Népsport, 1980. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-26 / 98. szám

4 NÉPSPORT KÉZILABDA Nincs már százszázalékos (Folytatás az L oldalról) Azaz, a piros-fehérek nem bírtak a ferencvárosiakkal, mert hát — a három tavalyi érmes legyőzése után — ennek a ta­lálkozónak ők voltak az esélye­sei. De akár úgy is mondhat­juk, hogy az FTC nem bírt a Honvéddal, hiszen Szilágyiék szinte végig vezettek a rang­adón, s talán egy kicsivel kö­zelebb álltak a győzelemhez. A pontosztozkodás végül is igaz­ságosnak mondható. S ezzel a döntetlennel szoros­sá, nagyon szorossá vált az él­mezőny. Az egymással „remi­ző” s így hétpontos két éllovas mögött négy csapat is hat pont­tal áll. Nincs köztük azonban sem a tavalyi bajnok Tatabá­nya, sem a bronzérmes Szeged — de ez talán már nem is meglepetés... FTC—BP. HONVÉD 23-23 (14-12) Lőrinci Sportcsarnok, 600 néző. V: Haide, Tekauer. FTC: LETT­NER — FODOR 7/5 (1/1), Kovács II 3/1, dr. Mikus 2/1, Szilágyi 4/2, Csizmadia 10/4, Szabadíts 5/2. Cs: Hoffmann P. (kapus), Tenke S. 9/3 (9/8). Edző: Horváth István. Bp. Honvéd: Jegenyés — TENKE E. 3/3, Cseri 4/2 (1/0), Nagy R. 1/0, Illés 1/0, Kovács P. 17/7, KENYERES 6/3. Cs: Oláh Z. (kapus), Őri 14/8 (8/6), Szőke 0/0. Edző: Kovács László. A játékosok neve után: összes tiszta lövés/összes gól; zárójelben: őszes hétméteres/hétméteres­ gól. Kiállítások: 8, ill. 6 perc. Gólszériák: 10—17. p.: 3-3, 7-3 (1), 45-48. p.: 18-15, 18-18, 54-60. p.: 22-20, 22-23 (1). Az izgalmak a hajrában sűrű­södtek! A szinte végig vezető FTC-t az 57. percben befogta a Honvéd (22-22). Aztán — már a 60. percben — Honvéd-hetes, őri csuklóból lő. Lettner „spárgázik”. És kirúgja a labdát, őri kezébe, őri újra lő. Erősebben, mint az előbb. A másik sarokba. Gól. Ve­zet a Honvéd. Aztán folytatódik a „hetes-dráma” — a másik olda­lon. A ferencvárosi Tenke kivár, aztán nagy mozdulattal lő. Repül a labda. Jegenyés is. A kapus beleér a labdába, de az mégis tovább folytatja útját. A háló fe­lé. Jegenyés mégegyszer beleér. Tíz centivel a gólvonal mögött. Igazságos döntetlen. ÓZDI KOHÁSZ—RÁBA ETO 15-14 (6-8) Ózd, szabadtéri pálya, 1500 né­ző. V: Grandjean, Karsai. Ózd: Bikkl — Kovács L. 1, SIPOS 1, SALLAI 2, Benei 5 (3), Fekete 3 (8), Gráf 2. Cs: MEDGYESSI (kapus), Bessenyei 1, Németh, Pribék. Edző: Petróczi Lajos. Rába ETO: JAKAB — Iváncsik 1, Pelikán 4 (1), Kádár, Balogh I. 1, SAMODAI 7 (1), Csicsai. Cs. Oross (kapus), Nyikos 1. Edző: Ajtony Ákos. Kiállítások: 2­2 perc. Az eredmény alakulása: 20. p.: 5-6. 40. p.: 8-9, 49. p.: 11-10. A végig rendkívül ideges han­gulatú, kemény mérkőzésen a nagy lelkesedéssel játszó hazaiak a hajrában fodították a maguk javára a mérkőzést. PÉCSI MSC—TATABÁNYAI BÁNYÁSZ 22-21 (10-12) Pécs, Városi Sportcsarnok, 1503 néző. V: Lázár, Veszter. Pécs: Kovacsics — Kőszegi 5 (4), Ked­ves, Kovacsik 1, ENDRÉDI 2, Fü­zesi, Hegedűs 2 (1). Cs: Gerde­­sics (kapus), Kovács T. 5 (2), KOLESZÁR 2, HUNYADI 5. Ed­ző: Moró Gábor. Tatabánya: Sza­bó L. — Básti 2, GUBANYI 8, Wohner 2, Katona, PÁL 7 (1), Kontra 2 (1) Cs: Vincze (kapus), Mészáros, Pánovics, Bognár, Ba­bos. Edző: Albrecht Miklós. Kiállítások: 6. 111. 2 perc. Az eredmény alakulása. 9. p.: 2-6, 42. p.: 15-15. Óriási küzdelmet láthatott a pé­csi közönség! A nagy lelkesedés­sel küzdő PMSC-nek a hajrában sikerült fordítania. Döntőnek bi­zonyult, hogy másfél perccel a befejezés előtt egygólos hazai ve­zetésnél a pécsiek emberhátrány­ból (!) dobtak újabb gólt. DEBRECENI DÓZSA— BP. SPARTACUS 35-20 (18-12) Debrecen, Szabadtéri pálya, 1000 néző. V: Lengyel, Mayer. Debrecen: SZABÓ I. — Takács L. 7, KORDÁS 8 (2), DR. SÜVÖL­­TÖS 7, KORMOS 6, Molnár F. 5, Garzó 2. Cs: BÍRÓ (kapus), Péter J. Edző: Benyáts Balázs, Bp. Spartacus: Tamás — Szabó J. 3 (1), Mocsiai, Jánovszki 2, Makai 3, Molnár Gy. 1, SÁF­RÁNY 6. Cs: Káldy (kapus), Tiba 4 (2), Lovrek, Szentmihályi 1. Edző: Biró Károly. Kiállítások: a Debrecennél 4 perc. SZEGEDI VOLÁN—VASAS 27-17 (14-11) Szeged, Városi Sportcsarnok, 1000 néző. V: Kiss L., Papp I. Szeged: Farkas — Dobó 4 (1), LELE 7 (1), Hubai, SZABÓ L. 7 (2), Oláh B. 3, CZOMBOS 4. Cs: Bartalos Z. (kapus), Bara­bás 2, Tábori, Balogh L. Ed­ző: Buday Ferenc. Vasas:­­ Bá­lint — Madarassy 2, Lakatos 3, Ripka I. (1) Cs: Nar­gang (kapus), Egervári, Teplicz­­ky, Molnár G. 6 (2), Körmendi. Edző: Bencsik Ottó. Kiállítások: 6, ill. 2 perc. Az eredmény alakulása: 14. p.: 6-4, 17. p.: 6-7, 23. p.: 10-7... ELEKTROMOS—U. DÓZSA 27-17 (10-7) Fáy u., 300 néző. V: Hucker, Hummel. Elektromos: BAKOS — PAKSY 4, Tavasz 8 (5), VASS S. 5, Zalai, Her­celendi 4, Kovács I 2. Cs: Kováts P. (kapus), Vass K. 2, Holczer 1, Balogh I. 1. Edző: Hunyadkürti János. V. Dózsa: Krizsán — Tóth K. 3, URSZULY 5 (1), Baval 4 (1), Hekker, Bicsovics 3 (1), Tóth J. 1. Cs: B. Molnár (kapus), Kó­­lya, Rigó is. Edző: Dékán Rezső. Kiállítás: az Elektromosnál 2 perc. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA A FORDULÓ VÁLOGATOTTJA LETTNER (FTC) — PAKSY (Elektromos), GUBANYI (Tata­bánya), DR. SÜVÖLTÖS (Deb­recen), ENDRÉDI (Pécs), SA­MODAI (Rába ETO), KENYE­RES (Bp. Honvéd). 1. FTC4 3 1_ 100- 897 2. Bp. Honvéd4 3 1 93- SS7 3. Elektromos4 3— 1 ICO- 826 4. Ózd4 3— 1 89- 726 5. Rába ETO4 3— 1 86- 706 6. Debrecen4 3—1 96- 826 7. Pécs4 2— 2 88- 944 8. Szeged4 1— 3 85- 842 9. Tatabánya4 1— 3 86- 912 10. Bp. Sport.4 1— 3 99-1122 11. U. Dózsa4—— 4 85-107— 12. Vasas­­ 4——4 67-103— EVEZÉS Remények Szegeden — Most én vagyok a legbol­dogabb sportember a világon! — sugárzott Soós István, ami­kor legutóbb Szegeden talál­koztunk. Ez a hófehér hajú, napbarnított arcú sportember több mint fél évszázada van kapcsolatban az evezőssporttal és amióta a második világhá­ború valamennyi szegedi vízi­házat, evezős hajót elpusztított, rendíthetetlenül és szívósan küzd azért, hogy ebben a Tisza­­parti városban újra a régi rangjára emelje az evezősspor­tot. Derűlátónak sokszor láthattuk az evezősök vezető edzőjét az elmúlt évtizedben, de boldog­nak csak ritkán. Az utóbbi években inkább panaszra, mint dicsekvésre volt oka, pedig nyugdíjba vonulása óta min­den idejét és energiáját ked­ves sportága fellendítésére ál­dozta. A SZEOL AK-ban mű­ködő evezősszakosztály nem sok támogatást kapott, egy fedél alatt volt a kajakozók­­kal és ez a társbérlet nem bi­zonyult mindig békésnek... Végre tavaly átvette a szak­osztályt a Szegedi Vízügy SC és azóta az evezősök szerencse­csillaga emelkedőben van! Megépült az újszegedi oldalon, az új híd lábánál egy gyönyö­rű klubház, csónaktároló. — Mindig mondtam, hogy csak akkor kaphatunk erőre, akkor haladhatunk végre, ha szakosztályunk különválik a ka­­jakozóktól. Elmérgesedett köz­tünk a viszony,­­ szinte csak megtűrtek voltunk a csónak­házban Utánpótlást is nehezen szereztünk, hiszen az eredmé­nyes kajak-kenu sport sokkal népszerűbb a fiatalok körében, mint az evezés — mesélte Soós István, mialatt körbevezetett az új klubházban. — Eddig olyan messze voltunk a város köz­pontjától, hogy a szegediek alig láttak evezést a Tiszán. Most itt vagyunk a vá­ros szívében, attól is sokat re­mélek, hogy a jövő-menő em­berek újra megszokják az eve­zőshajók látványát a Tiszán! Már a klubházat övező, még elvadult, hatalmas, öreg fűzfák­kal benőtt területen járunk. — Itt hamarosan kispályák, játékterek épülnek — mutatott körbe kísérőm. — Új egyesü­letünkben olyan támogatást, se­gítséget, figyelmet kapunk, amilyenben eddig még soha nem részesültünk! Az új klub­házban kulturált körülmények közé kerültünk és nem tudok olyat kérni a vezetőktől az eve­zősszakosztálynak, amit meg ne kapnak tőlük. Legjobban annak örülök, hogy az újsze­gedi terület teljes egészében a mi „vadászterületünk” lett. Annyi gyerek jelentkezett máris a szakosztályunkba, hogy le kellett állítani a felvételt, mert több fiatalt nem tudunk elhe­lyezni. Alig több, mint egy éve ke­rültek a szegedi evezősök a Vízügy sportegyesületébe, már­is számos jel mutatja, hogy gondos gazdára lelt sokat há­nyódott szakosztályuk. A sport­ág lehetőségei — elvben — ed­dig is kitűnőek voltak, a Tisza, a holtágak evezésre csábítot­ták, hajók tekintetében sem áll­tak rosszul az evezősök, most készül a nemzetközi versenyek rendezésére alkalmas verseny­­pálya is. Szeged mégsem volt eddig az evezőssport erős bá­zisa. Egy séta a Vízügy szép, új vízitelepen, egy pillantás Soós István elégedettségtől sugárzó arcára és erősödik bennünk a remény, hogy már nem soká kell várni arra, amit a sport­ágért évtizedek óta munkál­kodó sportember oly sokszor megígért: „Lesz még nagy a szegedi evezés!”. TERMÉSZETJÁRÁS Hátulgombolósan, hátonhomoréban Túrák - gyerekeknek is Szorgalmasan rohannak az ég­bolton a szürke esőfelhők. Hű­vös északi szél tereli őket és a hőmérő higanyszála csupán né­hány fok pluszra szökik. Csuda jó indulattal lehet csak kirán­dulóidőnek elfogadni az április végi vasárnapot. Aki azon gon­dolkodik, megtartják-e a hét közepén meghirdetett túrákat, egyesegyedül a riporter. A tú­rázóknak eszük ágában sincs vitázni az időjáráson, inkább dacszövetséget kötnek „ő zord­­ságával”. Mindig győzedelmeskednek Biztos, ami biztos, megkér­deztük Székely Tamást, a MOM Sportklub természetjáró-szak­osztályának vezetőjét: az esős, zord vasárnapon megrendezik-e a túrát? — Miért ne?! Mi minden év­szakban túrázunk, ilyenformán mindig győzedelmeskedünk az időjárás felett. A 200 szakosz­tálybeli tag igényli a heti vízi-, magashegyi, illetve gyalogtúrá­kat. Hozzák ismerőseiket, hoz­zátartozóikat és boldogok va­gyunk, ha újabb hódolót nye­rünk meg a természetnek. A 44 túravezetőnek van tehát dol­ga az újabb és újabb hazai, illetve külföldi útirányok meg­tervezésével. Mint a szakosztályvezető el­mondta, hat esztendővel ezelőtt bővült a túrázók köre a gye­rekekkel. A természetbarát há­zaspárok kérték, tervezzenek kisgyermekeik részére is köny­­nyebb túrákat. És a tapaszta­lat szerint ezek sikerülnek a leghangulatosabban. Sajnos, az országban kevesen viselik szí­vükön a legkisebbek természet­járását, pedig köztudott: a gye­rekeket a jó szokások elkísérik egész életükön ... Kettő közül a könnyebbik Nyolc óra. A Moszkva téri, szélvédett sarkok már foglal­tak : hátizsákos, melegítőbe, ano­­vákba öltözött emberekkel. A sok-sok csoport mind másfelé indul. Egy azonban biztos: a budai hegyekbe. A villanyóra körül néhány szülő topog, sok-sok kisgyerek­kel. Eltéveszteni sem lehet, ők a MOM hirdette gyermektúrájá­nak résztvevői. A túravezető ezúttal Nagy Gézáné. Az útra elkísérte három leánya, Emmi, Orsolya és Ildikó. Régi túrá­zók, hátulgombolásban, háton­­hordozóban kezdték. Emmi toboroz. Pillanatok alatt kiszúrja a metróból özön­lő tömeg közül azokat, akiket ismer, akiket várnak. Jó barát­ként köszönti dr. Személyi Kál­mánt, a nyugdíjas tanárt. — Kálmán bácsi mindig ve­lünk jön, a gyerektúrázókat vá­lasztja útitársnak — magyaráz­za a kislány. — Persze, hogy veletek tar­tok, elfelejtetted a foglalkozá­som? T évődik Emmivel a pedagógus, azután következik a röpke vasárnapi vizsga. — Lát­tál már mikroszkópot? — Igen, apa irodájában. Belenéztél? — Igen. — Mit láttál? — Döglött baktériumokat. A kislánynak tetszik a játék, a tanárnak vi­szont nem a „döglött” szó. Megegyeznek egy megfelelőbb kifejezésben__ A csoporthoz újabbak érkez­nek: a 8 éves Reisinger Andris a mamával, a három és fél éves Jalsoviczky Nóra a papával vál­lalta a túrát. Érdeklődnek a tú­ravezetőtől, mennyi lesz az „adag”. — Két túraútvonalat állítot­tam össze, de a rossz idő miatt a rövidebbet járjuk végig. A Farkasrét — Frankóhegy — Ku­lacs­kovszky-turistaház — Csille­bérc — Makkosmária — Norma­fa útvonalon körülbelül 8 kilo­métert teszünk meg. — Nóra bírja? — kérdeztük a fiatal papát. — Hogyne! — így az apuka. — Tavaly Nagyhideghegyen is voltunk kétnapos Mikulástúrán. Van a táskánkban kis csizma pótlásnak, Nóra szerint az fon­tos! Szűzérmékért ■— túra Tanácstalanul álldogál egy szép, szőke anyuka négy év körüli fiacskájával. Sportos öl­tözékük és hátizsákjuk miatt túrázókká avatjuk őket. És jo­gos az avatás, ugyanis ők nem tartoznak a MOM szakosztályá­hoz, csak hozzájuk szegődtek. Csömör Gyuláné a rádióban hallott a gyermektúráról és úgy döntött, hogy az örökmozgó Ga­­binak jót tesz a gyaloglás. — Megbeszéltem a férjemmel, vigyázzon az öcskösre, míg mi túrázunk. Ráállt — meséli a fiatalasszony —, csak azt kérte tőlem, készítsem elő a 9 hóna­pos Zoli ételét, neki meg főz­zem meg előre a magyaros szűzérméket. A 20 tagú társaság jókedvű­en rótta a hegyi utakat, a ka­cagás szinte útitársként kísérte őket. Kinek jutott volna eszé­be haraggal gondolni a hideg­re, mikor olyan szép pirosra csípte arcukat. A dombok, lan­kák megmászásától kimeleged­tek, megéheztek. — Éppen jókor — ez volt a gyerekek véleménye, amikor megpillantották a Kolacskovsz­­ky-turistaházat. — Már majd­nem éhen halunk — mondogat­ták a legkisebbek is, akikbe ott­hon szinte úgy kell belediktál­ni az ételt. S van-e ízletesebb falat, mint a szabadban közösen elfogyasz­tott hazai? Hazafelé — nyakban Nóra, a túra legfiatalabbja a pihenő után inkább nyakba, nem újabb négy kilométeres út megtételére áhítozott. — Legközelebb ismét jövünk — búcsúztak el a kis társaság­­tól és elindultak a 90-es busz­megálló felé. Csömör Gabira kérdően né­zett az édesanyja, de egyér­telmű válaszként előreszaladt a kisfiú. Így tehát végigjárták az útvonalat. Hogy is futamodhat­­tak volna meg, fordulhattak volna vissza félúton, amikor a túravezető nénitől megkapták a részvételről az „igazolást”, a bélyeget. A kisfiú jól eszébe véste: ha legközelebb is eljön, díszes képeslapot is kap, le­gyen mire ráragasztani a bé­lyeget. Ahányat összegyűjt az év végéig, annyi túra élményé­vel lesz gazdagabb a kis Gá­bor. Hazafelé lassult az áram. Könnyebbek lettek a hátizsá­kok, a gyerekkezek viszont né­hány szál erdei virágot, leve­let, ibolyát szorongattak. Vit­ték ajándékba az otthonmara­dottaknak. Udvardi Gyöngyi VÍZILABDA___________________________TUNGSRAM KUPA R­emek játék, fölényes győzelem Szombaton Magyarország— Olaszország (Folytatás az­­ oldalról) A Magyarország—Jugoszlávia összecsapásra csak vasárnap ke­rül sor. Addig, persze — szom­baton — még le kell győz­nünk a világbajnok olaszokat. A vetély­társnak sem lesz könnyű a dolga. Sőt! Az Egye­sült Államok csapatával talál­kozók. Azt a bizonyos gombostűt a lelátókon pánibakon sem lehe­tett leejteni. Az olimpiai, vi­lág- és Európa-bajnok magyar csapat újfent meghálálta a bi­zalmat, hírnevéhez máltóan játszott. MAGYARORSZÁG—ROMÁNIA 12-6 (3-0, 2-2, 3-2, 4-2) V: Fuchs (belga), Prelovszky (csehszlovák). Magyarország: dr. Steinmetz — Gerendás, Somossy, Faragó, Horkai, Kuncz, dr. Csa­pó. Cs: dr. Szívós, Kenéz, Kiss. Edző: Gyarmati Dezső, dr. Kár­páti György, Lemhényi Dezső. Románia: Spinu — Ungureanu, Popescu, Gordan, Raducanu, Rus, Servan. Cs. Costras, Feier, Nas­­tasiu. Edző: p. Niculescu. A gólok sorrendje: Kuncz (e), Horkai (4 m-esből), dr. Csapó (h), dr. Csapó, Faragó (e), Gordan (e), Servan (e), Rus (e), Faragó, So­mossy, Gerendás, Gordan, dr. Csa­pó, dr. Csapó, Kiss (e), Faragó, Raducanu (e), Gordan (e). Fergetegesen kezdett a csapat. A második negyed közepén már 5-0 volt az eredmény. A gólok közül talán a harmadik volt a legszebb. Kunczot a játékvezető kiállította, a románok létszám­­fölényben állhattak fel a ma­gyar kapu előtt. A jól helyez­kedő Horkai megkaparintotta a labdát, Gerendás, mintha ezt előre megérezte volna, már a félpályánál száguldott. Horkai hajszálpontosan dobta elé a lab­dát, amely Gerendás jóvoltá­ból azonnal a szélen úszó dr. Csapó elé került. A csatár üre­sen maradt a kapussal szemben. Kiemelkedett, nagy erejű lö­vést színlelt, majd leheletfino­­man ívelt a hálóba. A vízben látott további sok szép jelenet helyett egy emlé­kezetes pillanat­­ a partról. A harmadik negyedet követő Szü­netben Vuszek Antal, a MUSZ vízilabda szakági titkára a han­gosbemondón az alábbiakat kö­zölte : — Sudár Attila, az együttes erőssége kórházban van, man­dulaműtéten esett át. A váloga­tottak ezúton is jobbulást kí­vánnak csapattársuknak. Hogy poén is legyen a dolog­ban, a történethez még csak annyit: Sudár igencsak ott ült a lelátón, s együtt tapsolt a többi szurkolóval. A magyar válogatott iga­zán kitett magáért, nem­csak eredményesen, hanem tetsze­tősen, korszerűen is játszott. Az együttes legjobbjának dr. Csapó Gábor bizonyult, de a többiek sem maradtak sok­kal mögötte. További eredmények: Jugoszlávia—Olaszország 5-4 (0-2, 2-1, 2-1, 1-0). V: Ekszerov (bolgár), Asemolo (spanyol). G.: Roje (2), Bebics (2), Portes, ill. De Magistris (3), Steardo. Egyesült Államok—NSZK 9-6 (1-1, 2-1, 2-2, 4-2). V: Van Dorp (holland), Tsantasz (görög). G: Figueroa (3), Robertson (2), Lehroecar (2), Lindroth, Bürke, 111. Ottó (4), Stiefel, Obschemi­­kiat. A Tungsram Kupa állása 1. Magyarország 3 3 ------- 25-13 6 2. Jugoszlávia 3 3-15-11 6 3. Egyesült Áll. 3 2 — 1 20-19 4 4. Románia 3 1—2 17-23 2 5. NSZK 3-------3 14-21 — 6. Olaszország 3-------3 17-21 — Ötödik negyed Kérdések... Sajátos beszélgetés Monte Nitzkowskival Ha mérni leheltene a fe­szültséget ... Monte Nitz­­kowskit, az Egyesült Álla­mok vízilabdacsapatának ed­zőjét alig lehet leállítani. A keserűség beszél belőle. — Most nézzen ezekre a fickókra! Ott ül a földön az a Schroeder. Akár csak a többiek, ő is egyetemista. Matematikusnak készül. Tud­ja, mit agitáltam azért, hogy a számok helyett most in­kább a vízre, a labdára összpontosítson?! Erre tes­sék!... Most mit mondjak neki?! Kérdőém­, szinte követe­lően néz rám. — Mit kezdjek vele? — Ismétli meg más szavak­kal már-már szántónk­érően ugyanazt. Most már nem lehet a vá­lasz elől kitérni. • Nem tudom... — tá­rom szét a karom tehetet­lenül. — Nem tudja?! És én hogy tudjam?! Mit gondol, hányszor játszottam le kép­zeletben én ezzel a csapat­tal az olimpiai döntőt? Ami­kor az ezüstérmet átvehettük a Világ Kupán, csak legyin­tettem, amikor aranyérem­mel hazajöttek az Univer­­siadéről, csak a fejem csó­váltam. A Pánamerikai Já­tékokat követően is azt mondtam nekik, hogy ne örüljenek. Majd, ha olim­piát nyernek, akkor igen ... Elfogadták az igényem a srácok. Nem túlzás azt mon­danom, hogy lassan négy év óta egy versenyért, egy via­dal eredményéért küzdenek. Hogyan folytassam ezek után velük a felkészülést?! Ér­veljek talán Los Angeles­szel?! Tehetem ezt? Szabad ezt tennem? Erre mit tud mondani? Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam.­­ Ne haragudjon — szól­tam végül — én csak né­hány kérdést szerettem vol­na feltenni... Kérdezni, mindig csak kérdezni! — csattant fel. — Felelni kell tudni, az a ne­héz. Most a játékosok, a sportolók is csak kérdez­nek. Én tudom, hogy a sport ereje, a sportolók egymás iránti megbecsülése, az olim­piai szellem előbb-utóbb minden akadályt ledönt, de ezt hogyan hitessem el ezekkel a gyerekekkel, akik most éppen ennek ellenke­zőjét látják? — Mit gondol — kísérlem meg végre átvenni az irá­nyítást — az elkövetkező he­tekben történik valami vál­tozás? — Maga szerint? — kér­dez vissza. — Nem tudom. — Hát én sem ... Gy. T. XXXVI. 98. ♦ 1980. április 26 TORNA BUDAPEST-BAJNOKSÁG Kelemen és Csernyi vezet A Budapest-bajnokság pénte­ken délután a Tornacsarnokban az előírt gyakorlatok bemutatá­sával kezdődött. Először az if­júsági I. osztályúak versenyére került sor. A lányok népes me­zőnyében a résztvevők jó felké­szültségről tettek tanúbizonysá­got. A létszámában is kisebb fiúmezőny vegyes képet mutatott; míg az éllovasok teljesítménye dicsérhető, a többiektől sok ron­tást, 6—7 pontos gyakorlatot lát­hattunk. Nagy érdeklődés mellett kez­dődött a felnőttek és juniorok versenye, mindenki a moszkvai olimpia előírt gyakorlatait mutat­ta be. A női olimpiai keret va­lamennyi budapesti tagja rajthoz állt, a férfiak közül hiányzott az ausztriai bemutatón szereplő Ma­gyar Zoltán, valamint a két sé­rült, Donátit és Molnár Imre. squiv lungiaspan iteraieje.­isger­­vári, Almási és Flander ugrását értékelte legtöbbre a zsűri. Fele­máskorláton Almás 1 9.40-nel kez­dett (a lelátó véleménye szerint többet ért gyakorlata) majd Csá­­nyi kiemelkedő teljesítményének (9.60) tapsolhattak a nézők. Ge­rendán Csányi a női verseny leg­magasabb pontszámát érdemelte ki (9.65). Flander gyakorlata igen szépen sikerült (9.54), s az élmezőnyből csak Almási rontott (8.90). Talajon ismét Csányi re­mekelt és 38.20 pontos teljesítmé­nyével biztosan vezeti a mezőnyt. A férfi I. osztályú mezőnyből Kelemen kiemelkedett, 9.75 pon­tos gyűrűgyakorlata a nap leg­magasabb pontszámát jelentette. Dicséret illeti Vámost — különö­sen nyújtógyakorlatáért. A junior férfiak küzdelme is jogos figyelmet érdemelt, itt a két válogatott, Guczoghy és Kra­­marics párharcában a Bp. Hon­véd Európa-bajnoka folytatta az előző hetek nemzetközi versenyei után jó szereplését, s biztosan vezet. A női junioroknál a két olimpiai kerettag, papp és kö­teles vetélkedése ,,döntetlent” ho­zott, holtversenyben állnak az élen. Felnőttek. Férfiak: 1. Kelemen (B­p. Honvéd) 56.65, 2. Vámos (FTC) 55.10, 3. Haraszti (Bp. Spartacus) 54.05, 4. Pásztor (Bp. Honvéd) 53.25, 5. Kanta (U. Dó­zsa) 52.35, 6. B. Kiss (Vasas Izzó) 51.95. Nők: 1. Csányi (KSI) 38.20, 2. Egervári (Bp. Honvéd) 37.65, 3. Flander (Postás) 37.50, 4. Almási (KSI) 37.20, 5. Hora­­csek (Bp. Spartacus) 36.95, 6. Cselényi (Vasas) 36.65. Ifjúságiak. Fiúk: 1. Mókus (FTC) 55.15, 2. Hegedűs (KSI) 54.90, 3. Kakukk (U. Dózsa) 54.70. Nők: 1. Gáspár és Budai (mindkettő KSI) 36.70—38.70, 3. R­ádi (BSE) 36.45. Juniorok. Fér­fiak: 1. Guczoghy (Bp. Honvéd) 56.54, 2. Kramarics (U. Dózsa) 54.70, 3. Szihalmi (Bp. Sparta­cus) 53 10. Nők: 1. papp és Kö­teles (mindkettő KSI) 37.30— 37.30, 3. Garamszegi (Vasas) 35.65.

Next