Nemzeti Sport, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-27 / 145. szám

III. 145. ♦ 1992. május 27. 19. NŐI TORNA EB, NANTES Vitamintabletták Már mindenki várta, már mindenki számított rá. Milyen lesz a női torna átrendeződött európai térképe? Mennyire fognak dominálni a volt Szovjetunió utódköztársaságai, s jut-e mellettük hely másoknak? No és persze: a királynő Bo­­ginszkaja képes-e állni a kevésbé átütő egyességű, ám tech­nikailag egyre jobb vetélytársak rohamát? A magyarok pedig mire jók a világbajnok klasszis, Ónodi Henrietta nélkül? Ezekre a kérdésekre adott választ két békés nap a franciaor­szági Nantes-ban. NÉHÁNY bolgár lány lebuká­sa óta már a tornában is óva­tosan, fenntartásokkal meri csak használni az ember a szót: dop­ping. Még akkor is, ha éppen a jó értelemben vett ösztönzésre gondol. Tehát alig merem leírni, hogy a magyar női tornának most tényleg egy kis doppingra volt szüksége, valami olyan ösztön­zőre, ami megmutatja országnak­­világnak, de legelsősorban ön­maguknak, hogy nem csupán Ónodi Henrietta tartja életben, hogy kiválásával sem fenyeget a megsemmisülés veszélye. Mert ugye, tudjuk, a békéscsabai vi­lágklasszis által nyert érmek kapcsán valós helyénél jóval előbbre sorolták a magyar női tornát. Éppen ezért volt nagyon fontos megtudni: nélküle aktuá­lisan hol állunk? Nos, a nantes-i eredményeket dopping helyett értékelhetjük nagyon kellemes hatású vitamin­­tablettákként is. Nem változtat­ták meg ugyanis az alaphelyze­tet, s úgy dobták fel a „szerve­zetet”, hogy az újabb egészséges erőforrásokhoz jutott. Molnár Andrea és Molnár Krisztina, akik csupán névroko­nok, abban mégis egyformák,­­hogy az érett versenyző státusa felé vezető úton talán most tet­ték meg a legnagyobb lépést. Andrea itt könyvelhette el ed­digi legnagyobb sikerét ugrásbe­li negyedik helyével, még akkor is, ha ezt megelőzően két VB-n is megfelelően szerepelt. Krisztina elméletileg Párizsban eredményesebben végzett (VB 5. hely felemáskorláton), a mostani, gerenda döntőbeli ötödik helye­zése, valamint az összetett ver­senyben elért nyolcadik helye talán mégis értékesebb. Merthogy ezúttal éppen abban hozott újat, ami eddig a gyenge pontja volt, a hibátlan összpontosítás­ban. KEVESEBB figyelem jutott ezúttal Balázs Bernadettre, ám vele kapcsolatban is feltétlenül elmondandó, hogy hozta, amit tud, s így ők hárman Ónodi mö­gött, már egy olyan válogatott gerincét adják, amelyikkel szé­gyenkezés nélkül ki lehet állni az olimpián. Ez az olimpia előtti hangulat érződött egyébként a volt szov­jet tornászokon is. Egyrészt mindenki büszkén indult a sa­ját köztársasága lobogója alatt, másrészt azonban észrevehetően lázas munka folyt a színfalak mögött. A lányok, a FÁK bar­celonai hatfős csapatának a he­lyeiért küzdöttek — java­részt egymással —, a szakvezetők pe­dig minden percet felhasználtak a tapasztalatszerzésre. Mindegy volt, hogy a tornásznő orosz, ukrán vagy belorusz melegítő­ben jött a pódiumra, az edzők ugyanúgy dolgoztak, mintha kö­zös csapatuk lett volna. (Talán csak a baltiak voltak teljesen külön, igaz, náluk most nincs is klasszis.) Hogy aztán az olimpiának neki mernek-e vágni úgy, hogy ismét Hoginszk­aját futtatják, azt nem lehet tudni. A tornasport király­nője felett ugyanis — sajnos — végérvényesen eljárt az idő. Hiá­ba fejedelmi a mozgása, és a megjelenése, hiába ad vissza a stílusa valamit abból az illúzió­ból, hogy ez tényleg női torna, ha már nem tudja hibátlanul azt, amit korábban tudott. Mert elsősorban nem azzal győzték le, hogy a többiek egy­szerűen jobbak, hanem azzal, hogy jobban tudnak összpontosí­tani. Tatjana Gucu, a háromszo­ros Európa-bajnok például min­den kritikus pillanatban tökéle­teset nyújtott, míg Szvetlana nem. S most csupán egy belo­rusz tornásznő kapott ki egy ukrántól, ami a FÁK-csapat szempontjából pillanatnyilag aligha bír jelentőséggel. De az olimpián már a világ­bajnok amerikai Kim Zmeskal is készen áll majd a csatára. A HARCRA, amit harminc­negyven kilós törékeny lányok vívnak, mégis olyan elképesztő­en kemény... Boda Ildikó Kadett vívó VB, Bonn A jövő évezredért Számolgatok. Vajon mennyi ér­met nyernek majd fiatal vívóink a bonni kadett-világbajnokságon? Ta­valy két ezüst- és egy bronzérem jutott a mieinknek, ami egyáltalán nem kevés, hiszen csak egyéni szá­mokat rendeznek. Számolgatok. Vajon, a kétszeres junior(!) világbajnok Mohamed Aida, netán a békéscsabaiak büsz­kesége, a párbajtőröző Tóth Haj­nalka nyer? Vagy a legszebb kard­­hagyományaink folytatódnak? Fer­­jancsik Domokos? Maier Zsolt? Dé­­­si András? Esetleg mások, más fegyvernemben? Minden lehet, hi­szen az ellenfétek erejét sem ismer­tetjük, hiszen ebben a korosztály­ban még ritka a nemzetközi ver­seny. Számolgatok. Vajon a szövetség­iek mennyibe kerül ez a jövőt kit­­ató erőpróba? Felszerelések, uta­lás, szállás, étkezés. Mindez együtt szép kis summát tesz ki. Mégis­ ,­kétséges sem lehet, hogy megéri. Egyszerűen tudnunk kell, mennyit ér fiataljaink felkészültsége, mely fegyvernemekben lesz örömünk vagy gondunk úgy öt-tíz év múlva. A csapatról íme a csapat. Női tőr: Mo­hamed Aida, Madarász Mag­dolna, Széllő Patrícia. Férfi tőr: Fekete Gábor, Horváth Bence, Ipacs Imre. Női pár­bajtőr : Tóth Hajnalka, Bar­ka Anasztázia, Juhász Ágnes. Férfi párbajtőr: Tóth Antal, Horváth Bence, László Ró­bert. Kard : Ferja­ncsik Do­mokos, Maier Zsolt, Decsi András. A csapatot Kamut­ László vezeti. A gárda kedden el­utazott Bonnba. Szerdán a női törőzők kezdenek, aztán férfi tőr, női párbajtőr, férfi párbajtőr, kard lesz a sor­rend. Számolgatok. Vajon már 1996-ban Atlantában is ott lesz valamelyi­kük? Vagy inkább 2000-ben. 2004- ben netán 2008-ban? Beláthatatlan kiszámíthatatlan a jövő évezred... De hát még a holnap is az . .. Olvasóinkhoz Olvasóinkat kellemetle­nül érintő hírről kell be­számolnunk. Legnagyobb sajnálatunkra is kénytele­nek vagyunk a Nemzeti Sport árát emelni. A gaz­dasági élet nehézségei la­punkat sem kímélik. Drá­gább lett az újság előál­lításához szükséges papír, emelkedtek a nyomdai és a postai költségek, jóval drágább a közlekedés, a szállítás, a telefon, növe­kedtek a lapkészítésnél használt energiatermékek árai, sőt, a forintleértéke­lést is érezzük. A felsoroltak miatt 1992. június 1-jétől a Nemzeti Sport ára 14,50 forintra emelkedik. A kedden meg­jelenő Képes Nemzeti Sport 16.50 forintba kerül majd. Előfizetőink viszont a Képes Nemzeti Sportot is a Nemzeti Sport árán kapják. A nagyobb költségeket csak lapáremeléssel tud­juk egyensúlyozni, ol­vasóink többletkiadását viszont tartalmasabb lap­pal igyekszünk pótolni. Kérjük megértésüket, reméljük hűségüket. Nemzeti Sport Kft. NEMZETI SPORT 9 Térkép­i számokkal Helyezések Országok 1. 2. 3. 4. 5. 6. Ukrajna 3 2 2 2 -2 Oroszország - - 1 1 2 Belorusszia 1 - - 1 1 Románia 12 11-1 Bulgária - - 1 2 Franciaország - 1 - - - -Magyarország 1 1 Mi­­ssesh&é D­e? Miután az elmúlt két hónapban a tornasport két kiemelkedő versenyének is házigazdája volt a francia tornaszövetség­, különös következtetések már-már kötelességszerűen levonhatók. Már csak azért is, mert mintegy ellenpontozásként Buda­pesten is volt egy kontinensviadal. Lássuk hát, mit szabad a franciáknak .. . A jelek szerint mindent, s­e legalábbis sokkal többet, mint amennyit mondjuk a magyarok meg­engedhettek volna maguknak. A nantes-ihoz, de még a párizsihoz hasonló körülmények esetén már biztos, hogy verték volna az asztalt az illetékes nemzetközi szövetségek vezetői, s méltatlankod­tak volna a küldöttségek. De mi történhetett ezzel szemben például Nantes-ban? Semmi más, mint­hogy a delegációk, elfogadva a lehetőségeket, fi­zettek, mint egy katonatiszt. Egészen nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a szervezők a szponzortól, a France Telecomtól, valamint az Európai Torna Szövetségtől kapott pénz mellé, még saját profitot is terveztek, nemhogy azt a rendezés költségeire fordították volna. Így történhetett, hogy a város nem túl drága szállodáiért , ahol vendégcsalogatóként még hét­végi kedvezményt is hirdettek — a rendes árnál jóval többet fizettettek, hogy egy sátorban beren­dezett étterem menüjéért hozzávetőlegesen a dupláját kérték, mint a városbeli hangulatos ét­termekben. (Az erősen szétdarabolt verseny- és edzésprogram miatt praktikus okokból a csapatok javának a csarnok melletti gyors, sátoros étkezést kellett választania.) De: nem volt a tornászok számára megnyitó ün­nepség, nem vitték őket szabad délelőttjükön ki­rándulni (nem mintha kötelező lenne, de eddig általában szokás volt). A csapatvezetők számára a városházán tartott fogadás pedig nem volt egyéb egy videofelvétel lejátszásánál, néhány ünnepi szónál, egy pohár pezsgőnél és némi édes apró­­süteménynél, persze polgármester nélkül. Pénzszaga volt a szombati, három különálló csoportra bontott összetett versenynek is, hiszen mindegyikre külön kellett a nézőknek jegyet vál­taniuk. (Más kérdés, hogy mindezek ellenére a szombati legelső csoportot leszámítva, végig telt ház volt .. .) Visszagondolva a budapesti férfi EB rendezői­nek az erőfeszítéseire, most megkockáztatható, hogy jóval kisebb költséggel is megúszhattak vol­na, s akkor több marad az ugyancsak pénzszűké­ben szenvedő hazai tornasportra, a szponzori összegekből. De vajon, amit szabad a franciák­nak, szabad-e Közép-Kelet-Európának? Vagy ne­künk még mindig bizonyítanunk kell? .. . Férfi junior kosárlabda EB-selejtező, Tel-Aviv Az ellenfélről csak azt tudjuk: jó... ...A MAGYAR CSAPATRÓL, HOGY MAGAS Vasárnap este óta Tel-Avivban tartózkodik a magyar férfi ju­niorválogatott. Az utazás célja: kiharcolni a huszonkét éven aluliak EB-döntőjébe jutását. Ez a feladat több, mint nagyszabású, ismerve az izraeli férfi kosárlabdasport erejét. Ez az a pillanat, amikor nem mondhatunk mást­ az elcsépelt mondásnál, nincs könnyű helyzet­ben Patonay Imre szövetségi kapi­tány. Azért nincs, mert bár igen jó csapata van, azt sem tudhatja, mi­re számíthat. Ha valaki látta a magyar váloga­tottat a felkészülés során, megdöb­benhetett: hosszú évek óta nem volt példa rá, hogy ilyen jó „anyag” áll­jon a mindenkori kapitány rendel­kezésére. S amire végképp nem ta­lálunk példát, ha az elmúlt tíz-húsz évet nézzük: ez az együttes a ma­gas embereit tekintve mondható erősnek. Czigler László 21!) (!) cen­ti magas, Orosz László 208. Dávid Kornél 206. Tóth Zoltán 204. Van tehát remény arra, hogy a palánk alatt ezúttal nem űz csúfot kosara­sainkból az ellenfél. Aki látta már, miként lehet — azaz, miként nem lehet — eldobni a labdát az elké­pesztően magasra felérő Czieler mellett, az­ picit talán bizakodhat. Meg aztán az is megnyugtató, hogy ezek a fiatalok klubjaikban a fel­nőtt csapatban meghatározó embe­rek. Boros Zoltán például egymaga irányította a végig a Honvéd bronz­érmes gárdáját az egész bajnokság­ban, s Orosz, Dávid, de Czigler és Hoffmann játékára is egy egész csa­pat épült. Ennek ellenére, legyünk óvato­sak. Ma a kosárlabdában bár ki­egyenlítődnek lassan az erőviszo­nyok, éppen ezért nem lehet biztos­ra menni. „Beleszaladhat” a válo­gatott egy nagy vereségbe odakint az első meccsen, de az is elképzel­hető, hogy meglepi a házigazdákat. Itthonról mást nem tehetünk, mint szorítunk a csapatért, s drukkolunk, hogy megfelelő eredményt érjen el a május 31-i soproni visszavágó előtt. (Az első meccs szerdán, magyar idő szerint 19.30-kor kezdődik, Tel- Avivban.) Röplabdás képeslapok Melyik úton „megyen" Európába? NAGY NAPOK ELŐTT A LÁNYOK ÉS A FIÚK Három válogatott a szélrózsa minden irányába . A junior fiúk tíz év után megtörhetik a jeget a Formán, a türelmes P­ÉKSRŐL. Kétségkívül a hazai röplabdaélet egyik legnagyobb ren­dezvényének ígérkezik a május 27. és 31. közötti paksi férfi junior EB- selejtező, amelyben együttesünk négy csapat ellenében próbálja megdönteni a pontosan tíz éve fenn­álló szomorú rekordot: utoljára ’82- ben, még a Grózer Györggyel fel­álló fiataloknak sikerült bejutni az EB 12 elit mezőnyébe. — Nem merek jósolni — mondta Németh Lajos, a juniorválogatott kapitánya —, de az a gyanúm, hogy a csehszlovákokkal játsszuk majd a legnagyobb meccset, Angliát és Svájcot le kell győznünk! Ellenkező esetben nem is érdemeljük meg a továbbjutást. A csoportból Románia a ,,sötét ló”, hiszen két éve semmi­lyen nemzetközi tornán nem talál­koztunk velük, így nem tudunk ró­luk semmit. A keretből sérülés miatt kimaradt a két veszprémi fiú, Ur­­bauer Attila és Németh Ervin, FIRENZÉBŐL. A junior hölgyek Itáliába utaznak, ahol szintén EB- selejtezőt rendeznek. Formán József edző munkáját alaposan felborította az érettségi: napokkal ezelőtt még négy ksucsjátékos szereplése is kérdéses volt, akik a vizsgákra hi­vatkozva lemondták a válogatottsá­got. Az indulásig azonban a mester — türelmes ember lévén — néhány nap gondolkodási időt adott a „té­kozlóknak”, akik meggondolták ma­gukat. A firenzei selejtezőben a házigazdák mellett svéd és jugo­szláv ellenfelekkel találkozik kor­­osztályos válogatottunk. A selejte­zők után ketten örülhetnek majd az EB-döntőt jelentő görögországi re­pülőjegynek, TÖRÖKORSZÁGBÓL. A felnőtt női válogatott a hagyományos Spring Kupára utazik, amelyen tizenöt ország társaságában lép pá­lyára. Csoportunkban a csehszlová­kok számítanak az igazi favoritnak, míg Ausztria és Svájc a verhető el­lenfelek közé tartozik. (vincze) BECSÜLETES JÁTÉK áll

Next