Népsport, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-06 / 4. szám
Egy tévéműsor jubileumára Nyolc óra sporttörténet I Egy tévéműsor szerény jubileumra készül. Huszonötödik alkalommal jelentkezik január 7-én, szombaton a Sportmúzeum, ezúttal aktuális témával a Magyarok az EB-k jegén címmel. (Mint ismeretes, a jövő héten kezdődik Budapesten a műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság.) Nyolc óra sporttörténet: ez huszonöt műsor mérlege. Hogy mit adott ezen kívül a nézőknek?, hogy mit őriz az utókornak?, ez mérhetetlen. Kezdetben, 1981-ben volt a tízperces Sportmozi. Aztán — a Színészmúzeum hatására — 1982 januárjától megszületett a húszperces sportmúzeum, amely havonta egyszer híres nagyjainkról készített portréfilmet, vagy valamilyen aktuális eseményhez kapcsolódva vallott a múltról. Első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd kezdte a sort, Kemény Ferenc, a MOB megalapítója folytatta. Hallhatták és láthatták a nézők — többek között — Szalay Józsefet, aki 1912-ben tornászként vett részt a stockholmi olimpián; felidézte a műsor a berlini olimpia úszóbajnokát, Csík Ferencet, a nagy magyar vízilabdacsapat aranykovácsát, Komjádi Bélát; a vívók közül soksok érem szerzőit, az Elek nővéreket és a Gerevich családot, emlékezett a múltra a 61-szeres válogatott labdarúgó, dr. Sárosi György és az örök fiatal egykori úszóbajnok, dr. Bárány István. A bajnokokon kívül bemutatkozott a 100 éves magyar teniszsport, öszszeállítás készült a labdarúgó-világbajnokság és a 75 éves Magyar Úszó Szövetség jubileuma alkalmából. A tévé stábja ott volt Olümpiában is, a Nemzetközi Olimpiai Akadémia 23. ülésszakán. Dobor Dezső, a Sportmúzeum szerkesztője elmondta, hoigy mindenekelőtt két korosztály számára „találták ki” a műsort: az öregeknek, akiik még látták a szóban forgó versenyeket és a fiataloknak, akik abban az időben még nem éltek és nem is hallottak a magyar sporttörténet kiemelkedő egyéniségeiről. Később derült ki, hogy az idős sportemberek számára meghatározó élmény a forgatással járó találkozás az egykori versenytársakkal és az egyes sportágak mai, új csillagaival. „Megható nekem, fiatalembernek a meghatottságukat látni ■— mondta Dobor Dezső —, ahogy kéz a kézben megjelennek, esetleg a sportmúzeum helyiségeiben, ahogy egy-egy régi képet előkeresnek, ahogy a közös cél érdekében minden fiókot előhúzogatnak.” Két nő, két korszak összetalálkozik, és hirtelen elkezdik nézegetni egymás medalionjait, és ebből kikerekedik két életfilozófia, két történet. Aztán előkerül egy régi rajz, amelyet Szeges Béla, az egykori kitűnő gerelyhajító, a ma még betegen is alkotó rajzoló készített, csak úgy mellékesen, 1924- ben, az akkor tizenhárom esztendős ismeretlen Sonja Henie-ről, aki később három olimpiai aranyérmet szerzett. Aztán: Háberl Aladár, az első téli olimpia egyik magyar résztvevője egyszer csak megjelenik azzal a síléccel, amellyel 1924-ban Chamonix-ben versenyzett ... A ma nyolcvanhat éves Háberl doktor idős kora ellenére változatlanul gyakorolja orvosi hivatását! Megannyi apró részlet kerekedik ki a felvételek során a szereplőkről, akikről talán azt sem tudja az utókor, hogy élnek-e még. Sok, kutatás eredménye egy-egy műsor. A szerkesztő felhasználja a Filmtudományi Intézet archív filmjeit, a rádió régi hangtekercseit, a Testnevelési és Sportimúzeum gyűjteményeit, továbbá nagy segítséget kap a TF könyvtártól, és maguktól a riportalanyoktól is. No meg a sporttörténészek sokaságától, akik mindig készségesen bocsátják rendelkezésre adataikat. „A huszonötödik Sportmúzeum adására várva elmondhatom — így Dobor Dezső —, hogy az idős nemzedék fenntartás nélkül dicséria műsort, levélben, telefonon vagy személyesen. Két kifogásuk viszont van: miért csak húsz perc az adások ideje és miért nem ismétlik a műsort? A fiataloktól semmilyen visszajelzést nem kapunk... A legnagyobb visszhangot eddig a Csík Ferencről szóló Sportmúzeum váltotta ki. Az volt az érzésünk, hogy a negyven ■éve halott olimpiai bajnokot sikerült feltámasztanunk. Csík élt abban a filmben...” A tervek készek 1984-re is. Csak vázlatosan: februárban a téli olimpiák sztárjait kívánja a szerkesztő bemutatni, májusban a 80 éves FIFA, júniusban olimpiai tornászbajnoknőnk, Keleti Ágnes szerepel a programban. Az eddigi legnagyobb vállalkozással júliusban lép a Sportmúzeum a nézők ellé. A nyári olimpiai játékok történetét dolgozzák fel, természetesen a magyar szemszögből, várhatóan másfél órában. Stratulálunk a jubileumormát ünneplő Sportmúzeum szerkesztőstábjának, valamennyi munkatársának, köztük a műsor állandó riporterének, Dávid Sándornak és a rendezőnek, Máhrer Emilnek. A nívódíj után várjuk az újabb sporttörténeti perceket. Kő András _______________________________________________________________________________ Dobor Dezső szerkesztő (középen) Gyulai István riporterrel és dr. Terták Elemérrel, a budapesti műkorcsolya és jégtánc EB főrendezőjével (Angyal István felvétele) Hétköznap este van. A porta előtti fogadótér a lakók jövésétől-menésétől zajos. Néhányan a hidegtől átfagyva érkeznek haza a munkából. Másokat mit sem zavar ei a méhkas, sakktábla mögött ülnek és azon töprengenek, milyen váratlan lépéssel tudnak ellenfelüket zavarba hozni. Az Építőipari Szolgáltató Vállalat több mint ezer dolgozót befogadó Kerepesi úti férfiszállóján vagyunk. — Ebben a hónapban közel százan sakkoztak, és körülbelül fele annyian álltak a pingpongasztalhoz — pontos nyilvántartása alapján tájékoztat Gémesi József közművelődési előadó. A szállón fele-fele arányban vannak a fiatalok és az idősebbek. A sport azonban korosztálytól függetlenül népszerű a lakók között. Többen rendkívül távol élnek családjuktól, ezért nem tudnak minden hétvégén hazautazni. Szombat-vasánaponként a kaucsuklabda szinte megállás nélkül pattog, s egyetlen sakk-készlet sem marad el-a fekvőben. — Az előtérnél jobb helyet nem találtak a sakkozók számára? — Dehogynem. Most az ifjúsági klubban focimérkőzést néznek a televízióban. Egyébként, ha nincs tévéadás, ott folynak a házi sakkbajnokságok. De nem sokáig, mert lakószobákat alakítunk át közművelődési célokra. Lesz külön játékterem és sakkterem is. A fekete-fehér játék szerelmesei rászolgáltak a megkülönböztetett figyelemre. Az ősszel lezajlott ÉSZV-szállók közötti vetélkedésben megnyerték a csapatbajnokságot. — A téli estékre más szellemi sportot is kitaláltunk — folytatja a közművelődési előadó. — Olimpiákról szóló vetélkedőket rendeztünk. Az érdeklődésre jellemző volt, hogy a könyvtárból pillanatok alatt elkapkodták a felkészülést elősegítő, az ötkarikás játékról szóló kiadványokat. Hasonlóan sikeres volt Füzesi Zoltán előadássorozata, amelyet filmvetítéssel egybekötve a profibokszról tartott. Az olimpiai vetélkedő egyik győztese a szálló sportfelelőse, Sógor László lett. A huszonéves fiatalember néhány hónapja végzi ezt a munkáit, és alaposan kiveszi részét a szervezésből. Az ő feladata a sporteszközök nyilvántartása, kiadása, a versenyek meghirdetése és lebonyolítása. A szálló lakói büszkén mesélték, hogy a sporteszközökből, a felszerelésekből nincs hiány. Négy pinigportya asztalra, húsz ütő-, labda-, hálókészlet jut, és alkalmanként hetven darab sportmen vár gazdára. Apropó, mez. Sógor László nemcsak a szerve Sportolnak a munkásszül lésben jeleskedik, szálló melletti labkispályát is rendsz Látogatja. A KEHEP csapatának oszlopos Ugyanúgy, mint a - ból származó Kari, akinek marcona alak, teti, hogy nem csaj csapatkapitányi címe: k, de betonhátvédhez a csatárok sorsát is kiseríti. — Két évvel ezelőtt kor idejöttem dolgoztam, hogy a kispályások fociznak. Bekérettem közéjük, azután rgadtam. Segédmunka gyök, a napközi megütő fizikai munka átilóságos megkönnyel jelent tornacipőt húz labdát kergetni. Az i balul sikerült. A 1 közötti bajnokságba több éves hagyomány OLVASÓNAPLÓ Érzelmesség hont A regény kellemes olvasmány, dez nem nagy mű. Maurice Bedei, az éppen száz esztendeje született francia író híres-hírhedt könyvéről van szó, a Jerome szerelme északon címűről. Több mint fél évszázada jelent meg és 1927-ben megkapta a legrangosabb francia irodalmi kitüntetések egyikét a Goncourt-díjat. Ma már nehéz megérteni, hogy a regény mivel érdemelte ki ezt az elismerést, mint ahogyan azt is, hogy miért váltott ki megjelenését követőleg akkora felháborodást a skandináv világban. De tény, hogy az északi lapok hetekig cikkeztek róla, s azzal vádolták a szerzőt, hogy „nemzeti önérzetükben sértette meg a norvégokat”. Bedel könyvének hőse, Jerome, a fiatal francia író, aki színdarabjának bemutatóját előkészíteni érkezik Krisztiániába, nem is találkozik a norvég néppel. Csak a felső tízezer francia kultúrát majmoló tagjaival kerül kapcsolatba, s róluk, elsősorban asszonyaikról és leányaikról ír. A történet mindössze annyi, hogy Jerome szerelmes lesz norvég fordítójának lányába, Uni Hansenbe, igyekszik meghódítani, de mire végül eljegyzi, ki is ábrándul belőle. Két életforma, két gondolkodásmód ütközik a regényben. Jerome illúzióinak ábrái világában él, Uniban sem a valóságot áresi, hanem felruházza őt olvasmánynak és képzeletének cicomáival. S mit rájön, hogy a lány nem olyan, mint ailyennek ő hitte, akkor csalódik. A sportszerető olvasó számára ma érdemes elolvasni a vidám regényt, t sok szó esik benne a testedzésről. de nem határozza meg pontosan történ időpontját, de abból a tényből, ha Jerome éppen ott van Norvégiában, akkor a főváros nevét Krisztiániáról i- ra változtatják, tudjuk, hogy az eseryők 1924 decemberében és 1925 januában történnek. Az időpont azért jön a számunkra, mert 1924 nevezetes évi francia sportmozgalomnak. Január vég Chamonix-ban rendezték az első olimpiát és júliusban fejeződött berizsban a VIII. nyári olimpia. Mind verseny világszerte nagy visszhangot vett ki és nyilvánvalóan hatott a fridákra is. Chamonix-ban a síszámok, a norvég versenyzők diadalmaskod meggyőző fölénnyel. Talán innen ve az ötletet Bedel, hogy a norvég fiata sportszeretetét kihangsúlyozza, sőt zényében az irodalmi régiókban élő, mantikus francia fiatalemberrel a soe szerető, gyakorlatias, fizikailag jól kvett norvég leányt állítsa szembe.