Népsport, 1980. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1980-06-01 / 128. szám

4 NÉPSPORT Siófokról - Lake Placidbe Regőczyék az Ice Folliesnél Szombaton délután ré­gen látott kedves „vendé­geket” hozott a londoni re­pülőgép. Regőczy Krisztina és Sallai András csaknem féléves távollét után haza­érkezett. A világbajnok jég­táncpáros női tagját, Regő­czy Krisztinát épp az ajtó­ban csíptük el, már indult volna jól megérdemelt pi­henőjére, Siófokra. — Mi minden történt az elmúlt hónapok alatt? — Most éppen Londonból jövünk, ahol a BBC angol televíziós társaság készített velünk show-műsort. Az­előtt az Egyesült Államok­ban voltunk, háromhetes turnén. Ez sem­­volt min­dennapos út, hiszen San Franciscóban kezdődött és utolsó állomása Portland volt, ahol megérkezésünk napján kitört a Szent Ilo­­na-tűzhányó, maszkokban járkáltunk a városban és természetesen bizonytalan­ná vált az utazásunk, így persze, az angol televíziós műsor is. Fortuna istenasz­­szony az utolsó pillanatban mégis mellénk állt, s idő­ben elutazhattunk... — A világbajnokság után sokan azt rebesgették, hogy jégrevűhöz szerződnek ... — Megtörtént. Az Egye­sült Államok egyik revűjé­­hez, az­ Ice Follieshez szer­ződtünk. — Mennyi időre? — Egy évre, aztán majd meglátjuk ... — A világbajnokság után az egyesült államokbeli be­mutató körúton kívül, mer­re jártak? — Háromhetes bemutatón­­vettünk részt Európában, szinte mindennap más vá­rosban, más országban lép­tünk jégre. Csak egy vala­mi volt változatlan — — Mi volt ez? — A sok virág és a vas­taps! — A jégvilág hogyan fo­gadta világbajnoki elsősé­güket? — Nagyon sokan, nagyon szurkoltak nekünk, s örül­tek, hogy végre sikerült... — A revünél mikor kell jelentkezni? — No, ez nem olyan egy­szerű dolog. Félig titok ugyan, de elmondom, Sallai Andrist kérte fel a revű vezetősége, hogy a jövő évi show plakátját megtervez­ze. A plakát elkészült, és már úton van az Egyesült Államok felé. A revű egyébként magyaros lesz, többek között bemutatunk egy csárdáskombinációt,­­ és mi táncoljuk a Víg özvegy nagy keringőj­ét is. A próbák június 28-án kezdődnek La­ke Placidben ... — A téli olimpia városá­ban? — Igen. Egyik legnagyobb sikerünk helyszínén. Jó lesz visszamenni, s augusztus végén ott kezdjük a turnét is.— Mi lesz a fogorvosi egyetemmel ? — Egy év halasztást kap­tam, s jövőre folytatom ta­nulmányaimat. Fogorvos akarok lenni. Andris az ELTE művészettörténet sza­kán felvételizik , majd, re­mélem­, sikerülni fog neki. — Házasság? — Hallottam a mende­mondákról, de egyelőre sem nekem, sem Andrisnak nincs szándékában házassá­got kötni. Még amerikai te­levízióssal sem ... Szeret­nénk pihenni, újra megkós­tolni a magyaros ízeket, s elkészíteni a legközelebbi számok koreográfiáját. (Cser Kovács) (Tóth Béla felvétele) „Lejárunk az edzésre, a mér­kőzésre, nyerünk, vesztünk, az­tán ki merre lát.” Vajon mit jelent nekik az a szó, hogy: csapat? „Ma már a saját pecsenyé­jüket sütögetik.” Együtt — egymásért! A csa­patsportágak lényege, mindig is a társak megbecsülése, segí­tése, bátorítása, a közös cé­lokért való együttes küzde­lem, a barátság, a végsőkig való kitartás, a mindenkire egy­formán vonatkozó fegyelem ha­tározta meg. „Ugyan, hol van az már?” Van.. Kell lennie. „Legszívesebben belefojtanánk egymást a vízbe.” Ők­­ itt tartanak. És mégis egy csapatot alkotnak. Név­­leg ... És vajon meddig? Mert fogynak. Ki haraggal, ki szó nélkül fordítva hátat. „Nem tudom, mi lesz, nem is érdekel.” Balla Balázs süt, főz, moso­gat és­ felszolgál. . . — Ha nem állok közéjük, összeverekednek­ Tatabányán, az öltözőben, a mérkőzés után (6-6-os ered­ménnyel ért véget). — Szollár azzal vádolta a kapust, dr. Steinmetzet, hogy eladta a meccset. Parázs veszekedés, fenyegető­zés, kölcsönös vádaskodás. An­nak, aki felelősségre vonta tár­sát, korábbi eseteket olvastak a fejére. Eredmények, pénzösz­­szegek repkedtek a levegőben. Egy-egy rossz védés, eladott labda, az ellenfél megjegyzése és az uszodában keringő plety­ka szolgáltatja ilyenkor a vá­dak alapját. Nem először. És, esetenként, nem is alaptalanul. . — Korábban is voltak már viták, gyanúsítgatások, de ilyen kemény csata még egyszer sem fordult elő az öltözőben! — mondta Balla Balázs, az FTC sziklakeménységéről ismert vé­dőjátékosa, aki csak csendes szemlélője, csitítója volt a tör­ténteknek. Ő egyébként is már csak vendég. Gebines lett... Csendben, egyik napról a má­sikra el is tűnt az uszodából. Hetekig nem találták. Távozása külön megérne egy misét. — Ilyen légkörbe egyelőre nincs is kedvem visszatérni. Miért, milyen ez a légkör? Dr. Steinmetz tényleg eladta a meccset?­­Mit mondanak a többiek? A legtöbbjük szinte semmit sem mond. Talán az az átkozott memó­ria?Szollár László: — Nem tudok arról, hogy veszek­edés lett vol­na. Ki mondta ezt? Nem is hal­lottam ilyesmiről. És ha vala­ki azt állítja, hogy én 20 ezer forintért tavaly eladtam a Va­sas elleni meccset, azt rögtön feljelentem. Kemény szavak. Dr. Mayer Mihály: — Majd elmesélik a fiúk, hogy mi tör­tént az öltözőben. Van, mit. Nem mesélik el. Fehér András: — Engem nem érdekel az ügy. Mindig is tá­vol tartottam magam az ilyes­mitől. Csak a játékra koncent­rálok. Ez is egy álláspont... Vannak, akik emlékeznek és nyilatkoznak, csak éppen a ne­vüket nem adják hozzá és van­nak, akik mindent „elfelejtet­tek”, de ezt már bátran — név­vel teszik. Ugyanolyan döntet­len és kibogozhatatlan az egész, mint a szóban forgó mérkőzés. „Ha elmondod, letagadom!” — mondta az egyik játékos. Fél vállról, közönyösen. Egy vala­mi azonban minden nyilatko­zatból kiérződött — a bizony­talanság. Mert soha, senki nem lehet biztos abban, hogy mi­kor, hol, ki miatt és mennyiért vesztik, vesztették el a mérkő­zéseket. És ez­­ a mindig becsülete­sen játszó, küzdő, a köztük fel­növő fiatalok életét is megmér­gezi. Hallgat dr. Steinmetz Já­nos is. A tatabányai mérkőzés után ugyan még védett a Bp. Spar­tacus elen, de aztán másnap már nem utazott el Szolnokra. Megsértődött talán? Hiszen a 33 éves játékos —, aki 13 évet töltött az FTC-ban és fontos része volt a három KEK-, a két Szuper Kupa-győzelemben, a két magyar bajnokság és a két MNK megnyerésében —, nem kisebb dologgal vádolta meg játékostársa, mint azzal, hogy eladta a mérkőzést, vagy­is őket. De érdekes módon nem erre hivatkozott, amikor edzőjé­nél, dr. Mayer Mihálynál késő este megcsörrent a telefon.­­ Azzal hívott fel a felesé­ge, hogy János rosszul lett, és másnap nem vállalja a védést. A rosszullét tartásnak bizo­nyult. Néhány nap múlva ugyanis egy levelet kézbesített a postás az egyesületbe és a szövetségbe, amelyben Stein­metz végleg lemondott a játék­ról. A csapatban és a váloga­tottban egyaránt. És mindezt — az olimpia előtt. — Orvosi tanácsra kellett ab­bahagynom a sportolást — mondta röviden, határozottan, mintegy lezárva hosszú pálya­futásának történ­etét. Azonban — edzője véleménye szerint — papírt a mai napig nem vitt ró­la. Hivatalosan nem is kell. Mindenkinek jogában áll abba­hagyni a sportolást. De: miért így? És hogyan higgyük el beteg­ségét, amikor a következő pil­lanatban már a gyanúsítgatá­sokat, az edző részéről ért so­rozatos sérelmeket emlegeti és minden rosszat, ami a két év­tized alatt felgyülemlett benne. — Magamban is megtaláltam a hibát. Megöregedtem. Én még akkor kezdtem el vízilabdázni, amikor önzetlenül szerették csi­nálni, amikor még más volt a hozzáállás. Ma már a negatív figurák a sportág példaképei! Senki nem állt ki mellette. — Egy közösség érdekében talán megkockáztattam volna a maradást, de így?! Kiért? Miért? Senki nem tartóztatta. Még az egyesület vezetősége sem. — Már eddig is sok ba­junk volt vele! — nyilatkozta sokat sejtetően Hargitai Károly, az FTC elnökhelyettese. — A döntést a szakosztályra, az ed­zőre bíztuk. Akik nem haboztak. — örültem, hogy megszaba­dultunk tőle! — jelentette ki dr. Mayer Mihály. — Hat éven keresztül, úgy szórakozott ve­lem, ahogy akart. Ki voltam szolgáltatva, mert egyetlen tar­talékkapust sem tűrt meg ma­ga mellet. Személye állandó problémát jelentett. A tatabá­nyai mérkőzés után, társai vé­leményét is hallva, betelt a po­hár, összevesztek. Mindenki hal­lotta. Az öregek , és a fiatalok egyaránt... — Érezte, hogy nem fogom támogatni az olimpiai keret ki­jelölésénél, hiszen sem maga­tartása, sem formája nem tette arra jogosulttá. Sokkal jobban hangzik, ha ő mondja le, mint­ha kihagyják a Moszkvába uta­zó csapatból. Pusztán a tényszerűség ked­véért közöljük, hogy az FTC- ből rövid időn belül öt, válo­gatott szintű, vagy ahhoz kö­zelálló játékos távozott más egyesületbe, illetve hagyta ab­ba a sportolást. Látszólag kü­lönösebb viharok nélkül. Hangsúlyozzuk: látszólag ... Vajon kinek van igaza? Annak a játékosnak, aki szép csendben kiszállt a buliból és nagy tálcán inkább pörköltöt hord a vendégeknek? Vagy az edzőnek, aki bármilyen áron, de meg akar szabadulni a „ne­héz fiúktól”? Vagy annak a fia­tal csatárnak, aki bundázással gyanúsította a több mint tíz évvel idősebb kapust? Vagy a kapusnak, aki ezek után búcsút mondott a csapatnak? Talán soha nem fog kiderül­ni. Mindenki hallgat. Legalább­is a nyilvánosság előtt. Hiába a gyűlölködés, a veszekedés, a gyanúsítgatás. Az együtt töltött évek, az együtt, vagy külön­­külön elkövetett tettek, valahol mégiscsak összetartják ezeket a játékosokat. Inkább a búcsú. De az is csendben, szerényen. Ha lehet — orvosi igazolással! Marschall István Ha elmondod, letagadom! RÖPLABDA A bajnok harmadik veresége... Micsoda kontraszt! A NIM tízszeres bajnok női röpl­abdacsapata tavaly az utolsó ötnapos torna előtti 33 mérkőzése közül m­indösz­­sze kétszer kapott ki, az idén viszont a tornasorozat előjátékában, 17 összecsapás közül háromszor is veszte­sen hagyta el a Játékteret... Harmadszor éppen szomba­ton, az V. Dózsa ellen. Pe­dig ezúttal már erősebb csa­pattal állhatott ki az örök vetélytárs elllen, mint ebben az évben a többi ellenféllel szemben. A tét a megszo­kottnál kisebb volt. Koráb­ban a két együttes párbaja rendre az elsőség kérdését döntötte el, most viszont aligha lehet vitás, hogy csak a dobogó második helyéért vetélkedhetnek egymással­­ a Bp. V. Izzó mögött. A rádió déli krónikájának sportkommentátora joggal ne­­­­vezte hát nosztalgia-rangadó­nak ezt a találkozót. Kétsze­resen is találó volt a meg­állapítása, sajnos ugyanis nemcsak a két csapat jelen­legi helyezése, hanem a nem­zetközi szinttől messze elma­radó játék is nosztalgiát éb­reszthetett a nézőkben. Las­san félidejéhez érkezik az idei küzdelemsorozat, de JÁ­TÉKOT, igazi röplabdacsatát még nem láthattunk ... NŐK Az 1—6. helyért V. Dózsa—NEVI 3:0 (7, 11, 13). Vágóhíd u. V: Bots, Huszti. V. Dózsa: BALAJCZANÉ,­­Ar. Rad­­naiiné, Szőnyi, FEKET­ENÉ* Király­né, JUSZTIN. Cs. Muchárné. Ed­ző: Hazsáik Endrén­é (betegsége miatt Matoszi Mátyás helyette­sítette). M­M: Szűcs, Buzekné, Bernáth, Anker, GEREVICHNÉ, Dr. Bánhegyiné. Cs: Lankrus, Pa­ Jeriné, Dlinák. Edző: Kovács Jenő. A mérkőzés alakulása. I. játsz­ma: 2:0, 2:3, 6:3, 6:4, 8:4, 8:7 (!), 15:7. II. játszma:­­0:5, 1:5, 1:7, 3:7, 3:9 (!), 6:9, 6:11 (!), 15:11. In. játszma: 1:0, 1:5, 2:5, 2:7 (!), 8:7, 8:10, 9:10, 9:113 (!!!), 15:13. A vendégek a gyenge nyitásfo­gadás és a feltűnően pontatlan előkészítés, valamint a foghíjas sánc m m­iatt többször is tetemes előnyt adtak le, a lila-fehérek ezúttal jól küzdöttek, egységesebb csapat benyomását keltették, de a korszerű megoldásokkal általá­ban ők is adósak maradtak. Bp. V. Izzó—Bp. Spartacus 3:0 (3, 7, 7). Kőér u. V: Simai, Ka­lász. Jó: Szalayné, Fodorné, Var­gánné, ill. Molmnárné. Almásfüzitői Timföld SC—BVSC 3:1 (17, 2, —6, 5). Elem u. V: Kiss K., Balázs. A vasutasok az el­s­ő játszmát 14:12-ről ves­zítet­­ték el... Jó: Hertde, Láng, Kar­­sian­, ill. Forgó, Ram. Az élmezőny állása: 1. Rip. V. Izzó 34 (egy mérkőzéssel ke­vesebbet játszott), 2. V. Dózsa 33, 3. NIM 31. VISSZATÉRÉS A bajnokcsapat idei ered­ményein — eredménytelen­ségén ... — erősen érződött, hogy a legjobbja anyaszerep­­re vállalkozott. Február 23- án született Gerevich Bea, s az édesanyja tízhónapos szü­net után, alig két hete állt edzésbe. Akkor még jó né­hány kiló súlyfelesleg volt rajta, nem is gondolta vol­na senki, hogy egyhamar já­tékra jelentk­ezik. Így aztán nemcsak a néző­ket, hanem a vetélytárs U. Dózsa játékosait is meglepte, hogy Bárdi Gyöngyi a kezdő hatos tagjaként, három hó­nappal szülés után (!), már­­ezen a szombaton pályára lé­pett. Súlyából a két hét alatt „egy ötöst” leadott, s ha ütései még nem is robban­tották szét úgy a sáncot, mint korábban, máris csapa­ta legjobbja volt. Ennek ellenére nem a já­téka volt, ami igazán említés­re méltó. Sokkal inkább az a valami, ami hiánycikk a ma­gyar mezőnyben, ami kima­gasló sikereinek is motor­ja volt, ami a visszatérés utáni első, vesztett találkozó után máris a vasárnapi visz­­szavágóra irányította gondo­latait, s amire nincs jobb szó: VAS AKARAT. Őstehetsége mellett ez a ritka erkölcsi tulajdonsága az, ami miatt a válogatott edző­je is mihamarabb visszet­­ várja Gyöngyit. (t-s) FÉRFIAK Az 1—6. helyért Csepel—v. Dózsa s­tp .(10, 7, 10). Vágóhíd u. V: Kozák, Gráb­­ner. A bajnok fél gőzzel is köny­­nyedén győzött. Jó: Buzek, Ba­bati­, Somogyi, Ul, Szalai. A 7—14. helyért Vasas—KOMEP SC 3:2 (14, 8, —14, —10, 5). Fáy u. V: Kak­­­sai, Horváth. Meglepően jól ját­szott az újonc, lényegeiben na­gyobb küzdelemre késztette a pi­ros-kékeket, mint Tatabányán. Jó: Mondd, Dévényi, Schmiedl, Ill, Sudár, Varga, Hernád­. Szolnoki Vegyiművek—TFSE 3:1 (15, 13, —6, 11). Szolnok, 200 néző. V: Pécsi, Zalánfi. A tartalékosan felálló hazai együttes nagy küz­delemben, sikeres hajrával vágott vissza a pénteki fővárosi veresé­gért. Gerevichné (balról) visszatért... (Koppány György felvétele) NB I XXXVI. 128. ♦ 1980. június I SÚLYEMELÉS_______VI.­­IFJÚSÁGI VB Hlavesti: ezüst­ös két bronzérem Nyolc szám — nyere belgár győzelem! — Távbeszélő-jelentésünk — (Montreal, május 31.) A hét végén ismét elromlott az idő, pá­rássá, esőssé változott, s egyik napról a másikra igen­ fülledt lett a Pierre Charbonneau-csarnok bel­seje. Az nem kedvezett a pén­teken rendezett félnehéz- és a kisnehézs­úlyú dönt­enére. A nézők ezen a napom már fogadásokat kötöttek: megveri-e a bolgárokat valaki, vagy sem? Számunkra pedig emellett még az volt a legérdekesebb, hogyan áll helyt a VB utolsó két magyar részvevője. Helyi idő szerint késő délután, a félne­hézsúlyúak versenyén ha­mar kiderült: ebben a súlycso­portban sem lehet megverni a bolgárokat. Igaz, a szakításban a szovjet Jurij Zah­arevics öt kiló előnyt szerzett Radevvel szemben, de a lökésben Radev ezt komé­­nyedán behozta és nyert. Az ad­dig igen e­redményes magyar gár­dát ebben a számban a régóta nagy ígéretnek számító, szombat­­helyi Weber Tamás képviselte, ő volt az első, akinek nem sikerült a szereplése. Ez már előrevetette árnyékát, hiszen edzősúlyához ké­pest hat kilót fogyott Montreal­ban, s lelkileg sem volt rendben. 145 kg-os kezdősúlyával kétszer sem tudott megbirkózni, majd harmadszorra a 150-nel próbálko­zott — minden mindegy a napon —, de ez sem sikerült. „Képtelen voltam rákoncentrálni a súlyra’* — kesergett. Kár, hiszen legjobb­jával bronzérmes lehetett volna az összetettben és mindkét fo­gásnemben is. Magyar idő szerint szombaton hajnalban a kisnehézsúly hozta a VB eddigi legérdekesebb és leg­meglepőbb versenyét. A szovjet Dandik ugyanis 17.5 kiló előnyt szerzett a szakításban a bolgár Penevvel szemben, s még testsú­lya is könnyebb volt. Ezek után mindenki biztosra vette az első szovjet győzelmet. Csak a bolgár versenyző nem. Megvárta, míg a szovjet fiú befejezi a lökést (190 kilón­, azután annyit tett a súly­ra, ami a győzelemhez kellett, vagyis 210 kilót, 17.5 kilóval többet, mint a kezdősúlya! És a közönség hatalmas tom­bolása közben ezt is teljesítette! „Ezek a bolgárok annyit emel­nek, amennyi kell a győzelem­hez’» — röppent fel a csodálko­zás, joggal, a nézőkből. Az utolsó magyar részvevő, a 19 éves, Lábatlanból származó, jelenleg a Bp. Honvédban ver­senyző Hlavati András volt. El­ső szakítását a 155 kilóval nem tudta végrehajtani, elkapkodta, hátraejtette, de javított, s azután a 160-nal is megbirkózott, s ez a fogá­snem ezüstérmét jelentette számára. * A lökésben 185 kilón kezdett, majd második gyakorlatával 195 kilón folytatta, abban a remény­ben, hogy ezzel akár az összetett ezüstérmet is megszerezheti, de ez nem sikerült. Eredménye így is nagyon dicséretes és jól egészí­tette ki a csapat érem gyűjtemé­nyét. Ezzel a Csitneki Péter ed­ző vezette gárda ritka bravúrt vallhat magáénak: a mindössze öttagú csapatból hárman az ös­z­­szetettben is éremhez jutottak , ami tavaly tíz versenyzőből egy­nek s­em sikerült. Félneh­ézsúly, összetettben vi­lágbajnok: Radi Radev (Bulgária) 375 (162.5, 212­5), 2. Zaharevics (­Szovjetunió) 372.5 (167.5, 205), 3. Benk (Lengyelország) 327.5 (146, 182.5), 4. Stefan (Románia) 326 (145, 180). 5. Oberburger (Olaszország) 317.5 (150, 167.5). 6. Kiarpar (Jugoszlávia) 315 (142.5, 172.5). Szakításban világ­bajnok: Jurij Zaharevics 167.5, 2. Rad°v 162.5, 3. Oberburger 150. Lökésben világbajnok: Ra­­dev 212.5, 2. Zaharevics 205, 3. Bank 189,5. Kisnehézsúly, összetettben vi­lágbajnok: Vladimír Penev (Bul­gária) 362­­ (152.5. 210), 2. Dandik (Szovjetunió) 360 (170. 191), 3. Slavai András (Magyar­­ország) 345 (160. 186), 4. Bri- Zueda (Kuba) 330 (1­50. 180), 5. Zbrozonsk­i (Lengyelország?) 320 (143.5. 177.5), 6. Swirme^ton (Tomidg) 307.5 (132.5. 175). Sza- Irí'áshen világbajnok: .TuHj Dan­­dik 170 T TPavril 160, 3. Pr^ppv 1.52 5 T­ökésben virágbaj nok: P«­­nov ?•"­. 2. Dandik 190, 3. Hla­vati 185. Bocsák­ Miklós Az esztergomi születésű Hlavati András Új súlycsoportjában egyéni legjobbját tíz kilóval megjavítva lett összetettben bronzérmes

Next