Nemzeti Sport, 2014. december (112. évfolyam, 327-355. szám)

2014-12-20 / 346. szám

nemzetispoff 2014. december 20., szombat Hosszabbítás 13 ■ Önnél ez természetes alapállás, hiszen - olvastam - Istentől arra kért erőt, hogy ne önmaga körül forogjon. Ha valaki szolgál, el kell döntenie, neki legyen-e jó vagy az ügynek. Mintha eltompult volna a személyes fogékonyság. Ha megszólítok valakit, mondjuk, ráköszönök, a felhangból, a hangsúlyból érezhető a szándékom - erre nincs mindig érzék. Két éve egy német plébánián helyettesítettem, a templom közelében kamaszok játszot­tak. Az első napon elmentem mellettük, ők se köszöntek, én sem. Másnap oda­szóltam, hogy „Helló...”, harmadnap már ők köszöntek előre, aztán szóba elegyedtünk. Hétköznapi dolgok ezek. ■ Ha már hétköznapok, milyen az apátság viszonya a településsel? Úgy fogalmaznék, hogy nem gond nél­küli. A történelmi időkben a falu a job­bágyságot jelentette, negyvennyolc után tudatosan szembeállítottak bennünket, a párttitkár, a tanácselnök félt tőlünk, igaz, mi sem igyekeztünk, vagy igyekez­hettünk, hogy másként legyen. Pannon­halma ma már város, de nehezen találja meg a hangját, az emberek többsége Győrben dolgozik, helyben még mindig mi vagyunk a legnagyobb munkaadók. Nem mondják, de szerintem púp va­gyunk a hátukon. Pedig én igyekeztem, az évfordulón, kilencvenhatban még bocsánatot is kértem az ezer évért. ■ Szép gesztus, de a nyitottság egyébként is jellemző Önre, bizonyíték rá a pan­nonhalmi borászat, a gyógynövénykertészet, az elegáns étterem - ha más a főapát, nem biztos, hogy sikeresen gazdálkodnak. Elmondok egy törté­netet, ha leírja, lelke rajta... A győri bencé­seknél biológiaórán a tanár úr körbeadott egy strucctojást. A tálkájába valamelyik diák becsempészett egy cédulát: tojtam én, és a tanár neve. Aki nem tudta, min derülnek a tanulók. Néha én is ebben a kínos helyzetben vagyok, hiszen nem én találok ki mindent, de összefogom, mo­tiválom a teendőket. ■ Nem mond ez ellent a bencés regulá­nak? Abban az áll, hogy a szerzetesek a saját kezük munkájából éljenek meg. Szerintem nem, úgy gondolom, nem­csak a kezünk, az eszünk is belefér. A regula egyébként meglepően korszerű. Benne van például, hogy a legfontosabb kérdésekben a legfiatalabbak véleménye is számít. A bazilika felújításánál véle­ményt kellett mondanom egy rajzról. Eszembe jutott egy fiatal, 28 éves jelöl­tünk, építészmérnökként végzett, mond­FOTÓ: MTI tam neki, szakember vagy, elfogulatlan, nézz rá. Kaptam egy alapos, hozzáértő véleményt, nyugodt szívvel dönthettem. ■ Kilencvenegy óta főapát, ez a több mint két évtized nagy változásokat ho­zott Pannonhalmán, hiába a közösség ereje, én ezt önhöz kötöm. Én meg azt mondom, egyedül nem mentem volna semmire. Azt elfogadom, hogy más lett a külvilággal való viszo­nyunk. Annyiban más, amennyiben én is más vagyok, mint az elődeim, és a világ sem ugyanaz. Egyszer bejelentke­zett hozzám az általam tisztelt Moldova György, és többek között azt kérdezte tőlem, hol tanultam a kommunikációt. Mondtam, hogy a nagymamám ölében - jobb nem jutott eszembe. Viszont igaz. De minden nagymama elindítja az uno­FOTÓ: MIRKÓ ISTVÁN Miként Ferenc pápa, a főapát számára is kulcskérdés a kommunikáció. Úgy tart|a, ha az egyház konzervatív stílusban közvetftl a mondanivalóját, nem érheti el a célját... káját, ha például bejön a hógolyózásból, megmelengeti a kezét, mi ez, ha nem a szeretet, a törődés átadása. ■ Ahogy egy híve fogalmazott, az édesanyja sok mosolyt rejtett el a bölcsőjében. Erre sokáig büszke voltam, azóta úgy látom, hogy a mosoly sok esetben véde­kezés, fegyverletétel. Ha rád mosolygok, kisebb az esély, hogy megtámadsz. Hon- thy Hanna énekelte, hogy lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív, csak a fájdalmat titkolni kell, én - Honthytól függetlenül - fájdalmamban is tudok mosolyogni. Szép dolog a mosoly, de ma már látom a másik oldalát is. Az viszont egyértelmű, hogy - idézve öntől - egy csepp mézzel i. m; í ■' El Szent István szándéka A pannonhalmi monostort 996-ban Szent Adalbert szerzetesei alapították, Szent István szándéka szerint a közösség máig imádkozik az ország fenjimaradásáért (pro stabilitate regni). A bencés szerzetesek egyetlen közösség mellett kötelezik el magukat - ez a stabilitás fogadalma. Életük keretét a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (a Szentírás imádságos olvasása) és a munka ritmusa jelöli ki. Az iskola Magyarország legősibb tanulmányi műhelye. Egyidős az apátsággal. Fiúgimnázium, a diákok szinte kivétel nélkül a diákotthon lakói. Pannonhalmának éppen ebben rejlik a varázsa, az osztályok életre szóló közösséggé válnak. A Szent Márton-bazilika ma látható tömegének nagy része a XIII. század ele­jén, Oros apát (1207-1243) idejében épült, kora gótikus stílusban. Az újabb régészeti kutatások szerint korábbi épületek falmaradványait rejti magában: oldalfalai az 1137-ben felszentelt második templomból származnak a torony alatti padlószint alatt az István-korabeli első templom romjai rejtőznek. A ma látható későromán- koragót templomot 1224-ben szen­telték fel. Az apátság jelenleg is Pannonhalma városának fő munkaadója FOTÓ: MTI Fél évszázad a rendben Várszegi Imre 1946. január 26-án szüle­tett Sopronban. Középiskolai tanulmá­nyait a soproni Állami Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte. Érettségi után (1964) lépett be Pannonhalmán a Szent Benedek-rendbe, ott vette fel az Aszt- rik szerzetesi nevet, s tanult teológiát a főapátság Szent Gellért Hittudományi Főiskoláján. 1968-ban besorozták kato­nának, leszerelése után egy évvel fejezte be teológiai tanulmányait, 1970. február 8-án diakónussá, 1971. augusztus 29-én pappá szentelték. 1971 és 1976 között Budapesten az ELTE BTK történelem-német szakán tanult, majd a rend pannonhalmi gimnáziumá­ban tanított, s oktatott a rendi főiskolán is 1988-ig. II. János Pál pápa 1988. december 23-án culusi címzetes püspökké és eszter­gomi segédpüspökké nevezte ki, 1989. február 11-én szentelték fel. 1989 márci­usától 1990 júliusáig Budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, az Esztergomi Főegyházmegye püspöki helynöke, 1990 júniusától 1993 márciusáig a Magyar Ka­tolikus Püspöki Konferencia titkára. 1991. január 5-én pannonhalmi főapát­tá választották, székét 1991. augusztus 6-án foglalta el. Főapáti tisztségében 2000-ben, 2009-ben és 2014-ben meg­erősítették. több legyet lehet összefogni, mint egy hordó ecettel. Ez független az életkortól. Pedagógiai alap. A jót keresem benned, megpróbál­lak megnyerni rá, arra építek. Ha valaki­ben az erényeit erősíted meg, az önbi­zalmát építgeted, abban jó erősen meg tud kapaszkodni. ■ Az apátság enyhén szólva sem vonul ki a világból, sőt, alkalmazkodik hoz­zá. Változtat ez azon, hogy a szerzetes­ség lényege a belső kreativitás? Korántsem. Nézzük meg a világunkat, mindenki bálványimádó, kinek a pénz, kinek a karrier a legfontosabb, fel kell nyitni az emberek szemét, hogy el- dönthessék, bennük vagy rajtuk kívül létezik-e a boldogság. Ne értsen félre, tudom, hogy küzdenünk kell a kenyé­rért, fedél kell a fejünk fölé, hiszen kontinentális az éghajlatunk, télen megfagyhatunk, ez mind realitás, de azért ne rajtunk kívüli erők srófolják a vágyainkat. ■ A hit fantasztikus erő, az egyház viszont intézmény. Nem nehezíti a helyzetet, hogy olyan viselkedési for­mák is follelhetők a köreiben, amilye­neket elítél? Ez örök ellentmondás. Az egyházon belül is emberek mozognak, nem cso­da, hogy van olyan magatartásforma, amelyik elidegenít. Ferenc pápa - a kommunikáció nála aztán kulcskér­dés - folyamatosan magyarázza, hogy Isten ügyének sokféleképpen meg le­het nyerni az embereket. Istent nem tudom prezentálni, hogy itt van, néz­zétek meg, ezért belső tapasztalattal élek. Gyümölcse: elfogadás, szeretet, megértés. Nincs, aki meg ne lágyulna, ha emberien közelítünk felé, ez meg­győződésem.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék