Nemzeti Sport, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-15 / 194. szám
III. 194. ♦ 1992. július 15. Sákovicsné Dömölky Lídia . A női tőrcsapatok 1960 óta küzdenek az olimpiákon. Nekünk, magyaroknak már a legelső versenyen esélyünk volt az aranyra is ... — ... de csak másodikok lettünk a szovjetek mögött. Azokban az évtizedekben ez a két csapat kiemelkedett a mezőnyből, úgy fele-fele arányban vertük egymást. Ezután a vereség után megfogadtuk, hogy Tokióban már senki nem veheti el tőlünk az aranyat. — Milyen előzmények után érkeztek az 1964-es játékokra? — A megelőző évben, a gdanski világbajnokságon egy háromszoros hármas holtverseny végén hárman állhattunk egyéniben a dobogóra: Rejtő, Juhász és én. Ezek után mindenki biztos volt benne, hogy a csapatverseny szinte formalitás. És megint győztek a szovjetek ... Nagyszerű figyelmeztetés volt ez mindenkinek. Aztán végül ismét a szovjet csapattal kerültek össze az olimpia döntőjében. Hogyan alakult ez a mérkőzés ? — Egy kicsit úgy, mint a kardozók szöuli félelmetes aranyérmekor. Az utolsó három asszót hoznunk kellett az aranyért. Először Rejtő Ildi nyert, aztán Juhász Kati. S akkor következtem én... — Nem félt a felelősségtől? — Nagyon bíztunk egymásban. Sisova ráadásul az első pillanatok után már 2:0-ra vezetett... Ekkor megnyugtattam magam, és egyenlítettem 3:3-ra. Az utolsó akcióm az egyik kedvenc támadásom volt. De a többiek tudták, hogy abból engem gyakran felszúrnak. Ezúttal azonban magabiztos voltam , és én adtam a bajnoki tust! — Ugorjunk egyet az időben. Mit vár a barcelonai versenyektől? — Kimondottan bízom a lányokban. Jó kis csapat ez a mai. — Van kedvence a mai mezőnyből? — A mieinket kivétel nélkül szeretem. De talán Jánosi Zsuzsáért szorítok a legjobban. Annyi nagy verseny után egyszer végre úgy istenigazából kijöhetne neki a lépés. A KIS KÍNAIAK NAGY BÁNATA A kínai Liu Shoubin alighanem áldotta azoknak az eszét, akik kitalálták azt a pontozási rendszert, amely segítségével összehasonlítható — mondjuk — egy 56 és és egy 110 kilós súlyemelő teljesítménye. Különben az életben nem tudott volna kínai emelő legyőzni egy behemót európait. Liu Shoubin viszont a maga alig fél mázsájával az 1989-es Világ Kupa-döntőn megtörte a bolgárok hegemóniáját. Megnyerte a döntőt és az egész éves Világ Kupa-sorozatot is, s közben olyan izomkoloszszusokat előzött meg, mint a 110 kilós bolgár Botev, vagy az ólomsúlyú szovjet Karlovics. Liu Shoubin alighanem a kínaiak régi vágyát teljesítette Lisszabonban, igaz, nem egészen olyan formában, ahogy ők azt szerették volna. A kínaiak — s általában a távol-keletiek — nagy bánata, hogy a világversenyeken csupán az alsóbb súlycsoportok küzdelmeibe tudnak érdemben beleszólni. Pedig Kínában is vannak nagy testű súlyemelők, ők azonban soha nem értek el jelentős sikereket. Bizonyára köze van ehhez az eltérő testarányoknak és — talán ez a legfontosabb — a hagyományoknak, az egyes országokban meghonosodott módszereknek. A kínaiaknak egyébként nemcsak az 56 kiló feletti súlycsoportokban voltak, vannak gondjaik, hanem az úgynevezett ázsiai súlycsoportokban is. Mert hiába vannak létszámfölényben 52 és 56 kilóban is, hiába szerepel a világranglista első tíz helyezettje között hét-nyolc távol-keleti súlyemelő, a világbajnokságokon és az olimpiákon mégis az európaiak szerzik meg az aranyérmet. Vajon mi lehet ennek az oka? Ha hosszú évekre visszamenőleg átnézzük a világversenyek eredménylistáit, akkor kiderül, hogy a kínaiak egy-egy fogásnemben gyakran célba vették a világcsúcsot, nem ritkán sikerrel, összetettben azonban mégsem tudtak nyerni. Hogy miért? Mert vagy csupán „egyszámosak” voltak, azaz vagy szakításban, vagy csak lökésben nyújtottak kiemelkedőt, a másik fogásnemben pedig legfeljebb közepes teljesítményre voltak képesek, vagy pedig — s gyakran ez volt a sikertelenség oka — irtózatosan rosszul taktikáztak. Talán emlékeznek még a tavalyi donaueschingeni világbajnokságra, az 52 kilósok küzdelmére. Egy bizonyos Zhang Zahong félelmetes világcsúcsot (120,5 kg) szakított, aztán lökésben ott fejezte be, ahol a bolgár súlyemelő-óvodások bemelegíteni szoktak. 132,5 kilón kezdett, s csupán 135 kilóig jutott. Így persze, két utcahosszal lemaradt a győztes bolgár Ivanovtól. De ugyanígy idézhetem a bevezetőben már említett Liu Shoubint, aki pedig — mint a lisszaboni Világ Kupa-döntő óta tudjuk — nem rossz súlyemelő. Donaueschingenben a szakítás során a plafon közelebb ugrott hozzá. Persze, az is lehet, hogy fordítva történt, a lényeg az, hogy olyan elementáris erővel szakította ki a világcsúcsnyi súlyt, hogy szinte könnyed szökdelésnek tűnt a gyakorlata. Ezek után viszont olyan elemi hibát követett el lökésben, amelynek az lett a következménye, hogy az öt kiló előnyét leadva csupán a második helyen végzett. Az imént azt írtam, hogy a kínaiak — és általában a távolkeletiek — a két alsó súlycsoportban érnek el eredményeket. Ugyanakkor junior versenyzőik a magasabb súlycsoportokban is meghatározó szerepet játszanak. Érdemes belepillantani a tavalyi junior-világbajnokság eredményeibe. A wolmirstedti viadalon 52 kilóban az első három helyen ázsiai emelő végzett. 56 kilóban egy kínai nyert és egy japán lett a harmadik. S ami nagy meglepetés: 67.5 és 82.5 kilóban is kínai súlyemelő győzött, sőt, a 110 kilósok között is egy kínai lett a második. Lehet, hogy hamarosan nem csupán az alsó súlycsoportokban kell számolni ti kínaiakkal? Bizonyára így lesz, ha eggyel magasabb szinten megpróbálnak változtatni a felkészülési módszerükön, s nem csupán egy fogásnemre összpontosítanak. Turdom, hogy szinte szentségtörésnek tűnhet hogy a férfiak komoly dolgába belekeverem a kevés hagyománynyal, tapasztalattal rendelkező női súlyemelőket, de ez szinte kínálja magát, hiszen a hölgyeknél kicsi és nagy kínaiak egyaránt tarolnak. Jó, ha a kilenc súlycsoport aranyérmei közül egyet átengednek más ország versenyzőjének. Szóval, jó példa akad Kínában is. Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy röviddel az olimpia nyitánya előtt el akarnánk temetni a kínai férfi súlyemelőket, el kell mondani, hogy — természetesen az alsó két súlycsoportban — jó eséllyel pályáznak az érmekre. Az 52 kilósok között Zhang Shoulie könnyedén lehet második. (Arra senki ne gondoljon, hogy a bolgár Ivanovot bárki is megveri.) Aztán a szakítás világcsúcstartója, Zhang Zakong is felállhat a dobogóra. Az 56 kilóban pedig — az eltiltott Hafiz Süleymanoglu távollétében — egyenesen a kínai Lia Shoubin a legesélyesebb. Persze, csak akkor, ha nem követ el újabb elemi hibát a lé,késben... K. Szuperösszecsapás a súlyemelő csarnokban Igazán tiszteletre méltó, ahogy a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) törődik az újságírókkal és rajtunk keresztül a közvéleménnyel. Talán emlékeznek rá, hogy a szöuli olimpia után a nemzetközi szövetségek közül elsőként tartott sajtótájékoztatót, s most, a barcelonai játékok előtt néhány nappal is — egyedülálló módon — beszámolt az elmúlt négy év eredményeiről és az előttünk álló olimpia legfontosabb kérdéseiről. Dr. Aján Tamás, az IWF főtátikára nem véletlenül választotta a budapesti Seoul House éttermet a sajtótájékoztató helyszínéül, hiszen — mint mondta — a szöuli olimpia, a doppingbotrány óta eltelt időszak rendkívül fontos volt a sportág történetében. S az is indokolta a döntését, hogy Rocky Huh, a Seoul House tulajdonosa volt az egykori, szöuli súlyemelőversenyek igazgatója. Ennyi bevezető után a főtitkár elmondta, hogy Barcelonában várhatóan több ország súlyemelői lépnek dobogóra, mint négy éve Szöulban. Eddig 51 ország 221 versenyzőjének nevezése érkezett meg a budapesti titkárságra. Biztosra vehető azonban, hogy a részvevők száma a következő napokban nőni fog. Az már eldőlt, hogy hét új ország — Kamerun, Honduras, Pápua Új- Guinea, Togó, Uruguay, a Guamszigetek és Amerikai Szamoa — súlyemelői is bemutatkoznak az olimpián. A nagy létszám miatt minden kategóriában három — A, B és C — csoportban rendezik meg a versenyeket. Aján Tamás panaszolta, hogy a szervezők a kertnél kisebb csarnokot biztosítottak az erős emberek számára, a Barcelona központjában található létesítmény naponta 2600 nézőt tud fogadni. Természetesen szóba került az is, hogy kik lehetnek majd a súlyemelőversenyek sztárjai. A moszkvai olimpia győztesei közül csak a FÁK-beli Taranyenko lép dobogóra. Los Angeles bajnokai közül nevezett a román Vlad és az olasz Oberburger. A szöuli nyertesek közül a török Naim Süleymanoglu és a FÁK-beli Kurlovics próbálja megvédeni olimpiai bajnoki címét. Az említetteken kívül még több mint 30 világbajnok lép majd dobogóra Barcelonában. Aján Tamás „önként”, a kérdéseket megelőzve beszélt a súlyemelő-sajtótájékoztatók állandó slágertémájáról , a doppingellenőrzésekről is. Elárulta, hogy a NOB akkreditált laboratóriumai az elmúlt négy évben összesen 84 880 vizsgálatot végeztek, s ebből 805 hozott pozitív eredményt. A főtitkár hangsúlyozta, hogy 36 sportág képviselőit értek tiltott szerek használatán. Aján Tamás szerint minden korábbinál szigorúbban ellenőrizték, ellenőrzik a súlyemelőket a barcelonai olimpia előtt s a játékok során. — A spanyol városban minden súlyemelő átesik doppingvizsgálaton. Vagy a versenyek előtt vagy utána — mondta a főtitkár. Boskovics Jenő kollégánk, az IWF szóvivője néhány érdekességre is felhívta a figyelmünket. Megtudtuk, hogy a katalán városban ismét sor kerülhet a világ két legerősebb emberének, a FÁK-beli Karlovicsnak és Taranyenkónak a szuperösszecsapására, továbbá, hogy három Süleymanoglu is lesz a mezőnyben, köztük a török Hafiz Süleymanoglu, aki a hírek szerint azért nem indult az idei szekszárdi Európa-bajnokságon, mert otthon doppingvétségen érték. Nem kis meglepetést keltett ez a hír, s persze, nem is maradt el a kérdés, hogy indulhat mégis Hafiz Süleymanoglu az olimpián. Aján Tamás válasza: — Hivatalos információt nem kaptunk arról, hogy Hafiz Süleymanoglut tetten érték volna, mi is csak a pletykákat hallottuk. Mindenesetre a törökök nevezték az ötvenhat kilós világbajnokot. Tévés kollégánk arról is érdeklődött — utalva a szöuli doppingbotrányra —, hogy vajon a barcelonai játékok előtt nyugodtan alszik-e az IWF magyar főtitkára. — Biztos vagyok benne, hogy magyar súlyemelő nem bukik meg Barcelonában — hangzott a főtitkár válasza. Aztán még hozzátette: — A magyarokat és a nálunk edzőtáborozó bolgárokat hetente ellenőrizzük, eddig még egyszer sem hozott pozitív eredményt a vizsgálat. Nagyon remélem, hogy nem csupán a magyarok, hanem valamennyi súlyemelő tisztán lép dobogóra a katalán városban. (kresz) Tündéri jóindulat Hazánkfia, Sípos József, ausztrál állampolgár, jelenleg Tounsvilleben él. A napokban levelet küldött szerkesztőségünknek, amelyben leírta, hogy az ausztrál kajakkenusok egy egészen újfajta, általa még soha nem látott lapáttal eveznek mostanában. „Olyan, mint egy sütőlapát, s úgy megy a hajójuk, mint egy motorcsónak. No, azért nem annyira, de nagyon gyorsan.” Nem tudott erről a lapátról különösebb adatokat adni, de tümndéri jóindulatát tükrözi, hogy azonnal megírta tapasztalatát , nehogy Csipeséket meglepetés érje, az olimpián. Lelkünkre kötötte, hogy a levelét mindenképpen és mihamarabb juttassuk el a magyar szövetségnek. Megtettük , és megtudtuk, hogy azért teljes újdonságról nem lehet szó, hiszen a júniusi duisburgi regattán ott voltak az ausztrál versenyzők is, ott pedig már mindenképp be kellett volna mutatniuk, ha új lapátot szeretnének használni az olimpián. Ezt a nemzetközi szabályok előírják. Mindenesetre a szövetség vezetőit meghatotta Ausztráliában élő honfitársunk segítő szándéka... NEMZETI SPORT 7 • •Öt színes karika A TV2 programjában március óta követhették figyelemmel a sport iránt érdeklődő nézők az öt színes karika című sorozatot, Csőke József és Csányi Miklós filmrendezők alkotását. „ A huszonegy részes, egyenként huszonöt perces filmekből álló sorozatban igyekeztünk régi és új felvételeket ötvözni — mondta Csőke József. — Már az első újkori olimpián is ott voltak a kamerák, s a Magyar Filmintézet archívuma igazi kincsestár volt elképzeléseink megvalósításához. A Nemzetközi és a Magyar Olimpiai Bizottság vezetői egyaránt készségesen segítették munkánkat, s örömmel állt rendelkezésünkre az a negyven olimpiai bajnok is, aki megszólalt a filmekben. Az alkotók szándéka szerint ez a sorozat egyben alapanyag lesz a NOB és a MOB közelgő évfordulóinak megünnepléséhez, valamint az atlantai „aranyolimpia” előtt készítendő hasonló filmekhez. Kanadai esélylesés A kanadaiak legfőbb reményei a vízben találhatók. Elsősorban a 100 méteres hátúszás rövidpályás világcsúcstartójában, Mark Tewksburyben, a cseh-szlovák származású, pillangózásban VB-ötödik Marcel Geryben, a műúszó Sylvie Frechette-ben, illetőleg a páros műúszásban induló magyar nevű ikerpárban, Penny és Vicky Világosban bíznak. További éremesélyesként kell feltétlenül megemlíteni a VB-harmadik tornászt, Curtis Hibbertet, a szöuli bronzérmes ökölvívót, Raymond Downeyt és a 45 éves Ian Millart, aki ötödik olimpiájára készül, s még mindig a világ legjobb lovasai közt tartják számon. (LíiMA)