Nemzeti Sport, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-16 / 316. szám

111. 316. ♦ 1992. november 16. NEMZETI SPORT 3 „Ess, eső, ess, gyere Verebes!" Győzelem után - mintha mi sem történt volna Kovács Jenő pénzügyi vizsgálatot kért önmaga ellen Most akár fel is lélegezhetnének a győriek. Legyőzték az aggo­dalommal várt Diósgyőrt, elhagyták a táblázat utolsó helyét. Sőt, a gól után fennmaradt néhány percben felszabadultan, tetszetősen, ötletesen játszott a csapat. Benn, a klubházban egy ideig még lebe­gett a szokatlan vendég, a győzelem hangulata, aztán visszatért a fagy. Hadiállapot van itt, bizonytalanság, az elodázhatatlan dönté­seket megelőző feszültség. Odakint a tüntetők maroknyira csappant csapata változatlanul mondta a magáét. Követelte a menedzser le­mondását, majd újra és újra azt is elkezdte a kórus: „Ess, eső, ess, gyere, Verebes!” Kuszaság — ezzel a szóval jellemezte a m­ai győri helyzetet Pozsgai Lajos tech­nikai vezető legelső mondatában, amikor leültünk beszélgetni. Később azt is megjegyezte, hogy elsősorban a csapaton belül kell —­­és lehet — rendet teremteni. Mindez igaz. Mégis félrevezető, mert nem a játékosok széthúzása vagy acsarkodása sodorta az NB I perifériájára a Rábát. . A meglévő konfliktusokat úgymond kívülről kapták, nem maguk csinálták. A sú­lyos bérfeszültség és az a bizonyos kuszaság felülről érkezik, és rájuk telepszik. Megzavarja a fejeket, be­folyásolja az idegállapotot és a tel­jesítményt. Az edző, Tornyi Barnabás a Diós­győr elleni mérkőzés előestéjén csak szűkszavúan tárta fel a kialakult helyzettel kapcsolatos kétségeit. Ugyanis: — Szerintem az utolsó helyen álló csapat edzőjének nincs joga nagy hangon kárhoztatni a külső körül­ményeket, nevetségessé válik min­den magyarázkodással. Én csak azt szeretném tisztán látni, hogy sze­replésünk okaiból hány százalék az én szakmai hibám, és mekkora rész származik az ügyekből. Még húsz évig akarok edzőként dolgozni, nem építhetek légvárakat, tehát elfoga­dom, hogy az edzőnek mennie kell, ha őt terheli a felelősség. Meixner István, a szombati tün­tetés szóvivője, de mondjuk inkább úgy, hogy a Rába egyik főszurkolója szívesebben látná a kispadon Vere­bes Józsefet: — Azt le kell szögeznem, hogy a győri szurkolók nagy része nem elé­gedetlen Tornyi munkájával. Vere­besnek azonban mítosza van, és ma­gam is úgy érzem, hogy amint le­ülne a kispadra, rögtön kinn lenne tízezer néző. Más hangulat, más­ len­dület ... Szárnyakat kaphatnánk. Én­ a magam részéről nem hiszek abban, hogy a Mágus visszatérne m ilyen körülmények közé... A Győri Rába ETO ma játékosokat ad el, hogy kifizesse adósságait. Azért ezt az utat választja, mert nincs pénze. Ha pedig nincs pénze, nem tud sem Verebes, sem más edző szája íze szerint erősíteni. Meggyengült és szegény csapat lesz a Rába, ha csak nem történik csoda. Kovács Jenővel nem beszél­hettünk kü­szöbön álló, csodaszerű gazdasági fellendülésről, hiszen a menedzser éppen azt panaszolja, valamit nem ért meg a győri szurkolósereg. — Megváltoztak az idők. Tíz éve­­még annyit adott a gyár a labdarú­gásra, amennyi kellett. Ma költség­vetésünk felét állja, és azt sem köny­­nyű szívvel, hiszen a másik oldalon meg esetleg embereket kénytelen elbocsátani. A magunk erejére kell támaszkodnunk. Tavaly több mint harmincmillió volt a saját bevéte­lünk, és mondanom sem kell, hogy nem a nézőszámból. Akkor senki nem tüntetett. — Végtére is persze, ez a mene­dzser dolga ... — De nem mindegy, hogy milyen feltételek között. Lényegében már az induláskor összeomlott minden. A gyár azt ígérte, hogy a maga negyvenmillióját tavaly már január­ban leteszi. Én addigra a görög kap­csolataim révén már megalapoztam egy közös márványfeldolgozó üze­met, egy cipőlerakatot, a városban pedig cipőüzletet akartunk nyitni. Január végén azonban értesített a gyár, hogy mégsem tudja adni a pénzt egy összegben, így hát nem volt alaptőkénk, a vállalkozásokból nem lehetett semmi. Engem felol­dottak a felelősség alól, hiszen ön­hibámon kívül nem tudtam teljesí­teni, amit vállaltam. De maradtam, és szeptemberig még rendben is mentek a dolgok, akkor azonban kritikussá vált a helyzet. — Miért? ■— Még a napra is emlékszem, szeptember tizenharmadika és pén­tek volt. A gyárban azt az ígéretet kaptam, hogy különböző tételekre átutalnak összesen tizenhétmilliót. Aztán gondba kerültek, és nem jött a pénz. Azóta hat alkalommal a bér kifizetése is veszélybe került. Megint az én kapcsolataim révén jött össze a megmentő tizenkétmil­lió ... — Ez nyilván közismert. Akkor mégis, miért mérgesedett el ennyire a helyzet? — A csapat szereplése miatt. De hát én vagyok itt az idegen .. . Győr nem szereti az idegeneket. Már meg is fenyegettek, hogy kinyírják a csa­ládomat. Román üzleti partnerünk, a Dinamo Bucuresti is idegen, maf­fia, ki velük!... — Akkor viszont kénytelen va­gyok megkérdezni: miért csinálja mégis? — Mert a kapcsolatainkat hosz­­szabb kifutási időre terveztük, és folyamatosan gyümölcsözik. Tavaly nyáron az Erdélyből áttelepült után­­pótlásedzőnk, Fazak­as József köz­vetítésével tízezer labdát készíttet­tünk Simontornyán, mégpedig úgy, hogy a román partner, megértve ne­héz helyzetünket, előlegként meg­küldte a teljes százhatvanötezer dol­lárt. A törvényes jutalékot nem vet­tük fel. Felajánlottuk az utánpótlás­­edzőknek, Fazakas pedig a gyere­keknek ajándékként teljes garnitúra szerelést hoz a Dinamótól, másfél­­millió értékben. Amikor idejöttem, a labdarúgóknak egy iskolával sem volt kapcsolatuk. Fazakas munkája nyomán ma már tízzel van. Magyar ember és magyar állampolgár, még­is románozzák ... — A tüntetők megfogalmazták bi­zonyos gyanújukat. .. — Hallottam már én is sok min­dent. De hogy elejét vegyem a szó­beszédnek, pénzügyi vizsgálatot kér­tem önmagam ellen. Pozsgai Mossa! „idegenkérdés”, amelyről már elöl­járóban le kell szögeznünk, hogy nem nemzetiségi, tehát nem afféle román ügy. A csapatról van szó, a közösségről. Sőt, a technikai vezető szerint magyar „idegenekkel” kez­dődött meg a bomlás. — Verebes távozása után nem zu­hantunk, sokáig eredménye­­s, tar­tása is volt a csapatnak. A folyamat két éve kezdődött, azóta egyre me­redekebben vezet az út lefelé. Az ETO-nak mindig erős, meghatározó győri magja volt. Ezt a­ magot azon­ban a veszprémi invázióval szétrob­bantották. Aztán jött egy újabb mag, a román, amelyikkel nem az a baj, isten őrizz, hogy román. Hanem, hogy a bérben külön világot alkot­nak, amelyet a tudáskülönbség amúgy nem indokol. Ha ismét ki­alakulna egy győri mag, és ha amel­­lé csatlakoznának a szükséges „ide­genek”, de szigorúan teljesítmény­­elvű fizetséggel, ismét a felemelke­dés következne. Ha és majd... A realitás azon­ban a jelen. A botladozó csapat, amelyből két év alatt tizennyolcan mentek el, s néhányan ma is útra készen várakoznak, és amelynek ez­alatt már a negyedik edzője van, ráadásul a negyedik alatt is mozog a kispad. A szombati győzelemmel stabilabb lett? Nem tudni. Ma a győriek sem tudják. De Tornyi Barnabás el tudja mon­dani szombati kezdőcsapatának sa­játos nacionáléját. Meg is tette a mérkőzés után, immár nem az utolsó helyezett edzőjeként, némileg kisi­mult arccal (bár a névsor végére érve, ismét indulatba jött): — A kapuban Végh Zoli. A me­nedzser néhány napja azt nyilat­kozta róla, hogy miért is nem ad­tuk el a nyáron . . . Biztató, nem? Keszeg: szezon közben jött, óvott miatta a Siófok, két hét múlva pe­dig megy vissza. Lakos tizennyolc éves, a hatodik enbéegyes mérkő­zését játszotta , végül halasztással megoldott bevonulási gondok után. Fekete sérülés miatt nem alapozott, negyedszer kezdőember, de a fluk­tuáció miatt játszania kell. Virág a mérkőzés egyetlen problémamen­tes győri szereplője. Tóth két napja kapta meg a behívóját, de még egy meccset tud játszani .. . Miriuta a román, feszültségekkel küszködik. Kiszi másodszor volt kezdőember, és szorosan idetartozik, hogy Ko­vács Jenő a tudtunk nélkül adta el Rugovicsot , pedig együtt ültünk, beszélgettünk, amikor egyszer csak felállt, hogy dolga van . . . így men­nek itt a dolgok, én meg építsek csapatot! De folytatom . . . Klauszi ha van vevő, abban a pillanatban már el is megy. Csertői: sokáig sé­rült volt, aztán francia próbajáték­ra ment, most pedig várja az ered­ményt. És végül Belansky: lehet, hogy már hétfőn nem a mi játéko­sunk. Ez bizony nem éppen biztató. Az­­ pedig végképp zavaró, hogy súlyos ellentét alakult ki a vezetők között. Két tábor, amelynek együt­tes jelenléte aligha tartható fenn soká. Mi „ a szombat leltárai ügy­a Sian tüntetés volt, Ko­vács Jenő nem mondott le, a csa­pat győzött, a szakmai vezetés ver­gődik, a kérdőjelek sokasodnak a játékosok életében. Végül is igaza van Pozsgai Lajos­nak, zűrzavar van. És akkor még nem is fogalmazott keményen. Szekeres István A bíró miatt vesztett a Ferencváros? Molnár László játékvezetőnek rangrejtve, angolosan kellett távoznia az Üllői útról... Vérben forgó szemű zöld-fehér szurkolók Molnár László játékvezető ellen tüntettek az üllői úton. A találkozó lefújása után ötven perc­cel közel száz Fradi-szurkoló várta a bírót a klub­ház előtt. A dühös és a játékvezetővel szembeni elégedetlenségbe mindinkább belehergelődő zöld­fehér hívek nem tudták, hogy Molnár öt óra előtt néhány perccel Havasi Mihálynak, az FTC tech­nikai vezetőjének kíséretében angolosan, a hátsó kapun távozott__ Még szombaton késő este zalaegerszegi lakásán hívtuk fel a Ferencváros—Vác FC-Samsung mér­kőzés dirigensét. Molnár Lászlót először arról faggattuk, hogy egy ilyen hosszú autóúton vajon újra és újra felidézi-e a kilencven perc kritikus pillanatait, döntő momentumait, önmaga esetle­ges tévedéseit. — Azt hiszem természetes dolog, hogy a mér­kőzés lefújása után még órákig bennem van a feszültség. Ebben a periódusban gyakran szinte filmszerűen átfutnak az emberen a mérkőzés leg­fontosabb jelenetei, összecsapásai. — Milyen volt belülről az éllovasok küzdelme az Üllői úton? —■ Felfokozott hangulatúnak tűnt, de nem a játékosok miatt. Inkább a közönség részéről ta­pasztaltam a szokásosnál nagyobb feszültséget. A mérkőzés főszereplőire, a labdarúgókra szerencsé­re nem ragadt át ez a hangulat. A játékosok döntő többsége kifejezetten jó partner volt szá­momra. — Az egyik vitatott döntése az, amikor egy­­ közeli lövés után Bánfi a földre zuhant és az ar­cát fogta. Vannak, akik azt állítják, hogy a lab­da érintette a Samsung-játékos kezét, éppen ezért tizenegyest kellett volna ítélnie a Fradi javára.­­— Nem láttam olyan szituációt, ami miatt a büntetőpontra kellett volna mutatnom. Pontosan követtem ezt az esetet is. Bánfinak a száját talál­ta el a közvetlen közelről, nagy erővel meglőtt labda. Mivel vérzett, ezért intettem, hogy jöhet­nek ápolni, a váci játékost. — Ifjabb vádpont a Fradi-drukk­erek részéről: miért állította ki Cigant, amikor ilyen belépőket — hasonló szabálytalanságokat —az első félidő­ben még sárga lappal sem torolt meg. A kiállítást megelőzően már szóltam Cigannak, a Ferencváros játékosának, fejezze be azt, hogy szüntelenül az ellenfelek lábára csúszik. Még azt is mondtam a csatárnak, hogy ebből előbb-utó­bb gond lesz. A labda már ott sem volt amikor a 71. percben szándékosan, csúnyán rácsúszott Bán­fi lábára a partvonal mellett. Ismétlem: egy­értelmű volt Cigan részéről a szándékosság, ép­pen ezért a szabályok szellemében ki kellett ál­lítanom. — Vannak, akik leteszik a nagyesküt, sőt, fej­vesztés terhe mellett azt vallják, hogy lesből esett a két pont sorsát eldöntő váci gól. — Hamar László partjelzővel egybehangzóan fenntartom, hogy szó sem lehetett lesről. Hosszú, előrevágott labda volt, amelyhez senki sem ért hozzá. Biztosan állíthatom: a labda elrúgásá­­nak pillanatában a gólszerző Füle nem volt le­sen.­­ Az esethez közel álló szurkolók azt mondják, hogy Hamar partjelző olyannyira bizonytalan volt, hogy még félig a zászlaját is felemelte. — Ezt én nem láttam, sőt pontosan arra em­lékszem, hogy a partjelző kezével továbbot intett. — A saját teljesítményét hány csillaggal ér­tékelné? — Hárommal vagy néggyel. Eddig tartott a Molnár Lászlóval folytatott be­szélgetés. Azt már el sem mondtam a játékveze­tőnek, hogy szemtanúja voltam, amikor kihaj­tott a Fradi-pálya parkolójából. A Fradi-drukke­­rek közül néhányan észrevették, hogy ki ül a volánnál, és bizony, az autója után köptek. A játékvezető talán nem is látta a vérben forgó szemű, indulatos szurkolókat, vagy ha igen, le­g­­legfeljebb ezt a kellemetlen intermezzót „szak­mai ártalomként” fogta fel, s elintézte az egészet egy vállrándítással. Azóta csak azon gondolkodom, hogy a klubház előtti zöld-fehér rajongók azoknak az Üllői úti csatároknak, középpályásoknak , akik bizony ezen a szombaton rosszul futballoztak , mivel honorálták a „teljesítményét”. Talán tapssal? (gyenes) UTE— Vasas Éljen a hiba?! A régi játék megszállott hívei annak idején sem lelkesedtünk érte, ám ez mit sem változtat a tényen: amióta a futballban át­vette a hatalmat a „csak gólt nem kapni” elve — egyértelműen a védőmunka vette át a főszerepet. Szerte a világ labdarúgásában. Rég feledésbe merült már az elődök sokkal rokonszenvesebb jel­szava : egy kapott gólra kettőt rúgni! A szervezett romboló „mun­ka” ma már rendszerint eredményesen hiúsítja meg a futballpá­­lyák művészeinek kontsruktív, alkotó tevékenységét. Persze, hogy megkapták a maguk kiemelten fontos szerepét a védőmunkások az UTE—Vasas-Smirnoff mérkőzésen is, ame­lyen a hazaiak a felzárkózásért, a vendégek pedig a tekintélyt parancsoló helyezés megtartásáért — javításáért — szálltak harcba. Aztán, túl az első fél órán megszületett az első gól. Ebben a játékrészben még egy követte, majd a második félidőben újabb kettő. Megpezsdült a szurkolók vére, felharsant a hangja, a sem­leges pedig elégedetten szögezhette le: manapság egy mérkőzé­sen négy gólt látni, nem is rossz! Mondom, hogy a semleges sze­rint ... Mert a helyezéséhez méltóan játszó Vasas mestere, dr. Genz­­wein Ferenc, a mérkőzés után elmondta, hogy mindkét góljukat védelmi hiba előzte meg. Esküszöm, hogy nem iróniával, hanem őszinte futballbaráti tisztelettel azt mondom erre Genzwein doktornak: szerencse, hogy olykor akadnak védelmi hibák is. Különben, hogy a csudában lát­nánk gólokat?! Azt persze aláírom a szakvezetőnek, hogy jobb, ha ezeket a hibákat többnyire a másik fél követi el. De hát, mégiscsak futball ez, kérem... D. La★ Úgy látszik, a „nyomda ördöge” kint járt szombaton késő dél­után a Megyeri úti pályán, és nem vette észre, hogy félidőben Bene Ferenc lecserélte Bérczyt, és beküldte a helyére Zsinkát. Az sem lett volna csoda, hogy ha mi nem vesszük észre, mert az újpestiek játékosa annak ellenére, hogy a pályára lépett, látha­­tatlan volt a negyvenöt perc alatt. Pontosabban, nem csinált semmit. Ezért a „teljesítményéért” jóindulattal kapott tőlünk egy négyest. Sajnálatos módon az a bizonyos „nyomda ördöge nem vette figyelembe, és így kimaradt tudósításunkból. Nemzeti Sport Klub A Mágus (volt Márka) étteremben Meghívott vendégek: a Ferencváros—Vác FC­­Samsung „Szuperrangadó” főszereplői, azaz játékosok és edzők. Töltse a hétfő estét kedvenceivel, kezdés 18 órakor. Mágus étterem a Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán, a Belvárosban.

Next