Népsport, 1977. október (33. évfolyam, 234-259. szám)

1977-10-23 / 252. szám

4 NÉPSPORT LABDARÚGÁS NB I ZTE—Csepel 24 (1-0) Csepel, 2000 néző. Vezette: Mohácsi (*), (Nagy M., Dorozsmai). ZTE: Bolemányi 6 — Antoni 4 — Fodor 4, Molnár 5, Mihalecz 4, Péter 5 — Rácz 4, Soós 3, Tóth 4 — Simon 3, Csepregi 3. Edző: Szőcs János. Csepel: Hajdú 0 — Godán 3, Kőhalmi 3, Wéber 3, Kovács 3 — Kiss 4, Branikovits 0, Bartha 3 , Ozsváth 3, Vad 4, Vincze 3. Edző: Kóczián Antal. Csere: Branikovits helyett Somogyi (5) a 15. percben. Wéber helyett Csordás (3) a 60. percben, Molnár helyett Pusztai (4) a 61. percben. Góllövő: Molnár a 29. percben, Péter a 82. percben, Vad a 83. percben. Szögletarány: 12:2 (7:1) a Csepel javára. Álmos iramban kezdődött a játék, s a játékosok — mindkét oldalon — hibát hibára halmoz­tak ... A 8. percben Simont buktatták a kaputól mintegy 25 méterre, Csepregi szabadrúgása a sorfalról lepattant. A 12. percben Branikovits futás közben hirte­len sántítani kezdett, lebicegett a pályáról és nem is tért visz­­sza. (A találkozó végén tudtuk meg: izomszakadást szenve­dett ...) A 18. percben Vad a 16-oson belül járt, eldőlt, a föld­re került, a közönség 11-est reklamált, Mohácsi helyeben to­­vábbot intett. Bartha bal oldali beadása után a labda a fölső lécre hullott, onnan pattant az alapvonalon túlra. A 29. percben váratlanul meg­szerezte a vezetést a vendég­együttes. Kőhalmi és Wéber fel­tartotta Soóst a kaputól vagy 30 méterre. A szabadrúgásból Tóth Molnár elé gurította a labdát, s ő nagy erővel a bal felső sa­rokba lőtt. 1-0 Egy perccel később Vad a 16- oson belül megtolta a labdát, utolérni azonban már nem tud­ta, mert Mihalecz buktatta. Mo­hácsi azonban továbbot intett... Még ugyanebben a percben Kő­halmi Simon után rúgott, csak figyelmeztetést kapott! A 34. percben Kisst figyelmeztette a játékvezető, mert a csepeli já­tékos rátartott Mihalecz lábá­ra. Rácz ügyetlenkedett el egy jó helyzetet: lövés helyett to­vább pörgette a labdát a kapu előtt. A másik oldalon Kiss lö­vését védte Bolemányi. A 39. percben Ozsváth jobb oldali be­adása után a ZTE karusa ro®z­­szul jött ki, Vad 8 méterről fe­jelhetett, a labda azonban az­­ üres kapu bal alsó sarka mel­lé került. SZÜNET UTÁN le került, Somogyi távoli szabadrúgása zúgott el a kapu fölött, majd Vad labdájét ütötte szögletre Bolemányi. Az 57. percben Soós jobb oldalról visszagurított, Tóth nagy erővel a kapu mel­lé lőtt. A 69. percben Vad a balössze­kötő helyéről, 12 méterről­ ka­pura lőtt, a labda a bal oldali kanufáról pattant ki. Négy perc­cel később Somogyi 14 méteres ballábas lövése ugyancsak a bal kapufán csattant. A 67. percben Bolemányi ki­ejtette a labdát. Vad közelről kapura emelt, lövése a közbe­ugró védőkről szögletre került. Hat perccel később Csem­egi bal oldali szöglete után Soós a jobb oldali kapufára sarkalta a lab­dát. A 80. percben Vad 10 méte­res lövése Fodorról visszapat­tant, a középc­satár ismételt, a labda ezúttal Bolományiról vá­gódott ki. A 82. percben Péter a félpá­lyáról elindult, tisztára játszotta magát, majd 14 méterről a bal­összekötő helyéről a kapu bal oldalába csavarta a labdát. 2-0 A középkezdés után Ozsváth a jobb oldalon vezetett támadást, beadott és Vad kapásból hat méterről a bal sarokba lőtt. 2-1 Somogyi lapos szabadrúgását védte Bolemányi, majd a 88. percben a középpályás lövése a kapu jobb oldala mellé került.­ ­ A játékvezető első sípsza­­­vakor még kétezren voltak a nézőtéren, az utolsó fütty­szót viszont már alig néhány száz ember hallotta! A kö­zönség nagy része ugyanis — jogos kritikát gyakorolva! — jóval a befejezés előtt el­hagyta a stadiont. Ez a 90 perc ugyanis minden volt, csak nem labdarúgás! ötlet­­szegény volt a játék — el­sősorban a hazaiak­­jóvol­tából” — és az is a Csepel hibája, hogy a két együttes szinte végigporoszkálta a mérkőzést. A ZTE-t a Cse­pel játéka rántotta a „mély­be”. A vendégek ugyanis félve léptek pályára, hiszen a hazai gárda eddigi sze­replése tekintélyt parancsoló volt. Szőcs János minden bi­zonnyal arra számított, hogy nagy lelkesedéssel vetik ma­gukat a küzdelembe a piros­kékek, s otthon játszva, vé­gigrohamozzák a találkozót. A Zalaegerszeg megerősített védelemmel játszott, s csak a védekezésre, a kapu góltól való megóvására fordította erejét. Erre azonban a szom­bat délutáni Csepel ellen semmi szükség nem volt!... Kóczián Antal játékosai túl magabiztosak voltak, felfo­gásukon látszott, hogy biz­tosak a két pontban, nem kényszerítették rá akaratu­­kat a zöld-fehérekre. Ját­szadoztak, s erre ráfizettek. És a kapott gól után sem kapcsoltak nagyobb sebes­ségre! A zalaegerszegiek sem erőltették a játékot 80 per­cen keresztül. Akkor látszott rajtuk, hogy ha addig ko­molyabban vették volna, több gólos győzelmet arat­nak, hiszen az utolsó tíz percben nem egy olyan tá­madást vezettek, amelyet góllal fejezhettek volna be, hiszen úgy mentek át ekkor a csepeli védelmen, mint forró kés a vajon, de Soós megelégedett egy-egy általa bravúrosnak vélt zselsorozat­­tal, amelynek aztán mindig az lett a vége, hogy valaki­ben elakadt a labda. A találkozó végén a csepe­liek lehorgasztott fejjel vo­nultak az öltözőbe, de a zalaegerszegiek — bár ide­genben győztek — sem le­hetnek büszkék. Győztek, de úgy, hogy kétszer lőttek ösz­­szesen kapura!... De­ ez is elég volt a két ponthoz. A ZTE kapujában Bolemányinak több jó védése volt, de nemegyszer kiejtette a labdát. A hátvédek szinte képtelenek voltak jó helyre továbbítani a labdát. Molnárt és Pétert gólja emeli társai fölé. A középpályán Rácz és Tóth hibát hibára halmozott, Soós kiábrándítóan játszott. Elöl Simon és Csepregi egyetlen ép­kézláb támadást sem vezetett. A Csepel hátvédjeinek jóformán egyetlen jó megoldásuk sem volt. A kö­­zéppályán Kiss szinte végigsta­tisztálta a mérkőzést, Barthát alig lehetett észrevenni, a csa­tárok közül Ozsváthnak egyetlen jó megmozdulása volt, a gól előtt... Vad eredményesnek bi­zonyult, ugyanakkor jobbnál jobb helyzeteket puskázott el. Vincze közelről nézte a játé­kot. Mohácsi játékvezető egy 11- est nem adott meg, Kőhalmit pedig nem állította ki. Két sú­lyos hibája mellett ráadásul gyakran fordítva ítélt. Szőcs János: — Megszereztük idegenbeli első győzelmünket, ezért gratulálok csapatomnak. Kóczián Antal: —* A ZTE vé­delmét nem tudtuk feltörni. Lantos Gábor NB I. TARTALÉKCSOPORT Haladás VSE —SZEOL AK 1-1 (0-0). Szombathely, 800 néző. V: Kovács Gy. Haladás: Szarka — Fischer, Stieber, Kecskés (Mol­nár), Kiss E., Szabó (Polgár), Pe­­thő, Hegedűs (Nagy), Hódosi, Né­meth, Viszked. SZEOL AK: Újhe­lyi — (Merley, Horváth) — He­vesi, Végh, Aradi, Rácz, Szellék, Palotás, Wéber, Soós, Nemes, Polyvás. G: Viszked, ill. Nemes. Jó: Hódosi, Viszked, Hl. Aradi, Szeljék. Csepel—Zalaegerszegi TE 5-1 (1-0). Csepel, 150 néző. V: Du­dás. Csepel: Menyhárt — Gon­dos, Pozsgai, Cséve, Németh, Tóth B, Tóth I., Kacsányi, Bar­­tos, Kapusy, Szécs. ZTE: Béni (Dávid) — Jáviczky, Keskeny (Jandovics), Szőke, Filó, Gáspár Kelemen (Hadászi), Fehér, Szentes Fitos. Füle dr. G: pozsgai, Kocsá­nyi, Bartos (ill-esből), Tóth B, Tóth I, 111. Füle dr. (2, egyet 11- esből) Szentes. Jó: Pozsgai (a mezőny legjobbja), Tóth I, Kocsá­nyi, ill. Bíró, Fehér, Fitos. AZ NB I góllövőlistájának ÉLMEZŐNYE 8 gólos: Kozma (Bp. Honvéd). 7 gólos: Nagy (U. Dózsa), Tieber (Videoton). 6 gólos: Szokolai (FTC), P. Nagy (Tatabánya). 5 gólos: Burcsa, Májer (Videoton), Törőcsik (U. Dózsa). Nemzetközi mérkőzés: Lvov. 18 éven aluliak válogatott találkozója. Szovjetunió—Magyarország 2-0 (0-0). TORNA Magyar három tized különbséggel előzte meg Kovácsot SZOMBATON kora délután az idei tornászbajnokság legzsúfol­tabb versenynapja kezdődött a Tornacsarnokban. Amolyan han­gulatot teremtő bevezetőként először a juniorok szerenkénti döntőjét rendezték. A fiúknál —­ némi meglepetésként — az egyé­ni összetett győztes Kelemen Zoltán egyetlen szeren sem tu­dott első lenni. Igaz, a lólengés után a győzelmi dobogó tetejére állhatott, de kiderült, hogy té­ves számolás eredményeként, s így nem sokkal később már át is adhatta a győzelmi „ba­bérokat” Horváth Gyulának. A junior lányoknál más­­ volt a helyzet. Az összetett egyéni győztes Újszigeti a szerenkénti döntők mezőnyét is uralta. A négy számból háromban nyert és a negyedikben is második tudott lenni. ÖT ÓRAKOR következett a legjobb magyar férfi tornászok összetett döntője. A 12 döntőbe jutott között csupán egyetlen versenyző akadt, aki korábban sem volt, s jelenleg sem tagja a válogatott keretnek: az újpes­ti Rácz. Az első fordulóban az első he­lyen álló Magyar Zoltán és az őt követő fiatal Kovács Péter a lo­von kezdett. Magyar 9.80-at ka­pott nagyszerű gyakorlatára. Ek­kor úgy tűnt, hogy elsősége nem foroghat már veszélyben. Ko­vács ugyanerre a gyakorlatára ugyanis csak 9.20-at kapott. A gyűrűn Magyar 9.1-et, Kovács 9.35-öt érdemelt. Az ugrásban az­után váratlan fordulat követke­zett. Bár Magyar is viszonylag magas pontszámot — 9.45-öt — szerzett, Kovács egészen kitűnő ugrással (Cukahara, csavarral) 9.70-et. A korláton ráadásul Magyar kisebb hibát vétett és most már mindössze egy tized­re csökkent az előnye! A nyúj­tón azután olimpiai bajnokunk összeszedte magát, ismét egy ti­zeddel növelte előnyét (ő . 15-öt, Kovács 9.35-öt kapott), s ami­kor a talajon Magyar 9.45 pon­tot érő jó gyakorlattal fejezte be a versenyt, akkor már — ha n­em kis nehézségek árán is, de — bajnoknak érezhette magát. A verseny első hat helyezett­je között a bajnok, s még két másik versenyző ugyanabból az egyesületből került ki. Az ötö­dik helyezett Sivadó és a hato­dik helyezett Borbély is ferenc­városi! Ritka bravúr! — Mindenekelőtt annak örü­lök, hogy a szakosztály ilyen jó eredményt ért el — mondta Vígh László, az FTC vezető­ed­zője. A NŐI ÖSSZETETT DÖNTŐ 12 résztvevőjének küzdelme már alaposan belenyúlt az estébe. A figyelem a biztosan vezető és a Világ Kupára készülő Egervári Mártira összpontosult. A korlá­ton kezdett. Csak éles szem vet­te észre a kis tartáshibát és a kicsit lapos leugrást, az egyéb­ként igen jó gyakorlatban. A pontozók szeme mindenesetre éles volt, 9.35-öt kapott. A ge­rendán ugyancsak jó gyakorlatot láthattunk tőle, egy­ kis meg­­ingásnyi hibával. A talajon két­­csavaros kombinációt is ugrott, ami tőle igen szép teljesítmény. Ezután következett az est fénypontja, Egervári ugrása, ő volt az első egyébként ezen a szeren és a nézők jórésze erre­felé igyekezett. Nem véletlenül. Két nappal ezelőtt mutatta be Magyarországon először a Cuka­hara nyújtott testű szaltót és most ennek megismétlésére ké­szült. Első ugrása után sokan felkiáltottak: „Nagyszerű!” A második egy árnyalatnyival gyengébb volt, de egészében na­gyon biztató, hogy ismét sike­rült ezt a rendkívül nehéz gya­korlatot megcsinálnia. Egyéb­ként 9.55-öt kapott érte. Ez pe­dig azt jelentette, hogy biztosan nyerte a bajnokságot. Egervári megvédte tehát tava­lyi elsőségét, s a Bp. Honvéd a nőknél hasonló bravúrt ért el, mint az FTC a férfiaknál. Há­rom versenyzőjük került az el­ső hat közé, miután Kelemen ötödik, Figlár hatodik lett. A második helyen az 1976. évi if­júsági rangelső, a KSI-s Müller végzett hasonló biztonsággal, mint amilyennel Egervári nyert. Vasárnap délelőtt a szerenkén­­ti döntőkre kerül sor. A Magyar Népköztársaság 1977. évi felnőtt férfi I. osztályú egyé­ni összetett bajnoka: Magyar Zol­tán (FTC, edző: Vígh László) 110.350, 2. Kovács (Dunaújváros) 110.050, 3. Donáth (UI. Dózsa) 109.426, 4. Bánrévi (Bp. Honvéd) 109.075, 5. Sivadó (FTC) 106.200, 6. Borbély (FTC) 104.325. A Magyar Népköztársaság 1977. évi felnőtt női egyéni összetett bajnoka: Egervári Márta (Bp. Honvéd, edző: Magyar­ László) 75.475, 2. Müller (KSI) 74.225, 3. Kanyó (KSI) 73.403, 4. Tóth M. (Dunaújvárosi Kohász) 71.800, 5. Kelemen (Bp. Honvéd) 71.475, 6. Figlár (Bp. Honvéd) 71.000. A Magyar Népköztársaság 1977. évi férfi junior bajnokságának sze­renkénti döntőjében: Talaj. Bajnok: Vámosi István (FTC, edző: Heltai László) 17.875, 2. Farkas (FTC) 17.675, 3. Hor­váth (Bp. Spartacus) 17.500. Lólengés. Bajnok: Horváth Gyu­la (Bp. Spartacus, edző: Bérczi István) 18.150, 2. Kelemen (Bp. Honvéd) 17.950, 3. Vadász (Bp. Spartacus) 17.500. Gyűrű. Bajnok: Sziron János (Vasas Izzó, edző: Leopold József) 18.050, 2. Farkas (FTC) 17.675, 3. Kelemen (Bp. Honvéd) 17.300. Ugrás. Bajnok: Sziron János (Vasas Izzó, edző: Leopold József) 18.200, 2. Kelemen (Bp. Honvéd) 17.£©0, 3. Szabó F. (Dunaújvárosi Kohász) 17.575. Korlát. Bajnok: Horváth Gyula (Bp. Spartacus, edző: Bérczi Ist­ván) 17.900, 2. Sziron (Vasas Iz­zó) 17.850, 3. Farkas (FTC) 16.775. Nyújtó. Bajnok: Farkas Árpád .(FTC, edző: Koltai László) 17.550, 2—3. Sziron (Vasas Izzó) és Fe­kete (Vasas Izzó) 17.050—17.050. BIRKÓZÁS VB Kovács István dobogóközelben (Folytatás az 1. oldalról) szemlélte a versenyzők további párosítását. Az Európa-bajnok Gál Hen­rik következő ellenfele ugyanis az a japán Takada lett, akit már az első nap után a svájci lapok is, az összesereglett szak­emberek is a világbajnokság legkiemelkedőbb birkózóegyé­niségének tartanak. A japán olimpiai b­ajnok a minszki VB-n 26:3-ra, Montrealban pedig egy perc ötvennégy másodperc alatt, tussal verte Gált. Most még annyi ideig sem tartott... A hosszú karú „birkózópro­fesszor”­­ önmagát adta. Katz Lajos még rosszabbul járt. Míg ugyanis Gál a ve­resége ellenére is versenyben maradt, a csepeli birkózónak a négy hibapontos vereséget kel­lett elkerülnie a mongol világ­bajnok Zegev Ojdov ellen. Te­hát sem tus, sem leléptetés, sem... De a harmadik változatot már nem sikerült elkerülni! Tizenkét pontos különbség esetén ugyanis négy hibapontot kap a vesztes. Márpedig 13:1 lett a mérkőzés végeredmé­nye ... Az első menet végén 3:0, a második után 8:0 volt az állás. Katz hősiesen küzdött, mígnem a harmadik menetben Ojdov egy sikertelen átfordí­tásra mégis csak megkapta a két pontot. Azzal lett 13:1 a végeredmény. Hallatlan balszerencse! Katz egyetlen vereséget szenvedett csupán a világbajnokságon — mégis kiesett.­ Sajnos, félő, hogy Balla is rokonsorsra jut majd — idő előtt. Olimpiai ezüstérmesünk ugyanis a második fordulót nem úszta meg hibapont nélkül... A tulajdonképpen ismeretlen, ifjú lengyel Sondurski az első menetben levitte Ballát, majd­­ egy intéssel már 2:0-ra veze­tett. Balla a másodikban két intéssel egyenlített, majd úgy nyert leléptetéssel, hogy akció­pontot nem szerzett. Úgy látszik, a szombati foly­tatásban már a győzelmeknek sem adatott meg az igazi íze ... Nagy teljesítmény, s vissza­vágás a tavaszi, bursai veresé­gért az, hogy Kovácsnak sike­rült legyőznie az EB-bronzér­­mes lengyel Jan Górskit... De hogyan!... Az első menetben Kovács 13:0-ra vezetett. Azt hittük, le­­söpri ellenfelét a szőnyegről. A második menet végén 15:8­ volt a javára. Azt hittük, tar­talékolja erejét, s feltámad. Tizenöt-tizenöt lett a vég­eredmény ... Azt hittük, a sze­münk káprázik. Erőnlét, óh!... Csak Molnár Gézát „dobta fel” a sokéves átlagnál kelle­mesebb sorsolása. Igaz, a szombati első ellenfél, az idei EB-n bronzérmet nyert Iszmail Temir nem ígérkezett afféle játszótársnak ... Molnár a második menetben elindított egy katkaros hátraes­ést. Nem sikerült. Versenyzőnk tűrte, hogy ellenfele mögé kerüljön. Aztán felállt — és­ még egy­szer megcsinálta a ,,kétkarost”. Teljes sikerrel. A nyugatnémet Kramer ellen aztán elsodróvá vált a lendü­lete. Felszabadultan, robbanéko­nyan birkózott. Kárpótolta ma­gát az elmúlt világversenyek kilátástalan sorsolásaiért... Az esti program azt bizo­nyította, hogy a frisseség, a tökéletes testi-lelki felkészültség és az összpontosító képesség együttese most már főszereplő­vé lépett elő, minthogy ilyen­kor­ a verseny végefelé a nagy­jából azonos képességű ver­senyzők kerülnek szembe egy­mással. A 48 kg szovjet reménysége, Anatoli­j Bjeloglazov például délután óriási csatát vívott a bolgár Sztojanovval, s a keser­ves küzdelemnek a jobban fel­hangolt szovjet Európa-bajnok tusgyőzelme vetett véget. Este Bjeloglazov megint csak fris­sebbnek bizonyult, s győzelme a japán Fudzsiszava ellen szin­te legendába illő ... Másodper­cekkel a mérkőzés befejezése előtt ellenfele 7:5-re vezetett, de — minthogy már két intéze volt — újabb rohamra indult. Lábra indult az akciója, Bje­loglazov azonban bámulatos mozdulattal aláfeküdt, csípődo­bással elhajította ellenfelét, aki hidalni kényszerült — és éppen csak annyi idő volt már hátra, hogy a japán versenyző hídja úgynevezett tartós fenntartásnak számítson ... Bjeloglazov három pontot kapott. És ő nyert 8:7- re. Mindezt, ha úgy tetszik, fo­gadják példabeszédnek... Mert ugyanez a rendkívüli koncent­ráltság hiányzott Gálból, aki este a régi rivális, a lengyel Stecyk ellen nem tudott kibon­takozni, és 1:5-nél a leléptetés sorsára jutott. És ugyanaz hi­ányzott Balliból is, aki 1:7 után csak 5:7-ig tudott feljönni a bolgár Gercsev ellen — az­tán hiába állt kétszer is a le­hetőség, hogy Gercsevet lelép­tessék, Ballában — sajnos, nem először — nem volt annyi erő, hogy valósággá tegye a lehető­séget. Szerencséjére, a következő fordulóban erőnyerő lesz. A legjobban viszont Kovács István áll a 82 kg-ban, aki a török Ozün ellen (ilyen az élet!...) pontozásos vereséggel akár már bronzérmes lehet. De igazán nem panaszkodhatunk Molnár Gézára sem, aki vi­szont három forduló után még hibapont nélkül áll. KRÓNIKA A magyar versenyzők eredményei (elöl a navmat. győztesek). 2. forduló. 52 kg: Gál—Valid (ira­ki) 8:5. 68 kg: Katz—Stupp (kanadai) 9:5. 82 kg: Kovács —Overmark (finn) 2:26. p., karfelszedés, tus. 90 kg: Molnár —Temir (török), 5:17. p., kétkarlefogásos hátraesés, tus. Nehézsúly: Bálla—Sondurski (lengyel) 7:38. p., leléptetés. 3. forduló. 52 kg: Takada (japán)—Gál 1:50. p., páros combfogásos ledöntés, lábkulcsos átfordítás, tus. 68 kg: Ojdov (mongol)—Katz 13:1. 82 kg: Kovács—Górski (len­gyel) 15:15 (a birkózásban döntetlen nincs, első akció­pontjával Kovács győzött). 90 kg: Molnár—Kramer (NSZK- beli) 1:12. p., lesodrás, lábkulcsos átfordítás, tus. Nehézsúly: Gercsev (bolgár)—Bálla 7:5. 4. forduló. 53 kg: Stecyk (lengyel)—Gál 7:31. p., lelépte­tés. XXXIII. 252. ♦ 1977. október 23. ÖKÖLVÍVÁS OB Döntőhangulat az elődöntőben (Folytatás az 1. oldalról) miatt három versenyző vissza­lépett, a megmaradt 19 pár via­dala nem okozott csalódást. Jó „bemelegítést” jelentett a papírsúlyúak küzdelme, K­olota ugyanis, nem kis meglepetésre, döntő fölényt ért el a junior és felnőtt Budapest-baj­nok és ta­valyi OB-érmes Takács ellen. A magas, jól döfködő Breznyik a vidék-bajnok Vladirt utasítot­ta maga mögé. Az első komolyabb izgalmat Orbán S. és Szkala össze­csapása hozta. A tavalyi vi­dék-bajnok tudatosan fárasz­totta és testre mért ellen­sorozásokkal lepte meg az EB-bronzérmes Orbánt, a bajnoki cím védőjét, aki azon­ban megszokott stílusával leküz­dött minden ellenállást. A másik ágon Csordás ellen, ugyancsak nagy meglepetésre, az első rászámolás után feladta a küzdelmet a vidék­ bajnok Nagy Zoltán, míg a harmatsúlyú Du­­dás könnyedén győzött. Sokan vártak meglepetést a Pálfalvi—Jeszenszky összecsa­pástól is, de az imponálóan fej­lődő Vasas-versenyző állandó vé­dekezésre kényszerítette, majd le is ütötte ellenfelét. Annál ké­­tesebb értékű győzelmet aratott Feri ellen a könnyűsúlyú Horváth. A zarkás versenyző két meneten át ugyancsak szorongatta őt, aztán megroggyant, de ez csak egy segédpontot jelent, s csu­pán Horváth jobb hajrája alap­ján ítélték oda a Honvéd-ver­senyzőnek a győzelmet. Közben a hallei EB-válogatott Takács Gábor az öltözőben ké­szült az EB-ezüst- és az olim­piai bronzérmes vidék-bajnok Botos András ellen. — Tavaly már megmérkőztünk — mondta Takács —, akkor alul­maradtam. Az idei vidék­bajnok­ságon nem indultam, most ne­hezebb lesz döntőbe kerülnöm, mint tavaly. Hamar kiderült, nemcsak ne­hezebb — lehetetlen is Botos beugrásokkal meglep­te és horgokkal megsorozta Takácsot, aki nem tudta ér­vényesíteni hosszú karjai előnyét, sőt, fogásért meg is intették. Utána Botos szemmel láthatóan elfáradt, s a hajrában meg is sérült, de győzelme kivívásához még maradt elég ereje. Hosszabb szünet után — immár bizonyosan — Botos visszatért! Nagyon tömör mezőny gyűlt össze a kisváltósúlyban. A szo­­rítóba lépés előtt a bajnoki cí­met védő, többszörös EB-helye­zett Juhász ezt nyilatkozta: — Már mindhárom ellenfelem­mel találkoztam,­­ mindegyiket döntő fölénnyel győztem le. In­­kei ellen a kettőnk közötti utol­só találkozón csak pontozással sikerült továbbjutnom, de bí­zom magamban. Nem kellett hozzá még három perc sem, hogy megtudjuk , könnyen teheti. Hosszú sorozás testre, fejre, majd három horog az állszögletre és a második rá­­számolás után Inkei edzője fel­adta a küzdelmet. Az ellenágon viszont meg­lepetés született: az OB-ezüstérmes Bara az első rá­­számolás után abbahagyta a küzdelmet. A váltósúlyban csak a ma­gyar bajnok Danyi és az új üstökös, Rákosa­­összecsapása hozott izgalmat. Nem is cse­kélyt! Az első menettől viharos sorozások zajlottak le, s Ráko­sa egyszer megroggyant, meg is intették, de sportszerűtlen után­naes­eiek­ elleiyesére juveau rá­tért volna! Végül fergeteges hajrában Danyi nagyobb ütő­ereje érvényesült. Folytatás — meglepetés. Rá­számoltak az EB-ezüstérmes Nagyra, sérülése miatt le is léptették. A másik ágon — a nagyváltósúlyú találkozón — pe­dig Rapcsák lassú iramú, ke­mény taktikai csatában győzte le sokak által esélyesebbnek tar­tott Csjefet. A középsúlytól felfelé a küz­­deni tudás és az akarati ténye­zők váltak meghatározóvá. Többnyire adok-kapok és keser­ves küszködés folyt, s csupán Götz küzdőerere, no meg Rigó törülközője hozott gyors dön­tést. A zárómérkőzés viszont két nagy tudású öklöző nem túl színvonalas, de ütésgazdag küzdelmét hozta. A csütörtöki meglepetést szer­ző Somodi a harmadik percben egy jobb keresztbeveréstől a padlóra került, de a második menetben Tóth sérülése eldön­tötte a végeredményt. Z. V. Gy. Az elődöntők eredményei (elöl a továbbjutók, akik a vasárnapi döntőben egymás ellen mérkőz­nek). Papírsúly: Holota (Bp. Hon­véd)—Takács F. (Vasas) a 3. m.­­ben dr., Breznyik (U. Dózsa) — Vladár (Kaposvári Dózsa) 3:2. Légsúly: Orbán L. (Bp. Honvéd) — Szkala (Vasas) 5:0, Csordás G. (Tatabányai Bányász)—Nagy Z. (Kaposvári Dózsa) a 2. m.-ben fa. Harmatsúly: Jakab J. (U. Dózsa) — Németh R. (Bp. Honvéd) m. n. gy., mert Németh R. megbetege­dett. Dudás (ÉVIG SE)—Ács (Hon­véd Zalka SE) 5:0. Pehelysúly: Dezamits (Tatabányai Bányász) — Klein (Csepel) m. n. gy., mert Klein a pénteki mélyütést még érezte. Pálfalvi (Vasas) — Jeszensz­ky (Borsodi Bányász) a 3. m.-ben fa. Könnyűsúly: Horváth M. (Bp. Honvéd)—Fert (Honvéd Zalka SE) 5:0, Botos A. (SBTC)—Takács G. (Borsodi Bányász) 5:0. Kisváltó­­súly: Juhász L. (Petőfibányai Bá­nyász)—Inkei (Honvéd Kun B. SE) az 1. m.-ben fa., Borbély I. (Honvéd Kun B. SE) —Bara (Bor­sodi Bányász) az 1. m.-ben fa. Váltósúly: Komjáti (Szekszárdi Dózsa)—Pintér (Honvéd Kun B. SE) 5:0, Danyi J. (Bp. Honvéd) —Rákosa (Kaposvári Dózsa) 4:1. Nagyváltósúly: Bakos (Bp. Hon­véd)—Nagy J. (Bp. Honvéd) a 2. m.-ben sor. miatt le., Rapcsák (Bp. Honvéd)—Csief S. (U. Dózsa) 4:1. Középsúly: Götz (U. Dózsa) — Rigó (Kaposvári Dózsa) 1 m.­ben fa., Péhm (Vasas)—Dudás M. (Paksi SE) 5:0. Félnehézsúly: Soltész (SZIM Vasas)—Szálkai (Békés FMTE) 5:0, Jakab V. (U. Dózsa)—Totka (Bp. Honvéd) 5:0. Nehézsúly: Somodi (Tatabányai Bányász)—Tóth I. (Vasas) 2. m.­­ben sér. miatt b­.. Lévai I. (U. Dó­zsa) —Ed­öcs (U. Dózsa) m. n. gy., mert Edöcs sérült. 41 A pénte­ii selejtesek tapunkból kimaradt eredményei (elöl a győz­tesek). Légsúly: Orbán S. (Bp. Honvéd)—Czimer (FTC) 5:0, Szka­la (Vasas)—Péter (Honvéd Zalka SE) 5:0, Nagy Z. (Kaposvári Dó­zsa)—Papp T. (Csepel Autó) 2. m.-ben fa: Csordás G. (Tatabá­nyai Bányász)—Nyíri (Bp. Hon­véd) 5:0. Pehelysúly: Klein Cs. (Csepel)—Dankó T. (SZIM) a 2. m.-ben mélyü­tésért le., Dezamits (Tatabányai Bányász)—Badari (Bp. Honvéd) 3:2­ Pálfalvi (Vasas) —Rajczi (Kaposvári Dózsa) a 2. m. után fa., Jeszenszki (Borsodi Bányász)—Dudás J. .(Bp. Honvéd) az 1 m.-ben sér. miatt le. Kisvál­­tósúly: Juhász L. (Petőfibányai Bányász) —Kerékgyártó (Bp. Épí­tő) m. n. gy., mert Kerékgyártó megbetegedett. Inkei (Honvéd Kun Béla SE) — Mustos (Ózdi Kohász) 5:0. Borbély I. (Honvéd Kun Béla SE)—Harmath J. (Bp. Honvéd) — Bara (Borsodi Bányász) — Nagy L. (Vasas) 4:1.

Next