Népsport, 1983. október (39. évfolyam, 233-259. szám)

1983-10-13 / 243. szám

4 NÉPSPORT Mshalík versenyen •­ Népsport éli­nkért ÖT­PRÓBA UTÁN AZ ÖTPRÓBÁBAN Még csak félidejében va­gyunk az össznépi öttusá­nak, az Olimpiai ötpróbá­nak, annyi azonban máris megállapítható, hogy min­den eddiginél sikeresebb tömegsport-kezdeménye­zés született. Nemcsak a próbázók nagy száma a bi­zonyíték erre, hanem a magas követelmények is. A komoly szinteket úgy álla­pították meg, hogy folya­matos, rendszeres sportte­vékenység nyomán legye­nek csak teljesíthetőek. A sikerrel próbázók bizonyí­tották: szorgalmas készü­léssel legyőzhetik a nehéz­ségeket, s kicsit önmagu­kat is. A próba adatai — ha nem is mind — már elju­tottak az olvasókhoz. Azt viszont alighanem keve­sebben tudják, hogy az ak­ció keretében külön verseny is zajlik, mégpedig az iskolák kö­zött. Lapunk helyt adott a debreceni Mechwart And­rás Gépipari Szakközépis­kola diákjai felhívásának, és meghirdette versenyét. Annak érdekében, hogy mi­nél többen induljanak az ötpróbában az iskolai ta­nulók közü. Mint minden elképzelés­nek, ennek is voltak jócs­kán ellenzői, mondván, miért éppen azt a réteget kívánjuk megmozgatni, amelyik a testnevelés órák és a tömegsport-foglalko­zások jóvoltából a sport te­rén nem számít „elesett­nek”? Nos, a magyarázat meglehetősen prózai: az volt a nem titkolt célunk és az ma is, hogy segítsünk az iskolából kikerülőknek megtalálni helyüket a min­dennapok sportjában, hogy ne idegenként álljanak egy-egy akció előtt. Segít­sük útkeresésüket, amely a sport terén is gyakorta nem csekély gonddal jár. A felhívás tehát megje­lent, s nyomában számos középiskola küldte el je­lentkezését szerkesztősé­günknek. Jó néhány olyan tanintézet is volt, amelyik rendszeresen tájékoztatott bennünket a próba előké­születeiről. Aztán ahogy el­kezdődtek, lezajlottak a próbák, mind kevesebb is­kola küldte el az indulók névsorát. Mindössze egyetlen olyan tanintézet akadt, mégpedig a szentesi Horváth Mihály Gimnázium, amely mind az öt feladat teljesítéséről beszámolt, sőt, az ötödik próbát követően rövid sta­tisztikát is mellékelt leve­léhez. Eszerint az iskola 501 tanulója közül eddig 127 teljesítette sikerrel va­lamelyik feladatot, s ez a létszám 25,3 százalékát je­lenti. A gimnazisták közül egy indult mind az öt számban, öt tanuló négy, huszonhét diák pedig há­rom feladatot teljesített. Két próbán harmincan sze­repeltek, s hatvannégyen jutottak el az ismerkedést jelentő egy próbáig. Meglehet, más iskola is rendelkezik a szentesiek-­ hez hasonló, imponáló tel­jesítménnyel, ám erről nincs tudomásunkt. Viszont dicséretes a kazincbarcikai Egészség­­ügyi és Óvónőképző Szak­­középiskola tanulóinak tel­jesítménye, hiszen a 470 jövendőbeli egészségügyi dolgozó közül 221 indult a csúcstúrán, 144 felelt meg a futás követelményeinek, a kerékpártúrát pedig 46 teljesítette sikerrel. A ka­zincbarcikai érdeklődésre jellemző, hogy még egy is­kola küldte el nevezését a borsodi városból, mégpedig a 105 sz. Lékai János Ipa­ri Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskola. Az intézet 853 diákja közül 86 jutott el a gyalogtúrára, a futáson pedig 46 szerepelt. Kevés helyen készültek lelkesebben az akcióra, mint a budapesti Mech­wart András Ipari Szakkö­zépiskolában. Gyakorta kaptunk levelet Tóth La­jos ODK-vezetőtől. Az elő­készületekről szólt, mégis csupán egyetlen sikeres próba beszámolójával ren­delkezünk, amely 86 tanuló túrarészvételéről tudósít. A pécsi Zipernowsky Ká­roly Ipari Szakközépiskola tanulói közül 83 állta fól a próbát a téli csúcstúrán, a futásban pedig 25 diák ért a szintidőn belül célba. Az úszást 15, a kerékpárpróbát 65, az evezést 3 tanuló tel­jesítette. Elsőként csatlakoztak az iskolák versenyéhez a debreceni Tóth Árpád Gim­názium tanulói, ám telje­sítményükről mindössze annyit tudunk, hogy tizen­nyolcan álltak rajthoz a futásban, s négyen vettek részt a túrázásban. Kicsit érthetetlen, de nincs hírünk a felhívás ki­bocsátóiról, nem tudunk a debreceni gépipari szakkö­zépiskolások teljesítményé­ről. Reméljük, pusztán ad­minisztratív hibáról van szó, esetleg úgy vélik, majd az utolsó próba után hírt adnak eredményeikről. Tulajdonképpen még akkor sem késő, bár jó lett volna róluk is elmondani néhány dolgot, így félidőben. A verseny, miként az Olimpiai ötpróba is, to­vább tart. S ez azt is je­lenti, hogy még most sem késő csatlakozni hozzá. Ezért is kérjük az iskolá­kat, küldjék el nevezésü­ket, valamint az eddigi próbák teljesítéséről szóló igazolást! Természetesen nem az adminisztráció, hanem a részvétel a fontos, külön versenyünkben mégis csak bizonyos információkkal a birtokunkban hirdethetünk eredményt. Csak így dőlhet el, melyik három iskola kapja a Népsport díját, a sportszervásárlási utal­ványt. K. U XXXIX. 243. ♦ 1983. október 13. Heves megyében: VB-re és szövetségre várnak a fogathajtók Hat év után jövőre ismét hazánkban rendezik meg a fogathaj­tó-világbajnoksá­got. A Nemzetközi Lovas Szövetség tavaly decemberi döntése nem ért váratlanul senkit, hiszen előzetesen, már 1981-ben Magyaror­szágnak ítélte a világbaj­nokság rendezésének jogát. Hogy miért? A válasz na­gyon röviden: a magyar szövetség 1971-ben — út­törő szerepet vállalva — kitűnően bonyolította le a sportág első Európa-baj­­nokságát Budapesten, majd 1978-ban nagyon sikeres világbajnokságot rendezett Kecskeméten. A kitűnő szervezéssel, no és fogat­hajtóink 1981-ig tartó győ­zelmi sorozatával érdemel­te ki a Magyar Lovas Szö­vetség az 1984. évi VB ren­dezésének jogát. A decemberi döntés óta már több mint tíz hónap telt el, viszont a jövő évi gondot a versenyzők és a szervezők elhelyezése je­lenti. Számításaink szerint a világbajnokság alatt leg­alább 650 személyt (ver­senyzők, segédhajtók, ver­senybírók, szervezők, újság- VB-nek egyelőre még szer­vező bizottsága sincs ) Kecskemét? Kaposvár? Szilvásvárad? Annak, hogy a világbaj­nokság előkészítése ennyi­re késik, két döntő oka van. Az első, hogy­ az év eleje óta a Magyar Lovas Szövetség szinte csak pa­píron létezik, az elnök, dr. Pál János lemondott. Az új elnökség kijelölése hóna­pok óta húzódik. Az év elején bosszankodva­­ álla­pítottuk meg, mennyire kedvezőtlen, hogy az idény elejére nem sikerült a szö­vetség megerősítése. Hát igen, akkor még nem gon­doltunk arra, hogy az még az idény végére sem törté­nik meg ... A világbajnokság rende­zésének előkészületeit hát­ráltatta az is, hogy nagyon hosszú vita alakult ki a VB helyszínéről. A szakve­zetés, a magyar baj­toknak kedvező terepviszonyú (mély homok) Kecskemét­re szavazott, Bútor Sándor főtitkár javaslata Kaposvár volt, míg végül a választás Szilvásváradra esett. A döntés után kár lenne már arról szólni, hogy ez mennyire kedvező hajtó­inknak. Sokkal hasznosabb, ha azt vizsgáljuk meg, hogy a Bükk-hegység „gyöngyszemében”, Szilvás­váradon milyen lehetősé­gek vannak a világbajnok­ság lebonyolítására. Sok minden nincs, de még lehet "A festői szépségű Szil­vásváradon még egy baj­noki forduló lebonyolítása­kor is az egyik legnagyobb írók­ kell Szilvásváradon elszállásolni.­­ — A világbajnokság ren­dezésében kulcsszerepe van a szilvásváradi SZOT-szál­­lónak — mondja Pusztai László, a Heves megyei TSH elnöke. —, pillanat­nyilag még bizonytalan, hogy a VB idejére meg­kapjuk-e a szállodát. Re­méljük, minél hamarabb kedvező döntés születik. — Körülbelül mi is hat,­százötven fő elhelyezésével számolunk — veszi át a szót Egri Zoltán, a Mátra­­vidéki Erdő- és Fafeldol­gozó Vállalat szilvásváradi telepének igazgatója. — A SZOT- és a Lipicai szállo­dában négyszáz, a kem­pingben hatvan, a fizető­vendég-szobákban száz főt tudunk elszállásolni. Ked­vező, hogy Eger csak hu­szonnyolc kilométerre van Szilvásváradtól, ahol öt­hatezer szálláslehetőség te­remthető. További nagy feladat a 300 négylábú elhelyezése. A korábbi évek világver­senyein előfordult, hogy a lovak parkettás istállóban pihenhettek (Windsor), és bizony volt olyan is, hogy csak sátorban (Zug). Va­jon Szilvásváradon hol tud­ják elhelyezni a lovakat? — Terveink szerint arra az egy hétre a ménest fel­költöztetnénk Csipkéskútra — magyarázta Egri Zoltán. A felújított kancaistálló mellett a ménesistállóba és egy új épületbe kerülné­nek lovak. Egyirányú út A világbajnokság iránt várhatóan nagy lesz az ér­deklődés, a rendezőik a négy nap alatt több mint százezer nézőre számíthat­nak. A leglátványosabb és legtöbb nézőt vonzó mara­­tonhajtáskor biztosan nem lesz gond az elhelyezéssel, hiszen a gyönyörű környe­zetben lévő 32 kilométeres pálya mellett sok tízezren is kényelmesen elférnek. A szilvásváradi lovaspálya befogadóképessége viszont csak tízezer fő, harmadosz­tályú helyekkel. Hat évvel ezelőtt Kecskeméten a hu­­szonkétezer férőhelyes sta­dion is kicsinek bizo­nyult ... — Többféle elképzelé­sünk is van — mondja Egri. — A pálya korszerű­sítésének terve most ké­szül, valószínűleg tizenöt­ezer ülőhely lesz. Az el­képzelésünk szerint nem­­három, hanem négy nap alatt bonyolítjuk le a vi­lágbajnokságot, a bemuta­tást és a díjhajtást külön napon, s az akadályhajtást is két csoportban rendez­nénk meg. Az ellátással valószínű­leg nem lesz gond, hiszen egy-egy hét végén több ezer turista is megfordul Szilvásváradon. Sokkal na­gyobb feladatot jelent majd az Egerből Szilvásváradra vezető kacskaringós szűk úton a nagy forgalom le­bonyolítása, majd a parko­lás. Hogy a házigazdák erre is gondoltak, arról már a helyszínen győződhettünk meg, ahol kijelölték a több ezer autó befogadására al­kalmas parkolókat. A VB ideje alatt gépkocsival csak a lovaspálya előtti labda­rúgópályáig lehetne menni, és így elkerülnék a község­ben a nagy zsúfoltságot. S arról is szó van, hogy a maraton-, és akadályhajtás napjára egyirányúsítják a Szilvásváradra vezető utat. Minden egyes nap újabb veszteség Tervek, jó elképzelések tehát vannak, de a legfőbb ideje lenne elkezdeni a szervezést. Hisz tennivaló van bőven, és már csak tíz hónap van a VB kezdetéig. — Minden egyes nap óri­ási veszteség — magyaráz­za Pusztai László. — Mi, a VB házigazdái készen ál­lunk a bevetésre, a világ­­bajnokság rendezője, a Ma­gyar Lovas Szövetség nél­kül viszont nem tudunk hozzálátni a munkához. Reméljük, rövidesen egyez­tetjük a terveket, és jövő­re Heves megye első világ­­bajnoksága szép sikert hoz. Az idő tehát vészesen sürget. Sajnos, a világbaj­nokság előkészítése egybe­esett a lovasszövetség át­szervezésével, és ez még mindig késlelteti az érdemi munka kezdetét. A hazánk­ban eddig megrendezett két fogathajtó-világversenyen sok-sok tapasztalatot gyűj­tő, kipróbált szervezői gár­dát sürgősen meg kellene bízni a feladatokkal. Mert a sportág jelenlegi bizony­talan helyzetében egy biz­tos: a jövő évi világbajnok­ság rendezése a sok nehéz csatában megedzett szak­embergárda nélkül — lehe­tetlen! Salánki Miklós AZ ÍGÉRET csöndje Súlyemelés ---------------------------____-------­ Nem dörrent * száz­­lencven ki­lós súlyzó: Balázs Miska olyan lágyan engedte le, mintha kisbabát tenne pó­lyába. Arca mégis elkese­redéstől sötét lett — Nem megy és nem megy — sziszegte a fogai között. — Az OB-n meg sem kottyant a kétszázhu­­szonkét és fél kiló, most meg... Csak ránézek a súlyra és elszédülök. — De hát mi a problé­ma? — Ördög tudja. Most ne­héz még ez is, nem tudom kiemelni. Mennyi a testsúlya? ■— Százharmincöt kiló, ólomsúlyban igazán megfe­lelő. Dühösen toporgott, me­gint emelt. Megint sikerte­lenül. A mindig mosolygós sze­mű Hlavati András hozzá­sétált és halkan azt mond­ta: — Keskenyen fogsz, Miska, ezért begurul a súly. — Így szoktam meg, máskor nincs vele gon­dom. Azért megfogadta a ta­nácsot, próbálkozott széle­sebb fogással — hiába. — Majd talán­ pénteken — mosolygott haloványan —, addigra megjön az erőm. Pedig nem az erő hiány­zik, anélkül nem tudná ba­busgatni a­ vasat. Inkább az a szédülés, az zavarta, de hogy miért szédült, s miért éppen most, nem tudta­ nek Tatán a jereváni vi­lág- és Európa-bajnokság­­ra. Egyelőre még tizen­­ketten vannak. De ez­úttal csak Balázsnak volt rossz napja, a többiek alig bírtak az erejükkel. Egyik­másik öt-tíz kilót még rá is akart tenni az edzősúly­ra, de az ezüsthajú mágus,­ Orvos András vezető edző figyelmeztetően emelte fel a mutatóujját. — Délelőtt tartottunk megbeszélést. A bravúros­kodás, a kilengés tilos. Szigorú előírás, hogy ne akarják megfejelni az ed­zést, mert a VB-n szükség lesz a tartalékerőre is. Ahogy egy megfázás vagy gyomorrontás tönkreteheti hónapok munkáját, a túl­­erőltetés vagy a sérülés eredménye sem lenne más.­­ Nehéz lehet tartani ezt a csikócsapatot, amely tele van VB-újoncokkal. — Nehéz is, könnyű is!... A moszkvai olimpia után a régi válogatottak többsége már nem tudta felvenni az új tempót, s bár próbálkoztunk, eről­ködtünk, a lille-i vissza­esés és a ljubljanai hul­lámvölgy elkerülhetetlen volt. Ilyen tehetséges, fia­tal, de máris eredményes gárdával viszont még nem volt dolgom. Örökké fogni kell őket, hogy baj ne le­gyen. — Ez azért nagyon jó érzés lehet. — Sikerélmény nélkül még a magamfajta, sok tűzkeresztségen átesett ed­ző sem lehet meg, s ezek a fiúk sikert ígérnek. Mindegyik sikerre vágyik, még egyik sincs eltelve ve­le, ők bíznak bennem, én bennük, s két önzetlen segítőtársammal, Stark Andrással és Ambrus La­cival valljuk: ha töretle­nül fejlődnek, az olimpián sem vallunk szégyent ve­lük. A szavak könnyen el­szállnak, ha nincs súlyuk, de itt és most minden szó­nak tétje van. Az edzésles alatt Tatán a súlyzók be­széltek. A versenyzők barátságo­san, derűsen figyelték egy­mást, tanácsot adtak és sú­lyos biztatást. Nem volt piszkálgatás, cikizés, becs­mérlés, el sem lehetett képzelni a régi „receptet”, én nem beszélek veled, te haragszol őrá, ő meg en­gem kerül. Egy csapatot, azonos vá­gyat testesített meg a kül­sőre és belsőre olyannyira eltérő versenyzőgárda. A súlyemelőteremben szinte szokatlan jelenségnek lehe­tett tanúja az ember. Mint egy monumentális forgó­színpadon, állandóan vál­tották egymást versenyzők és csapatok.

Next