Népsport, 1984. május (40. évfolyam, 103-128. szám)
1984-05-02 / 103. szám
XL. 103, ♦ 1984. május 2. Labdarúgás • Megoldatlan az edzők érdekvédelme VENDÉGSÉGBEN AZ EB ELNÖKÉNÉL Mérget mertem volna venni rá, hogy Miska bácsi nyugdíjba menetele után sem szán főszerepet a hátpapucsának, nem bíbelődik sokkal többet a szokottnál kertjében gyümölcsfái és virágai között, s továbbra is sűrűn megfordul a futballpályák környékén. Röviden: nem tud csak úgy, egykönnyen elszakadni a labdarúgástól. Nem kellett sokáig várni, hogy visszajöjjön. Az MLSZ egy korábban is viselt tisztségre kérte fel, s Keszthelyi Mihály, a jeles szakember ismét átvette az edzőbizottság vezetését. Reggel nyolc órakor kerestem meg hivatalában. A Magyar Labdarúgók Szövetségében még csendbonolt, de az edzők szobájában már ott ült a mester. • Nem tudott meglenni futball nélkül? Élénkén helyeselt. A tétlenséget nem nekem találták ki. • A csepeli búcsú óta, gondolom, edzőakadni is hívta.. .. . — Hívtak, de nem fogadtam el az ajánlatokat. Idény közben elküldött kolléga helyét nem tudtam volna jó szívvel elfoglalni. Ez volt az egyik ok. A másik? — Az öltöző levegője, a napi pályamunka, az hiányzón. De a kispad izgalma már nem. Abból elég volt az a pár évtized. Húsz ember mindennapjáért, edzésmunkájáért, sőt egy kicsit a magánéletéért is az edző a felelős, aki sokszor úgy ül le a kispadra, hogy azt hiszi, mindent jól csinált. Egész héten gondos munkát végzett. Aztán a csatár az ötösről nem találja el a kaput, elúszik az eredmény, s mindjárt megkérdőjelezik a ténykedését. A sorozatos balsikerek után a legnevesebb szakembertől is rövid úton elköszönnek, pedig nem biztos, hogy rosszul dolgozik. • Most mint az edzőbizottság vezetője, számos edzőbúcsúztatóval találkozhatott.— Ősszel három szakvezető ügyét tárgyaltuk. • Tudtak segíteni? — Már úgy értve, hogy meg tudtuk akadályozni a szerződésbontást? Azt nem. De nem is lett volna különösebb értelme a békéltetésnek. Mint ahogy egy megromlott házasságban sem okos dolog erőltetni az együttélést, úgy a menesztett edzőt sem lenne helyes visszatuszkolni a klubhoz, mert ahol az összekötő szálak régen elszakadtak, ott nem lehet hasznos munkát végezni. Érdekes módon nem egy menesztett edzőt dicsért a klubvezetés. Az edzésmunkájukkal szemben jóformán semmi kifogás nem merült fel, csak hát az eredménytelenség miatt olyan légkör alakult ki, hogy nem volt más út, mint a válás. Volt, ahol az edző és a játékosok között romlott meg a viszony, volt, ahol a környezet kezdte ki a szakembert. Mindez ékesen bizonyítja, hogy az edzőt kizárólag az minősíti, hogy milyen eredményei vannak. Ez persze nem csak hazai jelenség. Így van ez másutt is. Weisweller a világ egyik legjobb edzője, de ő sem állta a vereségeket. • És ha az edző nem akar menni? — Az ilyen ritka. Ez esetben sem tudjuk befolyásolni a klub döntését, a szerződést ugyanis az edző az egyesülettel köti. Az esetek döntő többségében a szakemberek is partnerek a „válásban", ugyanis megkapják a pénzüket, a további ragaszkodást az edzői székhez ők sem tartják célszerű dolognak. • Tehát arról, hogy edzői érdekvédelem, aligha beszélhetünk? — Sajnos. Pillanatnyilag a testületen belül nem megoldott az edzők érdekvédelme. Ez még szakszervezeti oldalról sem lehetséges, hiszen az edző nem nálunk szakszervezeti tag, hanem ott, ahol éppen dolgozik. Ha lenne az edzőknek önálló szakszervezetük, akkor más lenne a helyzet. De egyelőre ilyen nincs. Jogászunk ugyan van, de egyelőre ő is csak tapogatódzik. Napirenden van a téma, keressük a megoldást. • Ha a „bontóperekbe” nincs is beleszólásuk, a ,,házasságkötéseknél" kikérik a véleményüket? — Előfordul, kéri valamelyik klub, hogy javasoljunk számukra edzőt. Ezt meg is tesszük. De ilyenkor sem garantált a tökéletes választás. Ahhoz ugyanis jól kellene ismernünk az adott egyesület belső életét, az ottani légkört, a helyi szokásokat, hogy minden tekintetben oda illő szakembert ajánljunk. Igazán sikeres választást véleményem szerint csak az egyesület tehet, ha alapos és körültekintő e munkájában. De míg egy játékost többször is megnéznek, gondosan mérlegre teszik képességeit, mielőtt leigazolják, ugyanezt nem teszik meg a szerződtetésre kiválasztott edzővel. Pedig erre is szükség lenne. • Mit tart különösen szívügyének az EB? — A fiatal labdarúgók képzését, a kiválasztástól kezdve a serdülő és ifjúsági csapatok munkájának mind színvonalasabbá tételéig. • Tapasztalata szerint a kiválasztás minden igényt kielégít nálunk? — Éppen az a baj, hogy nem. Szerintem egy kicsit egymás ellen dolgoznak manapság a sportágak. Lehet, hogy nem egy úszótehetség futballozik, de ugyanúgy nagy a valószínűsége, hogy sokra hivatott labdarúgópalánták meg öttusáznak, vagy vízilabdáznak. Mindez elsősorban a korai kiválasztás problematikája s annak az önző szemléletnek a következménye, hogy a kevésbé tehetségeseket is megkötik a sportágban, mert az is növeli a létszámot. Később aztán jönnek a további gondok, a képzésminősége, a pályaviszonyok, a fiatalok más irányú lekötöttsége és így tovább. Az ugyanis csak vágyálom, hogy a fiatalokhoz a legjobb szakemberek kerüljenek. Pálya sincs annyi, amennyi kellene! Tizennyolc éves koráig manapság a fiatalnak eléggé korlátozva van az ideje. Míg régen ez volt az a kor, amikor a legtöbb idő jutott a focira, most gyökeresen más a helyzet. Általában az érettségit követően szerződtetnek egy fiatalt, tehát ettől kezdve tulajdonképpen minden idejét a labdarúgásnak szentelheti. Holott éppen fordítva kellene lenni mindennek. Mindazt, amit gyerekkorában nem tudtunk megtaníttatni a játékossal, megpróbáljuk akkor, amikor már NB I-es futballista. Hogy visszatérjünk a régi időkhöz, amikor a fiatalok egyetlen igazi nagy szórakozása a futball volt, ez ma már aligha lehetséges, de sok-sok játékkal, sok mozgást igénylő, mégis szórakoztató labdás játékkal sok gyereket meg lehet hódítani. E munkához minden segítséget megadni, ez is feladatunk. • Törést szenvedett az utánpótlás-nevelés az elmúlt időben. Lesz-e számottevő a fejlődés a jövőben? • A junior bajnokság, azt hiszem, sokat segít ez ügyben. Mert énekeltettük mi a kicsikkel a csepeli indulót, csöpögtettük beléjük a klubhoz való ragaszkodást, aztán amikor elérték a tizennyolcadik évüket, akkor mondtuk nekik, hogy menjenek az ESMTK-ba vagy ide meg oda játszani, mert nálunk tovább nem maradhatnak. S még az ügyesebbeknek is menni kellett. Volt, aki ment, volt, akinek meg elment a kedve a focitól. Pedig ki tudja, hátha belőle lett volna nagy játékos. • Őrségváltás zajlott le az edzőknél. A nagy öregek visszavonultak, helyüket fatál emberek foglalták el. .. — Azt hiszem, volt időszak, amikor túl korán mondtunk le egy-egy idősebb szakemberről. Pedig tapasztalatukra, nagy szakmai hozzáértésükre még szükség lett volna. Az újak, a fiatalok ígéretes tehetségei a szakmának. Verebes, Temesvári, Komára, Kaszás — de még sorolhatnék neveket — munkája már igazán sikeresnek mondható. Elbúcsúztam az EB elnökétől, aki — úgy fest — már el is felejtette, hogy nyugdíjas. Várkonyi Sándor A tét az MM előd döntőjébe jutás Esélyesek: Bp. Honvéd, MTK-VM, FTC, Rába ETO Szerdán az MNK-ért szállnak harcba a csapatok. Három találkozó lesz vidéken, egy a fővárosban. Kezdjük a sort Budapesttel, annál is inkább, mert az itteni az egyetlen olyan meccs, ahol NB I-esek találkoznak egymással. — Most dűlőre visszük a dolgot, nem úgy, mint legutóbb — mondta kedd délután Palicskó Tibor, az MTKVM vezetőedzője. — A vasárnapi matinén gólokkal kellett volna nyerni a bányászok ellen. A ziccerek kimaradtak, most pótoljuk az elmulasztottakat. Ott akarunk lenni az elődöntőben. Egyébként frissítünk. Boda a középcsatár, Varga pedig kezdőember lesz a középpályán. Katzenbach most végig jobbhátvéd lesz. Dalnoki Jenő is derülátó: — Biztosan nem lesz olyan „álmos" a társaság, mint vasárnap. A Tatabánya szokott megbízható játékával képes arra, hogy a Hungária körúton is győzzön. — Gondol cserékre? — Hermann lesz a balhátvéd, a középpályán pedig Fülkó, vagy Kökény áll a helyére. A többi poszton nem tervezek változást. Könnyen, lehet, hogy Békéscsabán a negyeddöntő legizgalmasabb mérkőzését játsszák a résztvevők. A hangulatról a Honvéd-város közepette kérdeztük Boltyánszky Pált, a labdarúgó-szakosztály elnökét. — A legutóbbi két esztendőben a legjobb négyig jutottunk — mondta az elnök. — A Honvéd jobb csapat, ez pillanatig sem vitás, ám úgy vélem, a hazai környezet a mi dolgunkat könynyítheti. Az érdeklődés nagy, legalább tízezer nézőre számítanak a rendezők. Az összeállítás nem változik. A Bp. Honvéd úgy készül Békéscsabára, mintha fontos bajnoki találkozóra utazna a Viharsarokba. Komora Imre meg is indokolta, hogy miért. — Számunkra a bajnokság és az MNK egyaránt fontos — mondta. — A kupában most nehéz feladat vár ránk, a Békéscsaba hasonló cipőben jár, mint mi. Lendületben van a bajnokságban, s ezt nyilván ellenünk is bizonyítja. Nyerni megyünk Békéscsabára ! — Változtat a jó bevált együttesen? — Gondolkodom Tóth és Gere beállításán. Elsősorban azzal a szándékkal, hogy frissítsek. Siófokon nagyon várják a Ferencvárost. A kupában jó hagyományokkal rendelkeznek a helyiek. Ők búcsúztatták el többek között a Videotont is az MNK-ban. Tulajdonképpen attól a perctől beszédtéma a mérkőzés, amióta a tévében meg-, történt a sorsolás. — Bravúrra készülünk az FTC ellen — mondta Szőke Miklós, az együttes vezető edzője. — A Hódgép elleni győzelem jókor jött, értékét növeli, hogy tartalékos volt a Siófok. Tovább akarunk jutni! A Balaton fővárosában már elővételben több ezer jegy gazdára talált. Elképzelhetően telt ház előtt küzdenek majd a csapatok! — Az Újpesti Dózsa elleni siker újabb biztatást ad számunkra — mondta Vincze Géza. — Tovább kell jutnunk ! Leninvárosban tetőzik a futball-láz. Az Olefin SC fennállása során még soha nem küzdhetett a kupában a négy közé jutásért. Külön büszkék arra, hogy a területi bajnokságból egyedül ők maradtak állva. Az Olefin nagyon készül a találkozóra. Kiss Péter szakosztályelnök elmondta: szombaton megnézte az egész csapat a Rába —DVTK találkozót. Vasárnap az Olefin 5-3-ra verte Debrecenben a helyi Volánt. Az érdeklődés óriási a városban. A Rába ETO szorgalmasan készül az újabb MNK-akadály vételére. A győriek győzni mennek Leninvárosba. Csupán Kurucz sérülése okoz gondot. A menetrend MTK-VM—Tatabánya Hungária kft., 17, Nagy L MTK-VM: Gáspár — Katzenbach, Turner, Balogh, Kovács — Varga, Borsó, Tunóitzky — Fodor, Boda, Ilandil. Tatabánya: Dombai - Tepszics, Lakatos, Udvardi, Hermanni — Emmer, Barabás, Fükő vagy Kökény — Kiprich, Plotár, Schmidt. Békéscsaba—Bp. Honvéd Békéscsaba, 17, Huták. Békéscsaba: Újhelyi — Királyvári, Kerekes, Ottlakán, Fabulya —Pásztor, Sulija, Szekeres — Steigervvald, Gyurmánczy, Melis. Bp. Honvéd: Andrusch — Sallai, Nagy, Garaba, Varga — Gyimesi, Sikesdi, Détári — Bodonyi, Dajka, Esterházy. Siófok—Ferencváros, Siófok, 17, Nagy B. Siófok: Horváth II — Brettner, Pardavi, Onhausz, Takács — Szajcz, Bódi, Olajos — Szabó, Horváth I, Tieber. FTC: Zsiborás — Jancsika, Haaz, Rab, Takács — Ebodli, Deák, Pogány — Szabadi,Kerekes, Kvaszta. Olefin SC—Rába ETO Leninváros, 17, Divinyi. Olefin: Kovács F. — Kovács I., Kalapos, Bodolai, Paulovics — Kapus, Czerva, Lipcsei — Korhut, Kiss, Répás, Rába ETO: Kovács —Csonka, Judik, Mile, Magyar — Hannich, Szepesi, Burcsa — Szabó, Szentes, Hajszán. A szabályok változatlanok. Ha a játékidő döntetlennel ér véget, 2x15 perces hosszabbításra kerül sor. Ha ezután sincs győztes, büntetőket rúgnak. Azelődöntőre május 9-én kerül sor. NÉPSPORT 3 NB II A két Tamás nem tamáskodik , hanem készül a döntő ütközetre Személyesen még egyszer sem találkoztak. Életútjuk eddig sohasem metszette egymást. A közeljövőben viszont elkerülhetetlenül bekövetkezik kettejük között a randevú: május 13-án csapataik a Viharsarok fővárosában néznek majd farkasszemet egymással. Kertész Tamás, a Debreceni MVSC és Pataki Tomás, a Békéscsaba szakvezetője edzői pályafutása eddigi talán legnehezebb kilencven percére ül majd le azon a vasárnap délutánon a kispadra. Mindketten tisztában vannak ugyanis azzal, ha létezik fontos eredmény együttesük életében, akkor annak a csatának a végkimenetele az lesz a javából! A két szakvezetőnek ugyanazokat a kérdéseket tettük fel. Úgy véljük, a két, fej fej mellett menetelő együttes mestereinek válaszai önmagukért beszélnek. Az ön által irányított csapat a jelek szerint — legalábbis a kívülálló szemével nézve — magabiztosan halad kitűzött célja, az élvonalba való visszajutás felé. A sikerek mellett mégis melyek azok a tényezők, amelyek esetleg álmatlan éjszakát, fejtörést, gondot okoznak? KERTÉSZ TAMÁS: — Elsősorban az, hogy hat mérkőzés után még mindig nem tudom, valójában melyik összetételben lehetne a legütőképesebb középpályás, valamint csatársorunk ... Nekem menet közben kellett átvenni a társaságot, nem állt rendelkezésemre tucatnyi edzőmérkőzés, ahol kísérletezhettem volna. Arra maradtak a bajnoki meccsek — természetesen mindig a győzelem igényével. Csak a megérzéseimre támaszkodhatok ... PATAKI TAMÁS: — Őszintén bevallom: az, hogy miként tudom a hátralevő tíz, pokolian nehéz fordulón keresztül végig fenntartani a szükséges feszültséget, becsvágyat a csapatban? Vallom ugyanis, hogy a szellemi karbantartás legalább olyan fontos a siker érdekében, mint a fizikai! Csapata hogyan viseli el a sorozatos győzelmek okozta felfokozott várakozást? Milyen az öltözői hangulat? K. T.: — Egyet mondhatok: szóba sem kerül köztünk a feljutás kérdése! Az öltözőben a fiúk egészséges önbizalommal társalognak az utóbbi hetek általam sem remélt, egészen kiváló sorozatáról. De nem latolgatunk, nem totózunk, hanem azt mondjuk: mindig a következő meccset kell megnyernünk. P. T.: — A Szekszárd elleni meccsig nem volt semmi gondunk ilyen vonatkozásban. Ott viszont már éreztem a fesztelen öltözői hangulatból, a túlzottan is felszabadult nevetgélésből, hogy egyesek a kelleténél is biztosabbak az újabb győzelemben ... De már nem tudtam közbelépni. Az eredmény közismert... — Előfordult-e olyan eset, amikor, ha csak egy pillanatra is, de megingott a hite abban: sikerül a feljutás? K. T.: — Nem, még egyszer sem! Azért nem, mert hétről hétre mindig tudunk valamiben egyet előre lépni. És a győzelmek hatására szép lassan megnyertem a jó ügynek a játékosaimat és a vezetőket is. P. T.: — Igen, de nem Szekszárdon, hanem jóval korábban. Tavaly ősszel, amikor Egerben vezetés után kikaptunk. Akkor olyan volt a hangulat, hogy úgy éreztem, teljesen hiábavaló minden erőfeszítésem ... — Már csak tíz nap, és következik a Békéscsaba— Debrecen rangadó. Véleménye szerint eldőlhet-e azon a nagy kérdés: kettejük közül ki jut fel az élvonalba? K. T.: — Szerintem az a meccs csak az egyik döntő tényező lesz a versenyfutásban. Ha ott nem kapunk ki, azzal mindenképpen óriási lépést tennénk nem is titkolt célunk felé. Ám azt sem feledhetjük: a Csaba elleni meccset még nyolc követi majd .. . P. T.: — Ha legyőznénk a debrecenieket, már nem érhetne minket különösebb meglepetés! Az a két pont olyan jelentős lelki erőt adna a folytatáshoz, hogy utána már fogadni mernék a feljutásunkra. De előbb meg kell(ene) nyernünk a következő, soproni meccsünket is ... — A tévedésjogának fenntartása mellett tippelnének a két feljutó csapatra? K. T.: — A Békéscsaba és a Debrecen fog célba érni! Remélem, nem sértődnek meg ezért az egriek... P. T.: — A tippem: Debrecen és Békéscsaba! Az Eger érzésem szerint lecsúszik a harmadik helyre ... " Mindkettőjük szerződése lejár a nyáron. A remélt feljutás megvalósítása mennyiben játszhat közre majd a hogyan tovább kérdésében? K. T.: — Csak annyit mondhatok: hat héttel ezelőtt azt vállaltam, mindent elkövetek annak érdekében, hogy a DMVSC újra NB I-es csapat legyen. Ami június 30. után következik, az még számomra is jókora kérdőjel... P. T.: — Egyelőre az a legfontosabb, hogy visszajussunk a legfelső osztályba. De azt nem tagadom, sehogy sem tudom megemészteni, hogy akik az ősszel egy cseppet sem bíztak bennem, azok most szorgalmasan veregetik a vállamat... Zs. I.