Népsport, 1984. május (40. évfolyam, 103-128. szám)

1984-05-02 / 103. szám

XL. 103, ♦ 1984. május 2. Labdarúgás • Megoldatlan az edzők érdek­védelme VENDÉGSÉGBEN AZ EB ELNÖKÉNÉL Mérget mertem volna venni rá, hogy Miska bácsi nyugdíjba menetele után sem szán főszerepet a hát­­papucsának, nem bíbelődik sokkal többet a szokottnál kertjében gyümölcsfái és virágai között, s továbbra is­ sűrűn megfordul a futballpályák környékén. Röviden: nem tud csak úgy, egykönnyen elszakadni a labdarúgás­tól. Nem kellett sokáig várni, hogy visszajöjjön. Az MLSZ egy korábban is viselt tisztségre kérte fel, s Keszthelyi Mihály, a jeles szakember ismét átvette az edzőbizottság vezetését. Reggel nyolc órakor kerestem meg hivatalában. A Magyar Labdarúgók Szövetségében még csend­bon­olt, de az edzők szobájában már ott ült a mester. • Nem tudott meglenni futball nélkül? Élénkén helyeselt.­­ A tétlenséget nem ne­kem találták ki. • A csepeli búcsú óta, gondolom, edzőakadni is hív­ta.. .. . — Hívtak, de nem fogad­tam el az ajánlatokat. Idény közben elküldött kolléga he­lyét nem tudtam volna jó szívvel elfoglalni. Ez volt az egyik ok. A másik? — Az öltöző levegője, a napi pályamunka, az hiány­zón. De a kispad izgalma már nem. Abból elég volt az a pár évtized. Húsz ember mindennapjáért, edzésmun­kájáért, sőt egy kicsit a ma­gánéletéért is az edző a fe­lelős, aki sokszor úgy ül le a kispadra, hogy azt hiszi, mindent jól csinált. Egész héten gondos munkát vég­zett. Aztán a csatár az ötös­ről nem találja el a kaput, elúszik az eredmény, s mind­járt megkérdőjelezik a tény­kedését. A sorozatos balsi­kerek­­ után a legnevesebb szakembertől is rövid úton elköszönnek, pedig nem biz­tos, hogy rosszul dolgozik. • Most mint az edzőbi­zottság vezetője, számos ed­zőbúcsúztatóval találkozha­tott.­­— Ősszel három­ szakvezető ügyét tárgyaltuk. • Tudtak segíteni? — Már úgy értve, hogy meg tudtuk akadályozni a szerződésbontást? Azt nem. De nem is lett volna külö­nösebb értelme a békéltetés­nek. Mint ahogy egy meg­romlott házasságban sem okos dolog erőltetni az együtt­élést, úgy a menesztett ed­zőt sem lenne helyes vissza­tuszkolni a klubhoz, mert ahol az összekötő szálak ré­gen elszakadtak, ott nem le­het hasznos munkát végezni. Érdekes módon nem egy menesztett edzőt dicsért a klubvezetés. Az edzésmunká­jukkal szemben jóformán semmi kifogás nem merült fel, csak hát az eredmény­telenség miatt olyan légkör alakult ki, hogy nem volt más út, mint a válás. Volt, ahol az edző és a játékosok között romlott meg a vi­szony, volt, ahol a környezet kezdte ki a szakembert. Mindez ékesen bizonyítja, hogy az edzőt kizárólag az minősíti, hogy milyen ered­ményei vannak. Ez persze nem csak hazai jelenség. Így van ez másutt is. Weiswel­­ler a világ egyik legjobb ed­zője, de ő sem állta a vere­ségeket. • És ha az edző nem akar menni? — Az ilyen ritka. Ez eset­ben sem tudjuk befolyásolni a klub döntését, a szerződést ugyanis­ az edző az egyesü­lettel köti. Az esetek döntő­­ többségében a szakemberek is partnerek a „válásban", ugyanis megkapják a pénzü­ket, a további ragaszkodást az edzői székhez ők sem tart­ják célszerű dolognak. • Tehát arról, hogy edzői érdekvédelem, aligha beszél­hetünk? — Sajnos. Pillanatnyilag a testületen belül nem megol­dott az edzők érdekvédelme. Ez még szakszervezeti oldal­ról sem lehetséges, hiszen az edző nem nálunk szakszer­vezeti tag, hanem ott, ahol éppen dolgozik. Ha lenne az edzőknek önálló szakszerve­zetük, akkor más lenne a helyzet. De egyelőre ilyen nincs. Jogászunk ugyan van, de egyelőre ő is csak tapo­­gatódzik. Napirenden van a téma, keressük a megoldást. • Ha a „bontóperekbe” nincs is beleszólásuk, a ,,há­zasságkötéseknél" kikérik a véleményüket? — Előfordul, kéri valame­lyik klub, hogy javasoljunk számukra edzőt. Ezt meg is tesszük. De ilyenkor sem ga­rantált a tökéletes választás. Ahhoz ugyanis jól kellene is­mernünk az adott egyesület belső életét, az ottani lég­kört, a helyi szokásokat, hogy minden tekintetben oda illő szakembert ajánljunk. Igazán sikeres választást vélemé­nyem szerint csak az egyesü­let tehet, ha alapos és kö­rültekintő e munkájában. De míg egy játékost többször is megnéznek, gondosan mér­legre teszik képességeit, mi­előtt leigazolják, ugyanezt nem teszik meg a szerződte­tésre kiválasztott edzővel. Pedig erre is szükség lenne. • Mit tart különösen szív­ügyének az EB? — A fiatal labdarúgók kép­zését, a kiválasztástól kezd­ve a serdülő és ifjúsági csa­patok munkájának mind színvonalasabbá tételéig. • Tapasztala­ta szerint a kiválasztás minden igényt ki­elégít nálunk? — Éppen az a baj, hogy nem. Szerintem egy kicsit egymás ellen dolgoznak ma­napság a sportágak. Lehet, hogy nem egy úszótehetség futb­allozik, de ugyanúgy nagy a valószínűsége, hogy sokra hivatott labdarúgópa­­lánták meg öttusáznak, vagy vízilabdáznak­. Mindez első­sorban a korai kiválasztás problematikája s annak az önző szemléletnek a követ­­kezménye, hogy a kevésbé tehetségeseket is megkötik a sportágban, mert az is növeli a létszámot. Később aztán jönnek a további gondok, a képzés­­minősége, a pálya­vi­szonyok, a fiatalok más irá­nyú lekötöttsége és így to­vább. Az ugyanis csak vágy­álom, hogy a fiatalokhoz a legjobb szakemberek kerül­jenek. Pálya sincs annyi, amennyi kellene! Tizennyolc éves koráig manapság a fia­talnak eléggé korlátozva van az ideje. Míg régen ez volt az a kor, amikor a legtöbb idő jutott a focira, most gyö­keresen más a helyzet. Álta­lában az érettségit követően szerződtetnek egy fiatalt, te­hát ettől kezdve tulajdon­képpen minden idejét a lab­darúgásnak szentelheti. Ho­lott éppen fordítva kellene lenni mindennek. Mindazt, amit gyerekkorában nem tud­tunk megtaníttatni a játékos­sal, megpróbáljuk akkor, amikor már NB I-es futbal­lista. Hogy visszatérjünk a régi időkhöz, amikor a fiata­lok egyetlen igazi nagy szó­rakozása a futball volt, ez ma már aligha lehetséges, de sok-sok játékkal, sok moz­gást igénylő, mégis szórakoz­tató labdás játékkal sok gye­reket meg lehet hódítani. E munkához minden segítséget megadni, ez is feladatunk. • Törést szenvedett az utánpótlás-nevelés az elmúlt időben. Lesz-e számottevő a fejlődés a jövőben? • A junior bajnokság, azt hiszem, sokat segít ez ügy­ben. Mert énekeltettük mi a kicsikkel a csepeli indulót, csöpögtettük beléjük a klubhoz való ragaszkodást, aztán amikor elérték a ti­zennyolcadik évüket, akkor mondtuk nekik, hogy menje­nek az ESMTK-ba vagy ide meg oda játszani, mert ná­lunk tovább nem maradhat­nak. S még az ügyesebbek­nek is menni kellett. Volt, aki ment, volt, akinek meg elment a kedve a focitól. Pedig ki tudja, hátha belőle lett volna nagy játékos. • Őrségváltás zajlott le az edzőknél. A nagy öregek visszavonultak, helyüket f­a­tál emberek foglalták el. .. — Azt hiszem, volt időszak, amikor túl korán mondtunk le egy-egy idősebb szakem­berről. Pedig tapasztalatuk­ra, nagy szakmai hozzáérté­sükre még szükség lett vol­na. Az újak, a fiatalok ígé­retes tehetségei a szakmá­nak. Verebes, Temesvári, Ko­mára, Kaszás — de még so­rolhatnék neveket — mun­kája már igazán sikeresnek mondható. Elbúcsúztam az EB elnöké­től, aki — úgy fest — már el is felejtette, hogy nyug­díjas. Várkonyi Sándor A tét az MM előd döntőjébe jutás Esélyesek: Bp. Honvéd, MTK-VM, FTC, Rába ETO Szerdán az MNK-ért száll­nak harcba a csapatok. Há­rom találkozó lesz vidéken, egy a fővárosban. Kezdjük a sort Budapesttel, annál is in­kább, mert az itteni az egyetlen olyan meccs, ahol NB I-esek találkoznak egy­mással. — Most dűlőre visszük a dolgot, nem úgy, mint leg­utóbb — mondta kedd dél­után Palicskó Tibor, az MTK­­VM vezető­edzője. — A va­sárnapi matinén gólokkal kel­lett volna nyerni a bányászok ellen. A ziccerek kimaradtak, most pótoljuk az elmulasz­tottakat. Ott akarunk lenni az elődöntőben. Egyébként fris­sítünk. Boda a középcsatár, Varga pedig kezdőember lesz a középpályán. Katzenbach most végig jobbhátvéd lesz. Dalnoki Jenő is derülátó: — Biztosan nem lesz olyan „álmos" a társaság, mint va­sárnap. A Tatabánya szokott megbízható játékával képes arra, hogy a Hungária kör­úton is győzzön. — Gondol cserékre? — Hermann lesz a balhát­véd, a középpályán pedig Fül­­kó, vagy Kökény áll a helyé­re. A többi poszton nem ter­vezek változást. Könnyen, lehet, hogy Bé­késcsabán a negyeddöntő leg­izgalmasabb mérkőzését játsszák a résztvevők. A han­gulatról a Honvéd-város kö­zepette kérdeztük Boltyánsz­­ky Pált, a labdarúgó-szakosz­tály elnökét. — A legutóbbi két eszten­dőben a legjobb négyig ju­tottunk — mondta az el­nök. — A Honvéd jobb csa­pat, ez pillanatig sem vitás, ám úgy vélem, a hazai kör­nyezet a mi dolgunkat köny­­nyítheti. Az érdeklődés nagy, leg­alább tízezer nézőre számíta­nak a rendezők. Az összeállítás nem válto­zik. A Bp. Honvéd úgy készül Békéscsabára, mintha fontos bajnoki találkozóra utazna a Viharsarokba. Kom­ora Imre meg is indo­kolta, hogy miért. — Számunkra a bajnokság és az MNK egyaránt fontos — mondta. — A kupában most nehéz feladat vár ránk, a Békéscsaba hasonló cipő­ben jár, mint mi. Lendület­ben van a bajnokságban, s ezt nyilván ellenünk is bizo­nyítja. Nyerni megyünk Bé­késcsabára ! — Változtat a jó bevált együttesen? — Gondolkodom Tóth és Gere beállításán. Elsősorban azzal a szándékkal, hogy frissítsek. Siófokon nagyon várják a Ferencvárost. A kupában jó hagyományokkal rendelkez­nek a helyiek. Ők búcsúztat­ták el többek között a Vi­deotont is az MNK-ban. Tulajdonképpen attól a perctől beszédtéma a mérkő­zés, amióta a tévében meg-, történt a sorsolás. — Bravúrra készülünk az FTC ellen — mondta Szőke Miklós, az együttes vezető edzője. — A Hódgép elleni győzelem jókor jött, értékét növeli, hogy tartalékos volt a Siófok. Tovább akarunk jut­ni! A Balaton fővárosában már elővételben több ezer jegy gazdára talált. Elképzelhetően telt ház előtt küzdenek majd a csapatok! — Az Újpesti Dózsa elleni siker újabb biztatást ad szá­munkra — mondta Vincze Géza. — Tovább kell jut­nunk ! Leninvárosban tetőzik a futball-láz. Az Olefin SC fennállása során még soha nem küzdhetett a kupában a négy közé jutásért. Külön büszkék arra, hogy a területi bajnokságból egyedül ők ma­radtak állva. Az Olefin na­gyon készül a találkozóra. Kiss Péter szakosztályelnök elmondta: szombaton meg­nézte az egész csapat a Rába —DVTK találkozót. Vasárnap az Olefin 5-3-ra verte Deb­recenben a helyi Volánt. Az érdeklődés óriási a városban. A Rába ETO szorgalmasan készül az újabb MNK-aka­­dály vételére. A győriek győzni mennek Leninváros­­ba. Csupán Kurucz sérülése okoz gondot. A menetrend MTK-VM—Tatabánya Hungária kf­t., 17, Nagy L MTK-VM: Gáspár — Katzenbach, Turner, Ba­logh, Kovács — Varga, Borsó, Tun­óitzky — Fo­dor, Boda, Ilandil. Tata­bánya: Dombai - Tep­­szics, Lakatos, Udvardi, Hermanni — Emmer, Ba­rabás, Fükő vagy Kökény — Kiprich, Plotár, Schmidt. Békéscsaba—Bp. Hon­véd Békéscsaba, 17, Hu­ták. Békéscsaba: Újhelyi — Királyvári, Kerekes, Ott­­lakán, Fabulya —­­Pász­tor, Sulija, Szekeres — Steigervvald, Gyurmánczy, Melis. Bp. Honvéd: And­­rusch — Sallai, Nagy, Garaba, Varga — Gyime­­si, Sikesdi, Détári­ — Bo­­donyi, Dajka, Esterházy. Siófok—Ferencváros, Sió­fok, 17, Nagy B. Siófok: Horváth II — Brettner, Pardavi, On­­hausz, Takács — Szajcz, Bódi, Olajos — Szabó, Horváth I, Tieber. FTC: Zsiborás — Jancsika, Haaz, Rab, Takács — Ebodli, Deák, Pogány — Szabadi,­­Kerekes, Kvasz­­ta. Olefin SC—Rába ETO Leninváros, 17, Divinyi. Olefin: Kovács F. — Kovács I., Kalapos, Bo­­dolai, Paulovics — Ka­pus, Czerva, Lipcsei — Korhut, Kiss, Répás, Rá­ba ETO: Kovács —Cson­ka, Judik, Mile, Magyar — Hannich, Szepesi, Bur­­csa — Szabó, Szentes, Hajszán. A szabályok változat­lanok. Ha a játékidő dön­tetlennel ér véget, 2x15 perces hosszabbításra ke­rül sor. Ha ezután sincs győztes, büntetőket rúg­nak. Az­­elődöntőre má­jus 9-én kerül sor. NÉPSPORT 3 NB II A két Tamás nem tamáskodik , hanem­ készül a döntő ütközetre Személyesen még egyszer sem találkoztak. Életútjuk eddig sohasem metszette egymást. A közeljövőben vi­szont elkerülhetetlenül bekövetkezik kettejük között a randevú: május 13-án csapataik a Viharsarok fővárosá­ban néznek majd farkasszemet egymással. Kertész Ta­más, a Debreceni MVSC és Pataki Tomás, a Békés­csaba szakvezetője edzői pályafutása eddigi talán leg­nehezebb kilencven percére ül majd le azon a vasárnap délutánon a kispadra. Mindketten tisztában vannak ugyanis azzal, ha létezik fontos eredmény együttesük életében, akkor annak a csatának a végkimenetele az lesz a javából! A két szakvezetőnek ugyanazokat a kérdéseket tet­tük fel. Úgy véljük, a két, fej fej mellett menetelő együttes mestereinek válaszai önmagukért beszélnek.­­ Az ön által irányított csapat a jelek szerint — leg­alábbis a kívülálló szemével nézve — magabizto­san halad kitűzött célja, az élvonalba való visszajutás felé. A sikerek mellett mégis melyek azok a tényezők, amelyek esetleg álmatlan éjszakát, fejtörést, gondot okoznak? KERTÉSZ TAMÁS: — Elsősorban az, hogy hat mér­kőzés után még mindig nem tudom, valójában melyik összetételben lehetne a legütőképesebb középpályás, va­lamint csatársorunk ... Nekem menet közben kellett át­venni a társaságot, nem állt rendelkezésemre tucatnyi edzőmérkőzés, ahol kísérletezhettem volna. Arra ma­radtak a bajnoki meccsek — természetesen mindig a győzelem igényével. Csak a megérzéseimre támaszkod­hatok ... PATAKI TAMÁS: — Őszintén bevallom: az, hogy miként tudom a hátralevő tíz, pokolian nehéz fordulón keresztül végig fenntartani a szükséges feszültséget, becsvágyat a csapatban? Vallom ugyanis, hogy a szel­lemi karbantartás legalább olyan fontos a siker érdeké­ben, mint a fizikai!­­ Csapata hogyan viseli el a sorozatos győzelmek okozta felfokozott várakozást? Milyen az öltözői hangulat? K. T.: — Egyet mondhatok: szóba sem kerül köz­tünk a feljutás kérdése! Az öltözőben a fiúk egészséges önbizalommal társalognak az utóbbi hetek általam sem remélt, egészen kiváló sorozatáról. De nem latolgatunk, nem totózunk, hanem azt mondjuk: mindig a következő meccset kell megnyernünk. P. T.: — A Szekszárd elleni meccsig nem volt sem­mi gondunk ilyen vonatkozásban. Ott viszont már érez­tem a fesztelen öltözői hangulatból, a túlzottan is fel­szabadult nevetgélésből, hogy egyesek a kelleténél is biztosabbak az újabb győzelemben ... De már nem tud­tam közbelépni. Az eredmény közismert... — Előf­ordult-e olyan eset, amikor, ha csak egy pil­lanatra is, de megingott a hite abban: sikerül a feljutás? K. T.: — Nem, még egyszer sem! Azért nem, mert hétről hétre mindig tudunk valamiben egyet előre lépni. És a győzelmek hatására szép lassan megnyertem a jó ügynek a játékosaimat és a vezetőket is. P. T.: — Igen, d­e nem Szekszárdon, hanem jóval korábban. Tavaly ősszel, amikor Egerben vezetés után kikaptunk. Akkor olyan volt a hangulat, hogy úgy érez­tem, teljesen hiábavaló minden erőfeszítésem ... — Már csak tíz nap, és következik a Békéscsaba— Debrecen rangadó. Véleménye szerint eldőlhet-e azon a nagy kérdés: kettejük közül ki jut fel az él­vonalba? K. T.: — Szerintem az a meccs csak az egyik döntő tényező lesz a versenyfutásban. Ha ott nem kapunk ki, azzal mindenképpen óriási lépést tennénk nem is tit­kolt célunk felé. Ám azt sem feledhetjük: a Csaba elle­ni meccset még nyolc követi majd .. . P. T.: — Ha legyőznénk a debrecenieket, már nem érhetne minket különösebb meglepetés! Az a két pont olyan jelentős lelki erőt adna a folytatáshoz, hogy utána már fogadni mernék a feljutásunkra. De előbb meg kell(ene) nyernünk a következő, soproni meccsün­ket is ... — A tévedés­­jogának fenntartása mellett tippelnének a két feljutó csapatra? K. T.: — A Békéscsaba és a Debrecen fog célba ér­ni! Remélem, nem sértődnek meg ezért az egriek... P. T.: — A tippem: Debrecen és Békéscsaba! Az Eger érzésem szerint lecsúszik a harmadik helyre ... " Mindkettőjük szerződése lejár a nyáron. A remélt feljutás megvalósítása mennyiben játszhat közre majd a hogyan tovább kérdésében? K. T.: — Csak annyit mondhatok: hat héttel ez­előtt azt vállaltam, mindent elkövetek annak érdeké­ben, hogy a DMVSC újra NB I-es csapat legyen. Ami június 30. után következik, az még számomra is jókora kérdőjel... P. T.: — Egyelőre az a legfontosabb, hogy vissza­jussunk a legfelső osztályba. De azt nem tagadom, sehogy sem tudom megemészteni, hogy akik az ősszel egy cseppet sem bíztak bennem, azok most szorgalma­san veregetik a vállamat... Zs. I.

Next