Népsport, 1975. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-30 / 256. szám

4 NÉPSPORT RÖPLABDA A női röplabdázók IX. Euró­­pa-bajnoksága egyértelműen ar­ról tanúskodott, hogy a sportág népszerűsége világszerte roham­léptekkel fokozódik, a mezőny­­egyre kiegyenlítettebbé válik. • Az utóbbi időben újabb és úja­bb variációk gazdagították a technikai és taktikai fegyvertá­rat, a versengés az elmúlt évi, mexikói világbajnokság óta, ha lehet, tovább éleződött. Az idei kontinensbajnokság kiemelke­dő rangját éppen az 1976-os montreali olimpia adta meg, emiatt rendeztek a szokottnál több nemzetközi, felmérő jelle­gű tornát az EB előtt. Az olimpiai részvétel jogának ki­vívására készülő magyar női válogatott év közben meglehe­tősen vegyes benyomást keltett. A győzelmeket vereségek követ­ték, a játékosok teljesítménye egyáltalán nem volt kiegyensú­lyozottnak nevezhető. A szülés után visszatért Szalayné és Ki­rályné csak lassan lendült for­mába, s a csapat újbóli összeko­vácsolása sem ment zökkenő­­mentesen. Mégis bizakodással indítot­tuk útnak az együttest Jugoszlá­viába, remélve, hogy a játéko­sok nemcsak játéktudásban, ha­nem akarásban is méltók lesz­nek a hagyományokhoz. Az eredmény, a Rijekában, majd Belgrád­ban nyújtott teljesít­mény azonban minden várako­zást felülmúlt. A magyar női röplabda-válogatott olyan meg­győző fölénnyel lett második — s biztosította ezzel az olimpiai részvétel jogát —, hogy ehhez minden szemtanú csak gratulál­ni tudott­. A mexikói VB óta eltelt esztendő tehát, az év köz­beni nehézségek ellenére is, jelentős előrelépést, fejlődést hozott. Gondolkodás, fejlesztés A sorsolás úgy hozta, hogy együttesünk számára már az el­ső csoportbeli mérkőzés, az NDK elleni összecsapás sors­döntő jelentőségű volt. A papír­forma ugyanis az NDK és Ma­gyarország csapatának döntőbe jutását ígérte, s a kiírás értel­mében a továbbjutók magukkal vitték az egymás elleni ered­ményt. A magyar csapat szak­vezetői több éves tapasztalatuk­ból kiindulva, tartottak attól, hogy szokás szerint gyengén si­kerül a kezdés. Ráadásul az NDK elleni idei mérlegünk ki­fejezetten rossz volt, mindhá­rom mérkőzést az ellenfél nyer­te. Ezért volt szerencsés az EB előtti három, olaszországi „be­­melegítő”-játék. A csapat biza­kodással telve érkezett Rijeká­­ba. Nagyon bíztak abban, hogy a negyedik összecsapáson sike­rül visszavágni. A csapat játé­kosait egyetlen cél­ vezérelte, s jégen látott lelkesedéssel, testi épségüket sem kímélve vetet­ték magukat a küzdelembe. S az első labdamenetek után érezni lehetett, hogy az EB-n részt vevő válogatottunk sokkal felkészültebb, komplettebb gár­da, mint amely a VB-n tavaly a hatodik helyet kiharcolta. A magyarok idáig is egyéni já­tékkal, helyzetmegoldó képessé­gük révén értek el sikereket, s a felkészülés alatti gondolko­dásfejlesztő foglalkozások ha­tására ebben további előrelépés következett be! A rengeteg fá­rasztó, sokszor gyötrő gyakor­lás eredményeként játékosaink­nak az eddiginél ritkábban kel­lett vetődéssel menteniük, mert fel voltak készítve rá, hogy bi­zonyos helyzetekben milyen megoldásokra számíthatnak. A csehszlovákok elleni mérkőzé­sen például Szalayné szinte mo­solyogva érte el a sánc mögé „becsurgó” ejtéseket, amelyeket korábban csak a legnagyobb kínnal, vetődéssel sikerült há­rítania. Egymásért A felkészülést dicsért az is, hogy a korábbi hagyományok­tól eltérően ezen az EB-n a magyar csapat végig egyenle­tes, jó teljesítményt nyújtott. Még egy-egy mérkőzésen belül is a minimálisra csökkent a kihagyások száma, amelyek ko­rábban pillanatok alatt hat­nyolc ponthoz juttatva az el­lenfelet, gyakran vezettek ve­reséghez. A csapat magva va­lamennyi találkozón jó átlag­teljesítményt nyújtott, s ezen­kívül mérkőzésenként két-két játékos egészen kimagaslót pro­dukált. Hol Torma, hol Schlégl, hol Szalayné, hol Feketéné, hol dr. Bánhegyiné magaslott ki, de a többieknek is mindig a helyén volt a szívük! S ezt kü­lön aláhúznánk, hiszen a csa­patsportágakban, főként a röp­labdázásban — amely kifejezet­ten idegsport — nagyon sokat számít minden egyes játékos pillanatnyi idegállapota. Ezen az EB-n a magyar válogatott tagjai egyszer sem estek pá­nikba, ha társuk hibázott, nem veszekedtek vele, inkább báto­rították, minden pontnak szinte kisgyerekként tudtak örülni. Egymást hozták tűzbe, s tartot­ták lendületben, az EB egész időtartama alatt élesztve, ébren tartva a lángot, a sikerekhez vezető egészen magas hőfokot. Voltak olyan játékosok, akik kisebb-nagyobb sérüléseiket is feledték, megküzdöttek az inf­luenzával is, egész egyszerűen azért, mert a magyar táborban olyan volt a hangulat, hogy­­ nem is lehetett volna kiszállni! A magyar válogatott az EB- re kovácsolódott igazi csapattá! Olyan együttessé, amelyben vég­re megszűnt az egymás háta mögötti sustorgás, s amelynek tagjai korra, játéktudásra, ter­mészetre való tekintet nélkül — egymásért is küzdöttek. Sund­alterhelés Külön kell szólnunk a csere­­játékosokról. A kialakult, s véglegesnek vehető kezdő ha­tos — illetve Királynéval ki­egészülve, hetes — mellett ugyanis néhányan csak egy­­egy pillanatra léphettek pályá­ra. S csak a legnagyobb elisme­rés hangján lehet beszélni Scha­­deknéról, vagy Szilvássynéról, a­ki ilyenkor megtízszerezett akarattal, figyelemmel vetette magát harcba, nehogy hibázzon. Érezték, hogy itt nem az egyéni csillogás, hanem a csapat sze­replése a fontos, s ha éppen abban az egyetlen pillanatban van rájuk­­szüksége a kollektí­vának, lelkesen, felkészülten állnak rendelkezésre. Meg kell azonban azt is ál­lapítanunk, hogy válogatottunk­ban, sőt, a magyar mezőnyben koránt sincs tizenkét egyenran­gú játékos! Az együttes mögött meglehetősen nagy az űr, s a néhány tehetséges fiatal sem olyan képzett, mint az szüksé­ges volna. A mai nagyok ifjú­sági korukban dr. Kotsis Atti­­láné irányításával készültek az ifiválogatottban, s akkor kap­ták meg azokat az alapokat, amelyekre ma nyugodtan lehet építeni. Azóta azonban nem sikerült a fiatalok felkészítésére olyan alapos, lelkes és képzett szakembert találni, mint felnőtt­­válogatottunk jelenlegi mestere. Szerencsére az idén bevezetett újfajta bajnoki rendszer foko­zott lehetőséget biztosít az együtteseknek a fiatalok szere­peltetésére, a nagyobb igény­­bevétel miatt a klubedzők is rákényszerülnek arra, hogy az eddiginél alaposabban foglalkoz­zanak a jövő nemzedékével. Az ötnapos bajnoki tornákhoz szokott magyar válogatott reme­kül állta a versenyt, jól bírta a sorozatterhelést. Ez is igazol­ja, hogy az ellenvélemények nem voltak helytállóak, az új bajnoki rendszer mindenképpen a sportág fejlődését szolgálja! A magyar válogatott tagjai között most nagy a boldogság. Legtöbbjük részére egyhónapos pihenő következik, de aztán no­vember 24-én megkezdődik az újabb, az ideinél is nehezebb felkészülés, amelynek célja im­már Montreal. A magyar válogatott nem akar pihenni a babérjain, hanem, ha lehet, újakat próbál szerezni! Tölgyes Péter : EURÓPA VIZSGÁZOTT (II.) É­S BABÉROK FELÉ TORNA Juriscseváé a Világ Kupa Egervári holtversenyben harmadik­ A londoni W­embley-stadion Empire Pool csarnokában a női versennyel folytatódott az első ízben kiírt tornász Világ Kupa. Ebben a mezőnyben hat szovjet, valamint két-két magyar és ro­mán versenyzőnő mérte össze tudását. A magyar Matulai Zsu­zsa lemondások miatt az utolsó pillanatban kapott meghívást és kalandos utazás után szinte csak a verseny kezdetére érkezett az angol fővárosba. A női versenyt kimagasló tel­jesítménnyel, nagy biztonsággal az olimpiai és világbajnok szov­jet Ljudmila Turiscseva nyer­te. A szimpatikus versenyzőnőt ezúttal sem az ellenfelek, sem pedig egy váratlan esemény nem tudta kizökkenteni lendü­letéből. Felemáskorlát-gyakorla­­ta végén, amikor Turiscseva már a leugrásnál tartott, a szer feszítő berendezése megpattant és a talajra érkező tornásznő mögött a korlát összeomlott. Szerencsére sérülés nem történt. Turiscseva mögött honfitársnője, Olga Korbut végzett, aki ezút­tal elég sokat rontott. Harma­dik helyen holtverseny alakult ki a szovjet tornasport harma­dik legjobbja, Elvira Szangyi és az egyre jobban formába lendü­lő magyar Egervári Márta kö­zött. A Bp. Honvéd versenyző­­nője egyetlen szeren sem hibá­zott. Az ugrásra 9.4, a felemás­korlát gyakorlatára és talajon 9.7 pontot kapott, gerendán 9.5 volt az értéke. Az ugrás kivé­telével minden szeren döntőbe jutott, méghozzá igen előkelő helyen- Matulai a tizedik lett. Az egyes szereken a követke­zők jutottak a döntőbe. Lóug­rás: Turiscseva, Korbut, Kovár, Szaagyi, Gorbik, Ungureanu. Fe­­lemáskorlát: Turiscseva, Kor­but, Egervári, Gorbik, Szaagyi, Grigoras. Gerenda: Turiscseva, Ungureanu. Egervári, Szaagyi, Kovái, Korbut. Műszabadgya­korlat: Turiscseva, Korbut, Egervári, Ungureanu, Kovái, Szaagyi. A Világ Kupa női összetett versenyének végeredménye: 1. Ljudmila Turiscseva (szovjet) 39.15, 2. Korbut (szovjet) 33.55, 3,4. Egervári Márta (magyar) és Szaagyi (szovjet) 38.30—38.30, 5. Gorbik (szovjet) 37.85, 6. Un­gureanu (román) 37.80, 7—8. Dronova és Kovár (szovjetek) 37.75—37.75, 9. Grigoras (ro­mán) 37.60, 10. Matulai Zsuzsa (magyar) 37.40. CSELGÁNCS X. VILÁGBAJNOKSÁG, BECS A mítoszok világától a sportig Win­POLDI FEHÉR ZÁSZLÓ. Most segítőkész sajtófőnök, Josef Strabl a világbajnokság második napján komoran, feszült arcki­fejezéssel várta a Stadthalle sajtóközpontjában az egymás után szállingózó tudósítókat. Va­lamennyiünknek egy három­nyelvű nyomtatványt nyújtott át, amely magyarul így szólt: „Néhány nemzet képviselőinek kívánságára a félnehéz- és a nehézsúlyú versenyek után az stílusváltás. A­tásra szembeszökő a mérkőzé­sek összidejének nagysága és a találkozók nagy száma. Mind­ez lényegében azt jelenti, hogy megnőtt a világbajnokságokon részt vevő cselgáncsozók terhe­lése. Még a küzdősportágak kö­zött sem találunk hasonlót, amelyik ennyire próbára tenné a versenyzők fizikai és szellemi állóképességét, amelyik ilyen fokú formastabilizálást követel­ne. Vegyük ehhez még azt is, hogy a cselgáncs az egyetlen olyan sportág, amelyben a döntő felé közeledve a sportolóknak nemcsak mind jobb és jobb el­lenfelekkel kell megküzdeniük, hanem a megnövekedő terhelés­IJF (Nemzetközi Cselgáncs Szö­vetség) elnöksége megbeszélést tartott a bécsi Stadthalléban. Az ok: több ország nem értett egyet a komputer-sorsolással. Beható vita után Mr. Charles Palmer, az IJF elnöke kijelentette, hogy a sorsolás teljesen a szabályoknak megfelelően történt. Hangsú­lyozta azonban, hogy alaposan meg fogják fontolni, hogy a jö­vőben milyen legyen a sorsolás menete.” Győztek az elégedetlenkedők. Az IJF vezetői kényszerűségből felvonták a fehér zászlót, beis­merték, hogy újításuk, a számí­tógépes sorsolás ilyen formá­ban nem vált be. Ez azonban korántsem jelen­tette a korszerű számítógép­technika végső vereségét a bécsi cselgáncs világbajnokságon. A háromnapos torna valamennyi mérkőzéséről gépi adatfeldolgo­zással érdekes felmérések ké­szültek, amelyeknek összesítését nemcsak az újságírók forgathat­ják haszonnal, hanem a ver­senyzők és az edzők is. ízelítőül álljon itt négy súlycsoport né­hány érdekes, sokatmondó ada­tot tartalmazó táblázata. sól is, hiszen az előmérkőzése­­ken még csak hat, az elődön­tőkben már nyolc és a döntő­ben tíz perc a mérkőzésidő, rá­adásul szünetet sem tartanak. Egy-egy súlycsoport küzdelmeit egy nap alatt bonyolítják le. Ez annyit jelent, hogy a legjob­baknak hat-hét mérkőzést kell vívni az elsőségért — általában nyolc óra leforgása alatt. Bir­kózásban, vagy mondjuk az ökölvívásban erre több nap áll a résztvevők rendelkezésére. Mindezek után cseppet sem tű­nik túlzásnak, ha leszögezzük: a cselgáncs-világbajnokság a legnagyobb terheléssel járó sportesemények egyike, amelyen ma már csak rendkívül magas szinten felkészített sportembe­rek állják meg a helyüket. Vagyis a cselgáncsozás a misz­tikumok, a mítoszok világából átlépett a sport birodalmába. Ezt a tényt a legékesebben a bécsi világbajnokságon Tobasi Daigo, a japán csapat edzője bizonyí­totta, amikor tanítványai példá­ját emlegette: " Hazánkban a sportág okta­tói már nemcsak a technikai képzésre ügyelnek, hanem a fi­zikai erő gyarapítására, az álló­­képesség fejlesztésére is. Csaknem egészen bizonyos, hogy ez a koncepcióváltozás ját­szott közre abban, hogy a ja­pán cselgáncsozók teljesítménye elmaradt a várakozástól, nem is annyira az eredmények szem­pontjából, hiszen a felkelő nap országának a fiai a hat súly­csoport közül négyben az első helyen végeztek. Tehát nem az eredményekről van szó, a japán versenyzők küzdőmodorában je­lentkeztek új jelenségek. A ko­rábbi — könnyedségre, dinami­kus lendületre, gyorsaságra épülő — stílus helyébe szívós, mindent felőrlő küzdőmodor­­lé­pett. Az első mérkőzések után még úgy tűnt, hogy a kényszerűség hozta ezt a változást, a japánok csak ezzel a taktikai fegyver­rel képesek megállítani a számuk­ra egyre veszélyesebbé váló európai ellenfeleket. Aztán egy francia és egy szovjet sportoló jóvoltából kiderült: ez a kon­cepció nem ezért fejlődött ki. Rouge és Nyevzorov ugyanis ép­pen olyan elemek alkalmazásá­val nyert világbajnokságot, ame­lyek korábban a japánokra vol­tak jellemzők. A könnyűsúlyú Nyevzorov mind a hat mérkő­zését ipponnal nyerte meg, még­hozzá mindegyiket más-más ak­cióval. Repertoárjában szerepelt válldobás, csípődobás, kis-külső horogdobás, belső combdobás, kaszáló csípődobás és karfeszí­­tés. Egy esztendővel ezelőtt ez a fiatalember megnyerte a bécsi elő-világbajnokságot. Akkor minden találkozóján karfeszítés­sel győzött. Most is ezt várta tőle mindenki, még a legjobb japánok, Akimoto és Kuramoto is. Ehelyett elképesztő techni­kai gazdagságról tett tanúbi­zonyságot. Egyszóval a legjobb európai (és mellettük az amerikai) cselgáncsozók, bár nem mondtak le az alapvető fizikai felkészítésről, min­den eddiginél nagyobb gon­dot fordítanak a technikai fel­készítésre. A két irányzat egy­máshoz való közeledése jelle­mezte ezt a világbajnokságot, ebből adódott, hogy egyik sem válhatott uralkodóvá. SÍKFA Ebben a forrásban lJUvEIV. jövő világban a ma­gyar cselgáncsozók magukra vonták a figyelmet. Molnár Ká­roly, Kiss Endre és Varga Imre ötödik helyezésével csapatunk a nem hivatalos pontversenyben, az ötödik helyen végzett a ja­pán, a szovjet a francia és az NDK-beli együttes mögött. Ez a sportág szempontjából kimagas­lóan kitűnő teljesítmény szét­rombolt egy már-már megköve­­sedő véleményt, nevezetesen azt, hogy a magyar cselgáncso­zók a világversenyeken csak vé­letlenül csúsznak be a pont­szerzők közé. Nos, három ötödik helyezést ebben a fantasztikusan erős me­zőnyben nem lehet a véletlen segítségével elérni. A magyar sportolók fizikai felkészültségé­ről a japán szakemberek is a legteljesebb elismerés hangján szóltak, Kiss Endrét pedig a vi­lágbajnokság egyik felfedezett­jének, nagy szenzációjának tar­totta mindenki. Kétségtelen, hogy Kiss harcossága, de külö­nösen kitűnő földharca révén a legjobbak közé emelkedhet. Foj­tásfogásaitól valósággal rettegtek az ellenfelek, ezt az akciót talán az egész mezőnyben ő alkal­mazta a legeredményesebben. Molnár Károly beváltotta a te­hetségéhez fűzött reményeket. Külön öröm, hogy fiatal lévén még igen sokat fejlődhet A magyar cselgáncsozók telje­sítménye bíztató, ígéretes az olimpia szempontjából. Az olim­pia ebben a sportágban jóval könnyebb, mint a világbajnok­ság, hiszen az utóbbin súlycso­portonként két versenyző képvi­selheti hazája színeit, míg az olimpián csak egy. Felesleges lenne most mindenféle átszá­­molgatás, nincs is reális alapja, annyi azonban bizonyos: ha a Montrealba esetleg kijutó ma­gyar cselgáncsozók ott is ilyen formában, ilyen küzdőszellem­ben versenyeznek, akkor ha­sonló sikerrel térhetnek haza, mint most Bécsből. Bőcs Ferenc Könnyűsúly Középsúly Félnehézsúly Nehézsúly Világbajnok: V. Nyevzorov S. Fudzsii J. L. Rouge J. Endo A versenyzők száma:­­50 52 41 32 A mérkőzések száma: 56 56 41 37 A mérkőzések összideje: 3:59:12 4:04:59 3:46:20 2:59:50 A mérkőzések átlagos ideje: 4:21 4:37 4:32 4:52 Spnonnal nyert mérkőzések sz.: 33 (57.14%) 26 (46.43) 24 (61.7) 22 (59.5) Vazaarival nyert mérk. sz.: 6 10.70 12 (31.01) 3 ( 6.5) — XXXI. 256. ♦ 1975. október 30 Kubai siker Svájcban Svájc 1975. évi nemzetközi bajnokságában a kubai G. Garcia mester, Keller és Hug (svájciak) nemzetközi meste­rekkel holtversenyben, az el­ső helyen végzett. Olyan jó nevű nagymesterek marad­tak le, mint Dückstein (Auszt­ria), Olafsson (Izland), Unzi­­cker (NSZK), Kuba sakk­sportjának izmosodását jelzi ez az eredmény. Garcia si­kerét az alábbi, látványos kombinációval kivívott győ­zelme még értékesebbé teszi. Szicíliai védelem F. OLAFSSON (Izland) G. GARCIA (Kuba) 1. e4, c5 2. Hf3, Hc6 3. d4, cd­ 4. Hd4­, e6 5. Hb5, d6 6. c4, H­6 7. H5c3, a6 8. Ha3, Fe7 9. Fe2, 0 — 0 10. 0 —0, b6 1­1. Fe3, Fb7 12. Be1, Bb8 13. Vb3, Ifd7 14. Bfd1, Hc5 (Sokat kell ma tudni nemzetközi szinten, mutatja ez a játszma is, amely eddig lépéscserével egyezik egy Matulovics—Hulak parti­val. (Rovinj-Zágráb, 1975. má­jus). E játszmában sötét 14. —, Be8-cal folytatta és bonyo­dalmak után nyert az 55. lé­pésben. Sötét játéka a király­szárnyon, az f-vonalon bonta­kozik ki.) 15. Vc2, Ve8! 16. f4, Hb4 17. Vd2, f5! 18. ef­, Bf5, 19. Hc2, Vg6 20. Ff 1, Hbd3! (Tetszetős támadás kezdete, tisztáldozattal. Nem lehet két­szer ütni d3-ra a g2-n fenye­gető matt miatt.) 21. b4, Bbf8! 22. be:, Hf4: 23. c6 (23. cd: játékba hozná a futót, amely­re 23. —, Fd6:! 24. Vd6:, Hh3f! 25. Khf, Bf1 :­ és utána matt következne.) 23. —, Fc6: 24. g3 (E látszólagos védelem­re látványos lépéssel fölénybe kerül a támadó.) 24. —, Fh4! (A cél: áldozni g3-on és ez nem is védhető jól.) 25. Ff4:, Bf4: 26. Fg2, Fg3:­ 27. Kg2, Vg3: (Világos­nak két tiszt előnye van, de a Bf2 fenyegetés miatt egy tisztet kénytelen visszaáldozni.) 28. Bf1, Fg2: 29. Vg2:, Vc3: 30. Bf4:, Bf4: 31. Va8f, Kf7 32. Vb7f, Kf6 33. Vg2, Vc4: (A mattháló vagy a vezér­vesztés állandó fenyegetés.) 34. Vd2, Bg4f 35. Kf2, Ve4 36. He3, Vf4f 37. Ke2, Vh2f 38. Kd3, Bd4f, és világos fel­adta. Régi idők sakkja A régi idők sakkja eleve­nedett meg a moszkvai Al­­jechin-emlékversenyen két nagymester játszmájában. Királycsel A. PLANINCS (Jugoszlávia) V. KORCSNOJ (Szovjetunió) 1. e4, e5 2. f4, ef: 3. Hf3, g5 (Visszatérés az egyik leg­régibb változathoz. A ma már ritka királycselre a modern folytatás 3. —, Hf6 vagy 3. —, d5, esetleg 3. —, Fe7) 4. h4, g4 5. He5, d6 6. Hg4­, Hf 6! (Jelentős eltérés, jobb, mint a könyv szerinti 6. —, h5 7. Hf2, Hf6 8. d4, Fh6 9. Hc3, Hg4 10. Hg4:, Fg4: 11. Vd3, c6 12. Fe2 stb. világos előnyére.) 7. Hf2, Bg8­ 8. d4, Fh6 9. Hc3, Ve7 10. Hd3, Fg4 11. Fe2, Fe2: 12. Ve2:, Hc6! 13. Ff4:, Hd4: 14. Vf2, He4: 15. He4:, Ve4: 16. Kd1 (Erre számított világos, fe­nyeget Bel és Fh6, és Bg2:­­re is. Bel. E sok veszélyből sötét a régi idők stílusában menekül.) 16. —, 0 — 0 — 0! (Otthagyja a tisztet, mert a behatoló bástya megfelelő el­lenérték.) 17. Fh6­, Bg2: 18. Vf1, Hc2: 19. Bc1 (Mindegy, Bb1-re Hb4 könnyen nyer.) 19. —, Vg41, és világos fel­adta: Sándor Béla

Next