Népsport, 1988. április (44. évfolyam, 77-102. szám)
1988-04-12 / Különszám
1988. április 12. Andrea nem csíp, csak játszik... Atelevízióban látható Képes nóták műsorvezetőjéről, Dénes Andreáról nyilván kevés néző tudja, hogy kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes. A húszesztendős, válogatott vízilabdázó a BVSC csapatának tagja. Pillanatnyilag a női OB mérkőzéseire, a Világ Kupára, a színművészeti főiskolai felvételire, tévészereplésre és Gór Nagy Mária színitanodájának óráira készül. A fényképezés meglepő módon zavarja. — Érdekes, a televízióban a felvétel nem zavart, nem izgulok a válogatott meccseken sem a természetesnél jobban, a fényképezést, úgy látszik, még szoknom kell. — Tévészereplésed után mit szóltak a játékostársak? — Akik utálnak, azoknak meg volt a véleményük, akik szeretnek, azok örültek. — Mivel felvételről ment, láthattad magad. Milyen érzés volt? — Olyan idegen voltam magamnak. Nyughatatlan lány, körülötte mindig történik valami. Miközben beszél, rakoncátlan göndör fürtjeit terelgeti az arcából. — Hogyan kerültél a tévébe? — Czippán György, a műsor szerkesztője olvasott a színitanodáról, eljött, megnézett bennünket, és engem kiválasztott. Elmentem a próbafelvételre. És végig azt hittem, hogy csak próbafelvételről van szó, csak a végén tudtam meg, hogy három részt már fel is vettek a Képes nótákból. — Aligha nehéz kitalálni, hogy téged vonz a színpad, a film, a tévé. Közös iskolánkban, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban színvonalas diákszínpad működőit. Ott is szerepeltél? — Ott nem, de a szavalóversenyeken mindig indultam. — Szüleid hogyan viselik a sokoldalúságodat? — Beletörődtek, hogy imádok szerepelni, hogy mindig csinálok valami hülyeséget. Szeretek mindent kipróbálni. Én még sohasem unatkoztam. — Hogyan tűröd a nagy fegyelmet, összpontosítást igénylő edzéseket és a tanórákat? — Nem hagyom magam idomítani. Valamit mindig kitalálok, ami oldja a feszültséget. Persze, néhány ember szerint csupa hülyeséget, véleményük szerint én vagyok az ügyeletes renitens, szerintem egyáltalán nem hülyeségek, amiket csinálok. — Ahogy az elmúlt évek alatt megismertelek, életelemed a játék. — Ha nem játszhatnék, megőrülnék. — Több kollégám is megjegyezte, igen-igen csinos lány vagy. Nem félsz,, hogy a meccseken elcsúfítanak, mondjuk orrba vágnak? — A meccsek alatt nem tudok ilyenre odafigyelni. Magával ragad a játék. Én még sohasem ütöttem meg egyetlen ellenfelemet sem. — És kaptál már? — Igen. — Olyankor mit csináltál? — Megkértem az egyik kemény csapattársamat, hogy fenyítse meg a verekedőt. Érdekes, a nők alattomosabbak, mint a férfiak. Férfimeccsen nem fordulhat elő, hogy a szünetben az egymás mellett elúszó játékosok belerúgnának, vagy belecsípnénnek az ellenfélbe. — Csak ebben más egy női csapat? — Abban is, hogy mi dühünkben sírni is tudunk. És akkor a csapat szétesik. — Az edzések este vannak, ugyanakkor a színpad is vonz, nyilván szeretnél színházba is járni. Járok is. Nagyon sok darabnak láttam a második felvonását. Mert csak akkorra érek oda az edzés után. — Látatlanba mondom, hogy neked van valamiféle különleges hobbid is. — Van. Kártyát szoktam vetni. Egyszer majd megjósolom a jövődet. K. T. NÉPSPORT 15 András: „A sportban nem ismerek tréfát” A messziről jött ember Az a mondás járja: ,,A messziről jött ember azt mond, amit akar." Képtelen vagyok vitatkozni, de kénytelen vagyok cáfolni. Legalábbis megkísérlem. Mert Ausztrália valóban elég távol esik tőlünk, de itt, ebben a rovatban azért mégse mondhatok — írhatok! — te akármit. Egy biztos: kitalációt semmiképpen. Amikor több mint öt hete elutaztam, még azon gondolkodtam, hogyan fogom szavakba önteni az ottani sportemlékeket, tapasztalatokat. Hazafelé repülve aztán rá kellett döbbennem, gazdagabb vagyok ugyan sportemlékekkel, de ez a gazdagság aligha fordítható készpénzre, mert a humor a negatívumokat ostorozza, s a kritizálható dolgokból táplálkozik, ilyenekből viszont alig rakódott le valami bőröndöm fenekére. Írjam meg, hogy reggel, délben, este, esőben vagy napsütésben, tömegével találkoztam kocogókkal? Mit írjak róla? Ez ott természetes, mint ahogy számomra is az volt — még ott is — mindennap. Írjam meg, hogy az esti tévéhíradó nem a világrengető politikai események taglalásával és a hozzá tartozó kommentárokkal kezdődött, hanem a krikett-, a golf- és a lóversenyeredményekkel? Mit írjak róla? Ez ott természetes, s pár nap alatt nekem is tudomásul kellett vennem, hogy ez ott így megy, s azon sem kellett meglepődnöm, hogy külügyminiszterünk ottani tárgyalásairól úgy tudósítottak a híradó végén, mintha egy országos csúcsot állított volna föl mondjuk cölöpülésben . .. Írjam meg, hogy Városliget-nagyságú golfpályák — mit pályák? parkerdők! — állnak a nagyközönség rendelkezésére megszámlálhatatlanul? S hogy az imponálóan szép, szemet-lelket gyönyörködtető pázsiton több ezren találnak kikapcsolódásra alkalmas terepet és sportbarátokat? Hogy korosztályokat kapcsol egybe ez a megnyugtatóan szép — számunkra érthetetlenül _ idegen — játék? Mit írjak róla? Ez ott természetes, mint ahogy számomra is természetessé vált, hogy a kellemes napsütésben órákat töltöttem szájtátott csodálkozással a golfozókat lesve, üldögélve vagy kocogás közben. És lassan érthetővé vált számomra az is, hogy mivel tudják elérni ezen a földrészen, ebben a hatalmas országban, hogy szinte ismeretlen legyen a szívinfarktus ... És az is természetessé vált számomra, hogy jó néhány barátom nem másodállás vagy pluszmunka után kajtatott délután, hanem golfütőit a kezébe véve lesétált a hozzájuk legközelebb eső parkba. Írjam meg, hogy órákon át kötött magához a világ legsimább pázsitjával bíró bólingpálya, s a pályán — pályákon — hófehér cipőben, nadrágban, ingben és kalapban gurító, megráncosodott, de napbarnított, megöregedett, de egészséges nyugdíjasok látványos együttléte? Ez ott természetes, mint ahogy számomra is kezdett természetessé válni,hogy aki nyugdíjba vonult, az valóban nyugdíjasként él, játékosan, sportosan, egészségesen, s nem azt latolgatja, hogy mivel tudna egy kis kiegészítő keresetet biztosítani a kézhez vett — egyébként nem túl magas — nyugdíjához. És azt is megértettem, hogy nemcsak a munka élteti tovább a nyugdíjasokat — ellentétben az unalommal —, hanem a■ sport is, amelyhez természetesen idő, lehetőség és akarat is szükségeltetik. Írjam meg, hogy milyen kultusza van a nagy családi sétáknak és kirándulásoknak, piknikeknek és közös lazításoknak? Ez ott természetes, mint ahogy lassan számomra is természetessé vált, hogy magához húz, elengedhetetlenül fogva tart a selymes fű, a süppedő pázsit, s ismeretlen fogalommá vált a parkőr, aki elhessegeti a fűben heverésző párokat a napfürdőző családokat, a szerelmeseket, a gyermekeket, s a békésen pihenő idősebbeket. A fák és a virágok hihetetlen változatossággal ölelik körül a hatalmas füves tereket, tisztítva ezzel a város levegőjét, s oxigénfürdőt nyújtva a kiszáradt tüdőknek. Azzal védik az embert, hogy védik a természetet. A fák kivágása ismeretlen. Még a korhadó fához is az illetékes tanácsi ember helyszíni szemléje szükséges, s a favágáshoz kiadott engedélye is csak két év múlva foganatosítható, mert bízni kell, hátha magához tér a fa, megkapaszkodik a természet adta anyaföldben, s újra zöldbe borul. Egyetlen virág letépése a parkokban kétszáz dollárral büntethető, de természetes az is, hogy a büntetés kifizetésére nem kell sort keríteni, mert a virágok mind-mind a maguk választotta ágon fejezik be életüket. Az is természetes volt számomra, hogy némely barátom a szmogra panaszkodott, amely a városra, Sydney-re telepedik, s természetesen nem értettem, miről beszél.. . És nem is tudom, hogy írjam meg neki, hogy Budapestre érkezésünk után pár órával feleségem és jómagam is rekedten jelentkeztünk be itthoni barátainknál, mert a köhögtető levegő örömeit azonnal a magunkénak tudhattuk ... Írjam meg, hogy Janos Kulos, aki már nyert a Sydney—Melbourne ezer kilométeres szupermaratoni futóversenyen, milyen gáláns előnyt adott az idén futótársainak? Ezt megírom! Mert ez maga a görög csoda! Ez a futófenomén, ez a lábon gördülő görög istenember, ez a csupa csont ■és izom fantaszta, ez a motorizált gépember 12 óra előnyt adott a többieknek. Tessenek belegondolni: fél napja fut a mezőny, amikor János, a görög starthoz áll, s a nyomukba ered. Fantasztikus már maga a tény is. És a televízión időnként hírt adnak róla — no persze nem túl nagy fölhajtással, ez azért mégsem kriketteredmény —, s hallhatjuk, láthajuk, hogy János biztosan halad a mezőny után, a mezőnnyel együtt, s a mezőny előtt... És amikor három nap után elsőként szakítja át a célszalagot, huszonöt kilométerrel mögötte kullog a jövendőbeli második helyezett. Embertelen teljesítmény! Szenzációs sportélmény! Hihetetlen őrület! Naponta két órákat alszik és fut tovább. Ha belegondoloak, hát még ma is eláll a lélegzetem. Micsoda fölkészültség, milyen őrületes munka lehet a teljesítmény mögött, ő maga a SPORTEMBER. És ezek után írjak arról, hogy milyen pitiáner dolgokon alkudoznak itthon egyes sportolóink? Hogy a teljesítményük a kapott pénz függvénye (kéne hogy legyen!)? Hogy sokszor olyanok hibáit titkoljuk el a sajtón keresztül, akik tizedét sem teljesítik ennek? Nem írok. Nem akarok — most — senkit megbántani. Talán túl rózsaszínben látom még az egészet. Talán túlértékelem János futását. Talán még csak fizikailag léptem le a repülőgépről. Talán szebb a kép megfestve, mint a valóságban. Bocsánat, nem tehettem mást. Elmondtam azt, amit láttam és tapasztaltam. És messziről jött ember azt mond, amit akar. Én pedig mindössze ezt akartam mondani. HOKIRÓL - VIDÁMAN A jégkorong az a nehéz gumigyűrű, ... (Folyt, a rejtvény vastagbetűs soraiban.) VÍZSZINTES. 2. A folytatás első része. 7. A folytatás második része. 13. Az egyik világtájjal kapcsolatos. 14. Ezüstfehér színű, puha, nyújtható fémek. 17. . . vagy nem .. ., ez itt a kérdés.” (Shakespeare Hamlet-monológjának kezdő szavai). 19. Bár, noha. 20. Tömörülni kezd! 21. Total. . . (filmműszó). 22. Bulgáriai hegység Szófiától délre. 24. Összevissza lép! 25. Csehszlovák űrhajós (Vladimir). 26. Latin elöljárószó, jelentése: nélkül, kívül, mentesen. 29. Azonos betűk. 30. A szebbik nem. 31. Ujjatlan női körgallér. 33. Valami, nagyon jellemző valakire. .35. Nincs tovább. 36. Hat idei Operája. 37. A mélybe hajít. 38. Rangjelző szócska. 40. Spórákkal szaporodó növénnyel borított. 42. ... babám, ... babám, amott azt a nagy hegyet? (Népdalsor). 43. A lapocka fölött kidomborodó rész az állat hátán. 45. Azonkívül. 46. Hézag. 47. Andersen népe. 48. Azonos légnyomású, meteorológiai kifejezéssel. 50. Festő nem nélkülözheti. 53. A cink vegyjele. 54. Ilyen próza a makáma. 55. „á”! 56. Férfinév. 58. Borszesz, spiritusz. 60. Az újlatin nyelvek egyike. 62. Néma kín! 63. Vés. 64. Főként Angliában kedvelt női név. 66. NDK-beli háztartási gépek márkaneve. 67. Szovjet és kubai autójelzés. 68. Egyfajta szeszes ital. 70. Svéd férfinév. 71. Részben csudái! 73. Benzinfajta, névelővel. 75. A torontálihoz hasonló keleti szőnyeg. 76. Állampolgár, régies szóval. 79. Háborgató. FÜGGŐLEGES: 1. A folytatás harmadik, befejező része. 2. Még abban a huszonnégy órában. 3. Nobeldíjas német író volt (Thomas). 4. Energiakutató Intézet, röv. 5. Kelet-ázsiai hosszmérték (kb. 570 méter). 6. Tova. 7. Az amerikai légi haderő interkontinentális ballisztikus rakétája. 8. ... Ce-tang. 9. Hangadás, hangszer megszólptatása. 10. Kicsodát? 11. Ady egyik írói álneve. 12. Az első magyar nyelvű hírlap szerkesztője (Mátyás). 14. Vízi tündér. 16. Választ sürgető szócska. 13. Tízcentes érme az USA-ban. 22. Vas megyei község. 23. Nehéz tömeg. Arany János szavával. 25. Költői napszak. 27. Európai nép. 28. Mókus, elavult szóval. 29. Halogat. 31. Pénzes pisztránggal rokon hal. 32. Szerb város. 34. „Szegényember, hogy . .. a bölcsőt?” (József Attila). 39. A munka tempóján csökkentő. 41. Fogdarab! 42. Pl. halnak a víz. 44. Az örök város. 45. A hónap egyik napján. 46. Helyrag. 49. A közelmúlt népszerű válogatott focistája (Ferenc). 50. EIK. 51. Kempingcikk. 52. Tengeri hal. 57. Akadály. 59. A természetes logaritmus rövidítése. 61. Növényevő hal. 62. Futár. 65. „A” zsírkő. 67. Sportpályák elavulóban levő talaja. 69. Egykori rádiómárka. 70. Olcsó húsnak híg a .. . 72. Frekvenciasáv, röv. 73. Nem is ezt! 74. Rag betűi, keverve. 75. Apaállat. 77. Súlyarány, röv. 78. Ferró! 79. Azaz egynemű betűi. Szűcs Gyula Beküldendő: a vízsz. 2., 7. és a függ. 1. sz. sorok megfejtése. Beküldési határidő: április 21. A borítékra vagy levelezőlapra kérjük ráírni: Keresztrejtvény. A helyes megfejtést beküldők között 10 darab könyvcsomagot sorsolunk ki. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát az április 26-ai számban közöljük. A március 29-ei keresztrejtvény helyes megfejtése: Nem a lelket, nem a testet kell kiképezni, hanem az embert, s ezt nem szabad különválasztani. A nyertesek: Kisbakonyi Attila (Eger), dr. Gulyás Mihály (Szeged), Pataki Béla (Hódmezővásárhely), Molnár Iolyné (Bp.), Turbucz László Schmitné Molnár Hella (Bay Márton (Tatháza), Szabó (Békéscsaba), Gelencsér Feja), Molnár József (Bácsai Gyula (Orosháza), Szőke Kárencné (Székesfehérvár), más).