Népsport, 1975. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-30 / 256. szám
4 NÉPSPORT RÖPLABDA A női röplabdázók IX. Európa-bajnoksága egyértelműen arról tanúskodott, hogy a sportág népszerűsége világszerte rohamléptekkel fokozódik, a mezőnyegyre kiegyenlítettebbé válik. • Az utóbbi időben újabb és újabb variációk gazdagították a technikai és taktikai fegyvertárat, a versengés az elmúlt évi, mexikói világbajnokság óta, ha lehet, tovább éleződött. Az idei kontinensbajnokság kiemelkedő rangját éppen az 1976-os montreali olimpia adta meg, emiatt rendeztek a szokottnál több nemzetközi, felmérő jellegű tornát az EB előtt. Az olimpiai részvétel jogának kivívására készülő magyar női válogatott év közben meglehetősen vegyes benyomást keltett. A győzelmeket vereségek követték, a játékosok teljesítménye egyáltalán nem volt kiegyensúlyozottnak nevezhető. A szülés után visszatért Szalayné és Királyné csak lassan lendült formába, s a csapat újbóli összekovácsolása sem ment zökkenőmentesen. Mégis bizakodással indítottuk útnak az együttest Jugoszláviába, remélve, hogy a játékosok nemcsak játéktudásban, hanem akarásban is méltók lesznek a hagyományokhoz. Az eredmény, a Rijekában, majd Belgrádban nyújtott teljesítmény azonban minden várakozást felülmúlt. A magyar női röplabda-válogatott olyan meggyőző fölénnyel lett második — s biztosította ezzel az olimpiai részvétel jogát —, hogy ehhez minden szemtanú csak gratulálni tudott. A mexikói VB óta eltelt esztendő tehát, az év közbeni nehézségek ellenére is, jelentős előrelépést, fejlődést hozott. Gondolkodás, fejlesztés A sorsolás úgy hozta, hogy együttesünk számára már az első csoportbeli mérkőzés, az NDK elleni összecsapás sorsdöntő jelentőségű volt. A papírforma ugyanis az NDK és Magyarország csapatának döntőbe jutását ígérte, s a kiírás értelmében a továbbjutók magukkal vitték az egymás elleni eredményt. A magyar csapat szakvezetői több éves tapasztalatukból kiindulva, tartottak attól, hogy szokás szerint gyengén sikerül a kezdés. Ráadásul az NDK elleni idei mérlegünk kifejezetten rossz volt, mindhárom mérkőzést az ellenfél nyerte. Ezért volt szerencsés az EB előtti három, olaszországi „bemelegítő”-játék. A csapat bizakodással telve érkezett Rijekába. Nagyon bíztak abban, hogy a negyedik összecsapáson sikerül visszavágni. A csapat játékosait egyetlen cél vezérelte, s jégen látott lelkesedéssel, testi épségüket sem kímélve vetették magukat a küzdelembe. S az első labdamenetek után érezni lehetett, hogy az EB-n részt vevő válogatottunk sokkal felkészültebb, komplettebb gárda, mint amely a VB-n tavaly a hatodik helyet kiharcolta. A magyarok idáig is egyéni játékkal, helyzetmegoldó képességük révén értek el sikereket, s a felkészülés alatti gondolkodásfejlesztő foglalkozások hatására ebben további előrelépés következett be! A rengeteg fárasztó, sokszor gyötrő gyakorlás eredményeként játékosainknak az eddiginél ritkábban kellett vetődéssel menteniük, mert fel voltak készítve rá, hogy bizonyos helyzetekben milyen megoldásokra számíthatnak. A csehszlovákok elleni mérkőzésen például Szalayné szinte mosolyogva érte el a sánc mögé „becsurgó” ejtéseket, amelyeket korábban csak a legnagyobb kínnal, vetődéssel sikerült hárítania. Egymásért A felkészülést dicsért az is, hogy a korábbi hagyományoktól eltérően ezen az EB-n a magyar csapat végig egyenletes, jó teljesítményt nyújtott. Még egy-egy mérkőzésen belül is a minimálisra csökkent a kihagyások száma, amelyek korábban pillanatok alatt hatnyolc ponthoz juttatva az ellenfelet, gyakran vezettek vereséghez. A csapat magva valamennyi találkozón jó átlagteljesítményt nyújtott, s ezenkívül mérkőzésenként két-két játékos egészen kimagaslót produkált. Hol Torma, hol Schlégl, hol Szalayné, hol Feketéné, hol dr. Bánhegyiné magaslott ki, de a többieknek is mindig a helyén volt a szívük! S ezt külön aláhúznánk, hiszen a csapatsportágakban, főként a röplabdázásban — amely kifejezetten idegsport — nagyon sokat számít minden egyes játékos pillanatnyi idegállapota. Ezen az EB-n a magyar válogatott tagjai egyszer sem estek pánikba, ha társuk hibázott, nem veszekedtek vele, inkább bátorították, minden pontnak szinte kisgyerekként tudtak örülni. Egymást hozták tűzbe, s tartották lendületben, az EB egész időtartama alatt élesztve, ébren tartva a lángot, a sikerekhez vezető egészen magas hőfokot. Voltak olyan játékosok, akik kisebb-nagyobb sérüléseiket is feledték, megküzdöttek az influenzával is, egész egyszerűen azért, mert a magyar táborban olyan volt a hangulat, hogy nem is lehetett volna kiszállni! A magyar válogatott az EB- re kovácsolódott igazi csapattá! Olyan együttessé, amelyben végre megszűnt az egymás háta mögötti sustorgás, s amelynek tagjai korra, játéktudásra, természetre való tekintet nélkül — egymásért is küzdöttek. Sundalterhelés Külön kell szólnunk a cserejátékosokról. A kialakult, s véglegesnek vehető kezdő hatos — illetve Királynéval kiegészülve, hetes — mellett ugyanis néhányan csak egyegy pillanatra léphettek pályára. S csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni Schadeknéról, vagy Szilvássynéról, aki ilyenkor megtízszerezett akarattal, figyelemmel vetette magát harcba, nehogy hibázzon. Érezték, hogy itt nem az egyéni csillogás, hanem a csapat szereplése a fontos, s ha éppen abban az egyetlen pillanatban van rájukszüksége a kollektívának, lelkesen, felkészülten állnak rendelkezésre. Meg kell azonban azt is állapítanunk, hogy válogatottunkban, sőt, a magyar mezőnyben koránt sincs tizenkét egyenrangú játékos! Az együttes mögött meglehetősen nagy az űr, s a néhány tehetséges fiatal sem olyan képzett, mint az szükséges volna. A mai nagyok ifjúsági korukban dr. Kotsis Attiláné irányításával készültek az ifiválogatottban, s akkor kapták meg azokat az alapokat, amelyekre ma nyugodtan lehet építeni. Azóta azonban nem sikerült a fiatalok felkészítésére olyan alapos, lelkes és képzett szakembert találni, mint felnőttválogatottunk jelenlegi mestere. Szerencsére az idén bevezetett újfajta bajnoki rendszer fokozott lehetőséget biztosít az együtteseknek a fiatalok szerepeltetésére, a nagyobb igénybevétel miatt a klubedzők is rákényszerülnek arra, hogy az eddiginél alaposabban foglalkozzanak a jövő nemzedékével. Az ötnapos bajnoki tornákhoz szokott magyar válogatott remekül állta a versenyt, jól bírta a sorozatterhelést. Ez is igazolja, hogy az ellenvélemények nem voltak helytállóak, az új bajnoki rendszer mindenképpen a sportág fejlődését szolgálja! A magyar válogatott tagjai között most nagy a boldogság. Legtöbbjük részére egyhónapos pihenő következik, de aztán november 24-én megkezdődik az újabb, az ideinél is nehezebb felkészülés, amelynek célja immár Montreal. A magyar válogatott nem akar pihenni a babérjain, hanem, ha lehet, újakat próbál szerezni! Tölgyes Péter : EURÓPA VIZSGÁZOTT (II.) ÉS BABÉROK FELÉ TORNA Juriscseváé a Világ Kupa Egervári holtversenyben harmadik A londoni Wembley-stadion Empire Pool csarnokában a női versennyel folytatódott az első ízben kiírt tornász Világ Kupa. Ebben a mezőnyben hat szovjet, valamint két-két magyar és román versenyzőnő mérte össze tudását. A magyar Matulai Zsuzsa lemondások miatt az utolsó pillanatban kapott meghívást és kalandos utazás után szinte csak a verseny kezdetére érkezett az angol fővárosba. A női versenyt kimagasló teljesítménnyel, nagy biztonsággal az olimpiai és világbajnok szovjet Ljudmila Turiscseva nyerte. A szimpatikus versenyzőnőt ezúttal sem az ellenfelek, sem pedig egy váratlan esemény nem tudta kizökkenteni lendületéből. Felemáskorlát-gyakorlata végén, amikor Turiscseva már a leugrásnál tartott, a szer feszítő berendezése megpattant és a talajra érkező tornásznő mögött a korlát összeomlott. Szerencsére sérülés nem történt. Turiscseva mögött honfitársnője, Olga Korbut végzett, aki ezúttal elég sokat rontott. Harmadik helyen holtverseny alakult ki a szovjet tornasport harmadik legjobbja, Elvira Szangyi és az egyre jobban formába lendülő magyar Egervári Márta között. A Bp. Honvéd versenyzőnője egyetlen szeren sem hibázott. Az ugrásra 9.4, a felemáskorlát gyakorlatára és talajon 9.7 pontot kapott, gerendán 9.5 volt az értéke. Az ugrás kivételével minden szeren döntőbe jutott, méghozzá igen előkelő helyen- Matulai a tizedik lett. Az egyes szereken a következők jutottak a döntőbe. Lóugrás: Turiscseva, Korbut, Kovár, Szaagyi, Gorbik, Ungureanu. Felemáskorlát: Turiscseva, Korbut, Egervári, Gorbik, Szaagyi, Grigoras. Gerenda: Turiscseva, Ungureanu. Egervári, Szaagyi, Kovái, Korbut. Műszabadgyakorlat: Turiscseva, Korbut, Egervári, Ungureanu, Kovái, Szaagyi. A Világ Kupa női összetett versenyének végeredménye: 1. Ljudmila Turiscseva (szovjet) 39.15, 2. Korbut (szovjet) 33.55, 3,4. Egervári Márta (magyar) és Szaagyi (szovjet) 38.30—38.30, 5. Gorbik (szovjet) 37.85, 6. Ungureanu (román) 37.80, 7—8. Dronova és Kovár (szovjetek) 37.75—37.75, 9. Grigoras (román) 37.60, 10. Matulai Zsuzsa (magyar) 37.40. CSELGÁNCS X. VILÁGBAJNOKSÁG, BECS A mítoszok világától a sportig WinPOLDI FEHÉR ZÁSZLÓ. Most segítőkész sajtófőnök, Josef Strabl a világbajnokság második napján komoran, feszült arckifejezéssel várta a Stadthalle sajtóközpontjában az egymás után szállingózó tudósítókat. Valamennyiünknek egy háromnyelvű nyomtatványt nyújtott át, amely magyarul így szólt: „Néhány nemzet képviselőinek kívánságára a félnehéz- és a nehézsúlyú versenyek után az stílusváltás. Atásra szembeszökő a mérkőzések összidejének nagysága és a találkozók nagy száma. Mindez lényegében azt jelenti, hogy megnőtt a világbajnokságokon részt vevő cselgáncsozók terhelése. Még a küzdősportágak között sem találunk hasonlót, amelyik ennyire próbára tenné a versenyzők fizikai és szellemi állóképességét, amelyik ilyen fokú formastabilizálást követelne. Vegyük ehhez még azt is, hogy a cselgáncs az egyetlen olyan sportág, amelyben a döntő felé közeledve a sportolóknak nemcsak mind jobb és jobb ellenfelekkel kell megküzdeniük, hanem a megnövekedő terhelésIJF (Nemzetközi Cselgáncs Szövetség) elnöksége megbeszélést tartott a bécsi Stadthalléban. Az ok: több ország nem értett egyet a komputer-sorsolással. Beható vita után Mr. Charles Palmer, az IJF elnöke kijelentette, hogy a sorsolás teljesen a szabályoknak megfelelően történt. Hangsúlyozta azonban, hogy alaposan meg fogják fontolni, hogy a jövőben milyen legyen a sorsolás menete.” Győztek az elégedetlenkedők. Az IJF vezetői kényszerűségből felvonták a fehér zászlót, beismerték, hogy újításuk, a számítógépes sorsolás ilyen formában nem vált be. Ez azonban korántsem jelentette a korszerű számítógéptechnika végső vereségét a bécsi cselgáncs világbajnokságon. A háromnapos torna valamennyi mérkőzéséről gépi adatfeldolgozással érdekes felmérések készültek, amelyeknek összesítését nemcsak az újságírók forgathatják haszonnal, hanem a versenyzők és az edzők is. ízelítőül álljon itt négy súlycsoport néhány érdekes, sokatmondó adatot tartalmazó táblázata. sól is, hiszen az előmérkőzéseken még csak hat, az elődöntőkben már nyolc és a döntőben tíz perc a mérkőzésidő, ráadásul szünetet sem tartanak. Egy-egy súlycsoport küzdelmeit egy nap alatt bonyolítják le. Ez annyit jelent, hogy a legjobbaknak hat-hét mérkőzést kell vívni az elsőségért — általában nyolc óra leforgása alatt. Birkózásban, vagy mondjuk az ökölvívásban erre több nap áll a résztvevők rendelkezésére. Mindezek után cseppet sem tűnik túlzásnak, ha leszögezzük: a cselgáncs-világbajnokság a legnagyobb terheléssel járó sportesemények egyike, amelyen ma már csak rendkívül magas szinten felkészített sportemberek állják meg a helyüket. Vagyis a cselgáncsozás a misztikumok, a mítoszok világából átlépett a sport birodalmába. Ezt a tényt a legékesebben a bécsi világbajnokságon Tobasi Daigo, a japán csapat edzője bizonyította, amikor tanítványai példáját emlegette: " Hazánkban a sportág oktatói már nemcsak a technikai képzésre ügyelnek, hanem a fizikai erő gyarapítására, az állóképesség fejlesztésére is. Csaknem egészen bizonyos, hogy ez a koncepcióváltozás játszott közre abban, hogy a japán cselgáncsozók teljesítménye elmaradt a várakozástól, nem is annyira az eredmények szempontjából, hiszen a felkelő nap országának a fiai a hat súlycsoport közül négyben az első helyen végeztek. Tehát nem az eredményekről van szó, a japán versenyzők küzdőmodorában jelentkeztek új jelenségek. A korábbi — könnyedségre, dinamikus lendületre, gyorsaságra épülő — stílus helyébe szívós, mindent felőrlő küzdőmodorlépett. Az első mérkőzések után még úgy tűnt, hogy a kényszerűség hozta ezt a változást, a japánok csak ezzel a taktikai fegyverrel képesek megállítani a számukra egyre veszélyesebbé váló európai ellenfeleket. Aztán egy francia és egy szovjet sportoló jóvoltából kiderült: ez a koncepció nem ezért fejlődött ki. Rouge és Nyevzorov ugyanis éppen olyan elemek alkalmazásával nyert világbajnokságot, amelyek korábban a japánokra voltak jellemzők. A könnyűsúlyú Nyevzorov mind a hat mérkőzését ipponnal nyerte meg, méghozzá mindegyiket más-más akcióval. Repertoárjában szerepelt válldobás, csípődobás, kis-külső horogdobás, belső combdobás, kaszáló csípődobás és karfeszítés. Egy esztendővel ezelőtt ez a fiatalember megnyerte a bécsi elő-világbajnokságot. Akkor minden találkozóján karfeszítéssel győzött. Most is ezt várta tőle mindenki, még a legjobb japánok, Akimoto és Kuramoto is. Ehelyett elképesztő technikai gazdagságról tett tanúbizonyságot. Egyszóval a legjobb európai (és mellettük az amerikai) cselgáncsozók, bár nem mondtak le az alapvető fizikai felkészítésről, minden eddiginél nagyobb gondot fordítanak a technikai felkészítésre. A két irányzat egymáshoz való közeledése jellemezte ezt a világbajnokságot, ebből adódott, hogy egyik sem válhatott uralkodóvá. SÍKFA Ebben a forrásban lJUvEIV. jövő világban a magyar cselgáncsozók magukra vonták a figyelmet. Molnár Károly, Kiss Endre és Varga Imre ötödik helyezésével csapatunk a nem hivatalos pontversenyben, az ötödik helyen végzett a japán, a szovjet a francia és az NDK-beli együttes mögött. Ez a sportág szempontjából kimagaslóan kitűnő teljesítmény szétrombolt egy már-már megkövesedő véleményt, nevezetesen azt, hogy a magyar cselgáncsozók a világversenyeken csak véletlenül csúsznak be a pontszerzők közé. Nos, három ötödik helyezést ebben a fantasztikusan erős mezőnyben nem lehet a véletlen segítségével elérni. A magyar sportolók fizikai felkészültségéről a japán szakemberek is a legteljesebb elismerés hangján szóltak, Kiss Endrét pedig a világbajnokság egyik felfedezettjének, nagy szenzációjának tartotta mindenki. Kétségtelen, hogy Kiss harcossága, de különösen kitűnő földharca révén a legjobbak közé emelkedhet. Fojtásfogásaitól valósággal rettegtek az ellenfelek, ezt az akciót talán az egész mezőnyben ő alkalmazta a legeredményesebben. Molnár Károly beváltotta a tehetségéhez fűzött reményeket. Külön öröm, hogy fiatal lévén még igen sokat fejlődhet A magyar cselgáncsozók teljesítménye bíztató, ígéretes az olimpia szempontjából. Az olimpia ebben a sportágban jóval könnyebb, mint a világbajnokság, hiszen az utóbbin súlycsoportonként két versenyző képviselheti hazája színeit, míg az olimpián csak egy. Felesleges lenne most mindenféle átszámolgatás, nincs is reális alapja, annyi azonban bizonyos: ha a Montrealba esetleg kijutó magyar cselgáncsozók ott is ilyen formában, ilyen küzdőszellemben versenyeznek, akkor hasonló sikerrel térhetnek haza, mint most Bécsből. Bőcs Ferenc Könnyűsúly Középsúly Félnehézsúly Nehézsúly Világbajnok: V. Nyevzorov S. Fudzsii J. L. Rouge J. Endo A versenyzők száma:50 52 41 32 A mérkőzések száma: 56 56 41 37 A mérkőzések összideje: 3:59:12 4:04:59 3:46:20 2:59:50 A mérkőzések átlagos ideje: 4:21 4:37 4:32 4:52 Spnonnal nyert mérkőzések sz.: 33 (57.14%) 26 (46.43) 24 (61.7) 22 (59.5) Vazaarival nyert mérk. sz.: 6 10.70 12 (31.01) 3 ( 6.5) — XXXI. 256. ♦ 1975. október 30 Kubai siker Svájcban Svájc 1975. évi nemzetközi bajnokságában a kubai G. Garcia mester, Keller és Hug (svájciak) nemzetközi mesterekkel holtversenyben, az első helyen végzett. Olyan jó nevű nagymesterek maradtak le, mint Dückstein (Ausztria), Olafsson (Izland), Unzicker (NSZK), Kuba sakksportjának izmosodását jelzi ez az eredmény. Garcia sikerét az alábbi, látványos kombinációval kivívott győzelme még értékesebbé teszi. Szicíliai védelem F. OLAFSSON (Izland) G. GARCIA (Kuba) 1. e4, c5 2. Hf3, Hc6 3. d4, cd 4. Hd4, e6 5. Hb5, d6 6. c4, H6 7. H5c3, a6 8. Ha3, Fe7 9. Fe2, 0 — 0 10. 0 —0, b6 11. Fe3, Fb7 12. Be1, Bb8 13. Vb3, Ifd7 14. Bfd1, Hc5 (Sokat kell ma tudni nemzetközi szinten, mutatja ez a játszma is, amely eddig lépéscserével egyezik egy Matulovics—Hulak partival. (Rovinj-Zágráb, 1975. május). E játszmában sötét 14. —, Be8-cal folytatta és bonyodalmak után nyert az 55. lépésben. Sötét játéka a királyszárnyon, az f-vonalon bontakozik ki.) 15. Vc2, Ve8! 16. f4, Hb4 17. Vd2, f5! 18. ef, Bf5, 19. Hc2, Vg6 20. Ff 1, Hbd3! (Tetszetős támadás kezdete, tisztáldozattal. Nem lehet kétszer ütni d3-ra a g2-n fenyegető matt miatt.) 21. b4, Bbf8! 22. be:, Hf4: 23. c6 (23. cd: játékba hozná a futót, amelyre 23. —, Fd6:! 24. Vd6:, Hh3f! 25. Khf, Bf1 : és utána matt következne.) 23. —, Fc6: 24. g3 (E látszólagos védelemre látványos lépéssel fölénybe kerül a támadó.) 24. —, Fh4! (A cél: áldozni g3-on és ez nem is védhető jól.) 25. Ff4:, Bf4: 26. Fg2, Fg3: 27. Kg2, Vg3: (Világosnak két tiszt előnye van, de a Bf2 fenyegetés miatt egy tisztet kénytelen visszaáldozni.) 28. Bf1, Fg2: 29. Vg2:, Vc3: 30. Bf4:, Bf4: 31. Va8f, Kf7 32. Vb7f, Kf6 33. Vg2, Vc4: (A mattháló vagy a vezérvesztés állandó fenyegetés.) 34. Vd2, Bg4f 35. Kf2, Ve4 36. He3, Vf4f 37. Ke2, Vh2f 38. Kd3, Bd4f, és világos feladta. Régi idők sakkja A régi idők sakkja elevenedett meg a moszkvai Aljechin-emlékversenyen két nagymester játszmájában. Királycsel A. PLANINCS (Jugoszlávia) V. KORCSNOJ (Szovjetunió) 1. e4, e5 2. f4, ef: 3. Hf3, g5 (Visszatérés az egyik legrégibb változathoz. A ma már ritka királycselre a modern folytatás 3. —, Hf6 vagy 3. —, d5, esetleg 3. —, Fe7) 4. h4, g4 5. He5, d6 6. Hg4, Hf 6! (Jelentős eltérés, jobb, mint a könyv szerinti 6. —, h5 7. Hf2, Hf6 8. d4, Fh6 9. Hc3, Hg4 10. Hg4:, Fg4: 11. Vd3, c6 12. Fe2 stb. világos előnyére.) 7. Hf2, Bg8 8. d4, Fh6 9. Hc3, Ve7 10. Hd3, Fg4 11. Fe2, Fe2: 12. Ve2:, Hc6! 13. Ff4:, Hd4: 14. Vf2, He4: 15. He4:, Ve4: 16. Kd1 (Erre számított világos, fenyeget Bel és Fh6, és Bg2:re is. Bel. E sok veszélyből sötét a régi idők stílusában menekül.) 16. —, 0 — 0 — 0! (Otthagyja a tisztet, mert a behatoló bástya megfelelő ellenérték.) 17. Fh6, Bg2: 18. Vf1, Hc2: 19. Bc1 (Mindegy, Bb1-re Hb4 könnyen nyer.) 19. —, Vg41, és világos feladta: Sándor Béla