Nemzeti Sport, 2014. szeptember (112. évfolyam, 238-267. szám)
2014-09-13 / 250. szám
6! Hosszabbítás » MEGKERÜLHETETLEN Tíz esztendeje szólította magához az Úr, de még mindig téma a medencék környékén. Rendre szóba kerül, jelezve, hogy Széchy Tamás megkerülhetetlen nagysága az úszósportnak. Én azt mondom: hiányzik. Akik szeretve gyűlölték, gyűlölve szerették (a sorrend visszatérően változott, szinte a napszaktól függően) azoknak azért, akikben egészségtelen mértékűvé fokozta az ellenséges indulatot, azért. Enyhén szólva sem volt átlagember (ha van egyáltalán olyan), ha másért nem, hát az életútja miatt. Megjárta poklot és a mennyet egyaránt, mélyről indult, s mélyen volt kénytelen befejezni, hétköznapian, elégedetlenül. 2014. szeptember 13., szombat nemzetisport Kacagj, Bajazzo! MALONYAI PÉTER : Hollywoodi történet Széchy Tamásé, mondhatni, filmre kívánkozik. Hogy nem lenne hiteles, annak oka, hogy Magyarországon építette föl magát, s alkotott maradandót, a körülményekkel nem csupán meg kellett küzdenie, meg is szenvedte őket. Ami nem ritka egy olyan közegben, amelyik képtelen a helyén kezelnie a nagyságait, akár a jelenük fényes, akár a múltjuk. Jellemző, hogy az életéről szólva valamennyi dokumentum ott kezdi, hogy az úszással 1963-ban lett (fél)hivatalos kapcsolata, amikor Gyarmati Dezső felkérte, hogy az akkor alakuló KSI pólós kiválasztottjaival dolgozzon. Annyi a biztos, hogy Dobozon született, Mezőtúron érettségizett, volt súlylökő, majd súlyemelő, semmi sem predesztinálta arra, hogy valaha is „úszópápaként” emlegessék. Ám egyik edzőjétől azt hallotta, hogy az uszoda világa zárt, kívülről nem nagyon avatkozhatnak bele a munkába, ez megragadt benne. Talán azért is, mert eltökélten a saját útját akarta járni. Különleges ambíciókkal. Nem csupán sikerre vágyott, alkotni akart, építeni, elszántan, Istent és embert nem ismerve. Hogy ez mennyire volt elfogadott a hatvanas évek Magyarországán, képzelhető, már csak azért is, mert a hatalommal is megesett, hogy nem ismert Istent sem embert. Mindenesetre négy esztendővel később már úszószakosztálya is volt a KSI-nek, vezetője pedig Széchy Tamás. A többi már történelem. Ráadásul fényes lapokkal. Újabb öt esztendővel később, 1972-ben, Münchenben Széchy olimpiai érmessel szolgált Hargitay András személyében, aki egy évre rá a világ csodálatát kiváltva lett világbajnok 400 vegyesen. A leginkább emberpróbáló úszásnemben, ami aligha véletlen egy munkára esküdő, a könyörtelenséget módszerei közé illesztő zseninél. Aztán jött első korszakának többi klasszisa, Verrasztó Zoltán, Sós Csaba, Rudolf Róbert, és jöttek az irigyek. Mondtak ők mindenfélét, a kor kedvezett a fülbesúgásos karrierrombolásnak, ám az eredményekbe nem köthettek bele. Amikor megtehették, az 1976-os olimpiát követően, ahol Hargitay dobogós sem lett, jellemzően cselekedtek. Pezsgőt bontottak a magyar kudarc „örömére”. Négy esztendő múlva aztán elhallgattatta őket, Moszkvában első olimpiai bajnokát ünnepelhette, Wladár Sándort, ráadásul Verrasztó Zoltán is hozott egyegy ezüst-és bronzérmet. Befogta az irigyek száját, és dolgozott tovább. Most már magabiztosan, összevont szemöldökkel. Megfertőződve a magyar valóságtól is, hiszen nem tűrt ellentmondást, hatalma túlnyúlt a Csaszi legendás 25-ös medencéjén, akaratát többnyire ráerőltette a sportvezetőségre is. Aki neki nem tetszett, az nem nagyon létezhetett a medencék környékén, legalábbis hangsúlyosan. Ő lett a magyar úszósport. A sors pedig megsegítette, hiszen összehozta Darnyi Tamással, aki neki való tanítvány volt. Zseni a javából, s mellette a végtelenségig makacs, akaratos, a siker megszállottja, tudatos sportoló és ember. Jellemző, hogy sohasem győzték le vegyesen, addig úszott, amíg tudta: nyerni fog. Mondják, ez hiúság, én önismeretnek nevezném. És ugyebár a 16 aranyérem (olimpia: 4, vb: 4, Eb: 8) önmagáért beszél. És a jóból nem árt meg a sok, Szabó József is végigverte a világot 200 mellen, s az sem véletlen, hogy ő is akkor hagyta abba, amikor kellett, amikor érezte, tudta, csak lefelé vezetne az útja. Széchynek ebben is volt szerepe, hiába volt a kisujjában a szakma, nevelőnek, pedagógusnak vallotta magát - tanítványai nem cáfolják. Az utolsó korszak az atlantai olimpiával zárul - két arannyal. Kevesen hitték, hogy Czene Attila és Rózsa Norbert is feljuthat Egyedülálló mérleg Széchy Tamás kimagasló eredményeket ért el edzőként, tanítványai 8 olimpiai, 12 világ- és 16 Európa-bajnoki címet szereztek. Az első arany időpontja 1973 (Belgrád, vb), az utolsó kettőé 1996 (Atlanta, olimpia) A 36 aranyérmen hét tanítványa osztozik a csúcsra az öt karika jegyében, ám megtették, nem is sejtve, hogy gyakorlatilag megkoronázzák mesterük pályafutását. Történt mindez 1996-ban, 65 esztendős volt akkor. Ettől kezdve szép lassan kiszorult, utólag visszagondolva, kiszorították az úszósportból. Észrevétlenül, hiszen szép szavakban, elismerésekben (kitüntetések, életműdíj) nem volt hiány, ám munkája egyre kevesebb akadt. Levette a kezét róla a zsenikkel bánni nem nagyon tudó közeg. Megtisztelt azzal, hogy néha beszélgetett velem, pontosabban beszélt hozzám. Leállítani nem lehetett, de nem is volt érdemes. Egy nagy tudású ember igyekezett átadni tapasztalatait. Egy fényes tehetségű autodidakta, aki hol finoman, hol erőszakosabban a világ legnagyobbjaihoz mérte magát és nem veszített. David Ojsztrahot, Szvjatoszlav Richtert, sőt, Michelangelót emlegette, szívesen szőtt idegen szavakat a mondandójába, büszke volt arra, hogy az önképzésben is a legtöbbre volt képes. Előttem a kép, ahogy Szöulban, 1988- ban Egerszegi Krisztina olimpiai bajnoki címe után várunk a sajtótájékoztatóra. A bejárat mellett ül egy széken, és elmagyarázza, hogy nyerhetett az akkor 14 esztendős csodaúszó. Egy szóval sem említette, ám erőteljesen éreztette, hogy ez is az ő sikere, ha másért nem hat azért, mert „bevette” Kiss Lászlót és csapatát a meleg égövi edzőtáborozásokba. Éppen olyan hévvel beszélt, mint Darnyi berobbanása, a szófia Európa-bajnokság 400 vegyes győzelme után, a 200 aranya előtt. Akkor azt mondta, négyszázon könnyű volt, mert ahhoz elég az ifjonti hév, ami az akkor 18 éves Darnyiban megvan, a 200 azért lesz nehezebb, mert ahhoz már férfi kell. Egy kis előzetes (kiderült: felesleges) mentegetőzés is belefért az ünnepi pillanatba. Minden belefért, mert Darnyi edzőjét Széchy Tamásnak hívták Szófiában, Egerszegiét viszont Szöulban Kiss Lászlónak. Igen, a hiúság... Titka, ha volt, nem az edzésterveiben rejlett. A hetvenes években a háta mögött lemásolták az edzésterveit, s házaltak velük külföldön. A Széchy név megtette a magáét, de az epigonoknak hamar kitelt az idejük, a papír csak papír maradt. Azt nem csenhették el tőle, hogy ránézett a versenyzőjére, s tudta, aznap mit kell úsznia, mire kész. Ha az elmúlásról beszélt, Komjádi Bélát emlegette, úgy szeretett volna elmenni, mint a legendás pólókapitány, aki a medence partján lett rosszul, s már nem tért magához. Ehhez képest otthonában, könyvei, lemezei (kedvenc áriája a keserűség remeke: „Kacagj, Bajazzo!”) között érte a halál, utolsó heteiben arra készült, hogy lefogyjon. Szerette volna, ha újra rámegy a szmokingja. Amelyet akkor viselt, amikor 1988-ban átvette az Állami Díjat Grósz Károly miniszterelnöktől. Még csak 83 esztendős lenne. Azt mondják, századunkban ez nem kor. 1992, Barcelona: Széchy Tamás a 200 vegyes aranyát megnyerő Damnyi Tamással (balra) és a bronzérmes Czene Attilával. Damnyi összesen négy (Szöul, Barcelona), Czene egy olimpiai aranyat nyert (Atlanta) fotó: mti A Széchy-tanítványok közül Rózsa Norbert 1996-ban Atlantában nyert olimpiai aranyat 200 méteres mellúszásban fotó: imago s úszó olimpia vb Eb I Darnyi Tamás4 4 8 Hargitay András 3 3 Rózsa Norbert 1 ..3...1 Szabó József1 1 1 Wladár Sándor1 -2 Verrasztó Zoltán-1-1 Czene Attila1 --