Népsport, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

4 NÉPSPORT OLIMPIAI IRÁNYTŰ Téli játékok Minden változik, csak a változás örök. Négy év rö­vid idő. Münchenhez képest mégis sok újat hoz Mont­real a sportágak legtöbbjé­ben, ötvenkét éve rendezték az el­ső téli játékokat. Innsbruck a XII. számot viseli, s ezt a ti­zenkét játékot a nyári olimpiák­kal ellentétben le is bonyolítot­ták, azaz­­ a kimaradt verse­nyek nem kaptak külön számot. Az Innsbruckban második al­kalommal rendezendő játékok műsorán hét sportág harminchét versenyszámában avatnak bajno­kot. Az egyes sportágak azon­ban lényegesen különböznek egymástól, hiszen az alpesi, il­letve északi síversenyekben egé­szen mások a feltételek, a kö­vetelmények, de a versenypá­lyák is. De még az északi ver­senyszámokon belül is meg kell különböztetni a futást, az észa­ki összetett versenyt, az ugrást és a futást, valamint a sportlö­vészet összevonásából kialakí­tott biatlont. A műsor mondhatni, kezdet­től fogva változott, s nem rendeztek két olyan olimpiát egymás után, amelynek műsora azonos lett volna. Ami az egyes sportágakat ille­ti: a bob, a jégkorong, a mű­korcsolya, a gyorskorcsolya, a sífutás, a síugrás 1924-től műso­ron szerepel, az alpesi számo­kat 1936, a biatlont 1969, a szán­kóversenyeket 1964 óta rende­zik meg. A nők műkorcsolyában kezdettől fogva, az alpesi sí­­számokban 1936, az északi síszá­mokban 1952, gyorskorcsolyában 1960 óta vehetnek részt az öt­karikás randevún. Szapporó óta két versenyszám­mal bővült a műsor. Felvették a programba a már Grenoble­­ban a bemutatók alkalmával si­kert aratott jégtáncot, s a férfi gyorskorcsolyába­ beiktatták az 1000 m-es futamot. A jégtánc felvételével a műkorcsolya, ez a főleg az utóbbi két évtized televíziós közvetítései révén vi­lágszerte rendkívül népszerűvé vált téli sport teljes jogot nyert. A táncosok elismerését hosszú küzdelem előzte meg. Az ille­tékesek a pároshoz való hason­lóságra hivatkoztak, de az emlí­tett bemutatók általános közön­ségsikere, nem utolsósorban a többszörös világbajnok szovjet Pahomova, Groucov kettős nagy­szerű futása nyomán engedniök kellett. Gyorskorcsolyázásban ugyan­csak a fejlődés diktálta a módosítást. A négytávú összetett versenyek mellett ugyanis az utóbbi idő­szakban egyre több úgynevezett sprintversenyt is rendeztek, amelyek műsorán csak az 500 és 1000 m-es futam szerepelt, azaz előtérbe került a verseny­zők szakosítása. A műsor mellett természetesen a versenyszabályok is változ­tak, módosultak az elmúlt négy év alatt. A nemzetközi szövet­ségek igyekeztek lépést tartani a fejlődéssel, így a több, ki­sebb szabályváltozás — mint például jégkorongban a testtel való játék egész pályán történő alkalmazásának engedélyezése vagy az olimpia és a világbaj­nokság teljes különválasztása — mellett talán a műkorcsolyare­form érdemel külön említést. Ugyanis éppen a Szapporó óta eltelt időszakban jutott nyugo­vóra az iskola és a kűr örök vitája, s változott a korábbi értékelés. Bevezették az úgynevezett rövid programot, ahol lénye­gében a kor egyes elemeit kell kötelező jelleggel be­mutatni. Ezzel a régebben döntő fontos­ságú iskolagyakorlat meglehe­tősen háttérbe szorult, egy-egy versenyző csak a pontok 30 százalékát szerezheti, míg a rö­vid program 20, a szabadkor­csolyázás pedig 50 százalékot képvisel. Ez egyben a műkor­csolyázás látványosságát is to­vább növelte. TENISZ Most is: Taróczy és Szőke! A magyar—brit Európa Kupa-mérkőzés előtt (Folytatás az 1. oldalról.) ben versenyzett, tehetségét a pénzszerzésre fordította — most mégis, hosszú ideig Euró­pában, nem annyira anyagi, mint inkább hazája erkölcsi sikereiért küzd. Miért? Egye­lőre rejtély. Taróczy Balázs négy és fél évvel ezelőtt, a Galea Kupán 9:7, 6:3 arányban legyőzte a nemzetközi színtereken akkor debütáló Mottramot. De azóta eltelt egy kis idő__ Mottram már Borg, Ashe és számos nagyágyú skalpjával dicseked­het Nem kevésbé érdekes, színes egyéniség a másik, egyesben jelölt brit versenyző, a most 34 éves Roger Taylor, aki adó­ügyei miatt csak hazája külföl­di (!) versenyein vehet részt, haza nem utazhat... 1966-ban, a Davis Kupában, 2:2-es állásnál döntő csatát ví­vott a nála tizenegy évvel idő­sebb Gulyással. Az első napon nem tudták befejezni a küz­delmet. 16:18, 6:3, 3:0-ás állás­nál (Taylor szempontjából) ab­bamaradt a küzdelem. Másnap, hétfőn, csak a befejezésre 5000 ember gyűlt össze a margitszi­geti stadionban, s ekkor Taylor 6:1-re megnyerte a félbemaradt játszmát és 6:4-re a negyediket, s ezzel megszerezte csapatának a továbbjutást jelentő győzel­met. Páratlanul izgalmas csata volt. Feltehetően felette sem múlt el nyomtalanul az idő. 1973-ban mindenesetre még 3. tudott len­ni Wimbledonban. Igaz, ez a profik visszalépése után tör­tént, s Taylor, mint afféle „sztrájktörő” szerezte meg az értékes helyezést. Egy biztos: ha vasárnap a két csillag pályára lép, nagyon nehéz dolga lesz a magyar vá­logatottnak ... Mottram az Eu­rópa Kupában még veretlen! ...és a magyarok Pénteken este tizenegy órakor érkezett haza Nisből a magyar együttes. Másnap délelőtt már a Körcsarnokban edzettek, dél­után pedig — természetesen tét nélkül — Taróczy Benyikkel, Baranyi Szőkével vívott egyes mérkőzést. — Kár, hogy Budapesten van a britek elleni mérkőzés — mondta még egy hete Jákfalvi Béla szövetségi kapitány. A csodálkozó kérdéseikre moso­lyogva válaszolt: — Nem jó itthon kikapni... Szombaton, négy győztes mér­kőzés után már bizakodóbb hangulatban mondta: — A közönség segítségével ta­lán képesek leszünk az eddig veretlen briteket is legyőzni. Egy egyest megnyerhetünk és a párost is... — Az összeállítás? — Remélem, hogy a vasárna­pi találkozóig valamennyi játé­kosom friss lesz. Nem valószí­nű, hogy a legutóbbi összeállí­táson változtatnék, nincs is ok erre. Taróczy Balázs most ma teljes értékű harcos. Ezt bizo­nyította Pilics legyőzésével is. Pilics egyébként — ellentétben a híresztelésekkel —, nem volt sérült. Igaz, fájlalta a térdét, de már harmadik éve fájlalja . . . Szőke sem azért veszített Fra­­nulovics ellen, mert visszaesett. Szó sincs erről! Csakhát Fra­­nulovics nagyon jó formában van, minden Eb-mérkőzést megnyerte. Ellene sem volt re­ménytelen Péter helyzete, szoros csata után kapott csak ki. A legjobbak Csillag- és esélylistánk egy dolgot hűen szemléltet: nem kell félteni az új rendszerű, fe­dettpályás Európa Kupa rang­ját! Hiszen a legjobbjaival in­duló britek és magyarok mellett legutóbb már bekapcsolódott a küzdelembe a spanyol világ­klasszis Orantes, játszott a franciák „ásza”, Jauffret, mind­végig ott volt Pilics, s az NSZK legjobbjai: Fassbender,­­ Poh­mann, Pinner is. Így végül csak a svéd Borgot és az olasz Panattát hiányolhatjuk. Az ő távollétüket leszámítva valóban Európa legjobbjai küz­denek ezen a versenysoroztón, amelynek negyedik fordulója után veretlenül az élen állni — nem kis teljesítmény! S a má­sik veretlennel rangadót vívni — nem akármilyen sportcseme­ge. Kár, hogy ennek a találkozó­nak csak 1400 szemtanúja le­het ... Bocsák Miklós LABDARÚGÁS Előkészületi mérkőzések Szekszárdi Dózsa—Kaposvári Rákóczi 3:2 (2:1). Kaposvár, 500 néző. V: Salakó. Rákóczi: Rapp (Szabó) — Kanyar, Patyi (Ágfal­vi), Márton, Németh __ Nagy, Kovács F. (Konrád), Burcsa Csépán (Dus­chák), Kováts, Var­ga. A vasárnap jugoszláviai por­tyára induló NB I-esek tartózko­dóim játszottak. G: Tóth, Pusztai, Somodi, Pl. Kováts, Babrcsa. Zalaegerszegi TE —Bakony Ve­gyész 7:1 (3:1). Zalaegerszeg. V: Babos. ZTE: Bolemányi (Déri) — Molnár, Ambrus, Mihalecz, Filó — Gáspár (Tóth), Józsi, Csepregi — Szatmári, Soós, Kelemen (Péter). G: Kelemen (2), Soós (2), Miha­lecz, Szatmári, Csepregi, ill Iszak. A Diósgyőr a szombati előké­születi mérkőzését félidőnként más-más ellenféllel vívta. Az első félidőben az Egri Finommechanika volt az ellenfél, az eredmény: D­iósgyőr—Egri Finommechanika 1 :0. A mérkőzés gólját Görgei rúgta. A második félidőben: Diós­győr— Hejőcsabai Cementmű 2:1. A góllövők: Görgei, Horváth A., ül. Szabó. A diósgyőriek össze­állítása: Veréb — Kovács, Hajos, Váradi. Tamás — Oláh, Szűcs (Horváth A.), Görgei — Koleszá­­rik (Szűcs J.), Kiss. Fekete. Dunaújvárosi Kohász — Csepel 1:1 (0:0). Dunaújváros, 500 néző. V: Lábodi. Dunaújváros: Majzlin­­ger (Németh) — Boromissza, Fajt (Horváth Z.), Pajzs, Kerekes (Am­­bach) — Szepesi (Formaceini), Mártha (Suk­a), Tóth — Tímár (Tatár), Horváth Gy. (Kántor), Klement. Csepel: Hajdú — Kovács (Gondos), Ruzsinszki, Wéber, Hu­nyadi — Varga, Tóth B. (Somo­gyi), Gulyás — Kacsányi (Ozs­­váth), Csordás, Burányi. G: Tatár, 111. Gulyás (11-esből). Tatabánya­ Bányász — Oroszlá­nyi Bányász 3:1 (0:0). Oroszlány. V: Emsberger. Tatabánya: Kiss — Lakatos, Néder, Szabó (Dupai), Tóth — Csapó, Arany, Knapik — Sáll­ói, Kőműves (Radics), Halász. Oroszlány: Papp (Kerekes) — Németh (Jambricska), Szabó (Viz­­keleti), Jelinek (Sinos), Papp — Sárosi, Kovács, Horváth (Rim­­bacher) — Kavalák, Dukai, Szlo­­bodics. G: Kőműves, Radics, Ha­lász, ül. Szlobodics. Bp. Honvéd —Vasas Izzó 2:0 (2:0). Tábor u. 200 néző. V: Nagy G. Bp. Honvéd: Payer (Rabcsák) — Kelemen (Mihályi), Egervári, Szűcs (Horváth), Varga (Turner) — Gyimesi, Pál — Morgós, Koz­ma (Szabó), Weimper (Halászi), Fehérvári (Hohmann). Vasas Izzó: Horváth (Szücsi) — Révész, Szántó, Által (Menczel), Schusz­­ter — Vágvölgyi, Kovács, Magsai (Szilágyi) — Bozi (Rostás), Var­ga (Sebes), Szekeres (Bódis). G: Szűcs, Morgós. U. Dózsa—Budafok 6:0 (2:0). Megyeri út, 300 néző. V: Göl­l. U. Dózsa: Szigethi — Kellner, Ju­hász (Horváth H), Tóth J. — Ko­­lár (Borbély IT) Dunai TIT: Sarlós — Kerekes, Bíró, Fekete, Törő­sök. Budafok: Fellegi (Leskó) — Horváth, Kapitány, Noskó, Vizi — Kisteleki (Kalmár), Králik (Bulla), Harangi — Zöldi, Jakab, Tátrai. G: Sarlós (2), Fekete (2), Bíró, Borbély II. Vasas — Kossuth KFSE 4:0 (3:0). Fáy. u., edzőpálya, 400 néző. V: Barna. Vasas: Mészáros (Tamás) — Török, Kanász, He­gedűs, Kántor — Bódi, Zombori Szijjártó — Gass, Kovács, Becsei. Kossuth KFSE: Menyhárt (Flack) — Szőke (Moravcsik), Zentai, Csi­­der, Gálhidi (Bene) — Barta (Ré­­pási), Gálvölgyi, Pogány — Né­meth (Samu), Bártfai, Sipőcz. G: Gass C2), Zombori, Kovács. MTK-VM — Ganz-MÁVAG 3:1 (1:0). Kőbányai út, 200 néző. V: Borsos. MTK-VM: Gáspár (Len­gyel) — Török (Pancskó), Cseté­­nyi, Kovács E. (Gellért), Szijjártó — Burg (Kőhalmi), Kiss T., Borsó (Szigeti) — Tulipán, Koritár (Pó­lyák), Kunszt. G: Kunszt, Szij­jártó, Tulipán, ül. Vaskor. Salgótarjáni BTC — Nagybátonyi Bányász 5:1 (2:1). Salgótarján, 500 néző. V: Mohácsi. SBTC: Magyar (Szűcs) — Miklós, Kmet­­ty, Kovács­­ (Tóth K.), Horváth — Angyal, Földi, Básti (Szoó) — Kajdi, Marcsok (Kovács V.), Jeck. Nagybátony: Palchuber — Kovács L., Macska, Bertók, Nagykiske — Pozsár II, Veres (Kovács F.), Orosz (Pécsi) Nagy A., Dóra, Loch (Nagy J.), G: Földi (2), Kajdi, Kovács, Szoó, 1T1, Loch. Karácsonyi keresztrejtvényünk nyertesei Karácsonyi, ünnepi lapszámunkban (1975. december 25.) „Hemingway a sportról” címmel ■ p-^s^trej'vén t Va'z­'-’tf,nk, amelynek megfejtését — a Nobel-díjas amerikai író egy, sporttal kapcsolatos mondását — 1976. január 15-ig küld­hették be szerkesztőségünkbe kedves olvasóink, rejtvény­­fejtőink. A keresztrejtvény iránt — mint eddig minden alka­lommal __ most is igen nagy volt az érdeklődés, és ami kistonösan örvendetes volt számunkra, hogy a sok megfejtés között csak elvétve akadt hibás. Január 31-én szerkesztősé­günkben dr. Ardai Aladár főszerkesztő-helyettes jelenlétében megtartottuk a hivatalos sorsolást, amelynek során a szerencse a következő öt kedves olvasónk mellé pártolt: KORMOS Beáta, 3347 Balaton (Heves megye), Sport u. 10.; FARKAS Ferenc, 2194 Túra, Vasút u. 90.; CSETE Péter, 1037 Budapest, Lenin krt. 36., L­em. 18.; SZÉPHEGYI Tamás, 3300 Eger, Lenin u. 6.; KISS Ernő, 3935 Erdőhorváti. A pontos megfejtésért — „A sport arra tanít, hogy becsületesen győzzünk, vagy emelt fővel veszítsünk. A sport tehát mindenre megtanít.” — mind az öten megkapják a szerencsés megfejtőknek ígért jutalmat, az „Olimpiai győz­teseink” című minikönyv egy-egy példányát, díszdobozban. A könyvet szerkesztőségünk postán juttatja el a nyerteseknek. Gratulálunk. További sikereket kívánunk a rejtvény­fejtés terén éppen úgy, mint­­­ha esetleg foglalkoznak vele — a sportpályákon! Túra javaslatok nyugdíjasoknak Orvosegyetem SC „Gyopár”: Könnyű túra. T: február 4-én szerdán 9 órakor a metró Moszkva téri megállójánál. V: Würner Jó­zsef. K: 3 Ft. Vasas SC: 1. Szentendre — Dö­­mörkapu — Somfej-hegy — La­­jos-forrát­ — Somhegyi nyereg — Zalabasinai kút — Klanác-hegy — Kiskovácsi puszta —. Potyázo T: február 4-én, szerdán 8 órakor a HÉV Batthyány téri végállomásán. V: Szabó Kálmán. K: 15 Ft. 2. Sé­takirándulás a Budai-hegységben. T: február 4-én, szerdán 9 órakor a metró Moszkva téri megállójá­nál. V: Hárshegyi Sándor. K: 3 Ft. 3. Rövid túra a Budai-hegység­ben. T: február 6-án, pénteken 9 órakor a metró Moszkva téri meg­állójánál. V: Hattó Károly. K: 3 Ft. XXXII. 27. ♦ 1976. február 1 ISKOLAI SPORT A lelkesedés névjegye Aki egy-két éve betévedt Bu­dapesten a Vas utcai Széche­nyi István Gyakorló Kereske­delmi Szakközépiskola tornater­mébe, nemigen tisztázta, kinek szurkoljon: a kosárlabdázó gye­rekeknek , vagy a játékveze­tőknek, hogy a mérkőzés vé­gén „élve” távozzanak a terem­ből. A játékosok vérbeborult szem­mel, félreérthetetlenül nézeget­tek a kijárat felé, ahol a „szur­kolók” díszsorfala már várta a levonuló játékvezetőket. Igaz, hogy tettlegességre soha nem került sor, de az állatnevek csak úgy röpködtek a levegő­ben ... Tavaly szeptembertől minden megváltozott. A botrányok el­maradtak, a fegyelemről nem­csak az osztályfőnöki órán hal­lottak a diákok. Két fiatal testnevelő került az iskolába, akiknek a diplomáján szinte még meg sem száradt a tinta: Dobos Zsuzsa és Varga Mátyás.• Zsuzsa volt a fiatalabb, alig múlt huszonkét éves. Gyermek­korában gerincferdülés miatt gyógytornázni kényszerült, de az első beleegyező orvosi szóra ro­hant sportolni. Életeleme volt a mozgás. Atletizálni kezdett, fu­tott és gátazott. Auerbach Fran­ciska irányításával a Ganz-MÁ­­VAG-ban az ifjúsági válogatott kerettagságig vitte. Az általá­nos iskola elvégzése után leen­dő munkahelyére, a Széchenyi Szakközépiskolába iratkozott be, ahol Kovácsné Nyári Magda, vívó-világbajnoknő vette szár­nyai alá. Nagyon szerette ja­vítani társai mozgását, s így elhatározta, hogy testnevelő ta­nár lesz. Matyi négy évvel idősebb Zsuzsánál. A KSI-ben Haris Ferencnél kezdett kosárlabdáz­ni, ő plántálta bele a sport sze­­retetét. Mindene a játék volt, csapatkapitányként sokszor segí­tett edzőjének. Egyik edzőtábo­rozás alkalmával Haris már rá­bízott egy kisebb csoportot is. Közben a Vörösmarty Gimnázi­umba járt, ottani testnevelőjének, Raffel Zoltánnak is sokat köszön­het. A középiskola elvégzése után bevonult katonának, de előtte már felvették a TF-re. Rögtön bekerült a főiskola ko­sárlabdacsapatába. Játszott, ta­nult, s utolsó éves korában már edzősködött a XI. kerületi sportiskola serdülő fiú kosár­labdacsapatánál, s az Országos Serdülő Kupán bronzérmet nyertek tanítványai. • Az irodájukban ülünk. Hogyan tartanak fegyelmet, hogyan let­tek egyik napról a másik­ra Zsuzsa néni és Matyi bácsi, hiszen alig néhány évvel idő­sebbek tanítványaiknál? A pe­dagógushivatás alapkérdései ezek. — Én a lányokat tanítom, s minden osztályban az első órán elmondtam, hogy most végez­tem a főiskolát, s ők lesznek az első tanítványaim — meséli Zsuzsa. — Azóta néniznek. Nem azt mondják, hogy Dobos ta­■ nárnő, hanem azt, hogy Zsu­zsa néni. Talán jobb is így! Bensőségesebb a kapcsolatunk, s ez talán abból is ered, hogy például soha nem vagyok szigo­rú anélkül, hogy meg ne ma­gyaráznám, miért. — Először furcsa volt, de az­tán megszoktuk — emlékezik „Matyi bácsi”. — A fiúkkal sokkal nehezebb volt a kezdet. Már azt is sikernek könyvel­tem el, hogy egy-két hónap után figyelmesen hallgattak, amikor beszéltem hozzájuk... A mai fiatalok mozgásigénye nagyon nagy, s így talán köz­vetlenebbek velünk, mint a töb­bi tanárral.• Háromnegyed héttől már ed­zést tartanak reggelente. Öt ko­sárlabda- és (Kovácsné Nyári Magda vezetésével) három röp­labdacsapata van az iskolának, s ennek a nyolc csapatnak kell edzéslehetőséget találniuk. De ez csak este öt óra után lehet­séges, mivel addig tart a taní­tás. Hét órától viszont már egyesületek bérlik a tornater­met. Így zömmel tanítás előtt edzenek, s akkor is megfelezik a termet. Zsuzsa szerint boldogító ér­zés azt tudni, hogy meg tud­nak tanítani valamit, s ezért az érzésért mindent vállalnak. Szinte az iskolában élnek, ma­gánéletük alig van. Nemcsak tanítanak, hanem edzők is, sőt, aktívan sportol­nak. Zsuzsa a Bp. Spartacus­­ban foglalkozik a sprintercso­­porttal, s újra el akarja kez­deni a versenyzést. Matyi a Bp. Pedagógusban kosarazik, s a BEAC NB II-es férficsapatának edzője. •­­Elnézzük őket, s az a gon­dolat motoszkál bennünk, hogy néhány év múlva is ugyan­ilyen töretlen lendülettel, aka­raterővel és lelkesedéssel taní­tanak-e majd, vagy pedig sok kollégájukhoz hasonlóan belefá­sulnak a munkába, s máshol próbálják majd megtalálni szá­mításukat? Reális kérdés ez. A két tanár vállalja, s meg is válaszolja rög­vest: — Nem lehet belefásulni! Nem akarunk! Ezt a munkát pénzért nem lehet csinálni, ezt szeretni kell, s akkor minden megtérül. Még sok gyerekkel szeretnénk megkedveltetni a mozgást, a sportot. Az elége­detlenség visz minket előre. Igyekszünk emelni a mércét magunknak, hogy mindig „elé­gedetlenek” legyünk... Fiatalok, ambiciózus fiatalok. Fél év alatt nemcsak a fe­gyelmet teremtették meg a Szé­chenyi István Gyakorló Keres­kedelmi Szakközépiskolában, ha­nem — a szülőkkel egyetértés­ben — az egész napos osztályok­ban bevezették a heti négy test­­nevelési órát is, így tették le az iskolában a lelkesedés névjegyét. A hivatás­­tudat, az előrelépés — min­den diplománál ékesebb — bi­zonyságát. Schlosser Jenő VÍZILABDA A rámádévi ünneppel kezdődött Czapkó Miklós hazatért Algériából Hároméves algériai szereplés után hazatért Czapkó Miklós vízilabdaedzőnk, a vízilabda utánpótlás nevelés nagy egyé­nisége. A szigoráról ismert szak­embernek kint tartózkodása alatt az úszókat kellett felkészítenie a Földközi-tengeri Játékokra. — Milyen körülmények között kezdte el munkáját a távoli országban? — Rendkívül nehéz helyzetbe kerültem kiutazásom után. Az első hónapban például nem is találkoztam versenyzőimmel, mert ramadán ünnep volt. Ilyenkor a mohamedánok csak kora reggel és késő este étkez­nek, napközben vallási szertar­tásokon vesznek részt, elfordul­nak a hétköznapi élettől. — Mily­en módszerrel si­került mégis bevezetnie a rendszeres és fegyelmezett munkát? — A Földközi-tengeri Játé­kok számainak megfelelően el­lenőrző felméréseket csináltam szombatonként, amikor nem volt verseny. Az eredményekről ki­mutatásokat készítettem, majd ezek megtárgyalása után rá le­hetett vezetni sportolóimat az edzések sűrűbb látogatásának fontosságára. Érdekes volt azon­ban, hogy a külföldi versenyek előtt három-négy héttel már mindenki rendszeresen lejárt és a felkészülést komolyan vették. — Mennyi idő alatt tud­ta kialakítani azoknak a játékosoknak a körét, akik­re komolyan számíthatott? — Eleinte 13 úszóval dolgoz­tam, majd az első év végén a javuló eredmények alapján meg­kaptam azt a hat főiskolás ver­senyzőt, akiket később a Föld­­közi-tengeri Játékokra is nevez­tek. — Hogyan sikerült a fel­készülés az 1975. augusztus 20-tól, szeptember 7-ig tar­tó játékokra és milyen eredményt értek el verseny­zői? — Tizi-Ouzou ötvenméteres modern uszodájában tartottunk komoly edzőtábort, aminek meg­mutatkozott az eredménye is, mert mind a hat versenyzőm döntőbe jutott. A nagy siker el­érése után szerződésemet meg akarták hosszabbítani, de már nagyon vágyódtunk haza a feleségemmel. — Biztosan sok élményben volt része. Melyik a legem­lékezetesebb? — Rendkívül érdekes volt a játékok megnyitó ünnepsége. A tizennégy résztvevő állam kép­viselői egy nagy urna köré vonultak fel nemzetiszínű lobo­góikkal, majd minden ország egy-egy sportolója egy vödör, hazájának partjaitól merített vi­zet öntött az urnába. Ezzel a földközi-tengeri országok közös­ségét jelképezték. A záró ün­nep során pedig ismét felsora­koztak az országok és képvi­selőik ezúttal kimerték a vizet az urnából, jelezvén ezzel a já­tékok befejezését. — Milyen tervei vannak itthon? — Január közepe óta ismét a KSI vízilabda-szakosztályában tevékenykedem, akárcsak az el­utazásom előtt. Nagyon szere­tem a fiatalokat és úgy érzem, hogy tapasztalataimat az ifjú­ság nevelésében kell gyümöl­­csöztetnem. Kelemen Gábor

Next