Népsport, 1980. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-26 / 98. szám
4 NÉPSPORT KÉZILABDA Nincs már százszázalékos (Folytatás az L oldalról) Azaz, a piros-fehérek nem bírtak a ferencvárosiakkal, mert hát — a három tavalyi érmes legyőzése után — ennek a találkozónak ők voltak az esélyesei. De akár úgy is mondhatjuk, hogy az FTC nem bírt a Honvéddal, hiszen Szilágyiék szinte végig vezettek a rangadón, s talán egy kicsivel közelebb álltak a győzelemhez. A pontosztozkodás végül is igazságosnak mondható. S ezzel a döntetlennel szorossá, nagyon szorossá vált az élmezőny. Az egymással „remiző” s így hétpontos két éllovas mögött négy csapat is hat ponttal áll. Nincs köztük azonban sem a tavalyi bajnok Tatabánya, sem a bronzérmes Szeged — de ez talán már nem is meglepetés... FTC—BP. HONVÉD 23-23 (14-12) Lőrinci Sportcsarnok, 600 néző. V: Haide, Tekauer. FTC: LETTNER — FODOR 7/5 (1/1), Kovács II 3/1, dr. Mikus 2/1, Szilágyi 4/2, Csizmadia 10/4, Szabadíts 5/2. Cs: Hoffmann P. (kapus), Tenke S. 9/3 (9/8). Edző: Horváth István. Bp. Honvéd: Jegenyés — TENKE E. 3/3, Cseri 4/2 (1/0), Nagy R. 1/0, Illés 1/0, Kovács P. 17/7, KENYERES 6/3. Cs: Oláh Z. (kapus), Őri 14/8 (8/6), Szőke 0/0. Edző: Kovács László. A játékosok neve után: összes tiszta lövés/összes gól; zárójelben: őszes hétméteres/hétméteres gól. Kiállítások: 8, ill. 6 perc. Gólszériák: 10—17. p.: 3-3, 7-3 (1), 45-48. p.: 18-15, 18-18, 54-60. p.: 22-20, 22-23 (1). Az izgalmak a hajrában sűrűsödtek! A szinte végig vezető FTC-t az 57. percben befogta a Honvéd (22-22). Aztán — már a 60. percben — Honvéd-hetes, őri csuklóból lő. Lettner „spárgázik”. És kirúgja a labdát, őri kezébe, őri újra lő. Erősebben, mint az előbb. A másik sarokba. Gól. Vezet a Honvéd. Aztán folytatódik a „hetes-dráma” — a másik oldalon. A ferencvárosi Tenke kivár, aztán nagy mozdulattal lő. Repül a labda. Jegenyés is. A kapus beleér a labdába, de az mégis tovább folytatja útját. A háló felé. Jegenyés mégegyszer beleér. Tíz centivel a gólvonal mögött. Igazságos döntetlen. ÓZDI KOHÁSZ—RÁBA ETO 15-14 (6-8) Ózd, szabadtéri pálya, 1500 néző. V: Grandjean, Karsai. Ózd: Bikkl — Kovács L. 1, SIPOS 1, SALLAI 2, Benei 5 (3), Fekete 3 (8), Gráf 2. Cs: MEDGYESSI (kapus), Bessenyei 1, Németh, Pribék. Edző: Petróczi Lajos. Rába ETO: JAKAB — Iváncsik 1, Pelikán 4 (1), Kádár, Balogh I. 1, SAMODAI 7 (1), Csicsai. Cs. Oross (kapus), Nyikos 1. Edző: Ajtony Ákos. Kiállítások: 22 perc. Az eredmény alakulása: 20. p.: 5-6. 40. p.: 8-9, 49. p.: 11-10. A végig rendkívül ideges hangulatú, kemény mérkőzésen a nagy lelkesedéssel játszó hazaiak a hajrában fodították a maguk javára a mérkőzést. PÉCSI MSC—TATABÁNYAI BÁNYÁSZ 22-21 (10-12) Pécs, Városi Sportcsarnok, 1503 néző. V: Lázár, Veszter. Pécs: Kovacsics — Kőszegi 5 (4), Kedves, Kovacsik 1, ENDRÉDI 2, Füzesi, Hegedűs 2 (1). Cs: Gerdesics (kapus), Kovács T. 5 (2), KOLESZÁR 2, HUNYADI 5. Edző: Moró Gábor. Tatabánya: Szabó L. — Básti 2, GUBANYI 8, Wohner 2, Katona, PÁL 7 (1), Kontra 2 (1) Cs: Vincze (kapus), Mészáros, Pánovics, Bognár, Babos. Edző: Albrecht Miklós. Kiállítások: 6. 111. 2 perc. Az eredmény alakulása. 9. p.: 2-6, 42. p.: 15-15. Óriási küzdelmet láthatott a pécsi közönség! A nagy lelkesedéssel küzdő PMSC-nek a hajrában sikerült fordítania. Döntőnek bizonyult, hogy másfél perccel a befejezés előtt egygólos hazai vezetésnél a pécsiek emberhátrányból (!) dobtak újabb gólt. DEBRECENI DÓZSA— BP. SPARTACUS 35-20 (18-12) Debrecen, Szabadtéri pálya, 1000 néző. V: Lengyel, Mayer. Debrecen: SZABÓ I. — Takács L. 7, KORDÁS 8 (2), DR. SÜVÖLTÖS 7, KORMOS 6, Molnár F. 5, Garzó 2. Cs: BÍRÓ (kapus), Péter J. Edző: Benyáts Balázs, Bp. Spartacus: Tamás — Szabó J. 3 (1), Mocsiai, Jánovszki 2, Makai 3, Molnár Gy. 1, SÁFRÁNY 6. Cs: Káldy (kapus), Tiba 4 (2), Lovrek, Szentmihályi 1. Edző: Biró Károly. Kiállítások: a Debrecennél 4 perc. SZEGEDI VOLÁN—VASAS 27-17 (14-11) Szeged, Városi Sportcsarnok, 1000 néző. V: Kiss L., Papp I. Szeged: Farkas — Dobó 4 (1), LELE 7 (1), Hubai, SZABÓ L. 7 (2), Oláh B. 3, CZOMBOS 4. Cs: Bartalos Z. (kapus), Barabás 2, Tábori, Balogh L. Edző: Buday Ferenc. Vasas: Bálint — Madarassy 2, Lakatos 3, Ripka I. (1) Cs: Nargang (kapus), Egervári, Tepliczky, Molnár G. 6 (2), Körmendi. Edző: Bencsik Ottó. Kiállítások: 6, ill. 2 perc. Az eredmény alakulása: 14. p.: 6-4, 17. p.: 6-7, 23. p.: 10-7... ELEKTROMOS—U. DÓZSA 27-17 (10-7) Fáy u., 300 néző. V: Hucker, Hummel. Elektromos: BAKOS — PAKSY 4, Tavasz 8 (5), VASS S. 5, Zalai, Hercelendi 4, Kovács I 2. Cs: Kováts P. (kapus), Vass K. 2, Holczer 1, Balogh I. 1. Edző: Hunyadkürti János. V. Dózsa: Krizsán — Tóth K. 3, URSZULY 5 (1), Baval 4 (1), Hekker, Bicsovics 3 (1), Tóth J. 1. Cs: B. Molnár (kapus), Kólya, Rigó is. Edző: Dékán Rezső. Kiállítás: az Elektromosnál 2 perc. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA A FORDULÓ VÁLOGATOTTJA LETTNER (FTC) — PAKSY (Elektromos), GUBANYI (Tatabánya), DR. SÜVÖLTÖS (Debrecen), ENDRÉDI (Pécs), SAMODAI (Rába ETO), KENYERES (Bp. Honvéd). 1. FTC4 3 1_ 100- 897 2. Bp. Honvéd4 3 1 93- SS7 3. Elektromos4 3— 1 ICO- 826 4. Ózd4 3— 1 89- 726 5. Rába ETO4 3— 1 86- 706 6. Debrecen4 3—1 96- 826 7. Pécs4 2— 2 88- 944 8. Szeged4 1— 3 85- 842 9. Tatabánya4 1— 3 86- 912 10. Bp. Sport.4 1— 3 99-1122 11. U. Dózsa4—— 4 85-107— 12. Vasas 4——4 67-103— EVEZÉS Remények Szegeden — Most én vagyok a legboldogabb sportember a világon! — sugárzott Soós István, amikor legutóbb Szegeden találkoztunk. Ez a hófehér hajú, napbarnított arcú sportember több mint fél évszázada van kapcsolatban az evezőssporttal és amióta a második világháború valamennyi szegedi víziházat, evezős hajót elpusztított, rendíthetetlenül és szívósan küzd azért, hogy ebben a Tiszaparti városban újra a régi rangjára emelje az evezőssportot. Derűlátónak sokszor láthattuk az evezősök vezető edzőjét az elmúlt évtizedben, de boldognak csak ritkán. Az utóbbi években inkább panaszra, mint dicsekvésre volt oka, pedig nyugdíjba vonulása óta minden idejét és energiáját kedves sportága fellendítésére áldozta. A SZEOL AK-ban működő evezősszakosztály nem sok támogatást kapott, egy fedél alatt volt a kajakozókkal és ez a társbérlet nem bizonyult mindig békésnek... Végre tavaly átvette a szakosztályt a Szegedi Vízügy SC és azóta az evezősök szerencsecsillaga emelkedőben van! Megépült az újszegedi oldalon, az új híd lábánál egy gyönyörű klubház, csónaktároló. — Mindig mondtam, hogy csak akkor kaphatunk erőre, akkor haladhatunk végre, ha szakosztályunk különválik a kajakozóktól. Elmérgesedett köztünk a viszony, szinte csak megtűrtek voltunk a csónakházban Utánpótlást is nehezen szereztünk, hiszen az eredményes kajak-kenu sport sokkal népszerűbb a fiatalok körében, mint az evezés — mesélte Soós István, mialatt körbevezetett az új klubházban. — Eddig olyan messze voltunk a város központjától, hogy a szegediek alig láttak evezést a Tiszán. Most itt vagyunk a város szívében, attól is sokat remélek, hogy a jövő-menő emberek újra megszokják az evezőshajók látványát a Tiszán! Már a klubházat övező, még elvadult, hatalmas, öreg fűzfákkal benőtt területen járunk. — Itt hamarosan kispályák, játékterek épülnek — mutatott körbe kísérőm. — Új egyesületünkben olyan támogatást, segítséget, figyelmet kapunk, amilyenben eddig még soha nem részesültünk! Az új klubházban kulturált körülmények közé kerültünk és nem tudok olyat kérni a vezetőktől az evezősszakosztálynak, amit meg ne kapnak tőlük. Legjobban annak örülök, hogy az újszegedi terület teljes egészében a mi „vadászterületünk” lett. Annyi gyerek jelentkezett máris a szakosztályunkba, hogy le kellett állítani a felvételt, mert több fiatalt nem tudunk elhelyezni. Alig több, mint egy éve kerültek a szegedi evezősök a Vízügy sportegyesületébe, máris számos jel mutatja, hogy gondos gazdára lelt sokat hányódott szakosztályuk. A sportág lehetőségei — elvben — eddig is kitűnőek voltak, a Tisza, a holtágak evezésre csábították, hajók tekintetében sem álltak rosszul az evezősök, most készül a nemzetközi versenyek rendezésére alkalmas versenypálya is. Szeged mégsem volt eddig az evezőssport erős bázisa. Egy séta a Vízügy szép, új vízitelepen, egy pillantás Soós István elégedettségtől sugárzó arcára és erősödik bennünk a remény, hogy már nem soká kell várni arra, amit a sportágért évtizedek óta munkálkodó sportember oly sokszor megígért: „Lesz még nagy a szegedi evezés!”. TERMÉSZETJÁRÁS Hátulgombolósan, hátonhomoréban Túrák - gyerekeknek is Szorgalmasan rohannak az égbolton a szürke esőfelhők. Hűvös északi szél tereli őket és a hőmérő higanyszála csupán néhány fok pluszra szökik. Csuda jó indulattal lehet csak kirándulóidőnek elfogadni az április végi vasárnapot. Aki azon gondolkodik, megtartják-e a hét közepén meghirdetett túrákat, egyesegyedül a riporter. A túrázóknak eszük ágában sincs vitázni az időjáráson, inkább dacszövetséget kötnek „ő zordságával”. Mindig győzedelmeskednek Biztos, ami biztos, megkérdeztük Székely Tamást, a MOM Sportklub természetjáró-szakosztályának vezetőjét: az esős, zord vasárnapon megrendezik-e a túrát? — Miért ne?! Mi minden évszakban túrázunk, ilyenformán mindig győzedelmeskedünk az időjárás felett. A 200 szakosztálybeli tag igényli a heti vízi-, magashegyi, illetve gyalogtúrákat. Hozzák ismerőseiket, hozzátartozóikat és boldogok vagyunk, ha újabb hódolót nyerünk meg a természetnek. A 44 túravezetőnek van tehát dolga az újabb és újabb hazai, illetve külföldi útirányok megtervezésével. Mint a szakosztályvezető elmondta, hat esztendővel ezelőtt bővült a túrázók köre a gyerekekkel. A természetbarát házaspárok kérték, tervezzenek kisgyermekeik részére is könynyebb túrákat. És a tapasztalat szerint ezek sikerülnek a leghangulatosabban. Sajnos, az országban kevesen viselik szívükön a legkisebbek természetjárását, pedig köztudott: a gyerekeket a jó szokások elkísérik egész életükön ... Kettő közül a könnyebbik Nyolc óra. A Moszkva téri, szélvédett sarkok már foglaltak : hátizsákos, melegítőbe, anovákba öltözött emberekkel. A sok-sok csoport mind másfelé indul. Egy azonban biztos: a budai hegyekbe. A villanyóra körül néhány szülő topog, sok-sok kisgyerekkel. Eltéveszteni sem lehet, ők a MOM hirdette gyermektúrájának résztvevői. A túravezető ezúttal Nagy Gézáné. Az útra elkísérte három leánya, Emmi, Orsolya és Ildikó. Régi túrázók, hátulgombolásban, hátonhordozóban kezdték. Emmi toboroz. Pillanatok alatt kiszúrja a metróból özönlő tömeg közül azokat, akiket ismer, akiket várnak. Jó barátként köszönti dr. Személyi Kálmánt, a nyugdíjas tanárt. — Kálmán bácsi mindig velünk jön, a gyerektúrázókat választja útitársnak — magyarázza a kislány. — Persze, hogy veletek tartok, elfelejtetted a foglalkozásom? T évődik Emmivel a pedagógus, azután következik a röpke vasárnapi vizsga. — Láttál már mikroszkópot? — Igen, apa irodájában. Belenéztél? — Igen. — Mit láttál? — Döglött baktériumokat. A kislánynak tetszik a játék, a tanárnak viszont nem a „döglött” szó. Megegyeznek egy megfelelőbb kifejezésben__ A csoporthoz újabbak érkeznek: a 8 éves Reisinger Andris a mamával, a három és fél éves Jalsoviczky Nóra a papával vállalta a túrát. Érdeklődnek a túravezetőtől, mennyi lesz az „adag”. — Két túraútvonalat állítottam össze, de a rossz idő miatt a rövidebbet járjuk végig. A Farkasrét — Frankóhegy — Kulacskovszky-turistaház — Csillebérc — Makkosmária — Normafa útvonalon körülbelül 8 kilométert teszünk meg. — Nóra bírja? — kérdeztük a fiatal papát. — Hogyne! — így az apuka. — Tavaly Nagyhideghegyen is voltunk kétnapos Mikulástúrán. Van a táskánkban kis csizma pótlásnak, Nóra szerint az fontos! Szűzérmékért ■— túra Tanácstalanul álldogál egy szép, szőke anyuka négy év körüli fiacskájával. Sportos öltözékük és hátizsákjuk miatt túrázókká avatjuk őket. És jogos az avatás, ugyanis ők nem tartoznak a MOM szakosztályához, csak hozzájuk szegődtek. Csömör Gyuláné a rádióban hallott a gyermektúráról és úgy döntött, hogy az örökmozgó Gabinak jót tesz a gyaloglás. — Megbeszéltem a férjemmel, vigyázzon az öcskösre, míg mi túrázunk. Ráállt — meséli a fiatalasszony —, csak azt kérte tőlem, készítsem elő a 9 hónapos Zoli ételét, neki meg főzzem meg előre a magyaros szűzérméket. A 20 tagú társaság jókedvűen rótta a hegyi utakat, a kacagás szinte útitársként kísérte őket. Kinek jutott volna eszébe haraggal gondolni a hidegre, mikor olyan szép pirosra csípte arcukat. A dombok, lankák megmászásától kimelegedtek, megéheztek. — Éppen jókor — ez volt a gyerekek véleménye, amikor megpillantották a Kolacskovszky-turistaházat. — Már majdnem éhen halunk — mondogatták a legkisebbek is, akikbe otthon szinte úgy kell belediktálni az ételt. S van-e ízletesebb falat, mint a szabadban közösen elfogyasztott hazai? Hazafelé — nyakban Nóra, a túra legfiatalabbja a pihenő után inkább nyakba, nem újabb négy kilométeres út megtételére áhítozott. — Legközelebb ismét jövünk — búcsúztak el a kis társaságtól és elindultak a 90-es buszmegálló felé. Csömör Gabira kérdően nézett az édesanyja, de egyértelmű válaszként előreszaladt a kisfiú. Így tehát végigjárták az útvonalat. Hogy is futamodhattak volna meg, fordulhattak volna vissza félúton, amikor a túravezető nénitől megkapták a részvételről az „igazolást”, a bélyeget. A kisfiú jól eszébe véste: ha legközelebb is eljön, díszes képeslapot is kap, legyen mire ráragasztani a bélyeget. Ahányat összegyűjt az év végéig, annyi túra élményével lesz gazdagabb a kis Gábor. Hazafelé lassult az áram. Könnyebbek lettek a hátizsákok, a gyerekkezek viszont néhány szál erdei virágot, levelet, ibolyát szorongattak. Vitték ajándékba az otthonmaradottaknak. Udvardi Gyöngyi VÍZILABDA___________________________TUNGSRAM KUPA Remek játék, fölényes győzelem Szombaton Magyarország— Olaszország (Folytatás az oldalról) A Magyarország—Jugoszlávia összecsapásra csak vasárnap kerül sor. Addig, persze — szombaton — még le kell győznünk a világbajnok olaszokat. A vetélytársnak sem lesz könnyű a dolga. Sőt! Az Egyesült Államok csapatával találkozók. Azt a bizonyos gombostűt a lelátókon pánibakon sem lehetett leejteni. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar csapat újfent meghálálta a bizalmat, hírnevéhez máltóan játszott. MAGYARORSZÁG—ROMÁNIA 12-6 (3-0, 2-2, 3-2, 4-2) V: Fuchs (belga), Prelovszky (csehszlovák). Magyarország: dr. Steinmetz — Gerendás, Somossy, Faragó, Horkai, Kuncz, dr. Csapó. Cs: dr. Szívós, Kenéz, Kiss. Edző: Gyarmati Dezső, dr. Kárpáti György, Lemhényi Dezső. Románia: Spinu — Ungureanu, Popescu, Gordan, Raducanu, Rus, Servan. Cs. Costras, Feier, Nastasiu. Edző: p. Niculescu. A gólok sorrendje: Kuncz (e), Horkai (4 m-esből), dr. Csapó (h), dr. Csapó, Faragó (e), Gordan (e), Servan (e), Rus (e), Faragó, Somossy, Gerendás, Gordan, dr. Csapó, dr. Csapó, Kiss (e), Faragó, Raducanu (e), Gordan (e). Fergetegesen kezdett a csapat. A második negyed közepén már 5-0 volt az eredmény. A gólok közül talán a harmadik volt a legszebb. Kunczot a játékvezető kiállította, a románok létszámfölényben állhattak fel a magyar kapu előtt. A jól helyezkedő Horkai megkaparintotta a labdát, Gerendás, mintha ezt előre megérezte volna, már a félpályánál száguldott. Horkai hajszálpontosan dobta elé a labdát, amely Gerendás jóvoltából azonnal a szélen úszó dr. Csapó elé került. A csatár üresen maradt a kapussal szemben. Kiemelkedett, nagy erejű lövést színlelt, majd leheletfinoman ívelt a hálóba. A vízben látott további sok szép jelenet helyett egy emlékezetes pillanat a partról. A harmadik negyedet követő Szünetben Vuszek Antal, a MUSZ vízilabda szakági titkára a hangosbemondón az alábbiakat közölte : — Sudár Attila, az együttes erőssége kórházban van, mandulaműtéten esett át. A válogatottak ezúton is jobbulást kívánnak csapattársuknak. Hogy poén is legyen a dologban, a történethez még csak annyit: Sudár igencsak ott ült a lelátón, s együtt tapsolt a többi szurkolóval. A magyar válogatott igazán kitett magáért, nemcsak eredményesen, hanem tetszetősen, korszerűen is játszott. Az együttes legjobbjának dr. Csapó Gábor bizonyult, de a többiek sem maradtak sokkal mögötte. További eredmények: Jugoszlávia—Olaszország 5-4 (0-2, 2-1, 2-1, 1-0). V: Ekszerov (bolgár), Asemolo (spanyol). G.: Roje (2), Bebics (2), Portes, ill. De Magistris (3), Steardo. Egyesült Államok—NSZK 9-6 (1-1, 2-1, 2-2, 4-2). V: Van Dorp (holland), Tsantasz (görög). G: Figueroa (3), Robertson (2), Lehroecar (2), Lindroth, Bürke, 111. Ottó (4), Stiefel, Obschemikiat. A Tungsram Kupa állása 1. Magyarország 3 3 ------- 25-13 6 2. Jugoszlávia 3 3-15-11 6 3. Egyesült Áll. 3 2 — 1 20-19 4 4. Románia 3 1—2 17-23 2 5. NSZK 3-------3 14-21 — 6. Olaszország 3-------3 17-21 — Ötödik negyed Kérdések... Sajátos beszélgetés Monte Nitzkowskival Ha mérni leheltene a feszültséget ... Monte Nitzkowskit, az Egyesült Államok vízilabdacsapatának edzőjét alig lehet leállítani. A keserűség beszél belőle. — Most nézzen ezekre a fickókra! Ott ül a földön az a Schroeder. Akár csak a többiek, ő is egyetemista. Matematikusnak készül. Tudja, mit agitáltam azért, hogy a számok helyett most inkább a vízre, a labdára összpontosítson?! Erre tessék!... Most mit mondjak neki?! Kérdőém, szinte követelően néz rám. — Mit kezdjek vele? — Ismétli meg más szavakkal már-már szántónkérően ugyanazt. Most már nem lehet a válasz elől kitérni. • Nem tudom... — tárom szét a karom tehetetlenül. — Nem tudja?! És én hogy tudjam?! Mit gondol, hányszor játszottam le képzeletben én ezzel a csapattal az olimpiai döntőt? Amikor az ezüstérmet átvehettük a Világ Kupán, csak legyintettem, amikor aranyéremmel hazajöttek az Universiadéről, csak a fejem csóváltam. A Pánamerikai Játékokat követően is azt mondtam nekik, hogy ne örüljenek. Majd, ha olimpiát nyernek, akkor igen ... Elfogadták az igényem a srácok. Nem túlzás azt mondanom, hogy lassan négy év óta egy versenyért, egy viadal eredményéért küzdenek. Hogyan folytassam ezek után velük a felkészülést?! Érveljek talán Los Angelesszel?! Tehetem ezt? Szabad ezt tennem? Erre mit tud mondani? Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Ne haragudjon — szóltam végül — én csak néhány kérdést szerettem volna feltenni... Kérdezni, mindig csak kérdezni! — csattant fel. — Felelni kell tudni, az a nehéz. Most a játékosok, a sportolók is csak kérdeznek. Én tudom, hogy a sport ereje, a sportolók egymás iránti megbecsülése, az olimpiai szellem előbb-utóbb minden akadályt ledönt, de ezt hogyan hitessem el ezekkel a gyerekekkel, akik most éppen ennek ellenkezőjét látják? — Mit gondol — kísérlem meg végre átvenni az irányítást — az elkövetkező hetekben történik valami változás? — Maga szerint? — kérdez vissza. — Nem tudom. — Hát én sem ... Gy. T. XXXVI. 98. ♦ 1980. április 26 TORNA BUDAPEST-BAJNOKSÁG Kelemen és Csernyi vezet A Budapest-bajnokság pénteken délután a Tornacsarnokban az előírt gyakorlatok bemutatásával kezdődött. Először az ifjúsági I. osztályúak versenyére került sor. A lányok népes mezőnyében a résztvevők jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. A létszámában is kisebb fiúmezőny vegyes képet mutatott; míg az éllovasok teljesítménye dicsérhető, a többiektől sok rontást, 6—7 pontos gyakorlatot láthattunk. Nagy érdeklődés mellett kezdődött a felnőttek és juniorok versenye, mindenki a moszkvai olimpia előírt gyakorlatait mutatta be. A női olimpiai keret valamennyi budapesti tagja rajthoz állt, a férfiak közül hiányzott az ausztriai bemutatón szereplő Magyar Zoltán, valamint a két sérült, Donátit és Molnár Imre. squiv lungiaspan iteraieje.isgervári, Almási és Flander ugrását értékelte legtöbbre a zsűri. Felemáskorláton Almás 1 9.40-nel kezdett (a lelátó véleménye szerint többet ért gyakorlata) majd Csányi kiemelkedő teljesítményének (9.60) tapsolhattak a nézők. Gerendán Csányi a női verseny legmagasabb pontszámát érdemelte ki (9.65). Flander gyakorlata igen szépen sikerült (9.54), s az élmezőnyből csak Almási rontott (8.90). Talajon ismét Csányi remekelt és 38.20 pontos teljesítményével biztosan vezeti a mezőnyt. A férfi I. osztályú mezőnyből Kelemen kiemelkedett, 9.75 pontos gyűrűgyakorlata a nap legmagasabb pontszámát jelentette. Dicséret illeti Vámost — különösen nyújtógyakorlatáért. A junior férfiak küzdelme is jogos figyelmet érdemelt, itt a két válogatott, Guczoghy és Kramarics párharcában a Bp. Honvéd Európa-bajnoka folytatta az előző hetek nemzetközi versenyei után jó szereplését, s biztosan vezet. A női junioroknál a két olimpiai kerettag, papp és köteles vetélkedése ,,döntetlent” hozott, holtversenyben állnak az élen. Felnőttek. Férfiak: 1. Kelemen (Bp. Honvéd) 56.65, 2. Vámos (FTC) 55.10, 3. Haraszti (Bp. Spartacus) 54.05, 4. Pásztor (Bp. Honvéd) 53.25, 5. Kanta (U. Dózsa) 52.35, 6. B. Kiss (Vasas Izzó) 51.95. Nők: 1. Csányi (KSI) 38.20, 2. Egervári (Bp. Honvéd) 37.65, 3. Flander (Postás) 37.50, 4. Almási (KSI) 37.20, 5. Horacsek (Bp. Spartacus) 36.95, 6. Cselényi (Vasas) 36.65. Ifjúságiak. Fiúk: 1. Mókus (FTC) 55.15, 2. Hegedűs (KSI) 54.90, 3. Kakukk (U. Dózsa) 54.70. Nők: 1. Gáspár és Budai (mindkettő KSI) 36.70—38.70, 3. Rádi (BSE) 36.45. Juniorok. Férfiak: 1. Guczoghy (Bp. Honvéd) 56.54, 2. Kramarics (U. Dózsa) 54.70, 3. Szihalmi (Bp. Spartacus) 53 10. Nők: 1. papp és Köteles (mindkettő KSI) 37.30— 37.30, 3. Garamszegi (Vasas) 35.65.