Népsport, 1976. december (32. évfolyam, 288-313. szám)
1976-12-10 / 296. szám
XXXII. 296. ♦ 1976. december 10. KAJAK-KENU A végzős lány a Honvédba ment A kajak-kenu sportágban ritkák az átigazolási esetek. Még ritkábbak a szenzációs átigazolási hírek. Most mégis egy ilyen ritkaság hallatán kaptuk fel a fejünk. Sándor Alexandra, a KSI „végzős” tanulója, felnőtt válogatottunk montreali tartalékversenyzője, új egyesületéül a Bp. Honvédot választotta. „Sanci” döntése már azért is meglepő, mert mehetett volna olyan egyesületbe is, mint például az Újpesti Dózsa, amely annyi kiváló női kajakozót tömörít, hogy a női négyes tagjaként hosszú évekig minden országos bajnokságon, menetrendszerűen a győzelmi dobogóra állhatott volna. Ebben az átigazolási hírben mégis az a különösen érdekes, hogy mehetett a Bp. Honvédba. A szakosztály ugyanis eddig nem foglalkoztatott női versenyzőket. Újrakezdés A Honvéd kajak-kenu szakosztályát hosszú szünet után 1961-ben hívták életre. Akkoriban az újrakezdés nehézségeire való tekintettel csak férfiak, kajakosok és kenusok evezhettek a szakosztályban. És ez a helyzet állandósult. Többször is szóba került ugyan a szakosztály és az egyesület vezetőinek körében, hogy be kellene már indítani a női szakág munkáját is, a döntés azonban csak idén született meg. Erről a döntésről és várható fejleményeiről beszéltünk Egri Sámuellel, a kajakosok vezető edzőjével és Hazsik Endrével, a szakosztály vezetőjével. Azzal a Hazsik Endrével, aki egy évtizeden át versenyzett a Honvéd színeiben, s azzal az Egri Sámuellel, aki a rossz nyelvek szerint a Dunán minden kajakozó kenuzó versenyzőt legszívesebben piros-fehér színekben látna. — Ábránd — mosolyog ezen az edző —, de nem tagadom, ezt szeretném. Miért? Mi mást lehetne elvárni egy edzőtől? Hogy a konkurrens csapat színeit lássa? Ha ábránd is, egy lépéssel mégis közelebb került a nagy ábrándhoz. Ezentúl már női versenyzőket is láthat a szívének oly kedves mezben. Hogyan sikerült megindítani a női szakág munkáját? — Szerencsésen találkozott most a kajak-kenu szövetség régi kérése, hogy fokozottabban törődjünk a női utánpótlás nevelésével, a klub határozatával. Az utóbbi, ha nem is a kajakra vonatkozóan, de szintén azt a feladatot állítja elénk, hogy tegyük szervezettebbé, kiterjedtebbé az utánpótlás-nevelést. — És még valami — mondja Hazsik Endre. — Most értek meg a szakosztály anyagi és egyéb lehetőségei arra, hogy női versenyzőket is foglalkoztassunk. Ilyenkor, persze, a munka kezdetén terveket is készítenek a szakosztály vezetői, meghatározzák, melyek azok a célok, amelyeket — és ez sem véletlen — a moszkvai olimpiáig el akarnak érni. Esetünkben ez így hangzik: „Sándor Alexandra mellett olyan női versenyzőt kell nevelni, aki eséllyel küzd majd a moszkvai olimpiai kiküldetésért.” — Nehéz lesz, nagyon nehéz — kommentálja a szakosztályvezető —, de ennél alacsonyabbra nem állíthattuk a mércét. Másképpen nem lenne értelme az egészet elkezdeni. A célkitűzés megfogalmazásából viszont az is kiderül, hogy nem kizárólag Sándorra akarnak számítani, legalábbis, ami a távolabbi jövőt illeti. — Szeptember elsején én magam kezdtem el a toborzást — mondja az edző. — Ahogyan eddig a férfi kajakosoknál és a kenusoknál is tettük,a kicsikkel kezdtünk el foglalkozni. És azt is meg merném kockáztatni: nem rosszak a kezdeti eredményeink, figyelembe véve, hogy téli időszak következik. Tudjuk, hogy nem a tanmedencés edzések azok, amelyek igazán megszerettetik ezt a sportágat a gyerekekkel. Az igazi majd a tavasz lesz, amikor már vízre lehet menni. Az a harmincegynéhány kislány, aki most jár hozzánk edzésre, szinte kivétel nélkül azokból maradt, akik a szép őszi napokon már vízre szálltak. Úgy tervezzük, hogy tavasszal újból nagy toborzást „csapunk”, s addig is minden kislánynak megmondjuk: jöjjön legközelebb a barátnőjével edzésre. Jöhet bárki, mindenkit felveszünk... Újabb lépések Az edző utolsó mondata nagyszerű. Le a kalappal az ilyen felfogás előtt! De nem okoz vajon ez majd nehézséget a munkában. Állnak-e olyan jól hajóval, lapáttal, edzővel, hogy valóban mindenkit tudnak foglalkoztatni? Hazsik Endre válaszol: — A fiúkkal kapcsolatosan az a helyzet — s gondolom, nem lesz ez másképpen a lányokkal sem —, hogy a jelentkező gyerekeknek jó, ha egy tizede megmarad a sportágban. De ha nem is így lenne, hajót, lapátot tudunk mindenkinek adni, és úgy csoportosítottuk át az edzők munkáját, hogy minden gyerekkel valóban hathatósan tudjunk foglalkozni. Egy dolog van, amelyet még nem tudtunk teljesen megoldani: a lányok elhelyezése. Úsruházunk, sajnos, nem bővíthető, abban reménykedünk, hogy a velünk együtt levő Aurora SE túraevezősei segítenek majd, s nekünk adnak néhány kabint... Megkockáztatunk a sok jó hír hallatán egy ellenvetést is. A Honvéd, ha utol akarja érni az eredményesen működő, a női kajakozással már régóta foglalkozó szakosztályokat és csak a hagyományos módszereket választja célja eléréséhez, talán túl sok időt veszít. A vezetőknek erre is van megnyugtató válasza. — Nemrégiben társadalmi szerződést kötöttünk a Szél utcai leánykollégiummal. Ez a patronálási, együttműködési szerződés kötelességünkké teszi, hogy felújítsuk a kollégium szabadtéri kézilabdapályáját, a kollégium pedig átengedi edzésekre a tornatermét. Azt is vállaltuk, hogy testnevelés foglalkozásokat tartunk a lányok számára, azok számára is, akik nem akarnak kajakozni jönni hozzánk. De reméljük, hogy lesznek és egyre nagyobb számban lesznek olyanok köztük, akik megszeretik sportágunkat. — A kényszer talán rávilágít majd még valamire, egy olyan szakmai kérdésre, amelyről régóta vita folyik. Késő-e, ha tizenöt, tizenhat éves korban kezd el kajakozni egy, egyébként kellő fizikai adottságokkal megáldott leány ... Remélem, hogy számunkra kellemesen dől majd el ez a vita. Mert valóban jó versenyzőket akarunk nevelni, olyanokat, akik hozzásegítik a szakosztályt, hogy ismét mi nyerjük a bajnoki pontversenyt. Ha ehhez a tervhez lesz is még néhány szavuk más szakosztályoknak, reméljük, a női szakágat illető Honvéd-elképzelések valóra válnak. Ettől ugyanis az egész magyar női szakág csak erősödhet__ Naményi József VÍZILABDA MNK EREDMÉNYEK Sokesélyes döntő (Folytatás az 1. oldalról) • Sok a sérültünk. Gerendásnak például a keze fáj. Ráadásul Balta eltiltása miatt nem szerepelhet, így nemigen lesz tartalékunk. Pedig most nagy esélye van a csapatnak az MNK megnyerésére. • Korai még erről beszélni. Majd ha túl leszünk a pénteki, Bp. Honvéd elleni összecsapáson, akkor már többet lehet tudni. Annak ellenére, hogy a Bp. Honvéd nem tartozik a győzelemre esélyesek közé, nekünk évek óta egyik legnehezebb ellenfelünk. Többször kikaptunk már tőlük. A dózsások is a Hajós Alfréduszodában töltötték a délelőttjüket. Ezúttal azonban nem a medencében, hanem a gyúrópadon. Horváth „Bercit” faggattuk: — Mindé,niki egészséges? • Igen. — A hangulat jó? • Igen. — Megnyerik? O... Nagyon nehéz ebben a mezőnyben nyerni. Sárosi dr. a felkészülésiről „egyéni” magyarázatot adott: ( Ha már bekerült a csapat a döntőbe, és mindennap van edzés, vagyis itt vagyunk az uszodában, akkor miért ne készülnénk teljes erővel? Legyen valami eredménye is. Az OSC, a Bp. Honvéd elleni „gyengélkedést” leszámítva, eddig igen jól szerepelt. Az edző, Katona András is derűlátó. • Remélem, hogy orvosaink közül mindenki itt lehet a döntőn és nem lesz olyan eset, mint a Honvéd ellen, amikor Hámori dr. éppen ügyeletes volt és nem játszhatott. Elvileg és gyakorlatilag mindenkit meg kell vernünk, ha győzni akarunk. És mi győzni akarunk" Szívóssal az élen minden játékosunk jó hangulatban van, az edzőmérkőzéseken jól mozogtak. Érdemes lesz kijönni a szurkolóknak, mert, véleményem szerint, legalább öt-hat kiemelkedő márkaötés lesz. És ezt a kupát biztosan magyar csapat nyeri__ A végső győzelemre ugyancsak esélyes idei bajnokcsapatunk, a Vasas. Olimpiai bajnok pólósa, Csapó Gábor így vélekedett az előzményekről és a várható nagy csatáról: • Szerencsére nálunk is mindenki egészséges. Nem tudom elképzelni, hogy ne lennénk az első három között. Véleményem szerint a dobogós helyezéseken az FTC, az OSC és a Vasas osztozik majd. • A csapatot nem viselte meg nagyon az a tény, hogy nem jutottak be a BEK-döntőbe? • Miután kiestünk, elmentünk Franciaországba. Ott nem is gondoltunk rá. De mikor hazajöttünk, bizony, sokat foglalkoztatott bennünket ez a sikertelenség. Nem is gondoltam volna, hogy ez idehaza ilyen nagy port ver fel. Sok helyen megkérdezték: hogyan fordulhatott ez elő? Mindenesetre a jó MNK- szereplés kárpótlás lenne ... A BVSC-játékosok között nem a legrózsásabb a hangulat. Mindkét továbbjutó ellenfelüktől balszerencsésen, hosszabbítás után kaptak ki. Ráadásul a Vasastól úgy, hogy jobban játszottak, több akciógólt lőttek. Most már minden ellenfelüket meg kellene verniük a dobogós helyért. Hasonlóan nem sok esélyt ad az uszoda közvéleménye a Bp. Honvédnek sem. Lehet, hogy valóban e két együttesnek nincs esélye a győzelemre, de ha nyernek egy-egy mérkőzést, ellenfelüket elüthetik az első helytől. És ahogy a Bp. Honvéd az OSC-t legyőzte, megverhet mást is. Talán éppen ezért ígérkezik rendkívül kiegyensúlyozottnak és izgalmasnak a mostani MNK- döntő: Kocsi Tibor Táró javaslatok nyugdíjasoknak Vasas SC: Sétakirándulás a Budai-hegységben. T: december 15-én, szerdán 9 órakor a metró Moszkva téri megállójánál. V: Angelus Tibor. K: 3 Ft. Újpesti Spartacus SK „Börzsöny”: Pomáz — Kőhegy — Vasas-szakadék — Lajos-forrás — Szentendre. T: december 16-án, csütörtökön 7.45 órakor a HÉV Batthyány téri végállomásán. Szimon István, 1: 12 Ft. _Jdözem én is Zuglói, újpalotai fiúk, figyelem! Az MTK-VM birkózó-szakosztálya toborzót tart 1976. december 12-én (vasárnap) de. 9.00—12.09 óráig a XIV. Csömöri úti sporttelepen, 1962—66-ban születettek jelentkezhetnek. Megközelíthető a 44-es villamos végállomásától, valamint a 73-as autóbusszal a Bosnyák térről és Újpalotáról. LABDARÚGÁS SAKK MNK XTV. CSOPORT Nagykanizsai Olajbányász—Haladás VSE 2—1 (1—0). Nagykanizsa, MÁV MTE edzőpálya, 1200 néző. V: Bauer. Haladás VSE: Békés — Kovács, Horváth A., Király, Kiss — Vörös, Halmos, Fedor — Szabó (Horváth Z.), Sebestyén, Hauzer. Nagyszerű időben, jó iramú, küzdelmes, kemény összecsapásokkal „fűszerezett” játék folyt a 90 perc alatt. A határtalan lelkesedéssel és ügyesen játszó NB II-es kanizsaiak végig fölényben voltak, látványos akciókat vezettek és akár nagyobb arányban is nyerhettek volna. A 41. percben Halmosi labdaelrúgás miatt kiállítva. G: Derdák. Füle dr., ill. Sebestyén. Jó: Pávlicz, Kovácshegyi. Füle dr., Müller, Horváth, ill. Fedor, Hauzer. ITmikus gimnasztika * 1 Kifogástalan vendéglátásban volt része a BEAC ritmikus sportgimnasztika csapatának Bukarestben. Olyanban, amilyenben a román főváros legjobb versenyzőinek volt két hónappal ezelőtt Budapesten. A pontozók elnézőbbek voltak a hazaiakkal szemben, bár a Viitorul versenyzőnői alkotta Bukarest-válogatott valóban ügyesebb sportolókból állt a BEAC-osoknál. A kettős viadalon a magyarok közül Szécsényi Violetta szerezte a legmagasabb pontszámot (9.40), de budapesti elsősége után így is csak negyedik lett az összetettben. Bukarest-válogatott—BEAC 185.85,180.15. összetett egyéni: 1. Doina (Bukarest) 38.35, ... 4. Szécsényi 37.05 ... 7. Pogány 36.10, 8. Thúróczy 35.90... 10. Gálffy 35.75, 11. Medveczky N. 35.40, 12. Novák 34.90. Szerenként: Kötél (csapatban 46.80: 45.30): 4. Szécsényi 9.30. Karika (46.45:45.10): 3. Szécsényi 9.40. Szalay (46.20:44.75): 5. Széchényi 9.10. Labda (46.40:45.05): 3 — 4. Szécsényi 9.25. Hosszú idő után rendeztek ismét egyéni versenyt Debrecenben. A viadalon 6 mester és 8 mesterjelölt ült asztalhoz. A város OB I-es csapatának éltáblása, Filep Tibor végig vezetve, egy pont előnnyel nyert. Végeredmény: 1. Filep (Debreceni Spartacus) 10 pont, 2. Varasdy (Statisztika) 9, 3. Kovács L. (D. Spartacus) 8.5, 4 — 5. Csurkó (D. Spartacus) és Sallay (BVSC) 7.5 —7.5, 6. Tóth (DEAC) 7 ■* A XXXI. országos férfi egyéni bajnokság során csütörtökön befejeződött az 5. forduló három függőjátszmája. Eredmények: Cséri—Horváth T. 1:0, dr. Eperjesi—Sax 0:1, Forintos—Bárczay döntetlen. Délután a 6. fordulóra került sor. Két játszmában világos, egyaránt bástyát és játszmát nyert: Faragó dr. Eperjesi ellen, Csom Sápi ellen. Ribli biztosan szerezte meg a pontot Rigó ellen, Vadász biztosan nyert az újonc Karsa ellen. Tompa sötéttel jó játszmát nyert Bárczay ellen, gyalogáldozat után. A 6. forduló eredményei: Faragó—dr. Eperjesi 1:0, Bárczay —Tompa 0:1, Karsa—Vadász 0:1, Ribli—Rigó Zrt), Csem —Sápi 1:0. Döntetlen: Horváth T.—Portisch F., Hazai—Adorján. Függő: Sax —Pintér (világos előnyös állásával) Petrán —Forintos. Az élcsoport állása: Hazai 5, Sax 4.5 (1), Csér, Ribli 4.5—4.5, Adorján 4, Faragó 3.5, Pintér 3 (1). TÁJÉKOZÓDÁSI SÍFUTÁS A közelmúltban értékelték az IOF nemzetközi elméleti pályakitűző versenyét. A nők versenyét Monspart Sarolta nyerte. Eredmények. Nők: 1. Monspart 67 pont, 2. Janova (szovjet) 65 pont, 3. Schlosser (magyar) 63 pont, 4. Wiklund (svéd) 62 pont, 5. Csudenkics (szovjet) 60 pont és 6. Maattaia (finn). Férfiak: 1. Bineckij (szovjet) 69 pont, 2. Adams (USA-beli) 62 p, 3. Arminen (finn) 60 p, 4. Kazakov (bolgár) 59 pont, 5. Kari (finn) 58 pont, 6. Kuznyecov (szovjet) 57 pont és 10. Arató (magyar) 49 pont. Kamera és mikrofon A rádió „füle” Csudadolog a technika, némely dolgot jobban csinál, mint maga az ember. A rádiónak például füle van. Érzőbb membrán ez, mint az emberi fül: hallhatóvá teszi a számunkra hallhatatlant, érthetővé a nekünk kuszált, hangokra bontja azt, amit mi zajnak vélnénk. Szigorú vezényszavakból, rövidre fogott utasításokból, félsikongásból, kerék-jajból, fogaskerék csikorgásból dallamívvé épít egy autóversenyt, töredékmásodpercek történését teszi láthatóvá azzal, hogy olyat hallat, amit mi legföljebb elképzelhetünk. A Sportvilág riporter-mikrofonja ilyen érző fül volt csütörtökön délután és mozgalmas, színes összeállításának (ahol többek között helyet kapott kérdés-felelet a labdarúgásról, vélemények az asztaliteniszről, gondolatébresztő beszélgetés a visszavonulás tudományáról) legnagyszerűbb pillanatai — sajnos, csak rövid pillanatai — éppen azok voltak, ahol a rádió „füle” dolgozott. (major) RÖPLABDA Vége a bajnokságnak, kezdődik a küzdelem Harmincöt perc vezette a MIM női röplabdacsapata legnagyobb vetélytársát az MNK döntőjében. Az O. Dózsa az első játszmában 5, a másodikban 4, a harmadikban pedig csak 3 pontot ért el. Az együttes a bajnokságot is nagy fölénnyel nyerte. A harminc mérkőzésből egyetlen veresége volt, míg a második helyezettnek hét. A bajnokság alig két héttel ezelőtt fejeződött be. Azóta, bár ez kicsit ellentmondásnak tűnik, megkezdődött az igazi munka. Eddig az együttes még akkor is fölényesen verte ellenfeleit, ha képességeinek csak csekély hányadát nyújtotta. Most viszont, hogy vége a bajnokságnak, túl vannak az MNK-n — már nincs helye — lazításnak! Következik apatok Bajn Erópa Kupája! Kovács Jenő edző és Simon Norbert szakosztályelnök az elmúlt napokban hosszú órákon keresztül a női lelket elemezte. Közel egyévi mindennapos edzések után hogyan lehet feltüzelni a kicsit — szinte törvényszerűen — elfásult társaságot? Két látványos hazai siker után miként tudatosítsák: most jönnek a nagy feladatok. Hiszen ilyenkor inkább a megérdemelt pihenőnek kellene jönnie. A röplabdában egyszerre hatan vannak a pályán. A NIM játékosai közül hárman voltak kint az olimpián. Montrealra éveken át készültek. Délelőtt edzés, délután edzés, nyitás, fogadás, leütés, sánc a napjában vagy ezerszer. Már álmukban is a hálót és a repülő fehér labdát látják. No és egymást. Ugyanazokat az arcokat, ugyanazokat a mozdulatokat és jobbára ugyanazt pályát. — Akkor kezdjük, lányok! — buzdított Kovács Jenő a szerda délutáni edzésen. Éselkezdték. Azt gyakorolták, amit a múlt héten. Apró finomságokon volt a hangsúly. Szalayné közel két métert vetődött egy labda után, dr. Bánhegyiné szinte spárgázva ütötte tovább. Ekkor már egészen lágyan, gyönyört, magas ívben szállt a Labda a szélen álló Halászné felé, aki felugrott a földről, homorított a levegőben, majd mint a villámcsapás, lesújtott karjával a kis bőrgolyóra, amely a túlsó oldalon ágyúgolyóként vágódott a pályára. hy pyli a szakosztályaz euzu is, elnök is az arcokat fürkészte. Sietnek-e a játékosok — szinte gépiesen — az újabb adogatáshoz? Vagy képesek-e egy-egy szép megmozdulásnak örülni? Nem, a játék varázsa nem múlt el. Szalayné csupa derű volt, a másik két lány is nevetett. A teljesítmény öröme mindennemű labdaundornál nagyobb. A NIM hosszú évek óta van élvonalban. 1970 óta sorozatban nyerte a bajnokságokat. 1973- ban Európa legjobb klubcsapatának bizonyult, az első helyen végzett a BEK-ben. Emellett két második és egy harmadik hellyel büszkélkedhet. A tavalyi kiírásban az olimpiai felkészülés érdekében nem indult a gárda. Idén a kupában szombaton lép először pályára. Stockholmban, a svéd bajnok ellen játszik. Továbbjutás esetén francia ellenfél várható. Ha a helytállás ellene is sikerül — márpedig sikerülnie kell! — akkor következik a négyes döntő. Ott már a legjobbakkal, a szovjetekkel, a bolgárokkal és az NDK-beliekkel kell megmérkőzni. Legalább dobogós kellene, hogy legyen a csapat. Legalább ... Pergett az edzés utcafe Áitalános Iskola tornatermében. A termet három részre osztották. A röplabdázók középen gyakoroltak. Jobbra, balra függöny. Jobbra, balra tornaóra. — Osztály, vigyázz! Tanárnéninek tisztelettel jelentem ... — hallatszott. Közben Bárdi és Anker remekül sáncolt egy labdát. A NIM eddig meglehetősen mostoha körülmények között készült. Távollétükben, mialatt Svédországban lesznek, december 11-én kerül sor az egyesület saját tornacsarnokának műszaki átadására. Elsősorban Bardiéknak készült ez a létesítmény. A jövő játékosainak. A csapatban jelen pillanatban a legidősebb és a legfiatalabb játékos között közel tizenöt év különbség van. Kovács edző azonban nem ismer fiatal és idős játékost, mint ahogy előtte tapasztalt vagy tapasztalatlan röplabdázó sincs. Csak jó és rossz játékos van. A NIM-ben most inkább — sok jó. Legalább nyolc-kilenc játékos közel azonos tudású. A hazai mérkőzéseken ez olykor szinte „hátrányt” jelent. Olyan játékosoknak kell ülni a kispadon, akik az ellenfél csapatában a legjobbak lehetnének. A nemzetközi mezőnyben viszont alapkövetelmény, hogy a cserék a kezdőkkel egyenértékűek legyenek. Ezt az együttes tagjai már megértették. A NIM valóban „nemzetközi csapat.” Befejeződött a bajnokság. Vége a MNK-nak. Most a NIM játékosai megmutathatják, hogy valójában mire képesek! Gyárfás Tamás tl VívÁs Rajtol a Tokaj Express (Folytatás az 1. oldalról) számos kiemelkedő eredmény fűz a magyar fővároshoz. A montreali, bronzérmes svájci vívók számára válogatóviadalt jelent a Tokaj Express, így érthető, hogy a legerősebb összeállításban szerepelnek. Az együttes „reklámembere” a háromszoros (!) ifjúsági világbajnok Poffet. Kiemelkedő képességű párbajtőrözőkkel érkeznek a lengyelek, külön érdekességnek számít, hogy Kaczmarek, Janikowski, Andrzejewski, Nielaba és Barburski mellett pástra lép az öttusázó olimpiai bajnok, Peciak is. Szintén ott találhatjuk az indulók között Bécs város újdonsült bajnokát, a csehszlovák Jurkát is. És még folytathatnánk a sortösszesen 63 külföldi vivő részvételére számítanak a rendezők. Remélhetőleg sikerrel veszi fel a küzdelmet velük szemben a klubszínekben rajtoló 81 magyar induló. Legjobbjaink közül szinte mindenki ott lesz a páston, bár Kulcsár Győző és a sérüléséből alig fölépült Erdős Sándor részvétele még bizonytalan. Elképzelhető viszont, hogy pengét vesz a kezébe a visszavonulását már korábban bejelentő Schmitt Pál. Az már aligha számít meglepetésnek, hogy öttusázóink színe-java is jelezte indulását. A kiemelkedő verseny rövid múltjában tallózva feltétlenül említést érdemel dr. Osztrics István neve. Az OSC huszonhét esztendős kiválósága, a vándordíj védője, eddig valamennyi döntőbe bekerült, ami — különös tekintettel a fegyvernem kiszámíthatatlanságára — nem kis dolog. Amint dr. Nedeczky László, a verseny főrendezője elmondotta: nem titkolt vágya a szervezőknek, hogy a Tokaj Express A- kategóriás viadallá „nője ki” magát. Ennek tulajdonképpen semmi akadálya nincs, hiszen a verseny valamennyi, a FIE (Nemzetközi Vívó Szövetség) által támasztott követelménynek megfelel. Egyedül az esemény viszonylag korai időpontja okozhat gondot, ám ez — a szakemberek és a vívók egyöntetű véleménye szerint — a találkozó egyik fő vonzereje. Persze, akad a versenynek egyéb vonzereje is. Ilyen például az a számos értékes tiszteletdíj, amelyet a hat döntőbe jutott vívó mellett a 7—12. helyezettek is kapnak. Aligha kell jobb garancia a sikeres rendezésre, mint az előző versenyek emlékezetesen gondos, gördülékeny lebonyolítása. Az esemény anyagi áldozatainak nagy részét a MÁV Vezérigazgatóság és a vasutasszakszervezet közösen viseli. A sportág népszerűsítésének dicséretes szándéka mutatkozik meg a rendezés egy másik döntésében, amely szerint a találkozó megtekintése mindkét napon díjtalan. A Tokaj Express eddigi védői: 1970: dr. Fenyvesi Csaba (BVSC). 1971: Kulcsár Győző (OSC). 1972: Rolf Edling (Svédor-1973: Erdős Sándor (BVSC). 1974: dr. Fenyvesi Csaba (BVSC). 1975: dr. Osztrics István (OSC). PST. NÉPSPORT 7