Népsport, 1987. augusztus (43. évfolyam, 179-203. szám)

1987-08-01 / 179. szám

4 NÉPSPORT Kitüntették Kovács Pált 2. Magyar N­agydíj, Formául Emelt fővel Megkezdődött a visszaszámlálás Egy héttel a Forma–1-es autós világbajnokság idei kilencedik, budapesti futa­ma előtt Urbán Lajos köz­lekedési miniszter, a 2. Ma­gyar Nagydíj fővédnöke tar­tott sajtótájékoztatót a Fó­rum szálló különtermében. — A napokban személye­sen tájékozódtam a pályán folyó munkálatokról, s öröm­mel közölhetem, hogy befe­jeződött minden olyan apró fejlesztés, finomítás, amire tavaly már nem jutott idő — kezdte beszámolóját a miniszter, majd így folytat­ta: — A Hungaroring tehát ké­szen áll a verseny lebonyo­lítására, felkészültünk a csa­patok és a közönség fogadá­sára, kiszolgálására. A ta­valy megrendezett világbaj­noki futam jelentős mérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy tovább erősödött hazánk jó híre, idegenforgalmi vonz­ereje a világban, s elősegí­tette azt is, hogy Magyar­­ország szorosabban kapcso­lódjék a legfejlettebb mű­szaki színvonalat képviselő motorizációhoz. Megnőtt az érdeklődés a magyar mű­szaki értelmiség szellemi termékei iránt, jelenleg is több külföldi cég folytat tár­gyalásokat szakembereink­kel, egyebek között hasonló autópályák tervezéséről. Megtudtuk még, hogy egyelőre kisebb a hazai kö­zönség érdeklődése a ver­seny iránt, mint tavaly ilyenkor volt, de várhatóan sokan majd csak a helyszí­nen váltanak belépőt. A kül­földiek növekvő érdeklődé­sét viszont a szállodai szo­bafoglalások jelzik: a 2. Ma­gyar Nagy­díj idejére már most szinte minden szállo­dai szobát lefoglaltak a fő­városban. Az Átrium Hyatt­­ban 70 szobát foglaltak le csak a csapatok, itt lakik majd többek között a Lo­tus—Camel, a Tyrrell- és a Marlboro-csapat vezetősége. A Fórumban 60 szobát fog­laltak a csapatok (Zakspeed, Arrows, Benetton és a Goodyear), míg az Inter­­continentálban Johansson, Prost, Piquet és Mansell ne­ve szerepel a szobafoglalá­soknál. Parkolóhelyet 45 ezer sze­mélygépkocsi számára alakí­tottak ki, tanácsos az M3-as autópályán érkezőknek a 22,5 kilométerkőnél elhelye­zett parkolót igénybe venni, hiszen az a legnagyobb. Az Árpád híd pesti hídfőjétől kétpercenként indulnak a BKV-autóbuszok, az Örs vezér tértől pedig 10 per­cenként indítják a HÉV-sze­­relvényeket. Az autóbuszra és a HÉV-re egyaránt 40 fo­rintos retúrjegyet kell vál­tani. Zsembery Jenő verseny­­igazgató a sportszakmai elő­készületekről számolt be: „ Áprilisban kezdtük a felkészülést, a jól sikerült tavalyi verseny kötelez ben­nünket, ha lehet, még job­ban szeretnénk dolgozni. A versenyrendezői teendőket ugyanaz a gárda végzi, a legfontosabb feladatokat a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség szakemberei lát­ják el. A huszonöt ellenőr­zőponton 130 pályaellenőr, 130 pályatűzoltó, 100 techni­kai mentő, 60 fős boxsze­­mélyzet és 14 pályaorvos te­vékenykedik majd. A gyors­mentést az NSZK-beli ONS- és a csehszlovák NAREX-csapat látja el. Az ONS két gyorsbeavatkozó Porschéval és két terepjá­ró, csörlővel ellátott Merce­­dessel, míg a NAREX két gyorsbeavatkozó Tátrával, két Nivával és nyolc normál Tátrával dolgozik. Ezen kí­vül kés­zenlétben áll az Or­szágos Mentőszolgálat négy Mercedes és négy Nisa tí­pusú mentője, valamint két mentőhelikopter. Zsembery Jenő elmondott a gyár küldöttséget, s óriási még, hogy az elmúlt héten, érdeklődés mutatkozott a a hockenheimi futamon nagy budapesti futam iránt, szeretettel fogadták a ma­ (petán) A három királyok — Ge­­revich, Kovács, Kárpáti — egyike. S mint ilyen, a ma­gyar sport aranyszállítója. A régvolt idők tömjén- és mirhafüstjének őrizője, hor­dozója. Egyenes derekú sportdiplomata. Egykoron higgadt straté­ga, technikai virtuóz, gyors, fegyelmezett, nyugodt, ele­gáns, gondolkodó és megfi­gyelő, jó versenyző, befeje­ző, utolsóként pástra lépő vívó a csapatban (legenda, ahogy 1955-ben Rómában, a 8:7-re álló magyar—olasz mérkőzésen, a markolathoz kötözött ujjakkal, sérült ál­lapotban 1:3-ról fordít Fer­rari ellen, s megint nyer a magyar!), egykoron és ma zárkózott és szerény, csend­hordozó vívó, sohasem hi­valkodó az eredményeivel, az életével. Nemzetközi te­kintély ma is — udvartar­tás nélkül. Egy régi film, 1933-as Európa-bajnokság a Margit­szigeten, ahol valamikor Krúdy álmodta meg hőseit, s miközben Kovács Pál a verseny derekán legyőzi az olasz Marzit (ráaggatott jel­zők: „hidegvérű és okos”), a boldog békeidőben „zaj­lik” az élet: sétafikálnak az emberek a pást körül, mert­hogy a szabadban zajlik az ütközet. Mosolyt fakasztó pillanatok: a rettegett had­úr, az élet-halál ura, a zsű­rielnök sétabotjával dőf jobbra, balra, emitt a ta­lálat urak vagy amott. Ke­gyetlenebb a világ a pás­ton, mint a mai. Látványos vívás, tisztább, követhetőbb. Ugyanakkor nagy sisakleka­­pások, nagy mozdulatok, amelyekben Kovács Pál sportszerű is. Egy régi sportlap. Kovács Pál és az olasz Masciotti csatája 1937-ben Párizsban, az első világbajnoki győze­lem egyéniben (1953-ban Brüsszelben érkezik a má­sodik), fej-flessek, amelyek­ben utolérhetetlen, minden­ki tudja, hogy elindítja majd a fej-flesst, mégsem lehet kivédeni, a tehetség a céltudattal termi az érme­ket csapatban is, egy régi sakklemez, még harminchár­mas fordulaton. Kovács és az olasz Pinton csatája 1952- ben Helsinkiben, az 1912-es stockholmi olimpia óta elő­ször ismét, három magyar kardozó az olimpiai dobo­gón: Kovács, a győztes, Ge­­revich és Berczelly. (Mai találkozás az utcán. Berczel­ly Kovácshoz: „Tudod, hogy te vagy az egyedüli, aki nyolc magyar bajnoki címe­met veszélyeztetted!” Ko­vács Pálnak van hét...) 1952-es vélemény: „Kovács nemcsak a legjobb, hanem a legrokonszenvesebb vívója a világnak.” 1987-es véle­mény: „Kovács Pál a leg­rokonszenvesebb és a leg­nagyobb tekintélyű magyar sportdiplomaták egyike." 1987-es kérdés: hogyan tu­dott megmaradni ilyennek? Egy mai kép: cigaretta a kezében, zakójának hajtóká­ján FIE (Nemzetközi Vívó Szövetség)-jelvény, járása nem sietős, izgalom jele nem érződik rajta, pedig Nébald vív az aranyére­mért, jellemét és idegrend­szerét nem törte meg az idő, neki nincs miért le­hajtania a fejét. Várkapitány, olaszverő, bajban és nehéz időkben irányt mutató, de sohasem szónokoló, sohasem paran­csoló, hanem személyes pél­dával elöljáró kardforgató, aki mindig megtette a ma­gáét, s nem kérte számon a sikereit. Aki elfelejtette személyes érdekeit előbbre helyezni a közös, a magyar sportérdeknél. Valószínű, hogy most is zavarban van. Attól az órá­tól kezdve, hogy megkapta az értesítést, vegye át a ki­tüntetést. Bizonyára örül az elismerésnek, de legszíve­sebben visszalépne a fény­ből, ahová most „kötelező” volt belépnie. Valamikor ő volt a Fuk­­szi, ma már Pali bácsi, de még a volt csapattársaknak is Pali. Debrecenből indult, s a világszínpadon kötött ki. Az ő kezében a magyar kard az ősök szellemében kelt életre. Bárha sose hunyna ki a fénye! (kő) XLIII. 179. ♦ 1987. augusztus 1 Jegyet —■ hol vegyek? A 2. Magyar Nagydíjra jegyek elővételben az alábbi helyeken válthatók: — Corvin Áruház. — Skála Coop áruházak Budapesten és vidéken. — A Hungarocamion Népstadion úti vezérigazga­tóságán, Cinkotai úti és Nagykőrösi úti tele­pein, valamint a vidéki telephelyeken. — Az Utasellátó Vállalat Utas Tours irodáiban Budapesten és vidéken, a pályaudvarokon az ország egész területén, valamint a közúti határ­­átkelőhelyeken. — Az IPV szervezésében a budapesti aluljárókban. — Az IBUSZ fővárosi és vidéki irodáiban. — A Magyar Autóklub vidéki és budapesti irodái­ban. — A Cooptourist budapesti és vidéki irodáiban. — A Volán Tefu fuvarvállaló irodáiban. — Az Állami Biztosító helyi irodáiban és ki­­rendeltségein. — A Tourinform irodáiban. — Általában minden szállodában. — A versenynapokon (augusztus 7—8—9.). A pályához vezető utakon, a tömegközlekedési eszközök végállomásainál, a HÉV Örs vezér téri megállójában, a BKV-nak az Árpád híd pesti hídfőjénél kialakított ideiglenes végállo­másánál és a Hungaroringen 29 ponton. Kedvezmények: 18 éves korig személyi igazolvány vagy a szülő személyi igazolványának felmutatásá­val, 18 év fölött diákigazolvánnyal a háromnapos je­gyet 600 forintért, míg a vasárnapra szóló jegyet 300 forintért lehet megvásárolni. A 12 éven aluli gyermekek pénteken és szombaton ingyen tekint­hetik meg az edzéseket, vasárnap pedig ugyan­annyiért mint a diákok, azaz 300 forintért. Minden jegy sorsjegy. A nyereményeket szeptem­ber 13-án sorsolja ki a Videoton számítógépe, a nyertesek névsorát a napilapok szeptember 16-ai száma közli. Néhány kisorsolásra váró nyeremény kedvcsinálónak: Skoda 120 GLS személygépkocsi, egyhetes kairói utazás két személyre, egyhetes szi­cíliai körút két személyre, Panasonic videokészülék, Videoton teletexes színes tévékészülék, Videoton hifitorony, 25 ezer forintos OTP lakásnyeremény­­betétkönyv és még további kétszáz értékes nyere­mény. // ! HŰSÉGPÉNZ HŰTLENSÉGÉRT ÁLLHATATOSSÁG. nnk. Nem fogok lelépni, ha a Newcastle netán kiesik az el­ső ligából...” Hűségnyilatkozat értékű Peter Beardsley megannyit idézett, alig negyedéves ígére­te. Derék legény. Kényesked­ve turkálhatna a legcsábítóbb ajánlatok között, de nem. Beardsley marad a kormos­füstös bányászvárosban. Szu­perklasszis létére alászáll a második vonalba, mert ugye, klubhűség is van a világon... A tavaszon vadul keringtek a játékosszerzők Peter 60 ezer fontot érő villája körül és ugyanilyen vadul kering­tek az „átigazolási” híreik. Barcelonába megy. Nem, Mi­lánóba, az Interhez. Oda se. A Paris SG többet ígér. Mindeközben a Newcastle United kétségbeesett erőfeszí­téssel próbálta a víz fölött tartani a fejét. Beardsley még az alkudozások tényét is indulatosan tagadta és hétről hétre pocsékul futballozott. Mármint, a klubjában... Malcolm Dix, a NU szur­kolóklubjának elnöke a nyil­vánosság előtt forgatta meg tőrét a sztárcsatár hátában. „ ... Vérlázító nézni, hogy míg a válogatottban félholtra loholja magát, a bajnoki meccseinket végigácsorogja...” Malcolm MacDonald, a Szarkáknak becézett egyesü­let hajdani szemefénye, a Sunday People hasábjain kí­méletes egyszerűséggel „isten­verte csalónak’’ nevezte a kétarcú Pétert. Akkora fel­hajtás támadt körülötte, hogy végül a Match hetilap bölcs figyelmeztetést intézett New­castle fociszerető közvélemé­nyéhez: „Szánjatok le róla, mert elüldözitek szerencsét­lent ...” Slusszpoén gyanánt Willie McFaul, a menedzser a rádió Sport on Two című adásában közölte: „Beardsley csak a holttestemen átlépve távozhat tőlünk.” Nem tudni kin, vagy min lépett át Beardsley távoztá­­ban, tény viszont, hogy ma már a Liverpool alkalmazott­ja. Megdöntötte az angol já­­tékospiac hatéves csúcsát: 3 millió 50 ezer dollárnak meg­felelő 1.9 millió fontért írt alá Dalglish mesternek. A klubhűség sem károsodott. Megmondta világosan: ha ki­esnek, nem megy el. De, nem estek ki. Így hát elment... IRIGYSÉG.­zélte a vándorbotot. Mármint játékostársai féltékenysége és irigysége- Pompás futballtu­­dása, még pompásabb bank­betétje és legpompásabb tár­sadalmi kapcsolatai oda ve­zettek, hogy a fiúk az öltö­zőben besárgultak irigységük­ben. Ilyen posvány légkörben azután, hogy valósítsa meg önmagát a többre-jobbra vá­gyó profi. Még a geordie-k, vagyis a szénbányászok is irigykedtek. Pontosabban nem is ők, hanem az északkeleti iparvidék munkanélküli tö­megei. Mert valahogy kiszi­várgott, hogy Beardsley heti 2000 fontos bérért ásítozik meccs közben. Sőt, minden egyes válogatottbeli fellépése után 1500 font ütötte a mar­kát. Hiszen a háromoroszlá­nos mezben is a Szarkák di­csőségét hirdeti. Tavaly janu­ár óta 15 alkalommal jeleske­dett a nemzeti tizenegyben. Azaz újabb 22 500 fonttal apasztotta a Newcastle költ­ségvetését. Kevin Keegan és Chris Waddle távozása óta a tök­mag labdaművészt a St. James’ Park koronázatlan ki­rályaként tisztelték. Illetve valamilyen koronának létez­nie kellett, mert a helyi saj­tó — a tavaszig — csak úgy emlegette: a gyémánt a bá­nyászok szénkoronáján ... MOHÓSÁG. KSI-TMs­zeskedett ,a Daily Mail szak­írója, amikor Kenny Dalg­lish 1,9 milliós ajánlatával megnyerte a versenytárgyalást és megnyerte Beardsleyt a Rush pótlásán fáradozó Li­verpoolnak. S még mire nem ragadtatta volna magát a londoni kolléga, ha ismeri a tranzakció pontos részleteit. Ám a „finomságokat” akkor még a jólértesültek sem tud­ták. Így Peter bátran tilta­kozhatott. „Mohóság? Miért? Ez elvi álláspont. Én érek annyit, mint a hárommilliós Bush, vagy Lineker és mégis meny­nyivel olcsóbban elsütöttem magam!” Felpanaszolta azt is, hogy őt, a tősgyökeres newcastle-it, annak idején el­tanácsolta a United! Kényte­len volt Carlisle-ben, aztán a kanadai Vancouverben keres­ni a kenyerét. Nem mondta, de nyilvánvaló, hogy kopár­nak érezte a Tyne vidékének szénmezőit, máshova, dús, zöld mezőkre vágyott. Arról sem beszélt, hogy tinédzser­ként egy newcastle-i gyárban szemetet söprögetett, műhelyt sikált, tízóraiért szaladgált a mestereknek. És fél karját odaadta volna, ha felöltheti a Szarkák fekete-fehér csíkos trikóját. Hol van már a szol­gálatkész, kis segédmunkás. Régen volt, talán igaz sem volt. Lassan már a mexikói Mundialra sem emlékezünk, ahol — valljuk meg — Beardsley teljesítménye nem bilincselte le a nézőket. Per­sze, ő évről évre jobb. Már 1987-et írunk. És milyen jó lesz jövőre! Százezer font adómentes készpénzt kötött ki az aláírásáért, plusz alap­­béremelést. A liverpooliak rá­bólintottak. Beardsley alapún RAVASZSÁGO­san kitanulta a csíziót. Még tavaly beleíratta a szerződé­sébe, hogy a Newcastle maxi­mum 1,5 millió fontért adhat túl rajta- Azért szabta meg a felső értéket, hogy ma­radjon lehetősége az egyéni manőverezésre. Pazar ötlet volt. A Liverpool történetesen 400 ezer fonttal többet fize­tett érte, így az egyezség ér­telmében a többlet tíz száza­léka Pétert illeti. És ennek a 40 ezer fontra rúgó többlet-illetéknek a szer­ződésben foglalt, hivatalos neve: hűségpénz... Török Péter Peter Beardsley, a transzfer­csúcstartó, 26 éves, 15-szörös válogatott. A szigetország első számú kreatív, előkészítő csatá­rának tartják. Üzletembernek sem utolsó

Next