Népsport, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-06 / 4. szám

Egy tévéműsor jubileumára Nyolc óra sporttörténet _______________________________________________________________________________ Do bor Dezső szerkesztő (középen) Gyulai István riporterrel és dr. Tcrták Elemérrel, a budapesti műkorcsolya és jégtánc EB főrendezőjével (Angyal István felvétele) IV gy tévéműsor sze- rény jubileumra ké­szül. Huszonötödik alka­lommal jelentkezik ja­nuár 7-én, szombaton a Sportmúzeum, ezúttal aktuális témával — Ma­gyarok az EB-k jegén címmel. (Mint ismeretes, a jövő héten kezdődik Budapesten a műkor­csolya és jégtánc Euró- pa-bajnokság.) Nyolc óra sporttörté­net: ez huszonöt műsor mérlege. Hogy mit adott ezen kívül a nézőknek?, hogy mit őriz az utó­kornak?, ez mérhetet­len. Kezdetben, 1981-ben volt a tízperces Sport­mozi. Aztán — a Szí­nészmúzeum hatására — 1982 januárjától megszü­letett a húszperces sportmúzeum, amely ha­vonta egyszer híres nagyjainkról készített portréfilmet, vagy vala­milyen aktuális ese­ményhez kapcsolódva vallott a múltról. Első olimpiai bajnokunk, Ha­jós Alfréd kezdte a sort, Kemény Ferenc, a MOB megalapítója folytatta. Hallhatták és láthatták a nézők — többek kö­zött — Szalay Józsefet, aki 1912-ben tornászként vett részt a stockholmi olimpián; felidézte a mű­sor a berlini olimpia úszóbajnokát, Csík Fe­rencet, a nagy magyar vízilabdacsapat arany­kovácsát, Komjádi Bé­lát; a vívók közül sok­sok érem szerzőit, az Elek nővéreket és a Ge- revich családot; emléke­zett á múltra a 61-szeres válogatott labdarúgó, dr. Sárosi György és az örök fiatal egykori úszó­bajnok, dr. Bárány Ist­ván. A bajnokokon kívül bemutatkozott a 100 éves magyar teniszsport, ösz- szeállítás készült a lab­darúgó-világbajnokság és a 75 éves Magyar Űszó Szövetség jubileuma al­kalmából. A tévé stáb­ja ott volt Olümpiában is, a Nemzetközi Olim­piai Akadémia 23. ülés­szakán. Dobor Dezső, a Sport­múzeum szerkesztője el­mondta, hoigy mindenek­előtt két korosztály szá­mára „találták ki” a műsort: az öregeknek; akiik még látták a szó­ban forgó versenyeket és a fiataloknak, akik abban az időben még nem éltek és nem is hallottak a magyar sporttörténet kiemelke­dő egyéniségeiről. Ké­sőbb derült ki, hogy az idős sportemberek szá­mára meghatározó él­mény a forgatással járó találkozás az egykori versenytársakkal és az egyes sportágak mai, új csillagaival. „Megható nekem, fiatalembernek a meghatottságukat látni ■— mondta Dobor Dezső —, ahogy kéz a kézben megjelennek, esetleg u sportmúzeum helyiségei­ben, ahogy egy-egy régi képet előkeresnek, ahogy a közös cél érdekében minden fiókot előhúzo­gatnak.” Két nő, két korszak összetalálkozik, és hirte­len elkezdik nézegetni egymás medalionjait, és ebből kikerekedik két életfilozófia, két törté­net. Aztán: előkerül egy régi rajz, amelyet Sze­ges Béla, az egykori ki­tűnő gerelyhajító, a ma még betegen is alkotó rajzoló készített, csak úgy mellékesen, 1924- ben, az akkor tizenhá­rom esztendős ismeret­len Sonja Henie-ről, aki később három olim­piai aranyérmet szer­zett. Aztán: Háberl Ala­dár, az első téli olimpia egyik magyar résztvevő­je egyszer csak megjele­nik azzal a síléccel, amellyel 1924-ban Cha- monix-ben verseny­zett ... A ma nyolcvan- hat éves Háberl doktor idős kora ellenére válto­zatlanul gyakorolja or­vosi hivatását! Megannyi apró részlet kerekedik ki. a felvéte­lek során a szereplőkről, akikről talán azt sem tudja az utókor, hogy élnek-e még. Sok, kutatás eredmé­nye egy-egy műsor. A szerkesztő felhasználja a Filmtudományi Intézet archív filmjeit, a rádió régi hangtekereseit, a Testnevelési és Sportimú- zeum gyűjteményeit, to­vábbá nagy segítséget kap a TF könyvtártól, és maguktól a riportala­nyoktól is. No meg a sporttörténészek soka­ságától, akik mindig készségesen bocsátják rendelkezésre adataikat. „A huszonötödik Sportmúzeum adására várva elmondhatom — így Dobor Dezső —, hogy az idős nemzedék fenntartás nélkül dicséri _a műsort, levélben, tele­fonon vagy személyesen. Két kifogásuk viszont van: miért csak húsz perc az adások ideje és miért nem ismétlik a műsort? A fiataloktól semmilyen visszajelzést nem kapunk... A leg­nagyobb visszhangot ed­dig a Csík Ferencről szóló Sportmúzeum vál­totta ki. Az volt az ér­zésünk, hogy a negyven ■éve halott olimpiai baj­nokot sikerült feltámasz­tanunk. Csík élt abban a filmben...” A tervek készek 1984-re Is. Csak vázla­tosan: februárban a té­li olimpiák sztárjait kí­vánja a szerkesztő be­mutatni, májusban a 80 éves FIFA, júniusban olimpiai tomászbajnok- nőn:k, Keleti Ágnes sze­repel a programban. Az eddigi legnagyobb vál­lalkozással júliusban lép a Sportmúzeum a nézők éllé. A nyári olimpiai já­tékok történetét dolgoz­zák fel, természetesen^ magyar szemszögből, várhatóan másfél órá­ban. f1 ratulálunk a jubileu­'“r mát ünneplő Sport­múzeum szerkesztőstáb­jának, valamennyi mun­katársának, köztük a. műsor állandó riporteré­nek, Dávid Sándornak és a rendezőnek, Máhrer Emilnek. A nívódíj után várjuk az újabb - sporttörténeti perceket. Kő András Hétköznap este van. A porta előtti fogadótér a la­kók jövésétől-menésétőd za­jos. Néhányon a hidegtől átfagyva érkeznek haza a munkából. Másokat mit sem zavar e:i a méhkas, sakk­tábla mögött ülnek és azon töprengenek, milyen várat­lan lépéssel tudnak ellen­felüket zavarba hozni. Az Építőipari Szolgáltató Vállalat több mint ezer dol­gozót befog,adó Kerepesi úti férfiszállóján Vagyunk. — Ebben a hónapban kö­zel százan sakkoztak, és körülbelül fele annyian áll­tak a pingpongasztalhoz — pontos nyilvántartása alap­ján tájékoztat Gémesi Jó­zsef közművelődési előadó. — A szállón fele-fele arányban vannak a fiatalok és az idősebbek. A sport azonban korosztálytól füg­getlenül népszerű a lakók között. Többen rendkívül távol élnek családjuktól, ezért nem tudnak minden hétvégén hazautazni. Szom- bat-vasánaponként a kau- csuklabda szinte megállás nélkül pattog, s egyetlen sakk-készlet sem marad el-^ fekvőben. — Az előtérnél jobb he­lyet nem találtak a sakko­zók számára? — Dehogynem. Most az ifjúsági klubban focimér- közést néznek a televízió­ban. Egyébként, ha nincs tévéadás, ott folynak a házi sakkbajnokságok. De nem sokáig, mert lakószobákat alakítunk át közművelődé­si célokra. Lesz külön já­tékterem és sakkterem is. A fekete-fehér játék sze­relmesei rászolgáltak a megkülönböztetett figye­lemre. Az ősszel lezajlott ÉSZV-szállók közötti vetél­kedésben megnyerték a csapatbajnokságot. — A téli estékre más szellemi sportot is kitalál­tunk — folytatja a közmű­velődési előadó. — Olim­piákról szóló vetélkedőket rendeztünk. Az érdeklődés­re jellemző volt, hogy a könyvtárból pillanatok alatt elkapkodták a felkészülést elősegítő, az ötkarikás já­tékról szóló kiadványokat. Sportolnak a munkásszál Hasonlóan sikeres volt Fü­zesi Zoltán előadássorozata, amelyet filmvetítéssel egy­bekötve a profibokszról tartott. Az olimpiai vetélkedő egyik győztese a szálló sportfelelőse, Sógor László lett. A huszonéves fiatal­ember néhány hónapja végzi ezt a munkáit, és ala­posan kiveszi részét a szer­vezésből. Az ő feladata a sporteszközök nyilvántartá­sa, kiadása, a versenyek meghirdetése és lebonyolí­tása. A szálló Lakói büsz­kén mesélték, hogy a sport­eszközökből, a felszerelé­sekből nincs hiány. Négy pinigportgaisztalra, húsz ütő-, labda-, hálókészlet jut, és alkalmanként hetven darab sportmen vár gazdára. Apropó, mez. Sógor László nemcsak a szerve­zésben jeleskedik, szálló melletti lab( kispályát is rendsz Látogatja. A KEHEP csapatának oszlopos Ugyanúgy, mint a B ból származó Kűri; akinek marcona alak, teti, hogy nem csuj csapatkapitányi címe: li, de betonhátvédhez a csatárok sorsát is xi seríiti: — Két évvel ezelőtt kor idejöttem dolgoz tam, hogy a kispályá cok fociznak. Bekére< tem közéjük, azután ; gadtam. Segédmunka gyök, a napközi meg< tő fizikai munka úti lóságos megkönnyel jelent tornacipőt húz labdát kergetni. Az i balul sikerült. A í közötti bajnokságba több éves hagyomány OLVASÓNAPLÓ Erzelmesség hont A regény kellemes olvasmány, de ° ' nem nagy mű. Maurice Be­déi, az éppen száz esztendeje született francia író híres-hírhedt könyvéről van szó, a Jerome szerelme északon címűről. Több mint fél évszázada jelent meg és 1927-ben megkapta a legrangosabb fran­cia irodalmi kitüntetések egyikét a Gon- court-díjat. Ma már nehéz megérteni, hogy a re­gény mivel érdemelte ki ezt az elisme­rést, mint ahogyan azt is, hogy miért vál­tott ki megjelenését követőleg akkora fel­háborodást a skandináv világban. De tény, hogy az északi lapok hetekig cik­keztek róla, s azzal vádolták a szerzőt, hogy „nemzeti önérzetükben sértette meg a norvégokat”. Bedel könyvének hőse, Jerome, a fia­tal francia író, aki színdarabjának be­mutatóját előkészíteni érkezik Krisztiá- niába, nem is találkozik a norvég nép­pel. Csak a felső tízezer francia kultúrát majmoló tagjaival kerül kapcsolatba, s róluk, elsősorban asszonyaikról és leá­nyaikról ír. A történet mindössze annyi, hogy Jerotne szerelmes lesz norvég fordítójának lányába, Uni Han- senbe, igyekszik meghódítani, de mire végül eljegyzi, ki is ábrándul belőle. Két életforma, két gondolkodásmód ütközik a regényben. Jerome illúzióinak ábrái világában él, Uniban sem a valóságot ] resí, hanem felruházza őt olvasmány nak és képzeletének cicomáival. S mii rájön, hogy a. lány nem olyan, mint ai lyennek ő hitte, akkor csalódik. A sportszerető olvasó számára mé érdemes elolvasni a vidám regényt, tn sok szó esik benne a testedzésről. Be nem határozza meg pontosan történ időpontját, de abból a tényből, h( Jerome éppen ott van Norvégiában, ai kor a főváros nevét Krisztiániáról Os ra változtatják, tudjuk, hogy az esen nyék 1924 decemberében és 1925 janu jában történnek. Az időpont azért fon a számunkra, mert 1924 nevezetes évi francia sportmozgalomnak. Január vé; Chamonix-ban rendezték az első olimpiát és júliusban fejeződött be 1 rizsban a VIII. nyári olimpia. Mind verseny világszerte nagy visszhangot v tott ki és nyilvánvalóan hatott a fri dákra is. Chamonix-ban a síszámokt a norvég versenyzők diadalmaskod meggyőző fölénnyel. Talán innen ve az ötletet Bedel, hogy a norvég fiata sportszeretetét kihangsúlyozza, sőt re nyében az irodalmi régiókban élő, mantikus francia fiatalemberrel a spe szerető, gyakorlatias, fizikailag jól k zett norvég leányt állítsa szembe.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék