Népsport, 1981. december (37. évfolyam, 284-307. szám)
1981-12-23 / 302. szám
XXXVII. 302. ♦ 1981. december 23 TARTSON VELÜNK! (Ajánlatok hét végére) KÖNYÖKNÉZŐBEN DOBOGÓKŐN A Duna könyöke által bezárt hegyvidék legnépszerűbb kirándulóhelye a 700 méter magasságban fekvő Dobogókő. A festői szépségű táj rengeteg látnivalót kínál, például a kilátó teraszon elhelyezett Téry Ödön emlékművet, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a Dunára és a környező hegyekre. A kilátótól 20 perces sétával elérhető a Jász-hegy gerince, ahonnan a Duna visegrádi szakasza tárul elénk. A főváros közeli Dobogókőt legjobb megközelíteni a Budapest—Pomáz—Csobánka—Dobogókő, illetve a másik irányban Esztergom—Pilisszentlélek—Dobogókő autóbuszvonalon. És a mostani havas időjárásban ez a célszerűbb, egyszerűbb és biztonságosabb annál, mintha személygépkocsival indulnak útnak. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság területén működik Dobogókő 600 méter hosszú síliftje. A sportolástól elfáradt síelők, kirándulók megpihenhetnek a közeli tetszetős kivitelű síházban. Ugyancsak ezen a területen — a remek síelési lehetőségen kívül — mód nyílik túrasíelésre is. Az ország leghosszabb, mintegy ISO kilométer hosszú túrasípályája a piros x jelzésen járható végig Tehát fel a sítalpakat és irány: Dobogókő—Pilisszentlászló—Pilisszentkereszt—Szentendre—Visegrád—Dömös. A bakancsosoknak Klastrompuszta, öregszirt és Fekete-hegy, valamint a Pilisnyereg felkeresését ajánljuk. Ha elérik Pilismarótot, akkor onnan körülbelül még nyolc kilométernyi gyaloglással elérhető a Hoffmann-kunyhó, amely nemcsak látványával, hanem hangulatos szobáival és magyaros konyhájával feledhetetlen élményt nyújt. És hol tanyázhatnak azok, akik több napot akarnak eltölteni népszerű üdülő- és kirándulóhelyen? Az Eötvös-turistaház fogad vendégeket: az egyágyas szoba 80 forint, a kétágyas 150, a fürdőszobával ellátott szobák pedig 130—200 forintig igényelhetők. A reggeli személyenként 20 forintba kerül. A Nimród szálloda szobaárai 260—400 forintig terjednek, a pótágy 100 forint. A közeli Lajos-forrásnál levő Ságvári Endre-turistaházban 80—200 forintot kérnek egy éjszakára. Harc a kilók ellen Könnyű sétákat, szánkótúrákat és tulajdonképpen ünnep utáni frissítő kirándulásokat, ha úgy tetszik, „peigli-terázó” gyaloglásokat terveznek erre a hétre a természetbarát szakosztályok. Csütörtökön az Angyalföldi Természetbarát Egyesület a Hármashatár-hegyre kalauzolja az érdeklődőket. Találkozás délelőtt 10 órakor az írjlaki templomnál. Ugyanilyen úticéllal rendez szánkó- és gyalogtúrát a BSE. A 65-ös autóbusz megállójától délelőtt 10 órakor indulnak. Az OSC Gyopár szakosztály szombaton az Irhásárok— Csillebérc—Farkashegy—Csíki-hegyek—Huszonnégyökrös-hegy— Csíki Csárda útvonalon rendez gyalogtúrát. Találkozó e.ilelőtt 10 órakor, a 8-as autóbusz végállomásánál, az imásároknál. Különleges csillagtúrára várja szombaton a Komárom megyei Természetbarát Szövetség és a KOMÉP SC természetjáró-szakosztálya azokat, akik egy-egy szaloncukrot felajánlanak a Szép Ilonka-forrás melletti fenyőfa ünneplőbe öltöztetéséhez. Falvi Béla a Tatabányafelső vasútállomásról nyolc órakor indul csoportjával a tízkilométeres gyalogtúrára. Németh Gyula 8.30 órakor indul csoportjával a várgesztesi autóbusszal, Forisek Ferenc túravezető pedig a Budai úti 25-ös autóbusz végállomásánál várja az érdeklődőket, ugyancsak 8.30 órakor. A csillagtúra három útvonalát végigjárók Kapberek puszta mellett érnek célba, és fenyőfadíszítés után szalonnasütéssel fejezik be karácsonyi kirándulásukat. A Medvefennsíkra szervez téli túrát szombaton a Kistarjáni Lakótelepi SE. A túrázók 9 órakor, az LTC székháza elől vágnak neki a hatkilométeres távnak. Karácsony a Parlamentben Régi hagyomány, hogy a gyerekek egy része a Parlamentben ünnepelheti a karácsonyt. A 15 méter magas óriásfenyő árnyékában az idén is sok százan nézhetik meg a táncosok, énekesek, sportolók, színészek műsorát. Szerdán délután öt órakor lesz a nyilvános főpróba. A háromórás műsor nagyobbik része a kupolacsarnokban zajlik, majd a Gobelin-teremben, a jegyzői szobában és a Vadászteremben folytatódik. A kisdobosokat, úttörőket 25— 26-án délelőtt várja a színes műsor és természetesen Hadics László, aki ezúttal is vállalta a Télapó szerepét. Recept keressen magának megfelelő partnert, nem árt, ha évek óta együtt játszanak. No, nem egymással, hanem a labdával. De annak is hasznát veszik, ha a még hátralevő napokban is gyakorolnak. Aztán ha minden együtt van, jelentkezzenek december 26-án 9 órakor Balassagyarmaton, a városi sportcsarnokban. És ha szerencséjük van, meg is nyerhetik a palóc város páros lábteniszbajnokságát. Vadaspark A Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság a Budakeszin levő vadaspark gazdája. A Korányi szanatóriumtól sétaút vezet őstölgyesen keresztül a Szilfa tisztásra. Fából készült játékok, hinták, mászókák, sportpálya vonzza ide a kirándulókat. A vadaspark bejáratánál trófeakiállítás fogadja az érkezőket, és a nemrég elkészült madárház, amelyben gomba- és madárbemutató látható. Bár hó borítja az erdőt, de a sétautakat letisztították, így 4—5 kilométeren keresztül gyalogolhatunk a tájékoztató táblák kalauzolásával. Két szám Tanácstalan szabad idejének az eltöltésében? Ezúttal — és minden más alkalommal — tanácsot adhat a TOURINFORM. A 179-800-as telefonszám a nyár óta „él", és aki felhívja, hasznos információkat kaphat a legkülönfélébb rendezvények időpontjáról, a szálláshelyekről, a turistautakról, arról, hol érdemes eltölteni a hétvégét stb. Ha a kért információt nem tudják azonnal megadni, vissza is hívják az érdeklődőt. És jó, ha észben tartjuk a másik telefonszámot, amely minden szombaton reggel nyolc és délután két óra között áll az érdeklődők rendelkezésére. A Szabadidő Magazin hétvégi műsorszolgálata hívható és testhezálló változatos programjavaslata megtudható a 830-122-es telefonszámon. * A Futapest Klub a karácsonyi ünnepek alatt sem feledkezik meg tagjairól: december 26-án a Margitszigeten háziversenyt rendez 14 órai kezdettel. Az öt kilométeres próbatételre 13 órától lehet nevezni az Úttörő-stadionban. NÉPSPORT 5 HAZAI TÁJAKON Csengődi látogatás Géczi Pista, a volt válogatott kapuvédő hívott telefonon. — Nincs kedved lejönni velünk Csengődre? — kérdezte rövid bevezető után. — Van — mondtam. — És mit csinálunk Csengődön? — érdeklődtem utazásunk konkrétabb célja felől az egykori jeles sportembertől. — Hát először is focizunk — magyarázta Pista. — Csináltam egy vegyescsapatot, van abban egyetemi tanártól kezdve, a kertészmérnökön át sokféle rendű és rangú ember. Még diák is. Akkor miért ne legyen egy újságíró is. Nem? — De — mondtam. — Az sem árt, ha van. — Na, látod — folytatóba kedélyesen. — Ami a játéktudást illeti, ez a csapat garantáltan ütőképes. A keret tagjai mindezt határozottan állítják. Az ellenfél a helyi vegyescsapat. Öregfiúk, kiegészítve néhány aktív játékossal. Tehát, mint mondottam, lesz egy ilyen remek meccs, s ezen túl megismerkedhetsz a csengődi emberekkel. Olyanokkal, akik szeretik a sportot, s tesznek is érte. ★ Vonattal döcögtünk le, mi, a csapat gerince. Az áldomáson már várt leendő jobbszélsőnk, Bartos Zoli kertészmérnök, a helyi KISZ-titkár és Kalapos István, a labdarúgó-szakosztály elnöke. Zoli végigmustrálta az érkező keretet, s nagy sóhajtások közepette kijelentette: — Nem szeretnék itt vesztes csapatban lenni, mert ellenkező esetben kizrikálnak a helybéliek. Mármint, hogy még választani sem tudok magamnak valamire való klubot. Zoli ugyanis az egyetemen Géczi tanítványa volt, sőt, játszott is az Intézmény csapatában, így aztán Pista jogot formált magának arra, hogy most, utólag is rendelkezzen felette. Rendelkezett is, beállítottak hozzánk. ★ Előbb beugrottunk a kertészmérnök otthonába, majd körülnéztünk kint a szőlőben. Az autó kellemeseket farolt az úton, ahogy elhagytuk a község házait. Körös-körül rendezett sorokban szőlőtőkék, közöttük szeszélyesen elszórva apró házak, pincével. A szüret már jóval odébb volt, a sötét pincék mélyén lassan kiforrt az új bor. Az egyik pince mellett megálltunk. Bekukkantottunk a nagy, hasas hordók közé, ahol néhány fázós egér sétált tova, alig sietve. — El kellene szórni itt egy kis mérget — mondta a szakosztályelnök —, még mielőtt megeszik ezt a belső ajtót a nyavalyások. Túlról, a néhány száz méterre levő portáról öreg, kucsmás, buggyos nadrágos, gumicsizmás férfiú poroszkált át a barázdákon. Megemelte akucsmáját, s úgy köszönt. — Adjon az isten —bólintott felénk, idegenek felé, majd Zoléknak is kijárt a tisztességből. — Jó napot a mérnök úr kortársnak... Ráncos, szétcsertette arcára mosoly ült ki, s rövid úton szakvitába merült kísérőinkkel. Aztán fülesbögrét kapott a kezébe, s természetesen megkóstolta a pincében levő bort is. — Már alakul — mondta egyszerűen. A szőlő nemes növény, megkívánja a törődést egész éven át Itt, a csengődi homokon sokat dolgoznak az emberek, hogy a híréhez méltó legyen a boruk. ★ A futballpálya a község határában nyújtózik. Sok mindent lehetett rá mondani, csak azt nem, hogy sima. Kisebb dombok és hegyek viszont találtattak rajta, s kényesebb lábú játékosok alighanem fintorogtak volna magától a puszta látványtól is. — Hát ezt a játéktereit nem lehet összetéveszteni, mondjuk, egy biliárdasztallal — mondtam Zolinak. — Azzal nem — bólintott —, de már nem sokáig pattog itt a labda. Ahogy az épülő házak jelzik — mutatott körbe —, terjeszkedik a község, beépül a pálya is. De nem lesz kár érte, úgy is megviselt volt már. És készül már az új. Ott a dombnál - és mutattam, lesz majd szebb, jobb, mint ez volt. Füves játéktérrel, öröm lesz rajta focizni. Épül új öltözőépület is, az összes tartozékokkal. A régi előtt hosszú, kihúzott köteleken mezek és gatyák, meg sportszárak száradtak. A sok mosás bizony nyomott hagyott az eredeti színen, az egykori méregzöld jócskán megfakult. A kötelek alatt kutyaház, oldala mellé kötve fiatal németjuhász kutya feküdt, fejét két lábán pihentette, közben a tőle néhány lépésnyire kuporgó macskát szugerálta. Ha kötőféke nem korlátozza, nyilván megkerrgette volna az örök ellenséget, így viszont maradt a „szemmedvelés”. ★ Megjött már az ellenfél, s kisétált a kezdésre Szombathy Frigyes, azaz Frici bácsi, a helyi sportkör elnöke. — Kik játszanak majd a pályaavatón? Az unokáink? — érdeklődtek a helyi játékosok az elnöknél, aki leintette őket. — Most már bírjátok ki, jövőre megkezdjük az építését. A járásnál, meg a megyénél is áldásukat adták az ügyre, na meg pénzt is kapunk hozzá, úgyhogy nincs akadálya a munka megkezdésének. Persze, szükségeltetik a helyi összefogás, meg sok társadalmi munka hozzá. Zoli megjegyezte: — Az is meglesz. Majd mozgósítjuk a sportszeretők táborát. Mert sokan vannak ilyenek. — Ismerve a kisebb helységek problémáit, itt Csengődön össze lehet hozni fiatalokból egy teljes futballcsapatot? - fordultam a sportköri elnökhöz. Az sűrűn bólogatott. — Nem is egyet. Hármat is. Ugyanis a felnőttek mellett van ifi- és kölyökcsapatunk is. Meg női focistáink. Ez utóbbiakat Zoli felesége szervezi. És asztalitenisz-együttesünk. Más kérdés, hogy a szakosztályok fenntartása és üzemeltetése bizony nem olcsó. Sokszor a csapatok szállítása sem egyszerű dolog. Más kérdés, hogy mindig megoldjuk. Csak úgy csendben mondom, akadt olyan kölyökmeccsünk, amelyikre személykocsikon vittük a gyerekeket, s jómagam hat srácot dugtam be az autóba. Végül is azért minden megy a maga útján. Előre. — Szeretnek sportolni a helyiek? — firtattam tovább. — Persze. S nem is ügyetlenek az itteni fiatalok. Vittek innen már el tehetséges labdarúgókat, de el is kallódnak játékosok. Volt itt nálunk egy fiú, mondhatom, ha az jó kezekbe került volna, az élvonalba is megállja a helyét. Hívták, mégsem ment, ma legfeljebb csak a régiek emlegetik. A labdának nagy a varázsa, az edzések látogatása igazán jónak mondható minden szinten, legyen az akár gyerek, akár felnőtt, kint van a pályán, s kergeti a pettyest. ★ Ami a meccset illeti, nagy küzdelemben az utolsó percekig tartottuk a 3-3-as döntetlent, mígnem a vége előtt nem sokkal bekaptunk egy gólt, s veszítettünk. Hazafelé a vonaton jutott eszembe, hogy szegény Zoli, aki ott volt velünk a vesztes csapatban, s ki kísért a pályaudvarra, milyen szöveget hallgató majd másnap. De ahogy elnéztem ott a szélen, a hátvédjével viaskodó mérnököt, túlzottan nem féltettem. Nem hagyja az magát. Megismerkedtem hát Csengőddel, s megismerkedtem a csengődi emberekkel. Most tudom, milyen közeli barátságban vannak a sporttal. Ja, és még valami. Jövőre hivatalos vagyok ismét ide, a borvidékre. A pályaavatóra. Várkonyi Sándor Géczi Pista, a „vegyescsapat” kapitánya szedi össze együttesét. Pillanatnyilag — éppen a földről...