Nemzeti Sport, 2017. február (115. évfolyam, 31-58. szám)

2017-02-25 / 55. szám

VILLÁMGYORS PLÉBÁNOS Az erdélyi Óradna település római kato­likus közösségének papja, Kiss Attila a február 16. és 19. között az olaszországi Alpe Cimbra sírégióban, Millegrobbe tér­ségében rendezett FISTC kutyaszánhúzó­világbajnokság sprint versenyszámában, a hatkutyás szibériai husky-fogatok ver­senyében végig vezetve szerezte meg az első helyet. Kiss Attila korábban kétszer nyert a kategóriában Európa-bajnoksá­­got, s világbajnoki második is volt. fókusz Előbb a kutyák, aztán az ember. Ez a korrend, és ez így is van rendjén az Iditarodon, a világ le­ghosszabb és leghíresebb kutyaszánhúzó-versenyén, amelyet Alasz­kában rendeznek meg minden év márciusában, s amely­nek az idén Balogh Ottó személyében magyar résztve­vője is lesz. A hajtók (musherek) 16 kutyával dolgoznak együtt, amelyek közül legalább hatnak át kell haladnia a célvonalon a kilenc-tizenöt napos megméretés végén. Kockára vágott, fagyott csirke- vagy marha­hús kerül a főzőedénybe, amelyben a hajtó a hóból melegít vizet. Míg a víz melegszik, kifogja a kutyákat, szalmát vagy kabátot tesz alájuk, leveszi a „zoknijukat". Olyan ez, mint valami jól begyakorolt, ősi rituálé, amelynek egyetlen lépése sem maradhat ki. Fontos ugyanis, hogy a kutyák, miután meg­kapták az ételüket, rögtön elkezdhessenek pihenni. S hogy mi van az emberrel? Nos, az ember csak ezután következik. Magának is vizet melegít, abba beledob egy vákuumos pizzaszeletet, megeszi, és leteríti a hálózsákját. Ha van legalább ötven perce az alvásra, akkor belebújik. Ha nincs, akkor csak ráül a szánra, nekitámasztja a fejét, és húsz percre lehunyja a szemét, mintha csak a kocsmában lenne a pult mellett. Csörög az óra, az ember ébred, ráadja a zoknikat a kutyákra: 16 kutya az 64 zokni, ami mínusz 40 fokban nem tartozik a ked­venc elfoglaltságok közé. De meg kell tenni, hiszen ezzel védi a kutyák lábát. Amikor ez megvan, az ember visszacsatolja a kutyák farhámját, felszedi a hóhorgonyt, és elin­dul a következő futamra. A nappalok és az éjszakák összefolynak, s nemcsak azért, mert az idő hetven százalékában sötétben, fejlámpa mellett zajlik a verseny, hanem azért is, mert a napot nem az idő határoz­za meg, hanem az egyik tábortól a másikig tartó út. Balogh Ottónak régi álma válik valóra az­zal, hogy a jövő hét végén elrajtolhat ezen a világhírű viadalon: megelevenednek a gyerekkori Jack London-regények, amelyek rávették arra, hogy hidegallergiáját leküzd­ve nyakába vegye a világot, és egy évre a fagyos-jeges Alaszkába költözzön, ott ku­tyákat béreljen a bajnoki címvédő Dallas Leaveytől, s velük összeismerkedve el­kezdje az edzéseket. Hogy mi vette rá minderre? „Ép ésszel nyilván nem szánja rá magát az ember ilyesmire, kell valami plusz, ami annyira izgatja a fantáziáját, hogy ne tudja elképzelni az életét a kutya- , szánverseny nélkül - mondja Balogh Ottó, aki meg van győződve arról, hogy őt bizony tényleg hívta a va­don. - Benne van ebben a határok kitolása, a vadon, a természet és az állatok szere­­tete - ez alkot valami furcsa egy­­veleget, amihez persze szüksége­­­ egy olyan élethelyzet is, amelyben is a külső körülmények is lehetővé teszik, hogy az ember Alaszkába­n­l versenyen, megvívta a harcokat, amelyeket meg kellett vívnia, most már jöhet a legna­gyobb feladat - maga az Iditarod. De hogyan is teltek az utolsó hetek? „ Versenyekkel és edzésekkel. Hiszen ez maratoni megméretés, 1700 kilométert kell megtennünk ezekkel a kutyákkal. A lehető legjobban meg kell ismernünk őket. Ugye, ez a csapat nem az én csapatom, nem én ne­velem őket kölyökkoruk óta, hanem lízingelem őket, hiszen magyar kutyákkal alaszkai körülmények között legalább­is nehéz lenne versenyezni. Ezért döntöttem úgy, hogy lízingelem őket, ezt az alaszkaihusky-csapatot, amely ki­nézet szempontjából meglehetősen széles skálán mozog. Északi fajtákba, mint a ma­­lamut vagy a szibériai husky-vadászkutya­törvényű ebekkel. Én etetem oket, én adom rájuk a hámot, aminek nagyon örülnek, mert tudják, akkor indulhatunk végre, ak­kor futhatnak végre. Fontos, hogy a vezér­kutyák hallgatnak rám, s alávetik magukat az akaratomnak. Persze olykor nem elég a jobbra, a balra, vagy a megállj, gyakran a fékkel is nyomatékosítani kell a parancsot, mert a szó kevés” - árulja el Balogh Ottó, aki szerint a kutyaszánversenyzés a világ legkomplexebb sportága. Egyrészt ellenállónak kell lenni, hogy az ember bírja a hideget, a kialvatlanságot­­na­ költözzön..."­­ Mostanra a célegyenesbe­z fordult a küldetése. Megtette, JÉ£ amit kellett, tréningezett, jó amennyit kellett, rajthoz állt jó néhány felkészítő­bE. Az extrém sportok általában kicsit önzők, ám Balogh Ottó számá­ra fontos volt, hogy az ő álma teljesülésének legyen társadalmi értelme is, így azután aki támogat egy futamot a versenyen, , az támogatja egy gyermek álmát. A sportoló együttműködik , a Csodalámpa alapítvánnyal­­ az eddigi versenyeken 14­­ beteg gyermek kívánságát teljesítették együtt, s már az MA Iditarod összes napja is betelt, úgyhogy újabb 16 gyerek álma válhat valóra. „ Nehezen tudom leírni az érzést, amikor éjszaka, a fejlámpa fényénél arra ébredsz a bambulásból, hogy rohan feled a rénszarvas. Ő is megijedt, a kutyák is megijedtek...” BALOGH OTTÓ­kat oltottak. Az egyik adja a gyorsaságot, a ponta maximum egy-másfél óra jut a pihe­­másik a hidegtűrést - ők valahol a kutya és nésre, a többi munkával telik mínusz 20-30 a farkas között helyezkednek el. Az utóbb Celsiusfokban­, másrészt fontos a nagyjo­­ki hónapokban összebarátkoztunk, már­ka, már-már nőies intuíció, amellyel a hajtó amennyire ez lehetséges ilyen vad és ön- beleérez a kutyák lelkébe, hogy jókedvük van vagy rossz, mert ehhez kell alakítani a stratégiát. (Ta­lán nem véletlen, hogy az Idi­tarod mezőnyében jó néhány női hajtót is találunk évről évre.) Harmadrészt pedig van ennek az egész sportágnak egy mérnöki oldala: állandóan kalkulálni kell a távokkal, a sebességgel, a hó állagával, a pihenőidővel. S a stratégia is folyamatosan változik a közvetlen ellenfe­lek taktikájának megfelelően. És ha mindent kiszámolsz, ha mindent pon­tosan eltervezel, ebben a műfajban még az sem garancia arra, hogy nem ér meglepetés. . „Egy-másfél hónapja történt, hogy egy hosszú menet végén már tizenhetedik órá­ja voltam kint a vadonban, amikor egy szűk ösvényen, amelynek két oldalán bozót volt, éjszaka a nagy semmiből kiugrott elénk egy jávorszarvas. Nem egy őzike, hanem egy öt­száz kilós, két és fél méter magas jávorszar­vas. Szívbajt hozott mindenkire, mert szem­­befordult a kutyacsapattal, és valósággal megtámadott minket. Nehezen tudom leírni az érzést, amikor éjszaka, a fejlámpa fé­­mtölgyénél arra ébredsz a bambulásból, hogy rohan feléd a rénszarvas. Ő is megijedt, a kutyák is megijedtek, úgyhogy el­­p­ v* F kezdtek felém rohanni, már WkWarW én is ott tartottam, hogy le- LM ugrom a szánról, de amikor I m HP két méterre volt tőlem, megtor­ i­g pant, megállt, és elballagott el­mén­dalra. A következő két órában nem­­ kellett arra figyelnem, hogy ne aludjak­­ el- minden árnyékban pihenő jávorszar­­­­vast láttam" - meséli Balogh Ottó, aki azt­­ is hozzáteszi: a legfontosabb, hogy ha el is is esik az ember, ne engedje el a szánt­ók - inkább hagyja, hogy a kutyák árkon- ám bokron át húzzák, és közben próbáljon et valahogy fékezni. Ellenkező esetben fel kell készülnie rá, hogy ott marad a vadonban, rossz­­ esetben száz kilométerre bármiféle mmn emberlakta településtől, és akkor bi- Sz­zony felkészülhet egy hosszú-hosszú sétára. nemzeti 2017. 02. 25. /VII­I . %­e­rmjc A TAKTIKA Az Iditarodon jelenleg fennálló rekordot Dallas Seavey tartja­­ 8 nap, 11 óra, 20 perc és 16 másodperccel, amelyet ép­pen a legutóbbi viadalon, vagyis 2016- ban futott meg. Tőle bérli a kutyacsa­patát Balogh Ottó, s mivel Seavey maga is indul, ez a B-csapat, ami még így is rettenetesen gyors. „Számomra nyilván nem az első néhány hely elérése a cél, ahhoz sokkal több tapasztalat kellene, hanem az, hogy a rám bízott kutyacsa­pattal együtt végig tudjam csinálni a versenyt” - mondja Balogh Ottó.

Next