Népsport, 1983. október (39. évfolyam, 233-259. szám)

1983-10-13 / 243. szám

4 NÉPSPORT Mshalík versenyen • Népsport élinkért ÖTPRÓBA UTÁN AZ ÖTPRÓBÁBAN Még csak félidejében vagyunk az össznépi öttusának, az Olimpiai ötpróbának, annyi azonban máris megállapítható, hogy minden eddiginél sikeresebb tömegsport-kezdeményezés született. Nemcsak a próbázók nagy száma a bizonyíték erre, hanem a magas követelmények is. A komoly szinteket úgy állapították meg, hogy folyamatos, rendszeres sporttevékenység nyomán legyenek csak teljesíthetőek. A sikerrel próbázók bizonyították: szorgalmas készüléssel legyőzhetik a nehézségeket, s kicsit önmagukat is. A próba adatai — ha nem is mind — már eljutottak az olvasókhoz. Azt viszont alighanem kevesebben tudják, hogy az akció keretében külön verseny is zajlik, mégpedig az iskolák között. Lapunk helyt adott a debreceni Mechwart András Gépipari Szakközépiskola diákjai felhívásának, és meghirdette versenyét. Annak érdekében, hogy minél többen induljanak az ötpróbában az iskolai tanulók közü. Mint minden elképzelésnek, ennek is voltak jócskán ellenzői, mondván, miért éppen azt a réteget kívánjuk megmozgatni, amelyik a testnevelés órák és a tömegsport-foglalkozások jóvoltából a sport terén nem számít „elesettnek”? Nos, a magyarázat meglehetősen prózai: az volt a nem titkolt célunk és az ma is, hogy segítsünk az iskolából kikerülőknek megtalálni helyüket a mindennapok sportjában, hogy ne idegenként álljanak egy-egy akció előtt. Segítsük útkeresésüket, amely a sport terén is gyakorta nem csekély gonddal jár. A felhívás tehát megjelent, s nyomában számos középiskola küldte el jelentkezését szerkesztőségünknek. Jó néhány olyan tanintézet is volt, amelyik rendszeresen tájékoztatott bennünket a próba előkészületeiről. Aztán ahogy elkezdődtek, lezajlottak a próbák, mind kevesebb iskola küldte el az indulók névsorát. Mindössze egyetlen olyan tanintézet akadt, mégpedig a szentesi Horváth Mihály Gimnázium, amely mind az öt feladat teljesítéséről beszámolt, sőt, az ötödik próbát követően rövid statisztikát is mellékelt leveléhez. Eszerint az iskola 501 tanulója közül eddig 127 teljesítette sikerrel valamelyik feladatot, s ez a létszám 25,3 százalékát jelenti. A gimnazisták közül egy indult mind az öt számban, öt tanuló négy, huszonhét diák pedig három feladatot teljesített. Két próbán harmincan szerepeltek, s hatvannégyen jutottak el az ismerkedést jelentő egy próbáig. Meglehet, más iskola is rendelkezik a szentesiek- hez hasonló, imponáló teljesítménnyel, ám erről nincs tudomásunkt. Viszont dicséretes a kazincbarcikai Egészségügyi és Óvónőképző Szakközépiskola tanulóinak teljesítménye, hiszen a 470 jövendőbeli egészségügyi dolgozó közül 221 indult a csúcstúrán, 144 felelt meg a futás követelményeinek, a kerékpártúrát pedig 46 teljesítette sikerrel. A kazincbarcikai érdeklődésre jellemző, hogy még egy iskola küldte el nevezését a borsodi városból, mégpedig a 105 sz. Lékai János Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola. Az intézet 853 diákja közül 86 jutott el a gyalogtúrára, a futáson pedig 46 szerepelt. Kevés helyen készültek lelkesebben az akcióra, mint a budapesti Mechwart András Ipari Szakközépiskolában. Gyakorta kaptunk levelet Tóth Lajos ODK-vezetőtől. Az előkészületekről szólt, mégis csupán egyetlen sikeres próba beszámolójával rendelkezünk, amely 86 tanuló túrarészvételéről tudósít. A pécsi Zipernowsky Károly Ipari Szakközépiskola tanulói közül 83 állta fól a próbát a téli csúcstúrán, a futásban pedig 25 diák ért a szintidőn belül célba. Az úszást 15, a kerékpárpróbát 65, az evezést 3 tanuló teljesítette. Elsőként csatlakoztak az iskolák versenyéhez a debreceni Tóth Árpád Gimnázium tanulói, ám teljesítményükről mindössze annyit tudunk, hogy tizennyolcan álltak rajthoz a futásban, s négyen vettek részt a túrázásban. Kicsit érthetetlen, de nincs hírünk a felhívás kibocsátóiról, nem tudunk a debreceni gépipari szakközépiskolások teljesítményéről. Reméljük, pusztán adminisztratív hibáról van szó, esetleg úgy vélik, majd az utolsó próba után hírt adnak eredményeikről. Tulajdonképpen még akkor sem késő, bár jó lett volna róluk is elmondani néhány dolgot, így félidőben. A verseny, miként az Olimpiai ötpróba is, tovább tart. S ez azt is jelenti, hogy még most sem késő csatlakozni hozzá. Ezért is kérjük az iskolákat, küldjék el nevezésüket, valamint az eddigi próbák teljesítéséről szóló igazolást! Természetesen nem az adminisztráció, hanem a részvétel a fontos, külön versenyünkben mégis csak bizonyos információkkal a birtokunkban hirdethetünk eredményt. Csak így dőlhet el, melyik három iskola kapja a Népsport díját, a sportszervásárlási utalványt. K. U XXXIX. 243. ♦ 1983. október 13. Heves megyében: VB-re és szövetségre várnak a fogathajtók Hat év után jövőre ismét hazánkban rendezik meg a fogathajtó-világbajnokságot. A Nemzetközi Lovas Szövetség tavaly decemberi döntése nem ért váratlanul senkit, hiszen előzetesen, már 1981-ben Magyarországnak ítélte a világbajnokság rendezésének jogát. Hogy miért? A válasz nagyon röviden: a magyar szövetség 1971-ben — úttörő szerepet vállalva — kitűnően bonyolította le a sportág első Európa-bajnokságát Budapesten, majd 1978-ban nagyon sikeres világbajnokságot rendezett Kecskeméten. A kitűnő szervezéssel, no és fogathajtóink 1981-ig tartó győzelmi sorozatával érdemelte ki a Magyar Lovas Szövetség az 1984. évi VB rendezésének jogát. A decemberi döntés óta már több mint tíz hónap telt el, viszont a jövő évi gondot a versenyzők és a szervezők elhelyezése jelenti. Számításaink szerint a világbajnokság alatt legalább 650 személyt (versenyzők, segédhajtók, versenybírók, szervezők, újság- VB-nek egyelőre még szervező bizottsága sincs ) Kecskemét? Kaposvár? Szilvásvárad? Annak, hogy a világbajnokság előkészítése ennyire késik, két döntő oka van. Az első, hogy az év eleje óta a Magyar Lovas Szövetség szinte csak papíron létezik, az elnök, dr. Pál János lemondott. Az új elnökség kijelölése hónapok óta húzódik. Az év elején bosszankodva állapítottuk meg, mennyire kedvezőtlen, hogy az idény elejére nem sikerült a szövetség megerősítése. Hát igen, akkor még nem gondoltunk arra, hogy az még az idény végére sem történik meg ... A világbajnokság rendezésének előkészületeit hátráltatta az is, hogy nagyon hosszú vita alakult ki a VB helyszínéről. A szakvezetés, a magyar bajtoknak kedvező terepviszonyú (mély homok) Kecskemétre szavazott, Bútor Sándor főtitkár javaslata Kaposvár volt, míg végül a választás Szilvásváradra esett. A döntés után kár lenne már arról szólni, hogy ez mennyire kedvező hajtóinknak. Sokkal hasznosabb, ha azt vizsgáljuk meg, hogy a Bükk-hegység „gyöngyszemében”, Szilvásváradon milyen lehetőségek vannak a világbajnokság lebonyolítására. Sok minden nincs, de még lehet "A festői szépségű Szilvásváradon még egy bajnoki forduló lebonyolításakor is az egyik legnagyobb írók kell Szilvásváradon elszállásolni. — A világbajnokság rendezésében kulcsszerepe van a szilvásváradi SZOT-szállónak — mondja Pusztai László, a Heves megyei TSH elnöke. —, pillanatnyilag még bizonytalan, hogy a VB idejére megkapjuk-e a szállodát. Reméljük, minél hamarabb kedvező döntés születik. — Körülbelül mi is hat,százötven fő elhelyezésével számolunk — veszi át a szót Egri Zoltán, a Mátravidéki Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat szilvásváradi telepének igazgatója. — A SZOT- és a Lipicai szállodában négyszáz, a kempingben hatvan, a fizetővendég-szobákban száz főt tudunk elszállásolni. Kedvező, hogy Eger csak huszonnyolc kilométerre van Szilvásváradtól, ahol öthatezer szálláslehetőség teremthető. További nagy feladat a 300 négylábú elhelyezése. A korábbi évek világversenyein előfordult, hogy a lovak parkettás istállóban pihenhettek (Windsor), és bizony volt olyan is, hogy csak sátorban (Zug). Vajon Szilvásváradon hol tudják elhelyezni a lovakat? — Terveink szerint arra az egy hétre a ménest felköltöztetnénk Csipkéskútra — magyarázta Egri Zoltán. A felújított kancaistálló mellett a ménesistállóba és egy új épületbe kerülnének lovak. Egyirányú út A világbajnokság iránt várhatóan nagy lesz az érdeklődés, a rendezőik a négy nap alatt több mint százezer nézőre számíthatnak. A leglátványosabb és legtöbb nézőt vonzó maratonhajtáskor biztosan nem lesz gond az elhelyezéssel, hiszen a gyönyörű környezetben lévő 32 kilométeres pálya mellett sok tízezren is kényelmesen elférnek. A szilvásváradi lovaspálya befogadóképessége viszont csak tízezer fő, harmadosztályú helyekkel. Hat évvel ezelőtt Kecskeméten a huszonkétezer férőhelyes stadion is kicsinek bizonyult ... — Többféle elképzelésünk is van — mondja Egri. — A pálya korszerűsítésének terve most készül, valószínűleg tizenötezer ülőhely lesz. Az elképzelésünk szerint nemhárom, hanem négy nap alatt bonyolítjuk le a világbajnokságot, a bemutatást és a díjhajtást külön napon, s az akadályhajtást is két csoportban rendeznénk meg. Az ellátással valószínűleg nem lesz gond, hiszen egy-egy hét végén több ezer turista is megfordul Szilvásváradon. Sokkal nagyobb feladatot jelent majd az Egerből Szilvásváradra vezető kacskaringós szűk úton a nagy forgalom lebonyolítása, majd a parkolás. Hogy a házigazdák erre is gondoltak, arról már a helyszínen győződhettünk meg, ahol kijelölték a több ezer autó befogadására alkalmas parkolókat. A VB ideje alatt gépkocsival csak a lovaspálya előtti labdarúgópályáig lehetne menni, és így elkerülnék a községben a nagy zsúfoltságot. S arról is szó van, hogy a maraton-, és akadályhajtás napjára egyirányúsítják a Szilvásváradra vezető utat. Minden egyes nap újabb veszteség Tervek, jó elképzelések tehát vannak, de a legfőbb ideje lenne elkezdeni a szervezést. Hisz tennivaló van bőven, és már csak tíz hónap van a VB kezdetéig. — Minden egyes nap óriási veszteség — magyarázza Pusztai László. — Mi, a VB házigazdái készen állunk a bevetésre, a világbajnokság rendezője, a Magyar Lovas Szövetség nélkül viszont nem tudunk hozzálátni a munkához. Reméljük, rövidesen egyeztetjük a terveket, és jövőre Heves megye első világbajnoksága szép sikert hoz. Az idő tehát vészesen sürget. Sajnos, a világbajnokság előkészítése egybeesett a lovasszövetség átszervezésével, és ez még mindig késlelteti az érdemi munka kezdetét. A hazánkban eddig megrendezett két fogathajtó-világversenyen sok-sok tapasztalatot gyűjtő, kipróbált szervezői gárdát sürgősen meg kellene bízni a feladatokkal. Mert a sportág jelenlegi bizonytalan helyzetében egy biztos: a jövő évi világbajnokság rendezése a sok nehéz csatában megedzett szakembergárda nélkül — lehetetlen! Salánki Miklós AZ ÍGÉRET csöndje Súlyemelés ---------------------------____------- Nem dörrent * százlencven kilós súlyzó: Balázs Miska olyan lágyan engedte le, mintha kisbabát tenne pólyába. Arca mégis elkeseredéstől sötét lett — Nem megy és nem megy — sziszegte a fogai között. — Az OB-n meg sem kottyant a kétszázhuszonkét és fél kiló, most meg... Csak ránézek a súlyra és elszédülök. — De hát mi a probléma? — Ördög tudja. Most nehéz még ez is, nem tudom kiemelni. Mennyi a testsúlya? ■— Százharmincöt kiló, ólomsúlyban igazán megfelelő. Dühösen toporgott, megint emelt. Megint sikertelenül. A mindig mosolygós szemű Hlavati András hozzásétált és halkan azt mondta: — Keskenyen fogsz, Miska, ezért begurul a súly. — Így szoktam meg, máskor nincs vele gondom. Azért megfogadta a tanácsot, próbálkozott szélesebb fogással — hiába. — Majd talán pénteken — mosolygott haloványan —, addigra megjön az erőm. Pedig nem az erő hiányzik, anélkül nem tudná babusgatni a vasat. Inkább az a szédülés, az zavarta, de hogy miért szédült, s miért éppen most, nem tudta nek Tatán a jereváni világ- és Európa-bajnokságra. Egyelőre még tizenketten vannak. De ezúttal csak Balázsnak volt rossz napja, a többiek alig bírtak az erejükkel. Egyikmásik öt-tíz kilót még rá is akart tenni az edzősúlyra, de az ezüsthajú mágus, Orvos András vezető edző figyelmeztetően emelte fel a mutatóujját. — Délelőtt tartottunk megbeszélést. A bravúroskodás, a kilengés tilos. Szigorú előírás, hogy ne akarják megfejelni az edzést, mert a VB-n szükség lesz a tartalékerőre is. Ahogy egy megfázás vagy gyomorrontás tönkreteheti hónapok munkáját, a túlerőltetés vagy a sérülés eredménye sem lenne más. Nehéz lehet tartani ezt a csikócsapatot, amely tele van VB-újoncokkal. — Nehéz is, könnyű is!... A moszkvai olimpia után a régi válogatottak többsége már nem tudta felvenni az új tempót, s bár próbálkoztunk, erőlködtünk, a lille-i visszaesés és a ljubljanai hullámvölgy elkerülhetetlen volt. Ilyen tehetséges, fiatal, de máris eredményes gárdával viszont még nem volt dolgom. Örökké fogni kell őket, hogy baj ne legyen. — Ez azért nagyon jó érzés lehet. — Sikerélmény nélkül még a magamfajta, sok tűzkeresztségen átesett edző sem lehet meg, s ezek a fiúk sikert ígérnek. Mindegyik sikerre vágyik, még egyik sincs eltelve vele, ők bíznak bennem, én bennük, s két önzetlen segítőtársammal, Stark Andrással és Ambrus Lacival valljuk: ha töretlenül fejlődnek, az olimpián sem vallunk szégyent velük. A szavak könnyen elszállnak, ha nincs súlyuk, de itt és most minden szónak tétje van. Az edzésles alatt Tatán a súlyzók beszéltek. A versenyzők barátságosan, derűsen figyelték egymást, tanácsot adtak és súlyos biztatást. Nem volt piszkálgatás, cikizés, becsmérlés, el sem lehetett képzelni a régi „receptet”, én nem beszélek veled, te haragszol őrá, ő meg engem kerül. Egy csapatot, azonos vágyat testesített meg a külsőre és belsőre olyannyira eltérő versenyzőgárda. A súlyemelőteremben szinte szokatlan jelenségnek lehetett tanúja az ember. Mint egy monumentális forgószínpadon, állandóan váltották egymást versenyzők és csapatok.