Népsport, 1978. október (34. évfolyam, 238-263. szám)

1978-10-28 / 261. szám

4 NÉPSPORT CSELGÁNCS• Hatvan óra alatt hétszáz akció A szünetekben pingálóasszonyok és kékfestők... Miskolc — mint eddig már oly sokszor — ismét sportéletünk reflektorfényébe kerül néhány napra. November 17-től 19-ig ugyanis itt rendezik meg az ifjúsági és junior cselgáncs Európa-bajnokságot. Az esemény előkészítéséről beszélgettünk Sági Józseffel, a Magyar Cselgáncs Szövetség főtitkárával és Császár Zoltánnal, az agitációs és propaganda bizottság vezetőjével. — Hány ország csapata jelezte érkezését az Európa-bajnokságra? Pontos adataink vannak már — mondta Sági József. — Kedden ugyanis megérkeztek a Nemzetközi Cselgáncs Szövetségtől a végleges nevezési lisaták. Ezek szerint, 23 ország mintegy 260 cselgáncsozója érkezik az észak-magyarországi városba. Császár Zoltán, a szervezési munka fő irányítója azonnal érdekes statisztikai adatokkal szolgál. — A három nap alatt 650—700 mérkőzést bonyolítunk le. Körülbelül 3600 percig tartanak majd a küzdelmek, ez 60 órának felel meg. Ha minden mérkőzésen csupán egy-egy dobást vagy akciót mutatnak be a versenyzők, már akkor is közel 700 akció szerepel majd az EB műsorában. — Zavarba jönnének-e akkor, ha valamilyen oknál fogva a jövő héten kellene megrendezniük ezt a versenyt? — Erre, persze, nem készültünk fel, de a miskolci szervezőkben olyan kitűnő segítőtársakra találtunk, hogy ezt a problémát is minden bizonnyal megoldanák. A szállodaszobák biztosításától kezdve a verseny gyakorlati lebonyolításán át a versenyzők étkezési lehetőségéig mindenben készségesen segítenek — folytatja a beszélgetést a főtitkár— Ilyen, minden igényt kielégítő, lesz a közönség kiszolgálása is? — Azt szeretnénk — veszi át a szót Császár —, hogy a közönség ne „vágyódjon” haza a miskolci sportcsarnokból. Ennek érdekében mindent megteszünk, így például hideg-meleg ételeket árusító büfé áll majd a szurkolók rendelkezésére. A Sportpropaganda Vállalat árusítóhelyeket állít fel a folyosókon, ahol az EB-re készült emléktárgyakon kívül néhány meglepetés is várja a vásárlókat. Gondoltunk a külföldi vendégekre is, számukra igazán magyaros specialitással szolgálunk. Egy-egy pingálóasszony és kékfestő mutatja be tudományát a mérkőzések szünetében! — Milyen személyzet és technikai berendezés segíti a mérkőzések gördülékeny lebonyolítását? — Az EB-t három szőnyegen rendezzük. Mindegyik küzdőtérnél elektromos eredményjelző mutatja a mérkőzés állását. Ennek a gépnek a főpróbáját a Bp. Honvéd nemzetközi versenyén tartottuk, ahol osztatlan sikert aratott. Természetesen ehhez a berendezéshez megfelelően képzett kezelőgárda is járul. A közönség tájékoztatását három hatalmas demonstrációs táblával biztosítjuk, de aki jobban bízik saját szemében az a verseny színhelyén vásárolható műsorfüzetben mérkőzésről mérkőzésre vezetheti és ellenőrizheti a súlycsoportok pillanatnyi állását. — Az érdeklődők, mikor élvezhetik kedvenc sportágukat? — Naponta délelőtt tíz órakor kezdődnek a selejtezők. Kora délután bonyolítjuk le a középes az elődöntőket. A végső küzdelmekre délután öt órától kerül sor. Akinek tehát kedve és ideje van végignézni a mérkőzéseket, az valóban csak aludni jár majd haza — mondja befejezésül Császár Zoltán. Az persze, lehet, hogy a közreműködőknek még erre sem lesz idejük, hiszen egy nagyon sokáig emlékezetes EB-t szeretnének rendezni! (1. 1.) TÖMEGSPORT Csak beszélünk ?... — Mit tud az Edzett ifjúságért mozgalomról ? — De, kérem én a lakcímváltozásokkal foglalkozom — mondja kissé meglepődve Leiner Rudolfné, a VII. kerületi tanács előadója. — Hallott már a mozgalomról? — Hallani már hallottam. — A KISZ-gyűléseken nem ismertették? — Május óta még KISZ-gyűlésünk sem volt... Pétesffy Sándor utcai kórház rendelőintézetének előcsarnokában színes tábla: „Játsszunk! Sportoljunk! A rendszeres testedzés hozzátartozik az egészséges életmódhoz!" — Részt vesz az Edzett ifjúságért mozgalomban? — szólítjuk meg az egyik asszisztensnőt, ördög Ritát. — Nem elég nekem, amit naponta rohangálok a kórház és a rendelő között?! — És a vállalás? — A KISZ-gyűléseken néha szóba kerül, de nem tudom, hogy bárki is nevezett volna ... — Gyűjti a jelvényeket? — Sokfélét gyűjtök — válaszol Nádel János, a VILLTESZ Dembinszky utcai szövetkezetének kooperátora. — És az Edzett ifjúságért mozgalomban milyen fokozatot szerzett ? — Edzett ifjúságért-jelvény? Nem is hallottam róla. — Tudja, hogy a kerületben hol vannak nyitott sportpályák? — Nem, pedig ez engem is érdekelne ... A három rövid, de sokat eláruló beszélgetés után keressük fel a VII. kerületi KISZ- bizottság titkárát, Pécsi Andrást. — Elöljáróban hadd mondjak néhány szót a kerület jellemzőiről. Két négyzetkilométeren fekszik, zöld területe alig van, még zsebkendőnyi sem jut egy lakosra. Szabad hely nincs, új sportpályákat építeni nem lehet. A házak közti foghíjas részeken levő kispályákat pedig a lakók szemétlerakónak használják. — Ezek szerint sportélet sincs Erzsébetvárosban ? — Nagyszabású tömegsportrendezvényeket a kerületen belül alig tudunk szervezni. Szerencsére jó a kapcsolatunk a BKV Éterével, s a Knopp utcai pályát használhatjuk. — Hány KISZ-tag van a kerületben? — Közel harmincezer, de ebből ötezer található ténylegesen itt. A többi a főváros és az ország területén szétszórtan dolgozik, sőt még Orenburgban is. Erzsébetvárosban nagyon sok vállalatnak (Patyolat, Gedika stb.) van a központja, míg a telephelyek, a boltok Budapest szinte minden kerületében megtalálhatók. Újpestre vagy Budafokra csak az utazási idő másfél óra, így az emberek munkaidő után inkább haza igyekeznek, mint a sportpályákra. — A másik gond a kerületben a száz dolgozónál kevesebbet foglalkoztató üzemek — kapcsolódik a témához Lakos Ferencné, aki a tanfolyamon levő honvédelmi és sportfelelőst helyettesíti. — Ezek egyre inkább a szanálás, esetleg más vállalatokba való beolvadás felé sodródnak. A fiatalok új munkahelyet keresnek, így a korátlag egyre emelkedik, az idősebbeket pedig még nehezebb megmozgatni. — A kisüzemeket központilag szervezett sportrendezvényekkel próbáljuk felrázni — mondja ismét Pécsi András —, de nehéz az időpontokat és a helyeket úgy összeegyeztetni, hogy az mindenkinek megfeleljen. Ezeken a rendezvényeken egyébként nincs nevezési szint, bárki indulhat, akinek kedve van hozzá. Tapasztalatunk, hogy a játékos, könnyed versenyeket jobban szeretik, mint a vérre menő küzdelmeket. De, sajnos, a sportdélutánokon is mindig ugyanazokat az arcokat lehet láni. Mert nehéz már a sportolási igényt felkelteni, különösen felnőttkorban. És ennek oka egészen az óvodáig vezethető viszsza. A kerületben két óvodának van csak udvara, a többi első, második emeleten átalakított lakásban található, ahol az óvónéni rászól a kicsikre, ha kicsit mozgékonyabbak. Az iskolákban a kis tornatermek miatt kényszerből „divat” még mindig az utcai testnevelés óra. A gyerekek az aszfalton futnak, gimnasztikáznak és szívják a benzingőzös, füstös, kormos levegőt ... S ezek után aligha igénylik majd a rendszeres testedzést.♦ A három helyen szerzett tapasztalatainkat is megemlítjük a titkárnak. — Hát, igen — bólogat egyetértően Pécsi András. — A kerületben is megalapítottuk a mozgalom koordinációs bizottságát, ennek vezetője, Szabó Magda, a tanács elnökhelyettese. Magda néni azonban hosszú ideje kórházban van, így nem sokat tehet a mozgalomért. A vezető, irányító szervnek pedig a tanácsnak kéne lennie__ — Azért hadd kérdezzem meg — szól közbe Bakos Ferencné. —, ha valaki a KISZ-gyűléseken esetleg nem is hallott a mozgalomról, hát nem olvas újságot és nem néz televíziót? Mert a tömegkommunikáció szinte naponta foglalkozik az edzettség, a mozgás ügyével. És hát önmaguk — nem érzik? Nem érzik?! — Elnézést, a titkár teljesítette az Edzett ifjúságért mozgalom követelményeit? — Aranyjelvényt szaptam. Az „Edzett ifjúságért” először mint akció szerepelt a KISZ- vállalásokban. Eredményei, sikerei alapján bővítették mozgalommá és ez a KISZ-eseket is kötelezi. Persze, nemcsak őket... Beke Csilla N K TFM a Yankee Stádium né-CllLílu főterén, és unatkoztam. Pedig tudtam: ásítozásom valóságos szentségtörés. Akkor, október 15-én egész Amerika a televízió négyes csatornáját kapcsolta, az éjjel-nappal nyitva tartó üzletek egy része is bezárt, vagy éppen tévét nézett benne a főnök, a kiszolgáló, a pénztáros. Tehette, mert alig akadt vásárló, ötvennégyezer ember, ötvennégyezer boldog jegytulajdonos pedig itt szorongott, kiabált, énekelt, harsogott . .. A legnépszerűbb amerikai sportág, a baseball „világbajnoki” döntője folyt. (Ott ugyanis némi szerénytelenséggel világbajnokságnak titulálják az amerikai bajnokságot, amit, persze, érthetővé tesz az a tény, hogy ezt a sportágat sehol sem űzik olyan szinten, mint éppen Amerikában. Csupán a lóversenyek látogatottsága múlta felül 1977- ben a baseballét, a maga 40 millió nézőjével, összehasonlításul csak annyit, a mi „európai” futballunkat Amerikában ugyanakkor összesen hárommillióan nézték...) Erre a nagy mérkőzésre jegyet is csak napokig tartó utánjárással, és nem kis szerencsével szereztem. Először csak az impozáns Yankee Stadiumra voltam kíváncsi, arra a létesítményre, amely a szemközt lévő Harlem lakóinak ébredését varázsolja szebbé (vagy éppen keserűbbé? . . .). S amelynek csillogásán még az East River másik oldalán lévő negyed szürkesége, piszka sem fog .. . — Csupán egyetlen akadálya van, hogy szét mérkőzés között megnézze belülről is a pályát — világosított fel az igazgatói iroda alkalmazottja. — Az, hogy nincs biztosítása. És mi lesz, ha nézelődés közben eltörik a lába? Kaptam viszont „protekcióval”, s persze borsos áron, jegyet (biztosítással), akkor, amikor már régen kiírták a „Minden jegy elkelt"’ itt oly megszokott szövegét. Hogy ezzel a mosollyal a Volkswagen cég jár-ejobban, vagy a világ legjobban fizetett baseballjátékosa, Reggie Jackson?... Egyikük sem fizet rá az üzletre! AMERIKA, Reggie A mérkőzést bevezető körítés, az Amerikában, s főként a baseballon nélkülözhetetlen „show” még rám is hatással volt. Show — és nem cirkusz! Ez utóbbira (talán mert oly sokszor jelenik meg a cirkusz szó az európai sajtóban), roppant érzékeny minden sportág vezetése New Yorkban. „Mi a show-val a férjek mellett a feleségeket, a családtagokat akarjuk becsalogatni a különböző sportok nézőterére!’’ — mondják. HOL VOIJ MÉGSzoS0-kor már megkezdődött a műsor! Állatfigurába bújt szereplők, humoristák, szebbnél szebb idomaikat pillanatokra sem leplező hölgyek parádéja után egy civil és egy egyenruhás énekes, hangerősítők tömegének segítségével harsogta túl az amerikai himnusszal az addig túlharsoghatatlannak hitt szurkolósereget. És még mindig hol volt a kezdet! Bemutatták az ellenfél, a Kansas City játékosait. Európai labdarúgó életében összesen nem kapott annyi szitkot, mint itt egyetlen játékos egyetlen perc alatt, ötven- négyezer ember harsogta felváltva a ,,mocsok”, „embernyúzó”, „szemét”, „tetű” és egyéb jelző, kéz. Hogy aztán ezek ellenkezőjével tüntesse ki a New York-i jenkik csapatának tagjait.. . Amikor a jelenkor legjobb ütőjátékosának tartott New York-i Reggie Jacksonhoz ért a hangosbemondó, azt vártam, hogy a szurkolók szétszedik a stadiont, hogy a biztatás leírhatatlan méreteket ölt... És a szupersztár neve hallatán egy pillanatra elcsendesedett az aréna. S a hangzavar ezt követően is visszafogottabb volt, mint korábban . . . Elkezdődött a mérkőzés. Mit tagadtam, nem értettem a játékot. Csak később, utólag, a beavatottak szabálymagyarázata után vált érdekessé mindaz, amit láttam. Akkor értettem meg, hogy valóban nem akármilyen dolog a ,,dobó"-nak több mint százkilométeres sebességgel hajítani a labdát a harminc méterrel szemben álló „ütő” váll- és térdmagassága közé. Olyan módon, hogy az ne tudja eltalálni. És, persze, nem akármilyen dolog a másik félnek ugyanezt a labdát mégiscsak eltalálni, jó helyre ütni, nem akármilyen dolog a labda után rohanni, a megfelelő helyre továbbítani . . . Nem, valóban nem csoda, hogy ennyire rajonganak értük. De egyet a legpontosabb szabály-magyarázat után sem értettem meg. Jackson fogadtatását. A csendet. Vajon mi lehetett az oka? Aznap a televízióban, amely egész napját a baseballra áldozta, a két legnépszerűbb komikus, Bob Hop és Danny Kaye (utóbbit többször láthattuk a magyar mozikban is), minden idők legjobb baseballjátékosait kérdezte meg, mit szeretnek a legjobban ebben a sportágban? Show-hoz méltó módon, énekben válaszoltak. Az ..., money” (maii) kezdetű dallal. Vajon a pénzimádat tette ellenszenvessé Reggiet is? Egy-egy szupersztár évi kétháromszázezer dollárt keres, nem beszélve a reklámokból befolyó összegről. Vagy talán Reggie kora (harmincharmadik évében jár), netán fekete bőre kelt némi ellenszenvet a New York-iakban? A SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN Reggie „természetesen” rágógumit rágott, sűrűn igazgatta szemüvegét, mindenkit megnézett, szünet nélkül izgott-mozgott .. . Jómagam a kérdésemmel — amelyre itt feltehetően mindenki tudta a választ — legalább olyan feltűnést keltettem, mint maga a játékos: — Azt hittem, jobban szeretik . . . Két rúgás közt jött a tömör válasz: — Szeretnek. De nem mindig! Még mindig nem értettem. — Meleg van. Október közepén hetvenöt Fahrenheit. Mindenki tudja, hogy ilyenkor nem megy nekem. Minden idegesít. A fiúk hibái, a saját hibáim... Az újságírók kérdései! Nem erőltettem tovább a dolgot.. . Másnap azért kinyitottam az újságokat. Természetesen a „világbajnoki” döntőt ecsetelte valamennyi sportlap és a napilapok nagy része is. (A legnagyobb újságok csak azért nem írtak róla, mert sztrájk miatt ötödik heten nem jelentek meg.) És természetesen Reggie képe nézett vissza rám megszámlálhatatlan példányban. Nemcsak ütővel a kezében. A sportlapban éppen autót reklámozott, egy másik újságban csokoládét, amely egyébként az ő nevét is viselte! Az autóreklámon is, a többi reklámon is mosolygott. Ellentétben a világbajnoki döntővel! Igaz, ez utóbbi a nagy felhajtás. . a hatalmas juttatás ellenére sem jövedelmezhetett annyit, mint mondjuk a csokoládé ... Bocsák Miklós AMERIKA (I.) csak mosolyog XXXIV. 261. ♦ 1978. október 28 GYORSKORCSOLYA Kevesebb Több mint fél év telt el a gyorskorcsolyázók márciusi idényzárása után. Azóta keveset hallattak magukról, pedig már jócskán benne járunk az őszben. Ködösek a hajnalok, fázósak a reggelek, közelít a tél. Mit csináltak az elmúlt nyáron, mi az újság a gyorskorcsolyázók között? A válaszra a legilletékesebbet, Török Lászlót, a Magyar Jégsport Szövetség főtitkárát kértük fel. Főszerepben a kerékpár — Gyorskorcsolyázóink az előző évekhez hasonlóan, az egyesületekben készültek fel a nyáron az idényre — kezdte a főtitkár. — A száraz edzésben főszerepet kapott a kerékpár. Takácsról ez közismert, az idén is gyarapította sikereit ebben a sportágban. Rajta kívül Temesi, a múlt évi bajnok ugyancsak a BKV Előre színeiben, az 1090 m-es állórajtos időfutamban ért el komoly eredményt, megközelítette az I. osztályú szintet és szerepelt az országúti versenyeken is. Szorgalmasan kerekezett Simó is, míg Görgényi a tájékozódási futással „kacérkodott” a nyáron. A nők közül a tavalyi sprint- és összetett bajnokságon egyaránt győztes Nagy Zsuzsa is a kerékpározók táborát növelte, míg Gödör Emmit itt, a Kisstadionban a Volán edzésein naponta látom szorgalmasan futkározni. Szakosztály Nagykovácsiban — Elnökségünk az eltelt időszakban a jelenlegi három szakosztály közül a VM KÖZÉRT és a BSE munkáját tárgyalta meg. Megállapításunk, hogy a mindkét bajnokot adó VM KÖZÉRT- ben az eredményt elérők száma szűk, fokozottabb gondot kell fordítaniuk az utánpótlásra. A BSE folytatni kívánja a szintentartást, ez azonban mindöszsze hat minősített versenyzőt jelent, az utánpótlása kevés. Más problémák akadtak a Volánnál." A sajtóban is megjelent már az a rövid hír, hogy Martos György vezetőedző év végéig tartó szerződését a Volán felbontotta. A sportegyesület vezetői ezt elsősorban a szakmai irányításban jelentkező ellentétekkel indokolták. A nyár folyamán azután nyolc, elsősorban fiatal Volán-gyorskorcsolyázó jelentette be írásban a szövetségnek, hogy nem kíván a jövőben az egyesületben versenyezni. A kiváltak új egyesületet kerestek, és ennek eredményeképpen a Nagykovácsi versenyző Községi SE megalakította jeges szakosztályát, s a vezető edző Martos György lett. Megalakult tehát egy újabb szakosztály, amelybe azonban a Volánból kilépett versenyzők ebben az idényben nem igazolhatók át. Sürgős feladatnak tekintjük, hogy az új szakosztály vezetőivel megtárgyaljuk azt, hogy utánpótlás szervezésével tegyék életképessé a szakosztályt. A Volán élgárdája megmaradt, most a vezető edző Adelényi József, míg az utánpótlással Ihász Sándorné, a régi bajnoknő és Kutas Bálint fog foglalkozni. Kialakult a műsor — Rövidesen a száraz edzések mellett előtérbe léphetnek a jeges napok is — folytatta a tájékoztatást Török László. — A miskolci műjégpálya ünnepélyes megnyitóján, október 29-én, a műkorcsolya és a jégkorong mellett kispályás gyorskorcsolya-bemutatót is rendezünk. Ennek a külföldön már nagyon népszerű versenyformának, amelyben az ISU világbajnokságot is rendezett, a lebonyolítási rendje és szabályzata magyar fordításban már rendelkezésünkre áll. Kiváncsiak vagyunk a fogadtatásra. Talán az eddigieknél sikeresebben vonhatjuk be a vidéket is a gyorskorcsolyázásba. November 7-én pedig a hagyománynak megfelelően, az időjárástól függő területen, sor kerül a városligeti Műjégpálya, a gyorskorcsolyázó versenyek színhelyének megnyitására is. — A hazai idényt december 6-án, egynapos esti versennyel kezdjük meg. A főidény 1979. január 10-én a Budapest-bajnokság első napjával, indul, majd január 24—25-én az összetett, február 7—8-án pedig a sprintbajnokság kerül lebonyolításra. Két itthoni nemzetközi versenyt tervezünk: a hagyományos felszabadulási emlékversenyt január 31—február 1-én, a Volán Kupát pedig februárban. — Az idény előtt külföldre, Karl-Marx-Stadt-ba utaznak közös felkészülésre a Volán gyorskorcsolyázói, akárcsak a múlt évben. Terveinkben ezenkívül több nemzetközi verseny szerepel. Időrendben sorolom fel a színhelyeket: Zakopane, Svratka, Csíkszereda, Kirov, Varsó, Berlin, Ulánbátor. A nagyobb nemzetközi versenyein való részvételt elnökségünk újból meg fogja vizsgálni, de erre csak akkor lesz lehetőség, ha az egyedül számításba jöhető Temesi eredményei nemzetközi mércével mérve is megfelelőek lesznek. I. V.