Nemzeti Sport, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-16 / 316. szám
111. 316. ♦ 1992. november 16. NEMZETI SPORT 3 „Ess, eső, ess, gyere Verebes!" Győzelem után - mintha mi sem történt volna Kovács Jenő pénzügyi vizsgálatot kért önmaga ellen Most akár fel is lélegezhetnének a győriek. Legyőzték az aggodalommal várt Diósgyőrt, elhagyták a táblázat utolsó helyét. Sőt, a gól után fennmaradt néhány percben felszabadultan, tetszetősen, ötletesen játszott a csapat. Benn, a klubházban egy ideig még lebegett a szokatlan vendég, a győzelem hangulata, aztán visszatért a fagy. Hadiállapot van itt, bizonytalanság, az elodázhatatlan döntéseket megelőző feszültség. Odakint a tüntetők maroknyira csappant csapata változatlanul mondta a magáét. Követelte a menedzser lemondását, majd újra és újra azt is elkezdte a kórus: „Ess, eső, ess, gyere, Verebes!” Kuszaság — ezzel a szóval jellemezte a mai győri helyzetet Pozsgai Lajos technikai vezető legelső mondatában, amikor leültünk beszélgetni. Később azt is megjegyezte, hogy elsősorban a csapaton belül kell —és lehet — rendet teremteni. Mindez igaz. Mégis félrevezető, mert nem a játékosok széthúzása vagy acsarkodása sodorta az NB I perifériájára a Rábát. . A meglévő konfliktusokat úgymond kívülről kapták, nem maguk csinálták. A súlyos bérfeszültség és az a bizonyos kuszaság felülről érkezik, és rájuk telepszik. Megzavarja a fejeket, befolyásolja az idegállapotot és a teljesítményt. Az edző, Tornyi Barnabás a Diósgyőr elleni mérkőzés előestéjén csak szűkszavúan tárta fel a kialakult helyzettel kapcsolatos kétségeit. Ugyanis: — Szerintem az utolsó helyen álló csapat edzőjének nincs joga nagy hangon kárhoztatni a külső körülményeket, nevetségessé válik minden magyarázkodással. Én csak azt szeretném tisztán látni, hogy szereplésünk okaiból hány százalék az én szakmai hibám, és mekkora rész származik az ügyekből. Még húsz évig akarok edzőként dolgozni, nem építhetek légvárakat, tehát elfogadom, hogy az edzőnek mennie kell, ha őt terheli a felelősség. Meixner István, a szombati tüntetés szóvivője, de mondjuk inkább úgy, hogy a Rába egyik főszurkolója szívesebben látná a kispadon Verebes Józsefet: — Azt le kell szögeznem, hogy a győri szurkolók nagy része nem elégedetlen Tornyi munkájával. Verebesnek azonban mítosza van, és magam is úgy érzem, hogy amint leülne a kispadra, rögtön kinn lenne tízezer néző. Más hangulat, más lendület ... Szárnyakat kaphatnánk. Én a magam részéről nem hiszek abban, hogy a Mágus visszatérne m ilyen körülmények közé... A Győri Rába ETO ma játékosokat ad el, hogy kifizesse adósságait. Azért ezt az utat választja, mert nincs pénze. Ha pedig nincs pénze, nem tud sem Verebes, sem más edző szája íze szerint erősíteni. Meggyengült és szegény csapat lesz a Rába, ha csak nem történik csoda. Kovács Jenővel nem beszélhettünk küszöbön álló, csodaszerű gazdasági fellendülésről, hiszen a menedzser éppen azt panaszolja, valamit nem ért meg a győri szurkolósereg. — Megváltoztak az idők. Tíz évemég annyit adott a gyár a labdarúgásra, amennyi kellett. Ma költségvetésünk felét állja, és azt sem könynyű szívvel, hiszen a másik oldalon meg esetleg embereket kénytelen elbocsátani. A magunk erejére kell támaszkodnunk. Tavaly több mint harmincmillió volt a saját bevételünk, és mondanom sem kell, hogy nem a nézőszámból. Akkor senki nem tüntetett. — Végtére is persze, ez a menedzser dolga ... — De nem mindegy, hogy milyen feltételek között. Lényegében már az induláskor összeomlott minden. A gyár azt ígérte, hogy a maga negyvenmillióját tavaly már januárban leteszi. Én addigra a görög kapcsolataim révén már megalapoztam egy közös márványfeldolgozó üzemet, egy cipőlerakatot, a városban pedig cipőüzletet akartunk nyitni. Január végén azonban értesített a gyár, hogy mégsem tudja adni a pénzt egy összegben, így hát nem volt alaptőkénk, a vállalkozásokból nem lehetett semmi. Engem feloldottak a felelősség alól, hiszen önhibámon kívül nem tudtam teljesíteni, amit vállaltam. De maradtam, és szeptemberig még rendben is mentek a dolgok, akkor azonban kritikussá vált a helyzet. — Miért? ■— Még a napra is emlékszem, szeptember tizenharmadika és péntek volt. A gyárban azt az ígéretet kaptam, hogy különböző tételekre átutalnak összesen tizenhétmilliót. Aztán gondba kerültek, és nem jött a pénz. Azóta hat alkalommal a bér kifizetése is veszélybe került. Megint az én kapcsolataim révén jött össze a megmentő tizenkétmillió ... — Ez nyilván közismert. Akkor mégis, miért mérgesedett el ennyire a helyzet? — A csapat szereplése miatt. De hát én vagyok itt az idegen .. . Győr nem szereti az idegeneket. Már meg is fenyegettek, hogy kinyírják a családomat. Román üzleti partnerünk, a Dinamo Bucuresti is idegen, maffia, ki velük!... — Akkor viszont kénytelen vagyok megkérdezni: miért csinálja mégis? — Mert a kapcsolatainkat hoszszabb kifutási időre terveztük, és folyamatosan gyümölcsözik. Tavaly nyáron az Erdélyből áttelepült utánpótlásedzőnk, Fazakas József közvetítésével tízezer labdát készíttettünk Simontornyán, mégpedig úgy, hogy a román partner, megértve nehéz helyzetünket, előlegként megküldte a teljes százhatvanötezer dollárt. A törvényes jutalékot nem vettük fel. Felajánlottuk az utánpótlásedzőknek, Fazakas pedig a gyerekeknek ajándékként teljes garnitúra szerelést hoz a Dinamótól, másfélmillió értékben. Amikor idejöttem, a labdarúgóknak egy iskolával sem volt kapcsolatuk. Fazakas munkája nyomán ma már tízzel van. Magyar ember és magyar állampolgár, mégis románozzák ... — A tüntetők megfogalmazták bizonyos gyanújukat. .. — Hallottam már én is sok mindent. De hogy elejét vegyem a szóbeszédnek, pénzügyi vizsgálatot kértem önmagam ellen. Pozsgai Mossa! „idegenkérdés”, amelyről már elöljáróban le kell szögeznünk, hogy nem nemzetiségi, tehát nem afféle román ügy. A csapatról van szó, a közösségről. Sőt, a technikai vezető szerint magyar „idegenekkel” kezdődött meg a bomlás. — Verebes távozása után nem zuhantunk, sokáig eredményes, tartása is volt a csapatnak. A folyamat két éve kezdődött, azóta egyre meredekebben vezet az út lefelé. Az ETO-nak mindig erős, meghatározó győri magja volt. Ezt a magot azonban a veszprémi invázióval szétrobbantották. Aztán jött egy újabb mag, a román, amelyikkel nem az a baj, isten őrizz, hogy román. Hanem, hogy a bérben külön világot alkotnak, amelyet a tudáskülönbség amúgy nem indokol. Ha ismét kialakulna egy győri mag, és ha amellé csatlakoznának a szükséges „idegenek”, de szigorúan teljesítményelvű fizetséggel, ismét a felemelkedés következne. Ha és majd... A realitás azonban a jelen. A botladozó csapat, amelyből két év alatt tizennyolcan mentek el, s néhányan ma is útra készen várakoznak, és amelynek ezalatt már a negyedik edzője van, ráadásul a negyedik alatt is mozog a kispad. A szombati győzelemmel stabilabb lett? Nem tudni. Ma a győriek sem tudják. De Tornyi Barnabás el tudja mondani szombati kezdőcsapatának sajátos nacionáléját. Meg is tette a mérkőzés után, immár nem az utolsó helyezett edzőjeként, némileg kisimult arccal (bár a névsor végére érve, ismét indulatba jött): — A kapuban Végh Zoli. A menedzser néhány napja azt nyilatkozta róla, hogy miért is nem adtuk el a nyáron . . . Biztató, nem? Keszeg: szezon közben jött, óvott miatta a Siófok, két hét múlva pedig megy vissza. Lakos tizennyolc éves, a hatodik enbéegyes mérkőzését játszotta , végül halasztással megoldott bevonulási gondok után. Fekete sérülés miatt nem alapozott, negyedszer kezdőember, de a fluktuáció miatt játszania kell. Virág a mérkőzés egyetlen problémamentes győri szereplője. Tóth két napja kapta meg a behívóját, de még egy meccset tud játszani .. . Miriuta a román, feszültségekkel küszködik. Kiszi másodszor volt kezdőember, és szorosan idetartozik, hogy Kovács Jenő a tudtunk nélkül adta el Rugovicsot , pedig együtt ültünk, beszélgettünk, amikor egyszer csak felállt, hogy dolga van . . . így mennek itt a dolgok, én meg építsek csapatot! De folytatom . . . Klauszi ha van vevő, abban a pillanatban már el is megy. Csertői: sokáig sérült volt, aztán francia próbajátékra ment, most pedig várja az eredményt. És végül Belansky: lehet, hogy már hétfőn nem a mi játékosunk. Ez bizony nem éppen biztató. Az pedig végképp zavaró, hogy súlyos ellentét alakult ki a vezetők között. Két tábor, amelynek együttes jelenléte aligha tartható fenn soká. Mi „ a szombat leltárai ügya Sian tüntetés volt, Kovács Jenő nem mondott le, a csapat győzött, a szakmai vezetés vergődik, a kérdőjelek sokasodnak a játékosok életében. Végül is igaza van Pozsgai Lajosnak, zűrzavar van. És akkor még nem is fogalmazott keményen. Szekeres István A bíró miatt vesztett a Ferencváros? Molnár László játékvezetőnek rangrejtve, angolosan kellett távoznia az Üllői útról... Vérben forgó szemű zöld-fehér szurkolók Molnár László játékvezető ellen tüntettek az üllői úton. A találkozó lefújása után ötven perccel közel száz Fradi-szurkoló várta a bírót a klubház előtt. A dühös és a játékvezetővel szembeni elégedetlenségbe mindinkább belehergelődő zöldfehér hívek nem tudták, hogy Molnár öt óra előtt néhány perccel Havasi Mihálynak, az FTC technikai vezetőjének kíséretében angolosan, a hátsó kapun távozott__ Még szombaton késő este zalaegerszegi lakásán hívtuk fel a Ferencváros—Vác FC-Samsung mérkőzés dirigensét. Molnár Lászlót először arról faggattuk, hogy egy ilyen hosszú autóúton vajon újra és újra felidézi-e a kilencven perc kritikus pillanatait, döntő momentumait, önmaga esetleges tévedéseit. — Azt hiszem természetes dolog, hogy a mérkőzés lefújása után még órákig bennem van a feszültség. Ebben a periódusban gyakran szinte filmszerűen átfutnak az emberen a mérkőzés legfontosabb jelenetei, összecsapásai. — Milyen volt belülről az éllovasok küzdelme az Üllői úton? —■ Felfokozott hangulatúnak tűnt, de nem a játékosok miatt. Inkább a közönség részéről tapasztaltam a szokásosnál nagyobb feszültséget. A mérkőzés főszereplőire, a labdarúgókra szerencsére nem ragadt át ez a hangulat. A játékosok döntő többsége kifejezetten jó partner volt számomra. — Az egyik vitatott döntése az, amikor egy közeli lövés után Bánfi a földre zuhant és az arcát fogta. Vannak, akik azt állítják, hogy a labda érintette a Samsung-játékos kezét, éppen ezért tizenegyest kellett volna ítélnie a Fradi javára.— Nem láttam olyan szituációt, ami miatt a büntetőpontra kellett volna mutatnom. Pontosan követtem ezt az esetet is. Bánfinak a száját találta el a közvetlen közelről, nagy erővel meglőtt labda. Mivel vérzett, ezért intettem, hogy jöhetnek ápolni, a váci játékost. — Ifjabb vádpont a Fradi-drukkerek részéről: miért állította ki Cigant, amikor ilyen belépőket — hasonló szabálytalanságokat —az első félidőben még sárga lappal sem torolt meg. A kiállítást megelőzően már szóltam Cigannak, a Ferencváros játékosának, fejezze be azt, hogy szüntelenül az ellenfelek lábára csúszik. Még azt is mondtam a csatárnak, hogy ebből előbb-utóbb gond lesz. A labda már ott sem volt amikor a 71. percben szándékosan, csúnyán rácsúszott Bánfi lábára a partvonal mellett. Ismétlem: egyértelmű volt Cigan részéről a szándékosság, éppen ezért a szabályok szellemében ki kellett állítanom. — Vannak, akik leteszik a nagyesküt, sőt, fejvesztés terhe mellett azt vallják, hogy lesből esett a két pont sorsát eldöntő váci gól. — Hamar László partjelzővel egybehangzóan fenntartom, hogy szó sem lehetett lesről. Hosszú, előrevágott labda volt, amelyhez senki sem ért hozzá. Biztosan állíthatom: a labda elrúgásának pillanatában a gólszerző Füle nem volt lesen. Az esethez közel álló szurkolók azt mondják, hogy Hamar partjelző olyannyira bizonytalan volt, hogy még félig a zászlaját is felemelte. — Ezt én nem láttam, sőt pontosan arra emlékszem, hogy a partjelző kezével továbbot intett. — A saját teljesítményét hány csillaggal értékelné? — Hárommal vagy néggyel. Eddig tartott a Molnár Lászlóval folytatott beszélgetés. Azt már el sem mondtam a játékvezetőnek, hogy szemtanúja voltam, amikor kihajtott a Fradi-pálya parkolójából. A Fradi-drukkerek közül néhányan észrevették, hogy ki ül a volánnál, és bizony, az autója után köptek. A játékvezető talán nem is látta a vérben forgó szemű, indulatos szurkolókat, vagy ha igen, leglegfeljebb ezt a kellemetlen intermezzót „szakmai ártalomként” fogta fel, s elintézte az egészet egy vállrándítással. Azóta csak azon gondolkodom, hogy a klubház előtti zöld-fehér rajongók azoknak az Üllői úti csatároknak, középpályásoknak , akik bizony ezen a szombaton rosszul futballoztak , mivel honorálták a „teljesítményét”. Talán tapssal? (gyenes) UTE— Vasas Éljen a hiba?! A régi játék megszállott hívei annak idején sem lelkesedtünk érte, ám ez mit sem változtat a tényen: amióta a futballban átvette a hatalmat a „csak gólt nem kapni” elve — egyértelműen a védőmunka vette át a főszerepet. Szerte a világ labdarúgásában. Rég feledésbe merült már az elődök sokkal rokonszenvesebb jelszava : egy kapott gólra kettőt rúgni! A szervezett romboló „munka” ma már rendszerint eredményesen hiúsítja meg a futballpályák művészeinek kontsruktív, alkotó tevékenységét. Persze, hogy megkapták a maguk kiemelten fontos szerepét a védőmunkások az UTE—Vasas-Smirnoff mérkőzésen is, amelyen a hazaiak a felzárkózásért, a vendégek pedig a tekintélyt parancsoló helyezés megtartásáért — javításáért — szálltak harcba. Aztán, túl az első fél órán megszületett az első gól. Ebben a játékrészben még egy követte, majd a második félidőben újabb kettő. Megpezsdült a szurkolók vére, felharsant a hangja, a semleges pedig elégedetten szögezhette le: manapság egy mérkőzésen négy gólt látni, nem is rossz! Mondom, hogy a semleges szerint ... Mert a helyezéséhez méltóan játszó Vasas mestere, dr. Genzwein Ferenc, a mérkőzés után elmondta, hogy mindkét góljukat védelmi hiba előzte meg. Esküszöm, hogy nem iróniával, hanem őszinte futballbaráti tisztelettel azt mondom erre Genzwein doktornak: szerencse, hogy olykor akadnak védelmi hibák is. Különben, hogy a csudában látnánk gólokat?! Azt persze aláírom a szakvezetőnek, hogy jobb, ha ezeket a hibákat többnyire a másik fél követi el. De hát, mégiscsak futball ez, kérem... D. La★ Úgy látszik, a „nyomda ördöge” kint járt szombaton késő délután a Megyeri úti pályán, és nem vette észre, hogy félidőben Bene Ferenc lecserélte Bérczyt, és beküldte a helyére Zsinkát. Az sem lett volna csoda, hogy ha mi nem vesszük észre, mert az újpestiek játékosa annak ellenére, hogy a pályára lépett, láthatatlan volt a negyvenöt perc alatt. Pontosabban, nem csinált semmit. Ezért a „teljesítményéért” jóindulattal kapott tőlünk egy négyest. Sajnálatos módon az a bizonyos „nyomda ördöge nem vette figyelembe, és így kimaradt tudósításunkból. Nemzeti Sport Klub A Mágus (volt Márka) étteremben Meghívott vendégek: a Ferencváros—Vác FCSamsung „Szuperrangadó” főszereplői, azaz játékosok és edzők. Töltse a hétfő estét kedvenceivel, kezdés 18 órakor. Mágus étterem a Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán, a Belvárosban.