Népsport, 1977. december (33. évfolyam, 285-310. szám)

1977-12-07 / 290. szám

XXXIII. 290. ♦ 1977. december 7. LABDARÚGÁS A SIKER ajtajában, a Kazincbarcika előszobájában, az Eger A labdarúgó NB II őszi idényében még egyetlenegyszer sem távoztak olyan elé­gedetten, pontgazdagon a vendégcsapatok ellenfeleik otthonából, mint a XVIII. for­duló után. A mérleg: 4 győzelem, 3 dön­tetlen, s megannyi­­ meglepetés! A vendégcsapatok által szerzett 11 pont feltétlenül több, mint figyelemre méltó, hi­szen éppen a legutóbbi visszapillantásunk­ban érte bírálat az idegenben pályára lépő együtteseket ,bátortalanságuk, gyámoltalan­ságuk, passzív, jobbára eredménytelen já­tékuk miatt. Vasárnap aztán fordult a koc­ka: ezúttal a pályaválasztók „futottak” a pontjaik után, a vendégek viszont minden eddigi rekordot megdöntve, pontcsúcsot ja­vítottak. Újonc­­ NB I-es helyen .A meglepetéseknek megvan az a fur­csa jellegzetességük, hogy szinte kizárólag a vendégcsapatok sikereihez fűződnek, okaik kutatása általában idegenen aratott győzelmek után kerül napirendre. Hazai csapat­győzelme — még ha jóval nagyobb tudású, esélyesebb együttest fektet is két vállra — ritkán hat a szenzáció erejével. Ahhoz legalább olyan szintű játék, olyan különbségű győzelem kell, mint a Kazinc­barcikai Vegyész 6-0-ás diadala a Debrecen ellen. Hogy a Vegyész remek csapat, azt az elmúlt hónapok sikersorozata, immáron hetedik (!) hete tartó veretlensége már egy­értelműen bizonyította. A DVSC ilyen kü­lönbségű lelépése mégis igen nagy meg­lepetés. Az 5000 barcikai szurkoló az utolsó 15 percet vastapssal kísérte végig, s ezúttal igazán nem azért választották az elisme­résnek ezen módját, hogy a hidegtől elgém­beredett ujjaikat felmelegítsék... A vas­taps az újonc remek játékának, a hat pom­pás gólnak, s annak az összteljesítménynek szólt, amelyet a Vegyész a teljes bajnoki idényben produkált. A csapat — minimális ingadozásokkal — szinte hétről hétre tor­nászta feljebb magát a táblázaton: I. — 9— 10.; II. — 17—18.; III. — 12.; IV. — 13.; V. — 10.; VI. — 7.; VII. — 9.; VIII. — 9.; IX. — 13.; X. — 10.; XI. — 13.; XII. — 9.; XIII. — 7.; XIV. — 5.; XV. — 5.; XVI. —­­ 4.; XVII. — 4.; XVIII. — 2. Jelenleg NB I-es helyen áll!! Kevesen gondolták volna ezt, hiszen az NB III-as bajnokság megnyerése után, s a gólkirály középcsatár. Magyar távozását követően a szurkolók arra számítottak: csapatuk ne­hezen boldogul majd a második vonalban, s nem lehet más célja, mint az osztályozó elkerülése. Az együttes szakvezetése azon­ban — Szentmanay Tibor vezető­edzővel az élen — ennél többre tartotta képesnek a társaságot! Célkitűzésük nem az osztá­lyozó elkerülése, hanem a minél jobb helyt­állás volt. Ilyen parádés szereplésre azon­ban ők sem számítottak. A Vegyész ki­egyensúlyozottságát, megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a csapat kétszer egymás után egyszer sem kapott ki, s a kisiklásként elkönyvel­hető 1-5-ös nagykanizsai kudarcon kívül, egy két- és három egygólos vereséget szen­vedtek. A DVSC ellen például akár két­számjegyű győzelmet is arathattak volna. Egy emberként küzdött, hajtott az egész csapat, szinte megállás nélkül végigroha­mozta a 90 percet. A két szélsőhátvéd és a­ beállós Fekete — aki gólt is lőtt — rendre elkísérte a támadásokat, a középpályások — Kendi hiányát is pótolva — felügyelték a pálya legfontosabb területét, irányították, mozgatták az egész csapatot, elöl pedig Fe­ledi, aki háromszor volt eredményes — egy­szerűen ellenállhatatlannak bizonyult. — A csapat titka — ha egyáltalán van ilyen — az egységben, a remek kollektív szellemben, s a korszerű edzésmunkából fakadó, kifogástalan erőnlétben keresendő — mondta Szoboszlay Árpád sportköri el­nök. — A­ vezető edzőnek sikerült olyan együttest kialakítania, amelynek célja most már méltán lehet az első öt közé kerülés. A továbbiakról még túl korai beszélni. Any­­nyit mindenesetre mondhatok: a város és a Borsodi Vegyi Kombinát vezetőinek állás­pontja az, hogy ahhoz, amit a csapat ki­harcol magának, ők a maximális feltétele­ket biztosítják. Úgy érzem, ez önmagáért beszél! Három-három A Békéscsabai TASK nagykanizsai győ­zelme is a bombameglepetések kategóriá­jába sorolható. Annak ellenére, hogy a BTASK már eddig is végzett jelentős „za­varó repüléseket” idegenben , a csabaiak győztek Várpalotán és Győrött, pontot sze­reztek Egerben és Szentendrén —, s az Olajbányász sem az a kitűnő, otthonában szinte verhetetlen együttes manapság, mint amilyen volt néhány idénnyel ezelőtt. A vasárnapi találkozót megelőzően már két hazai vereség — Dorog, Izzó — rontotta a kanizsai mérleget, most aztán megszüle­tett az újabb, immáron harmadik 0-1 — egyben harmadik idegenbeli győzelmét je­lentvén a BTASK-nak — őszi leggyengébb helyezésére taszítva ezzel a bajnokságnak nagy reményekkel nekivágó Olajbányászt. Rutinos játékosokból álló védelmük és gyors, mozgékony középpályásaik révén vé­gig fölényben játszottak, a három csatár — Rózsa, Lipták és Kuti — pedig alaposan megforgatta a nehézkes, kevésbé csiszolt mozgású nagykanizsai védőket. A BTASK győzelmével a mezőny közepére verekedte magát, s soron következő két mérkőzését — a Volán otthon, a Dorog idegenben — már nyugodtan, különösebb izgalmak nél­kül várhatja. A MÁV DAC szinte az utolsó, a 24. órá­ban jutott két égetően fontos pont birto­kába, ráadásul akkor, amikor sikerre a legkevésbé sem számíthatott! A nádorvá­rosiak idegenbeli mérlege a komlói találko­zót megelőzően: 0 győzelem, 1 döntetlen, 8 vereség, 4-­24-es gólkülönbség volt, s a legcsekélyebb jel sem mutatott arra, hogy éppen az otthonában eddig jól szereplő Komló ellen fordul majd a kocka. Márpedig fordult, s furcsa véletlen folytán éppen egy volt komlói játékos — Cs. Kovács ré­vén ... A győriek csatára eddig nem na­gyon jeleskedett jó játékkal, gólokkal új csapatában, most azonban Komlón a le­hető legjobb pillanatban — a 83. percben! — szerzett gólt, s a négy perc múlva követ­kező ráadás már csak végérvényesen be­biztosította a győriek győzelmét. Hosszú hónapok óta vártak már a négy folyó városában erre a fordulatra, s ez az idegenben elért, valóban bravúros győze­lem talán kirántja a kátyúból a csapat le­ragadni látszó szekerét... A MÁV DAC úgy is tud játszani, ahogyan azt Komlón bemutatta. Szervezett védekezésből induló, s középpálya gyors átjátszásán alapuló já­tékuk alaposan meglepte a hazaiakat, akik egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a so­kat mozgó, fürge, jól cselező győri csa­tárokkal. Az élmezőny sarkiban Vajon meddig vezet az Eger SE útja? Ez a kérdés az együttes vasárnapi, szen­zációs szolnoki győzelme után fogalmazó­dott meg, amikor Bánkuti László csapata a forduló legszínvonalasabb, legváltozato­sabb, elyben legdrámaibb összecsapásán fektette két vállra azt az SZMTE-t, amely 10 hetes (!) veretlenségi sorozattal a háta mögött futhatott ki a pályára, s győzel­me esetén az élmezőny közepére kerülhe­tett volna. Igen ám, de az egriek megálljt parancsoltak a kezdeti szolnoki rohamok­nak, a taktikai utasításnak megfelelően higgadt, nyugodt labdatartással, rövid pasz­­szos összjátékkal kifogtak minden szelet a hazaiak vitorlájából. Szívósan, szervezetten védekeztek, s az idő múlásával egyre ide­gesebbé, kapkodóvá váló SZMTE-vel szem­ben már nemcsak pontszerzésre, hanem a győzelemre törtek. 2-0-ás egri vezetés után a hazaiak álta­lános rohamot indítottak — sikerült is egyenlíteniük —, de a 86. percben Csuhay fejese minden reményüket porba taposta. Az egri középpályás gólja ezúttal szinte aranyat ért, hiszen az egri együttes győ­zelmével olyan helyezés birtokába került, amelyet ebben az idényben még egyszer sem tudhatott magáénak, egyben feltette a koronát a csapat eddigi igen jó idegen­beli szereplésére is ... (Az Egernél csak az Izzó szerzett több pontot idegenben!) Egységes, ütőképes csapat formálódott az idők során Egerben, olyan együttes, amely akár a feljutás kérdésében is sze­repet játszhat. Soron következő két hazai mérkőzésüknek — Várpalota, BKV Előre — határozott esélyesei, s elképzelhető, hogy az új esztendőnek az első négy közé éke­lődve vágnak majd neki az egriek. Győzelem a 24. órában FORDULÓ Vendég- Vendégcsapatok győzelmek pontjai I. 2 6 II.­­ 4 9 III. 3 9 IV. 2 6 V. 4 10 (!) VI. 2 7 VII. 2 4 VIII. 1 7 IX. 1 6 X. 1 3 XI. 0 4 XII. 1 4 XIII. 2 6 XIV. 2 6 XV. 1 7 XVI. 1 3 XVII.­­ 2 7 XVIII. 4 11 (!) * I Tíz nappal TeTzTel°u az.. *NB III-ban ritkán látható remek mérkőzésen a fő­városban győzte le a 4. forduló óta vezető Ganz-MÁVAG-ot a 2. helyezett Balassagyarmati SE. Most vasárnap viszont teljesen megérdemelten vitte el az 1. he­lyezett BSE otthonából az egyik pontot a 10. Kecskeméti TE. És legalább ilyen meglepetés a kö­zépcsoportban dr. Varga László csapatának, a 22. sz. Volán SE- nek 3-0-ás perbáli diadala! A múlt héten még 2. Ózd most a 18. helyezett Szegedi VSE-től is csak egy ponttal tért haza, de mivel dr Puskás Lajos együt­tese, a Debreceni MTE a múlt heti első Szarvast legyőzte, az Ózd még döntetlenjével is fel­került az első helyre. Három gólt eddig csak egyszer ért el a Nyíregyháza. Akkor, mint pá­lyaválasztó, a Miskolci VSC-t fektette két vállra (3-0). Most, mint vendég, a másik miskolci együttest, a Honvéd Papp J. SE-t győzte le 3-1-re! Mindez azért is érdekes, mert az MVSC majdnem háromszor annyi gólt ért el (a Papp J. SE több mint kétszer annyit), mint szabolcsi ellenfele, s a Nyíregyháza a má­sik kettőt mégis megelőzte! Egyedülálló gólkülönbség most — a 18. forduló után — 15-9. — Jelenleg 6., de mindössze két pont választja el az elsőtől... A N­irat­­rotort meglepetése közül az egyik az Ajkai Alumínium 7-2-es tahi, a másik a Honvéd Rákóczi SE ves­zprémi győzelme. Idegenben 7 gólt még egy csapat sem ért el, az idén otthonában is csak a PVSK (a MÁV NTE ellen 7-0). Van tehát érdekesség minden fordulóban az NB III-ban is. A Bakony Vegyész a legutóbbi négy fordulóban mindössze 3 pontot szerzett, ami azért is feltűnő, mert a bakonyi gár­dáéhoz hasonló sikert au­gusztus vége és november köze­pe között egyetlen NB III-as csapat sem ért el! Ez idő alatt, 12 mérkőzésen 18 pontot gyűj­tött a Bakony Vegyész. Pedig nyáron csak a sikeres osztályo­­zón menekültek meg a veszp­rémiek a megyei bajnokságtól. Veszprémben a hullámvölgy okát keresik, s egyesek — eléggé helytelenül (bár talán van ben­ne valami) — elsősorban a bal­­szerencsét emlegetik. Egyben mindenki megegyezik: gyenge a támadósor, amely most, hogy két mérkőzésen Gáspár nem játszott, egyetlen gólt sem ért el. Gáspár, az egykori ösküi csatár góljai­val már nem egy mérkőzést dön­tött el csapata javára így volt ez az augusztus 21-i, KOMÉP elleni találkozón is, amikor 18. születét napiár góllal, méghozzá győztes góllal ünnepelte a fiatal csatár. Ebben az idényben sok problémát okozott az ellenfelek­nek, így aztán ma már nemcsak szemmel tartják, hanem legtöbb­ször testőrt is kap a kis Gáspár. Most két hétig nem játszhatott, mert kiállították. Igaz, nem ő az első, még csak nem is a második ki­állított veszprémi játékos, s ez bizony már elgondolkoztató. A vezető edző, a nagyon lelki­­ismeretes Bartalfi Károly mind­össze 38 éves, annak idején, 1972-ben egyik hétről a másikra lett a csapat oktatója. Egyik va­sárnap még játszott, a másikon már ő készítette fel a csapa­tot... Ez a „kirándulása” azon­ban a nehéz poszton akkor, ért­hetően, nem sikerült! Most se­gítőjével, a Bp. Honvéd hatva­nas évek eleji fürge csatárával, Balogh Károllyal, jól felkészí­tették az együttest. Ahogy pár hete hallottuk Veszprémben, igen jó a szakosztály közösségi élete, s a megértésen alapuló jó szellem nyilván átsegíti az együttest a nehézségeken. Most 23 év az átlagos életkor a csa­patban. Ez ha együtt marad a gárda, biztosíték lehet a továb­bi fejlődésre, javulásra! Hogy arról a bizonyos balszerencséről is beszéljünk ... Répcelakon úgy kaptak ki 2-1-re, hogy a győztes gólt a hazai csapat a 89. percben szerezte. Mali vasárnap köz­vetlenül a félidő lefújása előtt 1I-esből érte el a honvédcsapat a győztes (1-0) gólt! Persze, ilyen is van a labdarúgásban! Ikri­f 15 rinlt kapott vasárna­p­ la 13 -ig a Bp Spar­­tacus, ugyanakkor viszont a Ganz a-M­VAG már a 48. adott góljánál tartott, így aztán rangadó jellegétől eltekintve is érdekesnek ígérkezett a talál­kozó. Két pont választotta el őket egymástól, s mindkét csa­patban helyet kapott néhány volt NB I-es játékos. Adva volt tehát minden feltétel a szép, a színvonalas, az érdekes játék­hoz. S bár egy-egy szép megol­dást valóban láthattak a szurko­lók, a játék nem volt színvona­las, nem volt izgalmas. Azért 15 percig mégis akadt izgalom. A Ganz-MÁVAG már az 5. percben vezetett, s a következő 8 percben akár 4-0 is lehetett volna, ha holtbiztos helyzetekben Gregorék betalálnak a szövetke­zeti hálóba. De nem találtak be. Újabb 8 percre vártak, s akkor mindent kipótoltak. A 35., a 38., a 40. és a 42. percben négy gól esett, s háromszor a Spartacus kapusának kellett lehajolnia a labdáért. 4-1-re vezetett a Garr.­­MÁVAG, lényegében tehát min­den elintézettnek látszott, így gondolták ezt Gugyerásék, de nem így Fábiánék! Lazítás az egyik, erősítés a másik oldalon és máris 4-3-ra alakult az ered­mény. És ekkor Becsei egyenlít­hetett volna, sőt... Különösen a második kihagyott helyzeténél követett el óriási hibát, amikor két méterről a kiugró kapus fe­lett akarta beemelni a labdát. Fölé ment! Aztán ti­ ebből meg­szerezte ötödik gólját is a kő­bányai csapat. — Hiába hívtam fel félidőben a játékosok figyelmét arra, hogy továbbra is teljes erővel küzd­jenek, nem így történt — mond­ta Vadász Károly, a Ganz-M 4- VAG edzője. — Nálunk ez „be­tegség”. A könnyelműség, a fölényeskedés, az indokolatlan lazítás már-már önteltté teszi néhány játékosunkat. A II fél­időbeli kapkodás másik oka La­kinger kiválása volt. Lázasan vállalta a játékot, nagyszerűen küzdött, gólt szerzett, de légzési zavarok léptek fel nála, s le kel­lett cserélnem. Egészen kitűnő teljesítményt nyújtott a közép­pályán. — Az a félidőben jobb volt a Ganz-MÁVAG, szünet után azonban megfordíthattuk volna az eredményt — jegyezte meg Berendi Pál, a Bp. Spartacus ed­zője. — Sajnos, két emberünk, Nagy és a beázós Kovács ren­geteget hibázott, igen rosszul játszott de még így is megér­demeltük volna a döntetlent. 1-4 után nehéz egy legyőzöttnek lát­szó csapatba lelket önteni. Még­­is sikerült, s ez talán biztató le­het a jövőre. Kétszer egymás után,­ ­1977-ben nyáron 6. helyezéssel mentek rövid szabadságra Siófok labdarúgói. Nyugodtan várták a szurkolók is az idénykezdetet. Nyáron edzőcserére került sor Siófokon. Puskás dr. Debrecen­be ment, helyére Mathesz Imre, a Kaposvári Rákóczi volt veze­tő edzője került. S.Mathesz Imre új állomáshelyén mindazokkal a játékosokkal találkozott, akik Kaposvárról az ő ottani műkö­dése idején kerültek a magyar tenger partjára. Részben azért is, mert az akkori megítélés szerint nem ütötték meg a kellő mértéket.. Minek csűrjük-csa­­varjuk a dolgot. Feltételezések szerint ezek a játékosok „tör­lesztettek” az edzőnek! — Akkor nagy szükség volt mindenkire, sok volt a sérült a csapatban — mesélte siófoki tu­dósítónk, Molnár József.­­• Most azonban már lassan min­denki meggyógyul, s m meg kell küzdeni a csapatba jutásért. Akárhogy is voltak a dolgok Siófokon, ma már úgy tűnik, tel­jes a rend. Már nem utolsó a csapat (7 fordulón át az volt!) és az utóbbi 4 fordulóban több pontot (hetet) szerzett, mint az előző 14-ben (hatot). Közben le­győzte az akkor első PVSK-t Pé­csett 2-0-ra, a Bakony Vegyészt 3-0-ra, s lelkesen készül az idei utolsó két fordulóra (Keszthely, Oroszlány). A cél? Természetesen az NB II kivívása .. „ Nyolc perc alatt négy gól Közeledik a „kapuzárás" az NB III-ban is NÉPSPORT 3 ményzáró az osztrák télben Magyar válogatott— BurgggstZfflBft( 1-0 (1-0) Gujdár, Halász: ismét magabiztos volt gól a Burgenlandnak is Befejezte az 1977-es évet a magyar labdarúgó-váloga­tott. A VB-selejtezőkön sikerrel túljutott együttesünk — amolyan levezető mérkőzésként — az ausztriai Eisenstadt­­ban lépett pályára. Az ellenfél, Burgenland válogatottja — mint emlékezetes — október 8-án Győrött vendégszerepeit és a magyar válogatottal vívott edzőmérkőzésen 6-0-ás ve­reséget szenvedett. Legjobbjaink ezúttal, viszonozva az osztrák futballisták látogatását, a barátságos jellegű vissza­vágón — tekintélyüket megőrizve, a vendégszeretettel sem visszaélve — minimális, egygólos győzelmet arattak. Az APA hírügynökség jelentése szerint a rendkívül hideg, szeles időben mindössze 600 néző volt kiváncsi a mérkőzésre. Laffer osztrák játékvezető irányításával a kö­vetkező összeállításban léptek a hóval borított, fagyott ta­lajú pályára a csapatok: Magyarország: Gujdár — Martos, Bálint, Koreki, Tóth J. — Halász, Pintér, Zombori — Fazekas, Törőcsik, Váradi. Burgenland: Fasching — Reinhalter, Horváth, Radovics, Steiger — Bruck, Niefergall, Stróbl — Gamauf, Karner, Schneider. Csere: Gujdár helyett Mészáros, Halász helyett Rab, Zombori helyett Tóth A., Fazekas helyett Pusztai, Törőcsik helyett Kovács, Váradi helyett Nagy, Fasching helyett Beck, Radovics helyett Liedl, valamennyien a szünetben, Niefergall helyett Rittsteuer az 57. percben, Gamauf he­lyett J. Steiger a 76. percben. Góllövő: Halász a 44. percben. A La Paz-i magaslati klíma, oxigénhiány után néhány nappal az igazi európai tél támasztott akadályokat váloga­tott labdarúgóink elé. Azonban nem kizárólag a­­hirtelen körülményváltozás az oka, hogy elmaradt az újabb nagy gólkülönbségű magyar győzelem. A vendéglátó burgen­landiak hatalmas becsvággyal vetették magukat a küzde­lembe, láthatóan vissza akartak vágni a Győrben kapott fél tucat gólért. Az osztrákok a talajhoz jól alkalmazkodva, szívós vé­dekezéssel egészen az első játékrész utolsó előtti percéig megakadályozták, hogy a hálójukba kerüljön a labda. Ek­kor Váradi ellenállhatatlanul viharzott el a bal oldalon, középre lőtte a labdát és a válogatottban egyre inkább gól­lövő erényeket csillogtató Halász védhetetlenül fejelt Fasching hálójába, 1-0. A szünet után a sok cserével átszervezett magyar csa­pat váratlanul védekezésre kényszerült. Ebben az időszak­ban a burgenlandiak többet és veszélyesebben támadtak, de kínálkozó helyzeteik közül egyet sem tudtak kihasználni. A mieink közül kitűnt Gujdár, Mészáros, Kereki, Pin­tér és Törőcsik, míg Burgenland legjobbjai Radovics, Horváth és Schneider voltak.

Next