Népsport, 1980. december (36. évfolyam, 289-312. szám)
1980-12-01 / 289. szám
XXXVI. 289. 4- 1980. december 1 LABDARÚGÁS A legjobb volt: Nyilasi Tibor (Ferencváros) Immáron harmadszor az őszi idényben... Ez a tény egyrészt örömteli, hiszen egyik legjobb válogatottunk kitűnő formáját dicséri. Ugyanakkor egy kissé lehangoló is — a nagy átlag színvonaltalanságának hű tükörképe. Mi tagadás, jobban örülnénk, ha kevésbé egyhangú lenne a legjobbak „panoptikuma”, de ez már más lapra tartozik. Most inkább örüljünk Nyilasi teljesítményének, aki a DVTK, a Bp. Honvéd elleni hazai találkozón nyújtott játéka után ezúttal is kitűnt, a mi értékítéletünk szerint kiérdemelte a tiszteletet parancsoló 9-est. Egyébként az egész őszi átlaga igen jó, ha azonban tüzetesebben elemezzük a különböző fordulókban nyújtott játékát, azonnal kitűnik, hogy idegenben közel sem képes olyan formát mutatni, mint hazai pályán. — Idegenben valóban nem megy úgy, mint ahogyan szeretném. Nem mentségként mondom, de ez nem csupán az én ,,ingem”, az egész magyar labdarúgás egyik legnagyobb betegsége. • Mi lehet ennek az oka? Magamra vonatkoztatva több összetevője is van. Az egyik a lélektani. Ha bejön az első csel, uram bocsá’ sikerül mindjárt a mérkőzés elején gólt szereznem, az természetesen megnyugtat. Ugyanez hazai környezetben, a közönség, szurkolóink biztató moraja közepette még hatványozottabban igaz. De van egy szakmai oka is, s ez talán még jelentősebb, mint az előző. Idegenben általában középpályán játszom, hadd tegyem hozzá: sokkal összetettebb feladatok megoldásának terhével a vállamon. Be kell játszanom az egész pályát, szeretnem kell, támadásokat indítani és mindezeken kívül felérni a befejezéshez is. Szó se róla, szeretem ezt a feladatot, de meg kell mondanom, az ehhez szükséges erőnlétem jelenleg még nem megfelelő. Itthon azonban, lényegében hátulról indulva, negyedik csatárt játszom, s ha jól megy elöl társaimnak, mint most például Pogány Lacinak, akkor már minden sokkal könnyebb ... • A válogatottban azonban éppen középpályán számítanak a jó Nyilasára, s idegenben is... — Magam is tudom, hogy a VB-selejtezőkre jóval felkészültebben kell pályára lépnem. Addig azonban még van néhány hónap, s ami fontos, egy alapozó időszak, melyet szeretnék problémamentesen végigdolgozni végre. • Térjünk vissza a Kaposvár elleni találkozóra. Igen csúszós, havas pályán került sor a mérkőzésre. Szereti az ilyen nehéz talajt? — Egyáltalán nem szeretem. Sajnos nem takarították le a havat a pályáról, mint ahogyan a tévén láttam: a Megyeri úton sikerült.... • Óriási területen játszott, jó labdákkal küldte harcba a társait, nem kedvetlenedett el. — Ezt a luxust nem is engedhetem meg magamnak, hiszen jó néhány fiatal srác játszik a csapatban, s ha látják, hogy az idősebbek hajtanak, akkor ők sem engedik meg maguknak a flazsálást. És ez fontos, hiszen ha az esetlegesen gyengébb ellenfelek ellen nem hajtunk több gólos vezetés birtokában is 90 percig, akkor ez nem sikerülhet a nemzetközi porondon sem! • Lőtt három gólt, amelyek közül az első sokáig emlékezetes marad a szurkolókkörében. Az első gólom előtt több csel is bejött, de meg kell jegyeznem, hogy a védők nagyot hibáztak, mert már jóval korábban, még a 16-oson kívül, kellett volna szerelniük, akár szabálytalanul is, mertamikor már a büntető területen belül jártam, vert helyzetben voltak. Ennél a gólnál valóban szinte minden bejött, mégis jobban örülök a másodiknak, mert szinte hajszálra megegyező szituációban hibáztam szerdán a kupameccsen. Akkor mellé ment, s azóta ezerszer is lejátszottam magamban azt a mozdulatot. Most nem hibáztam! A szavak remélhetőleg jövőre a nemzetközi porond arénájában már tettekben is megnyilvánulnak. 1 A 17. forduló válogatottja Kollár 7 (U. Dózsa) Pólyák 7 Szűcs 7 Vágási 7 Konrád 6 (Nyíregyháza) (Nyíregyháza) (B.-csaba) (ZTE) Rab 7 (FTC) Bódi 7 (D.-újváros) Csepregi 7 (B.-csaba) Bodnár 6 (U. Dózsa) Nyilasi 9 (FTC) Pogány 7 (FTC) A forduló játékvezetője: Kuti***** (Békéscsaba-Volán). A MÁSODIK CSAPAT Gujdár 7 (Bp. Honvéd) Jurácsik 6 (U. Dózsa) Turner 6 (MTK-VM) Onhausz 6 (Rába ETO) Szekrényes 6 (Nyíregyháza) Steidl 7 (U. Dózsa) Galántai 7 (ZTE) Péter 6 (ZTE) Szokolai 6 (FTC) Törőcsik 8 (U. Dózsa) Pető 6 (Nyíregyháza) A Megyeri úti és a Hungária körúti 2-1 nyomában Az akaraterő szülte a sikert! Szusza tárgyilagos, Tichy csalódott, Andriska boldog, Szentmihályi elkeseredett Kérdések Szusza Ferenchez, az U. Dózsa vezetőedzőjéhez: " Hosszú hónapok után újra ott ült a kispadon. Milyen érzés volt, s milyen elképzelésekkel küldte a pályára csapatát? O A fiatal Steidl beállítása nagy hasznára volt a csapatjátéknak, sokat tett a győzelemért. Vajon a fiatal játékos ilyen teljesítmény után, tagja marad-e az együttesnek? O Mivel magyarázza a sok helyzetkihagyást? O Megérdemelte a 2-1-es győzelem, mi a véleménye a Bp. Honvéd játékáról? — Mire taksálja csapatát az év hátralevő mérkőzésein, mit szeretne elérni? — Bizony volt bennem egy kis szorongás, de az izgalmi állapot serkentett, magával ragadott az öltöző hangulata, a feszültség, s a játékosok készülődésében kedvező jeleket véltem felfedezni. És ennek nagyon örültem. A fejeket egyébként nem terheltem túl, nem léptem fel olyan igényekkel, mint aki máról holnapra meg akarja váltani a világot. Teljes erőbedobást, határtalan igyekezetet, sok gyors mozgást, bátor helyváltoztatásokat kértem, fegyelmezett, szervezett védekezést, de legfőképpen a labda birtokában gyors ellentámadásokat, azt, hogy a három csatárhoz minden esetben zárkózzék fel egy középpályás, mégpedig az, aki a rohamunk időszakában az ellenkező oldalon helyezkedik. Ha például Bodnár fut el, Nagy nyargaljon előre, számítson a beadásra, vagy ha Herédi vezet támadást, Kolár érkezzék a második hullámban. Sajnos, a megvalósítás csak részben sikerült. Védekezésünk nem volt elég zárt, középpályán egyáltalán nem volt megfelelő az emberfogás, főként az első félidőben nem. Steidl kényszerhelyzet következtében került a pályára, mégpedig azért, mert Kolár a szünetben fájlalta a lábát, rúgást kapott a bokájára, s így nem vállalhatta ,tovább a játékot. Mit mondhatok: Steidl játéka meglepett. Mindenütt ott volt, nagyszerűen szervezte a játékot, kapura pedig többet lőtt, mint bámelyik társa. A mérkőzés után nyomban közöltem vele, hogy a Debrecen ellen tagja lesz a kezdő csapatnak! Ezt a játékot méltányolni kell! — A talajviszonyokkal, a nagy akarat szülte görcsös idegeskedéssel, a felfokozott hangulattal, s természetesen technikai fogyatékosságokkal, az összpontosítás hiányával. — Aki a kispadon ül, az általában elfogult. Én úgy láttam, hogy játékosaink mindent megtettek a győzelemért, s számomra most ez volt a legfontosabb. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Honvéd a mezőnyben jobban játszott, egységesebb volt, többet is birtokolta a labdát, bátran támadott. Könnyen végződhetett volna az eredmény döntetlenül is. Győzelmünket mégis valósnak tartom, mert sok helyzetet teremtettünk, s energikusabbak voltunk a kapu előtt. — Azt remélem, hogy a hátralévő mérkőzések egyikén sem bukunk már el, s a rangadó győzelme mindenkinek biztatást, egészséges önbizalmat ad, fokozza a versenyszellemet. Ha a két Kovácsra nem is számíthatunk, de Feketére és Tóth Andrásra már igen. A cél: megőrizni a jelenlegi küzdőszellemet, de fegyelmezettebbé tenni a csapatjátékot, jobban összehangolni a csapatrészeket. Persze, amennyire ilyen rövid idő alatt ez lehetséges. Kérdések Tichy Lajoshoz, a Bp. Honvéd vezetőedzőjéhez: A mérkőzés után nagyon csalódottnak látszott, ennyire bántja, hogy kikaptak? Bátran, támadószellemben játszottak, más játékfelfogást követtek, mint amit általában idegenben szoktak. Miért? A lelátóról úgy láttuk, hogy ha játékban nem is, de akarati tényezők tekintetében a Dózsa a Honvéd fölé kerekedett. Mi erről a véleménye? Vajon helyesen cserélt-e, hiszen Kocsis kiválása után a védelem tengelyében rések keletkeztek, a Garaba, Kerepeczki kettős többször megingott, Nagy talán jobb lett volna hátul, de őt már előzetesen lecserélte. Úgy hírlik, hogy a játékosok egy része idegfáradtságról panaszkodik. Indokolt-e ez, mi erről a véleménye? — Nem a 2-1-es vereség, hanem az a kishitűség keserű el, ahogyan néhányan játszottak. Ha Töröcsikhez került a labda, valósággal pánikba esett a védelmünk. A harcosságáról, keménységéről ismert Garaiha ás tartózkodóan játszott, láthatósan kerülte az ütközést Törőcsikkel, nyilván attól félt, hogy esetleg sérülés történik, s azt a nyakába varrják. Ami pedig elképesztő, az a rengeteg helyzetkihagyás. Nem vitattam, hogy a Dózsa is elügyetlenkedett nagy lehetőségeket. De amit Esterházy, Bodonyi, Dajka, Kozma és Gyimesi sorra elpuskázott, az hajmeresztő. És ők valamennyien válogatott játékosok! Kérdezem én: mi van akkor, ha az első percek egyikéiben Esterházy berúgja a balról érkező beadást, s utána Gyimesi értékesíti a 11-est? Ilyen helyzeteiket kihagyni még ifjúsági korban sem szabad! — Mostanában többször is bíráltak bennünket bátortalan játékfelfogásunk miatt, mondván, nem játszunk elég támadószellemben. És mivel magam is úgy véltem, hogy ebben van némi igazság, most a Megyeri úton megpróbáltunk változtatni. Erre ösztönzött az is, hogy a Dózsa belső nehézségekkel bajlódott, s nem a legjobb csapatával játszott. Nos, mezőnybeli játékunk biztató volt. A 0-1 ellenére is nyugodtan ültem a kispadon, sőt, szünetben még a hangom sem emeltem fel, mert biztosra vettem, hogy fordulat következik, majd csak berúgjuk azokat a fránya helyzeteket. Hát nem! — A Dózsa kétségtelenül nagyon harcos volt, de küzdőképesség tekintetében a mieinket sem marasztalhatom el. De akarni, lelkesedni kevés egy bajnokcsapattal! Védekezésiben és befejezésekben is sokkal jobb teljesítményre van szükség. — A kérdés felvetése jogos. Hibát követtem el, amikor a szünetben nem cseréltemle Kocsist, aki fájlalta ugyan a combját, de háromszori rákérdezés után is vállalta a játékot. Most utólag azt mondom: jó szándéktól hevítve, de felelőtlenül. Nagy Antal játékával nem voltam elégedett, de ha Kocsist lecseréltem volna, a Garaha, Nagy kettős feltétlenül jobb megoldás lett volna, mint Kerepeczki pályára küldése egy forró légkörű mérkőzésen. — Valóban igaz, hogy mostanában néhány fiatal játékos idegiáradságra panaszkodott. Mit mondhatok erre? Nevetséges! Egy fiatal szervezetnek sokkal többet ki kell bírnia, mint amivel az edzések, s a mérkőzések terhelik őket. Az ilyenfajta panasz mentegetődzésnek jó, de magyarázatként nem fogadható el! m S Kérdések Andriska Vilmoshoz, a D. Kohász vezetőedzőjéhez : O Milyen célkitűzésekkel érkeztek a Hungária körútra? Mi volt taktikai elképzelésének a vezérgondolata? Minek tulajdonítja azt, hogy a csapat 1-1 után sem roppant össze, sőt újítani, erősíteni tudott? O Véleménye szerint mi okozta a dunaújvárosi fordulatot? Bízik a bentmaradásban? — Napok óta arról beszéltem a játékosoknak, hogy az MTKVM pályáján sem vagyunk esélytelenek. Mutatja ezt a táblázaton elfoglalt helyezés és a megszerzett pontok száma is. Persze, az a teljes igazság, hogy legmélyén, magamban is csak egy esetleges pontszerzésre mertem gondolni. . . — Nem az MTK-VM-re, hanem a saját csapatunkra alapoztam. Mégpedig azért, mert minden játékosban láttam fel. . Kérdések Szentmihályi Antalhoz, az MTK-VM vezető edzőjéhez : „ Edzői pályafutása során volt-e már olyan helyzetben, mint amilyenbe most az MTK-VM együttesével sodródott? Miről beszél játékosainak a mérkőzés előtt, a félidőben és a találkozó után? Mi a véleménye arról, hogy játékosai kevés erőfeszítést tettek az újabb kudarc elkerülése érdekében? Aobbanni a bizonyítás tüzét, azt, hogy most már valóban tenni akarnak a csapatért, a klubért, s egy kicsit önmagukért is! Kértem, hogy a védelem, amely korábban már többször is bizonyított, őrizze meg egységét, szervezetten, óvatosan futballozzon, a középpályán pedig mindenki a támadó szellemet képviselje. Ez utóbbinak döntő jelentőséget tulajdonítottam, s úgy érzem megvalósítása eredményezte győzelmünket. Bódi és Nagy II uralta a mezőny legfontosabb sávját, s ez döntőnek bizonyult. — Félidőiben mindenkit arra kértem, hogy kapott gól esetén se essen pánikba, játsszuk tovább a magunk játékát, s abból egy döntetlen legrosszabb esetben is kikerekedik. Nos, mindenki így is tett, s győzelem lett belőle ... Mikor érezte úgy, hogy most már nem lehet a mérkőzés menetén változtatni? Lát-e egyáltalán lehetőséget a kibontakozásra? — Hangulatilag nagy most nálunk a változás, s az utóbbi hetek jobb eredményei egy kicsit az önbizalmon is javítottak. Négy egymást követő mérkőzésen nem kaptunk ki, szereztünk hat pontot, ennyihez a korábbi időszakban 13 (!) mérkőzésre volt szükség . .. — Néhány hete sokan már eltemették a csapatot, most pedig csak azért vagyunk kieső helyen, mert rosszabb a gólkülönbségünk vetélytársainknál... A bajnokságból még nagyon sok mérkőzés van hátra, véleményem szerint senkinek a helyzete sem reménytelen. A mi gondjainkra mindenesetre választ adhat az elkövetkező időszak három mérkőzése, amikor fogadjuk a Ferencvárost, megyünk a Volánhoz és otthon játszunk a Vasassal... Az MTK-VM elleni győzelmünk a szív, az akarat diadala volt, hasonló erényekkel pedig a mai NB I-ben mindenki legyőzhető ... — Életem eddigi talán legszomorúbb időszakát élem... A MÁV Előrével két nagyon gyötrelmes éven keresztül soha (!) nem álltunk kieső, azaz az utolsó három hely valamelyikén. Most csupán a gólkülönbség választja el csapatomat a sereghajtó helyezésétől! — A találkozó előtt tudatosan nem szóltam a vészhelyzetről: nem akartam, hogy a játékosok a felelősség súlyától már a kezdés előtt agyonnyomva, sokkolt állapotban lépjenek a pályára. A Kohász erényeiről, csapatjátékáról, sebezhető pontjairól beszéltem inkább. A félidőben már vesztésre álltunk, s miután az akarásnak, a helyzet súlyossága átérzésének a legcsekélyebb jelét sem láttam, alaposan megmondtam mindenkinek a véleményemet ... A mérkőzés után nem szóltam egy szót sem. Nem szokásom, de különösebb értelme sem lett volna... — A játékosaiért a végsőkig kiálló edzők közé sorolom magam, de most azt kell mondanom, hogy egy-egy futballista kivételével senki sem kaphat felmentést! Akik csak enynyire képesek vészhelyzetben, azoknak nagyon magukba kellene szállniuk, s levonniuk minden levonható konzekvenciát! Sajnos, ma már abban sem vagyok biztos, hogy ezt mindenki megteszi... — Amikor a Kohász megszerezte a második gólját, biztos volt: elbuktunk! A csapatban nem volt tartás, a vendégek kulcsemberei, Bódi és Nagy II Fülöptől, illetve Sebestyéntől azt csináltak a pályán, amit akartak. Ha nem beszéltem volna órákon át az emberfogás fontosságáról, talán most önmagamat is hibáztatnám. De annyiszor elmondtam ...• Megmondom őszintén, nem sok reményt látok a gyors változásra. A csapat olyan helyzetben van, amelyen egyik napról a másikra csupán az edzésmunka nem segít! Másodszor kaptunk gólt közvetlenül kapukirúgás után .. . Lehet ezt gyakorolni? Lehet, vagy kell (?) erre NB I-es játékosokat figyelmeztetni?... Az az igazság: nekünk nagyon rosszul jön, hogy nincs vége az idénynek, az előrehozott három mérkőzés számunkra — tőrdöfés! NÉPSPORT . NB I