Népsport, 1980. december (36. évfolyam, 289-312. szám)

1980-12-01 / 289. szám

XXXVI. 289. 4- 1980. december 1 LABDARÚGÁS A legjobb volt: Nyilasi Tibor (Ferencváros) Immáron harmadszor az őszi idényben... Ez a tény egyrészt örömteli, hiszen egyik legjobb válogatottunk kitűnő formáját dicséri. Ugyanakkor egy kissé le­hangoló is — a nagy átlag színvonaltalanságának hű tükörképe. Mi tagadás, job­ban örülnénk, ha kevésbé egyhangú lenne a legjobbak „panoptikuma”, de ez már más lapra tartozik. Most in­kább örüljünk Nyilasi telje­sítményének, aki a DVTK, a Bp. Honvéd elleni hazai találkozón nyújtott játéka után ezúttal is kitűnt, a mi értékítéletünk szerint kiérdemelte a tiszteletet pa­rancsoló 9-est. Egyébként az egész őszi átlaga igen jó, ha azonban tüzetesebben elemezzük a különböző for­dulókban nyújtott játékát, azonnal kitűnik, hogy ide­genben közel sem képes olyan formát mutatni, mint hazai pályán. — Idegenben valóban nem megy úgy, mint ahogyan sze­retném. Nem mentségként mondom, de ez nem csupán az én ,,ingem”, az egész magyar labdarúgás egyik legnagyobb betegsége. • Mi lehet ennek az oka?­­ Magamra vonatkoztatva több összetevője is van. Az egyik a lélektani. Ha bejön az első csel, uram bocsá’ sikerül mindjárt a mérkőzés elején gólt szereznem, az természetesen megnyugtat. Ugyanez hazai környezetben, a közönség, szurkolóink biztató moraja közepette még hatványozottabban igaz. De van egy szakmai oka is, s ez talán még jelentősebb, mint az előző. Idegenben ál­talában középpályán játszom, hadd tegyem hozzá: sokkal összetettebb feladatok megoldásának terhével a vállamon. Be kell játszanom az egész pályát, szeretnem kell, táma­dásokat indítani és mindezeken kívül felérni a befeje­zéshez is. Szó se róla, szeretem ezt a feladatot, de meg kell mondanom, az ehhez szükséges erőnlétem jelenleg még nem megfelelő. Itthon azonban, lényegében hátulról indulva, negyedik csatárt játszom, s ha jól megy elöl tár­saimnak, mint most például Pogány Lacinak, akkor már minden sokkal könnyebb ... • A válogatottban azonban éppen középpályán számí­tanak a jó Nyilasára, s idegenben is... — Magam is tudom, hogy a VB-selejtezőkre jóval fel­készültebben kell pályára lépnem. Addig azonban még van néhány hónap, s ami fontos, egy alapozó időszak, melyet szeretnék problémamentesen végigdolgozni végre. • Térjünk vissza a Kaposvár elleni találkozóra. Igen csúszós, havas pályán került sor a mérkőzésre. Szereti az ilyen nehéz talajt? — Egyáltalán nem szeretem. Sajnos nem takarították le a havat a pályáról, mint ahogyan a tévén láttam: a Me­gyeri úton sikerült.... • Óriási területen játszott, jó labdákkal küldte harcba a társait, nem kedvetlenedett el. — Ezt a luxust nem is engedhetem meg magamnak, hiszen jó néhány fiatal srác játszik a csapatban, s ha lát­ják, hogy az idősebbek hajtanak, akkor ők sem engedik meg maguknak a flazsálást. És ez fontos, hiszen ha az esetlegesen gyengébb ellenfelek ellen nem hajtunk több gólos vezetés birtokában is 90 percig, akkor ez nem si­kerülhet a nemzetközi porondon sem! • Lőtt három gólt, amelyek közül az első sokáig em­lékezetes marad a szurkolók­­körében.­­ Az első gólom előtt több csel is bejött, de meg kell jegyeznem, hogy a védők nagyot hibáztak, mert már jó­val korábban, még a 16-oson kívül, kellett volna szerel­niük, akár szabálytalanul is, mert­­amikor már a büntető területen belül jártam, vert helyzetben voltak. Ennél a gólnál valóban szinte minden bejött, mégis jobban örülök a másodiknak, mert szinte hajszálra megegyező szituáció­ban hibáztam szerdán a kupameccsen. Akkor mellé ment, s azóta ezerszer is lejátszottam magamban azt a mozdu­latot. Most nem hibáztam! A szavak remélhetőleg jövőre a nemzetközi porond aré­nájában már tettekben is megnyilvánulnak. 1 A 17. forduló válogatottja Kollár 7 (U. Dózsa) Pólyák 7 Szűcs 7 Vágási 7 Konrád 6 (Nyíregyháza) (Nyíregyháza) (B.-csaba) (ZTE) Rab 7 (FTC) Bódi 7 (D.-újváros) Csepregi 7 (B.-csaba) Bodnár 6 (U. Dózsa) Nyilasi 9 (FTC) Pogány 7 (FTC) A forduló játékvezetője: Kuti***** (Békéscsaba-Volán). A MÁSODIK CSAPAT Gujdár 7 (Bp. Honvéd) Jurácsik 6 (U. Dózsa) Turner 6 (MTK-VM) Onhausz 6 (Rába ETO) Szekrényes 6 (Nyíregyháza) Steidl 7 (U. Dózsa) Galántai 7 (ZTE) Péter 6 (ZTE) Szokolai 6 (FTC) Törőcsik 8 (U. Dózsa) Pető 6 (Nyíregyháza) ­ A Megyeri úti és a Hungária körúti 2-1 nyomában Az akaraterő szülte a sikert! Szusza tárgyilagos, Tichy csalódott, Andriska boldog, Szentmihályi elkeseredett Kérdések Szusza Ferenchez, az U. Dózsa vezető­edzőjéhez: " Hosszú hónapok után újra ott ült a kispadon. Milyen érzés volt, s milyen elképze­lésekkel küldte a pályára csa­patát? O A fiatal Steidl beállítása nagy hasznára volt a csa­patjátéknak, sokat tett a győ­zelemért. Vajon a fiatal játé­kos ilyen teljesítmény után, tagja marad-e az együttesnek? O Mivel magyarázza a sok helyzetkihagyást? O Megérdemelt­e a 2-1-es győzelem, mi a véleménye a Bp. Honvéd játékáról? — Mire taksálja csapatát az év hátralevő mérkőzésein, mit szeretne elérni? — Bizony volt bennem egy kis szorongás, de az izgalmi állapot serkentett, magával ra­gadott az ö­ltöző hangulata, a feszültség, s a játékosok ké­szülődésében kedvező jeleket véltem felfedezni. És ennek nagyon örültem. A fejeket egyébként nem terheltem túl, nem léptem fel olyan igények­kel, mint aki máról holnapra meg akarja váltani a világot. Teljes erőbedobást, határtalan igyekezetet, sok gyors mozgást, bátor helyváltoztatásokat kér­tem, fegyelmezett, szervezett védekezést, de legfőképpen a labda birtokában gyors ellen­­támadásokat, azt, hogy a há­rom csatárhoz minden esetben zárkózzék fel egy középpályás, mégpedig az, aki a rohamunk időszakában az ellenkező olda­lon helyezkedik. Ha például Bodnár fut el, Nagy nyargal­jon előre, számítson a beadás­ra, vagy ha Herédi vezet tá­madást, Kolár érkezzék a má­sodik hullámban. Sajnos, a megvalósítás csak részben si­került. Védekezésünk nem volt elég zárt, középpályán egyálta­lán nem volt megfelelő az em­berfogás, főként az első félidő­ben nem.­­ Steidl kényszerhelyzet kö­vetkeztében került a pályára, mégpedig azért, mert Kolár a szünetben fájlalta a lábát, rú­gást kapott a bokájára, s így nem vállalhatta ,tovább a játé­­kot. Mit mondhatok: Steidl já­téka meglepett. Mindenütt ott volt, nagyszerűen szervezte a játékot, kapura pedig többet lőtt, mint bá­­melyik társa. A mérkőzés után nyomban kö­zöltem vele, hogy a Debrecen ellen tagja lesz a kezdő csa­patnak! Ezt a játékot méltá­nyolni kell! — A talajviszonyokkal, a nagy akarat szülte görcsös ide­geskedéssel, a felfokozott han­gulattal, s természetesen tech­nikai fogyatékosságokkal, az összpontosítás hiányával. — Aki a kispadon ül, az ál­talában elfogult. Én úgy lát­tam, hogy játékosaink min­dent megtettek a győzelemért, s számomra most ez volt a leg­fontosabb. Az igazsághoz azon­ban az is hozzátartozik, hogy a Honvéd a mezőnyben job­ban játszott, egységesebb volt, többet is birtokolta a labdát, bátran támadott. Könnyen vég­ződhetett volna az eredmény döntetlenül is. Győzelmünket mégis valósnak tartom, mert sok helyzetet teremtettünk, s energikusabbak voltunk a kapu előtt. — Azt­­ remélem, hogy a hát­ralévő mérkőzések egyikén sem bukunk már el, s a rangadó győzelme mindenkinek bizta­tást, egészséges önbizalmat ad, fokozza a versenyszellemet. Ha a két Kovácsra nem is szá­míthatunk, de Feketére és Tóth Andrásra már igen. A cél: megőrizni a jelenlegi küzdő­­szellemet, de fegyelmezettebbé tenni a csapatjátékot, jobban összehangolni a csapatrészeket. Persze, amennyire ilyen rövid idő alatt ez lehetséges. Kérdések Tichy Lajoshoz, a Bp. Honvéd vezető­edzőjéhez: A mérkőzés után na­gyon csalódottnak lát­szott, ennyire bántja, hogy kikaptak?­­ Bátran, támadószellem­ben játszottak, más já­tékfelfogást követtek, mint amit általában idegenben szoktak. Miért? A lelátóról úgy láttuk, hogy ha játékban nem is, de akarati tényezők tekintetében a Dózsa a Honvéd fölé kerekedett. Mi erről a vé­leménye?­­ Vajon helyesen cse­rélt-e, hiszen Kocsis kiválása után a véde­lem tengelyében rések kelet­keztek, a Garaba, Kerepeczki kettős többször megingott, Nagy talán jobb lett volna há­tul, de őt már előzetesen le­cserélte.­­ Úgy hírlik, hogy a já­tékosok egy része ideg­fáradtságról panaszko­dik. Indokolt-e ez, mi erről a véleménye? — Nem a 2-1-es vereség, hanem az a kishitűség keserű el, ahogyan néhá­nyan játszottak. Ha Töröcsik­­hez került a labda, valósággal pánikba esett a védelmünk. A harcosságáról, keménységéről is­mert Garaiha ás tartózkodóan játszott, láthatósan kerülte az ütközést Törőcsikkel, nyilván a­ttól félt, hogy esetleg sérülés történik, s azt a nyakába varr­ják. Ami pedig elképesztő, az a rengeteg helyzetkihagyás. Nem vitattam, hogy a Dózsa is elügyetle­nkedett nagy lehetősé­geket. De amit Esterházy, Bo­­donyi, Dajka, Kozma és Gyi­­mesi sorra elpuskázott, az haj­meresztő. És ők valamennyien válogatott játékosok! Kérdezem én: mi van akkor, ha az első percek egyikéiben Esterházy be­rúgja a balról érkező beadást, s utána Gyimesi értékesíti a 11-est? Ilyen helyzeteiket ki­hagyni még ifjúsági korban sem szabad! — Mostanában többször is bíráltak bennünket bátortalan játékfelfogásunk miatt, mond­ván, nem játszunk elég támadó­­szellemben. És mivel magam is úgy véltem, hogy ebben van némi igazság, most a Megyeri úton megpróbáltunk változtat­ni. Erre ösztönzött az is, hogy a Dózsa belső nehézségekkel bajlódott, s nem a legjobb csa­patával játszott. Nos, mezőny­beli játékunk biztató volt. A 0-1 ellenére is nyugodtan ültem a kispadon, sőt, szünetben még a hangom sem emeltem fel, mert biztosra vettem, hogy fordulat következik, majd csak berúgjuk azokat a fránya hely­zeteket. Hát nem! — A Dózsa kétségtelenül na­gyon harcos volt, de küzdőké­pesség tekintetében a mieinket sem marasztalhatom el. De akarni, lelkesedni kevés egy bajnokcsapattal! Védekezésiben és befejezésekben is sokkal jobb teljesítményre van szük­ség. — A kérdés felvetése jogos. Hibát követtem el, amikor a szünetben nem cseréltem­­le Kocsist, aki fájlalta ugyan a combját, de háromszori rá­kérdezés után is vállalta a já­tékot. Most utólag azt mon­dom: jó szándéktól hevítve, de felelőtlenül. Nagy Antal játé­kával nem voltam elégedett, de ha Kocsist lecseréltem volna, a Garaha, Nagy kettős feltét­lenül jobb megoldás lett vol­na, mint Kerepeczki pályára küldése egy forró légkörű mér­kőzésen. — Valóban igaz, hogy mos­tanában néhány fiatal játé­kos idegi­árad­­s­ágra panaszko­dott. Mit mondhatok erre? Ne­vetséges! Egy fiatal szervezet­nek sokkal többet ki kell bír­­­nia, mint amivel az edzések, s a mérkőzések terhelik őket. Az ilyenfajta panasz mentegetőd­­zésnek jó, de magyarázatként nem fogadható el! m S Kérdések Andriska Vilmos­hoz, a D. Kohász vezető­edző­jéhez : O Milyen célkitűzésekkel ér­keztek a Hungária körútra? Mi volt taktikai elképzelé­sének a vezérgondolata? Minek tulajdonítja azt, hogy a csapat 1-1 után sem roppant össze, sőt újítani, erősíteni tudott? O Véleménye szerint mi okoz­ta a dunaújvárosi fordu­latot? Bízik a bentmaradásban? — Napok óta arról beszéltem a játékosoknak, hogy az MTK­­VM pályáján sem vagyunk esélytelenek. Mutatja ezt a táb­lázaton elfoglalt helyezés és a megszerzett pontok száma is. Persze, az a teljes igazság, hogy legmélyén, magamban is csak egy esetleges pontszer­zésre mertem gondolni. . . — Nem az MTK-VM-re, ha­nem a saját csapatunkra ala­poztam. Mégpedig azért, mert minden játékosban láttam fel­. . Kérdések Szentmihályi An­talhoz, az MTK-VM vezető ed­zőjéhez : „ Edzői pályafutása során volt-e már olyan hely­zetben, mint amilyenbe most az MTK-VM együttesével sodródott? Miről beszél játékosai­nak a mérkőzés előtt, a félidőben és a találkozó után? Mi a véleménye arról, hogy játékosai kevés erőfeszítést tettek az újabb kudarc elkerülése érde­kében? A­­obbanni a bizonyítás tüzét, azt, hogy most már valóban tenni akarnak a csapatért, a klubért, s egy kicsit­­ önmagukért is! Kértem, hogy a védelem, amely korábban már többször is bi­zonyított, őrizze meg egységét, szervezetten, óvatosan futbal­lozzon, a középpályán pedig mindenki a támadó szellemet képviselje. Ez utóbbinak döntő jelentőséget tulajdonítottam, s úgy érzem megvalósítása ered­ményezte győzelmünket. Bódi és Nagy II uralta a mezőny legfontosabb sávját, s ez dön­tőnek bizonyult. — Félidőiben mindenkit arra kértem, hogy kapott gól esetén se essen pánikba, játsszuk to­vább a magunk játékát, s ab­ból egy döntetlen legrosszabb esetben is kikerekedik. Nos, mindenki így is tett, s győze­lem lett belőle ... Mikor érezte úgy, hogy most már nem lehet a mérkőzés menetén vál­toztatni? Lát-e egyáltalán lehe­tőséget a kibontakozás­ra? — Hangulatilag nagy most nálunk a változás, s az utóbbi hetek jobb eredményei egy ki­csit az önbizalmon is javítot­tak. Négy egymást követő mér­kőzésen nem kaptunk ki, sze­reztünk hat pontot, ennyihez a korábbi időszakban 13 (!) mér­kőzésre volt szükség . .. — Néhány hete sokan már eltemették a csapatot, most pe­dig csak azért vagyunk kieső helyen, mert rosszabb a gólkü­lönbségünk vetélytársainknál... A bajnokságból még nagyon sok mérkőzés van hátra, véle­ményem szerint senkinek a helyzete sem reménytelen. A mi gondjainkra mindenesetre választ adhat az elkövetkező időszak három mérkőzése, ami­kor fogadjuk a Ferencvárost, megyünk a Volánhoz és otthon játszunk a Vasassal... Az MTK-VM elleni győzelmünk a szív, az akarat diadala volt, hasonló erényekkel pedig a mai NB I-ben­­ mindenki legyőz­hető ... — Életem eddigi talán legszo­morúbb időszakát élem... A MÁV Előrével két nagyon gyöt­­rel­mes éven keresztül soha (!) nem álltunk kieső, azaz az utolsó három hely valamelyi­kén. Most csupán a gólkülönb­ség választja el csapatomat a sereghajtó helyezésétől! — A találkozó előtt tudato­san nem szóltam a vészhely­zetről: nem akartam, hogy a játékosok a felelősség súlyától már a kezdés előtt agyon­nyomva, sokkolt állapotban lép­jenek a pályára. A Kohász erényeiről, csapatjátékáról, se­bezhető pontjairól beszéltem inkább. A félidőben már vesz­tésre álltunk, s miután a­z aka­rásnak, a helyzet súlyossága átérzésének a legcsekélyebb je­lét sem láttam, alaposan meg­mondtam mindenkinek a véle­ményemet ... A mérkőzés után nem szóltam egy szót sem. Nem szokásom, de különösebb értelme sem lett volna... — A játékosaiért a végsőkig kiálló edzők közé sorolom ma­gam, de most azt kell mon­danom, hogy egy-egy futbal­lista kivételével senki sem kap­hat felmentést! Akik csak eny­­nyire képesek vészhelyzetben, azoknak nagyon magukba kel­lene szállniuk, s levonniuk min­den levonható konzekvenciát! Sajnos, ma már abban sem va­gyok biztos, hogy ezt minden­ki megteszi... — Amikor a Kohász megsze­rezte a második gólját, biztos volt: elbuktunk! A csapatban nem volt tartás, a vendégek kulcsemberei, Bódi és Nagy II Fülöptől, illetve Sebestyéntől azt csináltak a pályán, amit akartak. Ha nem beszéltem volna órákon át az emberfogás fontosságáról, talán most ön­magamat is hibáztatnám. De annyiszor elmondtam ...­­• Megmondom őszintén, nem sok reményt látok a gyors vál­tozásra. A csapat olyan hely­zetben van, amelyen egyik napról a másikra csupán az ed­zésmunka nem segít! Másod­szor kaptunk gólt közvetlenül kapukirúgás után .. . Lehet ezt gyakorolni? Lehet, vagy kell (?) erre NB I-es játékosokat figyelmeztetni?... Az az igaz­ság: nekünk nagyon rosszul jön, hogy nincs vége az idény­nek, az előrehozott három mér­kőzés számunkra — tőrdöfés! NÉPSPORT . NB I

Next