Népsport, 1980. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-26 / 98. szám

XXXVI. 98. ♦ 1980. április 26 LABDARÚGÁS Az „elveszett nemzedék" és a többiek Tóth András, az Újpesti Dó­zsa sokszoros bajnokcsapatának meghatározó egyénisége, több­szörös válogatott játékosa 3200 métert képes futni 12 perc alatt. Vajon ez sok vagy ke­vés? És egyáltalán: mit jelent ez a több mint 3 kilométer? Mit bizonyít, milyen informá­ciót ad a labdarúgó képességei­ről? Így, első ránézésre nem sokat, elvégre neki nem kö­zéptávfutásban kell megméret­nie az olimpián, hanem a fut­­ballpályán kell bizonyítania. Csapatban, játék közben, szün­telenül változó körülmények kö­zött kell magasszintű teljesít­ményt nyújtania. Ha azonban arra gondolunk, hogy a sport­ág sikertelensége jórészt abból adódik, hogy éljátékosaink fi­zikai képességek dolgában alul maradnak a nemzetközi poron­don, akkor már nem mindegy, mit jelent ez a távolság. A 12 perces futás mérése nem egyéb információnál. Ez az úgynevezett Cooper-teszt. Azt mutatja: milyen a labdarú­gók alapállóképessége? Félre­értés ne essék: ha egy fut­ballista sokat tud futni, az még nem jelenti azt, hogy minden rendben, fizikailag tö­kéletes. Ez a korszerű lab­darúgásnak csupán az alap­ja. A játék jellege megkö­veteli, hogy ne csak sokat, ha­nem sokszor és gyorsan tudjon futni, képes legyen dinamiku­san ütközni, szüntelenül , felül­kerekedni a párharcokban, el­mozogni a védőktől, utolérni a támadókat, s mindezt 90 per­cen keresztül. Az, hogy újabban egyre-másra mérünk, statiszti­kákat készítünk, összehasonlító adatokkal kíséreljük meg fel­mérni a mérhetőt, csupán man­kó. Tudnunk kell, mire képe­sek labdarúgóink, hogy alkal­masint javítani lehessen a hiá­nyosságokat. Régebben az úgynevezett köz­ponti követelményrendszer alapján valamennyi élvonalbeli csapatunk játékosainak megha­tározott szinteket kellett telje­síteniük. Ez nem volt helyén­való, ugyanis ez a felmérési módszer nem differenciált kel­lőképpen. Nyilvánvaló, hogy labdarúgóink sem egyformák, mindegyikük más-más szintről indul. Az MLSZ edzőbizottsá­ga tavaly ősszel új elképzelések alapján kérte az egyesületeket felmérésekre. Ennek lényegét úgy foglalhatnánk össze, hogy mindenkinek önmagához képest kell fejlődnie. Tehát a cél:­időszakonként mi­nél jobb eredmény elérése a fizikai képességek szintjét jel­ző tesztekben. Melyek ezek? A már említett Cooper-teszt, amely az alapállóképességről ad információt, a 10X30 méteres futás, amely a gyorsasági álló­­képesség szintjét jelzi és a „le­­vél”-teszt, amely a labdával való bánni tudás mikéntjét mu­tatja meg sok és gyors futás közben. Ezek után vizsgáljuk meg, mit jelent Tóth András telje­sítménye. Ha önmagához mér­jük, akkor nem rossz ez a 3200 méter, hiszen az ezt meg­előző felmérésen csak 3100 mé­tert tudott futni 12 perc alatt. Régebben pedig — a legelső felmérés tanúsága szerint — csak 2900 méterre volt képes. Tehát a mai Tóth András 300 métert verne fiatalabb elődjé­re. És ilyen szintű fejlődést valamennyi újpesti labdarúgó fel tud mutatni, ami meg is látszik, hiszen élcsapataink, ha sok tekintetben alul is marad­nak a nemzetközi mezőnyben, a két félidőt már végigbírják. A fejlődés tehát nyilvánvaló. De álljunk meg egy pillanatra! Hallottak már önök Kelemen Miklósról? Nem, ő sem atléta, hanem a lila-fehérek ifjúsági csapatának tagja. Szintén közép­pályás, eredménye 3580 méter, s Németh József teljesítménye, ugyanebből a garnitúrából: 3550 méter! ők tehát majdnem leköröznék Tóth Andrást. De nemcsak ők. Az ifjúsági csa­pat átlagteljesítménye: 3290 mé­ter ... Mi erről a véleménye Várhidi Pálnak, az újpestiek vezető ed­zőjének? — Mindenképpen elgondolkoz­tató — mondta. — De nem higy­­gye, hogy megdöbbentenek ezek az adatok. Véleményem szerint sajátos generációs problémáról van szó. Annak idején minket soha senki nem mért fel, de meggyőződésem: jobb eredmé­nyeket értünk volna el. Ugyan­is fantasztikus alapokkal ren­delkeztünk. Egész nap rúgtuk a labdát a grundokon, futottunk fogadásból, birkóztunk, mond­hatni a természet gyermekei voltunk. Szerintem nemcsak technikailag, hanem fizikai ké­pességek terén is a világ élvo­nalába tartoztunk. Csakhogy a társadalmi változások alaposan átformálták a gyerekek élet­módját. Megszűntek a grundok, az iskolai elfoglaltság is megnö­vekedett, a srácok valamiféle szoba-életmódra kezdtek ráfa­nyalodni. Ezt az óriási különb­séget kellett volna az utánpót­lás-nevelésnek átvállalnia, erre azonban a sportág nem volt fel­készülve. S míg a labdarúgásban jelenleg élenjáró országok er­re rájöttek, s a grundok lehetőségeit felvállalták az egyesületek rendkívül jól szer­vezett utánpótlásbázisai, ad­dig nálunk még mindig az elavult módszerek szerint neve­lődtek a fiatalok. És labdarú­gásunk derékhadát képező játé­kosaink, ki kell mondanunk, nem kapták meg a szükséges alapokat! Ez szerintem a mai 26—30 éves nemzedék. Tőlük már nemigen várható jelentős fejlődés, csak kis lépésekben haladhatunk előre. Nem vélet­len, hogy azok a fiatalok, akik már új típusú követelmények szerint nevelődtek, előbbre tar­tanak. Jurácsik például köny­­nyedén teljesít 3400 méter fe­lett. De közülük sem érvényes ez mindenkire. A vidékről ér­kezett Kardos nyilvánvalóan nem kapta meg a kellő alapo­kat, hiszen fiatalember létére csupán 3200 méterre képes ... — És a gyorsasági állóképes­ség területén? — Az idősebb játékosok gyorsaságát alig sikerült fej­leszteni. A születetten gyors labdarúgók, mint Fekete vagy Nagy Laci jó eredményekre ké­pesek, de például Tóth András vagy Dunai Ede alig tud javul­ni. Örvendetes viszont, hogy míg régebben a 10X30 méteres futásban az első 3—4. és a 8—10. között nagy volt a különbség, újabban már a legtöbben képe­sek egyenletes teljesítményre. — Mi tehát a feladat? — Differenciálni kell! Az idő­sebb játékosoktól lépésenkénti fejlődést várok, megmondom őszintén, közel sem a világra­szóló eredmények jegyében. A fiataloktól viszont megkövete­lem, hogy­­ sokkal többet végezzenek, hiszen az ő múltjukra már alapoznunk kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy „az elve­szett nemzedék"’ végiglóghatja az edzéseket. Nekik is fogcsi­korgatva kell akarni a jobb eredményekért. És nem szabad engedni, hogy a fiatalokat a sa­ját kényelmes tempójukhoz „igazítsák”. Ennek már most megvan az eredménye. De hang­súlyozni szeretném: a ma lab­darúgásának megfelelő kérlel­hetetlen iramot és küzdőszelle­met kizárólag utánpótlás-neve­lésünk hatékonyságával érhet­jük el! Ehhez a legkorszerűbb módszerekkel kell felkészíte­nünk fiataljainkat, javítanunk kell létesítményhelyzetünkön és az utánpótláscsapatok segédesz­köz ellátottságán is. De nem utolsósorban meg kell oldanunk, hogy az iskola ne vonja el any­­nyira a gyerekeket a focitól. Szerintem ehhez nálunk és or­szágszerte is meg kell szervez­ni a labdarúgóosztályokat, sőt a labdarúgókollégiumokat is. Az itt felnövekvő gyerekek alapjai már mindenképpen elegendőek lesznek a világszínvonalhoz. Mint láttuk, az ifjúsági játé­kosok már most többre képe­sek, mint a felnőtt csapat tag­jainak nagy része.­­ A jelenlegi szervezeti kere­tek mennyire­­adnak biztosíté­kot a jobb alapokhoz? Varga István, az U. Dózsa utánpótlás-szakágvezetője vála­szolt: — Felmérési eredményeink valóban nem a legrosszabbak. Ezek azonban csak tesztek, in­formációk. Nem szabad enged­ni, hogy öncélúvá váljanak. Az említett 3290 méteres átlag fél év alatt alakult ki. 100 méter­rel hátrábbról indultunk. Elég jó fejlődést mutat, de ezt nem hosszantartó futásokkal értük el, hanem edzésjátékokkal. Ezek közül az egyik legdöntőbbnek a 40 perces, kétérintős non­stop játékot tartom. Hét-hét labdarúgó végzi egész pályán. Szinte észre sem veszik és ug­rásszerűen nő a teljesítményük. Hogy jobbak lesznek-e fiatal­jaink alapjai? Mindenképpen, hiszen valamennyi utánpótlás­korosztályban sokkal magasab­bak a követelmények, mint a korábbi években voltak. Az a srác, aki ezt az edzésmunkát becsülettel végigcsinálja, jóval szélesebb alapokkal ké­szülhet az első csapatban, min­t a jelenlegi élvonal képviselői. Egyet azonban még szeretnék hozzátenni: ez csak a keret. Valódi értékkel kizárólag ak­­kor bír, ha valamennyi után­­pótlásedzőnk szívvel-lélekkel tevékenykedik az ügy érdeké­ben, s az igazi sikereket nem áldozzák fel a pillanatnyi, csa­lóka eredményekért. Talán az elmondottak tükré­ben már nem is olyan érthe­tetlen, miért nem képes hosszú évek óta a leg­jobb klubcsapatunk igazi nem­zetközi sikerekre. Ezért is biz­tató a jobbra törekvés, s ha nem is látványos az előbbre lé­pés, a lila-fehérek elindultak a világ élvonalának követelményei felé. S ha ennek eredményei a közeljövőben még nem is mu­tatkozhatnak meg, szeretnénk reménykedni abban, hogy a most felnövekvő generáció már nem lesz „elveszett nemzedék”. Szabó Illés ­ Kinyitották a kaput a fiatalok előtt Hungária körúti változások A mérkőzés pompás tükör. A szurkoló, főleg ha lelkes, már kimegy az előmeccsre. Figyeli az első csapatból kikerülteket, s árgus szemmel követi a fiata­lok minden mozdulatát. Szom­baton mi is azzal az eltökélt szándékkal mentünk a Hungá­ria körútra, hogy górcső alá ve­gyük a mai MTK-VM fiataljait. Kertész, Boda és társaik A fiatalítást a kényszer szül­te vagy átgondolt tervszerűség? Az első csapatban ugyanis az utóbbi hetekben felbukkant né­hány új név. Nem kis meglepe­tést keltett, hogy Mezey György vezető­edző nem félt a kocká­zatvállalástól, s egyszerre két­­három játékosnak is bizonyítá­si lehetőséget adott. Mezey szavai megfontoltságot sugároznak: — Szó sincs kényszerhelyzet­ről, csupán nyugodtan ki kellett várni azt az időt, amely a leg­alkalmasabb kísérletezésre. Ta­valy nagy bajban voltunk, biz­tosítani kellett az NB I-ben maradást. Most tavasszal rosz­­szul rajtoltunk idehaza. Jelen­leg a középmezőnyben vagyunk, azt mondhatnám, nyugodt, iga­zán alkotó a légkör. Miért ne próbálkoznánk? Mezey szerette mindig a fia­talokat. Van érzéke ahhoz, hogy a legjobb időben dobja őket az első vonalba. Elég, ha Törő­­csik és Lazsányi példáját emel­jük ki a BVSC-nél. De sorol­hatnánk a neveket. Most újakat tanul a közönség a Hungária körúton: Kertész, Boda, Bog­nár, Fodor, Cseke, Paksi. Új hullám? Óvatosan bánik az edző a jel­zőkkel : — Erről még nem beszélhe­tünk! Az tény, hogy ezek a fiúk tehetségesek, nyíltak, de körültekintően kell szerepeltetni őket. Nem lehet egyszerre min­denkit betenni és felborítani a belső egyensúlyt! Időre, türe­lemre van szükség! Közben a szurkoló győzelmet akar! Nem nagyon méltányolja a távlati terveket. Nálunk most az elnök­től kezdve mindenki egyetértett a fiatalítás gondolatával. Sőt nemcsak ezzel, de magával a gyakorlati végrehajtással is. Ez a körülmény megkönnyíti a fiatalok fejlődését. És néhá­­nyuknak egyre erőteljesebben bontakozik ki a tehetsége. Folyamatosan és bátran! — Kertész, a hátvédünk, most már hetek óta jól játszik. Ezért szerepeltetem állandóan — mondta Mezey. — Boda is rend­szeresen helyet kap a csapat­ban. Fodor egészen biztosan ját­szik a tavaszi idényben. Ő jobb­szélső. Van benne fantázia, Cseke szélsőhátvédben és beál­lásban is hasznos ember lesz. Bognár és Paksi a középpályán bizonyíthatja tehetségét. És van egy nagyon ügyes kis kapusunk is, Pleskó. A tartalékban fel­váltva véd Brünyivel. Ők heten a jövő, s bizonyos értelemben véve már a jelen emberei. Hosszú idő után tehát szemlé­letváltozás tanúi lehetünk a Hungária körúton? Úgy tűnik, igen. Az említett fiatalok többsége saját nevelés, egy-két fiú pedig ifiként került a klubhoz. Ma már elfogadott elv, hogy azok a srácok, akiket 14—16 évesen igazolnak és ott is maradnak, alapjában véve saját nevelésű fiatalnak számítanak. De — és itt van egy gond, ami mindenütt nagyon élő té­nyező ma is. Sokszor szívesen adnak túl, tehetséges, saját ne­velésű játékoson a vezetők, hogy megszerezzenek egy idegent, aki még annyit sem tud, s akit valójában nem is ismernek. — Hibás szemlélet, s bárme­lyik klubnál dolgozom, magam is hadakozom ellene — mondta Mezey. — De, és ez is tény, akkor lehet támaszkodni a fia­talokra, a saját nevelésre, ha megvan a szilárd felnőttbázis. Nos, ez most megteremtődött az MTK-VM-nél. Akiket majd ki­cserélünk a saját fiatalokkal a későbbiekben, azok „perifériás" emberek ma a csapatban. A problémás játékosoktól szívesen válunk meg, és cseréljük fel őket lelkes, tettre kész fiata­lokkal. A taps már nekik is szól A Videoton ellen az első és a második csapatban szinte vala­mennyi fiatalt szemügyre ve­hettük. Részt vállaltak és kap­tak mindkét győzelemben. Ker­tész nagy csatát vívott a ta­pasztalt Tieberrel, Boda, ha rövid időn át is, igyekezett pó­tolni Borsót. A tartalékban Pleskó, Bognár, Paksi, Fodor jó teljesítménnyel hívta fel magá­ra a figyelmet. A vastapsból nekik is kiju­tott, őket is várták a Videoton elleni meccs után a kapunál a leglelkesebb MTK-VM-szurko­­lók. Ha tanulékonyak, szorgal­masak, lelkesek maradnak, és lesz tartásuk a felnőttek között, akkor még sok hasonló élmény részeseivé válhatnak. V. B NÉPSPORT 3 ­ Az Újpesti Dózsa edzője, Várhidi Pál tovább javuló játékot és győzelmet vár a Békéscsaba ellen. A vendégek együtteséből az előzetes közlés szerint hiányzik Pásztor, Kerekes A., Csepregi, Hódi és Vágási.­­ A Bp. Honvédban továbbra is Esterházy a közép­csatár. A vendégek a szerdai MNK-siker után nem változ­­tatnak . A Vasas MNK-döntőbe jutott csapatát szerepelteti, a Tatabányából ketten hiányoznak. P. Nagy eltiltása, Udvardi pedig két sárga lapja miatt nem játszhat. • A Volán ellen tartalékos lesz az MTK-VM. Borsó és Sebestyén még a Videoton ellen megsérült, Borsó nem játszhat, s valószínűleg Sebestyén sem. Vági kerül az együt­tesbe, s Boda kezdőemb­er le­sz.­­ A MÁV Előrében Rábaközi és Bruder csak kispados lesz. Az FTC-ben játszik a meggyógyult Nyilasi. A sérült Tepszicset Jancsika helyettesíti.­­ A Rába ETO játékosa, Pardavi két sárga lapja miatt nem szerepelhet. Pölöskei pénteken még lázas volt.­­ A PVSK-ból kimarad Bódog és Szász, helyükre Kaszás és Németh kerül. A Videoton tartalékos lesz. Ko­vács L., Burányi és Karsai megsérült a legutóbbi forduló­ban, így nem játszhatnak.­­ A DMVSC ötödik hónapja nem nyert odahaza! Most szeretné otthon tartani a két pontot az FTC ellen. A ven­dégeknél bemutatkozik az ifjúsági Simon. Az NB I állása A 26. forduló (május 3., szom­bat) műsora: FTC—Vasas és Bp. Honvéd—II. Dózsa a Nép­stadionban, ZTE—DMVSC, Vi­deoton—Békéscsaba, Dunaújvá­ros—DVTK, PVSK—MÁV Előre, Tatabánya—STC, Volán—PMSC, MTK-VM—Rába ETO. Rákosi Gyula (az FTC volt válogatott csatára) tippel, tippel: I. Dózsa—Békéscsaba 1 Bp. Honvéd—DVTK 1 Vasas—Tatabánya 1 Volán—MTK-VM x MÁV Előre—FTC 2 Rába ETO—PMSC X PVSK—Videoton 2 Debrecen—LTC 2 ZTE—Dunaújváros : 1. Bp. Honvéd 2. FTC 3. Vasas 4. Ú. Dózsa 5. Videoton 6. Tatabánya 7. ZTE 8. MTK-VM 9. Békéscsaba 10. DVTK 11. PMSC 12. Debrecen 13. Rába ETO 14. Volán SC 15. Dunaújv. 16. STC 17. MÁV Előre 18. PVSK 24 13 8 3 48-30 34 24 12 7 5 57-37 31 24 10 9 5 52-36 29 24 12 5 7 51-43 29 24 12 5 7 44-37 29 24 10 7 7 36-32 27 24 8 9 7 35-32 25 24 9 7 8 37-36 25 24 7 10 7 41-43 24 24 10 3 11 34-30 23 24 7 8 9 37-28 22 24 610 8 28-29 22 24 10 212 41-45 22 24 7 7 10 29-44 21 24 510 9 34-38 20 24 5 8 11 24-35 18 24 6 6 12 23-44 18 24 3 7 14 20-52 13 A így kezdenek­ ­. DÓZSA-BÉKÉSCSABA Megyeri út, 19. V: Mohácsi (Varga J., Tar) 0. Dózsa: Kollár - Kolár, Dunai, Schumann, Tóth J. - Kardos, Kiss, Tóth A. - Fazekas, Törőcsik, Fekete. Békés­­csaba: Győrfi — Zsömbörgi, Láza, Kőhalmi, Zsíros — Ba­­ran, Tisza, Pogács - Lipták, Kurucz, Budavári. BP. HONVÉD-DIÓSGYŐR Kispest, 17. V: Pádár (Bay, Koszó) Bp. H­onvéd: Gujdár — Paróczai, Kocsis, Garaba, Varga - Pál, Nagy, Dajka - Bodonyi, Esterházy, Kozma. DVTK: Veréb — Szántó, Salamon, Kutasi, Kádár — Oláh, Fükő, Tatár - Borostyán, Szlifka, Fekete. VASAS-TATABÁNYA Fáy utca, 17.30. V: Urbán (Pálvölgyi, Balázs) Vasas: Mészáros — Török, Somogyi, Komjáti, Rácz — Müller, Hegedűs, Zombori - Birinyi, Kiss, Váradi. Tata­bánya: Dombai — Szabó, Lakatos, Emmer, Knapik — Ba­rabás, Csapó, Tóth - Kovács, Schmidt, Hermann. VOLÁN-MTK-VM Czabán Samu tér, 17. V: Lauber (Kiss G., Simon J.) Volán: Kovács L. - Martos, Hatvanger, Ebedli, Márkus - Seres, Sebők, Forintos - Németh, Juhász P., Magos. MTK-VM: Gáspár - Kertész, Turner, Varga, Egervári -Kovács B., Vági, Boda - Morgás, Fülöp, Pécsi. MÁV ELŐRE-FERENCVÁROS Székesfehérvár, 17. V: Szává (Kovács L, Koródi) MÁV Előre: Paulusz Gy. - Szőke, Szabó, Meggyes, Tóth - Sugár, Ambrus, Lechner — Litvik, László II, Úr. Ferenc­város: Zsiborás — Jancsika, Judik, Rab, Major — Nyilasi, Ebedli, Mészöly — Pusztai, Szokolai, Pogány. RÁBA ETO-PMSC Győr, 17. V: Jaczina (Huták, Dudás) Rába ETO: Palla - Csonka, Lipót, Baumann, Magyar - Hannich, Onhausz, Póczik - Szabó O., Mile, Glázer vagy Pölöskei. PMSC: Katzirz - Tapaszti, Torna, Róth, Kincses - Lutz, Schulteisz, Dárdai - Kardos vagy Kerekes, Dohány, Nagy. PÉCSI VSK-VIDEOTON Pécs, 17. V: Győri (Geiger, Lázin) PVSK: Győri - Huber, Tallósi, Grünwald vagy Szabó, Németh — Szőcs, Kaszás, Tóth, Kresz - Baumholczer, Hor­váth. Videoton: Disztl P. - Nagy III, Kovács J., Végh, Horváth - Burcsa, Csongrádi, Vadász - Májer, Szabó, Tieber. DEBRECEN-SALGÓTARJÁN Debrecen, 17. V: Tátrai (Nagy B., Nyári) Debrecen: Lukács — Kiss, Garamvölgyi, Szigeti, Halla — Somogyi, Feledi, Menyhárt - Tímár, Dukai, Jankovics. STC: Szűcs - Cséki, Kegye, Mákos, Kovács J. - Kajdi, Juhász, Földi - Biró, Simon, Berindán. A ZTE-DUNAÚJVÁROS mérkőzést vasárnap 17 órakor játsszák.

Next