Népsport, 1986. június (42. évfolyam, 127-156. szám)

1986-06-18 / 144. szám

6 NÉPSPORT ­7Akatlon csend van * 370Katlin teniszpályá­kon. Pedig a főidény már megkezdődött, mégis a ko­rábbi évekkel szemben lan­gyos a hangulat. Az ötcsil­lagos sztárok a kötelező etikett határain belül ado­gatnak, nincsenek parázs viták, szócsaták, drámai je­lenetek, amelyek a közön­séget szórakoztatnák. Még az sem okozott földindu­lást, hogy Becker legyőzte Ledlt. Aztán Becker kapott ki­­ egymás után, ám semmi... Szenzáció? A nagy események is hét­köznapivá törpülnek, ha nincs hozzá körítés. Hiá­nyoznak a mókameste­rek a pályáról. Milyen kü­lönös a világ: éveken át szapulták őket, most meg, hogy nincsenek, hiányoz­nak. Jimbó, alias Connors hetven nap kényszerpihe­nőt kapott, Roland­ Garros után lépett ismét színre. McEnroe szabadságot kért. Nélkülük nem teljes a me­zőny, nem igazi a viadal. Most látni, érezni, hogy mit veszített velük a te­niszvilág. Connors azóta visszakapta játékjogát. Big Macról viszont azt sem tud­ni, hogy visszatér-e egyál­talán? Utoljára SS'­A­rmján játszott hivatalos mérkőzésen, azóta nincs hír róla. Nem szerepel a nyilvánosság előtt, nem nyilatkozik, kaliforniai ott­honában, az óceán partján, távol a világ zajától, barát­nőjével, Tatum­ O’Neallel tölti napjait. Szó volt ar­ról, hogy áprilisban össze­házasodnak, erre azonban nem került sor, vagy leg­alábbis nem hozták nyilvá­nosságra az eseményt. Nem lepett meg senkit, amikor meghatározatlan időre sza­badságot kért. Korábbi nyilatkozataiból könnyű megállapítani, hogy miért: időt akart szakítani a ma­gánéletének. Nyolc éve szerepelt megszakítás nél­kül a világ élvonalában, évek óta úgy kellett pályá­ra lépnie, hogy ő a világ legjobbja Belefáradtak eb­be már mások is. Lassan két éve annak, hogy Ta­­tummal először jelent meg a nyilvánosság előtt. Azóta egyre gyakrabban hangoz­tatta, hogy „a teniszen kí­vül más is van a világon”. És egyre többet panaszko­dott: „A legjobbnak mindig a maximumot kell nyújta­nia. Az idő múlásával ez egyre elviselhetetlenebbé válik”. Visszavonulásra utaló, ki nem mondott gon­dolatok? A hangja az idő múlásával mindenesetre felerősödik: „Az alkotmány minden polgár számára biztosítja a szerencséhez, a boldoguláshoz való jogot, egy személy kivételével, s az én vagyok” — háborgott gyakran, majd december­ben az ausztrál bajnoksá­gon, amikor megelégelte a­ magánéletében való vájká­lódást, kifakadt: „Vajon miért nem hagynak béké­ben, amikor annyi minden más történik a világon?! Mi van abban bámulatos, hogy egy kicsi, vacak lab­dát átütök a hálón? Úgy látszik, a pályával kell há­zasságot kötnöm ahhoz, hogy békében hagyjanak!” Már lázad. A Mesterek tor­nája után szabadságot kért a profitanácstól. Tatum gyereket várt, torkig volt az újságírókkal, a publici­tással. Az egyetlen kiút a menekülés. „A magánélete­met és a teniszt nem tu­­­dom egyeztetni, ezért amíg a kicsi meg nem születik, egyetlen tornán sem veszek részt. Aztán meglátjuk. Még nem döntöttem. Egy biztos: mind a kettőre nem leszek képes.” Úgy lépett le­ a színről, hogy a közvé­leményt legjobban érintő kérdésre nem válaszolt. Arra, hogy mikor tár visz­­sza. Pedig a kicsi Mac az­óta napvilágot látott. Három hónapja Ignbeel róla, ő maga nincs jelen sehol. Mintha Beckett-da­­rabot játszanának, csak épp nem Godotra várnak a szereplők. McEnroe a lát­hatatlan ember, személye körül zajlik minden. A drámai kér­dés: visszatér-e még a pályákra, vagy Borghoz hasonlóan, idő előtt elbúcsúzik? Ha ko­rábbi kijelentéseit vesszük alapul, a válasz egyértel­mű: folytatja. „Nagy ál­mom, hogy egy napon olyan játékot mutassak be, amely maga a tökély. Mű­vészet. Tökéletes teniszt, amely a közönséget és en­gem egyaránt kielégít. Ak­kor vége a játéknak." Kér­dés, persze, hogy létezik-e ilyen tenisz, s hajlandó lesz-e érte éjt nappallá té­ve edzeni? „Mac eltávolo­dott a tenisztől, az utóbbi időben már nem edzett ko­molyan. Tatum O’Neal tel­jesen lefoglalta. A tornák­nak nélküle nincs varázsa, de egyelőre nem hinném, hogy visszatérne” — mon­dotta róla a francia Noah, akivel utolsó közös bemu­tató mérkőzését tartotta. Edberg még borúlátóbb: „Saját bőrömön tapasztal­tam, hogy kihagyás után milyen nehéz 21 évesen új­rakezdeni. Hát McEnroe?” Brad Gilbert (ő győzte le a Mesterek tornáján): „Csak abban bízhatunk, hogy nem követi Borg pél­dáját.” Formálisan nevezett a francia nemzetközi baj­nokságra, de természete­sen nem indult a küzdel­meken. Apja, aki a hírt bejelentette, azt is közöl­te, hogy wimbledoni sze­replése is bizonytalan Nem lesz jelen a nemhiva­­tasos füves pályás világ­­bajnokságon sem?... A különböző reklámcégek­kel hároméves szerződése van, veszni hagyná a te­mérdek pénzt? Egyedül ő tud­ja, hogy mit forgat a fejében. „Olyan boldog vagyok, mint soha életemben” nyilatkozta több ízben is az elmúlt évben. Tatum kedvéért a játékot is ab­bahagyta. Tisztára a Borg­­szindróma tünetei. Mégis a szőke svédnek lenne iga­za? McHnroe hiányzik.­Egye sms-m­ue­lőre ez min­den, amit biztosan tudni Az amerikai ez egyszer jól kitolt a világgal: McEnro rendezés ez a javából! Hogy visszatér-e? Ivan Lend.Ő mondta róla egyszer: „Ha úgy látják hogy Mac lankad, azonnal vágják le a lábát vagy a karját. Csak­ így lehetnek biztosak abban, hogy nem tér vissza győztesen a pá­lyákra.” Persze, a csehszlovák vi­lágelső is tévedheti , ugyanis nem volt még iga­zán szerelmes ... Móra László Volentér villog Néhány hete Aschbachra fi­gyelt a motorcsónakosok tá­bora. Sporttörténeti esemény zajlott. Az első Forma 500-as EB-futamfiai keltették fel a nagy érdeklődést. A bajai Volentér László remek formában, kitűnően előkészített hajóval és mo­torral szinte lelépte a me­zőnyt. Ami annál inkább nagy szó, mert a nyugati or­szágok versenyzői hatalmas összegeket öltek bele a fel­készülésbe, roppant drága motorjaikat gyári támogatás­sal tökéletesítették. — Nagyon jól kijött akkor nekem minden: gyors volt a motorom, elöl haladtam, ahol nem kell az ellenfelekkel tu­­takodni a fordulókban sem — elemezte a versenyt Vo­lentér. A harmadik futamban már el sem kellett volna­ indul­nia, ő nyerte volna a ver­senyt. De szeret versenyez­ni. Igazolja ezt az is, hogy elindult azon a versenyen a 350 kcm-esek között is és ott szintén fölényesen nyert. Alig pihent valamicskét itthon, máris indult Drezdá­ba. Újabb versenyre, újabb győzelemre. Mert nyert az NDK versenyén is az O-osz­­tály 350 kcm-esei között. Megelőzte a hazai kedvencet, Beckhusent, aki mögött Ta­­bakos Iván lett a harmadik helyezett. — Szöllősi Zsigmond cso­dálatos szerelőmunkát végez, olyan gyorsak a motorjaim, hogy öröm velük menni — mondta Volentér. — Pedig a két 350-es motor közül most a kevésbé gyorssal indultam. Mindenképpen elismerésre méltó a sorozatban elért há­rom győzelem. Volentér vil­log. Drezdában 6. lett Sebestyén ez O 350-es kategóriában, az E 500-as osztályban pedig if­jú Kuti második. XIII. 144. 4 1988. június 18. Csigán múlott a gyorsaság Motorcsónak Titkos esélyesként indult az elmúlt másfél év vala­mennyi motorcsónakverse­nyén Kormos György, az ESMTK sportolója. Meg­­csillantgatta erényeit, de valahogy soha nem jött ki neki a lépés. Az O—350 kcm-es kate­góriában ötödik lett a vi­lágbajnokságon Borettóban, csak a csapatban kihar­colt aranyérem vigasztalta meg. — Lehettem volna jobb egyéniben, de „megmos­tak” egy futamban, ki kellett állnom — mondta a verseny végén. Ez nem azt jelenti, hogy a többiek annyival jobbak voltak, hogy­­ lemosták a pályáról. Szakkifejezés ez, amely azt jelenti, hogy a kanyarban belekerült az előtte haladó hajó által felcsapott vízfüggönybe, ettől lefulladt a motorja. Mondanunk sem kell, hogy az élbolyban haladt*.. * Greinben, az O—700 kcm-es osztály világbaj­nokságán a mindent el­döntő futamban az első helyről állt ki. Eltörött a csigatengelye. A Dunába veszett az értékes csiga, vízbe pottyant a győzelem lehetősége. Az idén korán rendez­ték az O—700-asok Euró­­pa-bajnokságát, május 31-én, június 1-jén. Későn ér­kezett meg viszont az új motorja. A verseny előtt egy héttel, május 24-én, pénteken délután négy órakor. — Hétfőn kezdtünk hoz­zá a szétszedéshez és az újbóli összerakáshoz — emlékszik vissza az ország egyik legtekintélyesebb szerelője, Szöllősi Zsig­mond. — Mivel Volentér motorjait is én a szerelem, és ő is ekkor kapta meg az új 350 kem-esét, így aztán volt munkám. Napi 13—14 órát dol­goztak, de csütörtökre ké­szen lettek. Igen ám, de Budapesten nem tudtak vízre menni, le kellett utazni Bajára, ősrégi gond ez, hiszen a vízre szállás­hoz engedély kell és men­tőhajó. Több órás előszer­­vezést igényel ez, s nem vállalta senki. Mentek Ba­jára. — Baján jött a baj — magyarázta később Kor­mos Gyuri —, letörött a hajó végéről a motorom. Még éjszaka neki kellett látni megcsinálni. Pénteken hajnalban in­dulni kellett volna Auszt­riába, de Kormosnak csü­törtökön még nem volt út­levele. Szántha János, a szövetség főtitkára a maga lehetetlent nem ismerő, tiszteletet parancsoló kö­telességérzetével talpalt és megcsinálták az útlevelet. Hajnal helyett délután, de elindulhatott a titkos esé­lyes, a sötét lóként emle­getett versenyző, immár jó motorral. .. Idegfeszítő felőjáték, né­hány órás alvás után kezdte meg a versenyzést az EB-n Kormos György. Vele egy kategóriában a sokszor bizonyított, befu­tott versenyző, Csepregi György harcolt a minél jobb eredményért Asch­­bachban. Az esélyes Chris­tian Steineder, a korábbi évek fiatal osztrák világ­bajnoka volt.­­ Az első futamot Csepre­gi nyerte, a másodikat Steineder. S mindkétszer második helyen futott is,e Kormos. Úgy látszik, Csepregit tartották a veszedelmesebb­nek! A harmadik futam­ban az egyik osztrák ver­senyző, Bohr „véletlenül” hátulról belefutott és Csepreginek ki kellett áll­nia. Steineder nyert, Kor­mos megint második lett. Csepregi, aki a Forma– 500-as versenyben is érde­kelt volt, versenyképtelen­né vált ebben az osztály­ban. Tetőpontjára hágott az izgalom. Szokásához híven Csep­regi segített: kölcsönadta az egyik csigáját (ha­jócsa­­var, vagy propeller a köz­nyelvben), és azzal Kor­mos biztosan nyerte a fu­tamot. — Zsiga bácsi hozzáér­tése eredményeként cso­dálatosan ment a motorom. Csak megfelelő csiga kel­lett a legnagyobb­­sebesség­hez. Amikor ezt, ha köl­csönben is, de megkaptam szélvészgyorsaságúvá vál­tam. Az ellenfél viszont a nagy harci lázban az egyik bóját nem kerülte meg. Ki kellett volna zárni. De az ő klubja rendezte a ver­senyt és a hiba „észreve­vése” az EB-aranyba ke­rült volna. Hát nem vet­ték észre. Az óváshoz nem volt elég tárgyi bizonyí­ték, csak tanúk, köztük osztrákok is, de ez édes­kevésnek bizonyult volna. Hát nem óvtunk. Ezüstérmes lett így a titkos esélyes, Kormos György. Sikere így is fé­nyesen csillogó. Ennek az osztálynak a világbajnoksága augusz­tus első napjaiban lesz Angliában, Nottinghamben. Addigra talán lesz megfe­lelő csigája Kormosnak és valódi esélyesként rajtol­hat. Sőt, addigra lehet, hogy már katamarán típu­sú hajóban versenyezhet, ami újabb előnyt jelent. — A csigán múlik a gyorsasága — állítja Szől­­lősi Zsigmond. A „Csiga-biga gyere ki...” című mondóka ez esetben nem segít. A fémcsigát meg kell venni. Ha már azon múlik e gyorsaság. Kaszás Sándor Szabadit és Baloghot akarja a PMSC Lakatlan szigetnek tűnik az első pillanatban a PMSC új-mecsekaljai labdarúgópá­lyája. Csak az öltözőfolyosó rejtettebb zugai felé halad­va hallatszanak hangok, ami arra utal, azért van itt élet. Mert bármennyire is tombol az NB I-es uborkaszezon, dolog, ügyintézés azért ilyen­kor is akad. Ezen a napon Garami Jó­zsef vezetőedző, dr. Tüske Csaba technikai vezető és Dede Sándor intéző az „Ügyeletes”, ők tartják a frontot. A gyakori telefon­­csörgésből ítélve nem telik unalmasan az idő.­­ Május 26-tól bő három hétig tart a szünet, addig pihenhetnek a játékosok — mondja a vezetőedző. — Jú­nius 23-án kezdődik a felké­szülés. Én még nem voltam szabadságon, majd kiveszek valamikor egy hetet addig. Egyelőre szükség van rám, átigazolási ügyekben járká­lok, meg a felkészülési ter­vet készítettem. Ami az alapozást illeti: nyolchetes lesz, két hét­tel hosszabb, mint a ta­valyi. A hosszabb idő intenzívebb felkészülést tesz lehetővé. Edzőmérkőzéseinket területi bajnokságbeli csapatokkal kezdjük, aztán NB II-es el­lenfelek következnek. Július végén finnországi túrára utazunk, augusztus elején pedig nemzetközi tornát sze­retnénk rendezni Pécsett. En­nek a szervezése javában fo­lyik. Ha már a felkészülésről esik szó, nem lehet a beszél­getésből kifelejteni az igazi főszereplőket, a játékosokat sem. Egyelőre nem távozik senki, bevonul viszont hat hónapra Mészáros és Udvar­át, Bendes és Pillinger a rajtra leszerel, de akkor még nem lesznek bevethető álla­potban. Garami József nem tudja még, hogy mi lesz a Vojvodinában játszó Dárdai és a Sporting Lisboában vé­dő, de állítólag hazatérő Katzirz sorsa. Apropó ide­genlégiósok. Lőrincz is az ő táborukba szeretne tartozni, ám eddig egyetlen külföldi klub sem jelentkezett érte. Több játékossal is tár­gyalnak a piros-feketék átigazolási ügyben. — Balogh Attila ügyében a Vasassal, Szabadival kapcso­latban pedig az FTC-vel kezdtünk tárgyalni — foly­tatta Garami József. — Bo­nyolítja azonban a dolgot, hogy mindkettőjüknek érvé­nyes szerződése van. Termé­szetesen mások neve is fel­merült, de még nem jutot­tunk el odáig, mint Szabadi­nál és Baloghnál, hogy leül­jünk az egyesületükkel tár­gyalni. Ez a két fiú kellene nekünk. Legalább az egyikü­ket jó lenne leigazolni. Az idő sürget. Úgy látszik, az idő csak a szakvezetőt sürgeti, másokat nem nagyon. Legalábbis ar­ra lehet következtetni abból, hogy az UEFA Kupa nyitá­nyára beígért i­j­ mecsek­­aljai változásoknak még nem sok nyoma van. A stadion korszerűsítését magukra vállalók biztosan megmagyarázzák majd, hogy a tavaszi utolsó forduló óta a déli kerítés megépítésén kívül másutt miért nem tett arrébb senki egy szalmaszá­lat sem a pálya környékén. A fű, az persze más. A já­téktér ragyogóan néz ki,­­ ki­fogástalan is lesz augusztus­ra. Már csak azért, is, mert kímélik a gyepszőnyeget, augusztus elejéig nem men­nek rá a játékosok. Horváth László

Next