Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-23 / 19. szám
I I ..."-------------------------------------------I 1954. JANUÁR 23. A labdarúgó-világbajnokság 16-os döntőjének cső- , sportbeosztása, a sorsolás mindig izgalmas, az egész fut-ballvilág feszült érdeklődését kiváltó esemény. A svájci VB szervező bizottsága ezen a napon tette \ & közzé a világbajnoki döntő menetrendjét. Eszerint a ma \ $ gyar válogatott június 17-én Zürichben a XIII. csoport \ & legjobbjával — Japánnal vagy Dél-Koreával — játszik. A a második ellenfél június 20-án Bázelben az I. csoport \ § (NSZK, Norvégia és Saarvidék) továbbjutója lesz. „A sor- j &solás reményeket ébreszt. Az első akadályon biztosan túl- , § jutunk, s remélhetőleg a másodikon is” — hangzottak az ! & első hazai vélemények. ( Hamarosan kiderült, hogy melyik lesz az első és a ! & második akadály. Dél-Korea csapata ellen kezdte, majd az NSZK együttesével folytatta a nagy esélyes magyar gárda és a világbajnoki küzdelemsorozatot. A fejlemények közismertek... 5 § 5 2 NÉPSPORT A Népsport jelenti Bravó, Csorna! Országszerte zajlanak a sportegyesületi vezetőségválasztó közgyűlések, amelynek keretében sok szó esik a fejlődésről is. Kevés városi egyesület számolhat azonban be olyan nagyszerű eredményekről, mint Győr-Sopron megye legifjabb városa, Csorna. . Az elmúlt négy év alatt jelentős mértékben javultak a testnevelés és a sport feltételei és eredményesen fejlődött a minőségi és a tömegsport is. Termálvizes uszoda, nagygolyós iker tekepálya, füves és salakos labdarúgó-, bitumenes kosárlabdapálya, több kispályát magába foglaló tornakert létesült. Esti kivilágítással szerelték fel a kézilabdapályát, s felújították az atlétikai létesítményeket. A rendszeres sportolók száma ötszörösére emelkedett, egész évben zajlanak a tömegversenyek, s a pártoló tagok létszáma már meghaladja az ezret. A csornai lányok képviselik most már évek óta a megyét a női kézilabda NB I-ben. A labdarúgók veretlenül szerezték meg az őszi elsőséget a megyei bajnokságban. Hogy mi a siker titka? A párt- és az állami vezetők sokoldalú támogatása, az iskolákkal, az üzemekkel való szoros együttműködés, a széles körű társadalmi összefogás, a tervszerű és következetes vezetés. Erről tanúskodott egyébként a január 19-i, mintaszerűen előkészített és lebonyolított közgyűlés is, ahol ugyan kevés szó esett az elért eredményekről, annál több viszont a további tennivalókról. KITÜNTETÉS Sebes Gusztávnak 70. születésnapja alkalmából több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége elismeréséül az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend Arany Fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Beckl Sándor államtitkár, az OTSH elnöke adta át. Az átadásnál jelen volt Papp Dezső, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese is. SPORTMOZGALOM A Fejér megyei Testnevelési és Sporthivatal az idén is megválasztotta az 1975-ös esztendő legjobb női és férfi sportolóját, Tóth Margitot, a Dunaújvárosi Kohász tornászát és Bartalos Bélát, a Szondy SE válogatott kézilabdakapusát találták a legjobbnak, ők ketten kapják a vándorserleget. SZÖVETSÉGI ÉLET Jubilál a 25 éve alakult Veszprém megyei Természetbarát Szövetség. A megyében működő 44 szakosztálynak jelenleg 2581 igazolt tagja van. A negyedszázados jubileumról az Ajkán tartott hagyományos évi munkaértekezleten emlékezett meg a szövetség elnöksége. ★ A Békés megyei Röplabda Szövetség Téli Terem Kupát írt ki serdülő leánycsapatok részére. A mérkőzéseket Békéscsabán, az Útépítési Iskola tornatermében rendezik meg. A négy hétig tartó mérkőzéssorozaton tíz együttes lép pályára. LEGYESÜLETI ÉLET * ★ Szegedi Barna, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa testnevelési és sportbizottságának vezetője, hivatali elfoglaltsága miatt lemondott az Egri Dózsa SE NB III-as labdarúgócsapatánál eddig betöltött technikai vezetői tisztségéről. A szakosztály vezetősége helyette Simon Flóriánt bízta meg — ideiglenesen — a feladatok ellátásával.★ A Dunaújvárosi Kohász SE NB II-es női kézilabdacsapata Lengyelországba utazott, ahol a felszabadulási kézilabdatornán vesz részt.★ Edzőváltozás történt a Szekszárdi Vasas NB I-es női kosárlabda-csapatánál. Buttás Pál edző megvált az egyesülettől és Nagykanizsára költözött. A szekszárdi csapat felkészülésének irányítását Krasznai Lajos vette át. négy csapat (Zalaegerszegi TE, Bakony Vegyész, KSI, Videoton) részvételével serdülő labdarúgótornát rendez. A tornát a városi labdarúgó-szövetség nemrég elhunyt elnökéről Papp Károlyról nevezték el és a jövőben minden évben megrendezik. ★ Szolnok város tömegsportbizottsága a hét végén rendezte meg a Tiszaligeti Sportcsarnokban negyedik terem labdarúgóbajnokságát. A kétnapos rendezvényen 12 férfi-, és 4 női csapat vett részt. VERSENYEK A dunaújvárosi járási, városi labdarúgó-szövetség ezúttal is megrendezi a Dunaújvárosi Hírlap és a Mezőföld Labdarúgó Kupát. A tornára a többi között benevezett a Dunaújvárosi Kohász, a Dunaújvárosi Építők, a Dunaújvárosi Papír és a Dunaújvárosi Volán labdarúgóegyüttese is. Az első mérkőzésekre február elején kerül sor. A nyíregyházi Játékcsarnokban nagy sikerrel rendezték meg a város szocialista brigádjainak immár hagyományos téli sportvetélkedőjét. A brigádok először elméleti kérdésekre adtak választ, majd teremsport-játékokban mérték össze tudásukat.★ Négy gyorskorcsolyázónk: Dénes Zsuzsa, Montskó Éva, Szilágyi Katalin és Takács András utazik el pénteken a hét végi csehszlovákiai nemzetközi bajnokságra. Kérdés azonban még, hogy az enyhe idő lehetővé teszi-e a versenyt, hiszen Svratkában csak természetes jégpálya van. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A gyászoló család és a Csepel elnöksége ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik Marosvári Bélát utolsó útjára elkísérték és iránta érzett megbecsülésüket részvétnyilvánításukkal kifejezésre juttatták. RENDEZVÉNYEK A Videoton SC és a Székesfehérvári Városi Sport Iskola január 25-én Székesfehérváron RÁDIÓ, TÉVÉ Péntek. Rádió. Kossuth-adó, 22.15: Sporthírek. Petőfi-adó, 6.20: Torna. Televízió. Budapest. 8.58: Tévétorna (ismétlés). 20.00: Tévétorna. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás péntek estig: változékony, jobbára erősen felhős, szeles idő, ismétlődő esőkkel, hózáporokkal. A sok helyen erős, helyenként viharos lökésekkel kísért szél délnyugati és északnyugati irány között változik. Legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 2 és plusz 7 fok között lesz. VÍZILABDA Aranyérmek nélkül is az élvonalban Ha az előző esztendőkben, mondjuk, legfeljebb csak dobó- 3 gólközelbe került volna fel■ nőtt és junior-ifjúsági válo- t gázoltunk a nagy világversenyeken, akkor most nem kellene attól tartani, hogy a tavalyi eredményeket ismerő olvasó minden dicsérő szó után visszakérdez: akkor hogyan lehetett, hogy az előző évben egyetlen rangos eseményen sem álltak a mieink a győzelmi dobogó legfelső fokán? Hiszen a felnőttek másodikok lettek a világbajnokságon, gyengén szerepeltek a torinói és a budvai tornán, a junior-válogatott harmadik lett az EB-n, az ifik „csak” ezüstérmet sze■rertek az IBV-n. De nem sikerült győznie a Vasasnak és az OSC-nek sem a BEK-, sem a KEK-döntőn. Még a baráti hadseregek, valamint a belügyi sportolók spartakiádján sem a mi pólósaink nyakába akasztották az aranyérmet! ’ Könnyű lenne most — a sportban igen káros — dologgal eljátszani, mi lett volna, ha Casiban az utolsó másodpercekben a kapufáról nem kifelé, hanem a szovjetek hálójába pattan a labda? Akkor mi nyerjük a VB-t és akkor még arra sincs szükség, hogy emlékeztessük a kedves olvasót: Torinóban és Budván a világbajnoki csapatnak még a fele sem volt , bint. Az említett városokban főleg az utánpótlás legjobbjai szerepeltek. Meg aztán ar■ rá sem lenne kíváncsi senki, hogy a undor EB-n tulajdonképpen három játékosunk súlyos fegyelmezetlensége — két mérkőzésről eltiltották őket! — „bronzosította” a várható arany■ érmet. Vagyis ha a szovjetek elleni mérkőzésen a labda a kapuban köt ki, és a mi himnuszunkat játsszák Casiban, akkor mi vagyunk a legjobbak? És most nem? Függetlenül a második helytől Az egészet alighanem úgy a legreálisabb megközelíteni, hogy a magyar vízilabdázás a szovjetek és a jugoszlávok társaságában változatlanul a világ élvonalát jelenti. Az említett mérkőzésen, tárgyilagosan elismerve, jobb volt a szovjet válogatott, megérdemelten lett világbajnok. De tavalyelőtt mi voltunk úgy, ahogy tavaly a szovjetek: 1974-ben minden megnyerhetőt megnyertek a különböző magyar válogatottak és klubcsapatok (az irreális BEK-döntőt kivéve). És akkor az azt jelentette, hogy rossz a szovjet vízilabdasport? Egy év alatt pedig így feljavult? Egyértelmű, hogy nem. Mint ahogy az is egyértelmű: ha történetesen mi nyerjük a VB-t, a meglevő gondok akkor is fennállnak. Akkor is el kellett volna tehát gondolkozni a sportág vezető szakembereinek, miért állítanak ki mindig a mi csapatunkból több embert? Hogyan lehet ezt megakadályozni? Az idei felkészülésben akkor is különös gondot fordítottak volna a lábtempó javítására, ami a zónavédelkezésnek, a szabályosabb „bekkelésnek” alapkövetelménye ... Akkor is töprengenének, hogyan lehetne elérni, hogy kevesebbet ütközzenek a mieink az ellenféllel. Akkor is feltűnt volna a Casban járt szakembereknek, hogy kissé enervált a csapat, már nem olyan küzdőképesek a játékosok, mint a korábbi években. És az sem a szovjet—magyar mérkőzés eredményétől függött, hogy rájöjjenek: a játékvezetők valahogy nem szeretik a mieinkre jellemző túlzott középcsatár-játékot. Mert ezek a problémák orvoslásra szorultak volna a világbajnok magyar válogatottnál is! Töretlen bizalommal Most az a kérdés, hogy van-e valós lehetőség a hibák kijavítására? Van, és a van szót nem a görcsös bizakodás mondatja. Inkább a tapasztalatok. Az egész magyar vízilabda társadalom bátorítóan, segítőkészen áll a válogatott mögött. Kevés az ellenszurkoló, szinte mindenki tudja, milyen fontos lenne a sportágnak egy újabb olimpiái aranyérem. Az egyórai érdekek érezhetően mindinkább háttérbe szorultak már tavaly is. A másik jó jel: aligha volt még szövetségi kapitány, aki olyan bizalmat élvezne, mint Gyarmati Dezső. A válogatott érdekében még akkor is támogatták, amikor más kapitánynak ellentmondtak volna. Ilyen volt például a botrányos verekedésbe fulladt Vasas—OSC mérkőzést követő fegyelmi tárgyalás, amelyen a válogatottak bizony megmosolyogtatóan enyhe büntetést kaptak. És ilyen volt például, amikor nem azt a játékvezetőnket küldték a VB-Február 21—23. Budapest. Felszabadulási torna: Magyarország—Magyarország junior 7:3, Magyarország—Románia 5:4, Magyarország—Szovjetunió 5:3. Március 5-től 30-ig felkészülési túra Kanadában és az Egyesült Államokban. Kanadában hat mérkőzés — hat győzelem, az Egyesült Államokban hat mérkőzés — öt győzelem, egy vereség. Május 28—30. Torino. Nemzetközi torna. Románia—Magyarország 4:2, Magyarország—Olaszország A 7:5, Jugoszlávia—Magyarország 8:7, Magyarország—Spanyolország 11:6, Magyarország—Olaszország B 3:3. Június 18—22. Budva. Jadran Kupare, akit a Játékvezető Bizottság javasolt. Nem is beszélve, az elutazás előtt néhány nappal, a kihirdetett csapatban véghez vitt emlékezetes Gerendás —Görgényi cseréről. Nem vonták kérdőre Gyarmatit a VB után ezekért, nem kerestek benne bűnbakot a „csak” ezüstért. És most sem akadékoskodnak, hogy miért hagyott ki olyan sokszoros válogatott, nagyszerű játékosokat a keretből, mint például Bodnár dr., Görgényi, Magas és Kásás. Pedig máskor igencsak megtették. És az is reménykedésre ad okot, hogy a felismert hibákat máris igyekeznek kijavítani. A VB után például Gyarmati Dezső önkritikusan beismerte, hogy „vattázta” a válogatottat, azaz kerülte az ellenfeleket. Idén eleve több a nemzetközi összecsapás és a legjobbakat szerepeltetve, legalább kétszer találkozunk az olimpia előtt a szovjetekkel és a jugoszlávokkel. A legjobb felkészülés A legfontosabb bizalomszállítók pedig a különböző bajnokságok és kupák. Az OB I-ben, ha nem is mindegyik mérkőzésen láthattunk magas színvonalú, küzdelmes összecsapást, azért a legtöbbjét ez jellemezte. És tavaly például már alig volt olyan mérkőzés, amelyiken a biztos győzelem tudatában szánhattak volna vízbe klubcsapataink. A Szentesről elhozott két pont már elismerést váltott ki, de a látottak alapján nem okozott meglepetést a szolnokiak budapesti pontszerzése sem az OSC-től. És még sorolhatnánk a példákat. Küzdelmes bajnokságnál aligha kell jobb felkészülés az olimpiára. Egy bekezdéssel előbb bajnokságokat írtunk. Nem véletlen a többes szám, hiszen a sportág egészét vizsgálva, az ifjúságiakat, a serdülőket és az úttörő- Magyarország—Olaszország 5:3, Kuba—Magyarország 8:6, Jugoszlávia—Magyarország 10:6, Egyesült Államok—Magyarország 5:3, Szovjetunió—Magyarország 5:4. Augusztus 18—27, Cali. Világbajnokság: Magyarország—Románia 8:7, Magyarország—Ausztrália 11:5, Magyarország—Kolumbia 9:3, Magyarország—Kuba 8:6, Magyarország—NSZK 9:7, Magyarország—Kuba 6:4, Magyarország—Olaszország 7:5, Szovjetunió—Magyarország 5:4. Október. Moszkva. Barátságos mérkőzések szovjet csapatokkal: két győzelem, egy vereség, kiét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Hiszen ha az ezüst- és bronzérmek ellenére azt állítjuk, hogy nincs válságban a magyar vízilabdasport, hogy borúlátásra semmi ok, akkor ez azt is jelenti, hogy utánpótlásunk jónak mondható. Kitűnő technikai és erőnléti alapot kapnak a fiatalok. Hogy ennek ellenére még a legjobbak sem tudnak gyorsan beilleszkedni egy-egy felnőttcsapatba, az éppen a felnőttbajnokság magas színvonalát jelenti. Arról azonban érdemes lenne elgondolkozni, vajon kellő figyelemmel kísérik-e az utánpótlásedzők a felnőtteknél tapasztalható hiányosságokat? Mert az közel sem véletlen, hogy ugyanazok a hibák vannak a fiatalabbaknál is, mint a felnőtteknél. A sok kiállítás, vagyis a mai bíráskodásban szabálytalannak ítélt védekezési mód, a „vízbe tett kezű”, azaz visszahúzásnak minősíthető hátvédjáték, a gyenge lábtempó, az emberelőnyös helyzetek bizonytalan kihasználása ... És ami sürgős megoldást kíván: a fegyelmezett sportemberré nevelés. Mert valóban kiváló szalóembereimfk vannak az utánpótlás- és felnőttcsapatokénál. Szakmai tudásuk gyümölcse, hogy változatlanul a világ élvonalában vagyunk, és ismerve a közvetlen utánpótlást, még éveikig egészen biztos, hogy ott is maradunk, de a vízilabdázásból majdnem mindent tudó játékosok között egyre több a fegyelmezetlenkedő, önmagának túl sokat megengedő pólós! Az előző évben négy nemzetközi tornán voltak egy-egy botrány fő- vagy mellékszereplői a magyar játékosok. Az itthoni sajnálatos jelenetekről nem is szólva! Felnőtt válogatottunk eredményei A bajnokság egy pillanata: Kovács dr., az OSC kapusa és Sudár igyekszik megvédeni kapuját a góltól A gólkirály A tavalyi esztendőben a hazai bajnokságban és a világbajnokságon is Faragó Tamás, a Vasas vízilabdázója lőtte a legtöbb gólt. A közel kétméteres játékos nemegyszer ellenállhatatlannak bizonyult, hiába kísérelte meg az ellenfél legjobbja a semlegesítését. Idehaza volt olyan mérkőzés, amikor hat gólt szerzett, de még ezt is túlszárnyalta a BEK-döntőn: hétszer talált a holland bajnok, a De Robben hálójába. A huszonnégy éves, száztizenegyszeres válogatott vízilabdázó szinte minden lövésfajtában „otthon van”, de leginkább a távoli, felső sarkos bombagólok specialistája. Nem utolsósorban éppen gólerős játékának köszönheti, hogy csapattársával, Csapó Gáborral együtt 1975-ben az év játékosa lett. XXXII. 19. ♦ 1976. január 23. Nemcsak edzők, nevelők is Nem véletlen, hogy a szövetség vezetői idén szigorúbban bírálják majd el a hasonló eseteket. Az edzők egy része figyelmen kívül hagyja, hogy egyben nevelő is, pedig van olyan játékos, akiire az uszodában eltöltött idő nagyobb hatással van, mint az iskolapadban vagy a szülői házban kapott intelem, jó tanács, példa!! A magyar vízilabdasport a hibák ellenére szilárd alapokon áll. Mindezt a jól szervezett, magas színvonalú bajnokságok, a tudatos korcsoportos utánpótlás-nevelés, a néha ugyan elkeserítő körülmények között dolgozó, ennek ellenére lelkes és szakmailag képzett edzők, a sok lemondást vállaló „névtelen” társadalmi munkások és nem utolsósorban a tehetséges, keményen dolgozó játékosok biztosítják. Gyarmati Dezső szövetségi kapitány nemrégiben egy tájékoztatón azt kérte a sajtó képviselőitől, hogy ne kiáltsák ki biztos aranyérmesnek a magyar csapatot, azt viszont kihangsúlyozta, hogy nem túlzás aranyérem-esélyesként számítani a válogatottra. De ezt mondhatná el minden nemzetközi találkozó előtt a magyar edző. És amíg minden szinten és korcsoportban reálisan mérlegelve is győzhet a magyar csapat, addig a sportág hazai színvonaláról csak elismerőleg beszélhetünk. Kocsi Tibor