Nemzeti Sport, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-08 / 246. szám

II. 246. ♦ 1991. szeptember 8. A NÉPSTADION-MEGÁLLÓBÓL IS ROBOGOTT TOVÁBB A ZUGLÓI EXPRESSZ... BVSC-MÁVTRANSSP­ED—Ferencváros (M1 Népstadion, 12 000 név.). Vezette: Molnár L. (**) (Szilágyi B­ognár). BVSC-M­ÁVTRANSSPED: Erdélyi 6 — Kincses­ 5, Iscsak 5, Pin­­tér 6, Nyikiforov 6 — Króner 4, Nahóczky 5, Farkasházy 5, Farkas 6 — Szalogrh Z. 6, Gracsov 6. Edző: Kisteleki István. FTC: Balogh T. 0 — Páling 5, Telek 6, Lipcsei 8 — Simon 5, Jbert 5, Szenes 4, Keller 5 — Schneider 4, Vanicsek 4, Deszatnik 4. Edző: Nyilasi Tibor. CSERE: Vanicsek helyett Patkós (4) a 65., Szenes helyett Koch­m­­a 69., Króner helyett Szántó (—) a 84., Balogh helyett Selmeczi ) a 90. percben. SÁRGA LAP: Szenes (mint „sorfal”) a 30., Deszatnik (utánru­­tásért) az 57., Farkas (buktatásért) a 84. percben. SZÖGLETARÁNY: 8:4 (4:1) a Ferencváros javára. tg® Az, hogy öt év után újra bajno­ki mérkőzést rendeztek a Népsta­dionban, igazán öröm. Még akkor is, ha nem egy nagy rangadóról van szó, „csupán” a tavaly még másod­­osztályú BVSC és a magyar mezőny legnépszerűbb együttese, a Ferenc­város mérkőzött egymással. Ettől ugyanis még lehet jó futball... Nos, az első félidőben — kimon­dani, még ha Mezey György, aki egyébként teljes joggal, ki nem áll­hatja a foci szót, meg is haragszik érte , csak olyan focizgatás volt. Semmi más. Eltelt húsz perc úgy, nagy szinte nem történt a pályán semmi. A két csapat tagjai ott vol­tak ugyan a pályán, de egyáltalán nem nagy meggyőződéssel tették a dolgukat és ami még ennél is elke­serítőbb volt, különösebb elképze­lést sem lehetett felfedezni abban, ahogy terelgették a labdát. Sajátságos módon a leírtak a DVSC-re nem vonatkoztak százszá­zalékosan. Nekik ugyanis, helyze­tükből adódóan (újoncok, gyengébb képességűek, félénkek) egyetlen el­képzelésük lehetett a találkozón: hogy megnehezítsék nagynevű el­lenfelük dolgát. Ezt becsülettel meg is tették, bár igaz az is, nem kellett különösebben megszakadniuk, hi­szen könnyedén hárítottak minden zöld-fehér próbálkozást. A lelátó embere I. Juhász Tamás, a Ferenc­város ifjúsági játékosa, aki az előmérkőzésen a győztes gólt szerezte: — Fantasztikus élményt jelentett a Népstadionban játszani, bár pályafutásom során egyszer már pályára léphettem a magyar Wemb­leyben. Éppen a BVSC el­len! Arra viszont még ál­momban sem mertem gon­dolni, hogy az én gólom hozza majd meg a győzel­met. A nagy meccsről csak annyit: ennél lényegesen többet vártam ... A 90 perc krónikája A találkozó előtt Havasi Mihály, a Ferencváros technikai veze­tője Keller Józsefet köszöntötte, abból az alkalomból, hogy SCO. mérkőzésén lé­pett pályára a zöld-fehér színekben. 4. perc: Deszatnik átadásával Szenes lépett el a balösszekötő helyén, a védők addig hátráltak, amíg a vendégcsapat középpályá­sa lövőhelyzetbe került. Szenes 14 m-ről alkalmasnak is találta a pillanatot, megcélozta a jobb alsó sarkot, ám Erdélyi éber volt, a vetődve mentett. 5. perc: Deszatnik jobb oldali szögletét Schneider 3 m-ről bó­lintotta a kapu jobb oldala mellé. 21. perc: A közönség a játékkal, a játékvezető a labdával volt elégedetlen, ám a kettő között jókora különbség, hogy Molnár bírónak módjában állt cserét kérni... 26. perc: Pintér mintegy 40 m-ről, szabadrúgásból ívelt a ferenc­városi 16-osra. Farkas egy precíz vasutas megbízhatóságával ér­kezett, s a védőket megelőzve bólintott a jobb sarok irányába. Ha picit gondosabban céloz, a késlekedő Balogh kapustól akár veze­tést is szerezhetett volna a BVSC! 28. perc: Simon jobb oldali beadását Desantan­k 12 m-ről, bal külsővel egyből kapura küldte. A labda elsuhant volna a léc fölött, de a biztonság kedvéért Erdélyi kapus ujjheggyel még tolt rajta egyet. 37. perc: Schneider jobbról kanyarintott középre, Keller robbant be, ám kicsit megrettent a rátámadó védőtől, s a lábát féltve, 17 m-ről az égbe lőtt. 47. perc: Szenes 17 m-ről útnak indított bombája felperdült egy védő lábán, és életveszélyesen hullott alá, de Erdélyi a léc alól szögletre mentett. 50. perc: Schneider ívelt jobbról középre, a hazai védők (akik ugyancsak idegenben játszottak) röviden szabadítottak fel. De­szatnik előtt nyílt gólszerzési lehetőség, ám 10 m-ről, kapásból a kapu fölé durrantott. 56. perc: Balogh egy megkerülős csellel csapta be Teleket, a ferencvárosi térfél közepén, majd kapura húzott. Deszatnik eredt a nyomába, s miután megvilágosult előtte, hogy hátrányát képtelen ledolgozni, hátulról, becsúszva fölvágta. Az új szabályok szerint a ferencvárosi csatárnak — aki ezúttal védő feladatot látott el — azonnal indulnia kellett volna az öltözőbe. Hogy nem így történt, abban Molnár játékvezető játszott főszerepet, ő ugyanis, talán mert nem kapta meg az új szabálykönyvet, talán mert izgalmasabb akart lenni a szamaritánusnál, vagy talán, mert nem találta a piros la­pot ... a sárgát húzta elő. A BVSC labdarúgói nem akartak hin­ni a szemüknek ... Molnár László játékvezető (a mérkőzés után): — Úgy érzem, Deszatnik szabálytalansága éppen határeset volt, nekem viszont azonnal döntenem kellett, a sárga, vagy a piros la­pot húzom elő a zsebemből. Én az enyhébb figyelmeztetésre sza­vaztam, hiszen úgy láttam, a kitörő csatár nincs százszázalékos gólhelyzetben. 63. perc: Farkas—Farkasházy volt a labda útja a bal szélen, s a beadást Gracsov elől Lipcsei szögletre vágta. 71. perc: Gracsov (bizonyítván, hogy futballista mértékkel mért „hajlott” kora ellenére kitűnően lát a pályán) jobbról, nagyszerű keresztlabdával szöktette Farkast, aki az alapvonalhoz érve kö­zépre emelt, s az akció értelmi szerzője és elindítója 7 m-ről alig lőtt a jobb felső sarok mellé. Ez volt a mérkőzés legszebb jelenete. 75. perc: Pintér 18 m-ről balról végezhette el a vendéglátók­nak megítélt­ szabadrúgást. A söprögető szokásához híven, iszo­nyú erővel lőtte meg a labdát, amely a felső lécről vágódott az alapvonalon túlra 82. perc: Albert passzolt vissza Kellerhez a balösszekötő he­lyén, a középpályás középre Káéhoz továbbított, s a csereként be­állt játékmester 8 m-ről, fordulásból a jobb alsó sarokra lőtt. Er­délyi szépen védett. A lelátó embere II. Csákányi László színmű­vész . — Az az igazság, annak idején engem nagyon „elké­nyeztettek”, hiszen olyan csodálatos futballisták játé­kai élvezhettem, mint Bo­­zsik, Puskás vagy Czibor. Valljuk meg őszintén, a maiak tudása, sajnos, lé­nyegesen elmarad a hajda­ni nagyokétól... A 20. percben aztán megtudhat­tuk: mindenért a labda a hibás. Hibás minden rossz átadásért, lövé­sért, labdakeze­ésért. Molnár játék­vezető határozottan — nem úgy, mint a találkozó folyamán — lecse­réltette a „renitens” adidast. Az már nem Molnár hibája volt, no meg nem is az adidasé, hogy az új labda sem hozott semmiféle válto­zást a játékban ... A favorit együttesek edzői az ilyen találkozók előtt azt szokták nyilatkozni: rendkívül nehéz egy olyan csapat ellen eredményesen játszani, amelynek egyetlen célja a védekezés, a gól elhárítása. Arról már kevésbé beszélnek, hogy az el­lenszere ennek a játékmodornak az, hogy ugyanannyit kell futni, mint a kisebb képességű csapat játékosai, ugyanúgy kell birkózni, ahogy ők teszik és akkor, amikor egy az egy­ben kerülnek egymással szembe a játékosok, be kell tudni bizonyíta­ni, hogy valóban ők tudnak többet. Nos, ezen a találkozón a Ferencvá­ros játékosai semmit nem bizonyí­tottak. Úgy gondolták, futás nélkül is meg tudják verni a BVSC-t. Mondjuk úgy, hogy valaki majd csak betalál e­rdélyi kapujába és máris elkönyvelhetik a két bajnoki pontot. A hiba ebben az elképzelés­ben az volt, hogy mindegyik ferenc­városi játékos a másiktól várta a megoldást. A második félidőben néhány perc­re még feléledt a Fradi-szív, és az Üllői útiak mindent megpróbáltak azért, hogy a BVSC hálójába gyö­möszöljék a labdát, de az erőlkö­désnek nyögés lett a vége, és örül­hettek, hogy a gyors BVSC-ellen­­akciók végén nem kaptak gólt. A zuglóiak a második játékrészben át­vették az irányítást. Tették ezt úgy, hogy a néző azt láthatta, a Ferenc­város egyértelmű fölényben ját­szik, hiszen a játékosok java része a vasutasok térfelén tartózkodott. És ott volt a labda is, de amikor már veszélyessé kezdett válni a dolog, a BVSC-sek gyorsan magukhoz vették azt, és indították az erőszakos Gra­­csovot vagy Baloghot. E­gy idő után felharsant a Fradi­­tábor füttyszava és nem is érdem­telenül. Végül egy rendkívül ala­csony színvonalú, unalmas, rengeteg technikai hibával tarkított mérkőzé­­sen a Ferencváros eg­y pontot meg­mentett az­ újonc ellenében, amely a látottak alapján közelebb állt a győzelemhez, mint nagynevű ellen­fele. Borókai Gábor Zombori Sándor A lelátó embere III. Csikós Gyula, a Ferenc­város egykori válogatott ka­pusa: — A mérkőzés folyamán régi barátomnak és egykori kapustársamnak, Németh Gyulának azt mondtam: ezen a mérkőzésen mi is nyu­godtan a kapuba állhatnánk, hiszen a csatárok nem sok­szor riogatják a mai „egye­seket". Nagy szomorúság számomra, hogy ilyen ala­csony színvonalú mérkőzése­ket játszanak ma az első osztályban... Söprögetők egymás között Pintér—Telek 6-6 Néhány hónapja még vetélytársak voltak az Üllői úton­ Most egymással szemben állt — igaz, jó messze — a két söprögető. A nevesebb, a válogatott Pintér Attila (ezúttal vasutasmezben), és az ifjú reménység, Telek András. Mindkettőjük előtt szoros emberfogással tisztították a terepet a társak, és az első félidő egyik söprögetőt sem hozta olyan helyzet­be, hogy mesterségét magas fokon művelhesse. Pintér ért több­ször labdához, jobbára kirúgások révért, sőt a szabadrúgásokhoz még előre is merészkedett a Fradi-közön­ség „Áruló, áruló!" — kiáltásaitól kísérve. A zajos minősítésnek is lehetett szerepe ab­ban, hogy a BVSC-játékos egy alkalommal ügyetlen mozdulattal szögletre vitte a labdát. A szemerből viszont annyira nem lett semmi, hogy az már bántó. Változott a helyzet, Telek számára a második 45 perc nagyobb felére. Támadott a Fradi, Lipcsei mind gyakrabban ment­ előre, olykor a söprögetőre is jutott az emberfogás feladatából. Meg­oldotta. Elindult olykor előre maga is, de mindig idejében mon­dott­a meg magát. Pintérnek éppoly kevés nehéz dolga akadt, mint, az előzőekben. Volt viszont egy vagy perce: előbb jó 40 méteres labdával indí­totta a bal szélen Balogh Zoltánt, aki ellen, némi atrocitás követ­kezett, és Pintér a szabadrúgásból rossz szögből a felső lécet ta­lálta telibe. Hát. Így nézett ki a párharc dióhéjban. Tudósító kollégáim az osztályzatokban igazságos GPL-ot hirdet­tek ki eredményként. Ezek jó osztályzatok. A 0-0-ás mérkőzés ezen a poszton siker­nek számít. Másfajta siker, másfajta öröm ezen a mérkőzésen, több aztán nem is igen akadt. (szekeres) Stadion-sirató Némi nosztalgiával érkez­tünk a Népstadionba. Baj­noki mérkőzésre — öt év után. Valaha a kettős mécs­eseken itt láthattuk a ma­gyar futball színe-javát. Igaz, volt színe is, java is, legalábbis több, mint mos­tanság ... Kicsit szomorú képet nyúj­tott szombaton az öreg sta­dion, hiszen a hatalmas fel­ső karéjában egyetlen néző sem ült (igaz, azokat a szek­torokat gondosan, jó előre le is zárták a rendezők, még mielőtt kiderült vol­a, hogy szükség lesz-e rájuk, vagy sem...), s lent is jócskán foghíjas volt a szek­torok zöme. Most némiképp kényszer­ből „vették elő” az öreget. Pedig másképp lenne iga­zi a körülmények nyomása. Hogy a csapatoknak az óriási érdeklődés miatt kelljen is­mét a Népstadionban játsza­niuk. De az a látottak alapján nem a következő fordulóban lesz... - Van, amit az ember nem hagyhat ki az életéből! Ilyen például az­ I. Albert és az aranylabdások uralkodóháza címet viselő Nemzeti Sporthistória legújabb, immáron 31 k­ül­ön­­száma. Mindent megtalál benne, amit az egyetlen magyar aranyla­bdásról, Albert Flóriánról, s a legnemesebb futballdíjjal eddig jutalmazott 35 világsztárról tudni érdemes. Egy egyedülálló pályafutás kisregénye elevenedik meg a stílsze­rűen zöld színű lapokon, amely a Császár 50. születésnapjának tisz­teletére, szeptember 14-én, szombaton már megvásárolható. A legutóbbi két különszám elsöprő sikere a szerkesztőség számára tanulságokkal is szolgált. Ezért, hogy most valóban mindenki hoz­zájuthasson a kuriózum értékű kiadványhoz, azoknak, akik csek­ken 30 forintot feladnak a címünkre, mi magunk postázzuk az I. Albert és az Aranylbdósok uralkodóháza címet viselő Nemzeti Sporthistória-sorozat 3. számát. NEMZETI SPORT 3 MESTERMÉRLEG NYILASI TIBOR: — Óriási csalódás számomra ez a mérkőzés. Játékosaim szinte semmit sem valósítottak meg ab­ból, amit kértem tőlük. — A Vasas elleni rangadón száz százalékkal jobb teljesítményt nyújtottak... — Érthetetlen számomra, hogy miért nem találtuk meg a meg­­felelő játékstílust a BVSC ellen, hiszen a Vasashoz hasonló játék­felfogásban próbáltak futballozni. Behúzódtak a saját térfelükre, igyekeztek lassítani a játékot, széttördelni az akcióinkat — Miben látja a kudarc okát? — Csatáraink nagyon keveset mozogtak, szinte lehetetlen volt megjátszani őket. Nem használták ki gyorsaságukat, és ami talán a legfontosabb: nem játszottunk a szélekre. — Kit emelne ki a csapatból? — Senkit! KISTELEKI ISTVÁN: — Az egész mérkőzésen az tör­tént, amire számítottunk. Az első félidőben a zöld-fehérek megpró­báltak bepréselni bennünket a kapunk elé, és vezetést szerezni. _ — Ami nem sikerült a Fradi ellen a Vasasnak, azt a BVSC messzemenően végrehajtotta. Megfékezte a Ferencváros roha­mait ... — Jól tudtam, az első félidő mindent eldönthet. Ha hátrány nélkül tudjuk zárni az első negy­venöt percet, akkor akár győzel­mi esélyeink is lehetnek. Szeren­csére ez így is történt és azt hi­szem, a második félidő már ön­magáért beszélt." — A Ferencváros ellen egy döntetlen nem rossz eredmény ... — Én mégis megkockáztatom, a mai találkozón mi vesztettünk el egy pontot. A mérkőzés utolsó harmadában kidomborodott erőn­léti fölényünk, gyorsasági állóké­pességben a zöld-fehérek fölé ke­rekedtünk.

Next