Nemzeti Sport, 1994. január (5. évfolyam, 1-29. szám)
1994-01-05 / 3. szám
6 NEMZETI SPORT V. 3. • 1994. január 5. Orbán Viktor komoly szerepet szánna Mezeynek és Bicskeinek Bodor utcai beszélgetés az Érdért új igazolásával Erdért-pálya. A sport szigete. Kartávolságra a nagy népi fürdőtől, amely már annyi nevet kapott, hogy nehéz volna felsorolni. Pompás pálya, faházak, teniszcentrum meg égbe nyúló fák. Marika néni minden reggel kikészíti a szereléseket Jönnek a srácok meg a felnőttek. Ám minden törzsvendég és meghívott tudja, a fiataloké a zöld jelzés. Hat csapat gyűri tisztességgel az ipart. Sok NB I-es is megirigyelné. Ki találta ki és ki az, aki fenntartja a hat tinigárdát? Ki intézi az olasz meg a spanyol utakat? Ki nyitja ki már évek óta az ajtókat meg a nagykaput a srácok előtt? Nap mint nap nézem, hogyan vezényli az edzéseket Virág István, Nagy Imre és Dózsa Miklós. És figyelem, hogyan tereli össze a fiatalokat meg a felnőtteket Hegedűs János és Horváth István. Beszélgetnék kicsit a vezérkarral, Rédly János elnökkel és Jakab János szakosztályvezetővel. De elterelik magukról a figyelmet ők a gyerekeknek élnek. Honnan ez a megszállottság? És miért? Hová vezet az út? Megvívják mindennapos szélmalomharcukat, s aztán újra kezdik minden évben. Most, éppen aktuálisan, 1994- ben? Ebbe a már-már mesevilágnak számító szigetre tért viszsza Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Visszatért. Itt vált igazából érett futballistává a székesfehérvári évek után. Az akkori MÁV Előrében lépett felnőtt korba, ismerkedett a foci édes-bús, néha karcos, ám mindig derűs valóságával. Úgy volt a JÁTÉK világával, mint egyetemi tanulmányai során a nagy írókkal. Dosztojevszkijtől Jack Londonon át eljutott Hemingwayig, Camustól Greenig és persze Faulknerig meg Thomas Wolfe-ig. Az egyetemi évek nagy szellemi tornái nem vitték volna a csúcsig a futball nélkül. Ám a foci csak a játék vége. Előtte edzeni kell. Nem is keveset. - Jó tíz év után tértem vissza az Erdérthez, a mai vezetők szíves invitálására - mondja Orbán Viktor. - Akkor Kereszty Jenő doktor igazolt le a zöldekhez. Emlékszem, Jakab János volt az edzőm a tarcsiban. Ma is ő foglalkozik velem. Kérlelhetetlen volt akkor, s persze most is az. Mit jelent a politikusnak a foci? Tudom, az egyetemen, két kollégámmal, a Dénesfivérekkel egy csapatban kergette a labdát, Borókai pedig ellenfelei közé tartozott. - Jó csapatunk volt az egyetemen. Dénes Tamás ügyesen védett, András jól söprögetett, Borókai meg kemény középpályásként él bennem. A foci remek kikapcsolódás és egyfajta akkumulátor volt egyetemista életünkben. Mindig feltöltődtünk, sikerélményt szereztünk. Azt hiszem, teljesen logikus, hogy azok az évfolyamok erősek voltak, s az onnan kikerült egyetemisták zöme ma határozott vezető. Remek alkotó éveket éltünk meg közösen. Ahogy mondja, sokan révbe értek. Mások oda készülnek. Orbán Viktor hogyan képzeli a jövőjét? Pontosabban 1994-et? - Életem szorosan összeforrt a Fidesz minden pillanatával. Járom az országot, beszélgetek az emberekkel. A hittel párosult dinamizmus, a létünkből fakadó fiatalos lendület nagyon fontos az ország számára. - Mit ad a mai mindennapos megméretéshez a sport? - Hihetetlenül sokat. Február óta hatvanhét edzésen voltam itt, az Erdért-pályán. Ha úgy alakult, reggel hat órakor jöttem, ha máskor nem akadt időm, akkor este. Mindig várt hűséges barátom, Jakab János. Velem rótta a köröket. Gyötört, kérlelhetetlen ember. Persze, a józan ész határain belül. Amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, átsegített a holtponton. Amikor meg ő érezte, hogy valóban nem szabad túlfeszíteni a húrt, akkor abbahagytuk. Valahogyan mindig ráéreztünk, hol a tűréshatár. Ha már az edzéseket hoztuk szóba, mennyi maradt ki az eltervezettből? - Mindössze kettő. Jó arány. 1994-ben is folytatja a gyakorlást? - Idén lesznek a választások. Jó erőben szeretnék maradni. És mindig úgy akarok a választóim elé lépni, hogy érezzék, szellemileg és fizikailag is tettre kész vagyok. Ezek az edzések meg az edzőmeccsek harmóniát teremtenek a számomra. + A meccsekről is beszéljünk. Az Érdért edzője, Dózsa Miklós mesélte, hogy az edzőmérkőzéseken úgy beszáll a legnehezebb csinnbe is, hogy sokan behunyják a szemüket. - Vagy mindent, vagy semmit. Immel-ámmal sehová sem lehet eljutni. " Fehérvárott az öregfiúktornán is tüsténkedett. Rúgott hat gólt a MÁV Előre színeiben. Majdnem gólkirály lett. A jelenlévőktől hallottam, szerzett trükkös meg bombagólokat. És még volt a tarsolyomban, pontosabban a lábamban, de elhibáztam a lehetőséget. Megint egy tanulság a számomra. Minden ziccert értékesíteni kell. Semmit sem szabad elszórakozni. Egyébként azért furcsa is lett volna, ha én vagyok a gólkirály. Esterházy Marci meg Kuti sokkal jobb nálam. És mennyi jó játékos adott randevút a parketten!.. . S a MÁV Előrés „vendégszereplés" után újra az Érdért következik. - Igen. Én visszatértem egykori klubomhoz. Egyáltalán nem véletlenül nyitottam be a Bodor utcába. Barátok, ismerősök vártak. Ha úgy tetszik, egy kis klub, amelyben megtaláltam mindent, ami vonz. Hat ifi- és serdülőcsapatuk van. Hol tudnak ilyet mutatni nálunk amatőr szinten? Úgy jövök ide, mintha hazatérnék. A szertáros nénitől az elnökig mindenki a barátom. Úgy fogadnak, mint bármelyik játékost. Minden nap van közös témánk. Ha a választásokon a Fidesz kormányzati szerephez jut, mit csinálnak majd másként? Vegyük például a futballt! Pillanatnyilag ez áll legközelebb Orbán Viktor pártelnökhöz. - Valóban azt vallom, hogy az utánpótlás kulcskérdés. Ha nem tudjuk megoldani, akkor nagy baj lesz. Már holnap, de főként holnapután. A gyerekekre kell költeni a költségvetés jelentős részét. Csakis ez a megoldás. Én nem haboznék a döntéshozatalt illetően. Például a futballban megbíznám doktor Mezey Györgyöt és Bicskei Bertalant, hogy dolgozzák ki az utánpótlás, teljes koncepcióját. Mezey ebben szinte világelső volt fiatal korában. Bicskei ifi Európa-bajnokságot nyert. Azóta is ezer szállal kötődnek a fiatalokhoz. - Ez a kiindulás, és utána?... - A jó koncepcióhoz lenne pénz a támogatók között. Ezt látva, az alapokat biztosítottan, a kormány határozottan a terv mellé állna. Anyagiakkal. Erre egyébként most is volna pénz. Ám sok fölösleges dologra elmegy. Mi másként csinálnánk. Bizonyára gondolt arra, hogy a magyar sportnak, a magyar futballnak milliós tábora van. Sokan bizonytalanok abban, kire voksoljanak, százezreket lehetne megnyerni annak a pártnak, amelyik az égető gazdasági és morális gondok mellett megoldást kínálna az egészséges sportszerető társadalom számára is. - A sport életünk része. Ám azt nem csak hangoztatni kell. Tenni is érte. - Említette a mecénásokat. Ma már szinte minden versenyágban egyre többen vannak. Akad rá példa a futballban is. Talán hallott olyanokról, akik a saját zsebükbe nyúlnak. A legfrissebb mecénás a kiskőrösi Stadler József és a budafoki Krémer Károly. Az Ön elképzelése szerint is így kell kezdeni a patronálást. - Világosi. Előbb a sport környékén élők nyújtsák a kezüket, pontosabban nyissák a pénztárcájukat. És utána lép majd az állam is. Mert a cél közös. Beszélgetésünk a teljes nyilvánosság előtt zajlott. Körülöttünk az Érdért ifi és felnőtt játékosai, vezetői ültek. Később körbefogtak minket. Ők is kérdezősködtek. Úgy, mint a jó közösségben szokás. Békessy Gábor, a Stylus utazási iroda vezetője arról számolt be Orbán Viktornak, hogy az erdéltes gyerekek húsvétkor repülővel mennek Spanyolországba, a szülők hathatós támogatásával. Jakab János meg azt fejtegette, januártól hányszor szeretné a pályán látni a Fidesz elnökét. A pártelnök a sportprogramját is vázolta. Elvállalta a Farkas János-emléktorna fővédnökségét, különdíjat is felajánlott. Tervezi, kéri viszszaigazolását a BEAC-ból az Erdértbe, és személyesen támogatja a BLSZ-ben szereplő klubot. Végül arról is beszélt, január végén megszaporodnak a gondjai. Jön a harmadik Orbán-csemete. Ha fiú lesz, biztosan focizik majd. Varga Béla