Népsport, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

6 NÉPSPORT Munkatársunk, Komlási Gábor jelenti Frankfurt am Oderból. Bizakodik a Bp. Spartacus A NŐI KEK-NEGYEDDÖNTŐ ELŐTT (Január 17.) KEK-DÖNTŐ? A hangu­latvilágításban „úszó” csar­nokban csak úgy harsognak a fényes betűk a villanyúj­­ságon. Az „Europapokal” még csak rendben volna, hi­szen vasárnap délelőtt való­ban a női KEK-ért játszanak az Odera menti Frankfurt­ban a Testvériség Elem utcai csarnokára emlékeztető te­remben. De, hogy „Final”? Vagyis: döntő? Aztán gyorsan kiderül, hogy nem egyszerűen az ered­ményjelző tábla kezelőjének hibájáról van szó, ez több annál, amolyan freudi elszó­lás. Frankfurtban ugyanis mindenki biztosra v­eszi, hogy a Bp. Spartacus és az ASK Vorwärts párharcának győz­tese megnyeri a kupát is. EMBERFOGÁS. Bácskai Károly kérlelhetetlen volt, egy perc nyugtot sem hagyott Nyári Erzsinek. Bármerre is lépett a sokszoros válogatott átlövő, a szakosztályt vezető edző mindig előtte termett, még a sérüléstől sem félt. (Meg is húzódott a válla!) Remekül fogott embert. A másik öt támadó pedig kedvére gyakorolhatta, mi a teendő, ha netán a frankfur­tiak majd emberfogással pró­bálkoznak. Hogy i­s mondta még az utazás előtt Török Bódog? „Nyárit jól ismerik, talán rá is állítanak valakit, így megnőnek a másik olda­lon Czeglédy lehetőségei”. És talán a Spartacuséi is ... Aztán volt még a szombat délelőtti edzésen gyorsindítás, szélsőbefutás, egyszóval min­den, amivel a szövetkezetie­k meglephetik ellenfelüket. Minden, amit a péntek esti foglalkozáson — a frankfurti edző figyelő szemei előtt — véletlenül sem gyakoroltak a magyarok... EVELYN MATZ. Ő is itt van. S máris ő a város első számú kézilabdasztárja, noha az olimpiai bajnok férfiválo­gatott tagjai közül idevalósi Beyer, Grüner, D. Schmidt és Engel is. Csakhát a TSC Berlinből ideigazolt világ­klasszist — szerencsénkre — egyelőre még nem mint kézi­labdázónőt, hanem csak mint kismamát ismerik Frankfurt­ban. Ott lesz viszont a ma­gyarok elleni mérkőzésen Katrin Krüger, akinek a lövé­­sei — a helybéliek „szerény” becslése szerint — legalább kétszer olyan erősek, mint Czeglédy bombái. — Nem gond — replikáz Szabó „Patyi”, a piros-fehé­rek edzője. — Legrosszabb esetben lő nekünk nyolc gólt, ha csak rájátszanak a társai. Akk­or viszont ők együtt sem hoznak össze hétnél többet. És akkor nagy baj már nem lehet. Ráadásul most olyan jó erőben vannak a lányok, hogy gyorsan abba is hagyat­tam velük az edzést, marad­jon ebből a hévből vasárnap­ra, a mérkőzésre is! az előzetes esélylatolgatást is ezzel a gondolattal kell befejezni... ELEKES CSILLA 17 évesen mutatkozik be a nemzetközi kupaküzdelmekben XXXVII. 15. ♦ 1981. január 18. Tanácskozott a súlyemelők parlamentje Mérföldkövet jelent az olimpiai és Világ Kupa-győzelem -f- 1980-ban 167 magyar csúcsot döntöttek meg -f- Az év legjobb súlyemelői: Baczakó Péter és Hlavati András Ebben az évben már ti­zenharmadik alkalommal hívták össze a magyar súly­emelők országos értekezletét. Jó érzés volt végignézni a Szakszövetségek Házának nagy tanácstermén, mert a széksorokat zsúfolásig meg­töltötték az ország minden tájáról érkezett szakvezetők, egyesületi képviselők, ver­senyzők, vendégek. Az MLSZ elnökének, dr. Tóth Dezsőnek megnyitó szavai után Aján Tamás fő­titkár összegezte a múlt­ év és a tavaly lezárult olim­­piász tapasztalatait. A mint­egy másfél órás referátumot kérdések, hozzászólások kö­vették, s bár ezúttal nem ala­kult ki heves vita, az elnö­ki összefoglaló jogosan ál­lapította meg: „Az itt el­hangzottak és a közös aka­rat biztosítékot jelentenek a jövő nem kis feladatainak megoldására.” Az elhangzottak ugyanis azt bizonyították, hogy a nemzetközi sikerek, az al­kotó légkör kiemelték­ a szürke átlagból a sportágat és a magyar súlyemelést. A négyéves ciklus alatt minden felnőtt VB-n és EB-n tel­jes magyar válogatott in­dult, az 1975-től kiírt ifjúsá­gi VB—EB-ken is képvisel­tette magát súlyemelésünk. Nem is akárhogy, hisz két­szer összetettben is ifjúsági világbajnokságot sikerült sze­rezni, számos nagy sikert értek el felnőtt legjobbjaink, s mindennek frappáns bete­tőzését jelentette a moszkvai aranyérem, és az első ízben kürt Világ Kupán a Szalai— Baczakó—Sólyomvári trió el­söprő győzelme, amely mér­földkövet jelent. A sikernek sok összetevője volt. Az évek során a lét­­tesítményellátottság egyre ja­vult. Jelenleg már három mestert, 14 szakedzőt, 135 edzőt és 91 segédedzőt tar­tanak nyilván a sportágban, közülük 207-en dolgoznak is, hatvanan (!) főfoglalkozású­ként. Időközben nőtt a ver­senyzők létszáma is. A több mint száz szakosztályban ta­valy 5644 volt az igazolt­­ súlyemelők száma. Biztató mennyiség, ám rendszeresen csak 1537-en indultak verse­nyeken is, a létszám tehát önmagában még nem bizto­sít tartós eredményességet. Jelenleg 15 a nemzetközi osztályú és 146 az I. osztá­lyú felnőtt súlyemelő, 148 az ifjúsági és 52 a serdülő aranyjelvényen. Az egész évet a mind na­gyobb teljesítményekre törés jellemezte. Ennek tudható be, hogy 1980-ban 167 orszá­gos csúcs dőlt meg, ebből 28 volt felnőtt, 49 ifjúsági I. korcsoportos, míg más bon­tásban: 61 szakításban, 53 lökésben, 53 összetettben je­lentett változást a listákon. S ha már a számoknál tar­tunk, azt is elmondhat­juk, hogy a sokasodó számú ver­senyeken (amelyek számát a sikerrel visszahozott CSB is növelte) a bírók jól helyt áll­tak. A legutóbbi összegezés szerint hazánkban 16 nem­zetközi I. és 18 nemzetközi II. osztályú, 29 országos és 44 I. osztályú súlyemelő bí­ró található. Egyelőre elég, de néhány éven belül leg­alább 40—50 százalékkal emelni kell a létszámot. Persze, senki se higgye, hogy gondok nincsenek. Na­gyon is sok akad. Még hiányzik az egységes felké­­szítési-versenyeztetési prog­ram, sportorvosi kérdések­ben is előbbre kellene tarta­ni. Akadnak még az átigazo­lásokkal kufárkodók és olya­nok, akik nem a sportért, „hanem a sportból akarnak élni”. Ezeket el kell távolí­tani — fogalmazták meg töb­ben is. A pénzügyi-anyagi lehetőségek szigorúan meg­szabottak, csak nagyon át­gondolt, nagyon célszerű gazdálkodással lehet elérni, hogy ne jelentkezzenek ne­gatív tendenciák, hogy a tör­vényszerűen és következete­sen emelt követelményszin­tek ellenére tartsa a sportág nemzetközi helyét. A szakosztályok kategori­zálása, a minősítési és köve­telményrendszer, a központi felkészítési koncepció kötele­ző végrehajtása segíthet a versenyzői alap 15—20 szá­zalékos emelésében, a minő­­ségtartásban. Ha minden té­ren csökkentik az országos értkezeleten megemlített hi­bákat, ha a társadalmi mun­kások népes serege továbbra is segíti a sportágat, akkor a jelenleg tapasztalható jó légkör, a nyílt, önkritikus szellem valóban alapja lehet a még jobb folytatásnak. Z. V. GY: A hagyományoknak megfe­lelően a tanácskozás végén dr. Tóth Dezső elnök és Lovas Andor titkár átadta a szövet­ség tiszteltdíjait és a CSB-he­­lyezetteknek járó díjakat. Az év legjobb felnőtt súlyemelője Baczakó Péter (BKV Előre), az év legjobb ifjúsági súly­emelője Hlavati András (Bp. Honvéd) lett. Kiemelkedő munkájáért emlékplakettben részesült Tóth György, (a Cse­pel nyugdíjba vonult edzője), Horváth József, (a Bp. Hon­véd vezető edzője), Lombos János, (a Pápai Kinizsi Hú­sos edzője), dr. zimonyi Béla, (az MLSZ elnökségi tagja) és Vörös József, (a Tatabányai Bányász elnökhelyettese). Az ország legeredményesebb súly­emelő-szakosztálya továbbra is a Haladás VSE-é lett, s mi­után háromszor folyamatosan (összesen négyszer) érte ezt el, végleg elnyerte a serleget. A legjobb utánpótlás-nevelő­nek a DVTK bizonyult. A bajnoki pontok alapján az Oroszlányi Bányász került az első helyre, míg a megyei rangsorban Pest, Borsod és Komárom volt a sorrend. Áján Tamás főtitkár (a képen jobbra) beszámolóját tartja, mellette dr. Tóth Dezső, az MLSZ elnöke ül TÉLI TOKIÓ (Vili.) A JASA céljai Tokióban a Kishi Memo­rial Hall hatalmas, modern épület, mindenki ismeri. Ha belépsz a kapun, szemben a falon sportot népszerűsítő plakátok láthatók, s mielőtt a lifthez érsz, megállhatsz az ajándékbolt előtt, amely­ben a legújabb érdekessége­ket találhatod. Pontosabban, most rengeteg moszkvai olimpiai emblémával ellátott árut kínálnak eladásra. A Misa mackót jelvényen, nyak­kendőül, díszdobozokon, a legkülönbözőbb pózban fel­fedezheted. S nem a napok­ban gyártották ezeket a tár­gyakat. Mindez fényes bizo­nyítéka annak, hogy a japá­nok idehaza is felkészülten várták a moszkvai rajtot, csak hát közbejött „valami”! Szóval, ebben a házban székel a JASA (Japán Ama­tőr Sport Szövetség) és a Japán Olimpiai Bizottság. Keressük fel először a JASA-t. J­uicsi Szuzuki igazgató készségesen fogad, s hosszú, érdekes vallomásba kezd: — Talán nehéz elhinni, hogy a korszerű japán sport­nak mindössze egy évszáza­dos története van. Termé­szetesen azelőtt is sportol­tak nálunk, de ezeket a játékokat nem hasonlíthat­juk a mai, igazi sporthoz. A legrégebbi testkultúrát a kínaiak ismertették meg ve­lünk a IV. és VI. század között. Ebben az időben tért hódított a lovaglás és íjá­szat, valamint egy kemari nevű labdajáték, amely még ma is ismeretlen Európá­ban. De ezeket a sportokat kizárólag a nemesség űzte. A XII. századtól, amikor a katonák vették­ át az ország irányítását, s a szamurájok jutottak uralomra, a harcias sportágak terjedtek el. A kendó, a vívás, a szumó, a nyilazás lóhátról és még sok más. A legnépszerűbb har­cias sportágak végződése ál­talában dó volt (kendó, kui­­dó stb.), amely a japán nyelvben utat jelöl, utat, amely elvezet a tanulás rej­telmeibe, tehát gyakorlatilag végtelenül hosszú, ám­ rend­kívül tanulságos. De még mindig elsősorban a nemes­ség és a katonaság sportolt. És ha a küzdelmek során valaki kitüntette magát, nyitva állt előtte a társa­dalmi felemelkedés útja. Be­léphetett a szamuráj­­kaszt­ba, vagy pedig ura és pa­rancsolja gondoskodott to­vábbi taníttatásáról. — Nos, 1800-ban a hegy­mászás már a köznép szó­rakozása és testedzése is volt. Egykori feljegyzések szerint ebben az évben 1398 „egyszerű” polgár mászta meg a Fuzsi-hegység 3776 méteres legmagasabb csú­csát. Nemsokára elkezdődött a japán sport európai szem­pontból is korszerű fejlődé­se. A Meizsi-korszak véget vetett a katonaság egyolda­lú uralmának és kezdtünk ipari állammá fejlődni. A mai népszerű japán sportok többsége ekkor kezdett meg­honosodni nálunk. Az atléti­ka és a torna a katonai és az iskolai testneveléssel ter­jedt, az evezés, a baseball és a labdarúgás pedig az egyetemeken, kollégiumok­ban. Néhány sportágat a külföldről érkező utazók, ke­reskedők honosítottak meg. Például a teniszt, a golfot, a tollaslabdát és a kosár­labdát. S még nem szól­tam az ekkor legnépszerűbb japán sportról, a judoról — tehát ismét dó végződés .—, amely ebben az időben kezd­te meg hódító útját. — A két világháború kö­zött sok sportág hatalmas fejlődésen ment keresztül nálunk. 1946-ban megrendez­tük az első nemzeti sport­fesztivált Kiotóban, 23 sport­ág ötezer képviselőjével. Az­óta ez az esemény „divat" lett, egyre szélesebb körben, egyre több sportág bekap­csolódásával. Ezek a feszti­válok nagymértékben hoz­zájárulnak a­ sport népsze­rűsítéséhez. Hasonlóan sokat segítettek a japán sportnak a külföldi államokkal egyre inkább kiépített sportkap­csolatok, az Ázsiai Játéko­kon való részvétel és az olimpiai sikereink. A japán sport nemzetközi szerepének teljes elismerését jelentette az 1964-ben Tokióban meg­rendezett olimpia, amelyen 94 ország sportolói vettek részt. — Gondolom, érdekli a JASA szervezete is. Nos, a mi legfőbb feladatunk a ja­pán amatőr sport fejleszté­se és népszerűsítése. A JASA 40 nemzeti sportszövetséget és 47 helyi sportszövetséget foglal magában. Két nagy sportpolitikai célra összpon­tosítunk: az egyik a Sport mindenkiért mozgalom. Er­ről érdemes többet is írnia, mert Japán egyik legfonto­sabb nemzeti sportmozgal­mává nőtte kis­ magát. Az úgynevezett „Csináld ma­gad” mozgalom a tokiói olimpiai játékok után indult rohamos fejlődésnek. Né­hány­ év alatt elterjedt az egész országban. Ma már a lakosság mintegy 70 szá­zaléka rendszeresen részt vesz valamilyen sportág űzésében! Megállapítottuk azt is, hogy a tanulók és kisgyermekek több mint fe­le, tehát legalább 10 millió fiatal lelkesedik a sportért! — Időközben jelentősen megnőtt a japán emberek átlagos életkora, amely ta­lán a legmagasabb az egész világon, 72.69 év a férfiak­nál és 79.95 év a nőknél. Szükség volt tehát arra, hogy minél jobban kitoljuk azt a korhatárt, amíg a férfiak és a nők sportolhat­nak. Tudniillik az öregedő kor betegségei — elsősorban a rák, a magas vérnyomás és a szívinfarktus — 60 szá­zalékkal szerepelnek a halál okzai között. Közismert tény, hogy az öregsori betegsé­gek tekintélyes része visz­­szavezethető a mozgáshiány­ra és a testgyakorlás elha­nyagolására. Az idősebb kor­osztálynak elsősorban hosz­­szútávfutásra, kocogásra, úszásra, teniszre és golfra teremtettünk lehetőséget. Ja­pánban jelenleg 180 ezer sportlehetőség kínálkozik a sportolók számára, amelyből 30 ezer áll a nagyközönség rendelkezésére. Ez utóbbi elég kis szám az igények­hez képest. A nevelésügyi minisztérium most 42 millió dolláros beruházással igyek­szik segíteni a nyilvános sportlehetőségek gyorsabb iramú megteremtését. A JA­­SA-nak egyébként edzőtan­folyamai is vannak, évente mintegy 10 ezer embert ké­pezünk ki arra, hogy szak­szerűen oktassák a tömeg­sportot. A Sport minden­kiért mozgalom keretében dolgoznak a japán ifjúsági szervezetek és iskolák is. Ehhez csak annyit, hogy az országban mintegy 18 ezer ifjúsági sportegyesületet tar­tunk nyilván, majdnem 700 ezer taggal és­ 50 ezer ed­zővel.­­ A másik nagy sport­politikai cél, amit említet­tem, a japán sportolók tu­dásának fokozása, hogy mi­nél jobb eredményeket ér­jenek el a nemzetközi ver­senyeken. Ezt a következő­képpen igyekszünk elérni: 1. külföldi versenyekre küldjük legjobbjainkat; 2. vendégsze­replésre hívjuk meg Japán­ba a külföldi sportolókat és edzőket; 3. megkönnyítjük az edzéslehetőségeket és se­gítséget nyújtunk a legjobb sportszerelések beszerzésé­nél; 4. edzőket képezünk ki; 5. tudományos módszerek­kel segítjük a fejlődést, ál­landó orvosi ellenőrzést biz­tosítunk és megfelelő szak­tájékoztatással látjuk el sportáguk újdonságairól, ér­dekességeiről, az ellenfél módszereiről.­ Gondolom, el­mondtam a lényeget. A többit már Tetsuo Morimo­­to úrtól tudja meg, ő a Ja­pán Olimpiai Bizottság igaz­gatója. Miközben Verona a „vál­tást”, még feljegyzem, hogy a JASA-ban — ebben a házban — 115-en dolgoznak. Mellettünk például egy ha­talmas teremben legalább harminc sportvezető tevé­kenykedik. Úgy fest a he­lyiség, mint egy amerikai, nagy szerkesztőségi szoba. Itt bizony mindenki mindent látt és tud. Hámori Tibor (Következik a befejező rész: Misa mackó tovább él...) A Kishi Memorial Hall, a JASA és a Japán Olimpiai Bizottság .. székháza

Next