Nemzeti Sport, 2017. február (115. évfolyam, 31-58. szám)
2017-02-25 / 55. szám
VILLÁMGYORS PLÉBÁNOS Az erdélyi Óradna település római katolikus közösségének papja, Kiss Attila a február 16. és 19. között az olaszországi Alpe Cimbra sírégióban, Millegrobbe térségében rendezett FISTC kutyaszánhúzóvilágbajnokság sprint versenyszámában, a hatkutyás szibériai husky-fogatok versenyében végig vezetve szerezte meg az első helyet. Kiss Attila korábban kétszer nyert a kategóriában Európa-bajnokságot, s világbajnoki második is volt. fókusz Előbb a kutyák, aztán az ember. Ez a korrend, és ez így is van rendjén az Iditarodon, a világ leghosszabb és leghíresebb kutyaszánhúzó-versenyén, amelyet Alaszkában rendeznek meg minden év márciusában, s amelynek az idén Balogh Ottó személyében magyar résztvevője is lesz. A hajtók (musherek) 16 kutyával dolgoznak együtt, amelyek közül legalább hatnak át kell haladnia a célvonalon a kilenc-tizenöt napos megméretés végén. Kockára vágott, fagyott csirke- vagy marhahús kerül a főzőedénybe, amelyben a hajtó a hóból melegít vizet. Míg a víz melegszik, kifogja a kutyákat, szalmát vagy kabátot tesz alájuk, leveszi a „zoknijukat". Olyan ez, mint valami jól begyakorolt, ősi rituálé, amelynek egyetlen lépése sem maradhat ki. Fontos ugyanis, hogy a kutyák, miután megkapták az ételüket, rögtön elkezdhessenek pihenni. S hogy mi van az emberrel? Nos, az ember csak ezután következik. Magának is vizet melegít, abba beledob egy vákuumos pizzaszeletet, megeszi, és leteríti a hálózsákját. Ha van legalább ötven perce az alvásra, akkor belebújik. Ha nincs, akkor csak ráül a szánra, nekitámasztja a fejét, és húsz percre lehunyja a szemét, mintha csak a kocsmában lenne a pult mellett. Csörög az óra, az ember ébred, ráadja a zoknikat a kutyákra: 16 kutya az 64 zokni, ami mínusz 40 fokban nem tartozik a kedvenc elfoglaltságok közé. De meg kell tenni, hiszen ezzel védi a kutyák lábát. Amikor ez megvan, az ember visszacsatolja a kutyák farhámját, felszedi a hóhorgonyt, és elindul a következő futamra. A nappalok és az éjszakák összefolynak, s nemcsak azért, mert az idő hetven százalékában sötétben, fejlámpa mellett zajlik a verseny, hanem azért is, mert a napot nem az idő határozza meg, hanem az egyik tábortól a másikig tartó út. Balogh Ottónak régi álma válik valóra azzal, hogy a jövő hét végén elrajtolhat ezen a világhírű viadalon: megelevenednek a gyerekkori Jack London-regények, amelyek rávették arra, hogy hidegallergiáját leküzdve nyakába vegye a világot, és egy évre a fagyos-jeges Alaszkába költözzön, ott kutyákat béreljen a bajnoki címvédő Dallas Leaveytől, s velük összeismerkedve elkezdje az edzéseket. Hogy mi vette rá minderre? „Ép ésszel nyilván nem szánja rá magát az ember ilyesmire, kell valami plusz, ami annyira izgatja a fantáziáját, hogy ne tudja elképzelni az életét a kutya- , szánverseny nélkül - mondja Balogh Ottó, aki meg van győződve arról, hogy őt bizony tényleg hívta a vadon. - Benne van ebben a határok kitolása, a vadon, a természet és az állatok szeretete - ez alkot valami furcsa egyveleget, amihez persze szüksége egy olyan élethelyzet is, amelyben is a külső körülmények is lehetővé teszik, hogy az ember Alaszkábanl versenyen, megvívta a harcokat, amelyeket meg kellett vívnia, most már jöhet a legnagyobb feladat - maga az Iditarod. De hogyan is teltek az utolsó hetek? „ Versenyekkel és edzésekkel. Hiszen ez maratoni megméretés, 1700 kilométert kell megtennünk ezekkel a kutyákkal. A lehető legjobban meg kell ismernünk őket. Ugye, ez a csapat nem az én csapatom, nem én nevelem őket kölyökkoruk óta, hanem lízingelem őket, hiszen magyar kutyákkal alaszkai körülmények között legalábbis nehéz lenne versenyezni. Ezért döntöttem úgy, hogy lízingelem őket, ezt az alaszkaihusky-csapatot, amely kinézet szempontjából meglehetősen széles skálán mozog. Északi fajtákba, mint a malamut vagy a szibériai husky-vadászkutyatörvényű ebekkel. Én etetem oket, én adom rájuk a hámot, aminek nagyon örülnek, mert tudják, akkor indulhatunk végre, akkor futhatnak végre. Fontos, hogy a vezérkutyák hallgatnak rám, s alávetik magukat az akaratomnak. Persze olykor nem elég a jobbra, a balra, vagy a megállj, gyakran a fékkel is nyomatékosítani kell a parancsot, mert a szó kevés” - árulja el Balogh Ottó, aki szerint a kutyaszánversenyzés a világ legkomplexebb sportága. Egyrészt ellenállónak kell lenni, hogy az ember bírja a hideget, a kialvatlanságotna költözzön..." Mostanra a célegyenesbez fordult a küldetése. Megtette, JÉ£ amit kellett, tréningezett, jó amennyit kellett, rajthoz állt jó néhány felkészítőbE. Az extrém sportok általában kicsit önzők, ám Balogh Ottó számára fontos volt, hogy az ő álma teljesülésének legyen társadalmi értelme is, így azután aki támogat egy futamot a versenyen, , az támogatja egy gyermek álmát. A sportoló együttműködik , a Csodalámpa alapítvánnyal az eddigi versenyeken 14 beteg gyermek kívánságát teljesítették együtt, s már az MA Iditarod összes napja is betelt, úgyhogy újabb 16 gyerek álma válhat valóra. „ Nehezen tudom leírni az érzést, amikor éjszaka, a fejlámpa fényénél arra ébredsz a bambulásból, hogy rohan feled a rénszarvas. Ő is megijedt, a kutyák is megijedtek...” BALOGH OTTÓkat oltottak. Az egyik adja a gyorsaságot, a ponta maximum egy-másfél óra jut a pihemásik a hidegtűrést - ők valahol a kutya és nésre, a többi munkával telik mínusz 20-30 a farkas között helyezkednek el. Az utóbb Celsiusfokban, másrészt fontos a nagyjoki hónapokban összebarátkoztunk, márka, már-már nőies intuíció, amellyel a hajtó amennyire ez lehetséges ilyen vad és ön- beleérez a kutyák lelkébe, hogy jókedvük van vagy rossz, mert ehhez kell alakítani a stratégiát. (Talán nem véletlen, hogy az Iditarod mezőnyében jó néhány női hajtót is találunk évről évre.) Harmadrészt pedig van ennek az egész sportágnak egy mérnöki oldala: állandóan kalkulálni kell a távokkal, a sebességgel, a hó állagával, a pihenőidővel. S a stratégia is folyamatosan változik a közvetlen ellenfelek taktikájának megfelelően. És ha mindent kiszámolsz, ha mindent pontosan eltervezel, ebben a műfajban még az sem garancia arra, hogy nem ér meglepetés. . „Egy-másfél hónapja történt, hogy egy hosszú menet végén már tizenhetedik órája voltam kint a vadonban, amikor egy szűk ösvényen, amelynek két oldalán bozót volt, éjszaka a nagy semmiből kiugrott elénk egy jávorszarvas. Nem egy őzike, hanem egy ötszáz kilós, két és fél méter magas jávorszarvas. Szívbajt hozott mindenkire, mert szembefordult a kutyacsapattal, és valósággal megtámadott minket. Nehezen tudom leírni az érzést, amikor éjszaka, a fejlámpa fémtölgyénél arra ébredsz a bambulásból, hogy rohan feléd a rénszarvas. Ő is megijedt, a kutyák is megijedtek, úgyhogy elp v* F kezdtek felém rohanni, már WkWarW én is ott tartottam, hogy le- LM ugrom a szánról, de amikor I m HP két méterre volt tőlem, megtor ig pant, megállt, és elballagott elméndalra. A következő két órában nem kellett arra figyelnem, hogy ne aludjak el- minden árnyékban pihenő jávorszarvast láttam" - meséli Balogh Ottó, aki azt is hozzáteszi: a legfontosabb, hogy ha el is is esik az ember, ne engedje el a szántók - inkább hagyja, hogy a kutyák árkon- ám bokron át húzzák, és közben próbáljon et valahogy fékezni. Ellenkező esetben fel kell készülnie rá, hogy ott marad a vadonban, rossz esetben száz kilométerre bármiféle mmn emberlakta településtől, és akkor bi- Szzony felkészülhet egy hosszú-hosszú sétára. nemzeti 2017. 02. 25. /VIII . %ermjc A TAKTIKA Az Iditarodon jelenleg fennálló rekordot Dallas Seavey tartja 8 nap, 11 óra, 20 perc és 16 másodperccel, amelyet éppen a legutóbbi viadalon, vagyis 2016- ban futott meg. Tőle bérli a kutyacsapatát Balogh Ottó, s mivel Seavey maga is indul, ez a B-csapat, ami még így is rettenetesen gyors. „Számomra nyilván nem az első néhány hely elérése a cél, ahhoz sokkal több tapasztalat kellene, hanem az, hogy a rám bízott kutyacsapattal együtt végig tudjam csinálni a versenyt” - mondja Balogh Ottó.