kiss F., Koncrát G. Gödöllő — XVI. ker. Tanács 0:0. Gödöllő. V: Bogschütz, Moser. Mindkét csatársor sok gólhelyzetet kihagyott. Az eredmény megfelel a látottaknak. Jó: Gerőffy, Bankó S. , Prutek I, ill. Zsákay, Farkas T. , Farkas E. Kinizsi Sörgyár — Budai Pedagó­gus 0:0. Algyői út. V: Kner dr., Nagy Z. Nagy küzdelemben szü­letett meg a döntetlen. Jó: Nagy Hermann, Kiss F., ill. Csurcsin, Harsány, Tóth A. A bajnokság állása 1. Volánbusz 17 14 1 2 53- 6 29 2. K. Sörgyár 16 9 5 2 23- 8 23 3. Budai Ped. 16 8 6 2 17- 9 22 4. Bp. Építők 16 8 4 4 31-15 20 5. Gödöllő 17 3 3 11 12-24 9 6. XVI. K. Tanács 15 1 5 10­­-42 5 7. Autótaxi 15 1 2 12 14-47* 4 OB NB I Túrssi&vessBcsfolc nyugdíjasoknak Vasas SC. 1: Hűvösvölgy — Ipadoskert — Oroszlánszikla — Árpád kilátó — Fenyőgyöngye. T: Október 22-én szerdán, 9 órakor a metró Moszkva téri megállójánál. V: Angelus Tibor. K: 3 Ft. 2. Dobogókő — Jász­hegy Hegedűsbérc — Ilona pi­henő — Czakónyereg — Körtvé­­lyes puszta — Dömös. T. október 22-én, szerdán 17.15 órakor a HÉV Batthyány téri végállomá­sán. V: Szabó Kálmán. K: 30 Ft. 3. Kiskovácsi puszta — Hold­világárok — Klanáchegy — Som­hegyi nyereg — Bükki puszta — Lenkó Ede emlékmű — Schubert János forrás — Öregnyílás völ-­­gye — Pilisszentlászló. T: októ­ber 24-én, pénteken 6.30 órakor a HÉV Batthyány téri végállo­másán. V: Hattó Károly. K: 20 Ft. LABDARÚGÁS Máté János és az elmaradt gólok A legnagyobb igazolásnak számított a nyáron. A fradisták közül sokan saj­nálták, s az volt a vélemé­nyük, kár volt elengedni, mert bár nem villogott minden mécs­esen , gólokat rúgott. Fontos gólokat! A honvédosok meg­dörzsölték a kezüket. Egy fiatal kapusért válogatott csatárt kapni cseré­be, akárhogy nézzük is, jó üz­letnek számít. Máté János pedig a Ferenc­városból Kispestre költözött. Az első edzés után ott, a Honvéd-pályán, sokat beszél­gettem a csatárral. Jórészt a múltról, kevesebbet a jelenről. A jövőről jóformán semmit. Ennek ugyanis ilyenkor nincs sok értelme. Mert mit is mond­hat mást a klubot cserélő fut­ballista, mint, hogy..........igyek­szem majd rászolgálni a biza­lomra ..meg, hogy .. .„min­dent megteszek a sikerért.. és így tovább. Visszaköszönnek ezek a mondatok, annyian el­mondták, s annyian leírták már. Nem is firtattam e témát, mégis szó került róla. Arra a kérdésre, hogyan fogadták az új egyesületében, így válaszolt: — Rendesen. Elvárásról ugyan szó sem esett, de én tu­dom jól, hogy most ismét bizo­nyítani kell. Nehogy megbán­ják, hogy ide hívtak. Hogy bizonyítani akar, afelől nem volt kétségem. Ennyire már ismertem. És arra is mer­tem volna fogadni, hogy ha be­kerül az első csapatba, ha nem csillog-villog is a 90 perc alatt, de egypár gólt összehoz. A kér­dés elsősorban az volt, hogy felveheti-e azt a mezt, amelyet Máté igazi posztján ugyancsak válogatott futballista hordott. A gólerős, villámgyors Kozma Mi­hály. S amilyen kegyetlen volt a sors Kozmához, oly kegyesen egyengette az új fiú, Máté Já­nos útját a csapatba kerüléshez. Tulajdonképpen ölébe hullt a nagy lehetőség, hogy egy időre kibérelje a csatársor közepét. Nem bérelte ki! A 9 bajnoki, fordulóban, az Újpesti Dózsa elleni rangadó előtt, egyszerre volt harcképte­len Kocsis Lajos, Kozma, Weimper. Lakat dr. minden ép­kézláb játékost mozgósított. Be­tett egy eddig teljesen ismeret­len új­­ fiút, az ifista Szabót és a hátvéd Virágh szükségből kö­zéppályán jutott szerephez. Má­té e toldozott-foldozott csapatba sem került már be. Csak a cserepadon jutott ne­ki hely...A Futballista — leszámítva a renitenskedőket — ritkán akar kitérni az elől, hogy írjanak róla. Még akkor sem, ha pilla­natnyilag nem is megy neki valami fényesen a játék. Máté János viszont kifejezetten le akart beszélni arról, hogy vele kapcsolatban bárminemű írás megjelenjen. — Azt hiszem az én helyzete­men csak tovább ront ha beke­rülök az újságba — mondta le­hangoltam Én meg azt mondtam, hogy nem számon kérni akarok. Csak beszélgetni. Arról, mi is történt az elmúlt néhány hó­napban a fiúval. Hogy él, mik az örömei, a bánatai. S ha, ez­után úgy érzem, hogy tényleg csak rontani tudok a helyzetén, egy sor sem jelenik meg az elhangzottakból. — Rendben van — jelentette ki. És másnap találkoztunk. Noha meleg volt a szobában, bőrzakóját nem vette le. Az alacsony fotelnak is inkább csak a szélére ült le. Mint aki máris menni készül. — Mi újság, Jancsi? A kérdés általános volt. És mégis egy dologra fordította le. A futballra. Az ő futball­­jára. — Nem sok jót mondhatok — morzsolta csendesen a szava­kat. — „Kútban” vagyok.. A futballzsargonban járato­saknak nem kell különösebben magyarázni a kút szó jelentését. Szóval hullámvölgy ... — De miért? Kézitáskáját továbbra is ölé­ben tartva kissé kényelmeseb­ben helyezkedett el ültében. — Áh, minek erről beszélni — legyintett. — Jó. Akkor ne beszéljünk róla. Beszéljünk másról. És vártam. — Mit mondjak... egysze­rűen semmi sem sikerül az utóbbi időben ... az ég egy vi­lágon semmi. S mindez szép lassan szinte porrá töri az ön­bizalmamat. Ma már el sem hiszem, hogy sikerülhet. S ez a legnagyobb baj. Miután a Honvédhoz kerültem, jó ideig nem voltam egészséges. Az ed­zésmunkában is elmaradtam emiatt. Akkor azt mondtam magamban, ez egyelőre nem vészes, hisz nyilván eleinte csak egy-egy félidőre tesznek be a csapatba. S ha bekerülök, majd csak adódik helyzet a kapu előtt. A Kozma lefogása a védőknek önmagában sem kis feladat, ha­ meg ketten leszünk a kapu előtt, jobban megoszlik a hátvédek figyelme. Erre sze­­gény Kozma súlyosan megsé­rült, s szinte rámszakadt a fele­lősség. Az ő posztja, meg a ve­le szembeni elvárás! , a múlt évben húsz gólt jelentett a Honvédnak. Nem tudom, ha ta­lán jól rajtolok, másként alakul minden. Esetleg. De így?. . Hétről hétre idegesebb lettem. Semmi nem jött be... — A többiek, úgy értem, a játékostársak nem tudtak se­gíteni? — Ote is türelmetlenek voltak már. Talán meg is lehet érte­ni. .. talán . . Vannak jó ter­mészetűek, akik elengedik a fülük mellett az indulatos sza­­­vakat. Sajnos, én nem ezek kö­­­zé tartozom. Aztán meg kintről is jól hallom a bekiabálásokat. Egyszer bent álltam a nézőtéren a tömegben, s hallottam miket mondanak rólam a szurkolók. Hazamentem, s nagyon iri­gyeltem­ azokat, akik az ilyen vélemény hallatára csikorgó fo­gakkal veselkednek neki a bi­zonyításnak. Én sajnos, nagyon elkeseredtem. Ennyit várhatnék azoktól, akik tulajdonképpen az én csapatomnak szurkolnak? S tulajdonképpen nekem is?!... Megnyugtattam. Ha megy majd a játék, más lesz a hely­zet a nézőtéren is. Mert a szur­koló mindig a jó játékost szereti. Máté Jánosnak is tapsol majd, ha kikerül a „kútból”. De, hogy kikerüljön onnan, ab­ban először is hinnie kell. S hogy hinni tudjon, még többet és még keményebben dolgozni. A jól végzett munka előbb­­utóbb visszaadja az önbizalmat is!" Amikor elbúcsúztunk, még nem mondtam a játékosnak, hogy írok-e róla vagy sem. Meg kellett gondolni­­a, hely­zetén ugyanis valóban nem akartam rontani. Hát javítani nem sokat tudtam. Ez a feladat rá vár... Várkonyi Sándor TÁJFUTÁS ORSZÁGOS BAJNOKSÁG Egy ízekre szedett éjszaka Éjszakai bajnokság. Többször is elismételgetem a szót és tűnődöm magamban, hogy miért hangzik oly ide­genül ez a kifejezés. Aztán — néhány sportévkönyv átlapozga­­tása után — rájövök: nagyon kevés sportágban rendeztek éj­szakai versenyeket. 18 óra 20 perc. Útban Bélapát­falvi felé, a kocsiból mindenki az eget kémleli. — Bár csak elmaradna az eső, és egész éjjel így sütne a hold — sóhajt fel Szemler István, a Tipográfia versenyzője. — Sok­kal nyugodtabban futnék. 18 óra 47 perc. Vonattal meg­érkezik a derékhad. Kiderül, hogy nem indul Vajda Géza, a tavalyi bajnok, hogy egyesek — akiket klubjuk elfelejtett ne­vezni — hiába jöttek. Sokan bozótruhát­­ húznak, néhányan elemet cserélnek lámpájukban, és mindenki az eget lesi. „Ed­dig minden oké — mondják többen is. — Ezt a versenyt nem kell harminc centis hóban vé­gigfutni, mint pár éve. 19 óra 45 perc. Csatlakozom Balogh Tamáshoz, az ifi válo­gatott edzőjéhez. Irány a rajt. — Húsz perc alatt kényelme­sen ott vagytok — mondja dr. Nagy Árpád, az egyik rendező. Mindenesetre kilépünk, hisz Ba­logh — aki még aktív ver­senyző is — 20.16-kor indul. Eleinte príma dózerolt úton bal­lagunk. — Körülbelül ez lesz a szá­zadik éjszakai versenyem — meséli. — Régen az volt a di­vat, hogy szombaton éjszakai verseny volt, vasárnap nappali. — Nem ijesztő éjszaka az er­dőben futni? — Amíg nem „hever” az em­ber, nincs probléma. Ha azon­ban igen, akkor percről percre nő az idegesség. — És a félelem? — Mi szorongásnak nevez­zük ... — Melyik volt a legemlékeze­tesebb szorongása...? Felnevet. — Volt olyan — mondja. — Vagy 15 éve, életem harmadik éjszakai versenyén ... Egy te­metőn kellett keresztülvágni... Azóta sem futottam olyan len­dületes háromszáz métert...» 20 óra 03 perc. A rajt már csak 300 méternyire. Légvonal­ban ... Vagy negyvenöt fokos, kövekkel, avarral teli lejtőn kell felkapaszkodni. Pillanatok alatt csorog a víz rólam és megfo­gadom: két hétig csak liften járok. Végre felérünk. Egy pil­lanat alatt eldöntöm: nem me­gyek végig a pályán. Elindult az első futó. A pontos időt — egy jól be­csomagolt stoppert — az egyik versenybíró, Vass Zol­tán viszi a célba. Csatlakozom hozzá. Neki van lámpája. — Harminchat felnőtt és 33 ifi áll rajthoz. Az elmúlt évek­hez képest ez fejlődés. Jövőre, ha a junioroknak is lesz ver­senyük, meghaladhatja a százat a befutók száma — mondja. 21 óra 35 perc. A „célegyenes” mellett álldogálunk. — Éjszakai versenyen tízperces kilométerát­lag nagyon jó időnek számít. Az ifiknek lassanként itt kell lenniük — mondja Maácz Be­nedek, a válogatott egykori ed­zője, a Postás szakvezetője. Feltűnnek az első befutók. Rö­­videbb-hosszabb szünetekkel, de mindig kis csoportokban jön­nek. Hiába. Nagy lelki erő kell az egyéni kezdeményezéshez. 23 óra 05 perc. Esni kezd. Ké­sőbb már zuhog. „Eldőlt a ver­seny — mondják a célbírók, úgy is történt. A két éllovast, a viszonylag korán induló Hon­fit és Horváthot már senki sem tudja befogni. 23 óra 30 perc. Egyperces inter­jú az újdonsült felnőtt bajnokkal, Honfi Gáborral. — 1966 óta a BSE versenyzője. Vittek Lajos tanítványa vagyok. Augusztus­ban múltam 20 éves. Két éve nősültem, másfél hónapja szü­letett a második gyermekem. Eddigi legjobb eredményem? Nyertem már országos ifjúsági nappali bajnokságot. Terveim? Itt dolgozom a Mátravidéki Fémművekben. Az év végén át­igazolok a Siroki Vasasba.” — Mi a véleménye az éjsza­kai versenyekről? — Jobban meg lehetne sze­rettetni, ha az elit kategóriák kivételével páros versenyeket rendeznének. Éjszaka, sötétben, megnyugtató érzés párosan futni. 0 óra 30 perc: Az eső szakad, az utolsó nyolc befutót várják. 7 óra 30 perc. Eredményhir­­detés: F 21 E (10.8 km, 300 m szintkülönbség, 14 ellenőrző pont). Bajnok: Honfi Gábor (BSE, edző: Vittek Lajos) 1:36:42, 2. Horváth (OSC) 1:39:43, 3. Hegedűs A. (BEAC) 1:42:31, 4. Baglyas (Egri Sp.) 1:44:27, 5. Erdélyi (BEAC) 1:48:27, 6. Kovács (DEAC) 1:53:05. F 27 A (6.6 km, 200 m szintkülönb­ség, 10 e. p.): Bajnok: Gyenis Zoltán (PVSK), edző: dr. Kiss Endre (1:06:38), 2. Vekerdy (LTE) 1:10:10, 3­ .Nemes (BEAC) 1:10:58, 4. Benkő (Ajkai Alumí­nium) 1:12:40, 5. Kele (BEAC), 6. Kónya (BSE) 1:13:53. Harcsa Gábor Honfi Gábor, az 1975 évi felnőtt éjszakai bajnok k TÖBB NAPOS Egész héten! röplabda EB Jugoszláviában. A sakk világ­­bajnoki zónaversenyeken Ribli Zoltán Reykjavíkban, Verőci Zsuzsa és Porubszky Mária Pillában, Karakas Éva és dr. Krizsán Gyuláné Karlovy Va­­ryban szerepel. Nemzetközi sakkverseny Szolnok 900 éves jubileuma alkalmából. Szerda—csütörtök: a női I. osztályú torna CSB döntője Budapesten. Szerda — vasárnap: sakk vi­lágbajnoki zónaverseny Palé­ban, Csem István és Hazai László, Vracában pedig Sax Gyula részvételivel. Országos felnőtt ökölvívó-bajnokság Bu­dapesten. Szocialista főváro­sok ifjúsági ökölvivótornája Varsóban. Csütörtök—szombat: X. cselgáncs VB Bécsben. Csütörtök —vasárnap: súly­emelő IBV Ulánbátorban. Péntek— vasárnap: Lengyel nemzetközi asztalitenisz-baj­nokság magyar indulókkal Ko­­walowban. Nemzetközi női ké­zilabdatorna a Körcsarnokban. Szombat-4-vasárnap: serdülő Tízek-bajnoksága Budapesten. Újabb forduló a kosárlabda NB I-ben. Teljes forduló a teke NB I-ben. A BEAC felnőtt asz­talitenisz-versenye Budapesten. Torna Világ Kupa magyar in­dulókkal Londonban. Kezdő­dik az úszó és vízilabda bel­ügyi spartakiád Magdeburg­­ban (befejeződik október 28-án). I. osztályú szabadfogá­sú birkózóverseny Csepelen. I. osztályú kötöttfogású birkózó­verseny Szegeden. HÉTFŐ Labdarúgó Barátság Torna mérkőzés: Zilina — Csepel, Zi­­linán.­­ KEDD Magyarország —NDK Ifjúsági válogatott labdarúgó-mérkőzés Kalocsán. SZERDA Labdarúgó-kupamérkőzések: A BEK-ért: Benfica —II. Dózsa Lisszabonban, a KEK-ért: Sturm Graz —Haladás VSE Grazban, az UEFA Kupáért: Bp. Honvéd —Dynamo Dresden és Vasas —Sporting Lisszabon a Népstadionban. Labdarúgó Ba­rátság Torna: Frakfurt/Oder — Rába E­I’O, Videoton — Dynamo Berlin, Kaposvár—Plzen, Ta­tabánya—Trnec. Teljes forduló a női kosárlabda NB I-ben. CSÜTÖRTÖK Magyarország —NDK ifjúsá­gi válogatott labdarúgó-mérkő­zés Pakson. SZOMBAT A labdarúgó NB I-ért: Bp. Honvéd —ZTE, Csepel—Békés­csaba, Vasas—DVTK, Haladás VSE- Videoton, Kaposvár—II. Dózsa, MTK-VM —Rába ETO, SBTC — SZEOL, Tatabánya — FTC. Folytatódik a gyeplabda NB I küzdelemsorozata. VASÁRNAP Teljes forduló a labdarúgó NB II-ben és NB I-ban. A Csepel nemzetközi maratoni futóversenye. Az atlétikai to­­borzóversenyek döntője Buda­pesten. Folytatódik a küzdelem a vízilabda Komjádi Kupáért. A HÉT SPORTESEMÉNYEI # XXXI. 248. ♦ 1975 október 20.

Next