Nemzeti Sport, 1992. június (3. évfolyam, 150-178. szám)

1992-06-13 / 162. szám

III. 162. ♦ 1992. június 13. A Nemzetközi Sí Szövetség 38. kongresszusa Síelők csúcstalálkozója a Duna partjon A sívilág vezetői — és csillagai — kö­zül is többen Budapesten randevúztak ezen a héten, azzal a céllal, hogy meg­határozzák e népszerű téli sportág jö­vőjét. A Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) 38. kongresszusára hetven országból 1200 vendég érkezett a fővárosunkba. A sísport „motorja” környezetkímélő, s nem szennyezi a levegőt, minthogy a pénz hajtja. Méghozzá egyre több pénz, ezért a Vigadóban megrendezett kétna­pos kongresszuson többször szóba került az anyagi javak elosztása. Határozat szü­letett arról, hogy a síelők a jövőben sem lehetnek szendvicsem­­berek, de a verse­nyeken a ruhájukra maximum 250 négy­­zetcentiméternyi reklámot ragaszthat­nak. A legnépszerűbb alpesi szakág ver­senyzői a következő idényben a Világ Kupa-versenyeken a pénztárhoz járul­hatnak. Igaz, a sztárok korábban is kap­tak pénzt, de feketén. A kongresszus dön­tése szerint a jövőben hivatalosan is ré­szesülnek a VK-versenyek bevételeiből, a legeredményesebb síelők a nyereség 30 százalékát kapják meg. Több ország kül­dötte kifogásolta, hogy versenyzőik nem indulhatnak VK-versenyen, mert nagyon magasak a követelmények (250 FIS-pont), ezért ezen a jövőben módosítanak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a FIS a pályafutásukat befejező síelők szá­mára tanulmányi ösztöndíjat írt ki, amelyre pályázni lehet. Szó esett arról is, hogy a volt szocialista országok síelői sú­lyos anyagi gondokkal küzdenek — pél­dául a kiváló orosz versenyzők az elmúlt télen több VK-versen­yre nem tudtak el­utazni —, ezért a nemzetközi szövetség támogatást ajánlott fel számukra, igaz, nem pénzt, hanem felszerelést. Három or­szág küldötte javasolta, hogy a téli olim­pia nyereségéből a nemzetközi szövetsé­gek a tervezettnél többet kapjanak. Marc Hodler, a nemzetközi szövetség svájci elnöke ezt nem utasította vissza, de egyelőre marad az elnökség által ki­dolgozott elosztási elv. Hogy egy sívilágbajnokság megrende­zése milyen tetemes összegbe kerül, az kiderült az elkövetkező világversenyek rendezőinek beszámolóiból. Az 1995-ös alpesi világbajnokság szervezői már 400 millió dollárt költöttek Sierra Nevadá­­ban. Az északi VB házigazdája pedig csak a síugrósánc világítására egymillió dollárt fizetett ki Thunde-Bay-ba. Mindezek ellenére óriási vetélkedés folyt az 1997. évi sívilágbajnokságok megrendezéséért. A pályázó országok pénzt és időt nem kímélve mindent be­vetettek, például kibérelték az Intercon­­tinentál báltermét, ahol a küldötteknek bemutatták a helyszíneket. Az izgalmas választási csatában az alpesi VB-re pá­lyázó négy város közül először a francia Mont Blanc esett ki, a második forduló­ban a svájci I­aax és az olasz Sestriere párharcából 48:35 arányban az olasz pá­lyázó nyert. Volt hatalmas ünneplés, a háromszo­ros olimpiai­ bajnok, Alberto Tomba örö­mében meghívta a kongresszust egy saj­tos spagettire. Az északi világbajnoksá­got — meglepetésre, mert az 1994-es téli olimpiát Norvégiában bonyolítják le — Trondheim nyerte el, 58 szavazattal, az osztrák Ramsau előtt. A norvégok is hangosan ünnepeltek, városuk ugyanis 1997-ben lesz ezer éves, s ennél szebb születési ajándékot nem kaphattak vol­na. A várt választási háború, a személyi ügyekben elmaradt. A japán küldöttség vezetője javasolta, hogy a svájci Marc Slidler maradjon a nemzetközi szövetség elnöke és ezt a kongresszus egyhangúlag elfogadta. A négy alelnök is maradt, vi­szont a 12 tagú elnökségbe beválasztották az ausztrál Geoff Henkét és a finn Eino Folajaniemit. A kongresszus tíz ország korábbi felvételi kérelmét jóváhagyta — köztük Dél-Afrikáét és Szlovéniáét is —, további hat országot pedig felvett, s így a FIS-nek már 89 ország a tagja. Végül döntöttek arról, hogy két év múlva Rio de Janeiróban találkoznak, a 40. kong­resszust pedig 1998-ban Új-Zélandban tartják meg. Salánki Miklós Mini-Ausztrália Innsbruckban Létezik-e olyan összevetés, amely­ben közös nevezőre lehet hozni a kis Magyarországot és a kontinens­nyi Ausztráliát? Például abban, hogy egyelőre mindkettő csak vágyik ar­ra, hogy igazi eredményei legyenek a téli sportokban. Az ausztrálok azonban a hírek szerint nagy erőket mozgósítanak az elkövetkezndő évekre, s minél hamarabb szeret­nének fölzárkózni. El­ső ausztrál tagként pénteken beválasztották a nemzetközi szövet­ség tizenkét tagú elnökségébe Geoff­­rey Henket, az Ausztrál Olimpiai Bizottság elnökhelyettesét, aki a terveikről mesélt. Henke úr, aki egyébként váloga­tott jégkorongozó volt, s országa sí­szövetségének a tiszteletbeli el­nöke, elmondta, hogy ha Lille­­hammerben hivatalos szám lesz a sí­akrobatika, akkor az ausztrálok megnyerhetik első téli olimpiai ér­müket, hiszen idén már világ­ba­jnokságot nyert ebben a számban Kirsty Marshall. — Nem mondhatnám, hogy csak erőltetett módon lehet Magyar­­országot és Ausztráliát összehason­lítani, hiszen mindkét ország erősen sportorientált — mondta Geoffrey Henke. — Ehelyütt nem adok a magyaroknak tanácsot az előre­lépésre, inkább elmondom, hogy mi milyen lépésekre szántuk el ma­gunkat. Vettünk például Innsbruck­ban egy síházat, ahol valamennyi téli szakág képviselői edzőtáboroz­nak majd. Azért döntöttünk egyéb­ként Innsbruck mellett, mert már két olimpia házigazdája is volt, s talán ott a legtökéletesebbek és leg­sokrétűbbek a feltételek. Kiderült az is, hogy a felkészülési időszakban foglalják majd el a sí­­zők, a dobasok, a korcsolyázók az ausztriai mini-Ausztráliát, de a nyári sportok képviselői is edző­táboroznak majd ott. — Tervezzük, hogy — csereaján­latokat téve — felvesszük a kap­csolatot az osztrák sportvezetőkkel. Canberrában ugyanis elsőosztályúan felszerelt sportközpontunk van, ki­tűnő és a legmodernebb módszere­ket alkalmazó tudományos intézet­tel. S amikor itt tél van, nálunk tombol a nyár, talán ez is vonzó lehet, így szeretnénk minél több sportolónkat Európába hozni, hiszen tanulni itt lehet a legjobban. (iroda) A síroller befutott A Magyar Sí Szövetség vezetői jól taktikáztak, amikor a kongresszussal párhuzamosan bonyolították le csütörtökön a síroller Európa Kupa-versenyt Budapesten, szombaton pedig a hegyi síroller EB-t rendezik meg Budán. A nemzetközi szövetség képviselői és a küldöttek elismerően nyilatkoztak a csütörtöki viadalról, és bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a nemzetközi szövetség végre felvette a sírollert is a hivatalos versenyszámok közé. Holéczy Tibor, a Magyar Sí Szövetség főtitkára — aki az Európai Síroller Szövetség el­nöke — ezentúl a világszövetség stroller bizottságának is vezetője is lesz. Jeles Kolarik István, a Magyar Sí Szövetség elnöke az esti záróün­nepségen örömmel fogadta a FIS vezérkarának gratulációját, a küldöttek elismerő szavait. Mi­vel hazánkban még felnőtt világ­­versenyt nem rendeztek, így a téli sportág vezetői közül sokan most jártak először Budapesten. A vendégek dicsérték a pontos rendezést, a magyaros vendéglá­tást. Az egyedüli negatív vissz­hang az volt, Budapest nagyon drága város lett. .. No, de erről nem a házigazdák tehetnek. Szomszédok Dr. Michael Ausserwink­­ier osztrák egészségügyi, sport- és fogyasztóvédelmi­­miniszter — aki a Nemzet­közi Sí Szövetség kongresz­­szusára Budapestre érke­zett — pénteken megbeszé­lést folytatott dr. Horváth Balázzsal, a sportot fel­ügyelő tárca nélküli mi­niszterrel. Az április óta hivatalban levő osztrák miniszter kül­földi partnerei közül első­ként Horváth Balázzsal ta­lálkozott. A szívélyes lég­körű megbeszélés során mindkét fél egyetértett ab­ban, hogy a magyar—oszt­rák sportkapcsolatok elmé­lyítésére számos lehetőség kínálkozik. A miniszterek szót vál­tottak az együttműködés néhány konkrét tervéről is, így például a budapesti ex­po sportrendezvényeiről, valamint a szellemi fogya­tékosok speciális olimpiájá­val kapcsolatos közös teen­dőkről. NEMZETI SPORT IS ALBERTO BOMBÁJA lomha Sestriere-ben csak nézd lesz Aki lavinaként zúdul le a hegyoldalból, akinek a sítal­pa alatt megolvad a hó, s akiért elolvadnak a tizen- és hu­szonéves lányok, nos, igen, ő, a híres olasz zavarban van. Mi több, el is pirul. Azt mondja a nagyközönség­nek, amely egészen véletlenül a sísport színe-javából, a nemzet­közi élet irányítóiból tevődik ösz­­sze, hogy őt Alberto Tombának hívják. Mintha bárki is híján lenne ennek az információnak. De ő, az alpesi sízés fenegyereke, a háromszoros olimpiai bajnok most új szerepet játszik. Az 1997-es világbajnokság rendezési jogáért versenyző Sestriere csa­patában szerepel, s próbálja nö­velni a győzelem esélyeit. Amikor elmondja angolul pa­pírlapra gépelt és korábban gon­dosan memorizált szövegét, s zár­szóként közli: a maga részéről ő szeretettel vár mindenkit, és ha őket választják, vele biztosan ta­lálkoznak majd, jutalma olyan taps, amely elsősorban Tombának és nem a kandidálójénak szól. De ő még egy ütemmel tovább marad a mikrofonnál. Mintha úgy érezné, ez még kevés. Ola­szul hozzátesz még néhány mon­datot, hogy hát ez a VB tényleg jó lesz, majd meglátják, elhihe­­tik, ha ő mondja, aztán meghúz­za a vállát, elmosolyodik és hir­telenjében nem találva stíluso­sabb befejezést, integetni kezd. A társai később egy félreeső folyosón úgy veregetik a vállát és rázzák a kezét, mintha leg­alábbis megint olimpiát nyert volna. S ő, a nagy Alberto az interjú­ra is rögtön kész. Egy dohányzó­­asztal tetején kínál hellyel, s a hírek szerint általában kihívó és csöppet sem szívbajos olasz fiú az első percben lesütött szemmel ül. Így aztán kiderül, hogy olyan hosszú szempillái vannak, ame­lyeket a legtöbb nő leplezetlenül „elirigyelne”. Persze az informá­ció persze nem lényegi, de vajon ült már ő lesütött szemmel nő­társaságban? — Ez egy új, izgalmas versen­gés, igaz? — Az, teljesen, új, még soha nem vettem részt ilyenben. — És melyik a veszélyesebb, a nehezebb: száz kilométerrel le­­siklani vagy fellépni itt a kong­resszus előtt? — Hát az utóbbi so­kkal nehe­zebb. És veszélyesebb is. Mivel a lábamon tudom, hogy mit kell tennem, hogyan kell viselkednem, ott minden rajtam múlik, mert­hogy én döntök valamennyi moz­dulatról. De hát itt. .. Tényleg nem volt könnyű. — És hogyan látja az esélyei­ket? — Nyerünk! — Biztos? — Nyolcvan százalék! — Azt mondta, hogy találkoz­hatunk önnel Sestriere-ben ... — ... de­­ csak mint nézővel! Esetleg a szervezőbizottság mun­katársaként leszek ott, de verse­nyezni már nem fogok. — Addigra vissza akar vonul­ni? Miért? — Mert már öreg vagyok. — Ne vicceljen! Még csak hu­szonhat éves. — Módosítok: öreg leszek. Két év múlva még mindenképpen in­dulni szeretnék Lillehammerben az olimpián, talán vállalom az 1995-ös szezont is, de tovább már nem. — Ezek szerint az a véleménye, hogy az alpesi sízésben csak a nagyon fiatalok versenyképesek? — Igen, csak egyetlen ember, Ingemar Stenmark volt képes klasszis teljesítményre harmincon túl is. — S mit szeretne csinálni a visszavonulás után? — Talán a japánokkal össze­hozunk valamilyen üzletet. Ott jó pénz van. — A profilt már tudja? — Még nem pontosan. Lehet, hogy megcsinálom a saját bolto­mat, vagy valamilyen naiv cég­gel kötök szerződést mondjuk az autóiparban. — Talán már japán autója van? — Nem, olasz. — Mint egy rendes olasznak? — Nem elsősorban azért. Most van egy Ferrarim és egy Lancia Integrálém­, de tavaly például Mercedesszel és BMW-vel jártam. — Ha választhatna: nyár vagy tél? — Nyár, mert télen mindig iszonyúan sok a dolgom. — És hol élne szívesen? — Bolognában lakom, ami re­mek kis hely. Tényleg. És nagyon szeretem Szardíniát is. De később lehet, hogy egy évre Amerikába megyek, hogy megtanuljak végre rendesen angolul. — Hogy érzi magát most egy olyan országban, ahol a legmaga­sabb pont is alig több mint ezer méter? Szóval nem kimondottan télisportközpont ? — Jól. Ez a város nagyon szép. Maga is itt él? — Igen. — Szerencsés. Tényleg nagyon szép. Ez­­a folyó! . . . Nem mon­dom, kicsit piszkos a vize, de na­gyon szép. — Köszönjük ... — Én is. És akkor Sestriere­­ben! Boda Ildikó Numero ! — szárazon és havon

Next