Nemzeti Sport, 2018. január (116. évfolyam, 1-14. szám)

2018-01-02 / 1. szám

MALONYAI Páter 1 ■ 5 . N­ em csupán játék a szavakkal, hogy Gulácsi Péter azért a legjobb, mert nem hiszi, hogy a legjobb. Nevezhetjük ezt kötelező szerénység­nek, ám én inkább valós önértékelésnek tartom, elvégre az, hogy „legjobb", igazán viszonylagos a csapatsportokban. Mindenesetre ő a Kicker osztályzatai alapján az ősz legjobb kapusa a Bundesligában, márpedig ha Bundesliga és Kicker, igazán mértékadó közegről beszélünk. Nemcsak csapata, hanem a német elitbajnok­ság is sokat köszönhet neki, hiszen azzal, hogy stabil, elismert játékos, a sorozatot minden bi­zonnyal többen is BÁRMELYIK figyetik nálunk' MÁS TÁRGYBÓL IS­­ ' LEHETETT VOLNA tog, éppen a ma-ORSZÁGOS ELSŐ.­gyarországi ér­deklődés nyom a legtöbbet a latban arrafelé a futballmarketinget illetően, ám ahol igazán profi a közeg, az üzlet valóban a piac törvényein alapul, minden pozitív adat számít(hat). Meglehet, kissé sokat képzelek magunkról, pedig dehogy. Inkább kényszerűség, mint örömteli helyzet, hogy a legmagasabban jegy­zett magyar kapcsán arra kell figyelnem, mi lesz aktuálisan a Schalke ellen, és hogy mek­kora a Bayern folyamatos erőfölénye. Persze hogy jobb lenne, ha az itthoni küzdés jóvoltá­ból büszkélkedhetnénk Európára szóló ranggal futballügyekben, de hát - pestiesen szólva - ez van. Meg az, hogy a válogatott kapus magyar szem­mel nézve egyéni versenyző az európai futball topmezőnyében, hiszen csapataink nem nagyon keverednek arrafelé, s a huszonhét esztendős if­jún kívül nincs stabil magyar csapattag a legjobb bajnokságokban. MTK, Liverpool, Salzburg, Lipcse - jó egy évti­zedes út vezetett el Gulácsinál a Kicker-első­­ségig. Rengeteg munkája, öröme, csalódása van abban, hogy eljutott idáig, ha pedig ki kell emelnem egyetlen meghatározó mozzanatot, futballon kívüli eseményt említenék. Hatodikos volt a Radnóti gimnáziumban, amikor fogta ma­gát, elment egy matematikaversenyre, és győz­tesen zárt. Osztályfőnöke szerintitkos, szerény gyerek volt, bármelyik más tárgyból is lehetett volna országos első. Most a Bundesligában nyert tanulmányi ver­senyt, a gimnáziumi viadalt pedig azért érdemes felidézni, hogy ne feledjük: a legmagasabb szin­ten mindenfajta tevékenység - szellemi sport. wjfc Jr f f fp* 1 m W Jf fpsT li íjig ' J&K í Váz I PL: drámai meccs, váratlan helyen szakadt meg a City nagy szériája 0BhQ*Mw • Prim­mr Cm­m 21. fordulóban. P«P Guardloia c*ap*u a Cry*t*í A MANCHESTER CITY A PREMIER LEAGUE 21. FOR­ DULÓJÁBAN, VASÁRNAP MEGLEPETÉSRE CSAK 0-0-S DÖNTETLENT JÁTSZOTT A CRYSTAL PA­LACE OTTHONÁBAN. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Fodor Raymond „Ezt a sorozatot senki sem dönti meg, legalább 50 évig állni fog!!! Az Arsenal 14-es győzelmi szériája is sokáig állt (kb 15 évig)!!! Még 10 meccset sem könnyű megnyerni sorozatban a PL-ben! Ez pedig 18 volt. Győzelmi széria, nem veretlenségi, 18-szor nyertek egyhuzamban! Pool, Ágyús, Chelsea, MU, Sarkantyús, minden riválisukat legyőzték!!!” J­et365_ „Én abszolút semleges személyként néztem a meccset, így teljesen rendben volt, sőt, talán kicsit a Palace-szal mint kiscsapattal szimpatizáltam is. Jól védekezett, megvoltak a helyzetei is. Puncheon a végén úgy lerúgta De Bruynét, hogy őt is hordágyon vitték le. Ilyet amúgy még nem láttam, egyszerre két embert visznek le hordágyon. Puncheonnak amúgy járt volna érte a piros." Sivalkodjatok „Ezt a bajnokságot már meg­nyerte a City (nem örülök ennek!!!). Szerintem szórakoztak egyet. Csak az első félidőt néztem, de épp elég volt ahhoz, hogy még véletlenül se tegyek a vége felé élőben a Cityre." V 2018. január 2., kedd nemzeti sport wL K ML Hpi&l % Lfk VONAL Sporton innen és túl­ em tudom, milyen esztendő köszönt a ma­gyar sportra 2018-ban. Csak azt tudom, milyen nem. Az idén nem rendezzük meg minden idők legjelentősebb, legsikeresebb és legköltségesebb hazai sporteseményét, a vizes világbajnokságot, nem mondunk le önszántunkból a nyári olimpia hazahozatalának esélyéről, nem józa­­nodunk ki előző évi futballeufóriánkból, mert e tra­umát - egyesek kárörömével tetézve - már tavaly elszenvedtük. Az év fő eseménye, ahogy 1930 óta négyéven­te mindig, a labdarúgó-világbajnokság. És ahogyan 1986 után megszoktuk, a mi válogatottunk nélkül. Az első 13 vb-ből kilencen jelen volt a csapatunk, az utóbbi nyolcról monoton hiányzik, a futballban pél­dátlan aránytalanság, mégsem akkora, mint amek­korát olimpiai bajnoki címeink megoszlása mutat. Eddigi 176 ötkarikás aranyunk ugyanis kivétel nél­kül a nyári játékokról származik, az évszázados téli éremtermés két ezüst, négy bronz, így a február 9-25. közötti pjongcsangi két hét sporttörténelmi jelentőségűvé avathatja az új esztendőt, ha megszü­letne az első téli magyar diadal, amelyet rövid pályás gyorskorcsolyában... Itt álljunk meg, hogy kiválaszt­hassuk a megfelelő igét. Az elvárunk, sőt a várunk is erős, a remélünk már megteszi, de talán az áhítunk a legpontosabb megfogalmazás. Mert ez a sportág nem az 50 kilométeres sífutás, ahol a táv és a meg­próbáltatás nagysága tökéletes szűrő, de még csak nem is a jégtánc, amelyben a Regőczy, Sallay páros 1980-ban favoritként indult Lake Placidbe, és csupán pontozós ármány fosztotta meg az elsőségtől. Rövid pályás gyorskorcsolyában egyetlen megingás min­dent tönkretehet - még az ellenfélé is, ha épp a mi versenyzőnk lába elé esik. Bukni persze másként és nagyobbat is lehet. A coubertini eszme parafrázisával, Pjongcsangban valóban nem a győzelem, hanem a vérvétel lehet a fontos. Egészen a közelmúltig jobbára magányos el­követőket ért tetten a doppingellenes küzdelem, az össznépi szembekötősdi során kis túlzással még azt is hajlamosak lettünk volna elhinni, hogy akár egy ló egyedüli elkövetőként élt tiltott szerekkel. Mostantól, az orosz sport kollektív megbélyegzése után a­nban ez az álságos álláspont többé már nem tartható. Tovább emelve a tétet, kívánjuk, hogy a dopping­­teszteken kívül a téli olimpián a vérét senki más ne adja — na jó, legfeljebb egy-két jégkorongozó -, hiszen Pjongcsang 80 kilométerre fekszik az észak­koreai határtól. A rendezők bizonyára nemcsak ma­gasztos, hanem praktikus okokból is bíznak benne, hogy odaátról is jönnek sportolók, mert ez már ön­magában adna némi pluszvédettséget. Visszatérve a labdarúgáshoz, talán csak első hal­lásra hat túlzásnak, hogy minden idők legjelentősebb tétért zajló selejtezősorozata - a 2020-as Európa­­bajnokság kvalifikációja - előtt állunk. Évtizedeken át természetesnek vettük, hogy úgyis mindenhonnan továbbjutunk - amikor mégsem, az 1970-es és 74- es vb-re, kicsit összedőlt a világunk, de újraépítet­tük -, aztán azt, hogy úgyis kiesünk, most azonban megtörténhet, ami még sosem: a saját hazánkban (is) zajló viadalról maradhatunk le. A 2020-as Eb-n ugyanis a kontinens tizenkét városa, közöttük Buda­pest osztozik. Fővárosunk három csoportmérkőzés­nek és egy nyolcaddöntőnek ad otthont, kétszer ga­rantáltan a magyar válogatottat is itthon láthatnánk, de a tizenkét rendező részvétele természetesen nem lehet automatikus. A „valódi" selejtezők csak 2019 márciusában kezdődnek, de már idén körvonalazódnia kell az Eb­kompatibilis keretnek és stílusnak, annál is inkább, mert egy vadonatúj versenyforma, az UEFA Nemzetek Ligája már nyolc hónap múlva, szeptemberben rajtol, és kerülő úton itt is pótkvalifikációs kvótákat lehet szerezni. J­A ITT ÉRKEZTÜNK EL AHHOZ A PONTHOZ, AMELY ÉVTIZEDEKEN ÁT NEM 15 LÉTEZETT, DE A MAGYAR TÁRSADALOM ÉS A KÖZÉLET MÁR A SPORT TERÜLETÉN IS Mivel 2024-re már ismét egyetlen országban össz­pontosul az Eb, a vissza nem térő történelmi esélyt arra, hogy világversenyen itthon láthassuk a magyar labdarúgó-válogatottat, minden valószínűség szerint 2020 kínálja. E lehetőséget ráadásul fonák oldalról is meg kell közelítenünk: ha nemzeti együttesünk eltűnik a se­lejtező süllyesztőjében, az európai szövetség pedig a szurkolók érdekeire, az utazási költségekre ala­pozva a környező országok válogatottjait delegálja hozzánk, el kell viselnünk, hogy az újjávarázsolt Pus­kás-stadionban tízezrek a horvát, a szerb, a szlovák, az osztrák vagy a szlovén himnuszt éneklik (a románt semmiképp, mert Bukarest ugyancsak házigazda). E nem dúl kellemes vízió után,­ismét a lábunk elé nézve, már a január is bővelkedik izgalmakban. Az első csak áttételesen sport, még az óév terméke, a Hosszú, Tusup házasság válsága. A magánszférát meghagyva az érintetteknek és a bulvárnak, ha az edző-versenyző kapcsolat is megszakad, az roppant érdekes kérdéseket vet fel. Hiszen e magyar-amerikai páros paradigmavál­tást jelentett az úszásban, alig húsz éve Széchy Tamás még úgy tartotta, egy szezonban egyszer érhető el a csúcsforma, és az 1998-as perthi vb sikertelenségét azzal magyarázta, hogy az időeltolódás miatt egy nap­pal elkalkulálta azt. Ehhez képest „Katka" szinte a napi egy csúcsformát hozta, kíváncsian várjuk, ebben kinek mekkora része volt, azaz mire megy Hosszú Tusup nél­kül és viszont. Nem kizárva, hogy akár holnap vagy a jövő héten szent lesz a béke - de ha mégsem, a magyar úszóközegről és edzői karról igazán árulkodó szocio­metriai képet mutat majd, miként kezeli az aranyhalát veszítő, eddig csupán általa létező, messziről jövő és sokszor megengedhetetlenül messzire menő kollégát. Ez a bizonytalan jövő, az új év első vb-je viszont máris, elképesztő felhajtás mellett be is fejeződött. Ha sráckoromban, a Pepita Oroszlánban az első, a férfi WC ajtaja mellé felfüggesztett dartstábla láttán valaki azt jósolja, ebből a kocsmai buliból ekkora nyilvánosságot vonzó sportág lesz, orvosért kiáltok, de kissé a feje te­tején áll a sportvilág. Az úgynevezett Dakar rali például január 6-án Limából indul és 20-án Córdobában (nem az andalúziaiban) ér véget, Szalay Balázsék útja Perun, Bo­lívián és Argentínán át vezet, úgyhogy legalább egy Da­kar nevű várost alapíthatnának a szervezők Dél-Ameri­­kában. Az Australian Open tenisztorna (január 15-28.) színhelye még valóban Ausztrália, Melbourne, és Babos Tímea először vághat neki világbajnokként GS-torná­­nak, de ez inkább rangot, mintsem napi esélyt jelent. A férfi kézilabda Európa-bajnokság 12-én a szomszédban, Horvátországban kezdődik, a mieink a határ túloldalán, Varasdon a dánokhoz, a spanyolokhoz, a csehekhez mé­rik magukat. Kíméletlen csoport, ugyancsak kegyetlen meccssorrenddel, az új kapitány, Ljubo Vranjes nem te­heti meg, hogy a dánok és a spanyolok elleni összecsa­pást feladja, pedig a továbbjutást minden valószínűség szerint harmadik nekifutásra, a csehek ellen lehet elér­ni. Egyesek feltehetően alig várják, hogy kimondhassák, leírhassák a „történelmi mélypont" minősítést, és csep­pet sem fogja zavarni őket, hogy együttesünk a 2000-es és a 2002-es Eb-re ki sem jutott. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely évtizedeken át nem is létezett, de a magyar társadalom és a közélet már a sport területén is megosztottá vált. Az 1938-as és 1954-es világbajnoki döntős magyar válogatottat senki sem tekintette Horthy vagy a kommunisták csa­patának, az egész ország lelkesedett érte vagy átkoz­ta. Napjainkban bezzeg a labdarúgás és a sport sem köt már össze, az is szétválaszt. Amikor néhány éve még úgy fogalmaztunk, a harmadik évezredben a sport a nemzetegyesítés leghatékonyabb, legemelkedettebb eszköze, a trianoni határ két oldalára gondoltunk, most azonban máshol húzódnak már a frontvonalak. A szakszövetségek, klubok felelőssége ezért is óriási.-Soha ilyen kedvező anyaginak tételek között nem működhettek, miközben,a „fékek és ellensúlyok””­ minden forintról igyekeznek bebizo­nyítani, hogy ellopták, elherdálták, minimum nem rendeltetéssze­rűen használták. Ezen nem megütődni kell, hanem jó és hiteles válaszokat adni, de ezekhez a muníciót ma és holnap, mindennap meg is kell teremteni. Mert az új esztendő legfontosabb mérkőzé­seit nem feltétlenül a sportpályákon vívják. BALLAK Attila MEGOSZTOTTÁ VÁLT A I ÚJÉV A FOLYÓBAN Bárhol a világon akad annyi őrült, amennyi elég egy jó kis újévi hacacáréhoz. Rómában például régi hagyomány, hogy a merész olaszok január 1-jén a csodás Tevere­­hídról, a Ponte Cavourról vetik bele magukat a nem túl magas hőfokú folyóba... Egészségükre! mimm­i. . . \ v -Y:

Next