Népsport, 1981. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1981-08-12 / 189. szám

XXXVII. 189. ♦ 1981. augusztus 12. HAZAI TÁJAKON k.. Zx.. . ' . 'a És ámennek afmt&Mesejére Az újságpavilon mellett, a ■nyíregyháza főtéren magy a terefere. Szó esik itt min­denről. Az új toronyházról, amelynek felső emeleti laká­sait senki sem akarja meg­venni, a „nemzetközi piac­ról”, ahová a szomszédos or­szágokból naponta hozzák a turisták a cuccot, az igényep­­ző termésről, no és termé­szetesen a sportról. De arról aztán véget nem érően. A teniszezőknek a vidékbajnok­­ságon elért elsöprő sikeréről, Temesvári Miklós labdarúgó­­edző lefüggönyözött lakásá­ról, amely jelzi, a csapattal szép sikereket elért sportve­zető véglegesen az V. Dózsá­hoz távozott. S mi lesz a kapus Szendreivel? Átigazol­ják? Vagy marad? Az a kis Koleszár lány meg miért hagyta abba az atlétikát si­kerei teljében? Folyik a szó, de amint szétszéled egy-egy beszélgető csapat, ilyeneket hallani búcsúzóul: „Akkor jössz délután focizni?”... „Ötkor a teniszpályán talál­kozunk. Siess, hogy helyet kapjunk.” És ehhez hason­lóan, azt jelezve, ki­ milyen sporthoz kapcsolódik délutá­nonként, csak úgy kedvte­lésből. Az élet nem áll meg Mert lehet ugyan öröm és gond az NB I-es focisták­kal, tapsolhatnak a megye úttörő­ olimpiai bajnokainak, leállhat egy válogatott atlé­ta, az élet megy tovább. Eb­ben a városban a sportpá­lyák nap, mint nap benépe­sednek, s nem elsősorban versenyzőkkel, hanem szóra­kozni, felüdülni, felfrissülni vágyó dolgozókkal. A legutóbbi felmérés sze­rint a város 115 ezer lakosá­ból 74 ezret mozgatnak meg évente a különféle tömeg­sportrendezvényeken. Micsoda szám?! Ez igen! A lakosságnak több mint a fe­le sportol! — Ha így lenne, valóban csodálatos lenne, de az az igazság, hogy ez az adat csa­lóka, félrevezető. A szám ön­magában igaz, de ezen belül jelentős átfedések vannak. Csak egy-két példa. Nem egy olyan sportot kedvelő ember van, aki részt vesz a foci­mérkőzéseken, s ugyanakkor asztaliteniszben és sakkban is elindul. Vagy valamelyik kispályás focicsapat játszik a vállalati bajnokságban, de utána a városiba is benevez, mint vállalatának legjobbja. Ezek az emberek tehát több­ször is jelentkeznek a sta­tisztikában. A valóságban 12 —15 ezer azoknak a száma, akik rendszeresen részt vesz­nek a tömegsportban — mondja Nyíregyháza Városi Tanácsának sportfelügyelője, Listván Lajos, s mindjárt hozzáteszi: — Annak ellenére, hogy ez több mint a lakosság tíz szá­zaléka, ebbe az iskolásokat nem számoljuk bele, nem va­gyunk elégedettek. 131 sportpálya Pedig a számokon kívül sok minden bizonyítja, jól törődnek itt a tömegsport­tal, az üzemekben, intézmé­nyekben sorra kerülő vetél­kedőkön kívül megrendezik a városi bajnokságot is kispá­lyás labdarúgásban, kézilab­dában, asztaliteniszben, táj­futásban, rendszeresek az Edzett vagyok rendezvények, három tömegsportszertár, 131 különböző pálya áll a sport­­kedvelőik rendelkezésére. A pályák nem ötletszerűen épültek, létrehozásuk szere­pelt a város fejlesztési ter­vében, az ötéves tervben. Mi ennek az eredményességnek a titka? Nincsen titok! Sokat és következetesen kell dolgoz­nunk, még akkor is, ha köz­ben sok nehézség áll előt­tünk, s ha olykor kudarcot is vallunk. A tömegsport­­szervezés az egyik legnehe­zebb sportvezetői munka. Kellő segítség, anyagi, er­kölcsi támogatás nélkül nem lehet eredményes — mondja Listván Lajos. Ebben a városban azonban olyan vezetők tevékenyked­nek, akik szeretik a sportot, s tesznek érte. Jellemző, hogy az elmúlt 3 évben 14 alkalommal tárgyalták a sport helyzetét — benne a tömegsportét — az illetékes párt- és tanácsi szervek. Eze­ken rendszerint előrelépést segítő határozatok születtek, amelyeknek végrehajtásához mindig kellő segítséget ad­tak. Seregnyi kezdeményezés Ez a háttér tette lehetővé a fejlődést, no meg sereg­nyi kezdeményezés. Ilyen pél­dául a lakókörzeti tömeg­sportegységek létrehozása. Az egyik már megszületett, sőt él, s egyre inkább virágzik. A megye második városának nevezik a több mint 20 ez­res kerületet, Jósavárost, amely nagyobb, mint mond­juk Kisvárda vagy Mátészal­ka. Itt alakult meg a Jósa­­városi Lakótelepi Tömeg­sport Bizottság, s intézi ma is a lakosság sportját. Éves program szerint tevékeny­kednek, rendszeres sportolá­si lehetőséget teremtenek, aminek csúcsa a „Jósaváro­­si Sportnapok”. 1979-ben csaknem négyezer ember vett részt az atlétikai, az erdei futóversenyen, a kézilabdá­ban, a fociban, a játékos KRESZ-vetélkedőn. D­e volt keserves esztendő is, például tavaly, amikor mindössze 700-an indultak. A szerve­zés hol jobban, hol gyengéb­ben sikerült, de abba nem marad. Nem is maradhat, míg olyan emberek tartják kézben, mint Zalatnay Ká­roly nyugdíjas iskolaigazga­tó, körzeti alapszervezeti párttitkár és a bizottság töb­bi tagja, akik között talál­ható testnevelő tanár, főmér­nök, népfrontvezető, lakóbi­zottsági elnök, iskolaigazga­tó. — Nem szabad azt gon­dolni, hogy a tömegsportot csak így kívánjuk fejleszte­ni. Mi a sportegyesületek tö­megsportszervezésére is nagy gondot fordítunk. Hogy ne legyen „félreértés” a városi és az egyesületi vezetés k­ö­­zött, minden évben értékel­jük ilyen irányú tevékenysé­güket, s pontosan megszab­juk a követelményeket — folytatja a sportfelügyelő. Bizonyságul mindjárt elénk teszi a mellékelt kis tábláza­tot. Ebből világosan kitűnik, hogy Nyíregyháza 15 sport­egyesülete tavaly hány pon­tot ért el a tömegsport­­munkában, s 1981-ben hány rendezvényt és mennyi részt­vevővel kell szerveznie, s hány pont az előirányzat. (A sportértékelésben az Edzett ifjúság, a munkahe­lyi olimpia, a munkahelyi testnevelés, a helyi és a vá­rosi sportrendezvények szá­mítanak. A szertő.) Ami fel­tűnik, az utolsó hasábban, az idei előirányzott pontszámok mindenütt magasabbak, mint a tavalyiak. Az Edzett vagyok kerékpáros és természetbarát túra hívogató figurái 1. Volán-Dózsa SC 1365 15 2500 1400 2. Taurus SC 1095 10 2000 1200 3. NYVSSC 1042 40 6000 1500 4. Mezőgazdasági Főisk. SC 720 15 2000 900 5. Tanárképző Főiskola SE 650 25 3000 1000 6. SZÁÉV-Mezőgép SE 586 12 4000 1000 7. H. Bottyán J. SE 540 12 3000 1000 8. Konzervgyár SE 460 12 3000 1000 9. SZÉ SE 414 12 4000 1000 10. HAFE SE 390 12 2400 600 11. TITÁSZ-Elektromos SE 3616 800 400 12. Vízügy-MEDOSZ SE 2826 800 400 13. Tangazdaság Lovas Club 946 400 100 14. Wesselényi SE 803 300 80 15. Orosi SE 406 600 150 összesen: 8119 19234 800 11 730 Labdaháború. Nem túl­zás — ez uralkodik a ví­zilabdasportban. Két év alatt most már a harma­dik nagy sportszergyártó cég „fojtja” meg a má­sikat, s tör be a piacra. 1979 tavaszáig az ame­rikai. Volt­ labdákkal ját­szottak az egész világon, a moszkvai olimpián az­tán új márka, a japán Mikasa mutatkozott be. A játékosoknak körülbelül fél év állt rendelkezé­sükre, hogy megszokják az új labdát, s begyako­rolják az előzőtől eltérő anyagból készült, más fo­­gású, a vizen erősen pat­tanó műanyag golyóval a különböző támadáskombi­nációkat. Ma már egyér­telmű, hiábavaló volt az átállás. A szeptemberi spliti Európa-bajnokságon ugyanis már Arena lab­dákkal kell játszani, s bár hivatalosan még nem jelentették be, hogy az ezt követő jelentős küz­delemsorozatokon is az Arena kap főszerepet, majdnem biztosra vehető, hogy így lesz. Az úszó-, vízilabdasportban olyan nagyhatalommá vált ez a cég, hogy az előretörést aligha tudja valamelyik vetélytársa megállítani. De hát milyen is ez az Aréna-labda? A nemrégi­ben rendezett madridi nemzetközi tornán volt alkalom kipróbálni az amerikai gyártmányt. Négy meccset játszottak vele csapatunk tagjai. A vélemények? Enyhén szólva nem a legjobbak. A játékosok egyöntetűen kifejtették: túl könnyű, más a tapadása, mint a Mikaláé, nincs benne ru­galmasság, mintha fada­rabhoz nyúlna az ember, olyan érzése van az át­adások fogadásánál, és ha nagyon felfújják, nehéz irányítani. A Nemzetközi Úszó Szö­vetség (FINA) vezetői gyakran hangoztatják: nem kell olyan nagy fi­gyelmet fordítani a lab­dákra! A játék a lényeg, a minél jobb megoldások, a minél ravaszabb takti­ka kidolgozására kell össz­pontosítani. Valami igaz­ság van benne, de nem lenne rész, ha azért rit­kábban kellene újabb és újabb labdákkal ismer­kedni ... L. K. G. Arena a Splitben Taurus-futás — Papirusz Kupa Az üzemek és a vállalatok szervező munkáját sem le­het figyelmen kívül hagyni, mert ez is egyik alapvető biztosítéka, hogy minél több dolgozó találja meg a moz­gási, sportolási lehetőségeket. Ki is tesznek magukért! Egyiküknek-másikuknak olyasmire is telik az erejé­ből, ami az egész város elis­merését kiérdemli. A Tau­­rus-gyár, ahol a sportszere­tő László Géza az igazgató, minden évben megrendezi a Taurus-futást, amelyen ta­valy például 1900-an indul­tak. Vagy a Papíripari Vál­lalat Nyíregyházi Gyára, ahol Kovácsvölgyi Zoltán igazgató segítségével, társa­dalmi munkában olyan sport­kombinátot építettek, s olyan sportéletet alakítottak ki, amivel kivívták a jogot, hogy már két ízben ők rendezhet­ték meg az országos Papi­rusz Kupát. És még sorol­hatnánk. — Ennek ellenére úgy érezzük, még sok a kihasz­nálatlan lehetőség. Ezért to­vábbi erőfeszítéseket teszünk, de nem szégyellünk mástól sem tanulni. Úgy döntöttünk, hogy a városi sportfelügyelő­ség tömegsport-előadóját, a volt válogatott atlétát, Áren­dás Menyhértet néhány nap­ra Budapestre küldjük ta­pasztalatcserére, nézzen szét elsősorban a László Kórház tömegsporttelepén, figyelje az ottani módszereket, ren­det, tehát szerezzen tapasz­talatokat, hogy itthon hasz­nosíthassuk azokat. A sportfelügyelő szavaiból jól látszik, a sok szép ered­mény ellenére sem elégedet­tek a tömegsportmunkával. Talán éppen az elégedetlen­ség a kulcsa a további si­kereknek, annak, hogy Sza­­bolcs-Szatmár fővárosában mind többen és egyre kedve­zőbb körülmények között tölthessék szabad idejüket a sportpályákon. Péter Róbert NÉPSPORT 5 NAPIRENDEN Merre tovább, munkahelyi olimpia? C­saknem két és fél éve már, hogy újabb moz­galommal gazdagodott sportéletünk. 1979 áp­rilisában hozott ugyanis határozatot a SZOT elnöksége a munkahelyi olimpia bevezetéséről.. Az „újdonságot” a legtöbben örömmel fogadták, hiszen újabb sportolási lehetőségek megteremtését várták tőle. Vajon megkapták-e ezt? A válasz egyértelmű: igen! Nemrégiben a SZOT titkársága értékelte az eddi­gi tapasztalatokat, s megállapította, hogy helyes irányban halad a munkahelyi olimpia, de akadnak gondok is, amelyek ráirányítják a figyelmet a to­vábbfejlődés érdekét szolgáló feladatokra. A munkahelyi olimpia bevezetésével a tömegsport szervezésének fő területe a munkahely, a munka­helyi környezet és a lakóhely lett. Ezzel a korábbi­nál sokkal nagyobb szerepet kapott az­­ öntevékeny­ség, a helyi szervezés, a társadalmi összefogás. A módszerek közül a tömegességet, a rendszerességet szolgálók kerültek előtérbe. Az anyagi eszközöket jobban koncentrálták, s ezzel bővültek a sportolási lehetőségek. Szorosabbá vált a sportban érdekelt szervek együtt­működése is. Erre mutat például az a tény, hogy egyre inkább elterjed az „egy munkahely, egy lakó­hely — egy eseménynaptár” elve. Megszűntek a keresztbeszervezések, a sportszervek, a szakszervezet és a KISZ ma már összehangolja programszervező tevékenységét. Bebizonyosodott, hogy jól megfér egymás mellett az Edzett ifjúságért mozgalom és a munkahelyi olimpia. Sőt! Kiegészítik egymást, együtt szolgálják a dolgozók és az ifjúság testedzését. Az elért eredmények közül első helyre kívánkozik az a tény, hogy a helyi szervek a korábbinál sok­kal gazdagabb sportolási lehetőséget biztosítottak mind a munkahelyeken, mind pedig a lakótelepe­ken. Mindenütt arra törekedtek, hogy egész évre szóló, a rendszerességet és a tömegesítést növelő testedzési formák kerüljenek előtérbe. S hogy ez meg is valósult, abban nagy szerepe van annak, hogy kikérték a dolgozók véleményét is, így gazda­godtak aztán a programok a kötetlen sportolás sok­féle formájával, a családi sportolással, a játékos ve­télkedőkkel, a kocogással, a sportjátékok és a turisz­tika összekapcsolásával, vagy éppen a tanfolyam­­szerű testedzéssel. Ma már sok olyan üzem, gyár, vállalat van, ahol megfelelőek a körülmények, adottak a lehetőségek. Egyre kevesebb az olyan hely, ahol pálya- vagy fel­szereléshiányra panaszkodnak. Ezek a jól ellátott he­lyek is változtattak sportprogramjukon a munkahelyi olimpia bevezetése után. A programokat már nem­csak a tavaszi, nyári, kora őszi időszakra készítet­ték, hanem egész évre. Sőt! Kiterjesztették ezeket a családtagokra is. Régen ritkaságszámba ment az olyan üzemi sportnap, ahol a gyerekek, a férjek, a feleségek is ott sürögtek-forogtak a pályákon. Ma már mindennapos dolog, hogy együtt sportol a csa­lád a­zokon a munkahelyeken, ahol valamilyen ok miatt — például nagyon kevés a dolgozó, vagy sok a nyugdíjas — nem tudtak önálló sport­életet szervezni, közbelépett a lakóhely, ők vették át a sportirányítást, s ők szerveztek, szerveznek programokat. Nagyon sok városban, községben ke­rült sor olyan tömegeket megmozgató, rendszeres sporteseményre, ahol korábban csak évi néhány alkalmi esemény jelentett sportprogramot. A munkahelyi és lakóhelyi tömegsport szervezési, személyi és tárgyi feltételei javultak. Ha szerény mértékben is, de emelkedett a tanfolyamot vég­zett sportvezetők, nagyobb arányban az aktivisták száma. Mivel megszűntek­ a sok utazást, így sok pénzt is igénylő versenyek, emelkedett a munka­helyi tömegsportra fordítható pénz összege. Nőtt a társadalmi munkával épült, kimondottan töm­e­g­­sportcélok­at szolgáló létesítmények száma, s a lakó­helyi programok bővülésével javult a pályák kihasz­náltsága. Bár még mindig sok pálya áll kihaszná­latlanul ... A munkahelyi olimpia négyéves ciklusának első évében az ágazati szakszervezetek megyei vagy te­rületi olimpiai napjaira került sor. Több megyében is alkalmazták azt a máshol is követendő gyakor­latot, hogy az olimpiai napok eseményeire nemcsak a munkahelyi bajnokságon győztes csapatokat, spor­tolókat hívták meg, hanem azoknak a munkahelyek­nek a sportolóit is, amelyek a tömegesítésben és a rendszeresség fejlesztésében végeztek jó munkát. Az elért eredmények mellett, persze, jelentkeznek a gondok is. A versenyszerű testedzési formák mel­lett nem bontakozott ki még kellően a kötetlen test­edzés. Gondot okoz az is, hogy egyes nagyvállalatok, trösztök a határozattal ellentétben a páros években is szorgalmazzák a sok utazással járó versenyeket. Bár a tömegsportra fordított összeg nem csökkent, mégis nagy gondot jelent a működési költségek emelkedése, a létesítmények bérleti díjának, a sport­szerek árának növekedése. számok is azt bizonyítják, hogy jó úton halad a munkahelyi olimpia. A tömegsportban részt vevő felnőtt dolgozók és családtagjaik közül a munkahelyi olimpia bevezetése után csaknem hu­szonöt százalékkal többen sportoltak, a természet­­járók száma harminc százalékkal emelkedett, míg a munkaközi tornában­­ tíz százalékkal többen vesz­nek részt. S ezek a számok még tovább emelked­hetnek, és emelkednek is, ha a megkezdett úton halad tovább a munkahelyi olimpia. Ehhez azonban a jövőben is gazdag sportprogramot kell biztosítani. Nagy figyelmet kell fordítani a társadalmi aktivis­ták kiválasztására, felkészítésére. Az eddigi hagyo­mányos tanfolyamokon túl, az üzemekben is lehe­tőséget kell adni a továbbképzésre. A legfontosabb azonban a gazdag választék. Olyan gazdag legyen mindenütt, hogy senki ne mondhassa azt: sportol­nék, de nincs hol, nincs kivel és nincs mit... Cser Kovács Gábor A A

Next