Népsport, 1977. december (33. évfolyam, 285-310. szám)
1977-12-07 / 290. szám
XXXIII. 290. ♦ 1977. december 7. LABDARÚGÁS A SIKER ajtajában, a Kazincbarcika előszobájában, az Eger A labdarúgó NB II őszi idényében még egyetlenegyszer sem távoztak olyan elégedetten, pontgazdagon a vendégcsapatok ellenfeleik otthonából, mint a XVIII. forduló után. A mérleg: 4 győzelem, 3 döntetlen, s megannyi meglepetés! A vendégcsapatok által szerzett 11 pont feltétlenül több, mint figyelemre méltó, hiszen éppen a legutóbbi visszapillantásunkban érte bírálat az idegenben pályára lépő együtteseket ,bátortalanságuk, gyámoltalanságuk, passzív, jobbára eredménytelen játékuk miatt. Vasárnap aztán fordult a kocka: ezúttal a pályaválasztók „futottak” a pontjaik után, a vendégek viszont minden eddigi rekordot megdöntve, pontcsúcsot javítottak. Újonc NB I-es helyen .A meglepetéseknek megvan az a furcsa jellegzetességük, hogy szinte kizárólag a vendégcsapatok sikereihez fűződnek, okaik kutatása általában idegenen aratott győzelmek után kerül napirendre. Hazai csapatgyőzelme — még ha jóval nagyobb tudású, esélyesebb együttest fektet is két vállra — ritkán hat a szenzáció erejével. Ahhoz legalább olyan szintű játék, olyan különbségű győzelem kell, mint a Kazincbarcikai Vegyész 6-0-ás diadala a Debrecen ellen. Hogy a Vegyész remek csapat, azt az elmúlt hónapok sikersorozata, immáron hetedik (!) hete tartó veretlensége már egyértelműen bizonyította. A DVSC ilyen különbségű lelépése mégis igen nagy meglepetés. Az 5000 barcikai szurkoló az utolsó 15 percet vastapssal kísérte végig, s ezúttal igazán nem azért választották az elismerésnek ezen módját, hogy a hidegtől elgémberedett ujjaikat felmelegítsék... A vastaps az újonc remek játékának, a hat pompás gólnak, s annak az összteljesítménynek szólt, amelyet a Vegyész a teljes bajnoki idényben produkált. A csapat — minimális ingadozásokkal — szinte hétről hétre tornászta feljebb magát a táblázaton: I. — 9— 10.; II. — 17—18.; III. — 12.; IV. — 13.; V. — 10.; VI. — 7.; VII. — 9.; VIII. — 9.; IX. — 13.; X. — 10.; XI. — 13.; XII. — 9.; XIII. — 7.; XIV. — 5.; XV. — 5.; XVI. — 4.; XVII. — 4.; XVIII. — 2. Jelenleg NB I-es helyen áll!! Kevesen gondolták volna ezt, hiszen az NB III-as bajnokság megnyerése után, s a gólkirály középcsatár. Magyar távozását követően a szurkolók arra számítottak: csapatuk nehezen boldogul majd a második vonalban, s nem lehet más célja, mint az osztályozó elkerülése. Az együttes szakvezetése azonban — Szentmanay Tibor vezetőedzővel az élen — ennél többre tartotta képesnek a társaságot! Célkitűzésük nem az osztályozó elkerülése, hanem a minél jobb helytállás volt. Ilyen parádés szereplésre azonban ők sem számítottak. A Vegyész kiegyensúlyozottságát, megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a csapat kétszer egymás után egyszer sem kapott ki, s a kisiklásként elkönyvelhető 1-5-ös nagykanizsai kudarcon kívül, egy két- és három egygólos vereséget szenvedtek. A DVSC ellen például akár kétszámjegyű győzelmet is arathattak volna. Egy emberként küzdött, hajtott az egész csapat, szinte megállás nélkül végigrohamozta a 90 percet. A két szélsőhátvéd és a beállós Fekete — aki gólt is lőtt — rendre elkísérte a támadásokat, a középpályások — Kendi hiányát is pótolva — felügyelték a pálya legfontosabb területét, irányították, mozgatták az egész csapatot, elöl pedig Feledi, aki háromszor volt eredményes — egyszerűen ellenállhatatlannak bizonyult. — A csapat titka — ha egyáltalán van ilyen — az egységben, a remek kollektív szellemben, s a korszerű edzésmunkából fakadó, kifogástalan erőnlétben keresendő — mondta Szoboszlay Árpád sportköri elnök. — A vezető edzőnek sikerült olyan együttest kialakítania, amelynek célja most már méltán lehet az első öt közé kerülés. A továbbiakról még túl korai beszélni. Anynyit mindenesetre mondhatok: a város és a Borsodi Vegyi Kombinát vezetőinek álláspontja az, hogy ahhoz, amit a csapat kiharcol magának, ők a maximális feltételeket biztosítják. Úgy érzem, ez önmagáért beszél! Három-három A Békéscsabai TASK nagykanizsai győzelme is a bombameglepetések kategóriájába sorolható. Annak ellenére, hogy a BTASK már eddig is végzett jelentős „zavaró repüléseket” idegenben , a csabaiak győztek Várpalotán és Győrött, pontot szereztek Egerben és Szentendrén —, s az Olajbányász sem az a kitűnő, otthonában szinte verhetetlen együttes manapság, mint amilyen volt néhány idénnyel ezelőtt. A vasárnapi találkozót megelőzően már két hazai vereség — Dorog, Izzó — rontotta a kanizsai mérleget, most aztán megszületett az újabb, immáron harmadik 0-1 — egyben harmadik idegenbeli győzelmét jelentvén a BTASK-nak — őszi leggyengébb helyezésére taszítva ezzel a bajnokságnak nagy reményekkel nekivágó Olajbányászt. Rutinos játékosokból álló védelmük és gyors, mozgékony középpályásaik révén végig fölényben játszottak, a három csatár — Rózsa, Lipták és Kuti — pedig alaposan megforgatta a nehézkes, kevésbé csiszolt mozgású nagykanizsai védőket. A BTASK győzelmével a mezőny közepére verekedte magát, s soron következő két mérkőzését — a Volán otthon, a Dorog idegenben — már nyugodtan, különösebb izgalmak nélkül várhatja. A MÁV DAC szinte az utolsó, a 24. órában jutott két égetően fontos pont birtokába, ráadásul akkor, amikor sikerre a legkevésbé sem számíthatott! A nádorvárosiak idegenbeli mérlege a komlói találkozót megelőzően: 0 győzelem, 1 döntetlen, 8 vereség, 4-24-es gólkülönbség volt, s a legcsekélyebb jel sem mutatott arra, hogy éppen az otthonában eddig jól szereplő Komló ellen fordul majd a kocka. Márpedig fordult, s furcsa véletlen folytán éppen egy volt komlói játékos — Cs. Kovács révén ... A győriek csatára eddig nem nagyon jeleskedett jó játékkal, gólokkal új csapatában, most azonban Komlón a lehető legjobb pillanatban — a 83. percben! — szerzett gólt, s a négy perc múlva következő ráadás már csak végérvényesen bebiztosította a győriek győzelmét. Hosszú hónapok óta vártak már a négy folyó városában erre a fordulatra, s ez az idegenben elért, valóban bravúros győzelem talán kirántja a kátyúból a csapat leragadni látszó szekerét... A MÁV DAC úgy is tud játszani, ahogyan azt Komlón bemutatta. Szervezett védekezésből induló, s középpálya gyors átjátszásán alapuló játékuk alaposan meglepte a hazaiakat, akik egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a sokat mozgó, fürge, jól cselező győri csatárokkal. Az élmezőny sarkiban Vajon meddig vezet az Eger SE útja? Ez a kérdés az együttes vasárnapi, szenzációs szolnoki győzelme után fogalmazódott meg, amikor Bánkuti László csapata a forduló legszínvonalasabb, legváltozatosabb, elyben legdrámaibb összecsapásán fektette két vállra azt az SZMTE-t, amely 10 hetes (!) veretlenségi sorozattal a háta mögött futhatott ki a pályára, s győzelme esetén az élmezőny közepére kerülhetett volna. Igen ám, de az egriek megálljt parancsoltak a kezdeti szolnoki rohamoknak, a taktikai utasításnak megfelelően higgadt, nyugodt labdatartással, rövid paszszos összjátékkal kifogtak minden szelet a hazaiak vitorlájából. Szívósan, szervezetten védekeztek, s az idő múlásával egyre idegesebbé, kapkodóvá váló SZMTE-vel szemben már nemcsak pontszerzésre, hanem a győzelemre törtek. 2-0-ás egri vezetés után a hazaiak általános rohamot indítottak — sikerült is egyenlíteniük —, de a 86. percben Csuhay fejese minden reményüket porba taposta. Az egri középpályás gólja ezúttal szinte aranyat ért, hiszen az egri együttes győzelmével olyan helyezés birtokába került, amelyet ebben az idényben még egyszer sem tudhatott magáénak, egyben feltette a koronát a csapat eddigi igen jó idegenbeli szereplésére is ... (Az Egernél csak az Izzó szerzett több pontot idegenben!) Egységes, ütőképes csapat formálódott az idők során Egerben, olyan együttes, amely akár a feljutás kérdésében is szerepet játszhat. Soron következő két hazai mérkőzésüknek — Várpalota, BKV Előre — határozott esélyesei, s elképzelhető, hogy az új esztendőnek az első négy közé ékelődve vágnak majd neki az egriek. Győzelem a 24. órában FORDULÓ Vendég- Vendégcsapatok győzelmek pontjai I. 2 6 II. 4 9 III. 3 9 IV. 2 6 V. 4 10 (!) VI. 2 7 VII. 2 4 VIII. 1 7 IX. 1 6 X. 1 3 XI. 0 4 XII. 1 4 XIII. 2 6 XIV. 2 6 XV. 1 7 XVI. 1 3 XVII. 2 7 XVIII. 4 11 (!) * I Tíz nappal TeTzTel°u az.. *NB III-ban ritkán látható remek mérkőzésen a fővárosban győzte le a 4. forduló óta vezető Ganz-MÁVAG-ot a 2. helyezett Balassagyarmati SE. Most vasárnap viszont teljesen megérdemelten vitte el az 1. helyezett BSE otthonából az egyik pontot a 10. Kecskeméti TE. És legalább ilyen meglepetés a középcsoportban dr. Varga László csapatának, a 22. sz. Volán SE- nek 3-0-ás perbáli diadala! A múlt héten még 2. Ózd most a 18. helyezett Szegedi VSE-től is csak egy ponttal tért haza, de mivel dr Puskás Lajos együttese, a Debreceni MTE a múlt heti első Szarvast legyőzte, az Ózd még döntetlenjével is felkerült az első helyre. Három gólt eddig csak egyszer ért el a Nyíregyháza. Akkor, mint pályaválasztó, a Miskolci VSC-t fektette két vállra (3-0). Most, mint vendég, a másik miskolci együttest, a Honvéd Papp J. SE-t győzte le 3-1-re! Mindez azért is érdekes, mert az MVSC majdnem háromszor annyi gólt ért el (a Papp J. SE több mint kétszer annyit), mint szabolcsi ellenfele, s a Nyíregyháza a másik kettőt mégis megelőzte! Egyedülálló gólkülönbség most — a 18. forduló után — 15-9. — Jelenleg 6., de mindössze két pont választja el az elsőtől... A Niratrotort meglepetése közül az egyik az Ajkai Alumínium 7-2-es tahi, a másik a Honvéd Rákóczi SE veszprémi győzelme. Idegenben 7 gólt még egy csapat sem ért el, az idén otthonában is csak a PVSK (a MÁV NTE ellen 7-0). Van tehát érdekesség minden fordulóban az NB III-ban is. A Bakony Vegyész a legutóbbi négy fordulóban mindössze 3 pontot szerzett, ami azért is feltűnő, mert a bakonyi gárdáéhoz hasonló sikert augusztus vége és november közepe között egyetlen NB III-as csapat sem ért el! Ez idő alatt, 12 mérkőzésen 18 pontot gyűjtött a Bakony Vegyész. Pedig nyáron csak a sikeres osztályozón menekültek meg a veszprémiek a megyei bajnokságtól. Veszprémben a hullámvölgy okát keresik, s egyesek — eléggé helytelenül (bár talán van benne valami) — elsősorban a balszerencsét emlegetik. Egyben mindenki megegyezik: gyenge a támadósor, amely most, hogy két mérkőzésen Gáspár nem játszott, egyetlen gólt sem ért el. Gáspár, az egykori ösküi csatár góljaival már nem egy mérkőzést döntött el csapata javára így volt ez az augusztus 21-i, KOMÉP elleni találkozón is, amikor 18. születét napiár góllal, méghozzá győztes góllal ünnepelte a fiatal csatár. Ebben az idényben sok problémát okozott az ellenfeleknek, így aztán ma már nemcsak szemmel tartják, hanem legtöbbször testőrt is kap a kis Gáspár. Most két hétig nem játszhatott, mert kiállították. Igaz, nem ő az első, még csak nem is a második kiállított veszprémi játékos, s ez bizony már elgondolkoztató. A vezető edző, a nagyon lelkiismeretes Bartalfi Károly mindössze 38 éves, annak idején, 1972-ben egyik hétről a másikra lett a csapat oktatója. Egyik vasárnap még játszott, a másikon már ő készítette fel a csapatot... Ez a „kirándulása” azonban a nehéz poszton akkor, érthetően, nem sikerült! Most segítőjével, a Bp. Honvéd hatvanas évek eleji fürge csatárával, Balogh Károllyal, jól felkészítették az együttest. Ahogy pár hete hallottuk Veszprémben, igen jó a szakosztály közösségi élete, s a megértésen alapuló jó szellem nyilván átsegíti az együttest a nehézségeken. Most 23 év az átlagos életkor a csapatban. Ez ha együtt marad a gárda, biztosíték lehet a további fejlődésre, javulásra! Hogy arról a bizonyos balszerencséről is beszéljünk ... Répcelakon úgy kaptak ki 2-1-re, hogy a győztes gólt a hazai csapat a 89. percben szerezte. Mali vasárnap közvetlenül a félidő lefújása előtt 1I-esből érte el a honvédcsapat a győztes (1-0) gólt! Persze, ilyen is van a labdarúgásban! Ikrif 15 rinlt kapott vasárnap la 13 -ig a Bp Spartacus, ugyanakkor viszont a Ganz a-MVAG már a 48. adott góljánál tartott, így aztán rangadó jellegétől eltekintve is érdekesnek ígérkezett a találkozó. Két pont választotta el őket egymástól, s mindkét csapatban helyet kapott néhány volt NB I-es játékos. Adva volt tehát minden feltétel a szép, a színvonalas, az érdekes játékhoz. S bár egy-egy szép megoldást valóban láthattak a szurkolók, a játék nem volt színvonalas, nem volt izgalmas. Azért 15 percig mégis akadt izgalom. A Ganz-MÁVAG már az 5. percben vezetett, s a következő 8 percben akár 4-0 is lehetett volna, ha holtbiztos helyzetekben Gregorék betalálnak a szövetkezeti hálóba. De nem találtak be. Újabb 8 percre vártak, s akkor mindent kipótoltak. A 35., a 38., a 40. és a 42. percben négy gól esett, s háromszor a Spartacus kapusának kellett lehajolnia a labdáért. 4-1-re vezetett a Garr.MÁVAG, lényegében tehát minden elintézettnek látszott, így gondolták ezt Gugyerásék, de nem így Fábiánék! Lazítás az egyik, erősítés a másik oldalon és máris 4-3-ra alakult az eredmény. És ekkor Becsei egyenlíthetett volna, sőt... Különösen a második kihagyott helyzeténél követett el óriási hibát, amikor két méterről a kiugró kapus felett akarta beemelni a labdát. Fölé ment! Aztán ti ebből megszerezte ötödik gólját is a kőbányai csapat. — Hiába hívtam fel félidőben a játékosok figyelmét arra, hogy továbbra is teljes erővel küzdjenek, nem így történt — mondta Vadász Károly, a Ganz-M 4- VAG edzője. — Nálunk ez „betegség”. A könnyelműség, a fölényeskedés, az indokolatlan lazítás már-már önteltté teszi néhány játékosunkat. A II félidőbeli kapkodás másik oka Lakinger kiválása volt. Lázasan vállalta a játékot, nagyszerűen küzdött, gólt szerzett, de légzési zavarok léptek fel nála, s le kellett cserélnem. Egészen kitűnő teljesítményt nyújtott a középpályán. — Az a félidőben jobb volt a Ganz-MÁVAG, szünet után azonban megfordíthattuk volna az eredményt — jegyezte meg Berendi Pál, a Bp. Spartacus edzője. — Sajnos, két emberünk, Nagy és a beázós Kovács rengeteget hibázott, igen rosszul játszott de még így is megérdemeltük volna a döntetlent. 1-4 után nehéz egy legyőzöttnek látszó csapatba lelket önteni. Mégis sikerült, s ez talán biztató lehet a jövőre. Kétszer egymás után, 1977-ben nyáron 6. helyezéssel mentek rövid szabadságra Siófok labdarúgói. Nyugodtan várták a szurkolók is az idénykezdetet. Nyáron edzőcserére került sor Siófokon. Puskás dr. Debrecenbe ment, helyére Mathesz Imre, a Kaposvári Rákóczi volt vezető edzője került. S.Mathesz Imre új állomáshelyén mindazokkal a játékosokkal találkozott, akik Kaposvárról az ő ottani működése idején kerültek a magyar tenger partjára. Részben azért is, mert az akkori megítélés szerint nem ütötték meg a kellő mértéket.. Minek csűrjük-csavarjuk a dolgot. Feltételezések szerint ezek a játékosok „törlesztettek” az edzőnek! — Akkor nagy szükség volt mindenkire, sok volt a sérült a csapatban — mesélte siófoki tudósítónk, Molnár József.• Most azonban már lassan mindenki meggyógyul, s m meg kell küzdeni a csapatba jutásért. Akárhogy is voltak a dolgok Siófokon, ma már úgy tűnik, teljes a rend. Már nem utolsó a csapat (7 fordulón át az volt!) és az utóbbi 4 fordulóban több pontot (hetet) szerzett, mint az előző 14-ben (hatot). Közben legyőzte az akkor első PVSK-t Pécsett 2-0-ra, a Bakony Vegyészt 3-0-ra, s lelkesen készül az idei utolsó két fordulóra (Keszthely, Oroszlány). A cél? Természetesen az NB II kivívása .. „ Nyolc perc alatt négy gól Közeledik a „kapuzárás" az NB III-ban is NÉPSPORT 3 ményzáró az osztrák télben Magyar válogatott— BurgggstZfflBft( 1-0 (1-0) Gujdár, Halász: ismét magabiztos volt gól a Burgenlandnak is Befejezte az 1977-es évet a magyar labdarúgó-válogatott. A VB-selejtezőkön sikerrel túljutott együttesünk — amolyan levezető mérkőzésként — az ausztriai Eisenstadtban lépett pályára. Az ellenfél, Burgenland válogatottja — mint emlékezetes — október 8-án Győrött vendégszerepeit és a magyar válogatottal vívott edzőmérkőzésen 6-0-ás vereséget szenvedett. Legjobbjaink ezúttal, viszonozva az osztrák futballisták látogatását, a barátságos jellegű visszavágón — tekintélyüket megőrizve, a vendégszeretettel sem visszaélve — minimális, egygólos győzelmet arattak. Az APA hírügynökség jelentése szerint a rendkívül hideg, szeles időben mindössze 600 néző volt kiváncsi a mérkőzésre. Laffer osztrák játékvezető irányításával a következő összeállításban léptek a hóval borított, fagyott talajú pályára a csapatok: Magyarország: Gujdár — Martos, Bálint, Koreki, Tóth J. — Halász, Pintér, Zombori — Fazekas, Törőcsik, Váradi. Burgenland: Fasching — Reinhalter, Horváth, Radovics, Steiger — Bruck, Niefergall, Stróbl — Gamauf, Karner, Schneider. Csere: Gujdár helyett Mészáros, Halász helyett Rab, Zombori helyett Tóth A., Fazekas helyett Pusztai, Törőcsik helyett Kovács, Váradi helyett Nagy, Fasching helyett Beck, Radovics helyett Liedl, valamennyien a szünetben, Niefergall helyett Rittsteuer az 57. percben, Gamauf helyett J. Steiger a 76. percben. Góllövő: Halász a 44. percben. A La Paz-i magaslati klíma, oxigénhiány után néhány nappal az igazi európai tél támasztott akadályokat válogatott labdarúgóink elé. Azonban nem kizárólag ahirtelen körülményváltozás az oka, hogy elmaradt az újabb nagy gólkülönbségű magyar győzelem. A vendéglátó burgenlandiak hatalmas becsvággyal vetették magukat a küzdelembe, láthatóan vissza akartak vágni a Győrben kapott fél tucat gólért. Az osztrákok a talajhoz jól alkalmazkodva, szívós védekezéssel egészen az első játékrész utolsó előtti percéig megakadályozták, hogy a hálójukba kerüljön a labda. Ekkor Váradi ellenállhatatlanul viharzott el a bal oldalon, középre lőtte a labdát és a válogatottban egyre inkább góllövő erényeket csillogtató Halász védhetetlenül fejelt Fasching hálójába, 1-0. A szünet után a sok cserével átszervezett magyar csapat váratlanul védekezésre kényszerült. Ebben az időszakban a burgenlandiak többet és veszélyesebben támadtak, de kínálkozó helyzeteik közül egyet sem tudtak kihasználni. A mieink közül kitűnt Gujdár, Mészáros, Kereki, Pintér és Törőcsik, míg Burgenland legjobbjai Radovics, Horváth és Schneider voltak.