Nemzeti Sport, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-08 / 246. szám
II. 246. ♦ 1991. szeptember 8. A NÉPSTADION-MEGÁLLÓBÓL IS ROBOGOTT TOVÁBB A ZUGLÓI EXPRESSZ... BVSC-MÁVTRANSSPED—Ferencváros (M1 Népstadion, 12 000 név.). Vezette: Molnár L. (**) (Szilágyi Bognár). BVSC-MÁVTRANSSPED: Erdélyi 6 — Kincses 5, Iscsak 5, Pintér 6, Nyikiforov 6 — Króner 4, Nahóczky 5, Farkasházy 5, Farkas 6 — Szalogrh Z. 6, Gracsov 6. Edző: Kisteleki István. FTC: Balogh T. 0 — Páling 5, Telek 6, Lipcsei 8 — Simon 5, Jbert 5, Szenes 4, Keller 5 — Schneider 4, Vanicsek 4, Deszatnik 4. Edző: Nyilasi Tibor. CSERE: Vanicsek helyett Patkós (4) a 65., Szenes helyett Kochma 69., Króner helyett Szántó (—) a 84., Balogh helyett Selmeczi ) a 90. percben. SÁRGA LAP: Szenes (mint „sorfal”) a 30., Deszatnik (utánrutásért) az 57., Farkas (buktatásért) a 84. percben. SZÖGLETARÁNY: 8:4 (4:1) a Ferencváros javára. tg® Az, hogy öt év után újra bajnoki mérkőzést rendeztek a Népstadionban, igazán öröm. Még akkor is, ha nem egy nagy rangadóról van szó, „csupán” a tavaly még másodosztályú BVSC és a magyar mezőny legnépszerűbb együttese, a Ferencváros mérkőzött egymással. Ettől ugyanis még lehet jó futball... Nos, az első félidőben — kimondani, még ha Mezey György, aki egyébként teljes joggal, ki nem állhatja a foci szót, meg is haragszik érte , csak olyan focizgatás volt. Semmi más. Eltelt húsz perc úgy, nagy szinte nem történt a pályán semmi. A két csapat tagjai ott voltak ugyan a pályán, de egyáltalán nem nagy meggyőződéssel tették a dolgukat és ami még ennél is elkeserítőbb volt, különösebb elképzelést sem lehetett felfedezni abban, ahogy terelgették a labdát. Sajátságos módon a leírtak a DVSC-re nem vonatkoztak százszázalékosan. Nekik ugyanis, helyzetükből adódóan (újoncok, gyengébb képességűek, félénkek) egyetlen elképzelésük lehetett a találkozón: hogy megnehezítsék nagynevű ellenfelük dolgát. Ezt becsülettel meg is tették, bár igaz az is, nem kellett különösebben megszakadniuk, hiszen könnyedén hárítottak minden zöld-fehér próbálkozást. A lelátó embere I. Juhász Tamás, a Ferencváros ifjúsági játékosa, aki az előmérkőzésen a győztes gólt szerezte: — Fantasztikus élményt jelentett a Népstadionban játszani, bár pályafutásom során egyszer már pályára léphettem a magyar Wembleyben. Éppen a BVSC ellen! Arra viszont még álmomban sem mertem gondolni, hogy az én gólom hozza majd meg a győzelmet. A nagy meccsről csak annyit: ennél lényegesen többet vártam ... A 90 perc krónikája A találkozó előtt Havasi Mihály, a Ferencváros technikai vezetője Keller Józsefet köszöntötte, abból az alkalomból, hogy SCO. mérkőzésén lépett pályára a zöld-fehér színekben. 4. perc: Deszatnik átadásával Szenes lépett el a balösszekötő helyén, a védők addig hátráltak, amíg a vendégcsapat középpályása lövőhelyzetbe került. Szenes 14 m-ről alkalmasnak is találta a pillanatot, megcélozta a jobb alsó sarkot, ám Erdélyi éber volt, a vetődve mentett. 5. perc: Deszatnik jobb oldali szögletét Schneider 3 m-ről bólintotta a kapu jobb oldala mellé. 21. perc: A közönség a játékkal, a játékvezető a labdával volt elégedetlen, ám a kettő között jókora különbség, hogy Molnár bírónak módjában állt cserét kérni... 26. perc: Pintér mintegy 40 m-ről, szabadrúgásból ívelt a ferencvárosi 16-osra. Farkas egy precíz vasutas megbízhatóságával érkezett, s a védőket megelőzve bólintott a jobb sarok irányába. Ha picit gondosabban céloz, a késlekedő Balogh kapustól akár vezetést is szerezhetett volna a BVSC! 28. perc: Simon jobb oldali beadását Desantank 12 m-ről, bal külsővel egyből kapura küldte. A labda elsuhant volna a léc fölött, de a biztonság kedvéért Erdélyi kapus ujjheggyel még tolt rajta egyet. 37. perc: Schneider jobbról kanyarintott középre, Keller robbant be, ám kicsit megrettent a rátámadó védőtől, s a lábát féltve, 17 m-ről az égbe lőtt. 47. perc: Szenes 17 m-ről útnak indított bombája felperdült egy védő lábán, és életveszélyesen hullott alá, de Erdélyi a léc alól szögletre mentett. 50. perc: Schneider ívelt jobbról középre, a hazai védők (akik ugyancsak idegenben játszottak) röviden szabadítottak fel. Deszatnik előtt nyílt gólszerzési lehetőség, ám 10 m-ről, kapásból a kapu fölé durrantott. 56. perc: Balogh egy megkerülős csellel csapta be Teleket, a ferencvárosi térfél közepén, majd kapura húzott. Deszatnik eredt a nyomába, s miután megvilágosult előtte, hogy hátrányát képtelen ledolgozni, hátulról, becsúszva fölvágta. Az új szabályok szerint a ferencvárosi csatárnak — aki ezúttal védő feladatot látott el — azonnal indulnia kellett volna az öltözőbe. Hogy nem így történt, abban Molnár játékvezető játszott főszerepet, ő ugyanis, talán mert nem kapta meg az új szabálykönyvet, talán mert izgalmasabb akart lenni a szamaritánusnál, vagy talán, mert nem találta a piros lapot ... a sárgát húzta elő. A BVSC labdarúgói nem akartak hinni a szemüknek ... Molnár László játékvezető (a mérkőzés után): — Úgy érzem, Deszatnik szabálytalansága éppen határeset volt, nekem viszont azonnal döntenem kellett, a sárga, vagy a piros lapot húzom elő a zsebemből. Én az enyhébb figyelmeztetésre szavaztam, hiszen úgy láttam, a kitörő csatár nincs százszázalékos gólhelyzetben. 63. perc: Farkas—Farkasházy volt a labda útja a bal szélen, s a beadást Gracsov elől Lipcsei szögletre vágta. 71. perc: Gracsov (bizonyítván, hogy futballista mértékkel mért „hajlott” kora ellenére kitűnően lát a pályán) jobbról, nagyszerű keresztlabdával szöktette Farkast, aki az alapvonalhoz érve középre emelt, s az akció értelmi szerzője és elindítója 7 m-ről alig lőtt a jobb felső sarok mellé. Ez volt a mérkőzés legszebb jelenete. 75. perc: Pintér 18 m-ről balról végezhette el a vendéglátóknak megítélt szabadrúgást. A söprögető szokásához híven, iszonyú erővel lőtte meg a labdát, amely a felső lécről vágódott az alapvonalon túlra 82. perc: Albert passzolt vissza Kellerhez a balösszekötő helyén, a középpályás középre Káéhoz továbbított, s a csereként beállt játékmester 8 m-ről, fordulásból a jobb alsó sarokra lőtt. Erdélyi szépen védett. A lelátó embere II. Csákányi László színművész . — Az az igazság, annak idején engem nagyon „elkényeztettek”, hiszen olyan csodálatos futballisták játékai élvezhettem, mint Bozsik, Puskás vagy Czibor. Valljuk meg őszintén, a maiak tudása, sajnos, lényegesen elmarad a hajdani nagyokétól... A 20. percben aztán megtudhattuk: mindenért a labda a hibás. Hibás minden rossz átadásért, lövésért, labdakezeésért. Molnár játékvezető határozottan — nem úgy, mint a találkozó folyamán — lecseréltette a „renitens” adidast. Az már nem Molnár hibája volt, no meg nem is az adidasé, hogy az új labda sem hozott semmiféle változást a játékban ... A favorit együttesek edzői az ilyen találkozók előtt azt szokták nyilatkozni: rendkívül nehéz egy olyan csapat ellen eredményesen játszani, amelynek egyetlen célja a védekezés, a gól elhárítása. Arról már kevésbé beszélnek, hogy az ellenszere ennek a játékmodornak az, hogy ugyanannyit kell futni, mint a kisebb képességű csapat játékosai, ugyanúgy kell birkózni, ahogy ők teszik és akkor, amikor egy az egyben kerülnek egymással szembe a játékosok, be kell tudni bizonyítani, hogy valóban ők tudnak többet. Nos, ezen a találkozón a Ferencváros játékosai semmit nem bizonyítottak. Úgy gondolták, futás nélkül is meg tudják verni a BVSC-t. Mondjuk úgy, hogy valaki majd csak betalál erdélyi kapujába és máris elkönyvelhetik a két bajnoki pontot. A hiba ebben az elképzelésben az volt, hogy mindegyik ferencvárosi játékos a másiktól várta a megoldást. A második félidőben néhány percre még feléledt a Fradi-szív, és az Üllői útiak mindent megpróbáltak azért, hogy a BVSC hálójába gyömöszöljék a labdát, de az erőlködésnek nyögés lett a vége, és örülhettek, hogy a gyors BVSC-ellenakciók végén nem kaptak gólt. A zuglóiak a második játékrészben átvették az irányítást. Tették ezt úgy, hogy a néző azt láthatta, a Ferencváros egyértelmű fölényben játszik, hiszen a játékosok java része a vasutasok térfelén tartózkodott. És ott volt a labda is, de amikor már veszélyessé kezdett válni a dolog, a BVSC-sek gyorsan magukhoz vették azt, és indították az erőszakos Gracsovot vagy Baloghot. Egy idő után felharsant a Fraditábor füttyszava és nem is érdemtelenül. Végül egy rendkívül alacsony színvonalú, unalmas, rengeteg technikai hibával tarkított mérkőzésen a Ferencváros egy pontot megmentett az újonc ellenében, amely a látottak alapján közelebb állt a győzelemhez, mint nagynevű ellenfele. Borókai Gábor Zombori Sándor A lelátó embere III. Csikós Gyula, a Ferencváros egykori válogatott kapusa: — A mérkőzés folyamán régi barátomnak és egykori kapustársamnak, Németh Gyulának azt mondtam: ezen a mérkőzésen mi is nyugodtan a kapuba állhatnánk, hiszen a csatárok nem sokszor riogatják a mai „egyeseket". Nagy szomorúság számomra, hogy ilyen alacsony színvonalú mérkőzéseket játszanak ma az első osztályban... Söprögetők egymás között Pintér—Telek 6-6 Néhány hónapja még vetélytársak voltak az Üllői úton Most egymással szemben állt — igaz, jó messze — a két söprögető. A nevesebb, a válogatott Pintér Attila (ezúttal vasutasmezben), és az ifjú reménység, Telek András. Mindkettőjük előtt szoros emberfogással tisztították a terepet a társak, és az első félidő egyik söprögetőt sem hozta olyan helyzetbe, hogy mesterségét magas fokon művelhesse. Pintér ért többször labdához, jobbára kirúgások révért, sőt a szabadrúgásokhoz még előre is merészkedett a Fradi-közönség „Áruló, áruló!" — kiáltásaitól kísérve. A zajos minősítésnek is lehetett szerepe abban, hogy a BVSC-játékos egy alkalommal ügyetlen mozdulattal szögletre vitte a labdát. A szemerből viszont annyira nem lett semmi, hogy az már bántó. Változott a helyzet, Telek számára a második 45 perc nagyobb felére. Támadott a Fradi, Lipcsei mind gyakrabban ment előre, olykor a söprögetőre is jutott az emberfogás feladatából. Megoldotta. Elindult olykor előre maga is, de mindig idejében mondotta meg magát. Pintérnek éppoly kevés nehéz dolga akadt, mint, az előzőekben. Volt viszont egy vagy perce: előbb jó 40 méteres labdával indította a bal szélen Balogh Zoltánt, aki ellen, némi atrocitás következett, és Pintér a szabadrúgásból rossz szögből a felső lécet találta telibe. Hát. Így nézett ki a párharc dióhéjban. Tudósító kollégáim az osztályzatokban igazságos GPL-ot hirdettek ki eredményként. Ezek jó osztályzatok. A 0-0-ás mérkőzés ezen a poszton sikernek számít. Másfajta siker, másfajta öröm ezen a mérkőzésen, több aztán nem is igen akadt. (szekeres) Stadion-sirató Némi nosztalgiával érkeztünk a Népstadionba. Bajnoki mérkőzésre — öt év után. Valaha a kettős mécseseken itt láthattuk a magyar futball színe-javát. Igaz, volt színe is, java is, legalábbis több, mint mostanság ... Kicsit szomorú képet nyújtott szombaton az öreg stadion, hiszen a hatalmas felső karéjában egyetlen néző sem ült (igaz, azokat a szektorokat gondosan, jó előre le is zárták a rendezők, még mielőtt kiderült vola, hogy szükség lesz-e rájuk, vagy sem...), s lent is jócskán foghíjas volt a szektorok zöme. Most némiképp kényszerből „vették elő” az öreget. Pedig másképp lenne igazi a körülmények nyomása. Hogy a csapatoknak az óriási érdeklődés miatt kelljen ismét a Népstadionban játszaniuk. De az a látottak alapján nem a következő fordulóban lesz... - Van, amit az ember nem hagyhat ki az életéből! Ilyen például az I. Albert és az aranylabdások uralkodóháza címet viselő Nemzeti Sporthistória legújabb, immáron 31 különszáma. Mindent megtalál benne, amit az egyetlen magyar aranylabdásról, Albert Flóriánról, s a legnemesebb futballdíjjal eddig jutalmazott 35 világsztárról tudni érdemes. Egy egyedülálló pályafutás kisregénye elevenedik meg a stílszerűen zöld színű lapokon, amely a Császár 50. születésnapjának tiszteletére, szeptember 14-én, szombaton már megvásárolható. A legutóbbi két különszám elsöprő sikere a szerkesztőség számára tanulságokkal is szolgált. Ezért, hogy most valóban mindenki hozzájuthasson a kuriózum értékű kiadványhoz, azoknak, akik csekken 30 forintot feladnak a címünkre, mi magunk postázzuk az I. Albert és az Aranylbdósok uralkodóháza címet viselő Nemzeti Sporthistória-sorozat 3. számát. NEMZETI SPORT 3 MESTERMÉRLEG NYILASI TIBOR: — Óriási csalódás számomra ez a mérkőzés. Játékosaim szinte semmit sem valósítottak meg abból, amit kértem tőlük. — A Vasas elleni rangadón száz százalékkal jobb teljesítményt nyújtottak... — Érthetetlen számomra, hogy miért nem találtuk meg a megfelelő játékstílust a BVSC ellen, hiszen a Vasashoz hasonló játékfelfogásban próbáltak futballozni. Behúzódtak a saját térfelükre, igyekeztek lassítani a játékot, széttördelni az akcióinkat — Miben látja a kudarc okát? — Csatáraink nagyon keveset mozogtak, szinte lehetetlen volt megjátszani őket. Nem használták ki gyorsaságukat, és ami talán a legfontosabb: nem játszottunk a szélekre. — Kit emelne ki a csapatból? — Senkit! KISTELEKI ISTVÁN: — Az egész mérkőzésen az történt, amire számítottunk. Az első félidőben a zöld-fehérek megpróbáltak bepréselni bennünket a kapunk elé, és vezetést szerezni. _ — Ami nem sikerült a Fradi ellen a Vasasnak, azt a BVSC messzemenően végrehajtotta. Megfékezte a Ferencváros rohamait ... — Jól tudtam, az első félidő mindent eldönthet. Ha hátrány nélkül tudjuk zárni az első negyvenöt percet, akkor akár győzelmi esélyeink is lehetnek. Szerencsére ez így is történt és azt hiszem, a második félidő már önmagáért beszélt." — A Ferencváros ellen egy döntetlen nem rossz eredmény ... — Én mégis megkockáztatom, a mai találkozón mi vesztettünk el egy pontot. A mérkőzés utolsó harmadában kidomborodott erőnléti fölényünk, gyorsasági állóképességben a zöld-fehérek fölé kerekedtünk.