Népsport, 1977. december (33. évfolyam, 285-310. szám)

1977-12-07 / 290. szám

4 NÉPSPORTxxxm. 290. ♦ 1977. december 7. IISKOLAI SPORT Tanári támogatással­ ­Budapesten, a Belváros köze­lén áll egy hatalmas és patinás iakota, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziuma. Közhaszálatú nevén Cukor ut­cai iskola. Évek óta hol itt, hol ott láthatók az építők állványai a hatalmas iskola körül, az ud­varon pedig... nos, az udvar úgy néz ki, mint a csatatér. Tele mindenfélével, ami kell, vagy amire már nincs szükség a ta­tarozáskor. Kétségtelenül csimo­­sodik a gimnázium, de kissé las­san és ez hatással van az okta­tásra is, légfóképpen a testne­velésre. Rendelkezésre áll ugyan két tornaterem is — felhasznál­ható a testedzés céljára a tető­terasz is —, de mégsem tudnak minden igényt kielégíteni. Öt testnevelő tanár foglalkozik a tanulókkal: Zarándi Lászlónné, Zenthe Ferencné, Hámori Já­nos, Horváth Gyula és Mihály­fi László. Nehéz helyzetben . A tanárok mindannyian lel­áss emberek és szívesen támo­gatják a tanulók, a KISZ-szer­­vezet kezdeményezéseit a maguk módján. Sőt gyakran ők is kez­deményezőként lépnek fel, hiszen a tanórai és a tanórán kívüli testnevelés bizonyos mértékig kiegészíti egymást . Rendkívül nehéz körülmé­­nyek között dolgozunk — mond­ta Zenthe Ferencné. -- Annak ellenére, hogy két tornatermünk van, és mivel a BEAC patronál bennünket, az ő pályájuk is rendelkezésünkre áll időnként. De a mi iskolánkba a legválto­zatosabb előképzettségű gyerek jön. Valamennyien hátrányos helyzetben levő munkáscsaládok gyermekei. Létszámuk ötszáz­negyvenhárom, ebből kétszáz­­negyvenkettő fiú és háromszáz­­egy lány. A kollégiumban ki­lencvenkilencen laknak. A tanu­lók nagy része egyetemre készül és harmadik-negyedik osztályban az előkészítő tanfolyamok nagy­mértékben lefoglalják őket, ke­vés szabad idejük jut a tanórán kívüli testnevelésre. Mindezek ellenére, azért már az iskolaév megkezdésétől a test­nevelő tanárok, de a KISZ-szer­­vezet is megkezdte a számuk­ra lényegében nem új, Edzett ifjúságért mozgalomban való részvételre buzdítani a tanuló­kat Az iskola „Tiszta szívvel” című lapjában (1977/78. 1. sz. 17. oldal) Papp Gyöngyi a III. A- ból részletesen ismertette a moz­galom követelményeit. „Szemé­lyes érdekünk, nemzeti ügyünk a testnevelés, az ifjúsági tö­megsport és a turisztika fellen­dítése” — idézte a KISZ IX. kongresszusának állásfoglalását majd hozzáfűzte: — „Ennek je­gyében indult meg a mozgalom s nagyon hasznos lesz szá­munkra is, hiszen valljuk be őszintén, nem vagyunk éppen atlétaalkatok. Ezért iskolánk­ban is mozgósítunk a tömeg­sport-tevékenységre. Felállítottak egy követelmén­yrendszert, amelynek eleget kell tennünk. Nem olyan nagy dolog, aki esetleg még valamilyen okból nem került az élsportolók közé, az is teljesítheti.” Háromszoros győztesek Azt nem állítjuk, hogy a cikk hatására, de az iskolában a tan­év kezdete óta az Edzett ifjú­ságért mozgalom is egyre na­gyobb tért hódít. Ebben a KISZ- esek szervező munkáján kívül nagy része van a testnevelő ta­nároknak, mert mind az ötödik (15—16 évesek), mind a hatodik (17—18 évesek) korcsoportban tantervi előírás a teljesítmény­próbákon való részvétel. — Közismert, hogy a testne­velési felmérések az év elején és év végén kötelezőek — mondta Zenthe Ferencné. — Mi is nemrégen fejeztük be. Eb­ből képet alkothatunk, hogy ki milyen erős, gyors, ügyes, álló­képes is így tovább, a tanulók pedig szépen gyűjtögethetik pontjaikat attól függően, ki mi­lyen eredményt ér el. Sajnos, nagy lehetőségektől esnek el a gyerekek, hogy az úszópróba le­tétele nem megoldott. Viszont a mezei futóversenyek megren­dezésének hagyományai vannak. A Tabánban szoktuk tartani egyéni és csapatverseny formá­jában. Diák sportkörünk ebben a sportágban már harmadik éve nyeri az iskolák közötti pont­versenyt. Tehát az atlétikai ál­lásfoglalásnak is eleget tesz­nek. Elég egy pillantás a tanárok névsorára és nyomban kiderül, hogy ebben nyilván nagy a szerepe Mihályfi Lászlónak, aki nem is olyan régen még a ma­gyar atlétika egyik erőssége volt. Mivel az iskolát sport­szempontból a BEAC patronál­ja, az csak természetes, hogy az Apáczai Csere János Gimnázium legjobb atlétái igénybe vehetik az egyesület sporttelepét, hiszen az iskola jelentős utánpótlás­­bázisul szolgál számukra. Eb­ben a sportágban — de a töb­biekben is — eseményszámba mennek az úgynevezett házi bajnokságok. A kosárlabda különösen nép­szerű a gyerekek között és csa­pataik iskolán kívül is megáll­ják helyüket, az élvonalbeli együttesek közé tartoznak. A lányokat Horváth Gyula, a fiú­kat Hámori János edzi. — A tömegsport-foglalkozáson részt vesznek az ügyetlenebbek is — mondta Zarándi Lászlóné. — Nekik is lehetőségeket kell biztosítani a követelmények tel­jesítésére. Ezek a rendezvények manapság már nem tehetségku­tató versenyek. Ritkaság, ha itt — a gimnáziumban — tűnik fel valaki, mert már az általános iskolákban megkezdik a ráter­mettek a rendszeres sportolást. Például Kovács Andrea Margit már a KSI-ben sportolt, amikor idejött. Vagy Dancs Adrienn út­törőbajnokságot nyert az általá­nos iskolában. Zavaró évbeosztások Az Edzett ifjúságért mozga­lomnak azonban nem is a tehet­ségek felkutatása, hanem a fia­talok rendszeres, szórakozássze­rű sportolásának biztosítása a célja. Ezen a téren főleg az el­sősök és a másodikosok érnek el jobb eredményeket. A töb­biek már túlságosan elfoglaltak. Az iskola egykori diákjai is vissza-vissza járnak. Régebben volt úgynevezett „öregdiákok torna”. Jelenleg azonban olyan foglaltak a termek, hogy ilyes­mire gondolni sem tudnak. Az iskola szocialista szerződésben áll a Franklin Nyomdával. Né­ha ők is a Cukor utcában spor­tolnak. Az üzemi bajnokságo­kat itt rendezik, s már közös sportnapjuk is volt. Az úszás megszervezésénél egyebek kö­zött nehézséget okoz, hogy csak akkor mehetnek uszodába, ami­kor első, vagy utolsó óra a testnevelés. A közlekedés ugyan­is sok időt elvesz. A társadal­mi munka követelményeit telje­sítik a legkönnyebben. Egyrészt rendszeresen részt vesznek a gyerekek a versenyek rendezé­sében, lebonyolításában, bírói tanfolyamokat végeznek, más­részt tíz éve maguk takarítják a tornatermeket.­­ Nagymértékben zavarja a munkát, hogy háromfajta év­beosztás van és egyik sem egyezik a másikkal — mondta Zarándi Lászlóné. — A naptári év adott, az iskolai év is. A KISZ mozgalmi évét kellene az iskolai évhez igazítani. Tavaly is, amikor meghirdették az Ed­zett ifjúságért mozgalmat, ép­pen vége volt a tanévnek. Lé­nyegében csak ősszel kezdtünk munkához, pedig már nyáron a táborokban is sok mindent le­hetett volna tenni. Az elismerés lelkesít A beszélgetés közben számos alkalommal felvetődött, hogy a tanárok és a KISZ-szervezetek aktivistái szívesen végzik az Edzett ifjúságért mozgalommal kapcsolatos munkákat. A tanu­lók is szervezhetők, lelkesíthe­tők, ha iskoláik színeiről van szó. Nem szabad azonban elő­fordulni olyasminek, ami a múltban gyakran megtörtént. Amikor ugyanis lezárult egy­­egy év és a díjakat, jelvénye­ket — mint az elismerés jelké­pét — át kellett volna adni, ki­derült: nincs mit... Nem ünneprontásként mond­tuk el ezeket a problémákat, csak éppen a figyelmet szeret­tük volna felhívni arra, hogy nemcsak a követelmények tel­jesítéséről, hanem azok elisme­réséről is időben kell gondos­kodni. Bécs István FOGATHAJTÁS A­RANYAK FÉNYÉBEN NÉPSZERŰSÉG. A j­­ viszonylatban mind nagyobb népszerűségnek örvend és szin­te évente csökken a fehér fol­tok területe a földgömbön. Az utóbbi években például Fran­ciaország, Belgium és Dánia né­gyesfogatai jelentkeztek a nem­zetközi versenyeken. A tenge­rentúlon, az Egyesült Államok­ban is egyre több hívet hódít, magának ez a remek sportág. Az amerikaiak már a jövő évi vi­lágbajnokságon, Kecskeméten szeretnének bemutatkozni. A betonkockákban élő városi emberek egyre jobban vonzód­nak a szép természeti környe­zetben megrendezett lovasver­senyek iránt. S micsoda ellentét: a lovas­sport a gépek századában éli reneszánszát. Mi sem bizonyít­ja ezt jobban, mint az, hogy sok ezren tekintik meg — pe­dig legtöbbször nagyvárosoktól távol rendezik —­a négyes fo­gatok versenyeit. Az ez évi Európa-bajnokság küzdelmeit az NSZK-beli Donaueschingen­­ben közel félszázezren szurkol­ták végig, a lengyelországi So­­potban húszezren, az NSZK-beli Aachenben ötvenezren tapsoltak a világ legjobb hajtóinak és Apajpusztán, az országos baj­nokság második fordulóján csak az akadályhajtásnak ötvenezer nézője volt. Sok „öreg” sportág örülne ilyen nagy érdeklődésnek! A szf\Vn\AI 1)6 nemcsak a titín­l­d­elmű­, vetélkedő foga­tok száma, hanem a színvonal is egyre emelkedik a világverse­nyeken. Pedig a tavalyi igen magas szintű világbajnoki ver­sengés után a szakemberek többsége azt jósolta, hogy most néhány évi stagnálás követke­zik. Csak nagyon kevesen gon­doltak arra, hogy az idei EB-n még tovább élesedhet a küzde­lem. Ezeknek lett igazuk, hiszen az idén tovább bővült az érem­re esélyes csapatok száma. A Fekete-erdei csata előtt a papír­forma NSZK—Magyarország párharcot ígért. A bajnokságon aztán, nagy meglepetésre, a be­fejező akadályhajtás előtt az egy év alatt igen sokat fejlődő len­gyel csapat vezetett... S ebben az egyre erősebb nemzetközi mezőnyben a ma­gyar hajtók ismét bebizonyítot­ták, hogy jelenleg ők a világ legjobbjai: mind az egyéni, mind pedig a csapatbajnoki, aranyérmet elhozták. Ezután nem csoda, hogy az OB fordulóin igen sok külföl­di megfigyelőt láthattunk, aki azért jött, hogy ellesse a ma­gyar siker titkát. A már Meg nem pirkadt IllUSY, a Fekete-erdő fe­lett, amikor az EB második nap­ján a magyar hajtók beszálltak egy autóba. A hotel portása gyanakodva nézett a karikás szemű, álmos emberekkel elro­bogő autó után. Hajnali hat óra­kor a csapat reggelijénél kide­rült, hogy aggodalomra már nincs ok, hiszen az előző napi, a Muity-fogattal történt baleset miatt elmaradt pályabemutatót Bárdosék már a reggeli előtt pótolták. — Nem szóltam semmit — emlékszik vissza dr. Várady Je­nő, a sportág szakfelügyelője — amikor megtudtam, hogy a ver­senyzők néhány órai alvás­ után önszántukból elmentek megnéz­ni a pályát, de ekkor már sej­tettem, hogy a sorozatos bal­­szerencse ellenére nagy baj nem lesz a versenyen. A „titok” kutatásakor beszél­nünk kell az országos bajnok­ságról, amelyen a szakvezetés nagyon magas követelményt tá­maszt a versenyzőkkel szem­ben. Nem ritkaság, hogy egy­­egy bajnoki forduló terepverse­nye nehezebb, mint a világbaj­nokságon. Az igen magas baj­noki követelmények eredménye az, hogy az elmúlt évek alatt nagyon magas felkészültségű gárda alakult ki, amely olyan kedvezőtlen helyzetekből is ki­vágta magát, mint amilyen az ez évi EB első napja után ki­alakult. Ebben a sportágban lassan ne­hezebb lesz magyar bajnokságot nyerni, mint egy nemzetközi versenyt. Erről a magyar öttusa jó tíz évvel ezelőtti helyzete jut eszünkbe. Az öttusázók azonban akkor, az aranyak fényében megfeledkeztek az utánpótlás­nevelésről (most issza a sport­ág ennek a levét) — a fogat­hajtókról ezt nem lehet elmon­dani. Tervszerűen, szinte évente egy-egy fiatal versenyzőt dobnak a mély vízbe. ÚJONCOK Abonyi Imre, a UJUmiUA. Sportág kiemel­kedő hajtója, a magyar csapat vezéregyénisége sérülés miatt nem indulhatott az idei EB-n. Kiválása után többen leírták a magyar csapatot az aranyérem­re esélyesek közül. Miért sike­rült mégis megőrizni világelső­ségüket? Mert 1974-ben Bárdos György, 1975-ben pedig Muity Ferenc lé­pett a nemzetközi porondra. Dr. Várady Jenő tervei szerint jö­vőre — Bálint Mihály szemé­lyében — újabb újonca lesz csa­patunknak a világbajnokságon. A szakvezetés azonban a fo­lyamatos utánpótlás-nevelést nemcsak a hajtóknál, hanem „munkatársaiknál”, a lovaknál is fontosnak tartja. És hogy eb­ben sincs fennakadás, az a se­gítőkész gazdaságoknak és ter­melőszövetkezeteknek köszönhe­tő. Bárdos Györgynél például néhány hete három új szürke ropogtatja a zabot. VARÉR A versenyzők ez évi UrtULII. szereplését vizsgál­va az egyéni Európa- és ma­gyar bajnokról, Bárdos Györgyr­­ől elmondható, hogy egész év­ben kitűnő teljesítményt nyúj­tott és technikai tudása lassan megközelíti Abonyi Imréét. A bajnokság ezüstérmese, Fintha Gábor az EB-n jól mutatkozott be, ígéretes jövő előtt áll. Ösz­tönös tehetség Muity Ferenc, akinek viszont technikai tudása még nem megfelelő. Fülöp Sán­dor erőssége a díjhajtás, első­sorban gyenge számában, az akadályhajtásban kell fejlődnie. A rövid értékelésből is kide­rül, hogy a szép eredmények ellenére van mit tanulniuk haj­tóinknak és a sportág vezetői sem pihennek a babérokon. Jö­vőre központi követelményt dol­goznak ki a körzeti versenyek lebonyolítására, így akarják fej­leszteni az eddigi gyengébb szín­vonalú küzdelmeket. Kétségtelenül a jövő év leg­nagyobb feladata a kecskeméti világbajnokság megrendezése és a fogatok erre való felkészíté­se. Dr. Várady Jenő, a sportág „apostola” elmondta, hogy min­den eddiginél erősebb és inten­zívebb lesz versenyzőink fel­készülése a világbajnokságra, mert azt szeretnék, ha az ,,aranyhomokon” csak a ma­gyar hajlóknak teremne arany. Salánki Miklós A győztes csata színhelye. Bárdos György fogatával a festői szépségű Fekete-erdő előtt hajt el... (Alapffi Attila felvétele) I VÍZILABDA N­agyon együtt volt a gárda Egy Milánó környéki szállodá­ban hétfőn hajnalban még zú­gott a „Hajrá, Fradi!”, a „Ki a legjobb? — Ferencváros!” üte­mes kiáltás. A játékosok vagy századszor ölelkeztek össze, könnyektől csillogó szemmel, féktelen jókedvvel ünnepelték a kupagyőzelmet. Meg is érdemel­ték ezt az „önünneplést”, távol a szurkolóktól, attól a környe­zettől, ahol méltó körülmények lettek volna e nagy nemzetközi sikerhez. Az: előzmények: az FTC vízi­labdacsapata egy hét alatt meg­nyerte idehaza az MNK-t , jo­got szerezve ezzel a jövő évi Kupagyőztesek Európa Kupáján való indulásra is , és első lett Milánóban a KEK-ben. A se­lejtezőben és a középdöntőben mindegyik ellenfelét legyőzte a ferencvárosi gárda, a négyes döntőben is nyert a jugoszláv Kotor (9-7), valamint a nyu­gat-berlini Spandau (9-5) ellen, végül döntetlenre mérkőzött (7-7) az olasz Dumont Reccó­­val. A KEK négyéves történe­tében másodszor lett a zöld-fe­héreké a kupa. — Már a jugoszláviai közép­döntőben éreztem, hogy a Kotor lesz a legnehezebb ellenfelünk — mondta az edző, dr. Mayer Mihály. — Ott könnyebben győz­tünk ellenük, mint Milánóban. A döntőben felszabadultabban játszottak a jugoszlávok. Na­gyon nehéz volt két góllal nyer­ni, mivel a mieink most nem voltak olyan jó formában, mint Jugoszláviában. A Spandau gyengébb ellenfél, nem volt gond a legyőzésük, bár végig csak két góllal vezettünk elle­nük és csupán az utolsó percek­ben lett két szép góllal négy­gólos a különbség. Az olaszok ellen az utolsó mérkőzésre már úgy állhattunk ki, hogy egy ki­sebb gólkülönbségű vereséggel is a mienk a kupa. A Recco erőszakos, gyors csapat, de ala­csonyabbak, kisebb súlyúak, mint a mieink, ráadásul a sok kapott emberelőnyös helyzetü­ket sem tudták kihasználni. Rendkívül feltüzelten szálltak vízbe, mindenáron győzni akar­tak és ez az akarásuk nem egy sportszerűtlen jelenet előidéző­je volt. Ballának például el­törték az orrcsontját. (Fél éven belül másodszor. — A szerk.) A játékvezetők „termé­szetesen” semmit sem ítéltek ennél a jelenetnél sem. — Ha már a játékvezetőknél tartunk. Az elmondottak szerint ismét lényegesen több ember­előnyt kaptak az ellenfelek, mint a mieink. — Évek óta a nemzetközi élet­ben a magyarok a legjobbak, évek óta mindenki minket akar megverni, így történt ez most is. Sok emberhátrányt és négy­méterest kaptunk. A Spandau például négy négyméterest lőhe­tett ellenünk, és a­­ második ne­gyed végén már 7:0 volt a ki­állítási arány a javukra. De ezen a mérkőzésen is, és a többin is, nagyon fegyelmezetten, jól vé­dekeztek játékosaink a hátrá­nyos helyzetekben. Itt kell meg­jegyezni, hogy a fiúk példás hidegvérrel játszottak, nem hagyták magukat provokálni, fegyelmezetten tűrtek mindent. Páratlanul együtt volt a gárda. A kupagyőzelem egyik legfonto­sabb tényezője ez volt. — Egyénileg kiket emelne ki? — Mindenki nagyszerűen helytállt. Steinmetz dr. ragyo­góan védett és erre szükség is volt a sok emberhátrányos hely­zet miatt. A legkellemesebb meglepetés Fehér játéka volt. Mindig lőtt néhány fontos ak­ciógólt. Mire felfigyeltek rá a védők, már a hálóban is volt a labda. Wiesner rendkívül hasz­nosan játszott és az olaszoknak ejtett egy fontos gólt. Debre­­czeni eredményesen bombázott távolról. Müller és Szollár is lelkes, hasznos tagja volt a csa­patnak, ők is fontos gólokat sze­reztek. Balla remekül védeke­zett, Gerendást, sajnos, sokszor kiállították. Meg kell említeni az ellenfelek közül a jugoszláv Gopcsevicset. Nagyon nagy ví­zilabdázó. Az olaszoknál a két „sztár”, Simeoni és Ghibellini védőjátékos, elöl nem sok vizet zavartak, a többiek ügyesek, de lefoghatók. Egyébként olyan jól védekeztünk, hogy a három mérkőzésen mindössze két ak­ciógólt kaptunk. — Mik a további tervek? — Egy hét pihenőt kaptak a játékosok, mert az utóbbi idő­ben valóban sokat dolgoztak. Aztán elkezdünk készülni a de­cember 22-én, Ljubljanában megrendezendő Szuper Kupára, amelyen az ellenfelünk a BEK- győztes lesz. (December 18-án dől el, hogy melyik csapat. — A szerk.) Remélem, ugyanolyan lelkes, fegyelmezett lesz a csa­pat, mint Milánóban volt. Nem régen vagyok edző az FTC-nél, ezért nagyon megragadott az a bizonyos „Fradi-szív”, az az egyesületért hajtás, amit most itt tapasztaltam, és ami kevés más csapatnál van meg. Meg­ható volt. Feledtette azt, hogy a rendezők még ünnepélyes eredményhirdetést, bankettet sem tartottak. Úgy nyomták Steinmetz kezébe a kupát az öltözőben... Ókocsi) KEK

Next