Népsport, 1977. november (33. évfolyam, 260-284. szám)

1977-11-12 / 269. szám

4 NÉPSPORT SPORTLÖVÉSZET A VILA 71 kezdeményezése „Technikai forradalom" a lőtéren Ha felsőfokokat akarnánk használni, akkor forradalmi vál­tozásokról beszélnénk, amikor a svájci Schmid-cég, valamint a Villamos Automatikai Intézet — népszerűbb nevén: VILATI — közös egri tájékoztatójáról be­számolunk. Elöljáróban annyit feltétlenül meg kell jegyeznünk — lévén a sportlövészet olyan sportág,, amelynek kulisszatit­kai nem nagyon terjednek túl a lőterek falain —, hogy a lövészsportban egyre te­kintélyesebb gondot okoz a céltábláit mozgatása, a meg­felelő kezelő személyzet biz­tosítása, s az értékelés. A svájci­ cég kifejezetten elektronikus sportfelszereléseket gyárt — Európa-szerte, így ha­zánkban is rendkívül népsze­rűek automata tekepályái — és az elmúlt esztendőkben a sport­lövészet technikai körülményeit igyekszik megváltoztatni. A sportlövészet ugyanis kimondot­tan technikai sportág, csak ép­pen meglehetősen elmaradott a felszereltsége. Most viszont a svájciak be­rendezése révén határozott elő­relépésről beszélhetünk! Miről is van szó? A Schmid-cég és a VILATI immár több mint hat éve kooperációs partnerek, ter­mészetesen az illetékes külke­reskedelmi vállalat, az Elektro­­impex­­közbejöttével”. A VI­LATI vezetői gondoltak egyet, s meghívtak mindenkit, aki va­lamit is számít a hazai lőtere­­ken, egri gyáregységükbe. Itt azután a gyártó cég vezérigaz­gatója, August Schmid, Rajki György, a VILATI kereskedel­mi igazgatóhelyettese és — há­zigazdaként — Debreczeni Ti­bor, az egri igazgató szemlél­tető előadással bemutatta, hogy mit tud az a berendezés, amely iránt már nemcsak Európában, hanem a tenge­rentúlon is nagy az érdek­lődés. Nem akarunk túlzottan bele­mélyedni a szakmai leírásokba, csupán annyit árulunk el a be­rendezésről, hogy a lőlap, a fő­tábla „bejön” a lőállásba! Pontosabban arról van szó, hogy egy nagyon „okos”, integ­rált áramkörű szerkezet segít­ségével a sportlövő, vagy a ver­senybíró egyetlen gombnyomás­ra a lőálláshoz karnyújtásnyi közelségbe képes hozni a pus­kások „szóló” lőlapját, vagy a gyorstüzelő pisztolyosok ötala­kos tábláját. Az alapvető újdonság:­­ nincs szükség költséges jelzőárkok építésére, a találatok jelzését és értékelését meg lehet oldani csökkentett számú kisegítő sze­mélyzettel. S akik valamelyest is ismerik a lő­ter­eken uralkodó állapotokat, azok máris elis­merhetik a berendezés nagysze­rűségét, hasznosságát. A bemu­tató után villámnyilatkozatokat kértünk az érdekeltektől, s ezekből azután tökéletesen ösz­­szeállt a kép: sokkal több a híve, mint az ellenzője az újí­tásnak! August Schmid: „Olyan ki­tűnő a kapcsolatunk a VILATI- val, hogy biztosatt vagyunk a sikerben. Amennyiben Magyar­­országon érdeklődés mutatkozik a berendezés iránt, úgy másfél éven belül sorozatban tudunk majd szállítani. A gyártást az egriek veszik át és a VILATI kapja meg, a tekepályákhoz ha­sonlóan, a szocialista országok­ba való exportálás jogát.” Debreczeni Tibor: „Egyetlen adattal, sajnos, adósak marad­tunk, mert még nem tudunk forintárat mondani Hamarosan elkészül a végső kalkuláció, s részletes prospektus kíséreté­ben valamennyi érdeklődő kí­váncsiságát kielégítjük. Egyéb­ként elképzelhető, hogy már jövőre tudunk hazai megren­delésre is szállítani.” Faragó István, a Zalka KMFSE vezető edzője: „A puskás be­rendezés egészen kiváló, nagyon szívesen elfogadnék néhányat. Mivel a táblacsere nem teljesen megoldott, ezért főleg az edzé­seken lenne óriási jelentőségű ez a berendezés, rengeteg gondtól szabadítana meg ben­nünket.” Deák József, a szövetség szakfelügyelője: „Mindenképpen dicsérnünk kell a VILATI kez­deményezését! Elavultak a lő­­térberendezéseink, a személyi problémák közismertek, így nagy szükség lenne ezeknek a berendezéseknek a beszerzésé­re.” Stelczámer Rezső, a Bp. Hon­véd szakosztályvezetője: „Ne­kem a pisztolyos pálya beren­dezése tetszett jobban.” Dorcsák Lajos, az MHSZ KSK puskásainak egyik edző­je: „Mi most szereljük fel fel­újított Marcibányi téri lőte­­rünket. Sajnos, nálunk nincs akkora hely a lőállásokban, hogy ezt be tudnánk szerelni. Ha vé­letlenül valamelyik szakosztály új lőtérhez jutna a közeljövő­ben, azt hiszem, csak ilyen be­rendezést szabadna vásárolnia.” Valami elkezdődött... Tud­juk, még messze az idő, ami­kor hazai lőtereken, edzésen, vagy versenyen avathatjuk a svájci berendezést, de bizako­dunk. Kuti Gusztáv, a KLK- sofc másik puskás szakvezetője állapította meg a legfrappán­­sabban: „Ez a berendezés nem lehet olyan drága, hogy öt év alatt ne térüljön meg az ára, hiszen olcsóbban lehet jelző­­árok nélküli lőteret építeni és nem lesz szükség a nagyon drá­ga kezelő személyzet nagy ré­szére sem.” (serényi) i­t ISKOLAI TESTNEVELÉS ____________________ _ _ Zenészek a harmóniáért Építőállványok között húzódik meg a Nagymező utcában, már évek óta, a Bartók Béla Zene­­művészeti Szakközépiskola. A legkülönbözőbb hangszerek hangja hallatszik a becsukott ablakokon át is, délelőtt és dél­után egyaránt. Mondják: há­romszáz lány és fiú tanul itt. Ez az iskola adja nagyobb­részt a Zeneművészeti Főisko­la utánpótlását. Jelenleg azon­ban nem ez érdekel, egészen másra vagyok kiváncsi: vajon hogyan sportolnak a jövendő zeneművészei, zenepedagógusai? Miven a harmónia a szakkö­zépiskola tanulóinak szellemi és testi nevelése között? Úgy élnek-e, mint ál­talában a középiskolás fiata­lok, akik szabad idej­üknek egy­ részét a testedzésre fordítják? — Tanintézetünk jellegéből adódóan másképpen foglalko­zunk a sporttal, a testedzéssel, mint a többi középiskolában — mondta Taubert István testne­velő tanár. — Eddig nem is volt módunk tanórán kívüli testedzésre. Hét éve tatarozzák az iskolánkat, örültünk, hogy a kötelező órákat meg tudtuk tartani. Régebben több szakosztály is működött az iskolában, különö­sen a kosárlabdázás volt nép­szerű. Az akkori csapatból még­ ma is találunk az élvonalban játékost: a Ganz-MÁVAG csa­patából Kalmár Péter a Nagy­mező utcában kezdte a rend­szeres sportolást, egyébként kürtös. — Nagyon vigyáztunk, hogy kiket vegyünk be a csapatba — magyarázta a testnevelő —, mert a legtöbb gyereknek kí­mélni kell a kezét Ennek ellenére a mozgás, a sport iránti vágy a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolá­ban is általános igény. A nö­vendékek általában jó mozgá­sú gyerekek, akik — természe­tesen — ragyogó ritmusérzék­kel rendelkeznek. Nem csoda tehát, hogy a számukra en­gedélyezett sportban gyorsan megtanulják az alapokat, sőt, annál többet is. Annak­­ ide­jén a kosárlabdacsapat rövid időn belül sorra legyőzte a környék iskoláinak együtteseit. Kalmár Péter például féléves játékospályafutása után a válo­gatottba is bekerült. Vagy ve­gyünk más példát! Kocsis Zol­tán zongoraművész felmentett volt ugyan a testnevelés óráról kezének kímélése miatt, a labdarúgócsa­tákban azonban gyakran részt vett, mint játékos, vagy mint bíró. Rohmann Imre zongora­­művész. Koncz Tamás és Fi­­scher Iván karmester, a­­tel­jes Éder vonósnégyes és Schiff András a testnevelési foglalko­zásokon a jobb mozgású gyere­kek közé tartozott. — Újjáépített tornatermünket november elsején nyitottuk meg — mondta Taubert István. — Szép, világos és jól felszerelt terem. Gumipadlós, alkalmas valamennyi labdajátékra. A labdajátékokat azonban a tan­órán nem tanítják, mert köny­­nyen okozhatnak olyan kézsé­rüléseket, amelyek derékba tör­hetik a fiatal zenészek pálya­futását. A kötelező három testnevelés órából kettőt az uszodában tölten­ek és csupán egyet a tornateremben. A bartókosok törzshelye a Széchenyi; az uszoda a kis földalattival per­cek alatt elérhető az iskolából. Ez látszólag mellékkérdésnek tűnik, pedig nem az. A tanulók ugyanis lényegesen elfoglaltab­­bak, mint általában a középis­kolások. A húsz óra közismere­ti tantárgyon kívül hat-nyolc zenei óra szerepel a heti prog­ramjukban. Aki valamire vin­ni akarja, annak naponta há­rom-négy órát gyakorolnia kell hangszeren. A hosszú művek­ memorizálása is nagy idegi megterhelést jelent. — Nálunk a testnevelés órá­kon elsősorban a szellemi ki­­kapcsolódást kell biztosítani, amellett, hogy egyúttal alkal­masabbá tesszük a tanulókat hangszereik kezelésére — ma­gyarázta a testnevelő tanár. — Lényeges, hogy már fiatal ko­rukban megtanulják, hogyan tudnak hangszereikkel a legop­timálisabban bánni. Ehhez nyújtunk segítséget. Igen fon­tos tárgy nálunk is a testneve­lés, ha a tanórán kívül nem is tudunk olyan szerteágazó te­vékenységet folytatni, mint más iskolákban. Nem mindegy, hogy fizikailag hogyan készítjük fel, hogyan bocsátjuk útjukra a fia­talokat, akiket hivatásuk gya­korlása zárt helyiségekhez köt. A Nagymező utcában — hét­éves kihagyás után ez érthető — a jelenlegi tanévet az át­állás és a kísérlet évének te­kintik. Taubert István és ta­nártársa, Tarbai Józsefné ke­resi a leg­­­egfelelőbb módsze­reket. Nehéz a dolguk, hiszen nagyon sok speciális kívánal­mat kell figyelembe venniük. Egy jelentéktelennek tűnő sérülés következményei is beláthatat­­lanok. Még nem alakult k­i tel­jesen, hogy miként tanítsanak a tanórákon. Az meg különösen szűz területnek számít, milyen legyen a tanórán kívüli önkén­tes testedzés, a sportolás. Kam­pányszerűen az iskolai KISZ- szervezet is rendezett már sportnapokat, de ezeknek prog­ramja is csak­ ötletszerű volt. Nehezíti a munkát, hogy a ta­nulók reggel 8-tól este 8-ig a legkülönbözőbb időben elfoglal­tak. Nehéz tehát a szabad fog­lalkozásokat olyan időpontok­ban rendezni, amelyek minden­kinek megfelelnek. — Felkértek az Országos Pe­dagógiai Intézettől, hogy a mi­énkhez hasonló iskolák számá­ra dolgozzam ki a megfelelő tantervet — mondta Taubert István. — Nehéz feladat, mert sokféle szempontot, érdeket kell figyelembe venni. A kísérleti év ebben a munkámban is segít­ségemre lesz. A jövő művészei tehát bíz­hatnak abban, hogy nemcsak zeneileg, hanem fizikailag is jól felkészülhetnek hivatásuk gyakorlására. Bécs István ASZTALITENISZ Csehszlo­vák csapa­tsik­erek (Folytatás az 1. oldalról) nem akarok bosszankodni. Ta­lán az utóbbiért nem nézte pén­teken Sztipancsics játékát sem. Utóprobléma A Butterfly-asztalokkal iga­zán nincs baj, jó minőségűek, zavartalanul lehet rajtuk játsza­ni, problémát okozott azonban egyikét ütő ... Karakasevics­­nek és Konokovának szabály­talan az ütője — mondták a versenybíróságon és mindjárt kérték a jugoszláv, illetve szov­jet csapatvezetőt, hogy intéz­kedjék. A két tollszárfogásos versenyző ütőjének belső olda­la ugyanis natúr fa, s az „va­kítja” az ellenfelet. — De hiszen nem játszunk azzal az oldalával!" — véde­keztek. Dr. Diner, a versenybíróság elnöke viszont kijelentette: Az ütő egyik színe sem lehet világos színű, egyébként is forgatják a kezükben játék közben. Mit lehetett tenni? Besötétí­tették a két versenyző ütőjét. Így lett a sötétből — világos ügy. Az első meglepetések — Sztipancsics nem találja el a labdát — jegyezte meg Ju­hos József szakfelügyelő, mi­közben, nézzük a Jugoszlávia— Magyarország B mérkőzést. Ráadásul Takács jól játszott s így megszületett az első igazi meglepetés, a magyar fiú győ­zött. Sőt, ezután Kreisz is ki­védte Karakasevicset. 2:0 után, a párosban, már 1:0-ra és 20:15-re vezettünk, ám mégsem sikerült azt az egyetlen pontot megszereznünk. A továbbiak so­rán Takács és Kreisz is kika­pott, mert túlságosan a lelkük­re vették a biztosnak látszó mérkőzés „kiengedését”. A csa­patmeglepetés tehát elmaradt. Mert A­ válogatottunk vereséget szenvedett. Jónyer már a len­gyel Frac­k elleni vereségével jelezte, hogy nincs a legjobb formában, s ezután még két mérkőzést vesztett az angolok ellen. Ennek drága ára volt! A folytatás során sajnos a nők is követték a férfiakat a „kispadra”. Néhány játszma ugyan szoros volt, de ez gyen­ge vigasz. Hogyan lehet kikap­ni a jugoszláv B-válogatottól? Megmutatták! A csapatdöntők előtt tartották meg az ünnepélyes megnyitót, amelyen Tok Miklós, a városi tanács elnökhelyettese üdvözölte a vendégeket. Eredmények. Női csapat. Se­lejtező: Svédország B—Magyar­­ország ifjúsági válogatott 3:1. A nyolc közé jutásért: Magyar­­ország A—Ausztria 3:0. Cseh­szlovákia—Magyarország B 3:2. A négy közé jutásért: Magyar­­ország A—Románia 3:0 (Magos, Kisházi, a Magos, Szabó pár). Jugoszlávia B—Svédország B 3:2. Csehszlovákia—Svédország A 3:1. Jugoszlávia A—Szovjet­unió 3:0. Elődöntők: Csehszlo­vákia—Jugoszlávia A 3:2. Jugo­szlávia B—Magyarország A 3:1 (Fabri 2, a Fabri, Batinics-pár, IIl. Kisházi) Döntő: Csehszlovákia—Jugo­szlávia B 3:1 (Silhanová 1, Dubi­­nová 1, a Silhanová, Dubinová páros, ill. Batinics). A végső sor­rend: 1. Csehszlovákia, 2. Jugo­szlávia B, 3. Magyarország A és Jugoszlávia A. Férficsapat. Selejtező: Ma­gyar ifjúsági válogatott—Török­ország 3:1. Magyarország B— Bulgária 3:0. A nyolc közé jutásért: Jugoszlávia A—Ma­gyarország B 3:2. Csehszlovákia A—Magyar ifjúsági válogatott 3:0. Magyarország A—Lengyel­­ország 3:1. A négy közé jutá­sért: Franciaország—Svédország 3:1. Csehszlovákia A—Jugoszlá­via A 3:1. NSZK A—Jugoszlá­via B 3:0. Anglia—Magyaror­szág A 3:1 (Douglas 2, Day 1, ill. Jónyer, Klampár páros, Jó­nyer 0, Gergely 0). Elődöntő: Anglia—NSZK A 3:1. Csehszlo­vákia A—Franciaország 3:2. Döntő: Csehszlovákia A—Ang­lia 3:0 (Kunz, Orlowski és a Kunz, Orlowski pár). A végső sorrend: 1. Csehszlovákia­­, 2. Anglia, 3. Franciaország és NSZK. Elkezdődtek az egyéni számok küzdelmei is. A férfi egyesben 32-en játszottak a 64-es táblára kerülésért, — kilenc magyar ju­tott tovább. A női egyes első fordulójából — a 32 közé — tíz magyar került. Ketten a vendégek közül: Roy Evans, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség elnöke (jobbról) és Jacques Lecretin, a franciák világ- és Európa-bajnoka TORNA Szovjet versenyzők élen a szegedi nemzetközi versenyen (Folytatás az 1. oldalról) pott, Kelemennek pedig a tala­jon és a nyújtón ment gyengéb­ben. Egy sajnálatos sérülés is történt, az NSZK-beli Hirsch a nyújtóról való leugrásnál súlyos térdsérülést szenvedett, fel is ad­ta a versenyt és a klinikára szál­lították. A kötelező gyakorlatok után kialakult sorrend. Nők: 1. Nikovaviceva (Szov­jetunió) 37.22, 2. Kanyó (Ma­gyarország) 36.26, 3. Újszigeti (Magyarország) 36.16, 4. Alekszi­­tina (Szovjetunió) 36.12, 5. Mühl­bach (NSZK) 36.04, 6. Lővéi Má­ria (Magyarország) 35.52. Férfiak: 1. Kulakszizov (Szov­jetunió) 54.40, 2. Fedorenko (Szovjetunió) 54.35, 3. Bockisch (NSZK) 53.30, 4. Kovács P. (Ma­gyarország) 53.15, 5. Bertrand (Spanyolország) 52.75, 6. Berényi (Magyarország) 52.50. Berek Gézáné, a női váloga­tott edzője az első napon látot­takról így vélekedett: — Újszigeti és Holpert telje­sítményével elégedett vagyok. Holpert hetedik helyének azért örülök, mert csupán augusztus óta edz a válogatottal és a múlt hét végén Pécsett öltötte először magára a címeres mezt a Bp. Honvéd tehetséges, fiatal ver­senyzője, Kanyó némi csalódást keltett. A felemáskorláton, ha teljes lendülettel végzi gyakor­latát, akkor a befejezésnél nem ült volna le és a kötelező után akár az élen is lehetne. De még egy év van a javításra a világ­bajnokságig. A szovjet lányok korláton és gerendán, a mieink pedig talajon és gerendán mo­zogtak biztosan, sokat kell vi­szont javulnunk felemáskorláton és az ugrásban. XXXIII. 269. ♦ 1977. november 12. L­élektelenül hideg őszi nap volt, csendesen szemerkélt az eső. A két csapat a pályán melegített, készültek a BLSZ-bajnokság egyik labdarúgó-mérkőzésére. Tulajdonképpen ők készen álltak, csak a játékvezetői hármasra kellett még várniuk. Nemsokára megérkeztek ők is, kezdődhetett a játék. A piros mezesek balfedezete jó labdával indította szélsőjét. A szélső eliramodott, kicselezte védőjét, majd beadta a labdát, s a felugró center nem hibázott. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. A félidőben már 4-0 arányban vezettek a hazaiak. A „fehérek” meglehetősen erőtlenül játszottak: sosem értek oda időben a labdákhoz, a test test elleni küzdelemben is mindig alulmaradtak, és támadásaik rendszerint már az el­lenfél középpályáján elhaltak. A félidőben, amikor a csa­patok bementek az öltözőbe pihenni, egy ismerős szólította meg a folyosón a fehér mezesek árván álldogáló intézőjét. ■ — Ez bizony elég gyenge „muzsika”. Mi van veletek? — Mit csináljunk, a négy legjobb játékosunk hiányzik — mondta közönyösen az intéző, mintha magától értetődő dolog lenne, hogy ha egy csapat legjobbjai hiányoznak, ak­kor eleve fel kell adnia a küzdelmet. Pedig nem így van. A játékosoknak mindig tudásuk legjavát kell nyújtaniuk. Ilyen esetben senki sem vár cso­dát egy gárdától, de az joggal elvárható, hogy nagy küz­deniakarással, becsvággyal „hajtsák” végig a mérkőzést. A fehér mezesek a második félidőben még négy gólt kaptak... LEGÚJABB Lahcássrúgó Vb-selejtező Ázsiai csoport. Irán —Dél-Korea 2-2 (0-1). Teherán. G: Rowshan 53. és 57. perc­, 111. Vong Moo (29. és 89. p.). A csoport állása: 1. Irán 5 3 2 — 6- 2 8 2. Dél-Korea 7 2 4 1­ 7- 6 8 JÉGKORONG. Finnország —NDK 2-2 (0-0, 2-0, 0-2). Oulu. G: Makkonen, Haapalainen, 111. Bie­­las (2). Az első mérkőzésen a fin­nek 7-1-re nyertek. + KORCSOLYA. Nemzetközi mű­korcsolyázó verseny, Prága. Fér­fiak (a kötelező gyakorlatok után): Sztarkov (szovjet) 15 helyezési számmal, 76.3 ponttal. Carlow (amerikai) 18 hsz, 75.2. Sóska (csehszlovák) 21 hsz, 74.1. 3. Ausztrália 6 3 1 2 11- 6 7 4. Kuvait 5 2 1 2 7- 6 5 5. Hongkong 5 — — 5 3-14 —

Next