Népsport, 1977. október (33. évfolyam, 234-259. szám)
1977-10-30 / 258. szám
XXXIII. 258. ♦ 1977. október 30. LABDARÚGÁS Magyarország—Bolívia 6*0 (50) Szombat délután a VB-selejtező egyirányúsította a főváros centrumának forgalmát. Már három órakor megkezdődött a boldog jegytulajdonosok tömeges vándorlása a Népstadion irányába. A Rákóczi úton nemzetiszínű zászlókkal tapétázott Volán-buszokból harsogott a vidékről felrándultak biztatása: „Hajrá, Magyarország! A járdaszigeteken hömpölygők, kórusban visszafelelték: „Rá, rá, hajrá!” A torkukat kipróbálók bábeli hangzavara, a zászlók, transzparensek erdeje a Népstadion környékén már jóval kezdés előtt ízelítőt adott az elkövetkezendő másfél óra hangulatából. A jugoszláv és svéd mérkőzés „tribünkongása” után szorongatóan jó érzés volt a telt házra, az erőt, hitet adó 60 ezer támogatóra gondolni. Az öltözőfolyosón nagy lárma és nyüzsgés fogadott. A fotósok lesben álltak, a sajtó képviselői pedig Virba kapitány újabb tréfájából próbálták kihámozni a valóságot. A bolíviaiak ugyanis kétszer is kifüggesztették az összeállítást, majd miután mindenki lejegyezte a névsort, bevették, és újabb változtatott kiadással jelentkeztek. Végül Hertzka György MLSZ-megbízott közbenjárására a küldöttségvezető Padilla úr oszlatta el a kételyeket, és tollba diktálta a remélhetően már végleges összetételt. A magyarok indultak elsőként melegíteni, de néhány perccel később kivonultak a zöld melegítős vendégek is. Halovány, sápadt arcok bukkantak fel mindkét öltöző ajtajában. A tekinteteken érződött, hogy nem mindennapi mérkőzés következik. Miközben a játékosok az érdeklődőket kerülgetve bemelegítettek a szobrok közti térségben, a tribünökről dörgő taps hallatszott. Véget ért az előmérkőzés, amelyen Budapest I. serdülői 7—5-re győztek Budapest 11. fiataljai ellen. Szépen fociztak a kicsik, sok gólt rúgtak, de most már következzék a nagy mérkőzés — ez volt a ki nem mondott türelmetlen kívánság. Az öltözőfolyosón a bőrszegek ellenőrzése közben Pintér hangja hallatszott: „Mint az oroszlánok, fiúk!” Kereki sóhajtott válaszként: „Nagyon nehéz lesz.” Amikor az uruguayi játékvezetői hármas vezetésével feltűntek a csapatok a játékoskijáróban, a Népstadion szinte beleremegett a hirtelen felerősödött hangorkánba. A himnuszok elhangzása után a magyar labdarúgók egyegy ARTEX labdát rúgtak a nézők közé, miközben a fotósoktól körülvett két csapatkapitány, Fazekas és Angulo köszöntötte egymást és térfelet választott. Népstadion, 60 000 néző. Vezette: Barreto (Cerullo, Martinez), mindhárom uruguayi. Magyarország: Gujdár — Török, Kocsis, Kereki, Tóth J. — Pintér, Zombori — Fazekas, Nyilasi, Törőcsik, Váradi. Bolívia: A. Galaria — Villalon — Dellano, Taritolay, Angulo, Baldivieso — Aguilar, Aragonez, Romero — Bastida, Mezza. Csere: Bastida helyett Sanchez a szünetben, Fazekas helyett Pusztai a 69. percben, Nyilasi helyett Nagy L. a 79. percben, Mezza helyett Vargas a 80. percben. Góllövő: Nyilasi a 12. percben, Törőcsik a 19. percben, Zombori a 21. percben, Váradi a 27. percben, Pintér a 40. percben, Nagy a 81. percben. Sárga lap: Tartolay a 13. percben, Mezza a 23. percben, Angulo a 64. percben. Szögletarány: 10:8 (7:4) Magyarország javára. A vendégek kezdték a játékot, de már az első percben veszélybe került a kapujuk: Fazekas szöglete után Nyilasi alig fejelt kapu fölé. A 9. percben Fazekas átadását Kereki küldte kapura, a labda egy védőn megpattant, s a bal sarok mellett hagyta el a játékteret. A 12. percben Török a jobb oldalról, mintegy 35 méterről végzett el szabadrúgást, jól ívelődött a kapu elé a labda, s Nyilasi 6 méterről fejjel a jobb sarokba továbbított, tédő kapus hasa alatt a kapu jobb oldalába lőtt. 5- 0 A szünet kissé elhúzódott, mert a vendégek elég későn jöttek ki az öltözőből. A 48. percben Váradi 25 méterről küldött szabadrúgását hárította a kapus. A másik oldalon a 48. percben Aguilar 16 méterről, jó helyzetből kapu mellé lőtt. A 51. percben Fazekas kitűnő csellel elment az őrzője mellett az oldalvonalnál, jól adott középre, de Nyilasi labdáját Galatsa vetődve elcsípte. Nem sokkal utána Tóth J. adott haza az utolsó pillanatban Sanchez elől, majd Törőcsiket vágták fel a 16-os előtt. A szabadrúgásból Váradi a sorfalat találta el. A 61. percben Kereki ügyesen játszotta magát tisztára, de aztán lövés helyett az átadást választotta, de senki nem volt a közelében ... A 64. percben Angulo felvágta Pintért, ezért ő is megkapta a jól megérdemelt sárga lapot. A 65. percben Zombori átadása jó helyzetben találta Pintért, de a középpályás kivárt és lövésébe bele tudtak lépni. Mindjárt utána Váradi 18 méteres szabadrúgása a sorfalban akadt el. A 68. percben közvetett szabadrúgáshoz jutottak a vendégek a kapunktól 14 méterre. Az egész magyar csapat beállt a gólvonal elé, végül Kocsisról pattant szögletre a labda. Egy nagy helyzet maradt ki a 72. percben, ekkor a kaputól 5 méterre Kereki fejéről rossz irányba perdült a labda. A 77. percben a felfutó Dellano csavart labdája kerülte el a jobb felső sarkot. Ezután mindkét csapat cserélt. A 81. percben egy magyar támadás végén Törőcsik elegánsan visszaperdítette a labdát Nagy elé, s a két perce pályán levő csatár 16 méterről félmagasan a kapu bal oldalába vágta a labdát. 6- 9 Az utolsó percekben is a magyar csapat támadott. Amikor a játékvezető lefújta a találkozót, a közönség nagy ovációban részesítette játékosainkat, akik mind a két kapuig elfutottak megköszönni a vastapsot. 1-0 A 13. percben Tarstolay felvágta Törőcsiket, ezért sárga lapos figyelmeztetést kapott. Ezután kétszer is Váradi veszélyeztetett. A 17. percben Kereki fejesét a gólvonalon álló Villalon vágta ki. A 19. percben Tóth J. indította Zomborit, Törőcsik elé tálalt, a középcsatár 11 méterről nagy nyugalommal a kapu bal oldalába küldte a labdát. A 21. percben Török kitűnő labdát tálalt Zombori elé, aki a balösszekötő helyén húzott kapura, aztán futtából, mintegy 22 méterről a bal felső sarokba bombázott. A 23. percben Pintér felvágta Mezzát, aki a földön fekve megrúgta a magyar játékost, ezért sárgalapos figyelmeztetést kapott. A 27. percben ismét magyar gól következett: Fazekas mesterien Váradi elé tálalt, a balszélső 14 méterről a bal sarokba bombázott. Szinte állandóan a vendégek kapuja előtt pattogott a labda. A 37. percben lőttek először kapura a vendégek, Romero labdáját Gujdár biztosan hárította. Két perc múlva Törőcsik már csak a kapussal állt szembe, de végül telibe találta a kétségbeesetten kiinduló Galatiát. És jött a félidő zárógólja: a 40. percben Fazekas indította Pintért, ő néhány lépést tett a labdával, majd 8 méterről a ve2-0 3- 0 4- 01 nem rajtuk múlt, hogy Pintér vagy Török megúszta a lábra irányuló belépőket. A keménykedést akkor sem hagyták abba, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a kapu elé ívelt labdák hárítása megoldhatatlan feladat elé állítja a közvetlen védelmüket. Nemcsak Galarza rosszul időzített kifutásai miatt, hanem Villalon, a söprögető, Angulo, Taritolay és a társak, akiknek a magyar csatárok lefogása lett volna a feladatuk, nem állják a légi párbajt. Egymást rendezgetik, lökdösődnek, de nem ugranak fel rendesen fejelni. Így, emiatt született az első gól, és különböző alapvető taktikai hibák közrejátszása miatt gyors egymásutánban a többi. A magyar csapatban Kocsis kivételével mindenki segítette a támadójátékot. Agresszív volt a védekezés, igyekeztek már csírájában elfojtani az ellenfél akcióinak kibontakozását. És amikor hozzánk került a labda, előrelendült az egész gárda. Tóth és Török szélsőként futott fel az oldalvonalak mellett, Zombori bátran elvállalta a távoli lövés kockázatát, és az összehangolt csapatmunka, a felfokozott lelkesedés meghozta gyümölcsét! A 27. percben már megvolt az az előny, az a négygólnyi különbség, amit a mérkőzésre készülve megfelelő idegnyugtatónak elfogadtunk volna a bolíviai visszavágóra. Esett a játék irama, s a nagy különbség hatása jelentkezett az egyébként kiválóan kezdő játékvezető ítéleteiben is. A vendégek 16-oson belüli kezezését elintézte egy legyintéssel: „11- esre nincs szükségetek”. Nem is volt! A 45 perc alatt rúgott 5 góllal szemben a bolíviaiak erejéből csupán két távoli kapuralövésre tellett. Nehéz volt elképzelni, hogy a szünetben mit tud mondani játékosainak az Orth Gyuri szokásait emlegető bolíviai kapitány, de minden találgatásra rácáfolt: lehozta a pályáról az egyetlen előretoltan játszó csatárukat, Bastidát, és beküldte — nyílván a középpályás sor erősítésére — Sanchezt. Az új fiú jobban lekötötte, hátul tartotta Tóthot, mint előde, de nem emiatt maradt el a gólzápor folytatása. Sokkal jobban közrejátszott ebben, hogy alacsonyabb fordulatszámra kapcsoltak a magyar csapat „motorjai”. Visszafogottabban játszott Pintér, kifejezetten keveset mozgott Nyilasi, túl sokat egyénieskedett Törőcsik, a szabadrúgásokat Váradi belevagdosta a sorfalba, a széleken olykor felgyorsuló akciókat nem követték a belsők. A lazításnak az lett a vége, hogy amikor a félidő hajrájában újra nagyon igyekeztek a játékosok, már nem jöttek be a cselek, elakadtak az indítások, a ragyogó első félidő és az 5-0 után elégedetlenkedni kezdett a közönség, cserét követelt! És, hogy igaza volt, azt igazolta a pályára küldött Nagy László látványos gólja. A szakmai tapasztalatok öszszegezése helyett önmagáért beszél az eredmény. A magyar válogatott fél lábbal már Argentínában érezheti magát. Ha meg tudják hosszabbítani azt a teljesítményt, amit most 45 percig láttunk tőlük, képesek La Pazban is megverni ezt a szerény képességű ellenfelet. Angulo és Romero tűnt ki a leginkább A kapus, A. Galaria a gólokról nem tehet, volt néhány ügyes védése. Az öttagú hátvédsorban Taritolay, valamint Angulo nyújtott elfogadható teljesítményt, főleg szünet után váltak aktívabbá. Az első félidőben ők is sokszor kerültek sakk-matt helyzetbe. A két szélső hátvéd, Dellano és Baldivieso nem nagyon bírt a magyar szélsőkkel. A középpályán Aguilar sokat volt játékban, tőle láttunk néhány szép megoldást, miként a jól cselező Romerótól is. Elöl Bastida keveset nyújtott, a helyére beálló Sanchez már aktívabb volt. Jó benyomást keltett Mezza is, aki néhányszor ügyesen lőtt kapura. Vargas nem tudott játékba lendülni Barreto uruguayi játékvezetőre ezen a mérkőzésen nem hárult nehéz feladat. Magabiztos volt, sokat futott, mindig ott volt a támadások közelében. Jelentős hibát nem követett el. Ragyogó kezdés — mérsékelt színvonalú folytatás A felfokozott várakozás, a nem mindennapi lélektani előkészítés után döntő volt, hogyan állják a vendégek a mieink viharos kezdését. Nemcsak az eredmény szempontjából — mert inkább az volt várható, hogy a gólok zöme a második félidőben esik majd, amikor döntővé válik az erőnlétbeli különbség, hanem a mérkőzés lendületének, a kapitányok taktikai tervének érvényre juttatása szempontjából. A vendégek az örök dél-amerikai recepttel a sok cselre, rövid adogatásra alapozott labdatartással kísérleteztek. Az előzetes nyilatkozatokkal ellentétben sokat szabálytalankodtak és Az előny behozhatatlan Barreto hármas sípszava után Baráti Lajost a Magyar Rádió mikrofonjához vitte oda Roska Miklós, a rovat vezetője és a szövetségi kapitány kicsit remegő hangon nyilatkozott. De határtalan nagy örömmel! Mosoly ült az arcán, s elsőnek sietett az öltözőbe, ahová játékosai futva követték. Bezárult az ajtó , akárcsak a szemközti öltözőben a bolíviaiaknál. Ott hosszú időn keresztül ki sem nyílt, a magyaroknál viszont egy-két perc múlva szabad volt a bejárás. Kutas István, az MLSZ elnöke és a szövetségi kapitány egymás vállára borult, egymás után érkeztek a gratulálók, magyarok, franciák, osztrákok. A másik oldalon Miguel Padilla, a küldöttség vezetője igyekezett az öltözőbe, de ő sem nyert bebocsátást. Szerencsére, mert így alkalom nyílt arra, hogy szóra bírjuk. — Két különböző mérkőzést láttam, egyet az első játékrészben és egy másikat szünet után!... Mi 45 percig formán kívül játszottunk, a magyarok pedig extra módon futballoztak. Bebizonyították, hogy nemcsak jó játékosaik, hanem jó csapatuk is van. Mi egyébként jobban tudunk ennél játszani, ennek jeleit a második félidőben láthatták. Az eredmény miatt szomorú vagyok, azért viszont örülök, hogy sportszerű volt a játék. Olyan gólt, mint amilyent Zombori lőtt, még életemben nem láttam. A magyaroknál a százszoros válogatott Bozsik József gratulált Baráti Lajosnak, a szövetségi kapitány megköszönte a kedves szavakat, majd így szólt: „Cucukám, kár, hogy már nem játszol, mert magammal vinnélek a világbajnokságra! ...” Aztán bővebben is kifejtette véleményét: — Az első félidőben nagyon jól játszottunk. A fiúk megértették és teljesítették azt, amit kértünk tőlük, szünet után egy kicsit elfáradtak, de a cserék kedvezően hatottak, feljavult a csapat. Az eredmény elég a továbbjutáshoz, akármilyen magasan is van La Paz. Többet most nem tudok mondani, mert idegileg nagyon fáradt vagyok, s ezen ne csodálkozzanak, mert ilyen izgalmat ritkán él meg az ember. Tóth József,miközben öltözött, csak azt hajtogatta: „Ennyivel jobbak voltunk...” Pintér viszont így fogalmazott: „Életem legnagyobb sportélménye ez a 90 perc. Az eredményesség és a játék miatt. Biztos, hogy Argentínában vagyunk. A gólom előtt nem volt nehéz dolgom, mert Fazekas mesterien adta elém a labdát.” A mesteri átadás „tulajdonosa” ezt mondta: „Továbbjutottunk. Igazságtalan is lett volna, ha egy ilyen európai csoportgyőzelem után nem lennénk ott a VB-n...” Kovács Ferenc edző határozottan jelentette ki, hogy az eredmény elegendő, a játék pedig megnyugtató. Nyilasi azon a véleményen volt, hogy az első játékrészben leradírozták a pályáról a bolíviaiakat. Zombori pedig azt mondta: „Ideje volt már gólt rúgnom, az eddigi mérkőzéseken a középpályán hármunknak úgy-ahogy ment a játék, de nem voltunk eredményesek, most viszont mindhárman a kapuba találtunk.” Páder János, az OTSH elnökhelyettese tömören fogalmazott: „Következetesen haladunk a cél felé.” Végre aztán kinyílt a másik ajtó, s megjelent Eduardo Virba. Meglepően nyugodt volt és készségesen nyilatkozott: „Nem gondoltam arra, ami bekövetkezett. Gratulálok a magyaroknak, megérdemelten győztek, de egy gólt mi is szerezhettünk volna. Ígéretemhez híven megpróbáltunk támadni, mert ha védekezünk, az a lehető legroszszabb reklám lett volna a dél-amerikai labdarúgásnak. Nem vagyok szomorú, Bolívia 6-0-ra kikaphat ott, ahol a jugoszlávok és a svédek is több gólt kaptak. Hátrányunk behozhatatlan. Mindenesetre La Pazban más felfogásban fogunk játszani. Remélem jobban is...” NÉPSPORT 3 Több kitűnő teljesítmény a magyar csapatban GUJDARNAK ezen a mérkőzésen nem volt túlságosan nehéz dolga, mert kevés lövés ment kapura. Ennek ellenére néhányszor alkalma nyílt , jó formájának bizonyítására, mert szükség esetén mindig határozottan, gyorsan lépett közbe, több szögletrúgást vagy beívelést magabiztosan lehúzott, s általában irányította a védelmet is. TÖRÖK most is bizonyította, hogy méltó a válogatottságra, gyors és mozgékony volt, nagyon jól segítette a támadások hátulról való szervezését, s amint lehetősége nyílt rá, bátran vállalkozott felfutásokra, még szünet után is, amikor pedig a bolíviaiak támadtak többet. KOCSIS I. az első félidőben, kifogástalanul látta el a sepregető szerepkörét, igaz, hogy ritkán állították erőpróba elé. Ügyesen keresztezett, jó ütemben lépett közbe. Szünet után azonban három esetben is átjátszottak. KEREKI nagyon korszerű felfogásban játszott, amikor a szükség úgy hozta, hátul maradt, teljesen kikapcsolta az ellenfél középcsatárát, de ha mód nyílt rá, középpályásszerűen rohamozott, nem egyszer beverekedte magát az ellenfél 16-osára is. TÓTH J. erőssége volt a magyar csapatnak, nagyon ésszerűen, gyorsan a csapatérdekelt szem előtt tartásával játszott, a megszerzett labdákat jó helyre továbbította, s az első félidőben balszélsőszerűen számos támadást vezetett a partvonal mentén. NYILASI az első félidőben egyik mozgatója volt a csatárjátéknak, s lényegében véve jobbösszekötőt játszott. Megmozdulásai veszélyt jelentettek, fejelt egy gólt, és jók voltak az átadásai. A második félidőben azonban egy lövésétől eltekintve, valósággal eltűnt. PINTÉR a tőle megszokott módon beszáguldozta az egész pályát, főleg az első félidőben dolgozott fáradthatatlanul, többször átverekedte magát a labdával a középpályán, felzárkózott a támadások befejezéséhez, gólt is lőtt. Szünet után már kevésbé volt színes a játéka. ZOMBORI volt a magyar csapat legjobbja. Óriási becsvággyal, nagyon lendületesen játszott, egy pillanatra sem állt meg, kitűnő labdákat adott társainak, s a játék szervezésén kívül gyakran vállalkozott támadásbefejezésekre is. Pompás gólját még a bolíviaiak is megtapsolták. FAZEKAS most példát mutatott harcosságból is. Nem tartózkodott a közelharcoktól, bátran küzdött, nem ismert elvesztett labdát. Szükség esetén hátra is jött, ügyes cselekkel tört előre, és jól is kombinált. Szünet után, amikor kevesebbet támadott a magyar csapat, némileg visszaesett. TÖRÖCSIK szívós őrzőjét, Tartolayt többször átjátszotta, most is jól cselezett, ha lehetett, kapura tört, szünet után viszont kevesebbet mozgott, ritkábban változtatta a helyét, s néha kivárt az átadásokkal, de ebben az időszakban is adott jó labdákat. VÁRADI az első félidőben egyik lendítője volt a támadójátéknak, nemcsak a partvonal mentén tűnt fel, hanem olykor befelé húzódva utat nyitott felfutó társainak. Lövésekre is vállalkozott. A játékidő másik felében neki is volt egy félórája, amikor jelentősen elszürkült. PUSZTAIT nyilván azzal a szándékkal küldte pályára a szövetségi kapitány, hogy frisseségét, gyorsaságát kihasználva ellentámadásokkal megtörje a bolíviaiak lendületét. A szélső nagyon igyekezett, volt kéthárom megugrása, de a rövid idő alatt keveset volt játékban. NAGY L. jött, látott és győzött, hiszen alig két percet töltött a pályán, s máris hálóba talált, mégpedig a 16-osról védhetetlenül. Jobbára a középpályán helyezkedett el, itt is, ott is feltűnt, pár perc alatt is hasznos tagjává vált a csapatnak.