Nemzeti Sport, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-15 / 194. szám

III. 194. ♦ 1992. július 15. Sákovicsné Dömölky Lídia . A női tőrcsapatok 1960 óta küzdenek az olim­piákon. Nekünk, magyarok­nak már a legelső verse­nyen esélyünk volt az aranyra is ... — ... de csak másodikok lettünk a szovjetek mögött. Azokban az évtizedekben ez a két csapat kiemelkedett a mezőnyből, úgy fele-fele arányban vertük egymást. Ezután a vereség után meg­fogadtuk, hogy Tokióban már senki nem veheti el tőlünk az aranyat. — Milyen előzmények után érkeztek az 1964-es játékokra? — A megelőző évben, a gdanski világbajnokságon egy háromszoros hármas holtverseny végén hárman állhattunk egyéniben a do­bogóra: Rejtő, Juhász és én. Ezek után mindenki biztos volt benne, hogy a csapatverseny szinte forma­litás. És megint győztek a szovjetek ... Nagyszerű fi­gyelmeztetés volt ez min­denkinek.­­ Aztán végül ismét a szovjet csapattal kerültek össze az olimpia döntőjé­ben. Hogyan alakult ez a mérkőzés ? — Egy kicsit úgy, mint a kardozók szöuli félelmetes aranyérmekor. Az utolsó három asszót hoznunk kel­lett az aranyért. Először Rejtő Ildi nyert, aztán Ju­hász Kati. S akkor követ­keztem én... — Nem félt a felelősség­től? — Nagyon bíztunk egy­másban. Sisova ráadásul az első pillanatok után már 2:0-ra vezetett... Ekkor megnyugtattam magam, és egyenlítettem 3:3-ra. Az utolsó akcióm az egyik ked­venc támadásom volt. De a többiek tudták, hogy abból engem gyakran felszúrnak. Ezúttal azonban magabiz­tos voltam , és én adtam a bajnoki tust! — Ugorjunk egyet az időben. Mit vár a barcelo­nai versenyektől? — Kimondottan bízom a lányokban. Jó kis csapat ez a mai. — Van kedvence a mai mezőnyből? — A mieinket kivétel nél­kül szeretem. De talán Já­nosi Zsuzsáért szorítok a legjobban. Annyi nagy ver­seny után egyszer végre úgy istenigazából kijöhetne neki a lépés. A KIS KÍNAIAK NAGY BÁNATA A kínai Liu Shoubin alighanem áldotta azoknak az eszét, akik kitalálták azt a pontozási rendszert, amely segítségével összehasonlítható — mondjuk — egy 56 és és egy 110 kilós súlyemelő teljesítménye. Különben az életben nem tudott volna kínai emelő legyőzni egy be­­hemót európait. Liu Shoubin viszont a maga alig fél mázsájával az 1989-es Világ Kupa-döntőn megtörte a bolgárok hegemóniáját. Megnyerte a döntőt és az egész éves Világ Kupa-sorozatot is, s közben olyan izomkolosz­­szusokat előzött meg, mint a 110 kilós bolgár Botev, vagy az ólomsúlyú szovjet Karlovics. Liu Shoubin alighanem a kí­naiak régi vágyát teljesítette Lisszabonban, igaz, nem egészen olyan formában, ahogy ők azt szerették volna. A kínaiak — s általában a távol-keletiek — nagy bánata, hogy a világverse­nyeken csupán az alsóbb súlycso­portok küzdelmeibe tudnak ér­demben beleszólni. Pedig Kíná­ban is vannak nagy testű súly­emelők, ők azonban soha nem értek el jelentős sikereket. Bizo­nyára köze van ehhez az eltérő testarányoknak és — talán ez a legfontosabb — a hagyományoknak, az egyes orszá­gokban meghonosodott módsze­reknek. A kínaiaknak egyébként nem­csak az 56 kiló feletti súlycso­portokban voltak, vannak gond­jaik, hanem az úgynevezett ázsiai súlycsoportokban is. Mert hiába vannak létszámfölényben 52 és 56 kilóban is, hiába szerepel a világranglista első tíz helyezettje között hét-nyolc távol-keleti súly­emelő, a világbajnokságokon és az olimpiákon mégis az euró­paiak szerzik meg az aranyérmet. Vajon mi lehet ennek az oka? Ha hosszú évekre visszamenő­leg átnézzük a világversenyek eredménylistáit, akkor kiderül, hogy a kínaiak egy-egy fogás­nemben gyakran célba vették a világcsúcsot, nem ritkán sikerrel, összetettben azonban mégsem tudtak nyerni. Hogy miért? Mert vagy csupán „egyszámo­­sak” voltak, azaz vagy szakítás­ban, vagy csak lökésben nyújtot­tak kiemelkedőt, a másik fogás­nemben pedig legfeljebb közepes teljesítményre voltak képesek, vagy pedig — s gyakran ez volt a sikertelenség oka — irtózatosan rosszul taktikáztak. Talán emlékeznek még a ta­valyi donaueschingeni világbaj­nokságra, az 52 kilósok küzdel­mére. Egy bizonyos Zhang Zah­­ong félelmetes világcsúcsot (120,5 kg) szakított, aztán lökés­ben ott fejezte be, ahol a bolgár súlyemelő-óvodások bemelegíteni szoktak. 132,5 kilón kezdett, s csupán 135 kilóig jutott. Így per­sze, két utcahosszal lemaradt a győztes bolgár Ivanovtól. De ugyanígy idézhetem a be­vezetőben már említett Liu Shou­­bint, aki pedig — mint a lissza­boni Világ Kupa-döntő óta tud­juk — nem rossz súlyemelő. Donaueschingenben a szakítás so­rán a plafon közelebb ugrott hoz­zá. Persze, az is lehet, hogy for­dítva történt, a lényeg az, hogy olyan elementáris erővel szakí­totta ki a világcsúcsnyi súlyt, hogy szinte könnyed szökdelésnek tűnt a gyakorlata. Ezek után vi­szont olyan elemi hibát követett el lökésben, amelynek az lett a következménye, hogy az öt kiló előnyét leadva csupán a második helyen végzett. Az imént azt írtam, hogy a kínaiak — és általában a távol­keletiek — a két alsó súlycso­portban érnek el eredményeket. Ugyanakkor junior versenyzőik a magasabb súlycsoportokban is meghatározó szerepet játszanak. Érdemes belepillantani a tava­lyi junior-világbajnokság ered­ményeibe. A wolmirstedti viada­lon 52 kilóban az első három he­lyen ázsiai emelő végzett. 56 ki­lóban egy kínai nyert és egy ja­pán lett a harmadik. S ami nagy meglepetés: 67.5 és 82.5 kilóban is kínai súlyemelő győzött, sőt, a 110 kilósok között is egy kínai lett a második. Lehet, hogy ha­marosan nem csupán az alsó súlycsoportokban kell számolni ti kínaiakkal? Bizonyára így lesz, ha eggyel magasabb szinten megpróbálnak változtatni a felkészülési mód­szerükön, s nem csupán egy fo­gásnemre összpontosítanak. Tur­dom, hogy szinte szentségtörésnek tűnhet hogy a férfiak komoly dolgába belekeverem a kevés hagyomány­nyal, tapasztalattal rendelkező női súlyemelőket, de ez szinte kínálja magát, hiszen a hölgyek­nél kicsi és nagy kínaiak egy­aránt tarolnak. Jó, ha a kilenc súlycsoport aranyérmei közül egyet átengednek más ország versenyzőjének. Szóval, jó példa akad Kínában is. Mielőtt azonban bárki azt gon­dolná, hogy röviddel az olimpia nyitánya előtt el akarnánk te­metni a kínai férfi súlyemelő­ket, el kell mondani, hogy — természetesen az alsó két súly­csoportban — jó eséllyel pályáz­nak az érmekre. Az 52 kilósok között Zhang Shoulie könnyedén lehet második. (Arra senki ne gondoljon, hogy a bolgár Ivano­­vot bárki is megveri.) Aztán a szakítás világcsúcstartója, Zhang Zak­ong is felállhat a dobogóra. Az 56 kilóban pedig — az eltil­tott Hafiz Süleymanoglu távol­­létében — egyenesen a kínai Lia Shoubin a legesélyesebb. Persze, csak akkor, ha nem követ el újabb elemi hibát a lé­,­késben... K.­­ Szuperösszecsapás a súlyemelő­ csarnokban Igazán tiszteletre méltó, ahogy a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) törődik az újságírókkal és rajtunk keresztül a közvéleménnyel. Talán emlékeznek rá, hogy a szöuli olimpia után a nemzetközi szövet­ségek közül elsőként tartott sajtó­­tájékoztatót, s most, a barcelonai játékok előtt néhány nappal is — egyedülálló módon — beszámolt az elmúlt négy év eredményeiről és az előttünk álló olimpia legfonto­sabb kérdéseiről. Dr. Aján Tamás, az IWF főtátiká­ra nem véletlenül választotta a bu­dapesti Seoul House éttermet a sajtótájékoztató helyszínéül, hiszen — mint mondta — a szöuli olimpia, a doppingbotrány óta eltelt időszak rendkívül fontos volt a sportág történetében. S az is indokolta a döntését, hogy Rocky Huh, a Seoul House tulajdonosa volt az egykori, szöuli súlyemelőversenyek igazga­tója. Ennyi bevezető után a főtitkár el­mondta, hogy Barcelonában várha­tóan több ország súlyemelői lépnek dobogóra, mint négy éve Szöulban. Eddig 51 ország 221 versenyzőjének nevezése érkezett meg a budapesti titkárságra. Biztosra vehető azon­ban, hogy a részvevők száma a kö­vetkező napokban nőni fog. Az már eldőlt, hogy hét új ország — Kamerun, Honduras, Pápua Új- Guinea, Togó, Uruguay, a Guam­­szigetek és Amerikai Szamoa — súlyemelői is bemutatkoznak az olimpián. A nagy létszám miatt minden ka­tegóriában három — A, B és C — csoportban rendezik meg a verse­nyeket. Aján Tamás panaszolta, hogy a szervezők a kertnél kisebb csarnokot biztosítottak az erős em­berek számára, a Barcelona köz­pontjában található létesítmény naponta 2600 nézőt tud fogadni. Természetesen szóba került az is, hogy kik lehetnek majd a súly­emelőversenyek sztárjai. A moszk­vai olimpia győztesei közül csak a FÁK-beli Taranyenko lép dobogó­ra. Los Angeles bajnokai közül ne­vezett a román Vlad és az olasz Oberburger. A szöuli nyertesek kö­zül a török Naim­ Süleymanoglu és a FÁK-beli Kurlovics próbálja meg­védeni olimpiai bajnoki címét. Az említetteken kívül még több mint 30 világbajnok lép majd dobogóra Barcelonában. Aján Tamás „önként”, a kérdé­seket megelőzve beszélt a súly­emelő-sajtótájékoztatók állandó slá­gertémájáról , a doppingellenőr­zésekről is. Elárulta, hogy a NOB akkreditált laboratóriumai az el­múlt négy évben összesen 84 880 vizsgálatot végeztek, s ebből 805 hozott pozitív eredményt. A főtit­kár hangsúlyozta, hogy 36 sportág képviselőit értek tiltott szerek hasz­nálatán. Aján Tamás szerint minden ko­rábbinál szigorúbban ellenőrizték, ellenőrzik a súlyemelőket a barce­lonai olimpia előtt s a játékok so­rán. — A spanyol városban minden súlyemelő átesik doppingvizsgála­ton. Vagy a versenyek előtt vagy utána — mondta a főtitkár. Boskovics Jenő kollégánk, az IWF szóvivője néhány érdekességre is felhívta a figyelmünket. Megtud­­tuk, hogy a katalán városban ismét sor kerülhet a világ két legerősebb emberének, a FÁK-beli Karlovics­­nak és Taranyenkónak a szuper­­összecsapására, továbbá, hogy há­rom Süleymanoglu is lesz a me­zőnyben, köztük a török Hafiz Sü­leymanoglu, aki a hírek szerint azért nem indult az idei szekszárdi Európa-bajnokságon, mert otthon doppingvétségen érték. Nem kis meglepetést keltett ez a hír, s persze, nem is maradt el a kérdés, hogy indulhat mégis Hafiz Süleymanoglu az olimpián. Aján Tamás válasza: — Hivatalos információt nem kap­tunk arról, hogy Hafiz Süleyma­­noglut tetten érték volna, mi is csak a pletykákat hallottuk. Min­denesetre a törökök nevezték az ötvenhat kilós világbajnokot. Tévés kollégánk arról is érdeklő­dött — utalva a szöuli doppingbot­rányra —, hogy vajon a barcelonai játékok előtt nyugodtan alszik-e az IWF magyar főtitkára. — Biztos vagyok benne, hogy ma­gyar súlyemelő nem bukik meg Barcelonában — hangzott a főtit­kár válasza. Aztán még hozzátette: — A magyarokat és a nálunk edző­táborozó bolgárokat hetente ellen­őrizzük, eddig még egyszer sem hozott pozitív eredményt a vizsgá­lat. Nagyon remélem, hogy nem csupán a magyarok, hanem vala­mennyi súlyemelő tisztán lép dobo­góra a katalán városban. (kresz) Tündéri jóindulat Hazánkfia, Sípos József, ausztrál állampolgár, jelenleg Tounsville­­ben él. A napokban levelet kül­dött szerkesztőségünknek, amely­ben leírta, hogy az ausztrál kajak­kenusok egy egészen újfajta, ál­tala még soha nem látott lapáttal eveznek mostanában. „Olyan, mint egy sütőlapát, s úgy megy a hajó­juk, mint egy motorcsónak. No, azért nem annyira, de nagyon gyorsan.” Nem tudott erről a lapátról kü­lönösebb adatokat adni, de tümndé­­ri jóindulatát tükrözi, hogy azon­nal megírta tapasztalatát , nehogy Csipeséket meglepetés érje, az olimpián. Lelkünkre kötötte, hogy a levelét mindenképpen és miha­marabb juttassuk el a magyar szö­vetségnek. Megtettük , és megtudtuk, hogy azért teljes újdonságról nem le­het szó, hiszen a júniusi duisbur­­gi regattán ott voltak az ausztrál versenyzők is, ott pedig már min­denképp be kellett volna mu­tatniuk, ha új lapátot szeretnének használni az olimpián. Ezt a nem­zetközi szabályok előírják. Mindenesetre a szövetség veze­tőit meghatotta Ausztráliában élő honfitársunk segítő szándéka... NEMZETI SPORT 7 • •Öt színes karika A TV2 programjában március óta követhették fi­gyelemmel a sport iránt ér­deklődő nézők az öt színes karika című sorozatot, Cső­ke József és Csányi Miklós filmrendezők alkotását. „ A huszonegy részes, egyenként huszonöt perces filmekből álló sorozatban igyekeztünk régi és új fel­vételeket ötvözni — mond­ta Csőke József. — Már az első újkori olimpián is ott voltak a kamerák, s a Ma­gyar Filmintézet archívu­ma igazi kincsestár volt el­képzeléseink megvalósításá­hoz. A Nemzetközi és a Magyar Olimpiai Bizottság vezetői egyaránt készsége­sen segítették munkánkat, s örömmel állt rendelkezé­sünkre az a negyven olim­piai bajnok is, aki megszó­lalt a filmekben. Az alkotók szándéka sze­rint ez a sorozat egyben alapanyag lesz a NOB és a MOB közelgő évfordulói­nak megünnepléséhez, va­lamint az atlantai „arany­­olimpia” előtt készítendő hasonló filmekhez. Kanadai esélylesés A kanadaiak legfőbb reményei a vízben találhatók. Elsősorban a 100 méteres hátúszás rövidpályás világ­­csúcstartójában, Mark Tewksbury­­ben, a cseh-szlovák származású, pillangózásban VB-ötödik Marcel Geryben, a műúszó Sylvie Fre­­chette-ben, illetőleg a páros mű­úszásban induló magyar nevű iker­párban, Penny és Vicky Világos­ban bíznak. További éremesélyesként kell fel­tétlenül megemlíteni a VB-harma­­dik tornászt, Curtis Hibbertet, a szöuli bronzérmes ökölvívót, Ray­mond Downeyt­­ és a 45 éves Ian Millart, aki ötödik olimpiájára ké­szül, s még mindig a világ legjobb lovasai közt tartják számon. (LíiMA)

Next