Népsport, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
4 NÉPSPORT OLIMPIAI IRÁNYTŰ Téli játékok Minden változik, csak a változás örök. Négy év rövid idő. Münchenhez képest mégis sok újat hoz Montreal a sportágak legtöbbjében, ötvenkét éve rendezték az első téli játékokat. Innsbruck a XII. számot viseli, s ezt a tizenkét játékot a nyári olimpiákkal ellentétben le is bonyolították, azaz a kimaradt versenyek nem kaptak külön számot. Az Innsbruckban második alkalommal rendezendő játékok műsorán hét sportág harminchét versenyszámában avatnak bajnokot. Az egyes sportágak azonban lényegesen különböznek egymástól, hiszen az alpesi, illetve északi síversenyekben egészen mások a feltételek, a követelmények, de a versenypályák is. De még az északi versenyszámokon belül is meg kell különböztetni a futást, az északi összetett versenyt, az ugrást és a futást, valamint a sportlövészet összevonásából kialakított biatlont. A műsor mondhatni, kezdettől fogva változott, s nem rendeztek két olyan olimpiát egymás után, amelynek műsora azonos lett volna. Ami az egyes sportágakat illeti: a bob, a jégkorong, a műkorcsolya, a gyorskorcsolya, a sífutás, a síugrás 1924-től műsoron szerepel, az alpesi számokat 1936, a biatlont 1969, a szánkóversenyeket 1964 óta rendezik meg. A nők műkorcsolyában kezdettől fogva, az alpesi síszámokban 1936, az északi síszámokban 1952, gyorskorcsolyában 1960 óta vehetnek részt az ötkarikás randevún. Szapporó óta két versenyszámmal bővült a műsor. Felvették a programba a már Grenobleban a bemutatók alkalmával sikert aratott jégtáncot, s a férfi gyorskorcsolyába beiktatták az 1000 m-es futamot. A jégtánc felvételével a műkorcsolya, ez a főleg az utóbbi két évtized televíziós közvetítései révén világszerte rendkívül népszerűvé vált téli sport teljes jogot nyert. A táncosok elismerését hosszú küzdelem előzte meg. Az illetékesek a pároshoz való hasonlóságra hivatkoztak, de az említett bemutatók általános közönségsikere, nem utolsósorban a többszörös világbajnok szovjet Pahomova, Groucov kettős nagyszerű futása nyomán engedniök kellett. Gyorskorcsolyázásban ugyancsak a fejlődés diktálta a módosítást. A négytávú összetett versenyek mellett ugyanis az utóbbi időszakban egyre több úgynevezett sprintversenyt is rendeztek, amelyek műsorán csak az 500 és 1000 m-es futam szerepelt, azaz előtérbe került a versenyzők szakosítása. A műsor mellett természetesen a versenyszabályok is változtak, módosultak az elmúlt négy év alatt. A nemzetközi szövetségek igyekeztek lépést tartani a fejlődéssel, így a több, kisebb szabályváltozás — mint például jégkorongban a testtel való játék egész pályán történő alkalmazásának engedélyezése vagy az olimpia és a világbajnokság teljes különválasztása — mellett talán a műkorcsolyareform érdemel külön említést. Ugyanis éppen a Szapporó óta eltelt időszakban jutott nyugovóra az iskola és a kűr örök vitája, s változott a korábbi értékelés. Bevezették az úgynevezett rövid programot, ahol lényegében a kor egyes elemeit kell kötelező jelleggel bemutatni. Ezzel a régebben döntő fontosságú iskolagyakorlat meglehetősen háttérbe szorult, egy-egy versenyző csak a pontok 30 százalékát szerezheti, míg a rövid program 20, a szabadkorcsolyázás pedig 50 százalékot képvisel. Ez egyben a műkorcsolyázás látványosságát is tovább növelte. TENISZ Most is: Taróczy és Szőke! A magyar—brit Európa Kupa-mérkőzés előtt (Folytatás az 1. oldalról.) ben versenyzett, tehetségét a pénzszerzésre fordította — most mégis, hosszú ideig Európában, nem annyira anyagi, mint inkább hazája erkölcsi sikereiért küzd. Miért? Egyelőre rejtély. Taróczy Balázs négy és fél évvel ezelőtt, a Galea Kupán 9:7, 6:3 arányban legyőzte a nemzetközi színtereken akkor debütáló Mottramot. De azóta eltelt egy kis idő__ Mottram már Borg, Ashe és számos nagyágyú skalpjával dicsekedhet Nem kevésbé érdekes, színes egyéniség a másik, egyesben jelölt brit versenyző, a most 34 éves Roger Taylor, aki adóügyei miatt csak hazája külföldi (!) versenyein vehet részt, haza nem utazhat... 1966-ban, a Davis Kupában, 2:2-es állásnál döntő csatát vívott a nála tizenegy évvel idősebb Gulyással. Az első napon nem tudták befejezni a küzdelmet. 16:18, 6:3, 3:0-ás állásnál (Taylor szempontjából) abbamaradt a küzdelem. Másnap, hétfőn, csak a befejezésre 5000 ember gyűlt össze a margitszigeti stadionban, s ekkor Taylor 6:1-re megnyerte a félbemaradt játszmát és 6:4-re a negyediket, s ezzel megszerezte csapatának a továbbjutást jelentő győzelmet. Páratlanul izgalmas csata volt. Feltehetően felette sem múlt el nyomtalanul az idő. 1973-ban mindenesetre még 3. tudott lenni Wimbledonban. Igaz, ez a profik visszalépése után történt, s Taylor, mint afféle „sztrájktörő” szerezte meg az értékes helyezést. Egy biztos: ha vasárnap a két csillag pályára lép, nagyon nehéz dolga lesz a magyar válogatottnak ... Mottram az Európa Kupában még veretlen! ...és a magyarok Pénteken este tizenegy órakor érkezett haza Nisből a magyar együttes. Másnap délelőtt már a Körcsarnokban edzettek, délután pedig — természetesen tét nélkül — Taróczy Benyikkel, Baranyi Szőkével vívott egyes mérkőzést. — Kár, hogy Budapesten van a britek elleni mérkőzés — mondta még egy hete Jákfalvi Béla szövetségi kapitány. A csodálkozó kérdéseikre mosolyogva válaszolt: — Nem jó itthon kikapni... Szombaton, négy győztes mérkőzés után már bizakodóbb hangulatban mondta: — A közönség segítségével talán képesek leszünk az eddig veretlen briteket is legyőzni. Egy egyest megnyerhetünk és a párost is... — Az összeállítás? — Remélem, hogy a vasárnapi találkozóig valamennyi játékosom friss lesz. Nem valószínű, hogy a legutóbbi összeállításon változtatnék, nincs is ok erre. Taróczy Balázs most ma teljes értékű harcos. Ezt bizonyította Pilics legyőzésével is. Pilics egyébként — ellentétben a híresztelésekkel —, nem volt sérült. Igaz, fájlalta a térdét, de már harmadik éve fájlalja . . . Szőke sem azért veszített Franulovics ellen, mert visszaesett. Szó sincs erről! Csakhát Franulovics nagyon jó formában van, minden Eb-mérkőzést megnyerte. Ellene sem volt reménytelen Péter helyzete, szoros csata után kapott csak ki. A legjobbak Csillag- és esélylistánk egy dolgot hűen szemléltet: nem kell félteni az új rendszerű, fedettpályás Európa Kupa rangját! Hiszen a legjobbjaival induló britek és magyarok mellett legutóbb már bekapcsolódott a küzdelembe a spanyol világklasszis Orantes, játszott a franciák „ásza”, Jauffret, mindvégig ott volt Pilics, s az NSZK legjobbjai: Fassbender, Pohmann, Pinner is. Így végül csak a svéd Borgot és az olasz Panattát hiányolhatjuk. Az ő távollétüket leszámítva valóban Európa legjobbjai küzdenek ezen a versenysoroztón, amelynek negyedik fordulója után veretlenül az élen állni — nem kis teljesítmény! S a másik veretlennel rangadót vívni — nem akármilyen sportcsemege. Kár, hogy ennek a találkozónak csak 1400 szemtanúja lehet ... Bocsák Miklós LABDARÚGÁS Előkészületi mérkőzések Szekszárdi Dózsa—Kaposvári Rákóczi 3:2 (2:1). Kaposvár, 500 néző. V: Salakó. Rákóczi: Rapp (Szabó) — Kanyar, Patyi (Ágfalvi), Márton, Németh __ Nagy, Kovács F. (Konrád), Burcsa Csépán (Duschák), Kováts, Varga. A vasárnap jugoszláviai portyára induló NB I-esek tartózkodóim játszottak. G: Tóth, Pusztai, Somodi, Pl. Kováts, Babrcsa. Zalaegerszegi TE —Bakony Vegyész 7:1 (3:1). Zalaegerszeg. V: Babos. ZTE: Bolemányi (Déri) — Molnár, Ambrus, Mihalecz, Filó — Gáspár (Tóth), Józsi, Csepregi — Szatmári, Soós, Kelemen (Péter). G: Kelemen (2), Soós (2), Mihalecz, Szatmári, Csepregi, ill Iszak. A Diósgyőr a szombati előkészületi mérkőzését félidőnként más-más ellenféllel vívta. Az első félidőben az Egri Finommechanika volt az ellenfél, az eredmény: Diósgyőr—Egri Finommechanika 1 :0. A mérkőzés gólját Görgei rúgta. A második félidőben: Diósgyőr— Hejőcsabai Cementmű 2:1. A góllövők: Görgei, Horváth A., ül. Szabó. A diósgyőriek összeállítása: Veréb — Kovács, Hajos, Váradi. Tamás — Oláh, Szűcs (Horváth A.), Görgei — Koleszárik (Szűcs J.), Kiss. Fekete. Dunaújvárosi Kohász — Csepel 1:1 (0:0). Dunaújváros, 500 néző. V: Lábodi. Dunaújváros: Majzlinger (Németh) — Boromissza, Fajt (Horváth Z.), Pajzs, Kerekes (Ambach) — Szepesi (Formaceini), Mártha (Suka), Tóth — Tímár (Tatár), Horváth Gy. (Kántor), Klement. Csepel: Hajdú — Kovács (Gondos), Ruzsinszki, Wéber, Hunyadi — Varga, Tóth B. (Somogyi), Gulyás — Kacsányi (Ozsváth), Csordás, Burányi. G: Tatár, 111. Gulyás (11-esből). Tatabánya Bányász — Oroszlányi Bányász 3:1 (0:0). Oroszlány. V: Emsberger. Tatabánya: Kiss — Lakatos, Néder, Szabó (Dupai), Tóth — Csapó, Arany, Knapik — Sállói, Kőműves (Radics), Halász. Oroszlány: Papp (Kerekes) — Németh (Jambricska), Szabó (Vizkeleti), Jelinek (Sinos), Papp — Sárosi, Kovács, Horváth (Rimbacher) — Kavalák, Dukai, Szlobodics. G: Kőműves, Radics, Halász, ül. Szlobodics. Bp. Honvéd —Vasas Izzó 2:0 (2:0). Tábor u. 200 néző. V: Nagy G. Bp. Honvéd: Payer (Rabcsák) — Kelemen (Mihályi), Egervári, Szűcs (Horváth), Varga (Turner) — Gyimesi, Pál — Morgós, Kozma (Szabó), Weimper (Halászi), Fehérvári (Hohmann). Vasas Izzó: Horváth (Szücsi) — Révész, Szántó, Által (Menczel), Schuszter — Vágvölgyi, Kovács, Magsai (Szilágyi) — Bozi (Rostás), Varga (Sebes), Szekeres (Bódis). G: Szűcs, Morgós. U. Dózsa—Budafok 6:0 (2:0). Megyeri út, 300 néző. V: Göll. U. Dózsa: Szigethi — Kellner, Juhász (Horváth H), Tóth J. — Kolár (Borbély IT) Dunai TIT: Sarlós — Kerekes, Bíró, Fekete, Törősök. Budafok: Fellegi (Leskó) — Horváth, Kapitány, Noskó, Vizi — Kisteleki (Kalmár), Králik (Bulla), Harangi — Zöldi, Jakab, Tátrai. G: Sarlós (2), Fekete (2), Bíró, Borbély II. Vasas — Kossuth KFSE 4:0 (3:0). Fáy. u., edzőpálya, 400 néző. V: Barna. Vasas: Mészáros (Tamás) — Török, Kanász, Hegedűs, Kántor — Bódi, Zombori Szijjártó — Gass, Kovács, Becsei. Kossuth KFSE: Menyhárt (Flack) — Szőke (Moravcsik), Zentai, Csider, Gálhidi (Bene) — Barta (Répási), Gálvölgyi, Pogány — Németh (Samu), Bártfai, Sipőcz. G: Gass C2), Zombori, Kovács. MTK-VM — Ganz-MÁVAG 3:1 (1:0). Kőbányai út, 200 néző. V: Borsos. MTK-VM: Gáspár (Lengyel) — Török (Pancskó), Csetényi, Kovács E. (Gellért), Szijjártó — Burg (Kőhalmi), Kiss T., Borsó (Szigeti) — Tulipán, Koritár (Pólyák), Kunszt. G: Kunszt, Szijjártó, Tulipán, ül. Vaskor. Salgótarjáni BTC — Nagybátonyi Bányász 5:1 (2:1). Salgótarján, 500 néző. V: Mohácsi. SBTC: Magyar (Szűcs) — Miklós, Kmetty, Kovács (Tóth K.), Horváth — Angyal, Földi, Básti (Szoó) — Kajdi, Marcsok (Kovács V.), Jeck. Nagybátony: Palchuber — Kovács L., Macska, Bertók, Nagykiske — Pozsár II, Veres (Kovács F.), Orosz (Pécsi) Nagy A., Dóra, Loch (Nagy J.), G: Földi (2), Kajdi, Kovács, Szoó, 1T1, Loch. Karácsonyi keresztrejtvényünk nyertesei Karácsonyi, ünnepi lapszámunkban (1975. december 25.) „Hemingway a sportról” címmel ■ p-^s^trej'vén t Va'z'-’tf,nk, amelynek megfejtését — a Nobel-díjas amerikai író egy, sporttal kapcsolatos mondását — 1976. január 15-ig küldhették be szerkesztőségünkbe kedves olvasóink, rejtvényfejtőink. A keresztrejtvény iránt — mint eddig minden alkalommal __ most is igen nagy volt az érdeklődés, és ami kistonösan örvendetes volt számunkra, hogy a sok megfejtés között csak elvétve akadt hibás. Január 31-én szerkesztőségünkben dr. Ardai Aladár főszerkesztő-helyettes jelenlétében megtartottuk a hivatalos sorsolást, amelynek során a szerencse a következő öt kedves olvasónk mellé pártolt: KORMOS Beáta, 3347 Balaton (Heves megye), Sport u. 10.; FARKAS Ferenc, 2194 Túra, Vasút u. 90.; CSETE Péter, 1037 Budapest, Lenin krt. 36., Lem. 18.; SZÉPHEGYI Tamás, 3300 Eger, Lenin u. 6.; KISS Ernő, 3935 Erdőhorváti. A pontos megfejtésért — „A sport arra tanít, hogy becsületesen győzzünk, vagy emelt fővel veszítsünk. A sport tehát mindenre megtanít.” — mind az öten megkapják a szerencsés megfejtőknek ígért jutalmat, az „Olimpiai győzteseink” című minikönyv egy-egy példányát, díszdobozban. A könyvet szerkesztőségünk postán juttatja el a nyerteseknek. Gratulálunk. További sikereket kívánunk a rejtvényfejtés terén éppen úgy, mintha esetleg foglalkoznak vele — a sportpályákon! Túra javaslatok nyugdíjasoknak Orvosegyetem SC „Gyopár”: Könnyű túra. T: február 4-én szerdán 9 órakor a metró Moszkva téri megállójánál. V: Würner József. K: 3 Ft. Vasas SC: 1. Szentendre — Dömörkapu — Somfej-hegy — Lajos-forrát — Somhegyi nyereg — Zalabasinai kút — Klanác-hegy — Kiskovácsi puszta —. Potyázo T: február 4-én, szerdán 8 órakor a HÉV Batthyány téri végállomásán. V: Szabó Kálmán. K: 15 Ft. 2. Sétakirándulás a Budai-hegységben. T: február 4-én, szerdán 9 órakor a metró Moszkva téri megállójánál. V: Hárshegyi Sándor. K: 3 Ft. 3. Rövid túra a Budai-hegységben. T: február 6-án, pénteken 9 órakor a metró Moszkva téri megállójánál. V: Hattó Károly. K: 3 Ft. XXXII. 27. ♦ 1976. február 1 ISKOLAI SPORT A lelkesedés névjegye Aki egy-két éve betévedt Budapesten a Vas utcai Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola tornatermébe, nemigen tisztázta, kinek szurkoljon: a kosárlabdázó gyerekeknek , vagy a játékvezetőknek, hogy a mérkőzés végén „élve” távozzanak a teremből. A játékosok vérbeborult szemmel, félreérthetetlenül nézegettek a kijárat felé, ahol a „szurkolók” díszsorfala már várta a levonuló játékvezetőket. Igaz, hogy tettlegességre soha nem került sor, de az állatnevek csak úgy röpködtek a levegőben ... Tavaly szeptembertől minden megváltozott. A botrányok elmaradtak, a fegyelemről nemcsak az osztályfőnöki órán hallottak a diákok. Két fiatal testnevelő került az iskolába, akiknek a diplomáján szinte még meg sem száradt a tinta: Dobos Zsuzsa és Varga Mátyás.• Zsuzsa volt a fiatalabb, alig múlt huszonkét éves. Gyermekkorában gerincferdülés miatt gyógytornázni kényszerült, de az első beleegyező orvosi szóra rohant sportolni. Életeleme volt a mozgás. Atletizálni kezdett, futott és gátazott. Auerbach Franciska irányításával a Ganz-MÁVAG-ban az ifjúsági válogatott kerettagságig vitte. Az általános iskola elvégzése után leendő munkahelyére, a Széchenyi Szakközépiskolába iratkozott be, ahol Kovácsné Nyári Magda, vívó-világbajnoknő vette szárnyai alá. Nagyon szerette javítani társai mozgását, s így elhatározta, hogy testnevelő tanár lesz. Matyi négy évvel idősebb Zsuzsánál. A KSI-ben Haris Ferencnél kezdett kosárlabdázni, ő plántálta bele a sport szeretetét. Mindene a játék volt, csapatkapitányként sokszor segített edzőjének. Egyik edzőtáborozás alkalmával Haris már rábízott egy kisebb csoportot is. Közben a Vörösmarty Gimnáziumba járt, ottani testnevelőjének, Raffel Zoltánnak is sokat köszönhet. A középiskola elvégzése után bevonult katonának, de előtte már felvették a TF-re. Rögtön bekerült a főiskola kosárlabdacsapatába. Játszott, tanult, s utolsó éves korában már edzősködött a XI. kerületi sportiskola serdülő fiú kosárlabdacsapatánál, s az Országos Serdülő Kupán bronzérmet nyertek tanítványai. • Az irodájukban ülünk. Hogyan tartanak fegyelmet, hogyan lettek egyik napról a másikra Zsuzsa néni és Matyi bácsi, hiszen alig néhány évvel idősebbek tanítványaiknál? A pedagógushivatás alapkérdései ezek. — Én a lányokat tanítom, s minden osztályban az első órán elmondtam, hogy most végeztem a főiskolát, s ők lesznek az első tanítványaim — meséli Zsuzsa. — Azóta néniznek. Nem azt mondják, hogy Dobos ta■ nárnő, hanem azt, hogy Zsuzsa néni. Talán jobb is így! Bensőségesebb a kapcsolatunk, s ez talán abból is ered, hogy például soha nem vagyok szigorú anélkül, hogy meg ne magyaráznám, miért. — Először furcsa volt, de aztán megszoktuk — emlékezik „Matyi bácsi”. — A fiúkkal sokkal nehezebb volt a kezdet. Már azt is sikernek könyveltem el, hogy egy-két hónap után figyelmesen hallgattak, amikor beszéltem hozzájuk... A mai fiatalok mozgásigénye nagyon nagy, s így talán közvetlenebbek velünk, mint a többi tanárral.• Háromnegyed héttől már edzést tartanak reggelente. Öt kosárlabda- és (Kovácsné Nyári Magda vezetésével) három röplabdacsapata van az iskolának, s ennek a nyolc csapatnak kell edzéslehetőséget találniuk. De ez csak este öt óra után lehetséges, mivel addig tart a tanítás. Hét órától viszont már egyesületek bérlik a tornatermet. Így zömmel tanítás előtt edzenek, s akkor is megfelezik a termet. Zsuzsa szerint boldogító érzés azt tudni, hogy meg tudnak tanítani valamit, s ezért az érzésért mindent vállalnak. Szinte az iskolában élnek, magánéletük alig van. Nemcsak tanítanak, hanem edzők is, sőt, aktívan sportolnak. Zsuzsa a Bp. Spartacusban foglalkozik a sprintercsoporttal, s újra el akarja kezdeni a versenyzést. Matyi a Bp. Pedagógusban kosarazik, s a BEAC NB II-es férficsapatának edzője. •Elnézzük őket, s az a gondolat motoszkál bennünk, hogy néhány év múlva is ugyanilyen töretlen lendülettel, akaraterővel és lelkesedéssel tanítanak-e majd, vagy pedig sok kollégájukhoz hasonlóan belefásulnak a munkába, s máshol próbálják majd megtalálni számításukat? Reális kérdés ez. A két tanár vállalja, s meg is válaszolja rögvest: — Nem lehet belefásulni! Nem akarunk! Ezt a munkát pénzért nem lehet csinálni, ezt szeretni kell, s akkor minden megtérül. Még sok gyerekkel szeretnénk megkedveltetni a mozgást, a sportot. Az elégedetlenség visz minket előre. Igyekszünk emelni a mércét magunknak, hogy mindig „elégedetlenek” legyünk... Fiatalok, ambiciózus fiatalok. Fél év alatt nemcsak a fegyelmet teremtették meg a Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskolában, hanem — a szülőkkel egyetértésben — az egész napos osztályokban bevezették a heti négy testnevelési órát is, így tették le az iskolában a lelkesedés névjegyét. A hivatástudat, az előrelépés — minden diplománál ékesebb — bizonyságát. Schlosser Jenő VÍZILABDA A rámádévi ünneppel kezdődött Czapkó Miklós hazatért Algériából Hároméves algériai szereplés után hazatért Czapkó Miklós vízilabdaedzőnk, a vízilabda utánpótlás nevelés nagy egyénisége. A szigoráról ismert szakembernek kint tartózkodása alatt az úszókat kellett felkészítenie a Földközi-tengeri Játékokra. — Milyen körülmények között kezdte el munkáját a távoli országban? — Rendkívül nehéz helyzetbe kerültem kiutazásom után. Az első hónapban például nem is találkoztam versenyzőimmel, mert ramadán ünnep volt. Ilyenkor a mohamedánok csak kora reggel és késő este étkeznek, napközben vallási szertartásokon vesznek részt, elfordulnak a hétköznapi élettől. — Milyen módszerrel sikerült mégis bevezetnie a rendszeres és fegyelmezett munkát? — A Földközi-tengeri Játékok számainak megfelelően ellenőrző felméréseket csináltam szombatonként, amikor nem volt verseny. Az eredményekről kimutatásokat készítettem, majd ezek megtárgyalása után rá lehetett vezetni sportolóimat az edzések sűrűbb látogatásának fontosságára. Érdekes volt azonban, hogy a külföldi versenyek előtt három-négy héttel már mindenki rendszeresen lejárt és a felkészülést komolyan vették. — Mennyi idő alatt tudta kialakítani azoknak a játékosoknak a körét, akikre komolyan számíthatott? — Eleinte 13 úszóval dolgoztam, majd az első év végén a javuló eredmények alapján megkaptam azt a hat főiskolás versenyzőt, akiket később a Földközi-tengeri Játékokra is neveztek. — Hogyan sikerült a felkészülés az 1975. augusztus 20-tól, szeptember 7-ig tartó játékokra és milyen eredményt értek el versenyzői? — Tizi-Ouzou ötvenméteres modern uszodájában tartottunk komoly edzőtábort, aminek megmutatkozott az eredménye is, mert mind a hat versenyzőm döntőbe jutott. A nagy siker elérése után szerződésemet meg akarták hosszabbítani, de már nagyon vágyódtunk haza a feleségemmel. — Biztosan sok élményben volt része. Melyik a legemlékezetesebb? — Rendkívül érdekes volt a játékok megnyitó ünnepsége. A tizennégy résztvevő állam képviselői egy nagy urna köré vonultak fel nemzetiszínű lobogóikkal, majd minden ország egy-egy sportolója egy vödör, hazájának partjaitól merített vizet öntött az urnába. Ezzel a földközi-tengeri országok közösségét jelképezték. A záró ünnep során pedig ismét felsorakoztak az országok és képviselőik ezúttal kimerték a vizet az urnából, jelezvén ezzel a játékok befejezését. — Milyen tervei vannak itthon? — Január közepe óta ismét a KSI vízilabda-szakosztályában tevékenykedem, akárcsak az elutazásom előtt. Nagyon szeretem a fiatalokat és úgy érzem, hogy tapasztalataimat az ifjúság nevelésében kell gyümölcsöztetnem. Kelemen Gábor