Népsport, 1981. november (37. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-22 / 276. szám

6 NÉPSPORT Nyílt levél Folytasd, Foci! T/Kedves „Foci”! Emlékszel? Együtt vágtunk neki az út- Ja~ nak. Minden sötét volt, s csak itt-ott egy-két jelzés, hogy merre is kell menni. Eltévedtünk. De azt álmomban sem gondoltam, hogy az út — a te utad, Fodor János válogatott kézilabdázóé —, onnan, Trna­­vából egyenesen a kórházba vezet. Persze, nem véletlenül társultál velem a hazatérő autó­­útra négy nappal a verseny befejezése előtt. Mondtad, s látszott is rajtad: újra hasogat a derekad. De amit idehaza megállapítottak az orvosok?! Kiesett egy csavar a dere­kadból. Mások biztosan meglepődnek ezen. Csavar? A derekad­ban? Neked ez éppoly természetes, mint másnak, hogy mondjuk negyvenkettes cipőt visel és van egy kis lúdtal­pa. S vajon akadt-e egyetlen a külföldi ellenfeleid között, aki tudta, akinek megmondtad, hogy gerincoszlopodat négy centi hosszú, öt milliméter széles fehéracél csavarok tart­ják össze?! Ahogy ütköztetek a pályán, nem úgy tűnt, mintha bárki is kímélt volna, s mintha te bárkitől is kí­méletet vártál volna ... T emlékszel? Arról beszéltünk, hogy már félsz — nem fél­­t­­ tél kimondani —, igenis félsz az orvosoktól. Ha egy kicsit fáj itt vagy ott, összeszorítod a fogad, de akkor sem mész orvoshoz, neked már eleged volt belőlük. S hogy talán már akkor se mész, ha nem játszhatsz többé! Erre jöttem én a szokvány mondatokkal, hogy még olyan fiatal vagy, hogy akár még három olimpián is ott lehetsz, hogy milyen sokra viheted, ha már most, húszévesen is biz­tos pont vagy a válogatottban. Valahogy nem „ültek” ezek a mondatok. Fel is adtam, hogy meggyőzzelek, vállald az újabb kockázatot. Igaz, el­sőre „bejött” a dolog. Az orvosok akkor nem áltattak, meg­mondták, akár egész életedre nyomorék lehetsz, ha nem sikerül a műtét. De vállaltad, mert játszani akartál: az ifi­ben, a felnőttben, s a válogatottban. De másodszorra? Józan ésszel mondtad: nem. És rögtön témát váltottál — látszólag. Mert amikor arról meséltél, hogy új lakásba költöztetek, vajon nem a kézi­labdáról volt-e szó? S amikor elmondtad, hogy egy hetet kiszakítottál a közös edzőtáborból, hogy kitapétázd a la­kást, s a válogatott „játékostanácsa” csak nagy nehezen fogadott ezek után vissza?... Szóval: kézilabda . .. A másik serpenyőben meg­ az egészség... Nem tudom, hány embernek lenne bátorsága az első mel­lett dönteni.­­­Nem tudom, hova címeztem ezt a levelet. Hova, melyik kórházba, melyik műtőbe? Gyógyulást nem kívánok, már csak babonából sem. Búcsúzóul talán csak­ annyit: maradtam sporttársi üdvözlettel Komlósi Gábor Ígéretes eredmények ■----------------------—’—' Súlyemelés ___________ - Szombaton, a Testvériség dóm utcai súlyemelő termé­ben befejeződött az idei ifjúsá­gi ob. Az utolsó versenyna­pon a I. korosztály felső súly­csoportjainak képviselői léptek dobogóra. A befejező nap is hozott új csúcsot. A 100 kilós súlycsoportban az IBV-győztes Bökfi János lökésben negyedik kísérletére 188 kilóra javította saját rekordját. Eredmények, 75 kg. Bajnok: Marton Lajos (Békéscsaba, ed­ző: Beregszászi Pál) 305 (140, 165), 2. Szanyi Andor (Olefin SC) 295 (135, 160), 3. Makai István (NYVSSC) 267.5 (117.5, 150). 82.5 kg. B: Ülés János (SZEOL AK, e: Ördögh István) 310 (142, 167.5), 2. Oratovszky Csaba (Csepel SC) 305 (135, 170), 3. Bogdán József (Ózdi Kohász) 300 (137.5, 162.5). 90 kg. B: Csiszár Lajos (Ha­ladás VSE, e: Nagy Ferenc) 320 (145, 175), 2. Farkas Ist­ván (Szekszárd) 265 (130, 165), 3. Sipo­s Antal (Haladás VSE) 292.5 (127.5, 165). 100 kg. B: Bökfi János (Bé­késcsaba, e: Beregszászi­­Pál) 310 (130, 180), 2. Veréb László (Olefin SC) 265 (117.5, 147.5), 3. Novák Pál (Békéscsaba) 257.5 (115, 142.5). + 100 kg. B: Krecsmayer Gusztáv (TAC, e: Szelőczey Bálint, Fazekas Gyula) 310 (140, 170), 2. Gosztonyi György (DVTK) 230 (125, 155), 3. Bagi László (Békéscsaba) 262.5 (115, 147.5). Hlavati András, a Bp. Honvéd világbajnoki ezüst­érmes súlyemelője bizony alaposan megizzadt, amíg a dobogó legfelső fokára jutott, amíg átvehette OB aranyát. Mindössze két és fél kilóval győzött Jacsó ellen. Úgy véljük, már maga ez a tény is érzékelteti, hogy jó, magas színvonalú küz­delmeket hozott a négyna­pos (jövőre ezt a pergőbb ritmus érdekében célszerű lenne két napba sűríteni, vélekedett több edző is) viadal. Nem voltak előre lefutott összecsapások! Tulajdonképpen már a verseny előtt nyert a sport­ág, ugyanis 29 klub több mint 200 (!) súlyemelője várakozhatott a mérlege­lésre, ami valószínűleg min­den eddigi nevezési rekor­dot felülmúlt. Mintha csak érezte volna a közönség is, hogy érdemes kilátogatni az OB-re; az utolsó ver­senynap kivételével majd­nem telt ház előtt folytak a súlycsoportok küzdelmei. Ez pedig valljuk meg őszintén csak ritkán ada­tik meg a sportág képvi­selőinek. Az öt országos csúcs — ebből három összetett — pedig valamit javíthat az idei verseny­évad okozta ke­serű szájízen. Illés (82,5 kiós), Kovács (+110 kg), Jacsó (100 kg), Mester, Ra­­senics, Horváth (56 kg), Korom és Balázsfi (90 kg), hogy csak néhányat említ­­sün­k, teljesítménye, ered­ménye újból bebizonyította, hogy kitűnő tartalékai van­nak a sportágnak. De ez a tény súlyos kö­telezettségeket, felelősséget is ró a sportág edzőire, szakembereire, vezetőire. Nevezetesen, hogy kezük­ben a nyers arany... Az már más kérdés, hogy kik és mikorra képesek ebből cizellált aranygyűrűt for­málni. Többször leírtuk már: ehhez teljes összefo­gásra, a szekér egy irány­ba húzására van szükség. Az egyesületi és szövetségi edzők összefogására, a súlyemelők okos mened­zselésére, a sportág hatá­rozott irányítására. Az eb­ben kétkedőket éppen a négy nap eseményei győz­hették meg arról, hogy így, csak így lehet. Mert régi hírünk csak így állítható vissza. (Tóth) Élen | Péterffy, Bálint kettős Műkorcsolya ] Zágrábban 15. alkalommal rendezik meg az Arany Piruett elnevezésű nemzetközi ver­senyt, amelyen indult a Pé­terffy, Bálint jégtánckettős is. A magyar duó rajtja jól sike­rült, a kűr előtt vezetnek az NSZK-beli Goller, Klisch és a szovjet Klimova, Ponomarenko kettős előtt. TIRPÁKOK A BAKON A hangszóróból dr. Várady Jenőnek, a magyar fogathaj­tók szövetségi kapitányának hangja szárnyalt — a kecs­keméti világbajnokság ünne­pélyes megnyitóján — a fel­vonulók felé: — A tirpák húzza ki a derekát!... A pipát meg tartsa egyenesebben a szá­jában. A Szabolcs-Szatmár me­gyei viseletbe öltöztetett „tirpáktaliga” bakján a haj­tó kihúzta magát, s kemé­nyen ráharapott a pipájára. Éppen amikor a kocsi egy nagyot döccent — és reccs! A pipaszár kettétört, a pipa leesett a kerékvágásba, a hátsó kerék át is gördült rajta, azt emberfia többé össze nem ragaszthatta. Úgy mondják, a tirpák eszén nem lehet túljárni. Bajba jutott főszereplőnk sem esett kétségbe, ült tovább pecke­sen a bakon, majd komótos mozdulattal előhúzott a zse­béből egy másik pipát. Mire a dísztribün elé ért, már minden rendjén volt, s Antal Mihálynak, a nagy­cserkeszi Kossuth Tsz ló­ápolójának fogata hatalmas tapsot kapott. Tanyabokor-Központban Ez volt a szabolcsiak igazi bemutatkozása a nagyközön­ség előtt. Azóta sok víz le­folyt a Tiszán, s ha a nagy­­cserkesziek világra szóló eredményeket nem is értek el, egyre-másra bizonyították, sokat és szívvel foglalkoz­nak a lóval, minek követ­keztében fogataik a verse­nyeken jó eredménnyel sze­repelnek. De nem is ez a legfontosabb. Inkább az, hogy a környék tanyabokrait (A tanyabokrok három-tizenöt tanyából álló települések — A szerk.) összefogó központ­ban lehetőséget adtak a lo­vakat szerető egyszerű em­bereknek, téeszdolgozóknak arra, hogy azzal foglalkozza­nak, ami közel áll a szívük­höz. Tenyészthessenek lovat, idomíthassák őket, s verse­nyezzenek saját szórakozá­sukra, és a téesz dicsőségére. A Kossuth téeszére, mely nemcsak ezzel a kezdemé­nyezéssel jár a legjobbak között. Az irodában — ahol Laka­tos József elnökkel és Zom­­borszki István állattenyész­tési főágazat-vezetővel, a szakosztály vezetőjével be­szélgetünk — a falat tapé­tázó oklevelek erről tanús­kodnak. Van itt mindenféle. Aranyéremről szóló a mező­­gazdasági kiállításról; a ki­váló almatermesztésről; az árvízvédelmi munka elisme­réséről; a kiváló cukorrépa­termelés igazolásáról; a fo­gathajtók szerepléséről. Az elismerések is bizonyítják, nem véletlenül tartoznak a környék 125 termelőszövetke­zetéből a tíz legjobb közé. Növénytermesztésük és ál­lattenyésztésük eredményes, gazdaságos. Többek között ez teszi lehetővé a fogathajtó sportban való részvételüket, noha egy kocsi és egy né­gyes szerszám 100—100 ezer forintba­­kerül. Felvetődhet: nem kíván-e túl nagy anya­gi áldozatot a téesztől a fo­gathajtás támogatása? A téeszelnök szavai alapján egyértelmű a válasz. Munkáló,sportló — Itt nálunk nincsenek külön sportlovak. Százhúsz lovunk van, ebből harminc csikó, a többi munkáló. Va­lamennyi igában dolgozik, nagy hasznukat látjuk. Mi tizennyolc tanyabokor köz­pontja vagyunk, óriási, szer­teágazó területtel, amelynek számos részére nem lehet másként eljutni, csakis lófo­gattal. A sportra csak a munka után kerülhet sor. A legjobbakat, a legalkalmasab­bakat akkor összefogják, s felkészítik őket. Kivétel a verseny előtti közvetlen idő­szak, amikor egy-két hétig együtt gyakorolnak a nyolc lóval, amelyik indulni fog — mondja az elnök. — Ezt a néhány napot kivéve tehát sem lónak, sem hajtónak nincs munkaidő-kedvezmény. Azaz, valamennyi kedvez­mény mégis van: a takar­­mányos fogat igájában jár­ni. Rendszerint könnyebb a teher, s kisebb az igénybe­vétel. Mivel azonban csak egy fakarmányos fogat ügy­ködik, a „kedvezményben” mindössze két ló részesül­het. Arany, ezüst, bronz... Ennek ellenére az elmúlt években Antal Mihály, Saj­­ben András, Bánszki Mihály, Pokaraczki István olyan eredményeket ért el Hóká­val, Csinivel, Erdővel, Zsu­zsival, Zsuzskával, Melindá­val, Ravasszal, Csalogánnyal, mint a területi csapatbajnoki cím, egyéni arany-, ezüst- és bronzérmek. A legfényesebb talán Antal Mihály tavalyi aranya az országos bajnok­ságról, ahol tagja volt a ket­tesfogatok csapatversenyé­ben első helyet szerzett me­gyei csapatnak. A sikerek között könyve­lik el az itt­ rendezett egyik bajnoki fordulót is, hiszen hétezer ember jött össze, hogy lássa az ország legjobb fogathajtóit pedig aznap bajnoki mérkőzést játszottak otthon a nyíregyházi NB I-es labdarúgók. Vajon mi von­zotta ennyire az itt­ élőket a lóhoz, a kocsihoz, a fogat­versenyekhez? — A lótartásnak mifelénk nagy hagyománya van. A tirpák gazdát errefelé min­dig az alapján ítéltek meg, milyenek a lovai. A szomba­ti piacnapokon gálafelvonu­lást rendeztek a fogatok, mindenki azon versenyzett, hogy lóban, szerszámban, ko­csiban túltegyen a másikon. Minden gazda szerint­ az volt a sorrend, hogy első a ló, aztán a második is a ló, a harmadik s­zintén a ló, s csak utána következhet a többi. Bár a lóállomány az utóbbi évtizedekben lecsök­kent, ez a hagyomány még minden él. Meg lehet róla győződni személyesen, ke­ressék csak meg Antal Mi­hályt — javasolta az elnök, s tanácsát megfogadva, a főágazatvezető kalauzolásá­val indulunk az egyik ,,ló­bázis”, Markó-bokor felé. Érkezésünkkor a karám­ban sétálgató csikók érdek­lődve emelik magasra a fe­jüket, egyik-másik cukorra várva, felénk lépeget. Majdnem személy — Az ott, a sarokban Csi­­ni, a kedvencem — mutat az egyikre Z­omborszki István, s amikor azt kérdezzük, ugyan honnan ismerik fel, mosolyogva, megbocsátóan mondja: — Hát, kérem, a ló az már majdnem személy ... így lehet igaz, ez derül ki Antal Mihály szavaiból is, aki egy-kettőre előkerül, s szívesen invitál takaros há­zába, ahol úgy beszél a lo­vakról, akár az emberekről. — A ló ló olyan, mint a jó asszony. Hajlik a szóra. És okos. Már őseink is tud­ták, ha éjjel eltéved a lo­vas, szabadjára kell enged­ni a lovat, az hazatalál ko­romsötétben is. Meg úgy em­lékezik, mint sok ember sem. Egyszer majdnem erre fizettem rá. Máriapócson volt területi forduló, ahol a verseny előtt végigmentem a fogattal a pályán Az én leg­kedvesebb lovam, a Hóka jól megjegyzett magának mindent, s ebből lett a baj. A zsűri ugyanis a rajt előtt átrendezte a pályát. A ló vi­szont arra ment, amerre az esze vitte. Akartam én más­felé irányítani, de szegény jószág azt hihette, megbo­londultam, össze is gaba­­lyodtak úgy az első két aka­dálynál, hogy a segédeim alig tudták szétszedni a szerszámokat. Végül éppen, hogy nyerni tudtam , fo­lyik a szó a mokány, széltől, naptól barnított emberből, akinek szeméből csak úgy sugárzik a melegség, amikor kedvenceiről beszél. Közben leakaszt a falról egy bronz­­veretet, s munkában ke­ményre cserzett tenyerébe helyezve büszkén mutatja. Fü­löp herceg ajándéka — Ezt Fülöp hercegtől kaptam. Sajátkezűsén nyúj­totta át a kecskeméti világ­­bajnokságon, annak elisme­réséül, ahogy hajtottam a „tirpáktaligát”. Mert én vol­tam az a tirpák, aki ketté­harapta azt a bizonyos pipát. Jönnek sorra a többi tró­feák, bajnoki érmek, értékes porcelán vázák, serlegek, s velük párhuzamosan törté­netek, esetek, élmények. A lóról, a hűséges, okos barát­ról. A kátyúba ragadt kocsi elé fogottról, amely az os­torra nem mozdult, de Mi­hály gazda csendes szavára erejét feszítve kihúzta a több mázsás terhet. .. A szürke Miczáról, „aki”, miközben életet adott, ki­múlt a világból... A csak­nem családtag Hókáról, „aki”, ha örökre búcsúzik a háztól, sem távozik végleg: bőre kimunkálva kerül majd a szoba falára. Beszélgethetnénk akár másnapig, az öreg lovas tán sosem fogyna ki a szóból. Búcsúzás után ismét elha­ladunk a csikókarom mellett. A lovak fényes tekintete vi­szontlátást ígér. Talán nem is sokára. Valamelyik fogat­versenyen ... Péter Róbert LABDARÚGÁS NB I IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG Diósgyőr—Volán 3-1 (1-1). Czabán Samu tér, edzőpálya. V: Mester. DVTK: Gom­os — Csorva, Banda, Fekete, Balogh — Bagny, Búza, Kiss — Sváb (Polyák), Lippai, Szu­fka. Ed­ző: Csányi József. Volán: Garló — Polgár, Munari, Sza­­kály, Jurecska — Simet (Sza­bó), Kutasi, Zólyomi, Petre - Kántor, Csóka. Edző: Bárká­­nyi Tibo­r. A pénteken elhunyt Virágh Kálmán — a Volán serdülők edzőjének — emléké­re gyászszünett­el kezdődött a mérkőzés. G: Lippai (2), Pó­lyák, ill. Kutasi (11-esből). Jó: Bagh­y, Fekete, Szu­fka, Lippai, ill. Jurecska, Kutasi, Szakály. SZEOL AK—Tatabányai Bá­nyász 1-0 (0-0). Szeged. V: Győri. SZEOL AK: Cseho — Tandari, Takó, Potocskai, Ba­logh — Csordás (Szélpál), Batki, Nagy (Felföldi), Kamp­ier — Kem­en­es, Becsei. Edző: dr. Bánáthy János. Tatabánya: Papp (Simon) — Dóra, Bujdo­só, Nitti, Somogyi — Horváth, Simon (Búza), Selymes — Sze­keres, Lukács, Barabás (Hege­dűs). Edző: Galgóczi Ottó. G: Becsei. Jó: Cseho, Tandari, Batki, ill. Bujdosó, Selymes. Nyíregyházi VSSC—Csepel 2-0 (1-0). Nyíregyháza. V: Bognár. Nyíregyháza: Cziotka — Var­ga, Tamás, Kolozsi, Takács — Horváth (Korpát), Bücs, Bo­­hács — Szuhár (Kiss), Vonyi­­gás (Berecz), Papp. Edző: Ko­vács János. Csepel: Bakó (Vá­­gi) — Imre, Nyusa­, Jagicza, Baksa — Zombori, Pető, Ta­mási (Szabó) — Kamrás, Csu­­csánszky, Kereszt. Edző: Már János. G: Bücs, Papp. Jó: Ta­más, Bohács, Papp, ill. Jagi­cza, Baksa. Bp. Honvéd—­Haladás VSE 1-0 (0-0). Szombathely, 300 né­ző. V: Seregi. Bp. Honvéd: Erdélyi — Bencze, Bánfi, Fa­­bis, Tóth — Szilágyi, Grósz, Godó (Lázár) — Juhász, Dé­­tári, Kovács K. Edző: Vági István. Haladás VSE: Bognár Cs. — Görög, Rábai, Molnár, Pintér — Szarka, Bognár Z., Vertetics — Polgár, Balhási (Péntek), Schröter. Edző: Rát­­kai László. G: Juhász. Jó: Bánfi, Grósz, ill. Bognár Cs. Vasas—Pécsi MSC 1-0 (1-0). Fáy utca. V: Ádám. Vasas: Knotz — Szentpéteri (Szabó G.), Szabó I., Keresztesi, Vi­rág — Ektseri (Búza), Szabó A., Lukász — Zencov, Tóth, Szabó J. Edző: Palovecz Béla. PMSC: Lukács — Tóth, Bari (Dudás), Vukmann, Pauska — Garami, Szabó Gy., Czérna (Papp) — Hollósi, Szigeti (Kot­­roczay, Udvardi. Edző: Gara­mi József. G: Zencov. Jó: Szabó I., Szabó A., Zencov, Tóth, ill. Lukács, Vukmann. TENISZ TARÓCZY ÖT MÉRKŐZÉSLABDÁBÓL VESZTETT Taróczy Balázs nem jutott be Bolognában az olasz nem­zetközi fedettpályás bajnok­ság elődöntőjébe. Az újabb sikertől pedig öt alkalommal is csak egyetlen labda válasz­totta el (!). Régi nagy­ ellen­fele, a román Nastase azon­ban ezúttal kiválóan játszott, még jobban összpontosított, s végül a rövidítés hatalmas küzdelmében a maga javára fordította a mérkőzés sorsát. A küzdelem hevességére jel­lemző, hogy a döntő játszma rövidítését Nastase — Taróczy mérkőzéslabdáinak hárítása után — 11:9-re nyerte. A má­sik késő esti negyeddöntő is meglepetést hozott. Az utóbbi időben gyengébben szereplő olasz Barazzutti két játszmá­ban nyert az első helyen ki­emelt francia Noah ellen. Férfi egyes, negyeddöntők: Nastase (rom)—Taróczy 7:5, 2:6, 7:6, Barazzutti (ol)—Noah (fra) 6:4, 7:6 (1), Smid (csehszl)—Granat (csehszl) 6:3, 3:6, 6:0, s. Mayer­­(am) — Mayotte (am) 7:6, 6:2. Az elődöntő párosítása: S. Mayer —Barazzutti, Nastase—Smid. TOLLASLABDA A két ranglistavezető, Eng­­lert és Vígh kivételével a tel­jes élmezőny részt vett a MAFC hagyományos ranglista versenyen. A papírformának megfelelően alakultak az egyes versenyszámok helyezé­sei. A férfi egyest Vörös biz­tosan nyerte, míg a női egyesben Vargáné újra a régi formáját mutatta. Eredmények. Férfi egyes: 1. Vörös (H. Zrínyi SE), 2. Pet­­rovits (H. Osztapenko SE). Döntő: 15:6, 15:9, 3. Papp (H. Kilián FSE) és Jankovich (H. Zrínyi SE). Női egyes: 1. Vargáné (NYVSSC), 2. Dió­szegi (H. Zrínyi SE). Döntő: 11:2, 11:7, 3. Kovács Zs. (SZOTE Lendület SE) és Fá­biánna (Hajdúszoboszló). Férfi páros: 1. Papp, Petrovits (H. Kilián FSE, H. Osztapenko SE), 2. Vörös, Rakonczai (H. Zrínyi SE). Döntő: 15:11, 7:15, 18:17. 3. Bánkúti, Jankovich (H. Zrínyi SE) és Andit­a, Ar­­sena (MAFC). Női páros: 1. Vargáné, Petrovits (NYVSSC). 2. Diószegi, Gindert (H. Zrí­nyi SE). Döntő: 15:9, 6:15, 15:1. 3. Dovalovszki, Kovács (SZOTE Lendület SE) és Fá­biánné, Gönczi (Hajdúszo­boszló). Vegyes páros: 1. Vö­rös, Diószegi (H. Zrínyi), 2. Papp, Fábiánná (H. Kilián, Hajdúszoboszló). Döntő: 4:15, 15:10, 15:13, 3. Andita, Gin­dert (MAFC, H. Zrínyi SE) és Rakonczai, Vargáné (H. Zrínyi SE, NYVSSC). ÚSZÁS A MUSZ felkészülési ver­senye szombaton elkezdődött a Komjádi-uszodában. Főleg 100 és 200 méteres számok voltak az első nap program­ján, ami érthetően megnö­velte a résztvevők számát. Több válogatott kerettag hiányzott a rajtkőről. Eredmények. Férfiak, 100 gyors: 1. Kovács O. (Bp. Honvéd) 54.98, 2. Szálkai (Bp. Spartacus) 56.4, 3. Kormos (Bp. Honvéd) 56.78. 1500 m gyors: 1. Koczka L. (KSI) 16:29.58, 2. Szilágyi (Bp. Honvéd) 16:29.84, 3. Szebel­­lédi (Bp. Honvéd) 16:29.90. 200 m hát: 1. Szokol T. (Bp. Spartacus) 2:17.79, 2. Balajti (OSC) 2:20.34, 3. Horváth (FTC) 2:22.55. 100 m pillan­gó: 1. Mészáros G. (Bp. Hon­véd) 57.53, 2. Kálló (BVSC) 58.56, 3. Legeza (TX Dózsa) 1:03.90. 200 m mell: 1. Ko­vács J. (Bp. Spartacus) 2:31.18, 2. Bodor (Kecske­mét) 2:43.74, 3. Matiz (MVSC) 2:44.23. Nők. 100 m gyors: 1. Ar­day A. (KSI) 1:01.26, 2. Ormos (NYVSSC) 1 :02.12, 3. Csikány (Bp. Spartacus) 1:02.31. 200 m hát: 1. Kál­mán A. (Bp. Honvéd) 2:22.65, 2. Szehtirmay (OSC) 2:23.11. 3 Sass (OSC) 2:30.03. 100 m pillangó: 1. Pócsay A. (Vasas) 1:08.28. 2. Pócsay Cs. (Vasas) 1:08.70. 3. Gulyás (Bp. Spartacus) 1:09.2. 200 m mell: 1. Gulyás (Bp. Spar­tacus) 2:52.14. 2. Kuli (FTC) 2:52.7. 3. Sipos (Bp. Spar­tacus) 2:54.26. EREDMÉNYEK • EREDMÉNYEK XXXVII. 276. ♦ 1981. november 22 ­ HAZAI TÁJAKON

Next