Népsport, 1982. szeptember (38. évfolyam, 212-237. szám)

1982-09-13 / 224. szám

XXXVIil. 224. ♦ 1982. szeptember 15. Kudarc világbajnokság vagy útjelző? A Keleti pályaudvar­ ra festett a Polonia expressz a kötöttfogású válogatottal, már éreztük a hazai leve­gőt. Hirtelen megcsapott az itthon kézzelfogható valósá­ga, a velünk párhuzamosan futó autóbusz képe előre fel­idézte bennem egy másik busz képét, mondjuk, azt, amelyiken nemsokára uta­zom hazafelé, s jön egy is­merős, aki majd rámkérdez: „Hogyhogy ezek a birkózók megint leégtek?" És hogy egy másik majd azt mondja, a hasonlóan sze­rény tavaszi várnai EB-sze­­replés után azt írtam: „Csak egy kis gödör...” s azt fo­galmaztam meg, hogy csak kisiklás az egész, pedig most aztán még lejjebb csúsztunk. Mint annyian mások, én is utálok magyarázkodni, amelynek mindig az a lát­szata, hogy a rosszról akar­ja bebizonyítani a jót. Elhi­tetni azt arról, ami bánatot, keserűséget okoz, ttetán ha­ragot ébreszt — hogy tulaj­donképpen örülnünk kelle­ne ... Maguk a birkózók is ku­darcnak, lesújtónak tartják azt a végeredményt, amit az ország sportszerető közvéle­ménye a sajtóból kézhez kap. Mentegetni nem is akarják magukat, keserű ön­vád égeti őket, amiért a sorsdöntő pillanatokban nem jött ki belőlük valami erőn felüli, valami mindent elsod­­ró ötlet. Mentségeket elsősorban ők maguk találhattak volna. Ráadásul nem is olyanokat, amelyek csupán tetszetősen hangzanak, de melléjük rög­tön tucatnyi ellenérv sora­kozhat fel... [tiplije rendkívül komoly közvetlen okok játszottak közre a katowicei világbajnokság szerény ered­ményeiben. Egy­ tartalékos és csonka csapattal utaztunk, az olimpiát nyert Kocsis Ferenc és a junior VB- és EB-győztes Sípos Árpád nél­kül. Kettő: a világbajnok Rácz Lajos már a színhelyen megsérült, a bronzért folyó találkozó előtt pedig újabb sérülés érte, lépni is alig tudott. És végül, a bírók ... Tóth mérkőzését elvették Sneirad ellen, pedig nem kell különösen nagy optimiz­mus ahhoz, hogy az ember tudja, valósan megszerzett győzelme esetén aligha áll meg a döntőig, ha pedig megnyerjük a Növényi—An­­dersson mérkőzésre benyúj­tott óvást — matematikailag is egyértelműen bizonyítha­tó —, a magyar olimpiai baj­nok vívja a döntőt. Minthogy mindez igaz, s mindez akár bizonyítvány­magyarázatnak is megtenné, hadd tegyem hozzá, hogy en­nek alénére — sem a csa­pat, sem a szakvezetés, sem az értékelő újságíró előtt még két aranyérem, Növényi és Tóth esetleges világbaj­noki címe sem fedné el azo­kat a hibákat és gyengesé­geket, amelyek egész birkó­zásunkat és a kötöttfogású válogatottat jellemzik nap­jainkban. Ma azt biztosan tudjuk, hogy a jelenlegi teljes csa­pat, a Moszkva előtti felké­szülés tüzével, lendületével Los Angelesben ismét tudá­sa legjavát nyújtja majd. De azzal i­s tisztában kell len­nünk, hogy — a jelenlegi kilátások­ szerint — történe­tének talán legválságosabb szakasza fenyegeti a magyar sport e kiemelkedően ered­ményes ágazatát. A zsanat 3®len megi­n­dta­tl CődJJtU dalimM _ mag_ ját jelentő Rácz, Tóth és Kocsis már túl van a har­mincon. Mögöttük nem sok reménység bontogatja szár­nyait. A VB előtt megope­rált Kocsis helyettese, Ná­dasi is sérült volt, akár egy tehetséges fiatal mély vízbe dobására is nyílott volna le­hetőség, de olyan fiatalunk sem akadt, akit — esetleges szégyenkezés nélkül — pró­bálhattunk volna ki a világ előtt. A háttér tehát szinte sem­mi. A semmiből pedig még a legtökéletesebb műhely­munkát végző válogatott ke­ret sem képes San Diegó-i csapatot összehozni. Most tulajdonképpen elé­gedettek is lehetnénk. Az idei világversenyek új re­ményeket csillantottak fel: az Európa-bajnokságon Va­dász Csaba, most pedig Pé­ter István szerzett ezüstér­met. Ez azt jelenti,­ hogy a legjobbak mellé mindkét vi­lágversenyen felzárkózott egy valaki, aki képes lehet levenni bizonyos terheket a legjobbak válláról. Az más kérdés, hogy egy egész csapat teljes felelőssé­gét még nem. Vagyis a köz­vélemény által remélt ara­nyat még nem tudják pro­dukálni ... Ma a tíz súlycsoportból ötben rendelkezünk olyan versenyzővel, ak­i akár az aranyérem megszerzésére is képes. Az olimpiai bajnok Növényi Norbert, akit az új szabályok csaknem megold­hatatlan feladat elé állítot­tak, mostani birkózásával mégis azt bizonyította, hogy a legjobbak között van a he­lye. Aztán Gáspár Tamás, aki tiszteletre méltó techni­kai tudása mellé eddig nem tudott felvonultatni igazi harcosságot, keménységet , de most már maga is bizto­san egészen pontosan tudja ezt, és legbelül is kész a javításra ... Aztán Rácz, Tóth és Ko­csis. Még huszonévesen is rendkívül súlyos teher len­ne tőlük várni győzelmet — és mindig csak győzelmet (a többi már ,,kudarc”) EB-n is, VB-n is, OB-n is, CSB-n is, Világ Kupán is, a válogatott presztízsversenyein is, az egyesület túráin is. A nemzetközi p­TM*n tartunk, hogy legjobbja­inkat gyakorlatilag kiszolgáltatjuk a vetél­ytársak egész élme­zőnyének­­ és képmagnó­jának ...­­ őket bántja a legjobban az ilyen „kudarc-világbaj­nokság”, szorgalmas edzé­sekkel, nagy akarattal har­colnak is a sikerért, de kép­telenség lenne azt várni tő­lük, hogy januártól decem­berig uralják a világot. Ha képesek lennének is erre — ugyan, meddig? . . . Három-négy évig talán, s menthetetlenül kiégnének, így már ma is ott tartunk, hogy az olimpiáig minden egyes szerepeltetésüket na­gyon meg kell fontolnunk. Hogy Los Angelesben is — ott lehessenek még. Bíró Mihály, a szövetség elnöke beszélgetésünkkor ér­dekesen korszakolta a világ élsportjának fejlődését. Vé­leménye szerint ma abban a szakaszban tartunk, ami­kor a pszichikai képességek mondják ki a döntő szót a legnagyobb viadalokon. Ép­pen ezért érhettek el jelen­tős sikereket a magyar bir­kózók is. Olyan szakvezető dolgozott mellettük, aki bár­hol a világon, s tán akár­melyik sportágban nagy eredményeket ért volna el a maga fanatizáló-menedzselő tehetségével. Dr. Hegedűs Csaba, igen, a szövetségi kapitány munkájának elemzése nélkül nem lenne teljes a kép . .. A moszkvai olimpia után a legkülönbözőbb fórumokról érkezett vészjelzés: vigyázni kell a kapitányra, mert ez a fanatikus munkaláz, ez az önpusztító életmód nem ve­zet semmi jóra infarktus­­divatú, neurotikus korunk­ban. Dr. Hegedűs Csaba az olimpia után csakugyan visz­­szafogta magát, ő is megér­tette, kulcsembereire is al­kalmazta azt, hogy nem le­het azonos — a magyar sportban tán legforróbb — hőfokon dolgozni éveken át. Valamelyest lazábbra fogta a gyeplőt, ami távolról sem je­lenti azt, hogy engedett vol­na magas szintű követelmé­nyeiből. Az utóbbi két év­ben nem lobogott, nem vi­csorgón összeszorított fogak­kal végezte munkáját. De jól. „Csak” jól. Most új szakasz áll a leg­jobb magyar birkózók előtt. Világ Kupa, majd EB kö­vetkezik Budapesten, azután pedig­­ az olimpia. A szövetségi kapitány és a kötöttfogású csapat, olyan kiváló szakember áldozatos munkájával, mint a mester­edző Müller Ferdinand, ké­pes lesz a legnagyobb telje­sítményekre is. A szövetségi kapitány személyes jelenléte nélkül azonban, távirányí­tással, nem. Varázsa, fana­tizáló hite ismét igazi csa­patot teremthet a San Die­góhoz képest szétzilálódott társaságból. Tennivaló bőven van­­ Lu­lll Voll. Birkózóink most korszerűtlenül küzdöt­tek, alulmaradtak például a hat legjobb vetélytárs or­szággal szemben a ma kulcsfontosságú térdelő hely­zetek kihasználásában ,(míg az ő versenyzőik 19, a mieink 13 pontot szerezték — az ellenfelek eredménye­sebben is kontráztak . ..) De az új szabályokból eredő, nagyon nehéz szak­mai gondokat nem is érde­mes tovább feszegetni. Ez a csapat változatlanul sokra képes. És a birkózást illető kérdéseket most csak­ugyan másodlagosnak te­kinthetjük, ha a válogatott visszaszerzi korábbi egysé­gét, fanatizmusát, alkotó munka ked­vét. Ha ez így lesz, a Moszkva óta eltelt két esztendőt bíz­vást tekinthetjük majd tu­datosan beépített pihenő szakasznak. És csak dicsérhetjük az energiákkal okosan gazdál­kodó, távlati gondolkodást. Szekeres István Frank Andersson, a svédek 30 kg-os világbajnoka (balról) megindítja a szovjet Kanigin emelését, s már látszik, hogy az ellenfél lábbal fog védekezni­ ­ : swim. .................. • .. Rácz l­ajos a japán Mijahara felett. Két pillanat múlva a nagy­ivá, szép hátsó emelésre négy pontot ítélnek a bírók (Záhonyi Iván felvételei) Tenisz A bajnokság lassan csalá­dias hangulatú mérkőzések­kel halad előre. Hétfőn so­kan gratuláltak Kovácsic­s Ritának, az újpestiek fiatal versenyzőjének, aki a hét végén az esélyesebb, az első félévi eredmények alapján összeállított ranglista ötödik helyén álló Szörényi Angé­la, valamint a harmadik Né­meth Anna legyőzésével ver­senyt nyert Siófokon. A baj­nokságon is jól folytatta. Kijutott a gratulációból Szikszay Andrásnak, egykori Davis Kupa-játékosunknak is gyermekei sikeréért. Az ügyes, „jó kezűnek" tartott Attila Siófokon másodosztá­lyú versenyt nyert, itt a baj­nokságon előbb Zana ellen győzött, majd a szakállt nö­vesztett vasutas teniszező, Mészáros skalpját szerezte meg. A következő forduló­ban vár rá az igazi erőpró­ba Szőcsik ellenében. Réka húga is ment egy fordulót, de Szörényi Judit megállí­totta.★ A férfi egyes mezőnyre a l­egjobb 16-nál jár, egy­etlen meglepetéssel. Varga Géza, a BSE Mártoni egyen önálló pályát nyitott versenyzője régi erényeit csillogtatta. Az első félévi eredmények alapján már az ötödik hely­re előlépett Bánhidi Károly a döntő játszmában 4:1-re vezetett, de a labdabiztonsá­­gáról és kü­z­deni akarásáról kérskt,azt Varga még innen is fordítani tudott. A keddi versenynap különben a házi­gazda újpestiek fekete nap­jaként kerül a bajnokság krónikájába, hiszen a „kis” Gulyás, majd Liptay és Pin­tér­­ búcsúzott. Akadt néhány rendkívül küzdelmes összecsapás is, így Burde Péter 6:7, 0:3-ról fordította meg mérkőzését klubtársa. Nagy Péter ellen­öke pedig néhányszor el is vetődött, sőt nagy igyekeze­teben még bukfencet is ve­tett a margitszigeti tenisz­pályán, de hiába. A legjobb vidéki teniszező címért fo­lyó versenyben a nyíregy­házi Sárréti roppant kiéle­zett küzdelemben győzött a Selypről fővárosi vargabetű­vel Kecskemétre került, nagy erejű tenyeresekkel harcoló Tóth ellen. A kecs­keméti teniszező az első játszmát a rövidítésben nyerte, a második rövidítés­ben 6:2-re vezetett, azaz több mérkőzéslabdája is volt — mégis vesztett. .. it Késő este, már villany­fényben megélénkült a küz­delem. Különösen Bartos Csilla és a szombathelyiek balkezes üdvöskéje, Szabó Éva vívott nagy küzdelmet. Bartos kétszer, az első játsz­mában 4:2, a másodikban pedig 5:0 után, érthetetlenül lazított, s így bizony meg­nehezítette saját győzelmét. A szövetkezetiek másik fia­talja, Ritecz Andrea újabb értékes győzelemmel maradt játékban.★ Szerdán már a legjobb nyolc közé jutásért folyik a küzdelem, s megkezdődnek a párosok is. Férfi egyes: Tarján (MTK- VM)—Gulyás (O. Dózsa) 6:4, 6:0. Baranyi (O. Dózsa)—Rhein (Vasas) 6:2, 6:3, Varga (BSE) —Bánhidi (O. Dózsa) 4:6, 6:2, 6:4,­ Szikszai (Bp. Spartacus) — Mészáros (BVSC) 6:2, 6:1. Sző­ke (MTK-VM)—Liptai (O. Dó­zsa) 6:1, 6:2, Benyik (O. Dózsa) —Juhász (Bp. Spartacus) 6:1, 2:0 In: Burde (Vasas)—Nagy P. (Vasas) 6:7, 6:4, 6:2, Sárréti (Nyíregyháza)—Tóth (Kecske­mét) 6:7, 7:6, 6:0. Női egyes: Ritecz (Bp. Spar­tacus)—Kovács (Rába ETO) 6:2, 6:3, Szabó É. (Vasas)—Gre­­minger (Bp. Honvéd) 6:0, 6:1, Kovacsics (O. Dózsa)—Hanák (Vasas) 6:3, 6:2, Túri (O. Dó­zsa)—Fridenzi (MTK-VM) 6:3, 2:6, 6:6, Bab­os (Bp. Sparta­cus)—Szabó É. (Haladás) 7:6, 6:3, Ritecz—Gráczai (MTK-VM) 1:5, Bili Szörényi J. (BSE)— Szikszay (Bp. Spartacus) 6:3, 6:2, V. D.★ A hét végén siófokon rende­zett országos versenyen mint­egy másfélszáz teniszező in­dult. A verseny nagy meglepe­tését Kovacsics Rita szolgáltat­ta Szörényi Angéla, majd Né­meth Anna váratlan legyőzésé­vel. Férfi egyes, elődöntő: Varga (BSE)—Gulyás (VI. Dózsa) 6:3, 6:3. Burde (Vasas)— Birkás (Va­sas) 7:5, 6:1, döntő: Varga— Burde 6:1, 6:3. Női egyes, elő­döntő: Németh A. (BSE)—Ko­vács E. (Rába ETO) 6:1, 6:1 Kovacsics (O. Dózsa)—Szörényi A. (BSE) 6:1, 6:4 (H), döntő: Kovacsics—Németh A. 6:2, 1-6 7:6. A kiegészítő számok dön­tői. II. o. férfi egyes: Szikszay (Bp. Spartacus)—Székelyhídi (Rába ETO) 6:4, 7:5. II. o. női egyes: Kovács E. (Rába ETO) —Guba (Bp. Spartacus) 6:3, 6:0.* II. KONSUMEX KUPA A Velencei-tavi Költségvetési Üzem idényzáró tömegsport rendezvényére került sor a hét végén Agárdon. Egyúttal fel­avatták az új pályavilágító be­rendezéseket is. A nyárias idő­ben kifogástalan körülmények között rendezték meg a tömeg­sporttalálkozót. Férfi egyes: 1. Lakinger La­jos (Bp.), 2. Nagy Gy. (Bp.), 3. Bors (Bp.). Férfi páros: 1. Krompaszky, Bors (Bp.), 2. Magyar, Egri (Agárd), 3. Kra­­tochwill, Farkas (Bp.). Kovacsics Rita Siófokon ver­senyt nyert, s a bajnokságon is továbbjutott nagy erejű tenye­reseivel (Záhonyi Iván felv.) NÉPSPORT 5 Varga még a „régi” Csere közben — Pályafutásom első komolyabb, első osztályú versenyét sikerült meg­nyernem a Hét végén Sió­fokon, s ez egészséges önbizalmat ad a bajnok­ságra is — mondta be­szélgetésünk során Kova­­csics Rita, az újpestiek Nyíregyházáról felkerült versenyzője. — Most va­lóban jól megy a játék, nagyon szeretnék bejutni a legjobb nyolc közé, ahol­­Temesvári Andrea lehet­ne az ellenfelem. Nagyon jó lenne Andreával össze­kerülni, hiszen nem is emlékszem rá, mikor ját­szottam ellene. MÉGY NEGYEDIK HELY Tájfutás Az elmúlt hét végén Kievtől 200 km-re délre, Cserkasz kör­nyékén rendezték a szocialista országok legrangosabb tájfutó versenyét, a Barátság Kupát. A vártnál könnyebb terepen (közép-európai jellegű), de gyengébb térképpel fogadták a résztvevő hét csapatot. Szokat­lan volt a pontelhelyezés is: dugták a pontokat és ez ellen­tétes az IOF-szabályokkal. Minden számban hazai siker született, csak a csehszlovák Kucharova tudta ötödször is megnyerni a versenyt a két szovjet lány előtt. Eredmények. Egyéni. Nők. (9100 m, 350 m szint, 30 in­duló.) 1. Kucharova (csehszt.) 1:11:59, 2. Hertel (NDK) 1:14:30, 3. Nemovic (szovjet) 1:14:54, 4. Rostás I. (magyar) 1:17:28, ... 15. Halász 1:26:18, ... 24. Csö­kör I. 1:47:27, ... 25. Kiss G. 1:52:38. Férfiak. (15 900 m, 650 m szint, 50 induló.) 1. Szot­­nyikov (szovjet) 1:34:10, 2. Zo­rin (szovjet) 1 :34:40, 3. Rave­lek (csehszlovák) 1:36:08, 4. Kelemen (magyar) 1:37:58, . .. 14. Dosek (magyar) 1:48:04, . .. 21. Széles 1:53:40, ... 30. Lan­tos 2:06:15. Váltó. Nők: 1. Szovjetunió I 2:29:09, 2. Szov­jetunió II 2:29:27, 3. Csehszlo­vákia 2:34:06, 4. Magyarország (Rostás, Halász, Kiss) 2:42:21. Férfiak: 1. Szovjetunió I 4:05:49, 2. Csehszlovákia 4:08:46, 3. Szovjetunió II 4:09:00, 4. Ma­gyarország (Lantos, Dosek, Széles, Kelemen) 4:13:21.

Next