Népsport, 1980. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1980-06-01 / 128. szám
4 NÉPSPORT Siófokról - Lake Placidbe Regőczyék az Ice Folliesnél Szombaton délután régen látott kedves „vendégeket” hozott a londoni repülőgép. Regőczy Krisztina és Sallai András csaknem féléves távollét után hazaérkezett. A világbajnok jégtáncpáros női tagját, Regőczy Krisztinát épp az ajtóban csíptük el, már indult volna jól megérdemelt pihenőjére, Siófokra. — Mi minden történt az elmúlt hónapok alatt? — Most éppen Londonból jövünk, ahol a BBC angol televíziós társaság készített velünk show-műsort. Azelőtt az Egyesült Államokban voltunk, háromhetes turnén. Ez semvolt mindennapos út, hiszen San Franciscóban kezdődött és utolsó állomása Portland volt, ahol megérkezésünk napján kitört a Szent Ilona-tűzhányó, maszkokban járkáltunk a városban és természetesen bizonytalanná vált az utazásunk, így persze, az angol televíziós műsor is. Fortuna istenaszszony az utolsó pillanatban mégis mellénk állt, s időben elutazhattunk... — A világbajnokság után sokan azt rebesgették, hogy jégrevűhöz szerződnek ... — Megtörtént. Az Egyesült Államok egyik revűjéhez, az Ice Follieshez szerződtünk. — Mennyi időre? — Egy évre, aztán majd meglátjuk ... — A világbajnokság után az egyesült államokbeli bemutató körúton kívül, merre jártak? — Háromhetes bemutatónvettünk részt Európában, szinte mindennap más városban, más országban léptünk jégre. Csak egy valami volt változatlan — — Mi volt ez? — A sok virág és a vastaps! — A jégvilág hogyan fogadta világbajnoki elsőségüket? — Nagyon sokan, nagyon szurkoltak nekünk, s örültek, hogy végre sikerült... — A revünél mikor kell jelentkezni? — No, ez nem olyan egyszerű dolog. Félig titok ugyan, de elmondom, Sallai Andrist kérte fel a revű vezetősége, hogy a jövő évi show plakátját megtervezze. A plakát elkészült, és már úton van az Egyesült Államok felé. A revű egyébként magyaros lesz, többek között bemutatunk egy csárdáskombinációt, és mi táncoljuk a Víg özvegy nagy keringőjét is. A próbák június 28-án kezdődnek Lake Placidben ... — A téli olimpia városában? — Igen. Egyik legnagyobb sikerünk helyszínén. Jó lesz visszamenni, s augusztus végén ott kezdjük a turnét is.— Mi lesz a fogorvosi egyetemmel ? — Egy év halasztást kaptam, s jövőre folytatom tanulmányaimat. Fogorvos akarok lenni. Andris az ELTE művészettörténet szakán felvételizik , majd, remélem, sikerülni fog neki. — Házasság? — Hallottam a mendemondákról, de egyelőre sem nekem, sem Andrisnak nincs szándékában házasságot kötni. Még amerikai televízióssal sem ... Szeretnénk pihenni, újra megkóstolni a magyaros ízeket, s elkészíteni a legközelebbi számok koreográfiáját. (Cser Kovács) (Tóth Béla felvétele) „Lejárunk az edzésre, a mérkőzésre, nyerünk, vesztünk, aztán ki merre lát.” Vajon mit jelent nekik az a szó, hogy: csapat? „Ma már a saját pecsenyéjüket sütögetik.” Együtt — egymásért! A csapatsportágak lényege, mindig is a társak megbecsülése, segítése, bátorítása, a közös célokért való együttes küzdelem, a barátság, a végsőkig való kitartás, a mindenkire egyformán vonatkozó fegyelem határozta meg. „Ugyan, hol van az már?” Van.. Kell lennie. „Legszívesebben belefojtanánk egymást a vízbe.” Ők itt tartanak. És mégis egy csapatot alkotnak. Névleg ... És vajon meddig? Mert fogynak. Ki haraggal, ki szó nélkül fordítva hátat. „Nem tudom, mi lesz, nem is érdekel.” Balla Balázs süt, főz, mosogat és felszolgál. . . — Ha nem állok közéjük, összeverekednek Tatabányán, az öltözőben, a mérkőzés után (6-6-os eredménnyel ért véget). — Szollár azzal vádolta a kapust, dr. Steinmetzet, hogy eladta a meccset. Parázs veszekedés, fenyegetőzés, kölcsönös vádaskodás. Annak, aki felelősségre vonta társát, korábbi eseteket olvastak a fejére. Eredmények, pénzöszszegek repkedtek a levegőben. Egy-egy rossz védés, eladott labda, az ellenfél megjegyzése és az uszodában keringő pletyka szolgáltatja ilyenkor a vádak alapját. Nem először. És, esetenként, nem is alaptalanul. . — Korábban is voltak már viták, gyanúsítgatások, de ilyen kemény csata még egyszer sem fordult elő az öltözőben! — mondta Balla Balázs, az FTC sziklakeménységéről ismert védőjátékosa, aki csak csendes szemlélője, csitítója volt a történteknek. Ő egyébként is már csak vendég. Gebines lett... Csendben, egyik napról a másikra el is tűnt az uszodából. Hetekig nem találták. Távozása külön megérne egy misét. — Ilyen légkörbe egyelőre nincs is kedvem visszatérni. Miért, milyen ez a légkör? Dr. Steinmetz tényleg eladta a meccset?Mit mondanak a többiek? A legtöbbjük szinte semmit sem mond. Talán az az átkozott memória?Szollár László: — Nem tudok arról, hogy veszekedés lett volna. Ki mondta ezt? Nem is hallottam ilyesmiről. És ha valaki azt állítja, hogy én 20 ezer forintért tavaly eladtam a Vasas elleni meccset, azt rögtön feljelentem. Kemény szavak. Dr. Mayer Mihály: — Majd elmesélik a fiúk, hogy mi történt az öltözőben. Van, mit. Nem mesélik el. Fehér András: — Engem nem érdekel az ügy. Mindig is távol tartottam magam az ilyesmitől. Csak a játékra koncentrálok. Ez is egy álláspont... Vannak, akik emlékeznek és nyilatkoznak, csak éppen a nevüket nem adják hozzá és vannak, akik mindent „elfelejtettek”, de ezt már bátran — névvel teszik. Ugyanolyan döntetlen és kibogozhatatlan az egész, mint a szóban forgó mérkőzés. „Ha elmondod, letagadom!” — mondta az egyik játékos. Fél vállról, közönyösen. Egy valami azonban minden nyilatkozatból kiérződött — a bizonytalanság. Mert soha, senki nem lehet biztos abban, hogy mikor, hol, ki miatt és mennyiért vesztik, vesztették el a mérkőzéseket. És ez a mindig becsületesen játszó, küzdő, a köztük felnövő fiatalok életét is megmérgezi. Hallgat dr. Steinmetz János is. A tatabányai mérkőzés után ugyan még védett a Bp. Spartacus elen, de aztán másnap már nem utazott el Szolnokra. Megsértődött talán? Hiszen a 33 éves játékos —, aki 13 évet töltött az FTC-ban és fontos része volt a három KEK-, a két Szuper Kupa-győzelemben, a két magyar bajnokság és a két MNK megnyerésében —, nem kisebb dologgal vádolta meg játékostársa, mint azzal, hogy eladta a mérkőzést, vagyis őket. De érdekes módon nem erre hivatkozott, amikor edzőjénél, dr. Mayer Mihálynál késő este megcsörrent a telefon. Azzal hívott fel a felesége, hogy János rosszul lett, és másnap nem vállalja a védést. A rosszullét tartásnak bizonyult. Néhány nap múlva ugyanis egy levelet kézbesített a postás az egyesületbe és a szövetségbe, amelyben Steinmetz végleg lemondott a játékról. A csapatban és a válogatottban egyaránt. És mindezt — az olimpia előtt. — Orvosi tanácsra kellett abbahagynom a sportolást — mondta röviden, határozottan, mintegy lezárva hosszú pályafutásának történetét. Azonban — edzője véleménye szerint — papírt a mai napig nem vitt róla. Hivatalosan nem is kell. Mindenkinek jogában áll abbahagyni a sportolást. De: miért így? És hogyan higgyük el betegségét, amikor a következő pillanatban már a gyanúsítgatásokat, az edző részéről ért sorozatos sérelmeket emlegeti és minden rosszat, ami a két évtized alatt felgyülemlett benne. — Magamban is megtaláltam a hibát. Megöregedtem. Én még akkor kezdtem el vízilabdázni, amikor önzetlenül szerették csinálni, amikor még más volt a hozzáállás. Ma már a negatív figurák a sportág példaképei! Senki nem állt ki mellette. — Egy közösség érdekében talán megkockáztattam volna a maradást, de így?! Kiért? Miért? Senki nem tartóztatta. Még az egyesület vezetősége sem. — Már eddig is sok bajunk volt vele! — nyilatkozta sokat sejtetően Hargitai Károly, az FTC elnökhelyettese. — A döntést a szakosztályra, az edzőre bíztuk. Akik nem haboztak. — örültem, hogy megszabadultunk tőle! — jelentette ki dr. Mayer Mihály. — Hat éven keresztül, úgy szórakozott velem, ahogy akart. Ki voltam szolgáltatva, mert egyetlen tartalékkapust sem tűrt meg maga mellet. Személye állandó problémát jelentett. A tatabányai mérkőzés után, társai véleményét is hallva, betelt a pohár, összevesztek. Mindenki hallotta. Az öregek , és a fiatalok egyaránt... — Érezte, hogy nem fogom támogatni az olimpiai keret kijelölésénél, hiszen sem magatartása, sem formája nem tette arra jogosulttá. Sokkal jobban hangzik, ha ő mondja le, mintha kihagyják a Moszkvába utazó csapatból. Pusztán a tényszerűség kedvéért közöljük, hogy az FTC- ből rövid időn belül öt, válogatott szintű, vagy ahhoz közelálló játékos távozott más egyesületbe, illetve hagyta abba a sportolást. Látszólag különösebb viharok nélkül. Hangsúlyozzuk: látszólag ... Vajon kinek van igaza? Annak a játékosnak, aki szép csendben kiszállt a buliból és nagy tálcán inkább pörköltöt hord a vendégeknek? Vagy az edzőnek, aki bármilyen áron, de meg akar szabadulni a „nehéz fiúktól”? Vagy annak a fiatal csatárnak, aki bundázással gyanúsította a több mint tíz évvel idősebb kapust? Vagy a kapusnak, aki ezek után búcsút mondott a csapatnak? Talán soha nem fog kiderülni. Mindenki hallgat. Legalábbis a nyilvánosság előtt. Hiába a gyűlölködés, a veszekedés, a gyanúsítgatás. Az együtt töltött évek, az együtt, vagy különkülön elkövetett tettek, valahol mégiscsak összetartják ezeket a játékosokat. Inkább a búcsú. De az is csendben, szerényen. Ha lehet — orvosi igazolással! Marschall István Ha elmondod, letagadom! RÖPLABDA A bajnok harmadik veresége... Micsoda kontraszt! A NIM tízszeres bajnok női röplabdacsapata tavaly az utolsó ötnapos torna előtti 33 mérkőzése közül mindöszsze kétszer kapott ki, az idén viszont a tornasorozat előjátékában, 17 összecsapás közül háromszor is vesztesen hagyta el a Játékteret... Harmadszor éppen szombaton, az V. Dózsa ellen. Pedig ezúttal már erősebb csapattal állhatott ki az örök vetélytárs elllen, mint ebben az évben a többi ellenféllel szemben. A tét a megszokottnál kisebb volt. Korábban a két együttes párbaja rendre az elsőség kérdését döntötte el, most viszont aligha lehet vitás, hogy csak a dobogó második helyéért vetélkedhetnek egymással a Bp. V. Izzó mögött. A rádió déli krónikájának sportkommentátora joggal nevezte hát nosztalgia-rangadónak ezt a találkozót. Kétszeresen is találó volt a megállapítása, sajnos ugyanis nemcsak a két csapat jelenlegi helyezése, hanem a nemzetközi szinttől messze elmaradó játék is nosztalgiát ébreszthetett a nézőkben. Lassan félidejéhez érkezik az idei küzdelemsorozat, de JÁTÉKOT, igazi röplabdacsatát még nem láthattunk ... NŐK Az 1—6. helyért V. Dózsa—NEVI 3:0 (7, 11, 13). Vágóhíd u. V: Bots, Huszti. V. Dózsa: BALAJCZANÉ,Ar. Radnaiiné, Szőnyi, FEKETENÉ* Királyné, JUSZTIN. Cs. Muchárné. Edző: Hazsáik Endréné (betegsége miatt Matoszi Mátyás helyettesítette). MM: Szűcs, Buzekné, Bernáth, Anker, GEREVICHNÉ, Dr. Bánhegyiné. Cs: Lankrus, Pa Jeriné, Dlinák. Edző: Kovács Jenő. A mérkőzés alakulása. I. játszma: 2:0, 2:3, 6:3, 6:4, 8:4, 8:7 (!), 15:7. II. játszma:0:5, 1:5, 1:7, 3:7, 3:9 (!), 6:9, 6:11 (!), 15:11. In. játszma: 1:0, 1:5, 2:5, 2:7 (!), 8:7, 8:10, 9:10, 9:113 (!!!), 15:13. A vendégek a gyenge nyitásfogadás és a feltűnően pontatlan előkészítés, valamint a foghíjas sánc m miatt többször is tetemes előnyt adtak le, a lila-fehérek ezúttal jól küzdöttek, egységesebb csapat benyomását keltették, de a korszerű megoldásokkal általában ők is adósak maradtak. Bp. V. Izzó—Bp. Spartacus 3:0 (3, 7, 7). Kőér u. V: Simai, Kalász. Jó: Szalayné, Fodorné, Vargánné, ill. Molmnárné. Almásfüzitői Timföld SC—BVSC 3:1 (17, 2, —6, 5). Elem u. V: Kiss K., Balázs. A vasutasok az első játszmát 14:12-ről veszítették el... Jó: Hertde, Láng, Karsian, ill. Forgó, Ram. Az élmezőny állása: 1. Rip. V. Izzó 34 (egy mérkőzéssel kevesebbet játszott), 2. V. Dózsa 33, 3. NIM 31. VISSZATÉRÉS A bajnokcsapat idei eredményein — eredménytelenségén ... — erősen érződött, hogy a legjobbja anyaszerepre vállalkozott. Február 23- án született Gerevich Bea, s az édesanyja tízhónapos szünet után, alig két hete állt edzésbe. Akkor még jó néhány kiló súlyfelesleg volt rajta, nem is gondolta volna senki, hogy egyhamar játékra jelentkezik. Így aztán nemcsak a nézőket, hanem a vetélytárs U. Dózsa játékosait is meglepte, hogy Bárdi Gyöngyi a kezdő hatos tagjaként, három hónappal szülés után (!), márezen a szombaton pályára lépett. Súlyából a két hét alatt „egy ötöst” leadott, s ha ütései még nem is robbantották szét úgy a sáncot, mint korábban, máris csapata legjobbja volt. Ennek ellenére nem a játéka volt, ami igazán említésre méltó. Sokkal inkább az a valami, ami hiánycikk a magyar mezőnyben, ami kimagasló sikereinek is motorja volt, ami a visszatérés utáni első, vesztett találkozó után máris a vasárnapi viszszavágóra irányította gondolatait, s amire nincs jobb szó: VAS AKARAT. Őstehetsége mellett ez a ritka erkölcsi tulajdonsága az, ami miatt a válogatott edzője is mihamarabb visszet várja Gyöngyit. (t-s) FÉRFIAK Az 1—6. helyért Csepel—v. Dózsa stp .(10, 7, 10). Vágóhíd u. V: Kozák, Grábner. A bajnok fél gőzzel is könynyedén győzött. Jó: Buzek, Babati, Somogyi, Ul, Szalai. A 7—14. helyért Vasas—KOMEP SC 3:2 (14, 8, —14, —10, 5). Fáy u. V: Kaksai, Horváth. Meglepően jól játszott az újonc, lényegeiben nagyobb küzdelemre késztette a piros-kékeket, mint Tatabányán. Jó: Mondd, Dévényi, Schmiedl, Ill, Sudár, Varga, Hernád. Szolnoki Vegyiművek—TFSE 3:1 (15, 13, —6, 11). Szolnok, 200 néző. V: Pécsi, Zalánfi. A tartalékosan felálló hazai együttes nagy küzdelemben, sikeres hajrával vágott vissza a pénteki fővárosi vereségért. Gerevichné (balról) visszatért... (Koppány György felvétele) NB I XXXVI. 128. ♦ 1980. június I SÚLYEMELÉS_______VI.IFJÚSÁGI VB Hlavesti: ezüstös két bronzérem Nyolc szám — nyere belgár győzelem! — Távbeszélő-jelentésünk — (Montreal, május 31.) A hét végén ismét elromlott az idő, párássá, esőssé változott, s egyik napról a másikra igen fülledt lett a Pierre Charbonneau-csarnok belseje. Az nem kedvezett a pénteken rendezett félnehéz- és a kisnehézsúlyú döntenére. A nézők ezen a napom már fogadásokat kötöttek: megveri-e a bolgárokat valaki, vagy sem? Számunkra pedig emellett még az volt a legérdekesebb, hogyan áll helyt a VB utolsó két magyar részvevője. Helyi idő szerint késő délután, a félnehézsúlyúak versenyén hamar kiderült: ebben a súlycsoportban sem lehet megverni a bolgárokat. Igaz, a szakításban a szovjet Jurij Zaharevics öt kiló előnyt szerzett Radevvel szemben, de a lökésben Radev ezt koményedán behozta és nyert. Az addig igen eredményes magyar gárdát ebben a számban a régóta nagy ígéretnek számító, szombathelyi Weber Tamás képviselte, ő volt az első, akinek nem sikerült a szereplése. Ez már előrevetette árnyékát, hiszen edzősúlyához képest hat kilót fogyott Montrealban, s lelkileg sem volt rendben. 145 kg-os kezdősúlyával kétszer sem tudott megbirkózni, majd harmadszorra a 150-nel próbálkozott — minden mindegy a napon —, de ez sem sikerült. „Képtelen voltam rákoncentrálni a súlyra’* — kesergett. Kár, hiszen legjobbjával bronzérmes lehetett volna az összetettben és mindkét fogásnemben is. Magyar idő szerint szombaton hajnalban a kisnehézsúly hozta a VB eddigi legérdekesebb és legmeglepőbb versenyét. A szovjet Dandik ugyanis 17.5 kiló előnyt szerzett a szakításban a bolgár Penevvel szemben, s még testsúlya is könnyebb volt. Ezek után mindenki biztosra vette az első szovjet győzelmet. Csak a bolgár versenyző nem. Megvárta, míg a szovjet fiú befejezi a lökést (190 kilón, azután annyit tett a súlyra, ami a győzelemhez kellett, vagyis 210 kilót, 17.5 kilóval többet, mint a kezdősúlya! És a közönség hatalmas tombolása közben ezt is teljesítette! „Ezek a bolgárok annyit emelnek, amennyi kell a győzelemhez’» — röppent fel a csodálkozás, joggal, a nézőkből. Az utolsó magyar részvevő, a 19 éves, Lábatlanból származó, jelenleg a Bp. Honvédban versenyző Hlavati András volt. Első szakítását a 155 kilóval nem tudta végrehajtani, elkapkodta, hátraejtette, de javított, s azután a 160-nal is megbirkózott, s ez a fogásnem ezüstérmét jelentette számára. * A lökésben 185 kilón kezdett, majd második gyakorlatával 195 kilón folytatta, abban a reményben, hogy ezzel akár az összetett ezüstérmet is megszerezheti, de ez nem sikerült. Eredménye így is nagyon dicséretes és jól egészítette ki a csapat érem gyűjteményét. Ezzel a Csitneki Péter edző vezette gárda ritka bravúrt vallhat magáénak: a mindössze öttagú csapatból hárman az öszszetettben is éremhez jutottak , ami tavaly tíz versenyzőből egynek sem sikerült. Félnehézsúly, összetettben világbajnok: Radi Radev (Bulgária) 375 (162.5, 2125), 2. Zaharevics (Szovjetunió) 372.5 (167.5, 205), 3. Benk (Lengyelország) 327.5 (146, 182.5), 4. Stefan (Románia) 326 (145, 180). 5. Oberburger (Olaszország) 317.5 (150, 167.5). 6. Kiarpar (Jugoszlávia) 315 (142.5, 172.5). Szakításban világbajnok: Jurij Zaharevics 167.5, 2. Rad°v 162.5, 3. Oberburger 150. Lökésben világbajnok: Radev 212.5, 2. Zaharevics 205, 3. Bank 189,5. Kisnehézsúly, összetettben világbajnok: Vladimír Penev (Bulgária) 362 (152.5. 210), 2. Dandik (Szovjetunió) 360 (170. 191), 3. Slavai András (Magyarország) 345 (160. 186), 4. Bri- Zueda (Kuba) 330 (150. 180), 5. Zbrozonski (Lengyelország?) 320 (143.5. 177.5), 6. Swirme^ton (Tomidg) 307.5 (132.5. 175). Sza- Irí'áshen világbajnok: .TuHj Dandik 170 T TPavril 160, 3. Pr^ppv 1.52 5 Tökésben virágbaj nok: P«nov ?•". 2. Dandik 190, 3. Hlavati 185. Bocsák Miklós Az esztergomi születésű Hlavati András Új súlycsoportjában egyéni legjobbját tíz kilóval megjavítva lett összetettben bronzérmes