Nemzeti Sport, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-29 / 28. szám

t. Az ülés Amint a kisgyermek számára az első és legfontosabb a járáshoz az, hogy biztosan álljon a két lábán, úgy a kezdő lovas számára elengedhetetlen, hogy a lehető legbiztosabban üljön a lovon. Természetesen nem elegendő csupán álló helyzetben így cselekedni, legfőképpen a mozgás közben kell minderre törekedni, szem előtt tartva, hogy a ló hátát a lehető legkevésbé terhelje a lovas testsúlya és mozgása. A megfelelő ritmusban és megfelelő sebességgel tökéletesen követni a ló mozgását, s közben állandó egyensúlyban lenni a ló hátán - ez a legfontosabb. Dallos Gyula megfogalmazásában ez így hangzik: - Az ülés a lovaglás alfája, az alap, minden további tanuláshoz. Végigkíséri a lovast egész pályafutásán, versenyezzen bármelyik szakágban is. A helyes ülés nélkül a lovasnak nincs kellő befolyása a lova fölött, megter­heli a hátát, és akadályozza lovát az elengedett mozgás elérésében. Szépen és jól ülni a lovon tehát nem elsősorban esztétikai követelmény, hanem minden további munka előfeltétele. Aki tökéletesen megtanulja az alapnak számító idomító ülést, az később könnyedén váltogatja majd az ülésfajtákat, az ugráshoz és egyéb munkákhoz szükséges könnyítő és könnyű üléssel.­­ Ami az ülés kivitelezését illeti, a szabályos idomító üléshez célszerű a két ülőcsonton ülve minél mélyebben a nyeregbe simulni. A térdek és a sarok lehetőleg legyenek lenyomva, a lábfej lazán álljon a kengyelben, hogy a bokaízület a lovas súlyát könnyítve rugózhassék. A gerinc egyenesen, a váll kényelmesen hátraeresztve, a váll, a csípő­ és a sarok lehetőleg egy egyenest alkosson. Mozgás közben a lovas felsőteste a ló gerincére merőleges, ám minél sebesebb a mozgás, annál előrébb dől, míg a lovat lassítva ismét közelít a függlegeshez.­­ Az idomító ülés leggyakoribb hibái: az úgynevezett „székülés", vagyis amikor a lovas, mintha székben ülne, túlzottan hátradől a nyeregben. A láb­szára ezáltal előrecsúszik, a lovas pedig - szaknyelven - a ló mozgása mögé kerül, nagy mértékben terhelve a ló hátát. Ennek ellentéte az úgynevezett „villaülés" felsőteste előre dől, a lábszárai viszont hátrafelé eltérnek a füg­gőlegestől, így csak nagyon kevés befolyást gyakor­olhat a lóra. Beköszönő Kedves Olvasóink! Mellékletünk, amely a szabadidős sportok széles körű népszerűsí­tésére szegődött, e számtól újabb színfolttal, újabb állandó rovattal gazdagodik, mégpedig a lovassportokról és magáról a lovaglásról szóló összeállítással. Utóbbi, hosszú évezredeken át mindennapos te­vékenységet, ha úgy tetszik - az életben maradáshoz szükséges - kö­telező „testmozgást" jelentett az emberiség nagy hányadának. A lovaglásról, - meglehet kissé egyszerűsítő ez a megállapítás - a legtöbb ember manapság annyit tud, hogy a modern világban egy a sok látványos sportág közül. Ám a lovasversenyek semmihez sem hasonlít­ható v­ilága, a ló és ember között kialakuló varázslatos kapcsolat ma is kép­es bárkit azonnal rabul ejteni. Talán ez a téry, talán a több ezer éves, ősi, ember-ló kapcsolat máig ható ereje, talán a „civilizált élet" árnyoldalaitól való elrettenés és a természethez való visszatalálás igé­nye vezet egyre többeket ahhoz, hogy szabadidejükben a lovaglásnak hódoljanak. A ló a természet csodálatos teremtménye: együtt élni, dol­gozni vele az év minden napján avagy csupán kikapcsolódás gyanánt alkalmanként egy-két órát eltölteni vele - egyformán lelket felüdítő. A lovaglásban, mint sportban pedig - egykori kitűnő öttusázónk­tól kölcsönzött gondolattal élve - éppen az a lenyűgöző, hogy profi­nak és hobbiból lovaglónak is mindig ríj meg új sikerélményt biztosít. Az olimpiai bajnok a száznyolcvan centis akadályokkal telitűzdelt pályát hibátlanul teljesítve - igaz egy magasabb szinten, de - semmi­vel sem alkot tökéletesebbet, mint az a kezdő versenyző, aki egy edzésen a lovát teljesen ellazítva és engedelmessé téve élete első nyolcvan centis ugrását produkálja. A világbajnok díjlovagló csodá­latos egy helyben ügetése, a piaffe a maga nemében éppen olyan ered­ménye a közös munkának és a lovas állandó fejlődésének, mint ami­kor a lovagolni tanuló az első leckék idején először érzi meg ponto­san a ló ügetésének ritmusát­, s először sikerül hibátlanul kiülnie a lé­péseket. A lovaglásnak többek között ez a közös munka, a másik - nem emberi - élőlénnyel való kapcsolat minél tökéletesebbre fejlesz­tése adja az egyik szér­ségét. A titok egyszerű: az ember - s milyen furcsa ezt felismerni az agresszivitásáról hírhedett modern korban - olyan partnerrel dolgozik együtt, amellyel szemben puszta erővel és nyers agresszvítással semmire sem megy. A ló fizikai erejével ember nem nagyon érhet fel, s az erőszakra az állat - félelmében - legföljebb maga is nyers reakciókkal válaszol. De semmiképpen sem a tanulás­ban való hatékony közreműködésével. Ellenben értő fejjel, megfelelő tecnikával, a ló várható reakcióit megtanulva és felhasználva, s ha úgy tetszik, az állat „lelkét" megismerve csodálatos előrehaladást érhet el a lovas. S ezenközben úgy tanítja a lovát, hogy önmaga is minden alkalommal többet tud, amikor az edzés végén leszáll a nye­regből. Alighanem ez az élmény is készteti emberek tíz- és tízezreit szerte a világban Argentínától Japánig, Skandináviától Arábiáig, hogy újból és újból lóra üljenek. Hogy idehaza is mind többen teszik meg ezt, az sok szempontból is örz­endetes. Egyrészről ugyebár a test­edzésnek egy kiváló módját választják, amely alkalmas a test vala­mennyi izomcsoportjának,­­ a vázrendszernek az átmozgatásásra is. Talán keresett tudják, de a helyes ütéssel lovagolva­­persze megfele­lő erőállapotban és kellő gyakorlottsággal párosítva - éppúgy ella­­zíthatóak az izmok, mint az úszással, s ráadásul egy szintig kellő­képpen erősíthetők is. Továbbá a lovaglás a mozgáskoordinációnak egy olyan fokát igényli, amelynek kifejlesztése jótékonyan hat az emberi testet mozgató idegrendszerre is. Ezért egyre több helyen - s ez is örvendetes - mozgássérült, mozgáskorlátozott kisgyermekek gyógyításához is segítségül hívják a lovaglást. Másrészről a lovaglás művészete - a hozzá kapcsolódó tudomány­ágakkal, a lótenyésztéstől és a lóorvoslástantól ha úgy tetszik a mű­vészi lóábrázolásokig - kezdetektől való és ma is egyre gyarapodó ré­sze a magyar szellemi és tárgyi kultúrának és végső soron a magyar­ság történetének, történelmén­ek is. A honfoglaláskori, vagy a középko­ri magyar ló éppúgy fogalom a lótenyésztés történetében, mint a ba­rokk kor spanyol hátasa és a tüzes arab ló avagy a modern kori angol telivér. Az évszázadok alatt felhamozott szakmai tudás, a hazaiak és külföldiek szakmai ismerete, a lovasvilág szellemi „tőkéje", ez az élő hagyomány a lovas társadalom minden emberéhez eljut valamilyen formában, a lovászinastól a legnevesebb tenyésztőig. Aki tehát lovag­lásra adja a fejét előbb vagy utóbb ebből a tudásból is megszerezhet többet-kevesebbet magának. Harmadrészről szóljunk a jelenleg legfon­tosabbról, a legégetőbb problémáról is: ma, amikor a hazai lóállo­mányt a valaha létezett legkisebbként tartják számon, minden újabb megszülető, hazai tenyésztésű csikó, minden külföldről frissen vásá­rolt és munkára fogott, sportolásra állított ló eggyel több lehetőség ar­ra, hogy ez az ijesztően alacsony szám újra az ideálishoz közelítsen. Reméljük lapunk új mellékletével néhány kellemes percet szerezhe­tünk a lovakat szerető olvasóinknak, s új híveket a lovasvilágnak! S.I. Dallos Gyula lovas­­i isko­­l­­ája 1. A „székülés” - hiba. A lovas súly­pontja hátra kerül 2. A „villaülés” - hiba. A lovas láb­szára túlzottan hát­ra kerül­t. A szabályos - idomító - ülés. A lovas válla, csípő­je, sarka egy egye­nes mentén A NEMZETI SPORT ÉS AZ OTSH LAPJA • V. évfolyam, 4 szám LAP­­TOP Szerencséseknek tudhatják magukat a magyar he­gyikerekesek. Hiszen lassan hónapok is elteltek az­óta, hogy a Magyar Mountain Bike Szövetség elnöke leköszönt posztjáról, s így vezér nélkül gurultak ide­­oda a hegyi bringások. A szerencse azonban - mint azt mindannyian tudjuk - forgan­­dó. A közelmúltban Fortuna rá­­mosolygott a szövetség tagjai­ra. Került elnök, nem is akár­milyen, igazi szerencsét hozó vezető. Gajdos Tamás, a Szerencsekerék egyik műsorvezetője vállalta, hogy nem csak a televíziós show-t, de a hegyi bringásokat is elkommandí­­rozza. Kerék-kerék, egyre megy... - A szövetség főtitkára, Szőcs Ist­ván keresett meg néhány hete, s rövid gondolkodás után el is fogadtam az ajánlatot - kezdte a magyarázatot a műsorvezető. - Az elmúlt években in­dultam néhány versenyen és talán a rajt­­hozállók között tűntem föl a szövetség vezetőinek. Most pedig, hogy elnök kel­lett, hát megkerestek. - Eddig is elsősorban a kerekek érdekelték? - Dehogy. Rengetegféle dologgal foglalkoztam. Bár, ha alaposan megnézzük ezeket a tevékenysége­ket, végül is összefüggő, kerek rendszert kapunk. - Akkor mindegy, hol fogunk neki. Kezdjük talán a sporttal.­­ Gyermekkorom óta sportolok. Úsztam, teniszeztem, kosaraztam, egyszóval mindenféle sportba belekóstol­tam. Tizenhat éves koromban aztán Monspart Sarolta világbajnoki sikerén fölbuzdulva beleszerettem a tájfu­tásba. Két év alatt edzőpartnere lettem a bajnoknőnek, igaz tájékozódni kevésbé, inkább futni tudtam. Hama­rosan ki is nőttem a lehetőségeket, s át kellett nyergel­­nem az atlétikára. Alig egy hónapos edzés után meg­nyertem a Budapest Bajnokságot, majd másnap délelőtt a tájfutó idénynyitó verseny is az én győzelmemmel zá­rult. A Spartacusnál sportállást ajánlottak, s én el is fo­gadtam. Világos volt, hogy sportoló lesz belőlem. - így lett azután műsorvezető... - Nem egészen így. Az edzések mellett elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, majd beiratkoztam a Pénz­ügyi és Számviteli Főiskolára. Külker üzemgazdászi végzettséget szereztem. Sajnos közben az is kiderült, hogy a sportállás mellett nem tudok tanulni, valame­lyiktől tehát el kell köszönnöm. Úgy gondoltam, spor­tolni bármikor tudok még életem során, s az olimpiai Szerencsés kerekesek győzelem talán nem is a legfontosabb dolog a világon, így azonban állás nélkül maradtam, úgyhogy valami pénzkereset után kellett néznem. A BNV pavilonjai között sétáltam, s egy divatbamutatót látva eszembe jutott, de hiszen erre én is képes vagyok. Bementem a főnökasszonyhoz és szerényen előadtam koncepciómat. Meg­hallgatott, megnézett és másnap már ma­nökenként léptem a kifutóra. Egy idő után a divatbemutatók szervezési része is a kezembe került, egyre több kapcso­latom, ismeretségem alakult ki. Hogy, hogy nem a műsorvezető egy délután cserbenhagyott bennünket. Be kellett ugrania valakinek. Fogtam a mikro­font és beszéltem, beszéltem, s azóta csak a helyszínek változtak. - így lett azután a Mountain Bi­ke Szövetség elnöke... - A műsort három nap alatt föl­vesszük, s utána egész hónapban semmittevés következne. Aktív ember vagyok, elvállaltam a szponzorok, hirdetők megkeresésének feladatát, s mivel még mindig maradt időm, hát ismét a sportok felé fordul­tam. Nagy divat a mountain bike, s ráadásul a termé­szetben folynak a versenyek, éppen úgy, mint nagy szerelmem, a tájfutás esetében. Nem állhattam ellen, rendre indultam a viadalokon. Volt olyan időszak, mi­kor négy versenyből háromszor dobogón végeztem. Talán ez tűnt föl Szőcs Pistának, mikor megkeresett az ajánlattal. Megintcsak nem ellenkezhettem, hiszen a feladat beleillik életem eddigi menetébe. Itt együtt van minden, amihez értek, amit szeretek: a sport, a termé­szet, a kerék, és nem utolsósorban az üzlet, a szpon­zorkeresés. Hiszen nem titok, az elnök feladata első­sorban az, hogy támogatókat találjon sportága számá­ra. - Azért gondolom az elnök programmal is rendel­kezik. - No igen. A támogatók megkeresésének tervét is ki kell dolgozni. Azt hiszem minél nagyobb a sportág publicitása, minél sikeresebbek a rendezvények, annál nagyobb örömmel bukkannak föl a szponzorok. Igye­kezni fogok hát tévés kapcsolataimat is megmozgatni a hegyi bringa érdekében. Az adakozók szempontjá­ból persze a sporteredmények sem mellékesek. Ha jól szereplünk az idei vb-n és Eb-n, akkor az atlantai olimpián már a magyar mountain bikések is rajthoz állhatnak. Ehhez persze nem csak kemény edzések, de szerencse is kell. Abban pedig otthon vagyok. A Zöld Pont bejelenti Újra jókora kavarodást mutat a kontinens időjárási térképe: az egymást érő frontok egy csapásra kisöpörték az enyheJ4vgg°t. Könnyen feledhető kjjgf||ként könyvelhetik hát el az őszfiúk pá­lyafenntartók a hét közepi nagy olvadást Hiszen másfél napja is­mét h|j®s|sról szólnak a hírek, arról persze szemérmesen hallgat mindenki, milyenek 'Jgf^pek majd azok a terepek, ahjrfjwed­­dig vizes, átázott hó megfagy, és nem kaeil rájuk elég vastag friss rétegSkfju^ma sincs már az alsó szakaM^cMIt áztató esőknek Fran­ciaországban sem, és ritka felvé­­telnek számít itt is a lezágtT’nya. Az olaszok egy hete ms^fogpo­­lyan hitték: a hóesés valamelyest meglendíti a paritá­si turizmust - az újra álló fel^jp#»!jj bizonyítják, hogy Mjjorai volt az öröm. Szlová­­kiánál egyelőre csak szállingózik pár­a pehely, az egyre elhasznál­­tabb lejtők láttán mindenki abban reménykedik, hogy a kiadós hóe­sésnek emléttem csupán a híre jut el odás&k Srét igazi meglepe­tése a szlívei­ket érte, r^TMI egy­­ sokfelé tavaly óta először­érté­­kelhető mennyiségű hó került a hegyoldalakra. Trentino: ... olasz csoda?! Jó évtizede még azt sem tud­­tuksíjjjg­y léteznek használható ola­sysípályák, majd hirtelen azok lettek a sztárokká, magyar sí­­zők számára. Ide 1%Jj®áztán el­szállt Tarvisió révült fel. Aztán ahogy a magyar síélet étvágya újabb és újabb terepeket kívánt, úgy váltak az olasz sípá­lyák is azzá, amik mindig is vúl­­tak: egyszerű, hófehér lejjífks­é, fel romántól, olcsóbb apartma­­nokkal és fegdélyes, profi szolgál-Csak hát az idei szezon... A finomlelkűek azt mondta,és,volt már jobb is, a markánsabb­al­­mazók szerint pedig eg­y selfien pocsék. Hosszas olvadás után persze az elmúlt hét végén vég­re esett 20-30 centinyi, ám a leg­­java Cmek is rra ^feapán szép emleke az alsót­uraszokon né­hol vizes, kásás fo­tokon szágul­dozhat a síelő. A pályafenntar­tók ugyan gőzerővel működte­tik csodatevőnek hitt J^feapúi­­kat, ámjasí­fen kényte­nik be­látni, h3^az igazi megéldés a hideg lesz... majd egyszer. A régió kivételesen jó szezont él, még akkor is csaknem­ naponta hullott friss réteg, mikor töábbi te­repen még el sem kez­slették az idény. Az utóbbi napok zűrzava­­ros utvn járását is könnyedén vé­­szeW©­ a híú eddig is elég vastag volt, "rövid eö mü­lésben kellő­képpen összetükörodött, ráadásul most - a hidegfront áldásos hatása - újabb 10-15 centiméternyi esett.

Next