Népsport, 1977. november (33. évfolyam, 260-284. szám)

1977-11-19 / 275. szám

XXXIII. 275. ♦ 1977. november 19. LABDARÚGÁS A követelménys'­sidszes: Siikz’ében A játékosok technikai képzése seli­­­íit tervezett el „Idejét múlta a helyben való zsonglőr­­ködé­s!” Ez a mondat több, mint három esztendő­vel ezelőtt, az OTSH labdarúgással kapcso­latos állásfoglalásában látott napvilágot, ítélet volt és — egy korszak lezáránál... A tömör mondat ugyanis azt fejezte ki, hogy a modern labdarúgásban, a felgyorsult játék más technikai felkészültséget igényel. Régen a játékos átvehette, lekezelhette a labdát, tájékozódhatott, körülnézhetett —, s úgy passzolt. Erre akkor volt idő — most pedig nincs! A felgyorsult játék megköveteli, hogy a gyors mozgás közben a játékos lehetőleg egyből játsszon. Tehát: a pillanat tört része alatt nemcsak döntenie, hanem cselekednie is kell! Ez pedig új, modern technikát kö­vetel. Nemcsak erőnlét, hanem technika is... Éppen ezért a labdarúgás fejlesztéséről szóló dokumentum, az úgynevezett szakmai követelményrendszer nemcsak azt szögezte le, hogy a játékosok fizikai felkészültségé­nek a szintjét kell emelni, hanem azt is hangsúlyozta: el kell sajátítani a gyors mozgás közbeni technikát, az egyből való játékot. Ezt ugyanis a játék felgyorsulása, a szo­ros emberfogás nemcsak megkívánja, ha­nem­­ meg is kö­teli! És hogy ehhez alkalmazkodni és ezeket a mérkőzésen alkalmazni is tudják a ma­gyar játékosok, a legjobb szakemberek ál­tal kidolgozott dokumentum határozottam leszögezte a modern technikai és taktikai képzés szükségszerűségét. Az alkotók nem határoztak meg követelményeket a techni­kai képzésre, mert nem kívánták meg­kötni a vezető edzők kezét, sőt, tág teret, fantáziaszabadságot biztosítottak, tehát le­hetőséget arra, hogy azt gyakoroltassanak és annyiszor, ami a csapatra ,,testre sza­bott”, alkalmazkodik a játékosállomány összetételéhez, technikai felkészültségéhez, jelenlegi tudásához. A szakmai követelményrendszer éppen ezért csak az átlalános elveket körvona­lazta, megemlítve, hogy a gyakorlások so­rán érvényesüljön a ,,mindent mozgásban” elv és a képzésben el kell jutni a legkor­szerűbb formához, a mérkőzésszerű, zavaró ellenféllel szembeni gyakorláshoz. Tették ezt azért, mert világos volt, hogy csak a korszerű technika elsajátítása és al­kalmazni tudása esetén lehetnek a magyar játékosok majd képesek a mérkőzés teljes időtartama alatt az egész pályás letámadá­­sos védekezésre, a labda megszerzése ese­tén az ellenféltől való elszakadásra, gyors, hatékony ellentámadások indítására, a vé­dekezésben és a támadásban egyaránt ered­ményes légi- és közelharcra; a szögletrúgá­­sok sokkal eredményesebb kihasználására; távoli, pontos és erős kapura lövésekre; gyors mozgásban — felugrás közben is — kifogástalan labdaátvételre, gyors továbbí­tásra, kapuralövésre. Tennivaló tehát bő­ven ál­ád! A technikai kínzás üteme lassú Kétségtelen, hogy az elmúlt esztendők alatt a magyar labdarúgásban alapvető fe­­­­­lődés tapasztalható, elsősorban fizikai té­ren. Ezt mérkőzések iramának növeke­désén túl a 12 perces és a 400 m-es futá­sok eredménye is igazolja. Valamennyi NB I-es játékos adatainak alapján számí­tott átlagérték 3278 m-re, illetve 60.1 mp-re javult az 1974-es 3148 m, illetve 62.3 mp-es értékhez képest. Ugyanakkor a tapasztalatok — a techni­­­kai fejlődést nehéz mérni — azt bizonyít­ják, hogy a fizkai javulást nem követte megflelő szintű technikai képzés! Az MLSZ edző bizottsága legutóbbi­­ je­lentésében határozottan leszögezte, hogy az emelt szintű, nagy terjedelmű és nagy in­tenzitású edzésmunka csak a fizikai képzés területén honosodott meg és a tech­nikai képzés lényegében még mindig a hagyományos módszerekkel folyik. Nem egy edzésen ugy­nis a technikai gyakorlás nem életszerű. Vicente Feola, a brazilok egykori világ­hírű szakvezetője egyszer azt mondta, hogy a magyarok mindent tudnak, amit a világ legjobbjai, csak mindent egy kicsit lassab­ban, pontatlanabbal. Ez valójában így van és ennek leginkább technikai vonatkozásban érezzük a hátrányát. Játékosaink — ha hagyják őket, de hol hagyják?! — szemre tetszetősen tudnak bánni a labdával, ugyanakkor gyors mozgás közben még az egyszerű rövidpasszos össz­­játékban sem tudják mindig pontosan to­vábbítani a labdát, nem beszélve a hosszú, tértölelő indításokról, a keresztlabdákról. A technikai tudás megszerzése egyébként idő­­gyakorlás kérdése. Éppen ezért nem árt leszögezni, hogy a játékosok technikai képzése soha nem befejezett. Számos pél­dát lehetne felsorolni azokról, akik közel a harmadik ikszhez­ elsajátítottak és ma is elsajátítanak olyan technikai elemeket, ame­lyeket a ma labdarúgása megkövetel. És azért sajátítják el, mert akarják elsa­játítani. Nem misítseny, hogy­yisgyan csinálják! A technikai gyakorlások során a végered­ményre döitően kihat, hogy ki milyen hoz­záállással, szorzalommal és intenzitássá végzi a különböző feladatoké. Nem egy­esznek­ :ezentés arról számol be, hogy az NB I-es csapatok a technikai képzést csak ímmel-ámmal végzik, a játékosok a külön­böző gyakorlatok között pihenik ki a fizi­kai felkészítés fáradalmait! Mégpedig úgy, hogy a vágták helyett poroszkálnak, a be­adásokat szántszándékkal küldik a kapu mögé, a kapura lövéseknél pedig nemegy­szer arra törekednek, hogy ne a kaput ta­lálják el, hanem jó messzire elrúgják a labdát, hiszen addig, míg utánabandukolnak — pihenni lehet... Sokszor elhangzott, megírtuk: kár, hogy játékosaink — és jó néhány olyan edző, aki idegenkedik a korszerű oktatástól — nem látják külföldi csapatok edzéseit. Nem­egyszer szemtanúi voltunk, hogy a mi 4x5 perces iramjátékunkhoz hasonló gyakorlás során a külföldi játékosok milyen kemény harcot vívtak a labda megszerzéséért, be­csúszásokkal, kemény ütközésekkel tarkítva. A követelményrendszer a három év alatt változott, finomodott és olyan törekvéseket is tükrözött, hogy­­a játékosok tudatosan ké­szüljetek fel a mérkőzések te­chnikai-trakti­­kai, tehát speciális követelményeire. Ezért került bevezetésre a 4x5 perces iramjáték, amelynek könnyen felfedezhető célja töb­bek között az emberfogás gyakorlása, az állandó helyezkedés, a labda megszerzése, a test test elleni küzdelem gyakorlása volt. Az eredménye ennek meg is mutatkozik, hi­szen az emberfogásban és az emberfogás el­leni játék alkalmazásában, fejlődtek a mieink. Nem egy válogatott, vagy klub­mérkőzés után írták meg a külföldi újság­írók, hogy a magyarok kemények. Ez pedig azelőtt szóba sem került, mert mi voltunk a nemzetközi mezőny mimózái, akik min­dent csak technikával próbáltunk meg­oldani. A ritka kivételektől eltekintve, a játéko­sok szorgalmasan, élvezettel végzik a 4x5 perces iramjátékot. Annál kevésbé szeretik­­a szélen vezetett támadásokat, a szélek tu­datos kihasználását. Nemegyszer gyors el­futás helyett csak kocogva jutnak az alap­vonalig és szinte álló labdát ívelnek kö­zépre. A technikai és egyben taktikai gya­korlatok gyakran nem mérkőzésszerűek és miután nem azok­­ nem is hasznosak. Pedig ezen a téren óriási a lehetőség, hi­szen a betömörülő védelemmel szemben az oldalvonalak melletti támadás a leghatáso­sabb fegyver, mert a labdával a védelem mögé futó szélső beívelése, belövése után a védelem gyakran tehetetlen, ha a támadók jól ki tud­ják használni a kapu előtti lég­teret. A hibák és a gyakori rossz sulykolás ellenére fejelésben sokat fejlődtünk, mert játákosaink ruganyosabbak lettek, javult az átamérzékük és ütközni is mernek. De mi lenne akkor, ha edzéseken ezt élet­szerűm, mérkőzésszerűen gyakorolnák, za­varó, ütköző ellenféllel szemben, mint ahogy ez előírásként a követelményrendszerben szerepel... Mert úgy is lehet — de így kellene! A Der Fusball Trainer egyik idei számá­ban látható a következő rajz, amely nem­csak technikai, hanem egyben taktikai gyakorlat is. Az 1-es számú játékos a 2 eshez ját­szik, majd megindul a kapu felé, a 2-es nem hozzá továbbítja a labdát, hanem visz­­szatalé a szabadon álló 3-ashoz, akit senki sem z­*var Neki ezzel l-he*rsége. ideje van arra, hogy tájékozódjék és egyszerre há­rom lehetőség közül válasszon, hiszen az 1-es, a 2-es és a 4-es játékos is megjátsz­ható. Ő végül is a 4-est választja, aki nagy lendülettel indul az alapvonal felé. A lab­dát meredek indítással a játékos elé (!) jut­tatja, aki lendületben tudja átvenni, s fal­képnél hagyhatja őrzőjét. A kapu elé ívelt labdára a 2-es és az 1-es játékos érkezik, az utóbbi a kapu mellől, tehát a labdával szemben!... Azalatt, míg a labda meg­teszi néhány méteres útját, ideje van dön­tenie arról, hogy kapura fejeljen-e, avagy fejjel visszajuttassa játékostársa elé. (A fe­kete pontok az ellenfél játékosai, a „zava­rók”.) Ez a gyakorlat korszerű, több okból is: jó a fejelés technikai végrehajtása, az ol­dalvonal tudatos kihasználása és nem utolsósorban a betömörülő védelemmel szemben a negyedik játékos sikeres meg­­játszása. (A Vasas ellen a Népstadionban a Mönchengladbach ezt be is mutatta — gól­helyzetet teremtve!) Baráti Lajos szövetségi kapitány szerint a ma és a jövő labdarúgásának éppen az az alfája, hogy a harmadik vagy a negyedik játékost kell megjátszani, mert a szoros emberfogás mellett a direkt játék ma már nem hatásos. Ezt persze gyakorolni kell. És nem egyszer, nem kétszer, hanem sok­szor. És ezzel eljutottunk egy újabb magyar „betegséghez”, mégpedig ahhoz, hogy a mi csapataink sokféle technikai gyakorlatot végeznek, de kevésszer, ahelyett, hogy ke­vesebb „figurát” gyakorolnának, de — sok­szor! Mert csak így válhatna vérükké. Ez­zel a módszerrel meggyorsíthatnánk játé­kosaink egyéni képzését, tudásnöve­kedését, amely párhuzamosan a csapat, csapatok előrelépését, fejlődését is szolgálná. És ez edzői feladat! Szükséges leszögezni: téves szemlélet az, hogy a sűrített fordulók között a követelményrendszer előírásainak betartása mellett nem marad elég idő a technikai képzésre. Sok idő van, csak nem használják elég jól ki! Ezzel magyarázható, hogy a techni­kai és taktikai felkészültség jelenlegi szintje nem teszi lehetővé a meglevő fizikai ké­pességek maradéktalan érvényesülését. És miután az edzések során alkalmazott tech­nikai és taktikai gyakorlatok sokszor ön­célúak, mesterkéltek, nem kellő körültekin­téssel kiválasztottak, s nem a játék lé­nyeges összetevőit tartalmazzák, nem szol­gálják a fejlődést. Nem véletlen tehát, hogy a magyar játékosok — tisztelet a kivétel­nek — csak egy lábbal tudnak rúgni. A mezőnyben, a kapu előtt ezért addig forgolódnak — időt veszítve, lehetőséget biztosítva az ellenfélnek a közbelépésre —, hogy a „jó lábukra” kerüljön a labda, míg leszerelik őket. E technikai fogyatékosság miatt nem tud kialakulni egyébként a fo­lyamatos csapatjáték sem. A játékosok nem megfelelő technikai képzettségének tudható be az is, hogy öt­letszerű a támadásból a védekezésbe, s a védekezésből a támadásba való átmenet végrehajtása. Nem véletlen, hogy legjobb szakembere­ink, az MLSZ edző bizottsága most azt szor­galmazza, hogy még tudatosabbá, célsze­rűbbé kell tenni a technikai képzést, figye­lembe véve a sportág fejlődési tendenciáit, a korszerű játék legfontosabb követelmé­nyeit. Azt is határozottan leszögezik, hogy több időt kellene fordítani az egyéni kép­zésre, mert ez manapság még hiánycikk, hiszen általában a technikai gyakorlatokat a játékosok csoportban végzik. Ugyanazt gyakorolja, a hátvéd, a középpályás és a csatár is ... Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy a totális futballban elmosódnak a posztok és mindenkinek mindent tudnia kell. Ez igaz, de mégis szükség van speciá­lis képzésre. Egy szó, mint száz: az eddiginél sokkal több gondot kellene fordítani az ajánlások betartására, annak érdekében, hogy utolér­jük a nemzetközi porondon előttünk járó­kat, s színvonalasabb legyen a magyar baj­nokság! Lantos Gábor A technikailag jól képzett Mérges — a kép jobb oldalán — eddigi teljesítményével, góljai­val sokat tett annak érdekében, hogy az MTK-VM az élre kerülhetett. Szerdán, a Vasas ellen is veszélyes támadásokat vezetett, egy ilyen mozzanatot örökített meg a felvétel. Híres már nem tudott közbelépni Az NS 9 állása A XIV. forduló (december 3.) menetrendje: Békéscsaba— Vasas, SZEOL—Bp. Honvéd, Ta­tabánya—Csepel, FTC—DVTK, MTK-VM—Dunaújváros, Vi­deoton—Kaposvár, Pécs—MÁV Előre, ZTE—Rába ETO, II. Dó­zsa—Haladás VSE. Jíózersi fzahály (az SBTC volt B-váloga­­tott középhátvédjének) Vasas—Tatabánya 1 Bp. Honvéd—Csepel x FTC—SZEOL 1 I. Dózsa—ZTE 1 DVTK—Videoton x MÁV Előre—Békéscsaba 1 Kaposvár—MTK-VM 2 Dunújváros—Haladás 1 Rába ETO—FMSC 1 1. MTK-VM 12 8 3 1 22- 9 19 2. I. Dózsa 12 7 4 1 29-16 18 3. Vasas 12 8 1 3 28-14 17 4. Videoton 12 7 2 3 38-20 16 5. Honvéd 12 7 2 5 23-11 14 6. Csepel 12 7 — 5 23-19 14 7. Tatab. 12 5 4 3 19-15 14 8. DVTK 12 5 4 3 17-14 14 9. PMSC 12 4 3 5 13-13 11 10. FTC 12 4 3 5 19-23 11 11. Dunaújv. 12 3 4 5 17-22 10 12. Békéscs. 12 3 4 5 13-22 10 13. Rába ETO 12 3 3 6 15-18 9 14. ZTE 12 2 5 5 13-21 9 15. Haladás 12 3 3 6 13-23 9 16. Kaposvár 12 2 3 7 13-25 7 17. SZEOL 12 3 1 8 11-24 7 18. MÁV E. 12 3 1 8 16-33 7 tippjei: NÉPSPORT 3 (SÍPSZÓ ELŐTT is A Vasas nem változtat, Török ugyanis még mindig nincs rendben. A Tatabányában Monostori Tivadar ugyanazo­kat küldi pályára, akik legutóbb pontot szereztek Békés­csabán. • A Bp. Honvédből továbbra is hiányzik a sérült Kozma. A Csepelben Somogyi helyett Gondos jut szóhoz. © A SZEOL-ban mindössze egyetlen kérdőjel van, amennyiben Hegedűs nem játszhat, akkor Holler kerül a helyére. © Az Újpesti Dózsában az 1 mérkőzésre eltiltott Tóth Józsefet Keltner helyettesíti. Várhidi az esélyekről azt mondta, hogy feledtetni akarják a szerdai vereséget azzal, hogy biztosan két vállra fektetik a ZTE-t, amelyből Szen­tes hiányzik majd, vállsérülése miatt. fi) Diósgyőrött tartanak a Videotontól. Lantos Mihály a találkozóról így vélekedett: „Ha a csapat úgy játszik, mint az FTC és a Dózsa ellen, akkor esélyesek vagyunk idegenben is." © A MÁV Előre jó hangulatban várja a Békéscsabát, Szentmihályi ismét megerősített védelemmel küldi pályára csapatát, s győzelmet vár. A Békéscsabából kimarad Fehér­vári. © Kaposvárott Máté sorozatos gyenge teljesítménye miatt nem játszik, Zantai és Duschák sérüléssel bajlódik. A szerdán kiállított Túrai 1 találkozón nem szerepel. Az MTK-VM-ben Palicskó és Fülöp sérült. Aszalai és Koritár kap helyet a kezdő csapatban.­­ Ősszel először fordul elő, hogy változatlan össze­állításban lép pályára a Rába ETO. A PMSC-ből sérülés miatt kimarad Pál. Dárdai a középpályán szerepel, Dohány a középcsatár.­­ A Dunaújváros jobbszélsője Bartók lesz, Engelbrecht pedig kimarad. Keller játékával elégedetlen Novák Dezső, így előtérbe került Tímár szereplése. A Haladásban a sé­rültek nem jöttek rendbe, így marad az FTC ellen szerepelt csapat. Így kezdenek VASAS-TATABÁNYA Fáy utca, 13.00. Vasas: Mészáros — Híres, Hegedűs, Komjáti, Kántor — Gass, Müller, Zombori — Kovács, Izsó, Váradi. Tatabánya: Csepecz — Szabó, Lakatos, Néder, Gálhidi — Halász, Arany, Juhász — Hegyi, Csapó, P. Nagy.­­ BP. HONVÉD-CSEPEL Kispest, 13.00. Bp. Honvéd: Gujdár - Paróczai, Kocsis, Lukács, Varga I — Varga II, Pintér, Póczik — Bodonyi, Nagy, Gyimesi. Cse­pel: Hajdú — Gondos, Kőhalmi, Wéber, Kovács — Kiss, Go­dán, Bartha — Ozsváth, Vad, Bartos. FERENCVÁROS-SZEOS üllői út, 13.00. Ferencváros: Hajdú — Martos, Bálint, Rab, Vépi — Esterházy, Ebedli, Mucha — Pusztai, Szokolai, Takács. SZEOL: Nagy — Kádár, Hojszák, Forgács, V. Tóth - Kozma III, Birinyi, Zámbori — Garics, Hegedűs vagy Holler, Jernei. UJPESTI DÓZSA-ZALAEGERSZEGI TE Újpest, 15.00, V. Dózsa: Rothermel — Viczkó, Dunai III, Kovács, Kellner — Zámbó, Sarlós, Tóth A. — Fazekas, Törőcsik, Nagy. ZTE: Bolemányi — Fodor, Antoni, Mihalecz, Péter — Tóth, Molnár, Rácz - Simon, Soós, Csepregi. DIÓSGYŐRI VTK-VIDEOTON Diósgyőr, 13.00. Diósgyőr: Veréb — Szántó, Salamon, Váradi Kutasi — Oláh, Fükő, Tatár — Szalai, Magyar, Fekete. Videoton: Ko­vács L. — Nagy III, Kovács J— Fejes, Végh — Nagy II, Csongrádi, Burcsa — Májer, Szabó, Tieber. MÁV ELŐRE-BÉKÉSCSABA Székesfehérvár, 13.00. MÁV Előre: Paulusz — Hartyán­ — Rábaközi, Szabó, Meggyes, Tóth — Sugár, Lechner — Sárközi, Havasi, Úr. Békéscsaba: Tasnádi — Alberti, Kerekes, Vágási, Zsiros — Láza, Pásztor, Csepregi - Fodor, Tulipán, Budavári. KAPOSVÁR-MTK-VM Kaposvár, 13.00, Kaposvár: Buús — Englóner, Gulyás, Zentai vagy Ko­vács, Duschák — Kanyar, Hangai, Konrád — Karasz, Kiss, Marosok. MTK-VM: Brünyi — Egervári, Varga, Aszalai, Ko­vács J. — Kovács B., Turtóczky, Borsó — Takács, Koritár, Morgás. DUNAÚJVÁROSI KOHÁSZ-HALADÁS VSE Dunaújváros, 13.00. Dunaújváros: Török — Keller vagy Tímár, Judik, Tóth, Staller — Repka, Bódi, Fajkusz — Bartók, Szepesi, Pásztor. Ha­ladás VSE: Hegedűs P. — Kovács, Király, Kereki, Kiss — Halmosi, Vörös, Tar - Hegedűs L., Farkas, Hauzer. RÁBA ETO-PÉCSI MSC Győr, 17.00. Rába ETO: Pálla - Baumann, Cs. Horváth, Pásztor, Magyar — Somogyi, Mile, Glázer — Szabó O., Szabó F., Berecz. PMSC: Katzirz - Iványi, Torna, Hosszú, Kincses — Kiss, Dárdai, Lőrincz — Kardos, Dohány, Nagy.

Next