Nemzeti Sport, 2016. október (114. évfolyam, 269-298. szám)

2016-10-31 / 298. szám

Népsport.__________ 2016. október 31., hétfő * A Nemzeti Sport retrómelléklete * III Születésnap­­ 90 éve született Henni Géza, aki kevesebbet kapott, mint amennyit érdemelt Kapussors Tizenhatszoros válogatott, mert nem lehetett az Aranycsapat kapusa. Szeretett Fradijára gondolva bizonyára ő is tépelődött ezen, akár a nyüzsgő New Yorkban, akár utolsó éveinek helyszínén, a napsütötte Floridában. Henni Gézára emlékezünk. A II. világháborút követően Gallo­­wich Tibor lett a szövetségi kapitány, egykor maga is kapus. Kezdetben a Fradi egyesének, Csikós Gyulának sza­vazott bizalmat, majd a szolnoki Hor­váth Ferenc, az újpesti Tóth György és a diósgyőri Károlyi József is lehetőséget kapott, később Grosics is átesett a tűzke­resztségen, de Tóth és Károlyi továbbra is lehetőséget kapott. Aztán az osztrá­koktól Bécsben elszenvedett vereség alkalmával (1948. május 2., 2:3) Henni Géza állhatott a kapuba. A vesztes gól előtt Bozsik és Hahnemann összefutott, Henrikre estek, aki kiejtette a labdát, és Körner is belőtte. Önéletrajzi írásában a későbbi szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv egy szót sem ejt arról, hogy po­tya gól lett volna. Ez azért fontos, mert végül ő döntötte el a kapusposzt hamle­ti kérdését: Henni vagy nem Henni? Tény, hogy a Gallowichot követő há­romtagú válogató bizottság (Sebes, Klé­ber Gábor, Mandik Béla) - amelyben a megbízható pártember, Sebes vélemé­nye sokat nyomott a latban - Grosicsot favorizálta. Mégis, amikor Sebes lett a teljhatalmú kapitány, Csehszlovákia ellen (1949. április 10., Prágában 5:2-es vereség) a Vasas kapusát, Túrás Istvánt állította be, aki Sebes szerint „egyetlen percre sem tudott szabadulni erős lámpalá­zától". Grosics 1949. márciusi disszidá­­lási kísérletét követően 1950 júniusáig nem kapott lehetőséget - a kapus sze­rint gyakorlatilag Sebes vonta ki a for­galomból, megmondva, hogy egy évig nem válogatja be. Ám Henni is ott volt a 18 lefülelt futballista között. Sebes az Élelmezési Munkások Szakszervezeté­nek a Ferencváros játékosainak és ve­zetőinek adott baráti vacsoráján mond­ta: ,Válogatott csapatunkat legutóbb nem tudtam úgy összeállítani, ahogyan eleinte terveztem, megakadályozott ebben annak a néhány játékosnak a meggondolatlansága, akik külföldre akartak szökni. Emiatt a Fe­rencvárosból sem vehettem számításba két játékost." A kapitány reményét fejezte ki, hogy „levonták meggondolatlanságuk tanulságait". (...), majd „váratlanul felállt Henni és elfogódott hangon ezt mondta: »Czibor és a magam nevében, mert hiszen mirólunk volt szó az előbb, megköszönöm a bizalmat, amit velünk szemben az MLSZ és Sebes sporttárs tanúsított. (...) ígérjük, hogy soha többé nem fog előfordulni, és ha esetleg tagjai leszünk az osztrákok elleni csapatnak, boldogan fogjuk magunkra húzni a címe­res mezt.« (...) Henni szavait nagy csend követte. Sebes Gusztáv felkelt, odament a játékoshoz, és kezet fogott vele." Henrik és Czibor aztán játszott a Megyeri úti ma­gyar-osztrákon (1949. május 8., 6:1) Grosics a lengyelek ellen tért visz­­sza (1950. június 4., Varsó, 5:2), majd '51-ben a három válogatott találkozón Henri, Grosics és Gellér Sándor védett. Sebes a tapasztalatokról így írt: „A há­rom kapus, Grosics, Henni és Gellér közül Grosics látszott a legtehetségesebbnek " Az állítás vitatható. Henni az FTC 1947-es mexikói túrá­ján a meccsek előtt a bemelegítés során azzal szórakoztatta a nézőket, hogy ol­lózó lábbal megrúgta a 244 centi maga­san lévő lécet, vagy ha kellett, labdástól ugrotta át a Vasas köztudottan ruga­nyos, jól fejelő csatárát, Szilágyi Gyulát. De bohém is volt, a fegyelmezett párt­ember szemében ez nagyobb bűnnek számított, mint amekkora erénynek a tehetség... Az is tény, hogy pályafutását bravúrok és könnyelműségek kísérték, de ha szigorúan szakmai okot keresünk, Sebes taktikájába jobban illeszkedett a kifutásokra képes Grosics, mint a kapu­vonalon virtuóz Henni. A nem szűken vett szakmai magyarázat pedig lehet az is, hogy Sebes javasolta egy olyan klub létrehozását, amelyben a válogatottak zöme játszik, s hogy, hogy nem ez az 1950-ben a Kispestből Bp. Honvéddé vedlő egyesület lett, nem pedig az 1949- ben 140 gólt szerző és (Heninivel a ka­puban csak 36-ot kapó) Fradi... Sebesről az is köztudott, hogy fino­man fogalmazva sem rajongott az Ül­lői úti klubért. Ugyanakkor igaz, hogy az előző bajnokság (1948) aranyérme a kapuson úszott el, a mindent eldön­tő Csepel-Fradin a döntetlen a nevető harmadik, Vasasnak kedvezett volna, ám a vége előtt 3:3-nál Henii hibázott. Mondják, azért, hogy ne a párt csapata legyen a bajnok. Én amondó vagyok, az élet akarta így, volt olyan jó kapus, hogy másképp rendezze, ha valóban az volt a szándéka. A gól pedig: „Fenyvesi a jobb szélről futtából bead, Henni melléről Névjegy Henni Géza Született: 1926. november 6., Kiskun­halas Elhunyt: 2014. április 7., Sarasota (Flo­rida) Klubjai: FTC (1946-1950), Bp. Dó­zsa (1950-1955), New York Hungária (1957-1962) Edzőként: New York Hungária (1962— 1965), Egyesült Államok válogatottja (1967), Houston Stars (1968-1969) Válogatottság: 16(1948-1953) Eredményei: magyar bajnok (1949) kipattan a labda, Pintér ráfut, és közelről bekotorja a labdát, 4:3!" A harmadik he­lyezett FTC játékosai este összejöttek, csak a kapus hiányzott. Nádas Adolf elnök szerint „az a baj, hogy éppen a leg­biztosabbnak vélt emberek mondtak csődöt. Henni máskor mérkőzéseket nyer meg, most meg ő vesztette el a két pontot." Szigorú kritika­­ Henni múltjához ké­pest mindenképpen. Elvégre éppen az Üllői úton fedezték fel, 1943. november 7-én a magyar-svéd (2:7) előtt a szegedi kerület ifjúsági csapatában a budapesti­ek ellen ő lett a mezőny legjobbja. Úgy volt, hogy viszi a Kispest, ám a Fradi amatőrjei közé került, a nagycsapatban 1945 őszén mutatkozott be. „A Fradiban aztán bizony sokáig csak Csikós tartalékja voltam. Már úgy volt, hogy megkérem a Fe­rencváros vezetőit, engedjenek el máshová, mert kezdett unalmassá válni a várakozás. Hála Istennek erre nem került sor"- tekin­tett vissza a Fradiban eltöltött kezde­tekre 21 évesen a Képes Sportlapban. Végül kiszorította Csikós Gyulát, sőt 1946-ban beválasztották az Év csapatá­ba. Szintén a Képes Sportlapban mond­ta el, hogy szeret szépen védeni, de már leszokott róla, „ígérem, hogy a jövőben is inkább a biztonságra, mint szépségre törek­szem!" Lehet, hogy így volt, ám egy pá­lyafutását elemző írásban (Labdarúgás 1968. február) azt írták, hogy „olykor so­kat adott a szép testtartásra, ami aztán hibák forrásává vált". Örök lelkiismeret-furdalása volt, hogy 1950. március 19-én eltörte klub­társa, Rudas Ferenc lábát, az év karrier­jében is törést hozott: a Bécsben 5:3-ra megnyert osztrák-magyar (1950. május 14.) után már csupán háromszor állha­tott a válogatott kapujában. Gyengén védett, „különösen az ötödik gólnál súlyo­san hibáztam" - nyilatkozta. Az eszten­dő pocsékul folytatódott, a Fradiból (ÉDOSZ) nemcsak Budai II László és Kocsis Sándor ment el (a Honvédba), hanem az év végén Czibort is átszip­­kázták a Csepelbe. Mindeközben Deák Bamba és Heniii a Bp. Dózsát „válasz­totta". Deák azért, mert egy siófoki ki­ruccanásán spiccesen a Fradi-indulót énekelve - egy másik verzió szerint a „Horthy Miklós katonája vagyok" kez­detű dalra zendített rá - az őt provokáló ÁVH-s tisztekkel összetűzésbe került, s más lehetősége nem lévén, elfogadta a belügyi csapat mindenható elvtársa, Csáki Sándor invitálását. „A börtön vagy Elmúlt heti számunkban, a Juhász Andorral készült interjú képeinél lemaradt a szerző neve. A fotókat Horváth Péter Gyulának köszönhettük. Újpest?" - kérdésre vajon melyikünk választotta volna az előbbit? Henni esete sem volt egyszerű. Míg Deákról elmondható, hogy a sorsáról döntő vagy-vagy előidézője ő maga volt, Henni nem tehetett róla. Idősebb fivére nyilasként börtönben ült, az orra elé tették a papírt, hogyha aláír, a bátyja szabadul. Állítólag szabadult is, ami nem volt kis dolog abban az időben, hiszen a dózsás Szűcs Sándort 1951-ben disszidálási kísérlet miatt ki­végezték. Henri újpestiként sem tudta magáról lemosni a fradista bélyeget, ezzel párhu­zamosan egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Sebes Grosicsot favorizálja, s nem őt. Talán ezért is disszidált 30 éves születésnapja után alig egy hónappal. Öccsével, Miklóssal - aki 1954 és 1956 között 56 mérkőzésen szintén az Üllői úti klubban játszott - úgy érezték, kívül tágasabb... Kimenetele előtt már nem védett, a Képes Sport 1956. október 2-i számában olvasói kérdésre válaszolva azt írták, hogy „Henni Géza, a Dózsa volt kapuvédője tudomásunk szerint NB II-es csapatban sem szerepelt az idén." Az Egyesült Államokban csapatával, a New York Hungáriával országos ku­pát nyert, edzősködött, 1965 és 1967 kö­zött amerikai szövetségi kapitány volt, utána két évig a Houston Stars profi csapatát irányította, majd húsz éven át a Rhode Island-i egyetem futballcsapatá­nak edzője, az oktatási intézmény test­nevelő tanára, később vendéglőt nyi­tott. 1996-ban megkapta az edzőknek járó legnagyobb amerikai elismerést, beválasztották a Hírességek Csarnoká­ba. A kilencvenes években többször járt idehaza, aztán eltűnt a Fradi Baráti Kör látóteréből, a floridai Sarasotában tele­pedett le, ott élt 2014. április 7-én bekö­vetkezett haláláig. , Hogy mégis mire juthatott kapussor­sát mérlegre téve? 1999-ben tett magyar­­országi látogatása során így emlékezett: „Rosszulesett, hogy legalább tartalékként nem lehettem ott a helsinki olimpián vagy a svájci világbajnokságon. Grosics mellé olyan kapus kellett, aki nem jelentett állandó veszélyt a pozíciójára, mégis úgy gondolom, hogy egy világbajnokságon már ilyen szem­pontok nem számítanak.” Oktatófilmbe illő mozdulat­­ nem véletlenül, hiszett Henni Géza itt azért pózol, hogy tankönyv-illusztráció legyen Sötétedésig tartó pályaavató 1926. október. „A magyar sport­nak ismét ünnepe volt" - örvendezett a beszámoló, amikor Szegeden új sporttelepet avattak. A volt kolozsvá­ri, akkor épp „Kitartás" Egyetemi At­létikai Club (KEAC) adta át a köznek a gyönyörű fekvésű létesítményét, amelyet a kultuszminiszter támogatá­sáért hálából Gróf Klebelsberg Kunó Sporttelepnek neveztek el. Háromezren gyűltek össze, hogy tanúi legyenek az emlékezetes eseménynek. „A magyar sportnak ezt az új pályáját" Horthy Miklós kormányzó avatta fel azt remélve, hogy az egyetem ifjúságából új Gönczy Lajosok és Somodi Istvánok gazdagíthatják az atlétikát. A REAC pompás versennyel nyitotta meg a megméretések sorát, kiválóságát a nagyszerű eredmé­nyek bizonyították. A legnagyobb fővárosi atléták utaztak el Szegedre, hogy a szépszámú közönség előtt bizonyítsák tudásukat és tehetsé­güket. Ott volt például a BBTE-ből Késmárki Kornél és Nonn János, a BTC-ből Marvalits Kálmán, az FTC-s Hajdú Sándor, a MAC színeiben pedig Darányi József, Somfai Elemér és Szepes Béla versenyzett. A nézők hálásan tapsolták meg őket Szeged büszkeségeivel - Donogán Istvánnal, Orbán Ferenccel, Ottovay Károllyal, valamint Tranger Józseffel - együtt. A 100 méteres síkfutásban Fluck István (BBTE) legyőzte Hajdú Sándort (FTC), a szép és izgalmas REAC-MAFC bemutató futballmér­kőzés pedig 0:0-ra végződött. Igaz, a második félidő a korai sötétség miatt csupán tizenöt percig tarthatott. Voleszek Gábor

Next