Nemzeti Sport, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-10 / 186. szám

VI. 186. • 1995. július 10. NEMZETI SPORT 9 H Torna győztes pólósok Nemzetközi férfi vízilabdatorna, Drachten Daláék „vízbe ölték” a hispán haderőt Magyarország-Spanyolország 8-7 (1-1,3-0,1-4,3-2) De Welle uszoda, 200 néző. V: Bras (holland), Prvan (horvát). Magyarország: KÓSZ - Tóth F. 1, VINCZE, Kásás, MÁERTZ 1, Varga TU­DALA 2, Monostori, Varga Zs., GYÖNGYÖSI 2, Tóth L., Fodor 1, Németh 1. Szövetségi kapitány: dr. Horkai György. Spanyolország: Andrea - MARCOS 1, Esforrado 1, Ballart, Arevalo 1, Sanchez, Pedrerol, Pubil, GOMEZ 3, OCA 1, Barcelo, P. Garcia, Silvestre. Szövetségi kapitány: Joan Jane. Gól - emberelőnyből: 6/4, ill. 18/4. Négyméteresből: 0, ill. 1/1. A másik mérkőzésen: Németország-Hollandia 9-7 (1-2, 2-1, 2-3, 4-1). A torna végeredménye: 1. Magyarország 4, 2. Németország 4, 3. Hollandia 3,4. Spanyolország 1 pont. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött). A drachteriek persze azt hit­ték, hogy valami nagyon jót cselekszenek. Kétségtelen, az ő életritmusuknak­­ nagy izga­lom esetén percenként akár hú­szat is verhet a szívük... - egy ilyen szombat esti hajókázás valóságos csúcsesemény. Ked­ves figyelmességnek hatott ugyan, hogy a mezőnyt felcső­­dítették egy bárkára, csak hát a táj varázstalan változatlansága valahogy nem dobta fel az em­bereket. Mező, tehenek, bok­rok. Aztán bokrok, mezők, te­henek. Nemsokára tehenek, mezők, bokrok. És ez így pör­gött három órán át, amíg a csa­tornákon siklott a hajó. Talán mégis Gerendás Györgyre kel­lett volna hallgatni, aki arra a kérdésre, hogy hogyan öltöz­zünk az útra, a következő vá­laszt adta: „Öltöny, nyakken­dő, ing nem kell." Talán ha eb­ben a szerelésben parádézott volna küldöttségünk néhány tagja, némi élet is költözött vol­na a fedélzetre. Ahol egyéb­ként minden vezető kapott egy kis ajándékot, ám Horkai György fel sem bontotta a sa­játját, közölte: „Ezt a spanyol meccs legjobbja kapja." Vasárnap délután kis gond­ban volt a kapitány. A hispá­­nok ellen ugyanis lélegzetelál­lítót produkált a magyar csapat egésze. Kellett is a maximális erőbedobás, ugyanis a bírók a jó ég tudja, miért, úgy verdes­tek zászlóikkal, ha magyar sza­bálytalanságot láttak, mintha egy tolatómozdony végén lóg­nának. Prvan megcsinálta azt a mindenfajta pólóetikát felrúgó mutatványt is, hogy egyetlen támadás alatt három kiállítást adott a spanyoloknak. Csoda, hogy eljutottunk a másik kapu elé. Nem jártunk ott sokszor, igaz, az elég volt egy pazar ak­ciógólhoz: Vincze átadását Tóth F. húzta a léc alá, Gomez gólját kiegyenlítendő. A máso­dik negyedben folytatódott a hadművelet, emitt kiállítás, amott akciógól. Gyöngyösi és Dala sem ismert kegyelmet, Németh pedig bebombázta egyetlen előnyünket. A másik oldalon a káprázatosan védő Kösz, valamint a hátsók pille­ként repkedő hadának hála, a tizedik spanyol előny is gól nélkül múlt el! A harmadik negyedre kissé elfogyott a szufla, Ocáék is jobban összpontosítottak a me­netrendszerűen érkező fórok­nál, ezért az utolsó rész előtt már egyenlő volt az állás (5-5). Ám válogatottunk nem zuhant össze, egy csodás „vasutasfigu­ra" után Németh Mártz kezére tette a labdát, aki a levegőben kivárt két tempót, közben kö­rülötte „leestek" az emberek, ő pedig az üres kapuba lőtt. Es­forzado egalizált ugyan, ám Dala régi önmagát idézve a szélről tüzelt eredményesen, majd Fodor bombázott lefor­dulásból a hálóba (8-6), így az utolsó két perc megnyugtató előnnyel indult. A végére per­sze maradt három hátrány, de ebből újabb kettőt védekezett ki hősiesen a magyar egység, így Gomez gólja nem osztott és még kevésbé szorzott. Számított viszont a hol­land-német találkozó eredmé­nye: ha a germánok győznek, mi nyerjük a tornát. Legjobb­juk, René Reimann vízbe ugrá­sa előtt kezet rázott dr. Pavlik Gáborral, mondván: gratulál az első helyhez. Amikor egy óra múlva kimászott, vigyorogva kacsintott a csapatorvosra: „Ugye, megmondtam?!" Köz­ben ugyanis 9-7-re verték a házigazdákat - azaz jöhetett a magyar himnusz. Eközben az uszoda előtt már azon ment a vita, kié le­gyen az ezüstkupa. Végül Ge­rendás György, Horkai segítő­je, mint győzelmi debütáns lett a kiválasztott. Tóth Frankból persze kibuggyant a germán precizitás: „Legalább lesz, aki cipeli..." Méhes „nem adja” Vargát A hír némileg meglepő, ám a jól értesültek tudni vélik, a fra­­dista Kásás Tamás mellett a Vasas-Plaket - immár válogatott - centerét, Varga Tamást is szeretné leigazolni az UTE-Office and Home pólósalakulata. Ami már csak azért is érdekes, mert a violáknak az angyalföldi gárda a legnagyobb riválisa a hazai vizeken. - Ezt még nem hallottam - kezdi Méhes Jenő, a Vasas-Plaket szakosztályvezetője. - Nem tudom, ki találta ki a történetet, de nincsen alapja. Nem is lehet, hiszen Tamás az egyik legna­gyobb értéke a Vasasnak, ráadásként jól érzi magát nálunk, egy év alatt itt nőtte ki magát klasszis játékossá. - Egyébként mi újság a KEK-győztesnél? - úgy néz ki, senki sem megy el tőlünk, az pedig, hogy kit vagy kelket igazolunk még kérdéses. Egyedül Martinovics György ügye rendezetlen,­­még nem dőlt el, hogy megy vagy marad. - No, és az edzőkérdés? - Szeretnénk ha nem lenne edzőkérdés, továbbra is So­­mossy Józsefben gondolkodunk. Igaz, hogy a szezon végén azt mondta pihenni szeretne, ám megpróbáljuk visszacsábíta­ni a csapathoz. (sál) POSTA BANK A Magyar Vízilabda Szövetség első számú támogatója 3. Pharmavit éjszakai tájfutó világverseny, Pécel Bajtemető blues KÜLÖNÖS ÉJSZAKA VOLT. Árnyak és fények... Lágyan ki­rajzolódó holdfény sziluettek, meg-megrezzenő ágak kísértet játéka. Riadtan fut a nyúl a me­zőn, s egy szökkenéssel a köze­li kukoricásban terem. A „sza­lonkalapos" madárijesztő egy­kedvűen nevet az égre. A falu végi erdőgazdaságban mérge­sen mozognak az álmatlan ku­tyák a bokrok alján felvillanó, vakító szempárokra. Minden­napi jelenségek ezek Pécel és Isaszeg határán, a határtalanul sárgálló búzamezők tövében. Mégis ez az éjszaka valahogy más. Valami megfoghatatlan izgalom vibrál a levegőben. A tücsök is visszafogottabban muzsikál a fűben, hiszen... CSILLAGOK, CSILLAGOK, SZÉPEN RAGYOGJATOK. Szinte a semmiből, az erdő szé­lén erős fényfolt jelenik meg. Elindul jobbra... irányt vált bal­ra... némi tétova imbolygás, majd iszonyatos iramban, szin­te csóvaként húz el a közeli gödrös felé. Talán Józsi bácsi az, aki bánatában már megint felöntött a garatra? De pár perccel később újabb és újabb lámpások tűnnek fel az erdő mélyéről, fényárban fürösztve a mezőt. Csak nem valami be­­azonosíthatatlan objektum uta­sai szállják meg serényen a Föl­det? Fogvacogtató, ahogy a „jól megtermet szentjánosbogarak" a mi világunkat pásztázzák. Minden bokor aljába benéznek, minden kis szegletet feltérké­peznek. Vajon mit keresnek? PONT TE KELLESZ NE­KEM. Mit kereshetnek ilyen lá­zasan, ilyen lelkesedéssel? Az egyik fényforrás kitartóan, azo­nos tempóban tart felém. Kí­váncsi vagyok, bár egy kicsit megrettenek. Egyre közelebb és közelebb... Hátborzongató ez a csörtetés. Pattognak, re­­csegnek-ropognak az ágak. És ez az ütemes lihegés... Hirtelen megvilágosodik minden. Iz­zadt tizenéves kisfiú fut el mel­lettem, kezében térkép, tájoló. Meg sem állva, elfúló „sziát" sziszeg felém, majd egy őt kö­vető meglett ötvenestől hang­zik fel az „erőt egészséget" cí­mű kemény köszönés. S, hogy mit keresnek ilyen lázasan? Ki­jelölt pontokat, narancssárga bóják személyében. S, hogy há­nyat? Annyi bizonyos egész éj­szakára való van belőlük. Saj­nálatra természetesen semmi ok, hiszen ezért jöttek a tájfu­tók Pécelre. Kiadós verseny, ki­adós aljnövényzetben a Bajte­mető nevű térképen. NE ALUDJ EL MÉG. Gyako­ri fohászként hangzott el ez a pár szó szombatról vasárnapra virradva. A mindenre elszánt, de már fáradt vörös szemű szervezők - FŐMTERV - há­rom napi kemény munka után is állták a sarat és tartották a lelket egymásban. Néhány ver­senyzőt azonban megtréfált a technika ördöge az erdő sűrű­jében, hiszen húszwattos égő ide vagy oda meglepődve ta­pasztalták, hogy kialudt a lám­pa. A bátrabbak „vakon" bo­torkáltak tovább - közelebről is megismerkedve egy-két felis­­merhetetlenségig nagyra nőtt fával - mígnem ráakadtak a se­gítőkész társakra. KETTECSKÉN is szép az élet, és oly jó végre a célba ér­kezés. Hogy a tábortűz mellé leheveredve magunk mögött hagyjuk, a lidérces, sejtelmes talán koboldokat is rejtegető erdőt. Hogy majd évek múltán nosztalgiázva emlékezhessünk a derékig érő csalánra, a maró­csípő izzadtságra, a be nem vallott, mélyen lappangó fé­leimre és arra, hogy egyszer mi is részt vettünk egy igazi vér­beli éjszakai tájfutó versenyen. Férfiak. 18B: 1. Molnár Attila (Törekvés SE) 131:38, 2. ifj. Kéri (Törekvés SE) 135:13, 3. Cser­pák (HSE). 21A: 1. Tamás Tibor (Diósgyőri TC) 222:04, 2. Vo­­nyó (PVSK) 222:09, 3. Cserna (Megalódusz SE) 233:59. 21B: 1. Molnár Zoltán (Törekvés SE) 163:66, 2. Józsa (Postás SE) 175:56, 3. ifj. Schell (Postás SE) 191:09. 35A: 1. Gyulai Zoltán ( Megalódusz SE) 163:01, 2. Van­­kó (Árpád Gimnázium DSK) 175:98, 3. Pap (Tipo TE) 176:94. 40B: 1. Balla Sándor (Fabulon SE) 140:89, 2. Bacsó (Törekvés SE) 143:12, 3. Kovács (Zöld Sportok Clubja) 152:60. 45B: 1. Sőtér János (Postás SE) 146:43, 2. Gorvett (angol) 154:44, 3. Korbély (Postás SE) 164:53. 50B: 1. Nagy Kálmán (MAFC) 155:36, 2. Fób­i (BEAC) 195:11, 3. Köblös (Kőbányai Textilmű­vek SE). 55B: 1. Argay Gyula (BEAC) 163:89, 2. Gárdonyi (MAFC) 185:29, 3. Németh (Postás SE) 192:21. 60B: 1. Bun­­csik János (Fabulon SE) 153:53, 2. Bálla (Margitszigeti AC) 172:22, 3. Csupor (Tipo TE) 174:06. Nők. 18B: 1. Tóth Zsuzsanna (Fabulon SE) 146:43, 2. Dóczi (OSC) 146:50, 3. Horváth (Fa­bulon SE) 151:20. 21A: 1. Wengrin Ágnes (Megalódusz SE) 150:24,2. Lux (Tabáni Spar­tacus SE) 151:01, 3. Karagics (OSC) 187:51. 35B: 1. Horváth Magda (Tipo TE) 140:79, 2. dr. Babai (Tipo TE) 252:36, 3. Hor­váth (Boros Sámuel DSK) és Fóbhi (BEAC) 288:13. Lipiczky Ágnes Úszó vidékbajnokság a Halászcsárda-kupáért Aranyhalmozók A szegedi vidékbajnokság harmadik napján tovább foly­tatta kiváló szereplését Szaba­dos Béla. A békéscsabaiak ki­válósága négy egyéni számban végzett az élen, majd klubja 4x100 méteres vegyesváltóját is győzelemhez segítette. A höl­gyeknél Klocker Edit „tarolt", száz gyorson, kétszáz pillan­gón és kétszáz vegyesen nyert aranyérmet. Férfiak. 100 m gyors: 1. Sza­bados Béla (Békéscsabai EUK) 53.27, 2. Molnár J. (SZUE) 54.71, 3. Ludvigh (KVSC) 56.21. 50 m hát: 1. Szentesi Sza­bolcs (Békéscsabai EUK) 29.26, 2. Glöckler (ANK, Pécs) 29.44, 3. Budavári (KASI) 29.52. 100 A Magyar Úszó Szövetség első számú támogatója m mell: 1. Szabó Árpád (Békés­csabai EUK) 1:08.38, 2. Boda (Soproni SÍ) 1:09.06, 3. Ivano­­vics (KVSC) 1:10.43. 50 m pil­langó: 1. Szabados Béla 26.70, 2. Molnár 1. 27.41, 3. Glöckler 27.92. 200 m pillangó: 1. Szaba­dos Béla 2:10.74, 2. Kádár (Szentes) 2:15.48, 3. Tran (Bé­késcsaba) 2:15.67. 200 m ve­gyes: 1. Szabados Béla 2:13.10, 2. Szentesi 2:16.76, 2. Szemző (KASI) 2:19.12. 4x100 m vegyes váltó: 1. Békéscsabai EVK (Szentesi Szabolcs, Szabó Ár­pád, Tran Duk, Szabados Béla) 4:12.28, 2. KVSC (Hajdú, Ivano­­vics, Simon, Ludvigh) 4:16.29, 3. KASI (Budavári, Szemző, Csendes, Dombi) 4:18.99. Nők. 100 m gyors: 1. Klocker Edit (Bajai Kopcsóker) 59.29, 2. Sándor (Dunaferr) 1:01.95, 3. Bozsó (SZUE) 1:02.25.50 m hát: 1. Perov Júlia (ANK Pécs) 32.24, 2. Sebestyén (ANK Pécs) 32.42, 3. Ferenczi (Pápa) 33.34. 100 m mell: 1. Dancs Anita (Dunaferr) 1:18.31, 2. Csocso (KVSC) 1:19.41, 3. Komlódi (SZUE) 1:20.57. 50 m pillangó 1. Bozsó Beáta (SZUE) 29.73, 2. Klocker (Baja) 29.74, 3. Sebes­tyén (ANK Pécs) 31.70. 200 m pillangó 1. Klocker Edit 2:23.14, 2. Hrabovszki (Békés­csabai EVK) 2:26.40, 3. Nagy O. (SZUE) 2:30.51. 200 m vegyes: 1. Klocker Edit 2:27.51, 2. Se­bestyén 2:30.78, 3. Debreczeni (Dunaferr) 2:33.13. 4x100 m ve­gyes váltó: 1. Dunaferr (Dancs Ágnes, Dancs Anita, Debrecze­ni Hajnalka, Sándor Rita) 4:38.31, 2. SZUE (Pataki, Kom­lódi, Nagy O., Bozsó) 4:42.02, 3. Békéscsabai EUK (Bottyánsz­­ki, Diós, Hraboszki, Póda) 4:49.22. (b­ékés)­ ­ CIB KÖZÉP-EURÓPAI NEMZETKÖZI BANK F RSG, junior egyéni és felnőtt együttes kéziszercsapat Eb, Prága Egy hajszálnyira a dobogótól... Búcsúra készült az rsg Euró­­pa-bajnokság teljes mezőnye, va­sárnap ugyanis az utolsó napjá­hoz érkezett a kontinensviadal. Felemásra sikeredett a prágai rsg-találkozó: káprázatos ver­­senyzőkavalkád volt a szőnye­gen, ugyanakkor a rendezők nem nőttek fel feladatukhoz. Mert hiába jött el számos na­gyon képzett, erre a sportágra született „művészi tornász" az Európa-bajnokságra, hiába ké­szült a számos csapat hónapo­kat, éveket erre a megméretésre - a viadal nem zajlott le botrány nélkül. Az együttes kéziszercsa­­patok versenyét, pontosabban annak szerenkénti döntőjét kö­vetően (ekkor a lányok három labdával és két karikával mutat­ták be gyakorlataikat), az ered­ményhirdetéskor az orosz lá­nyok - mivel nem értettek egyet a bírói­ ítéletével­­ nem vették át a harmadiknak járó bronzérmet. A zsűri kizárta az „ellenállókat", s így az eredetileg negyedinek beérkező franciák nyakába ke­rült a „színesfém". Persze csak úgy, a szervezői szobában, cere­móniától és ünnepléstől mente­sen. .. A furcsa ítéletek a magyaro­kat sem kerülték el, ám a Molnár Anna és Gyerő Csabáné által ve­zetett egység nem törődött a visszásságokkal. Inkább a másik szeren (öt ka­rikával) egy hibátlan gyakorlat­tal állt elő, s így a nagyon előke­lő negyedik helyen végzett. - Fantasztikus eredmény ez a negyedik hely - mondta Rusz János, a Magyar Ritmikus Sport­gimnasztika Szövetség elnöke. - Éppenhogy lecsúsztunk a dobo­góról, ami azt jelenti, hogy sok lehetőség rejlik a csapatban. A juniorok is teljesítették az előre kitűzött cél, azaz Tóth Dóra és Zigler Orsolya is bejutott a hu­­szonhatos döntőbe. - Nagyon elégedettek va­gyunk a lányokkal - vette át a szót Gyerő Csabáné -, és nem csak a negyedik hely miatt. Ha­nem azért is, mert két hibátlan gyakorlatot mutattak be, ami egy ilyen kiélezett helyzetben nagyon nagy szó. Az együttes kéziszercsapatok versenye. Szerenkénti döntők. Öt karika. Eb: Oroszország 19.80, 2. Bulgária 19.70, 3. Spa­nyolország 19.512, 4. Magyaror­szág (Kőfalvi Andrea, Kőfalvi Anita, Kálnai Petra, Szalay Krisztina, Haller Henrietta, Las­­tofka Bernadett) 19.275. Három labda és két szalag. Eb: Bulgária 19.55, 2. Spanyolro­­szág 19.543, 3. Franciaország 18.775. A junior versenyzőink számá­ra már szombaton az egyéni összetett viadallal lezárult az Eb, ugyanis onnan egyiküknek sem sikerült a továbblépés: a szeren­kénti döntőkben már nem vehet­ték fel a versenyt bolgár és orosz „csodalányokkal". Ám a kitűzött célt teljesítették, mindketten bejutottak az egyéni összetett versenybe, ahol Tóth Dóra az RSG '94 Bp SE-ből a ti­zennegyedik, míg Zigler Orso­lya, a Csepelből a huszonkette­dik helyen zárt. Juniorok. Egyéni összetett. Eb: Alekszandrova (bolgár) és Vat­­kina (fehérorosz) 38.650-38.650, 3. Salamova (orosz) 38.625,... 14. Tóth Dóra 37.150,... 22. Zigler Orsolya 36.525. Szerenkénti döntők. Kötél Eb: Salamova 9.725, 2. Alekszandro­va 9.70, 3. Sisova (orosz) 9.65. Karika. Eb: Salamova és Alek­szandrova 9.75-9.75, 3. Sisova 9.675. Buzogány. Eb: Salamova 9.725, 2. Alekszandrova 9.65, 3. Raszkina (fehérorosz) 9.625. Sza­lag. Eb: Salamova 9.725, 2. Alek­szandrova és Vatkina 9.675. (tr)

Next