Népsport, 1988. április (44. évfolyam, 77-102. szám)

1988-04-12 / Különszám

1988. április 12. Andrea nem csíp, csak játszik... A­­televízióban látható Ké­pes nóták műsorvezetőjéről, Dénes Andreáról nyilván ke­vés néző tudja, hogy két­szeres Európa-bajnoki ezüst­érmes. A húszesztendős, vá­logatott vízilabdázó a BVSC csapatának tagja. Pillanat­nyilag a női OB mérkőzései­re, a Világ Kupára, a szín­­művészeti főiskolai felvéte­lire, tévészereplésre és Gór Nagy Mária színitanodájának óráira készül. A fényképezés meglepő módon zavarja. — Érdekes, a televízióban a felvétel nem zavart, nem izgulok a válogatott meccse­ken sem a természetesnél jobban, a fényképezést, úgy látszik, még szoknom kell. — Tévészereplésed után mit szóltak a játékostársak? — Akik utálnak, azoknak meg volt a véleményük, akik szeretnek, azok örültek. — Mivel felvételről ment, láthattad magad. Milyen ér­zés volt? — Olyan idegen voltam magamnak. Nyughatatlan lány, körü­lötte mindig történik vala­mi. Miközben beszél, rakon­cátlan göndör fürtjeit terel­geti az arcából. — Hogyan kerültél a té­vébe? — Czippán György, a mű­sor szerkesztője olvasott a színitanodáról, eljött, megné­zett bennünket, és engem ki­választott. Elmentem a pró­bafelvételre. És végig azt hittem, hogy csak próbafel­vételről van szó, csak a vé­gén tudtam meg, hogy há­rom részt már fel is vettek a Képes nótákból. — Aligha nehéz kitalálni, hogy téged vonz a színpad, a film, a tévé. Közös isko­lánkban, a II. Rákóczi Fe­renc Gimnáziumban színvo­nalas diákszín­pad működőit. Ott is szerepeltél? — Ott nem, de a szavaló­versenyeken mindig indul­tam. — Szüleid hogyan viselik a sokoldalúságodat? — Beletörődtek, hogy imá­dok szerepelni, hogy mindig csinálok valami hülyeséget. Szeretek mindent kipróbál­ni. Én még sohasem unat­koztam. — Hogyan tűröd a nagy fe­gyelmet, összpontosítást igénylő edzéseket és a tan­órákat? — Nem hagyom magam idomítani. Valamit mindig kitalálok, ami oldja a fe­szültséget. Persze, néhány ember szerint csupa hülye­séget, véleményük szerint én vagyok az ügyeletes reni­tens, szerintem egyáltalán nem hülyeségek, amiket csi­nálok. — Ahogy az elmúlt évek alatt megismertelek, életele­­med a játék. — Ha nem játszhatnék, megőrülnék. — Több kollégám is meg­jegyezte, igen-igen csinos lány vagy. Nem félsz,, hogy a meccseken elcsúfítanak, mondjuk orrba vágnak? — A meccsek alatt nem tudok ilyenre odafigyelni. Magával ragad a játék. Én még sohasem ütöttem meg egyetlen ellenfelemet sem. — És kaptál már? — Igen. — Olyankor mit csináltál? — Megkértem az egyik ke­mény csapattársamat, hogy fenyítse meg a verekedőt. Érdekes, a nők alattomosab­bak, mint a férfiak. Férfi­meccsen nem fordulhat elő, hogy a szünetben az egymás mellett elúszó játékosok be­lerúgnának, vagy belecsípné­­nnek az ellenfélbe. — Csak ebben más egy női csapat? — Abban is, hogy mi dü­hünkben sírni is tudunk. És akkor a csapat szétesik. — Az edzések este vannak, ugyanakkor a színpad is vonz, nyilván szeretnél szín­házba is járni. Járok is. Nagyon sok darabnak láttam a második felvonását. Mert csak akkor­ra érek oda az edzés után. — Látatlanba mondom, hogy­ neked van valamiféle különleges hobbid is. — Van. Kártyát szoktam vetni. Egyszer majd megjó­solom a jövődet. K. T. NÉPSPORT 15 András: „A sportban nem ismerek tréfát” A messziről jött ember Az a mondás járja: ,,A messziről jött ember azt mond, amit akar." Kép­telen vagyok vitatkozni, de kénytelen vagyok cá­folni. Legalábbis megkí­sérlem. Mert Ausztrália valóban elég távol esik tőlünk, de itt, ebben a ro­vatban azért mégse mondhatok — írhatok! — te akármit. Egy biztos: kitalációt semmiképpen. Amikor több mint öt hete elutaztam, még azon gondolkodtam, hogyan fogom szavakba önteni az ottani sportemlékeket, ta­pasztalatokat. Hazafelé repülve aztán rá kellett döbbennem, gazdagabb vagyok ugyan sportemlé­kekkel, de ez a gazdag­ság aligha fordítható készpénzre, mert a hu­mor a negatívumokat os­torozza, s a kritizálható dolgokból táplálkozik, ilyenekből viszont alig rakódott le valami bő­röndöm fenekére. Írjam meg, hogy reg­gel, délben, este, esőben vagy napsütésben, töme­gével találkoztam koco­­gókkal? Mit írjak róla? Ez ott természetes, mint ahogy számomra is az volt — még ott is — min­dennap. Írjam meg, hogy az es­ti tévéhíradó nem a vi­lágrengető politikai ese­mények taglalásával és a hozzá tartozó kommentá­rokkal kezdődött, hanem a krikett-, a golf- és a lóversenyeredményekkel? Mit írjak róla? Ez ott természetes, s pár nap alatt nekem is tudomá­sul kellett vennem, hogy ez ott így megy, s azon sem kellett meglepődnöm, hogy külügyminiszterünk ottani tárgyalásairól úgy tudósítottak a híradó vé­gén, mintha egy országos csúcsot állított volna föl mondjuk cölöpülésben . .. Írjam meg, hogy Vá­rosliget-nagyságú golfpá­lyák — mit pályák? park­erdők! — állnak a nagy­közönség rendelkezésére megszámlálhatatlanul? S hogy az imponálóan szép, szemet-lelket gyönyör­ködtető pázsiton több ez­ren találnak kikapcsoló­dásra alkalmas terepet és sportbarátokat? Hogy kor­osztályokat kapcsol egy­be ez a megnyugtatóan szép — számunkra ért­hetetlenül _ idegen — já­ték? Mit írjak róla? Ez ott természetes, mint ahogy számomra is ter­mészetessé vált, hogy a kellemes napsütésben órákat töltöttem szájtá­­tott csodálkozással a gol­fozókat lesve, üldögélve vagy kocogás közben. És lassan érthetővé vált szá­momra az is, hogy mi­vel tudják elérni ezen a földrészen, ebben a hatal­mas országban, hogy szinte ismeretlen legyen a szívinfarktus ... És az is természetessé vált szá­momra, hogy jó néhány barátom nem másodállás vagy pluszmunka után kajtatott délután, hanem golfütőit a kezébe véve lesétált a hozzájuk leg­közelebb eső parkba. Írjam meg, hogy órá­kon át kötött magához a világ legsimább pázsitjá­val bíró bólingpálya, s a pályán — pályákon — hó­fehér cipőben, nadrágban, ingben és kalapban gurí­tó, megráncosodott, de napbarnított, megörege­dett, de egészséges nyug­díjasok látványos együtt­­léte? Ez ott természetes, mint ahogy számomra is kezdett természetessé válni,­­hogy aki nyugdíj­ba vonult, az valóban nyugdíjasként él, játéko­san, sportosan, egészsé­gesen, s nem azt latolgat­ja, hogy mivel tudna egy kis kiegészítő keresetet biztosítani a kézhez vett — egyébként nem túl magas — nyugdíjához. És azt is megértettem, hogy nemcsak a munka élteti tovább a nyugdíja­sokat — ellentétben az unalommal —, hanem a­­■ sport is, amelyhez ter­mészetesen idő, lehetőség és akarat is szükségelte­tik. Írjam meg, hogy mi­lyen kultusza van a nagy családi sétáknak és ki­rándulásoknak, piknikek­nek és közös lazításoknak? Ez ott természetes, mint ahogy lassan számomra is természetessé vált, hogy magához húz, elen­gedhetetlenül fogva tart a selymes fű,­ a süppedő pázsit, s ismeretlen foga­lommá vált a parkőr, aki elhessegeti a fűben heve­­résző párokat a napfür­­dőző családokat, a szerel­meseket, a gyermekeket, s a békésen pihenő idő­sebbeket. A fák és a vi­rágok hihetetlen változa­tossággal ölelik körül a hatalmas füves tereket, tisztítva ezzel a város le­vegőjét, s oxigénfürdőt nyújtva a kiszáradt tü­dőknek. Azzal védik az embert, hogy védik a ter­mészetet. A fák kivágása ismeretlen. Még a korha­dó fához is az illetékes tanácsi ember helyszíni szemléje szükséges, s a favágáshoz kiadott enge­délye is csak két év múl­va foganatosítható, mert bízni kell, hátha magához tér a fa, megkapaszkodik a természet adta anya­földben, s újra zöldbe bo­rul. Egyetlen virág le­­tépése a parkokban két­száz dollárral büntethető, de természetes az is, hogy a büntetés kifizeté­sére nem kell sort kerí­teni,­­ mert a virágok mind-mind a maguk vá­lasztotta ágon fejezik be életüket. Az is természe­tes volt számomra, hogy némely barátom a szmog­ra panaszkodott, amely a városra, Sydney-re telepe­dik, s természetesen nem értettem, miről beszél.. . És nem is tudom, hogy írjam meg neki, hogy Budapestre érkezésünk után pár órával felesé­gem és jómagam is re­kedten jelentkeztünk be itthoni barátainknál, mert a köhögtető levegő örö­meit azonnal a magun­kénak tudhattuk ... Írjam meg, hogy Janos Kulos, aki már nyert a Sydney—Melbourne ezer kilométeres szupermara­toni futóversenyen, mi­lyen gáláns előnyt adott az idén futótársainak? Ezt megírom! Mert ez maga a görög csoda! Ez a futófenomén, ez a lá­bon gördülő görög isten­ember, ez a csupa csont ■és izom fantaszta, ez a motorizált gépember 12 óra előnyt adott a töb­bieknek. Tessenek bele­gondolni: fél napja fut a mezőny, amikor János, a görög starthoz áll, s a nyomukba ered. Fantasz­tikus már maga a tény is. És a televízión időn­ként hírt adnak róla — no persze nem túl nagy fölhajtással, ez azért még­sem kriketteredmény —, s hallhatjuk, láthajuk, hogy János biztosan ha­lad a mezőny után, a me­zőnnyel együtt, s a me­zőny előtt... És amikor három nap után elsőként szakítja át a célszalagot, huszonöt kilométerrel mögötte kullog a jöven­dőbeli második helyezett. Embertelen teljesítmény! Szenzációs sportélmény! Hihetetlen őrület! Na­ponta két órákat alszik és fut tovább. Ha bele­­gondoloak­, hát még ma is eláll a lélegzetem. Micso­da fölkészültség, milyen őrületes munka lehet a teljesítmény mögött, ő maga a SPORTEMBER. És ezek után írjak ar­ról, hogy milyen pitiáner dolgokon alkudoznak itt­hon egyes sportolóink? Hogy a teljesítményük a kapott pénz függvénye (kéne hogy legyen!)? Hogy sokszor olyanok hi­báit titkoljuk el a sajtón keresztül, akik tizedét sem teljesítik ennek? Nem írok. Nem akarok — most — senkit meg­bántani. Talán túl rózsa­színben látom még az egészet. Talán túlértéke­lem János futását. Talán még csak fizikailag lép­tem le a repülőgépről. Talán szebb a kép meg­festve, mint a valóság­ban. Bocsánat, nem tehettem mást. Elmondtam azt, amit láttam és tapasz­taltam. És messziről jött ember azt mond, amit akar. Én pedig mindössze ezt akartam mondani. HOKIRÓL - VIDÁMAN A jégkorong az a nehéz gumigyűrű, ... (Folyt, a rejtvény vastagbetűs sorai­ban.) VÍZSZINTES. 2. A foly­tatás első része. 7. A foly­tatás második része. 13. Az egyik világtájjal kapcsola­tos. 14. Ezüstfehér színű, pu­ha, nyújtható fémek. 17. . . vagy nem .. ., ez itt a kérdés.” (Shakespeare Hamlet-monológjának kezdő szavai). 19. Bár, noha. 20. Tömörülni kezd! 21. Total. . . (filmműszó). 22. Bulgáriai hegység Szófiától délre. 24. Összevissza lép! 25. Cseh­szlovák űrhajós (Vladimir). 26. Latin elöljárószó, jelenté­se: nélkül, kívül, mentesen. 29. Azonos betűk. 30. A szeb­bik nem. 31. Ujjatlan női körgallér. 33. Valami, nagyon jellemző valakire. .35. Nincs tovább. 36. Hat idei­ Operá­ja. 37. A mélybe hajít. 38. Rangjelző szócska. 40. Spó­rákkal szaporodó növénnyel borított. 42. ... babám, ... babám, amott azt a nagy hegyet? (Népdalsor). 43. A lapocka fölött kidomborodó rész az állat hátán. 45. Azonkívül. 46. Hézag. 47. Andersen népe. 48. Azonos légnyomású, meteorológiai kifejezéssel. 50. Festő nem nélkülözheti. 53. A cink vegyjele. 54. Ilyen próza a makáma. 55. „á”! 56. Férfi­név. 58. Borszesz, spiritusz. 60. Az újlatin nyelvek egyi­ke. 62. Néma kín! 63. Vés. 64. Főként Angliában ked­velt női név. 66. NDK-beli háztartási gépek márkaneve. 67. Szovjet és kubai autó­jelzés. 68. Egyfajta szeszes ital. 70. Svéd férfinév. 71. Részben csudái! 73. Benzin­­fajta, névelővel. 75. A toron­tálihoz hasonló keleti sző­nyeg. 76. Állampolgár, ré­gies szóval. 79. Háborgató. FÜGGŐLEGES: 1. A foly­tatás harmadik, befejező ré­sze. 2. Még abban a hu­szonnégy órában. 3. Nobel­­díjas német író volt (Tho­mas). 4. Energiakutató In­tézet, röv. 5. Kelet-ázsiai hosszmérték (kb. 570 méter). 6. Tova. 7. Az amerikai légi haderő interkontinentális ballisztikus rakétája. 8. ... Ce-tang. 9. Hangadás, hang­szer megszólp­tatása. 10. Ki­csodát? 11. Ady­ egyik írói álneve. 12. Az első magyar nyelvű hírlap szerkesztője (Mátyás). 14. Vízi tündér. 16. Választ sürgető szócska. 13. Tízcentes érme az USA-ban. 22. Vas megyei község. 23. Nehéz tömeg. Arany János szavával. 25. Költői napszak. 27. Európai nép. 28. Mókus, elavult szóval. 29. Halogat. 31. Pénzes pisztránggal rokon hal. 32. Szerb város. 34. „Szegényember, hogy . .. a bölcsőt?” (József Attila). 39. A munka tempóján csök­kentő. 41. Fogdarab! 42. Pl. halnak a víz. 44. Az örök város. 45. A hónap egyik napján. 46. Helyrag. 49. A közelmúlt népszerű váloga­tott focistája (Ferenc). 50. EIK. 51. Kempingcikk. 52. Tengeri hal. 57. Akadály. 59. A természetes logaritmus rö­vidítése. 61. Növényevő hal. 62. Futár. 65. „A” zsírkő. 67. Sportpályák elavulóban levő talaja. 69. Egykori rádiómár­ka. 70. Olcsó húsnak híg a .. . 72. Frekvenciasáv, röv. 73. Nem is ezt! 74. Rag be­tűi, keverve. 75. Apaállat. 77. Súlyarány, röv. 78. Fer­ró! 79. Azaz egynemű be­tűi. Szűcs Gyula Beküldendő: a vízsz. 2., 7. és a függ. 1. sz. sorok meg­fejtése. Beküldési határidő: április 21. A borítékra vagy levelezőlapra kérjük ráírni: Keresztrejtvény. A helyes megfejtést bekül­dők között 10 darab könyv­csomagot sorsolunk ki. A helyes megfejtést és­ a nyer­tesek névsorát az április 26-ai számban közöljük. A március 29-ei kereszt­­rejtvény helyes megfejtése: Nem a lelket, nem a testet kell kiképezni, hanem az embert, s ezt nem szabad különválasztani. A nyertesek: Kisbakonyi Attila (Eger), dr. Gulyás Mi­hály (Szeged), Pataki Béla (Hódmezővásárhely), Molnár Iolyné (Bp.), Turbucz László Schmitné Molnár Hella (Bay Márton (Tatháza), Szabó (Békéscsaba), Gelencsér Fe­­ja), Molnár József (Bácsai­ Gyula (Orosháza), Szőke Ká­­rencné (Székesfehérvár), más).

Next