Népsport, 1981. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1981-08-12 / 189. szám
XXXVII. 189. ♦ 1981. augusztus 12. HAZAI TÁJAKON k.. Zx.. . ' . 'a És ámennek afmt&Mesejére Az újságpavilon mellett, a ■nyíregyháza főtéren magy a terefere. Szó esik itt mindenről. Az új toronyházról, amelynek felső emeleti lakásait senki sem akarja megvenni, a „nemzetközi piacról”, ahová a szomszédos országokból naponta hozzák a turisták a cuccot, az igényepző termésről, no és természetesen a sportról. De arról aztán véget nem érően. A teniszezőknek a vidékbajnokságon elért elsöprő sikeréről, Temesvári Miklós labdarúgóedző lefüggönyözött lakásáról, amely jelzi, a csapattal szép sikereket elért sportvezető véglegesen az V. Dózsához távozott. S mi lesz a kapus Szendreivel? Átigazolják? Vagy marad? Az a kis Koleszár lány meg miért hagyta abba az atlétikát sikerei teljében? Folyik a szó, de amint szétszéled egy-egy beszélgető csapat, ilyeneket hallani búcsúzóul: „Akkor jössz délután focizni?”... „Ötkor a teniszpályán találkozunk. Siess, hogy helyet kapjunk.” És ehhez hasonlóan, azt jelezve, ki milyen sporthoz kapcsolódik délutánonként, csak úgy kedvtelésből. Az élet nem áll meg Mert lehet ugyan öröm és gond az NB I-es focistákkal, tapsolhatnak a megye úttörő olimpiai bajnokainak, leállhat egy válogatott atléta, az élet megy tovább. Ebben a városban a sportpályák nap, mint nap benépesednek, s nem elsősorban versenyzőkkel, hanem szórakozni, felüdülni, felfrissülni vágyó dolgozókkal. A legutóbbi felmérés szerint a város 115 ezer lakosából 74 ezret mozgatnak meg évente a különféle tömegsportrendezvényeken. Micsoda szám?! Ez igen! A lakosságnak több mint a fele sportol! — Ha így lenne, valóban csodálatos lenne, de az az igazság, hogy ez az adat csalóka, félrevezető. A szám önmagában igaz, de ezen belül jelentős átfedések vannak. Csak egy-két példa. Nem egy olyan sportot kedvelő ember van, aki részt vesz a focimérkőzéseken, s ugyanakkor asztaliteniszben és sakkban is elindul. Vagy valamelyik kispályás focicsapat játszik a vállalati bajnokságban, de utána a városiba is benevez, mint vállalatának legjobbja. Ezek az emberek tehát többször is jelentkeznek a statisztikában. A valóságban 12 —15 ezer azoknak a száma, akik rendszeresen részt vesznek a tömegsportban — mondja Nyíregyháza Városi Tanácsának sportfelügyelője, Listván Lajos, s mindjárt hozzáteszi: — Annak ellenére, hogy ez több mint a lakosság tíz százaléka, ebbe az iskolásokat nem számoljuk bele, nem vagyunk elégedettek. 131 sportpálya Pedig a számokon kívül sok minden bizonyítja, jól törődnek itt a tömegsporttal, az üzemekben, intézményekben sorra kerülő vetélkedőkön kívül megrendezik a városi bajnokságot is kispályás labdarúgásban, kézilabdában, asztaliteniszben, tájfutásban, rendszeresek az Edzett vagyok rendezvények, három tömegsportszertár, 131 különböző pálya áll a sportkedvelőik rendelkezésére. A pályák nem ötletszerűen épültek, létrehozásuk szerepelt a város fejlesztési tervében, az ötéves tervben. Mi ennek az eredményességnek a titka? Nincsen titok! Sokat és következetesen kell dolgoznunk, még akkor is, ha közben sok nehézség áll előttünk, s ha olykor kudarcot is vallunk. A tömegsportszervezés az egyik legnehezebb sportvezetői munka. Kellő segítség, anyagi, erkölcsi támogatás nélkül nem lehet eredményes — mondja Listván Lajos. Ebben a városban azonban olyan vezetők tevékenykednek, akik szeretik a sportot, s tesznek érte. Jellemző, hogy az elmúlt 3 évben 14 alkalommal tárgyalták a sport helyzetét — benne a tömegsportét — az illetékes párt- és tanácsi szervek. Ezeken rendszerint előrelépést segítő határozatok születtek, amelyeknek végrehajtásához mindig kellő segítséget adtak. Seregnyi kezdeményezés Ez a háttér tette lehetővé a fejlődést, no meg seregnyi kezdeményezés. Ilyen például a lakókörzeti tömegsportegységek létrehozása. Az egyik már megszületett, sőt él, s egyre inkább virágzik. A megye második városának nevezik a több mint 20 ezres kerületet, Jósavárost, amely nagyobb, mint mondjuk Kisvárda vagy Mátészalka. Itt alakult meg a Jósavárosi Lakótelepi Tömegsport Bizottság, s intézi ma is a lakosság sportját. Éves program szerint tevékenykednek, rendszeres sportolási lehetőséget teremtenek, aminek csúcsa a „Jósavárosi Sportnapok”. 1979-ben csaknem négyezer ember vett részt az atlétikai, az erdei futóversenyen, a kézilabdában, a fociban, a játékos KRESZ-vetélkedőn. De volt keserves esztendő is, például tavaly, amikor mindössze 700-an indultak. A szervezés hol jobban, hol gyengébben sikerült, de abba nem marad. Nem is maradhat, míg olyan emberek tartják kézben, mint Zalatnay Károly nyugdíjas iskolaigazgató, körzeti alapszervezeti párttitkár és a bizottság többi tagja, akik között található testnevelő tanár, főmérnök, népfrontvezető, lakóbizottsági elnök, iskolaigazgató. — Nem szabad azt gondolni, hogy a tömegsportot csak így kívánjuk fejleszteni. Mi a sportegyesületek tömegsportszervezésére is nagy gondot fordítunk. Hogy ne legyen „félreértés” a városi és az egyesületi vezetés között, minden évben értékeljük ilyen irányú tevékenységüket, s pontosan megszabjuk a követelményeket — folytatja a sportfelügyelő. Bizonyságul mindjárt elénk teszi a mellékelt kis táblázatot. Ebből világosan kitűnik, hogy Nyíregyháza 15 sportegyesülete tavaly hány pontot ért el a tömegsportmunkában, s 1981-ben hány rendezvényt és mennyi résztvevővel kell szerveznie, s hány pont az előirányzat. (A sportértékelésben az Edzett ifjúság, a munkahelyi olimpia, a munkahelyi testnevelés, a helyi és a városi sportrendezvények számítanak. A szertő.) Ami feltűnik, az utolsó hasábban, az idei előirányzott pontszámok mindenütt magasabbak, mint a tavalyiak. Az Edzett vagyok kerékpáros és természetbarát túra hívogató figurái 1. Volán-Dózsa SC 1365 15 2500 1400 2. Taurus SC 1095 10 2000 1200 3. NYVSSC 1042 40 6000 1500 4. Mezőgazdasági Főisk. SC 720 15 2000 900 5. Tanárképző Főiskola SE 650 25 3000 1000 6. SZÁÉV-Mezőgép SE 586 12 4000 1000 7. H. Bottyán J. SE 540 12 3000 1000 8. Konzervgyár SE 460 12 3000 1000 9. SZÉ SE 414 12 4000 1000 10. HAFE SE 390 12 2400 600 11. TITÁSZ-Elektromos SE 3616 800 400 12. Vízügy-MEDOSZ SE 2826 800 400 13. Tangazdaság Lovas Club 946 400 100 14. Wesselényi SE 803 300 80 15. Orosi SE 406 600 150 összesen: 8119 19234 800 11 730 Labdaháború. Nem túlzás — ez uralkodik a vízilabdasportban. Két év alatt most már a harmadik nagy sportszergyártó cég „fojtja” meg a másikat, s tör be a piacra. 1979 tavaszáig az amerikai. Volt labdákkal játszottak az egész világon, a moszkvai olimpián aztán új márka, a japán Mikasa mutatkozott be. A játékosoknak körülbelül fél év állt rendelkezésükre, hogy megszokják az új labdát, s begyakorolják az előzőtől eltérő anyagból készült, más fogású, a vizen erősen pattanó műanyag golyóval a különböző támadáskombinációkat. Ma már egyértelmű, hiábavaló volt az átállás. A szeptemberi spliti Európa-bajnokságon ugyanis már Arena labdákkal kell játszani, s bár hivatalosan még nem jelentették be, hogy az ezt követő jelentős küzdelemsorozatokon is az Arena kap főszerepet, majdnem biztosra vehető, hogy így lesz. Az úszó-, vízilabdasportban olyan nagyhatalommá vált ez a cég, hogy az előretörést aligha tudja valamelyik vetélytársa megállítani. De hát milyen is ez az Aréna-labda? A nemrégiben rendezett madridi nemzetközi tornán volt alkalom kipróbálni az amerikai gyártmányt. Négy meccset játszottak vele csapatunk tagjai. A vélemények? Enyhén szólva nem a legjobbak. A játékosok egyöntetűen kifejtették: túl könnyű, más a tapadása, mint a Mikaláé, nincs benne rugalmasság, mintha fadarabhoz nyúlna az ember, olyan érzése van az átadások fogadásánál, és ha nagyon felfújják, nehéz irányítani. A Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) vezetői gyakran hangoztatják: nem kell olyan nagy figyelmet fordítani a labdákra! A játék a lényeg, a minél jobb megoldások, a minél ravaszabb taktika kidolgozására kell összpontosítani. Valami igazság van benne, de nem lenne rész, ha azért ritkábban kellene újabb és újabb labdákkal ismerkedni ... L. K. G. Arena a Splitben Taurus-futás — Papirusz Kupa Az üzemek és a vállalatok szervező munkáját sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert ez is egyik alapvető biztosítéka, hogy minél több dolgozó találja meg a mozgási, sportolási lehetőségeket. Ki is tesznek magukért! Egyiküknek-másikuknak olyasmire is telik az erejéből, ami az egész város elismerését kiérdemli. A Taurus-gyár, ahol a sportszerető László Géza az igazgató, minden évben megrendezi a Taurus-futást, amelyen tavaly például 1900-an indultak. Vagy a Papíripari Vállalat Nyíregyházi Gyára, ahol Kovácsvölgyi Zoltán igazgató segítségével, társadalmi munkában olyan sportkombinátot építettek, s olyan sportéletet alakítottak ki, amivel kivívták a jogot, hogy már két ízben ők rendezhették meg az országos Papirusz Kupát. És még sorolhatnánk. — Ennek ellenére úgy érezzük, még sok a kihasználatlan lehetőség. Ezért további erőfeszítéseket teszünk, de nem szégyellünk mástól sem tanulni. Úgy döntöttünk, hogy a városi sportfelügyelőség tömegsport-előadóját, a volt válogatott atlétát, Árendás Menyhértet néhány napra Budapestre küldjük tapasztalatcserére, nézzen szét elsősorban a László Kórház tömegsporttelepén, figyelje az ottani módszereket, rendet, tehát szerezzen tapasztalatokat, hogy itthon hasznosíthassuk azokat. A sportfelügyelő szavaiból jól látszik, a sok szép eredmény ellenére sem elégedettek a tömegsportmunkával. Talán éppen az elégedetlenség a kulcsa a további sikereknek, annak, hogy Szabolcs-Szatmár fővárosában mind többen és egyre kedvezőbb körülmények között tölthessék szabad idejüket a sportpályákon. Péter Róbert NÉPSPORT 5 NAPIRENDEN Merre tovább, munkahelyi olimpia? Csaknem két és fél éve már, hogy újabb mozgalommal gazdagodott sportéletünk. 1979 áprilisában hozott ugyanis határozatot a SZOT elnöksége a munkahelyi olimpia bevezetéséről.. Az „újdonságot” a legtöbben örömmel fogadták, hiszen újabb sportolási lehetőségek megteremtését várták tőle. Vajon megkapták-e ezt? A válasz egyértelmű: igen! Nemrégiben a SZOT titkársága értékelte az eddigi tapasztalatokat, s megállapította, hogy helyes irányban halad a munkahelyi olimpia, de akadnak gondok is, amelyek ráirányítják a figyelmet a továbbfejlődés érdekét szolgáló feladatokra. A munkahelyi olimpia bevezetésével a tömegsport szervezésének fő területe a munkahely, a munkahelyi környezet és a lakóhely lett. Ezzel a korábbinál sokkal nagyobb szerepet kapott az öntevékenység, a helyi szervezés, a társadalmi összefogás. A módszerek közül a tömegességet, a rendszerességet szolgálók kerültek előtérbe. Az anyagi eszközöket jobban koncentrálták, s ezzel bővültek a sportolási lehetőségek. Szorosabbá vált a sportban érdekelt szervek együttműködése is. Erre mutat például az a tény, hogy egyre inkább elterjed az „egy munkahely, egy lakóhely — egy eseménynaptár” elve. Megszűntek a keresztbeszervezések, a sportszervek, a szakszervezet és a KISZ ma már összehangolja programszervező tevékenységét. Bebizonyosodott, hogy jól megfér egymás mellett az Edzett ifjúságért mozgalom és a munkahelyi olimpia. Sőt! Kiegészítik egymást, együtt szolgálják a dolgozók és az ifjúság testedzését. Az elért eredmények közül első helyre kívánkozik az a tény, hogy a helyi szervek a korábbinál sokkal gazdagabb sportolási lehetőséget biztosítottak mind a munkahelyeken, mind pedig a lakótelepeken. Mindenütt arra törekedtek, hogy egész évre szóló, a rendszerességet és a tömegesítést növelő testedzési formák kerüljenek előtérbe. S hogy ez meg is valósult, abban nagy szerepe van annak, hogy kikérték a dolgozók véleményét is, így gazdagodtak aztán a programok a kötetlen sportolás sokféle formájával, a családi sportolással, a játékos vetélkedőkkel, a kocogással, a sportjátékok és a turisztika összekapcsolásával, vagy éppen a tanfolyamszerű testedzéssel. Ma már sok olyan üzem, gyár, vállalat van, ahol megfelelőek a körülmények, adottak a lehetőségek. Egyre kevesebb az olyan hely, ahol pálya- vagy felszereléshiányra panaszkodnak. Ezek a jól ellátott helyek is változtattak sportprogramjukon a munkahelyi olimpia bevezetése után. A programokat már nemcsak a tavaszi, nyári, kora őszi időszakra készítették, hanem egész évre. Sőt! Kiterjesztették ezeket a családtagokra is. Régen ritkaságszámba ment az olyan üzemi sportnap, ahol a gyerekek, a férjek, a feleségek is ott sürögtek-forogtak a pályákon. Ma már mindennapos dolog, hogy együtt sportol a család azokon a munkahelyeken, ahol valamilyen ok miatt — például nagyon kevés a dolgozó, vagy sok a nyugdíjas — nem tudtak önálló sportéletet szervezni, közbelépett a lakóhely, ők vették át a sportirányítást, s ők szerveztek, szerveznek programokat. Nagyon sok városban, községben került sor olyan tömegeket megmozgató, rendszeres sporteseményre, ahol korábban csak évi néhány alkalmi esemény jelentett sportprogramot. A munkahelyi és lakóhelyi tömegsport szervezési, személyi és tárgyi feltételei javultak. Ha szerény mértékben is, de emelkedett a tanfolyamot végzett sportvezetők, nagyobb arányban az aktivisták száma. Mivel megszűntek a sok utazást, így sok pénzt is igénylő versenyek, emelkedett a munkahelyi tömegsportra fordítható pénz összege. Nőtt a társadalmi munkával épült, kimondottan tömegsportcélokat szolgáló létesítmények száma, s a lakóhelyi programok bővülésével javult a pályák kihasználtsága. Bár még mindig sok pálya áll kihasználatlanul ... A munkahelyi olimpia négyéves ciklusának első évében az ágazati szakszervezetek megyei vagy területi olimpiai napjaira került sor. Több megyében is alkalmazták azt a máshol is követendő gyakorlatot, hogy az olimpiai napok eseményeire nemcsak a munkahelyi bajnokságon győztes csapatokat, sportolókat hívták meg, hanem azoknak a munkahelyeknek a sportolóit is, amelyek a tömegesítésben és a rendszeresség fejlesztésében végeztek jó munkát. Az elért eredmények mellett, persze, jelentkeznek a gondok is. A versenyszerű testedzési formák mellett nem bontakozott ki még kellően a kötetlen testedzés. Gondot okoz az is, hogy egyes nagyvállalatok, trösztök a határozattal ellentétben a páros években is szorgalmazzák a sok utazással járó versenyeket. Bár a tömegsportra fordított összeg nem csökkent, mégis nagy gondot jelent a működési költségek emelkedése, a létesítmények bérleti díjának, a sportszerek árának növekedése. számok is azt bizonyítják, hogy jó úton halad a munkahelyi olimpia. A tömegsportban részt vevő felnőtt dolgozók és családtagjaik közül a munkahelyi olimpia bevezetése után csaknem huszonöt százalékkal többen sportoltak, a természetjárók száma harminc százalékkal emelkedett, míg a munkaközi tornában tíz százalékkal többen vesznek részt. S ezek a számok még tovább emelkedhetnek, és emelkednek is, ha a megkezdett úton halad tovább a munkahelyi olimpia. Ehhez azonban a jövőben is gazdag sportprogramot kell biztosítani. Nagy figyelmet kell fordítani a társadalmi aktivisták kiválasztására, felkészítésére. Az eddigi hagyományos tanfolyamokon túl, az üzemekben is lehetőséget kell adni a továbbképzésre. A legfontosabb azonban a gazdag választék. Olyan gazdag legyen mindenütt, hogy senki ne mondhassa azt: sportolnék, de nincs hol, nincs kivel és nincs mit... Cser Kovács Gábor A A