Nemzeti Sport, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-17 / 224. szám

­ Nagy nevek - a kupádon Kár lenne tagadni, a nagy nevek vonzzák a közönséget. Sajnos, a Fáy utcában nem léptek pályára sztárok az idénynyitón, mégis akadt két férfiú, akik miatt megnőtt az érdeklődés a találkozó iránt. Az egyik kispadon Mészöly Kálmán, a másikon Verebes József foglalt helyet. Mindketten voltak már szövetségi kapitányok, Verebes most is az. Mindketten éppen ott érték el legnagyobb sikereiket, ahol most is dolgoznak. Mészöly a Vasasban, Verebes Győrött. És mindketten új csapatot építenek, nem is titkoltan nagy reményekkel. Mindez elég volt ahhoz, hogy a Fáy utcában szokatlanul sokan, jó négyezren figyelték a találkozót, amely a péntek délutáni kánikulában döntetlenül végződött. - Nagyon messze vagyunk még az általam elvárt játéktól - mondta Mészöly Kálmán. - Ez a teljesítmény a fele annak, amit megvalósítani szeretnék. A csapat pedig megvan, ter­veim szerint legfeljebb annyi­ban változik az összeállítás, hogy Mónos bekerülhet a kezdők közé. Most még korai lett volna beállítani, hiszen néhány órával a találkozó előtt érkezett meg a játékengedélye, ráadásul nem is velünk készült a nyár túlnyomó részében, és a többiek joggal furcsállták volna, ha azonnal megváltoz­tatom miatta az előkészületi mérkőzéseken kipróbált csapa­tot. Mindent egybevetve, sokat kell tehát még dolgoznunk. Sokkal többet várok Zvarától, Vasziljevics sem az igazi még, és van mit behoznia Szenesnek is. A másik öltöző előtt Verebes József egymásután adta a nyi­latkozatokat. Bár a Rába győzelmet engedett ki a kezéből, a ,,Mágus” érdekes módon nem tűnt letértnek. - Meggyőződhettem arról, hogy jó úton járunk, bár még nincs semmi sem befejezve - szögezte le. - Időnként egészen jól futballoztunk, de a középpályán még feltétlenül erősödnünk kell. Most sajnálom csak igazán, hogy Miriuta elment tőlünk, mert vele már most nagyon jók lehet­nénk. Hiányzott Rugovics dinamizmusa is, bár az őt helyettesítő Mikóczira sem panaszkodhatok. Jól játszott, gólt lőtt, igaz, a végére nagyon elfáradt. A leginkább azt sajnálom, hogy kihagytuk a helyzeteinket, ezért nem si­került nyernünk. De hát ez végül is benne van a játékban. Ahhoz, hogy Verebes József csupán az egyik pont elvesztése miatt sajnálkozzon, kellett Végh Zoltán remek tel­jesítménye is. Könnyen előfor­dulhatott volna ugyanis, hogy a Rába - hiába volt képes tudatosabb és egységesebb játékra - vesztesen hagyja el a pályát, ha Végh a kevés dolgát nem bravúrosan látja el. - Annak csak örülök, hogy kevés a dolgom, mert ez azt jelenti, jól megy a csapatnak és támadó szellemű futballt ját­szunk. Kicsit bosszús vagyok a döntetlen miatt, hiszen elképzeléseinket megvalósítot­tuk, a Vasas pedig egy szerin­tem vitatható tizenegyessel egyenlített. Mostanában sokan nekem szegezik a kérdést, hogy mit szólnék, ha Verebes József számításba venne a válogatottnál is. Erre csak azt felelhetem, hogy nem szólok semmit, inkább igyekszem őt meggyőzni a védéseimmel. Úgy érzem, most sikerült ehhez hozzáfűznöm néhány ,, érvet’’... Kevésbé magabiztosan bal­lagott végig az öltözőfolyosón a Vasas válogatott újonca, a Belgiumból hazatért Mónos Tamás. - Nagyon az elején vagyok még annak, hogy utolérjem régi önmagamat - indokolta rosszkedvét. - Miután be­cseréltek, igyekeztem megten­ni a sikerért minden tőlem tel­hetőt, helyzetem is akadt, de néhány hiba is becsúzott a játékomba. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen egy hónapja játszottam utoljára meccset, azóta csak edzettem és kissé kiestem a ritmusból. Két-három mérkőzésre még biztosan szükségem lesz ahhoz, hogy formába lendüljek. Újonc a Fáy utcában Szenes Sándor is, aki egyszer már parádésan debütált magyar csapatban: első mérkőzésén - három éve - a Ferencvárosban két pazar góllal mutatkozott be az Újpest ellen. - Gondolom, hasonló ,,rob­banást” senki sem várt tőlem, és remélem, elégedettek voltak a vezetők és a szurkolók a játékommal - mondta Szenes. - Tudom, még messze vagyok a csúcsformámtól, de amire most telhet, azt hoztam a csa­pattal együtt. Megpróbáltunk győzni, ám a Rába jól felkészített együttes, igazsá­gosnak érzem a döntetlent. Csupán nagy jóindulattal lehetne a közepesnél jobbnak nevezni az 1993-94-es bajnok­ság első mérkőzését, de lám, az érdekeltek nem túl elégedetlenek. Talán ők is abban bíznak, mint mi, mind­nyájan: lesz ez még jobb is... P. Gy. L. i­­­ a pofon segít nekünk” - vallja a Csepelről jött szombathelyi A válogatott Bognár Zoltán Csepelről igazolt haza, mielőtt azonban pályára léphetett volna, egy mérkőzés erejéig még „zsilipelőkamrába” kényszerült. A Haladás első ellenfele ugyanis a játékos előző csapata volt, s az egyezség úgy jött létre, hogy Bognár a Csepel ellen nem szerepel. A mérkőzés után a mindkét együtteshez közel álló fut­ballistát kértük fel értékelésre. - Szurkoltál valamelyik csa­patnak? + Persze. A Haladásnak. - Úgy tudom, nem haraggal jöttél el Csepelről... + Szó sincs róla! Még a meccs előtt is sajnálkoztak a vezetők, hogy el kellett jönnöm, de hát a pénz nagy úr. - Végtére is, hazatértél, a szíved szurkolt... - A csapatomnak szurkoltam, amelynek tagja vagyok, és amellyel összekapcsolódott az életem ismét. A Csepel - múlt lett, még ha nem is távoli... Az eszem és - remélem, nem hangzik nagyképűen - a profi mentalitásom is a Haladásért szorított. Ez a dolgok rendje. - Akkor úgy kérdezem: milyennek láttad az ellenfelet? - Azt nyújtotta a Csepel, amit vártam tőle, és amit idegenben nyújtani kell. Okosan, tudatosan játszott, rövid passzokkal, lab­datartással, kontrákkal és remek letámadással. Ezzel együtt ez tipikusan az a meccs volt, amelyen az nyer, aki az első gólt rúgja.­­ De az nem tűnik véletlen­nek, hogy a vendégeké volt az első,, szó”... + Nulla nullnál azért volt lehetőség Jagodics, Süle és Szekér előtt is... De az tény, hogy nem találtuk meg a cse­peliek higgadt, erőteljes játéká­nak az ellenszerét. - A diadalmenet, a jogos ünneplés után nem lesz túl nagy a sokk? Nem retten meg a Haladás, nem görcsöl be, nem esik pánikba? - Egészen biztos, hogy nem. Sőt, ez a pofon segít nekünk, erősít minket. -Hogyan? - Jó a csapat. Hajtós, elszánt, motivált. Glázer mester ráadásul különösen ért a feltüzeléséhez, számára ez a kudarc amolyan alágyújtósnak is megteszi. A csapat elszokott a vereségtől a másodosztály­ban, és nem is akar hozzá­szokni. Ennek érdekében maga­sabbra srófolódik majd a láng, át kell venni az enbé egy kemé­nyebb ritmusát.­­ A szurkolók pedig gyakran hangoztatják, hogy azért járnak inkább alacsonyabb osztályú meccsekre, mert ott van iram, hajtás...­­ Talán haragjukban mond­ják. A pályán pontosabban érezni a valódi különbséget. - Tehát a Haladás hamar magához tér? + Ebben egészen biztos vagyok. Ott leszünk a közép­mezőnyben. - Milyen szerepkör vár rád? + Vagy emberfogó leszek, bár a Csepel ellen jól ment a srá­coknak ebben a szerepkörben, vagy középpályás. Majd a mester eldönti, én pedig bárme­lyik poszton a legjobbat akarom nyújtani. - Hosszabb távra tervezel Szombathelyen?... - Értem a keresztkérdést. Nem lesznek kiesési gond­jaink!... Ami pedig a beren­dezkedést illeti, a régi lakáso­mat eladtam, és vásároltam egy kertes családi házat. Ter­mészetesen Szombathelyen. A két kislányomnak szüksége van a jó levegőre... Szekeres István Tilalomra Bognár Zoltánt még a mérkőzés előtt kértük fel az értékelő beszélgetésre. Ám kiderült, hogy az nem olyan egyszerű... - A rend szerint engedélyt kell kérni a nyilatkozatra. Glázer Róbert az engedélyt egy pillanat alatt, készségesen megadta. Elképedésünket érzékelve, magyarázattal együtt: - A játékról, a társakról és az ellenfélről természetesen bárki véleményt mondhat. Ha azonban a szakmai összefüg­gésekről, az egyesület vagy a szakosztály belső ügyeiről van szó, mi azt szeretnénk, hogy vezető is jelen legyen a beszél­getésen. A magyar Sa­jóban ugyanis igen gyakran nem hall­­gattatik meg a másik fél... Értjük a szombathelyi vezetők gondját, részben meg is értjük. Egyet azonban nem értünk velük. Ha ugyanis rendben mennek a dolgok, és ha a játékost - felnőtt embernek tekintve - beavatják a mélyebb összefüg­gésekbe, aligha van szükség tilalomfákra, pesztrákra... Uraim, nyakunkon a huszonegyedik századi... HU GÉPES SPORT 1993. augusztus 17. A­z 1. forduló hordaléka G­ellei­­ ítéletvégrehajtót k­eres Nem volt nagy meccs az MTK-Pécs találkozó. Két szabadrúgás utáni szituáció hozta meg a gólokat, kapufák után került a labda itt is és ott is a hálóba. Szinte nagyító­val kellett keresnünk a jó játékos-teljesítményeket. Persze másként látjuk mi a lelátóról az eseményeket és ter­mészetesen másként az edző, meg a játékos. Ezúttal a mesterek véleményére voltunk kíváncsiak. - Ki volt a legjobb játékos az Horváth Csaba. Sokat volt ró­ MTK-ban? - kérdeztük Gellei tékban és a tizenegyest mege- Imrét e­lőző pillanatok egyáltalán nem - Ha lehet, én két játékost borzolták fel az idegeit. Olyan mondok. Az egyik feltétlenül higgadtan rúgta a labdát a kapu jobb oldalába, hogy az egyéb­ként remek Csaban nem tudta megállítani a labdát. - És a másik név a jegy­zetfüzetében? - Zsivótzky Gyuláé. Azt hi­szem, nem tévedek, ha azt mondom, beadásaiból gólokat szerezhettek volna a mieink. Ügyesen rúgta középre a lab­dákat, és volt egy remek sza­badrúgása is. Balog Réka és Keresztúri távozása után meg kell találni az új „ítéletvégrehaj­tót". Ha már a jóknál tartunk: a visszatért Pölöskei Gábor szin­tén közéjük tartozott. Két perc hiányzott ahhoz, hogy legalább hatost kapjon. Biztosra vesz­­szük, hogy nagy hasznára lesz még csapatának. Persze, idő kell a beilleszkedéshez. De gond nem lesz, az biztos. A nagy öreg mellett beszállt a kicsi, Kenesei Krisztián is. A srác tavasszal a törökországi UEFA-tornán, 16 évesen már felhívta magára a figyelmet. Sok öröme lesz még benne játékostársnak, edzőnek, szur­kolónak egyaránt. Most pedig lássuk Koller Nándor véleményét. - Én négy játékosomat emel­ném ki - kezdte a mester. - Csaban nagyon jól védett, tet­szett Dienes védőjátéka, Palaczky pedig ügyesen moz­gott a pálya középső harma­dában. És itt van még Zare. Re­mek volt a szabadrúgása, a kapufa mentette meg az MTK kapuját a góltól. Csupán egy pécsi labdarúgó produktumának megítélésében nem voltunk azonos hullám­hosszon az edzővel, Dienes tel­jesítményét láttuk halványabb­nak. A mester nyilván azt is bekalkulálta a játékos jegyébe, hogy szerinte jól oldotta meg taktikai feladatát. V. B. Turbékon és Sztanón semmi sem múlott. Az MTK, akárcsak Turbék, térdre kényszerült Egy fejpárbaj a sok közül, ebben is a pécsiek voltak a jobbak

Next