Nemzeti Sport, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-17 / 224. szám
Nagy nevek - a kupádon Kár lenne tagadni, a nagy nevek vonzzák a közönséget. Sajnos, a Fáy utcában nem léptek pályára sztárok az idénynyitón, mégis akadt két férfiú, akik miatt megnőtt az érdeklődés a találkozó iránt. Az egyik kispadon Mészöly Kálmán, a másikon Verebes József foglalt helyet. Mindketten voltak már szövetségi kapitányok, Verebes most is az. Mindketten éppen ott érték el legnagyobb sikereiket, ahol most is dolgoznak. Mészöly a Vasasban, Verebes Győrött. És mindketten új csapatot építenek, nem is titkoltan nagy reményekkel. Mindez elég volt ahhoz, hogy a Fáy utcában szokatlanul sokan, jó négyezren figyelték a találkozót, amely a péntek délutáni kánikulában döntetlenül végződött. - Nagyon messze vagyunk még az általam elvárt játéktól - mondta Mészöly Kálmán. - Ez a teljesítmény a fele annak, amit megvalósítani szeretnék. A csapat pedig megvan, terveim szerint legfeljebb annyiban változik az összeállítás, hogy Mónos bekerülhet a kezdők közé. Most még korai lett volna beállítani, hiszen néhány órával a találkozó előtt érkezett meg a játékengedélye, ráadásul nem is velünk készült a nyár túlnyomó részében, és a többiek joggal furcsállták volna, ha azonnal megváltoztatom miatta az előkészületi mérkőzéseken kipróbált csapatot. Mindent egybevetve, sokat kell tehát még dolgoznunk. Sokkal többet várok Zvarától, Vasziljevics sem az igazi még, és van mit behoznia Szenesnek is. A másik öltöző előtt Verebes József egymásután adta a nyilatkozatokat. Bár a Rába győzelmet engedett ki a kezéből, a ,,Mágus” érdekes módon nem tűnt letértnek. - Meggyőződhettem arról, hogy jó úton járunk, bár még nincs semmi sem befejezve - szögezte le. - Időnként egészen jól futballoztunk, de a középpályán még feltétlenül erősödnünk kell. Most sajnálom csak igazán, hogy Miriuta elment tőlünk, mert vele már most nagyon jók lehetnénk. Hiányzott Rugovics dinamizmusa is, bár az őt helyettesítő Mikóczira sem panaszkodhatok. Jól játszott, gólt lőtt, igaz, a végére nagyon elfáradt. A leginkább azt sajnálom, hogy kihagytuk a helyzeteinket, ezért nem sikerült nyernünk. De hát ez végül is benne van a játékban. Ahhoz, hogy Verebes József csupán az egyik pont elvesztése miatt sajnálkozzon, kellett Végh Zoltán remek teljesítménye is. Könnyen előfordulhatott volna ugyanis, hogy a Rába - hiába volt képes tudatosabb és egységesebb játékra - vesztesen hagyja el a pályát, ha Végh a kevés dolgát nem bravúrosan látja el. - Annak csak örülök, hogy kevés a dolgom, mert ez azt jelenti, jól megy a csapatnak és támadó szellemű futballt játszunk. Kicsit bosszús vagyok a döntetlen miatt, hiszen elképzeléseinket megvalósítottuk, a Vasas pedig egy szerintem vitatható tizenegyessel egyenlített. Mostanában sokan nekem szegezik a kérdést, hogy mit szólnék, ha Verebes József számításba venne a válogatottnál is. Erre csak azt felelhetem, hogy nem szólok semmit, inkább igyekszem őt meggyőzni a védéseimmel. Úgy érzem, most sikerült ehhez hozzáfűznöm néhány ,, érvet’’... Kevésbé magabiztosan ballagott végig az öltözőfolyosón a Vasas válogatott újonca, a Belgiumból hazatért Mónos Tamás. - Nagyon az elején vagyok még annak, hogy utolérjem régi önmagamat - indokolta rosszkedvét. - Miután becseréltek, igyekeztem megtenni a sikerért minden tőlem telhetőt, helyzetem is akadt, de néhány hiba is becsúzott a játékomba. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen egy hónapja játszottam utoljára meccset, azóta csak edzettem és kissé kiestem a ritmusból. Két-három mérkőzésre még biztosan szükségem lesz ahhoz, hogy formába lendüljek. Újonc a Fáy utcában Szenes Sándor is, aki egyszer már parádésan debütált magyar csapatban: első mérkőzésén - három éve - a Ferencvárosban két pazar góllal mutatkozott be az Újpest ellen. - Gondolom, hasonló ,,robbanást” senki sem várt tőlem, és remélem, elégedettek voltak a vezetők és a szurkolók a játékommal - mondta Szenes. - Tudom, még messze vagyok a csúcsformámtól, de amire most telhet, azt hoztam a csapattal együtt. Megpróbáltunk győzni, ám a Rába jól felkészített együttes, igazságosnak érzem a döntetlent. Csupán nagy jóindulattal lehetne a közepesnél jobbnak nevezni az 1993-94-es bajnokság első mérkőzését, de lám, az érdekeltek nem túl elégedetlenek. Talán ők is abban bíznak, mint mi, mindnyájan: lesz ez még jobb is... P. Gy. L. i a pofon segít nekünk” - vallja a Csepelről jött szombathelyi A válogatott Bognár Zoltán Csepelről igazolt haza, mielőtt azonban pályára léphetett volna, egy mérkőzés erejéig még „zsilipelőkamrába” kényszerült. A Haladás első ellenfele ugyanis a játékos előző csapata volt, s az egyezség úgy jött létre, hogy Bognár a Csepel ellen nem szerepel. A mérkőzés után a mindkét együtteshez közel álló futballistát kértük fel értékelésre. - Szurkoltál valamelyik csapatnak? + Persze. A Haladásnak. - Úgy tudom, nem haraggal jöttél el Csepelről... + Szó sincs róla! Még a meccs előtt is sajnálkoztak a vezetők, hogy el kellett jönnöm, de hát a pénz nagy úr. - Végtére is, hazatértél, a szíved szurkolt... - A csapatomnak szurkoltam, amelynek tagja vagyok, és amellyel összekapcsolódott az életem ismét. A Csepel - múlt lett, még ha nem is távoli... Az eszem és - remélem, nem hangzik nagyképűen - a profi mentalitásom is a Haladásért szorított. Ez a dolgok rendje. - Akkor úgy kérdezem: milyennek láttad az ellenfelet? - Azt nyújtotta a Csepel, amit vártam tőle, és amit idegenben nyújtani kell. Okosan, tudatosan játszott, rövid passzokkal, labdatartással, kontrákkal és remek letámadással. Ezzel együtt ez tipikusan az a meccs volt, amelyen az nyer, aki az első gólt rúgja. De az nem tűnik véletlennek, hogy a vendégeké volt az első,, szó”... + Nulla nullnál azért volt lehetőség Jagodics, Süle és Szekér előtt is... De az tény, hogy nem találtuk meg a csepeliek higgadt, erőteljes játékának az ellenszerét. - A diadalmenet, a jogos ünneplés után nem lesz túl nagy a sokk? Nem retten meg a Haladás, nem görcsöl be, nem esik pánikba? - Egészen biztos, hogy nem. Sőt, ez a pofon segít nekünk, erősít minket. -Hogyan? - Jó a csapat. Hajtós, elszánt, motivált. Glázer mester ráadásul különösen ért a feltüzeléséhez, számára ez a kudarc amolyan alágyújtósnak is megteszi. A csapat elszokott a vereségtől a másodosztályban, és nem is akar hozzászokni. Ennek érdekében magasabbra srófolódik majd a láng, át kell venni az enbé egy keményebb ritmusát. A szurkolók pedig gyakran hangoztatják, hogy azért járnak inkább alacsonyabb osztályú meccsekre, mert ott van iram, hajtás... Talán haragjukban mondják. A pályán pontosabban érezni a valódi különbséget. - Tehát a Haladás hamar magához tér? + Ebben egészen biztos vagyok. Ott leszünk a középmezőnyben. - Milyen szerepkör vár rád? + Vagy emberfogó leszek, bár a Csepel ellen jól ment a srácoknak ebben a szerepkörben, vagy középpályás. Majd a mester eldönti, én pedig bármelyik poszton a legjobbat akarom nyújtani. - Hosszabb távra tervezel Szombathelyen?... - Értem a keresztkérdést. Nem lesznek kiesési gondjaink!... Ami pedig a berendezkedést illeti, a régi lakásomat eladtam, és vásároltam egy kertes családi házat. Természetesen Szombathelyen. A két kislányomnak szüksége van a jó levegőre... Szekeres István Tilalomra Bognár Zoltánt még a mérkőzés előtt kértük fel az értékelő beszélgetésre. Ám kiderült, hogy az nem olyan egyszerű... - A rend szerint engedélyt kell kérni a nyilatkozatra. Glázer Róbert az engedélyt egy pillanat alatt, készségesen megadta. Elképedésünket érzékelve, magyarázattal együtt: - A játékról, a társakról és az ellenfélről természetesen bárki véleményt mondhat. Ha azonban a szakmai összefüggésekről, az egyesület vagy a szakosztály belső ügyeiről van szó, mi azt szeretnénk, hogy vezető is jelen legyen a beszélgetésen. A magyar Sajóban ugyanis igen gyakran nem hallgattatik meg a másik fél... Értjük a szombathelyi vezetők gondját, részben meg is értjük. Egyet azonban nem értünk velük. Ha ugyanis rendben mennek a dolgok, és ha a játékost - felnőtt embernek tekintve - beavatják a mélyebb összefüggésekbe, aligha van szükség tilalomfákra, pesztrákra... Uraim, nyakunkon a huszonegyedik századi... HU GÉPES SPORT 1993. augusztus 17. Az 1. forduló hordaléka Gellei ítéletvégrehajtót keres Nem volt nagy meccs az MTK-Pécs találkozó. Két szabadrúgás utáni szituáció hozta meg a gólokat, kapufák után került a labda itt is és ott is a hálóba. Szinte nagyítóval kellett keresnünk a jó játékos-teljesítményeket. Persze másként látjuk mi a lelátóról az eseményeket és természetesen másként az edző, meg a játékos. Ezúttal a mesterek véleményére voltunk kíváncsiak. - Ki volt a legjobb játékos az Horváth Csaba. Sokat volt ró MTK-ban? - kérdeztük Gellei tékban és a tizenegyest mege- Imrét előző pillanatok egyáltalán nem - Ha lehet, én két játékost borzolták fel az idegeit. Olyan mondok. Az egyik feltétlenül higgadtan rúgta a labdát a kapu jobb oldalába, hogy az egyébként remek Csaban nem tudta megállítani a labdát. - És a másik név a jegyzetfüzetében? - Zsivótzky Gyuláé. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, beadásaiból gólokat szerezhettek volna a mieink. Ügyesen rúgta középre a labdákat, és volt egy remek szabadrúgása is. Balog Réka és Keresztúri távozása után meg kell találni az új „ítéletvégrehajtót". Ha már a jóknál tartunk: a visszatért Pölöskei Gábor szintén közéjük tartozott. Két perc hiányzott ahhoz, hogy legalább hatost kapjon. Biztosra veszszük, hogy nagy hasznára lesz még csapatának. Persze, idő kell a beilleszkedéshez. De gond nem lesz, az biztos. A nagy öreg mellett beszállt a kicsi, Kenesei Krisztián is. A srác tavasszal a törökországi UEFA-tornán, 16 évesen már felhívta magára a figyelmet. Sok öröme lesz még benne játékostársnak, edzőnek, szurkolónak egyaránt. Most pedig lássuk Koller Nándor véleményét. - Én négy játékosomat emelném ki - kezdte a mester. - Csaban nagyon jól védett, tetszett Dienes védőjátéka, Palaczky pedig ügyesen mozgott a pálya középső harmadában. És itt van még Zare. Remek volt a szabadrúgása, a kapufa mentette meg az MTK kapuját a góltól. Csupán egy pécsi labdarúgó produktumának megítélésében nem voltunk azonos hullámhosszon az edzővel, Dienes teljesítményét láttuk halványabbnak. A mester nyilván azt is bekalkulálta a játékos jegyébe, hogy szerinte jól oldotta meg taktikai feladatát. V. B. Turbékon és Sztanón semmi sem múlott. Az MTK, akárcsak Turbék, térdre kényszerült Egy fejpárbaj a sok közül, ebben is a pécsiek voltak a jobbak