Nemzeti Sport, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-13 / 310. szám

8 NEMZETI SPORT ia Késés, kizárás, fegyelmi... Egy furcsa győzelem még furcsább háttere Sportszerűség... Mit is jelent ez a szó? Pozitív magatartásformát, olyat, amely magába foglalja a másik megbecsülését, érdekeinek figyelembe vételét, a tisztességet. Sportszerűség... Szótöve a sport szó, vagyis a fentebb leírt jó tulajdonságok egyértelmű­en kapcsolódtak a sporthoz - legalábbis egykoron. Sportszerűség... Még ma is sok szülő úgy gondolja: a gyermekét nem azért viszi le a pá­lyára, hogy csak a teste, hanem azért, hogy a lelke is épüljön. Tanuljon meg a szabályokkal együtt élni, megfelelni nekik. De vajon jól számítanak-e? Hová lett mára a sportszerűség? Nem csak a mindennapjainkból, lassan a pályákról is száműzzük a fair playt. Nem csak a felnőttek versenyein, már a kicsikéin is egyre inkább elő­térbe kerül a marakodás, a pontokért, a helyezésekért folyó harcban sokan már el is feled­ték, mit jelent a fenti fogalom. r@ Mátay Andrea Néhány héttel ezelőtt ifjúsági és serdülő ügyességi csapatbajnokságot rendezett az atléti­kai szövetség. A női gerelyhajítás toronymagas esélyesének számító FTC csapatát (őket erősíti az ifjúsági vb ezüstérmese, Szabó Nikolett és a nyolcadik helyezett Gránitz Andrea), „késés" miatt kizárták a versenyből, így a szolnokiaké lett a győzelem. A furcsa csak az volt, hogy a ge­­relyhajító-versenyt vezető, így a kizárást kezde­ményező bíró nem volt más, mint a szolnokiak edzője. Mindezek után a fradisták trénere úgy nyilat­kozott: bár rendkívül mérges, fel sem tételez szándékosságot, nem vádolja edző­ barátját. Ok­tóber 2-i számunkban, a Fiatalok a küzdőtéren rovatunkban mi is hasonló álláspontot képvisel­tünk. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor megkaptuk azt az olvasói levelet, amely­nek írója kifogásolta ironikus hangvételünket, és indokolni próbálta a kizárás jogosságát, még­pedig olyan érvekkel, amelyeket a versenybíró­ság titkára határozottan cáfolt. Aláírásként mindössze annyi szerepelt: Majercsik László, országos versenybíró és edző. Az, hogy éppen ő a szolnokiak trénere, levélírónk nem tartotta fontosnak közölni. Csoda-e, ha a történtek - különösen a levél­ben leírtak - nagy port kavartak fel. Érthető, hogy csörögtek a telefonok, mindenki el akarta mondani a maga véleményét. „Nem lett volna probléma, ha..." Verseczy Zoltán, a versenybíróság titkára így vélekedik: - Tudni kell, hogy egy ügyességi csébére talán nem is lehet jó időrendet készíteni. Az öttagú csapatok dobó- és ugrószámokban mérik össze tudásukat, és sokszor előfordul, hogy ugyanazok a versenyzők képviselik klubjukat a különböző számokban. Ám mivel egyszerre két helyen senki sem lehet, könnyen felborul az idő­rend. Éppen ezért az elmúlt évtizedekben min­dig rugalmasan kezeltük ezt a kérdést, a fő szempont az volt, hogy a versenyzők minél jobb teljesítményt érjenek el. Én egyébként azt val­lom, hogy a versenyen két tényezőnek kell érvé­nyesülnie: a szabálynak és a sportszerűségnek. Ennek megfelelően az említett verseny első nap­ján is megbeszéltük a versenybírókkal, hogy az időrendet csak ajánlásnak tekintjük, ezért amíg a helyükön vannak, addig bármelyik csapat me­het ugrani vagy dobni, különösebb kötöttség nélkül. Eszerint tájékoztattam a csapatvezetőket is. Ment is minden simán, ahogyan szokott, és a gerelynél sem lett volna probléma, ha nem az el­lenfél csapatának edzője a bíró. - Miként fordulhatott elő ilyesmi? Ki dönt a bírói beosztásról? - A verseny elnökhelyettese. - Ezen a csapatbajnokságon ki volt az elnök­­helyettes? - Budavári Éva, Majercsik László egykori ta­nítványa, aki így szintén nem semleges. Az igaz­sághoz persze hozzátartozik, hogy Majercsik köztudottan a legjobb gerelyes bírónk. De hogy visszatérjek a történtekre: a második napi verse­nyen legnagyobb meglepetésemre jelezték, hogy az FTC nem jelent meg a gerelyhajításnál. Kérdem én: akkor nincs ott egy csapat, ha nem látom, vagy ha szólítom és nem jelentkezik? Nos, a fradistákat a kritikus időpontban - az ol­vasói levéllel ellentétben - senki nem szólította. De egyébként sem lehetett volna probléma a tá­vollétük, hiszen akkor még javában folytak a versenyek, tehát az előző napi megállapodás szerint bármikor jöhettek volna. Én mindeneset­re tiltakoztam, de az elnök és az elnökhelyettes leszavazott. A jegyzőkönyvön azonban a mai napig nem szerepel a kizárás ténye, annak ellenére, hogy erre a hiányosságra többször is felhívtam a figyelmet. „Megdöbbentenek a történtek" - Bombaformában volt Szabó Nikolett - emlé­kezik Széles Lajos, a Fradi mestere. - Azt remél­tem, hogy ötvenkilenc méternél is nagyobb ifjú­sági rekordot dob. Ez volt az oka annak, hogy szerettem volna, ha minél később kerülünk sor­ra. Köztudott, hogy egy sportoló a reggeli órák­ban kisebb teljesítményre képes. A csapatver­senyt persze minden bizonnyal akkor is meg­nyertük volna, ha hajnalban kezdünk, hiszen hozzávetőlegesen hat méterrel jobb az átlagunk a többiekénél. De Niki miatt úgy döntöttünk, és erre az első napi tájékoztatás lehetőséget is adott, hogy először a diszkoszvetéshez me­gyünk, majd ezt követően, hajítunk gerelyt. A lányokat tehát tíz órára rendeltem oda a pályá­ra. Én is akkor érkeztem meg, és hallom, hogy hívnak minket a gerelyhajításhoz. Szaladok oda, és mondom: „Gyerekek, mi nem most indulunk, tegnap megbeszéltük, hogy a diszkosz után jö­vünk". A válasz így hangzott: „Azt nem lehet." Persze erősködtem, mire Budavári Éva azt java­solta, keressem meg az elnököt. Mire az elnököt megtaláltam, már Évával beszélgetett. Akkor tudtam meg, hogy Éva az elnökhelyettes. Meg­lehetősen heves vita után az elnök azt közölte, hogy tizenegy harmincra legyünk a gerelynél. Én nem válaszoltam, rohantunk diszkoszt dob­ni, és utána a gerelyhez. De hát cipőt cserélni, egy kicsit „szurkálni" a gerellyel azért kellett. Laciék látták már, hogy ott készülünk, de egy szóval sem mondták, hogy baj van. Tizenegy negyvenkor közölték, hogy nem dobhatunk. Hiába tiltakoztam, azt mondták, a vidékiek ha­za akarnak menni, ne is erősködjek. Megdöb­bentenek a történtek. Lacit eddig korrekt ver­senybíróként ismertem, nem tudom, ezúttal mi történhetett. „Nem fogadható el az az érv..." - Határozottan visszautasítom, hogy a csapa­tom győzelme érdekében pártoskodtam volna - reagált Majercsik László. - Mi úgy jöttünk a csé­bére, hogy nem nyerhetünk, hiszen tudtuk, hogy a fradisták jobbak. De ha az UTE és a Dombóvár le tudja dobni délelőtt tízkor a soro­zatát, ők miért nem tudják? Nem fogadható el az az érv, hogy Niki később jobb formában van. Ilyen alapon bárki kérhetné, hogy délután négy­kor kerüljön sorra. - Az előző napi tájékoztatás szerint mindenki addig mehetett dobni, ameddig a verseny tar­tott. - Tizenegy harminckor már a serdülők kezd­tek, az ifik versenye befejeződött, a vidékiek ha­za akartak menni, és az eredményhirdetés miatt várniuk kellett volna. Ez bizony meglehetősen furcsa indok egy or­szágos bajnokság helyezéseinek eldöntésekor. Nem csoda, hogy a történtek hallatán a MASZ főtitkára, Klenóczky Bea is a fejét csóválta. Mert egykori atlétaként ő is számtalanszor tapasztal­ta: annak ellenére, hogy a versenyek nagy ré­szén valóban sérthetetlen az időrend, a csébé­­ken sohasem volt, és valószínűleg soha nem is lesz az. Irodavezetőként ennek ellenére nem nyilatkozik, az ügyet kivizsgálásra a fegyelmi bizottsághoz utalta. Cselgáncs Hajtós, a kétszeres BEK-győztes A felnőttek között eltöltött évtize­des pályafutása során Hajtós Bertalan a cselgáncs legendás alakjai közé ke­rült. Olimpiai ezüstérmes, világbajno­ki ezüstérmes, Európa-bajnok lett - hogy csak a legnagyobb eredményeit említsük meg. A hét végén pedig a TSV Abensberg színeiben megszerez­te második BEK-győzelmét. „Sajnos, pénz nem járt a dicsőség mellé, ugyanis a döntőben kikaptam, ilyenkor pedig a szerződésem szerint nem jár pénz, így maradtak a fogyasz­tás kínjai..." Az Abensberg a kilencvenes évek le­gerősebb európai csapatává nőtte ki magát. Két évvel ezelőtt diadalmaskod­tak a BEK-ben, tavaly harmadik lett, idén pedig megnyerte a párizsi finálét. A németek a négyes döntőben először a címvédő Paris Saint-Germain együt­tesét verték meg 5:1-re, a PSG elleni csatában Hajtós nem lépett tatamira, mivel edzője a döntőn akarta bevetni. Az első helyért vívott mérkőzésen a holland Kenamju Haarlem ellen újabb fölényes győzelem­­ 6:1. Hajtós ezen a mérkőzésen vesztett. Néhány név a félelmetes BEK-győz­tes összeállításából. 60 kg: Donohue (brit, Európa-bajnok), 71 kg: Hajtós, 78 kg: Reiter (osztrák, olimpiai és vb-3.), 86 kg: Spittka (német, olimpiai 3.), Las­­cau (német, világbajnok), 95 kg: Lo­­benstein (német, Európa-bajnok), +95 kg: Stöhr (világ- és Európa-bajnok). „Igaz, hogy a Bp. Spartacushoz fo­gok igazolni, de a BEK-győzelmet még nem a Szentkirályi utcaiak ver­­senyzőjeként értem el. Az ok nyilván­való: nem tudott még megegyezni a két egyesület. Az is nyilvánvaló, mi lehet a gond. A pénz,magyarázta Hajtós Bertalan. (gyurina) Vendée Globe A panamai kapitány a bűnös Több csapás is érte Fa Nándort, a Vendée Globe földkörüli vitorlásverseny magyar résztvevőjét. Az legutóbbi, és mint kiderült, egyben az utolsó is, hét­főn délután történt, amikor a Budapest nevű hajójá­nak, Spanyolország partjainál nekiment a Pelander nevű panamai tankhajó. - A történtek után azonnal beszóltam rádión - mondta szólítottam a hajót, ahogy az elő van írva, de senki nem reagált, és szó nélkül otthagyott. Sok­szor tapasztaltam már, főként a panamai zászló alatt hajózókkal, hogy borzalmasan figyelmetlenek, fele­lőtlenek. Sokszor nem rajtuk múlik, hogy nem történ­nek katasztrófák, ha pedig nyom nélkül tűnnek el ha­jók, soha nem derül ki, mi okozta a tragédiát. Fa Nándor kedd déli bejelentkezésében elmondta, hogy két nap alatt érhet vissza a francia kikötőváros­ba, Les Sables d'Olonne-ba, ahonnan a november har­­madiki rajt, majd az első, kényszerű visszatérés után múlt szombaton indult el újra. - Rettenetesen fáradt voltam, ezért lepihentem egy kicsit - mondta Fa Nándor. - Tiszta idő volt, jó látási viszonyok között ezt minden vitorlázó nyugodtan megteszi, fél szemmel persze a műszereket figyelve. Ilyenkor a hajózási szabályok szerint a vitorlások el­sőbbséget élveznek. Ennek a panamai hajónak is be kellett volna tartania a szabályokat, de nem tette meg. Ilyen vizuális körülmények között, amikor radarfi­gyelésre is kötelezve vannak a kereskedelmi hajók, ez egyszerűen nonszensz. Elképzelni sem tudom, ho­gyan tehették ezt meg." A versenyigazgató Philippe Jeantot mindenesetre intézkedett, a panamai hajó kapitányával már felvette a kapcsolatot. A hajózási szabályok szerint egyértel­mű bűnössége, hiszen a motorosnak ki kell térnie a vi­torlás útjából, és az utolérőnek is ki kell kerülnie az utolértet. Persze kérdés, mindez hogyan érvényesít­hető egy panamai hajóval szemben. Fa Nándor támogatói közül a budapesti főpolgár­mesteri hivatal már nyilatkozott, ők úgy érzik, támo­gatásukért mindent megkaptak cserébe. A Kereske­delmi és Hitelbank Rt. csütörtökön ad ki kommüni­két. Rögbi A játékvezető provokálta a verekedést? Félbeszakadt rangadó, sérült já­tékvezető, fegyelmi vizsgálatot indí­tó szövetség. Röviden így foglalható össze a magyar rögbisek hétvégéje. A záróforduló rangadóján, a Kispes­ti Elefántok-Battai Bátor Bulldogok összecsapáson ugyanis verekedés tört ki, mire a játékvezető lefújta a találkozót. A járomcsontja bánja... - A provokatív bíráskodás miatt tört ki a verekedés - meséli Horváth Imre, a Kispesti Elefántok csapatka­pitánya. - Nem ez volt az első eset, hogy Adamik Zoltán folyamatosan ellenünk fújt egy találkozón, márpe­dig a legtöbb meccsünket ő vezeti. - Nem a szövetség küldi a játék­vezetőket? - Természetesen a Magyar Rögbi Szövetség feladata a játékvezetők ki­jelölése, ám nincs túl sok választási lehetőségük. Kevesen rendelkeznek ilyen képesítéssel Magyarországon, így óhatatlan, hogy gyakrabban ke­rül sor rájuk. Adamik például az utóbbi időben rendre a mi mérkőzé­seinken bíráskodott, hozzáteszem, nem túl korrekten. De biztosítha­tom, a hét végén nem ezért kapta az ütést. Egyszerűen alapvető szabály­talanságokat nem fújt le, így a két csapat egymásnak esett a pályán. + Előfordult már máskor is vere­kedés? - A rögbi olyan, mint a jégkorong, vagyis a kisebb verekedések szinte együtt járnak a játékkal. Az, hogy Adamik játékvezető belekeveredett a játékosok között kialakult csetepa­téba, szerencsétlen eset. + Olyannnyira, hogy a járom­csontját már meg is műtötték az Ár­pád kórházban. - Még játékoskorában eltört az arccsontja, amit ő maga mesélt el ne­künk korábban. Elképzelhető, hogy nem gyógyult meg tökéletesen, ép­pen ezért egy kisebb ütés is elegen­dő volt az újabb sérüléshez. + A mérkőzés félbeszakadt, el­képzelhető, hogy még az idén újra­játsszák a találkozót? - A szövetség hatáskörébe tarto­zik a döntés, mindenesetre a csapat abban bízik, hogy a fegyelmi vizsgá­lat után, semleges pályán, semleges bíróval újrajátszhatjuk a meccset, amelyen mellesleg mi vezettünk a verekedés kitöréséig. (csanálosi) VII. 310. • 1996. november 13. Kajak-kenu Horváth ismét vízen A kenus olimpiai bajnok és hétszeres vi­lágbajnok Horváth Csaba napjai az elmúlt hetekben egyhangúan teltek, de nem a sok edzés miatt. Csepelen október elején kezdték el a munkát, s Horváth mindössze háromna­pi kenuzás után megbetegedett, de egy hét után (túl korán) újra kezdte, és visszaesett. „ Jó idő volt, de reggel csak nyolc-tíz fokot mutatott a hőmérő, amit nem vettem figye­lembe. Ráadásul egyből teljes értékű mun­kát akartam végezni. Ez hiba volt"- emléke­zett Horváth. Október közepe óta a biatorbágyi otthoná­ból reggelente bejárt a Sportkórházba, ahol Jakab Erzsébet doktornő folyamatosan ke­zelte. (Időközben az olimpiai bajnok Kolo­­nics Györggyel és Ludasi Róbert edzővel ki­egészülve szponzorügyeket is intézett, úgy tűnik a Westel 900 és a McDonald's jövőre is támogatja őket.) „ Már nagyon szívesen edzenék. Pár nap lazsálás jól jött volna, de ez így már túl sok. Még szerencse, hogy holt idény van"- fejte­gette. A hivatalos diagnózis orrmelléküreg­­gyulladás, de Horváthnak mindig fájt vala­mije: hol a homlokában érzett nyomást, néha köhögött, előfordult, hogy a lapockája haso­gatott, ecsetelték a torkát. Aludni sem tudott rendesen. „Mos már csak akkor kezdem újra, ha egészséges vagyok. Nem akarok félmunkát végezni, még kevésbé szeretnék megint visszaesni. Mindig optimista voltam, de ilyen hosszú ideig még nem voltam beteg. Kezdek megtörni. Már nagyon hiányzik a kenu"-vallotta be Horváth. Ez volt a „meccs állása" hétfőn este. Hor­váthnak kedden ismét a Sportkórházba ve­zetett az útja, ahol a leleteredménye után to­vábbi információkat kaphatott sorsáról. A doktornő engedélyezte, hogy szerdán már könnyű kocogással kezdjen, sőt, vízre is szálhasson. Egyelőre nem edzésről, hanem lapátolgatásról van szó. De ez is több annál, mint amit remélni lehetett. (válfi)

Next