Nemzeti Sport, 2018. január (116. évfolyam, 1-14. szám)

2018-01-02 / 1. szám

nmamű­sport 2018. január 2., kedd FRANCIAORSZÁG KÉRDŐJELEK NÉMETORSZÁG INTERJÚ GULÁCSI PÉTERREL „Mindig van feljebb” Karrierje legszebb évéről, a megvalósult gyerekkori álomról, a kapitányi karszalagról, A LIPCSÉBEN MEGKAPOTT BIZALOMRÓL és a remélt Eb-szereplésről is beszélt lapunknak a 14-szeres válogatott kapus. PIETSCH TIBOR Ha a német élvonal legjobb kapu­védőjét keresem, jó helyen járok? A Kicker osztályzatai alapján csaku­gyan én bizonyultam a Bundesliga legjobbjának ezen a poszton, de azt egy másodpercig sem feledem, hogy a kapusok teljesítményét sokfélekép­pen lehet megítélni - mondta az RB Leipziget már harmadik éve erősítő Gulácsi Péter. - A visszajelzések arról tanúskodnak, a jobbak közé tartozom, ám ahhoz nem venném a bátorsá­got, hogy kijelentsem, én vagyok a­­ legjobb. Mindenesetre már azt óriási tettnek tartom, hogy az elitmezőnybe sorolnak, főleg úgy, hogy az előző idényben is jól ment a védés. Úgy tűnik, sikerült rátennem egy lapáttal. Csupán az bánt, hogy az őszi szezon hajrájában ez nem feltétlenül volt köszönőviszonyban a csapat eredmé­nyességével, az utolsó négy bajnoki mérkőzésünkön sajnos nyeretlenek maradtunk. Mindent összevetve azonban szép év van mögöttem. Amúgy mennyire ad a Kicker értékelésére? Németországban tekintélyes szaklapnak számít, az érdemjegyei mérvadónak tekinthetők, mondha­tom, akkora a jelentőségük, mint idehaza a Nemzeti Sport osztályza­tainak. Azzal már a szezonzárás előtt négy-öt fordulóval tisztában voltam, hogy az élbolyban vagyok, ám abban nem lehettem biztos, hogy a kapusok versengését az élen zárom. Nem is foglalkoztam ezzel különösebben, ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennék büszke arra, hogy az én nevemmel kezdődik a rangsor. Légiósként érdemeltem ki az elismerést, azt gondolom, ez nagy szó. És azt megállapíthatja, hogy eddigi pályafutásában a kétezerti­­zenhetes esztendő volt a csúcs? Bizonyos értelemben igen, bizo­nyos értelemben nem. Klubszinten mindenképpen sikeres év volt, hiszen újoncként másodikként végeztünk a Bundesligában, az ősszel pedig be­mutatkoztunk a Bajnokok Ligájában. Én közben alapemberré váltam egy német élcsapatban, amelynél a jelek szerint hosszú távon számítanak rám, erről árulkodik az is, hogy új, két­ezerhuszonkettőig szóló szerződést írhattam alá. Ez a jelenlegi s kétség­kívül jó állapot, ám nem elégedhetek meg vele. Tennem kell azért, hogy a jövőben is hasonló sikerekben legyen részem, és teszek is. A „bizonyos értelemben nem” mit takar? A válogatottban az elmúlt év sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem, illetve szerettük volna. Remélem, Georges Leekens irányításával ismét sikeresek leszünk. Tekintve, hogy szeptember előtt nem játszunk tétmérkőzést, van időnk tisztesség­gel felkészülni. Ha jól tudom, mielőtt elkezdődik a Nemzetek Ligája, négy felkészülési meccsen lépünk pályára, ez jó esélyt kínál arra, hogy a szövetségi kapitány megtalálja azokat a játékosokat, akikkel a válogatott kijuthat a kétezerhúszas Európa-bajnokságra - ez az egyik legnagyobb álmom. A kettővel ezelőtti kérdésre és az arra adott válaszra vissza­kanyarodva: mielőtt Lipcsébe igazolt, a Salzburg játékosaként két olyan évet is megélt, amely során bajnoki címet és Osztrák Kupa-győzelmet ünnepelhetett. Ezek szerint a németországi ezüst többet ér, mint az ausztriai arany? Nehéz összehasonlítani a kettőt. Az ember bárhol bármit nyer, ama büszke lehet. Mindazonáltal a Bundesligában másodiknak lenni hatalmas fegy­vertény, úgy vélem, nagyobb bravúr, mint az osztrák bajnokságban elért első hely. És akkor még nem szóltam arról, hogy a BL-szerepléssel régóta dédelgetett álmom vált valóra. Már gyerekként is a sorozat bűvöletében éltem. Amikor tizenhét évesen Liverpoolba kerültem, testközelből figyelhettem, hogy a csapat rendre indul a Bajnokok Ligájában, később a Salzburggal kétszer is eljutottunk a csoportkör kapujáig, fájdalom, belépni nem tudtunk rajta. Ezért is volt emlékezetes pillanat, amikor szeptemberben, a Monaco elleni meccs előtt először hallgathattam a BL-himnuszt a gyepen állva. Első lépésben hat csoporttalálkozóra futotta az erőnkből, de mindegyiken reális esélyünk volt a pontszerzésre. Az utolsó körig bizakodhattunk a továbbjutásban, és bár nem jártunk sikerrel, nem kesereghetünk amiatt, hogy az Európa-ligában folytatjuk. A Leipzig huszonöt tétmérkőzést játszott az ősszel, ön huszon­négyen jutott szóhoz. Lipcsében ismeretlen fogalom a rotáció? ’ ’ Az idény előtt nem volt ennyire egyér­telmű a helyzet. Yvon Mvogo személy-1­­v eben érkezett egy jó kapus Svájcból, merthogy a klubfilozófia szerint minden poszton versenyhelyzetet kell teremteni. Ez a legjobbat hozta ki belőlem, a bizalmat megháláltam, amit a vezetőség új szerződéssel, a szakmai stáb a szüntelen játékle­hetőséggel honorált. Ez egyfelől remek visszacsatolás, másfelől arra ösztökél, hogy legalább így folytas­sam. Rengeteget dolgoztam azért, hogy idáig eljussak, büszke vagyok rá, hogy hétről hétre német topklubban védhetek. A sok jó meccséből egyet érde­mes kiemelni, mégpedig a Wolfs­burg ellenit. S nem elsősorban azért, mert az ősszel akkor kapta a legjobb, másfeles osztályzatot, aminek köszönhetően a forduló válogatottjába is bekerült, hanem mert aznap viselhette először a csapatkapitányi karszalagot... Mint a legtöbb együttesnél, nálunk is van egy csapattanács, amelynek én is tagja vagyok. A játékosok választották meg a csapatkapitányt, én - Willi Orbán és Dominik Kaiser mögött - a harmadik legtöbb szavazatot kaptam. Vezetőedzőnk, Ralph Hasenhüttl ugyanakkor közölte, bárhogy alakul­nak az események, jobban szeretné, ha mindig egy mezőnyjátékos karján feszülne a szalag, már csak a játékvezetőkkel való kommunikáció miatt is. Való igaz, ha én kiszaladok a kapuból, hogy netán reklamáljak valamiért, azért sárga lapot kapok... A Wolfsburg ellen - miután Willi és Dominik is a kispadon ült - mégis úgy hozta az élet, hogy én vezethettem ki a csapatot, bízom benne, hogy az addigi teljesítményemmel szolgáltam rá a megtiszteltetésre. Tudom, ez egyelőre nem szólt többre, mint egy mérkőzésre, de időm van bőven... Megtarthatta a karszalagot? Sajnos vissza kellett adnom. Ettől függetlenül úgy érzem, ha van rajtam szalag, ha nincs, fontos az öltözőben betöltött szerepem. Mivel sokan fia­talabbak nálam, igyekszem vezérként viselkedni. A következő lesz az ötvenedik Bundesliga-fellépése. A Schalke elleni összecsapás tekinthető sorsdöntőnek? Igen is, meg nem is. A gelsenkir­­cheniek a másodikok, de csak két ponttal állnak előttünk. Kéthetes felkészüléssel a hátunk mögött fo­gadjuk őket, feltett szándékunk, hogy visszavágjunk az első fordulóban elszenvedett kettő nullás vereségért, ha sikerül, azzal megalapozhatjuk a jó folytatást. Más lapra tartozik, hogy nem azon a meccsen dől el a sorsunk. Minden bajnokság előtt úgy hangzik a kérdés: ki állíthatja meg a Bayernt? Legutóbb volt rá némi esélyünk, de a végén kénytelenek voltunk beérni az ezüsttel - hozzáteszem, ez volt a realitás. A bajorok már most tetemes előnyre tettek szert, ezért izgalmas csata legfőképp a második, harmadik és negyedik helyért, egyúttal a vele járó BL-indulásért várható. Egy éve a Schalkénak, a Leverkusennek és a Mönchengladbachnak ráment az ősze a nemzetközi kupaszereplés okozta kettős terhelésre, ezúttal mi jártunk hasonló cipőben - ahhoz képest a Schalkéval szembeni kétpontos lema­radás csekélység. Az utolsó őszi játéknapon három kettős vereséget szenvedtek a Herthától, a lefújást követően azt mondta, a lehető legjobbkor jön a téli szünet. Kipihente magát? Teljes mértékben. Törekedtem rá, hogy maximálisan kikapcsolódjak, a telefont éppúgy félretettem néhány napra, mint a futballt. A felesé­gemmel elutaztunk Dél-Afrikába, igyekeztünk tartalmasan eltölteni azokat a napokat. Kívánt valamit erre az eszten­dőre? Mindenekelőtt azt, hogy a családtag­jaim őrizzék meg az egészségüket, mert ennél nem létezik fontosabb. A klubtól kapott bizalommal a jövőben is élni akarok, mindent elkövetek, hogy folyamatosan fejlődjek. Tehát van feljebb? Mindig van feljebb! az RB Leipzig sportigazgatója „Gulácsi Péter a feljutás kiharco­lása óta az első számú kapusunk, és folyamatosan fejlődik. Nyugal­mat sugároz, stabilitást ad a csapatnak, támogatja társait. Ebben a szezonban különösen jól teszi a dolgát, neki köszönhe­tően meg­mentettünk néhány pontot a bajnok­ságban. Örömmel tölt el, hogy szerződést hosz­­szabbítottunk vele.” Akire büszkék lehetünk: Gulácsi Péter a Bundesliga egyik legjobbja volt az ősszel FOTÓ: AFP Ralf RANGNICK Remeklő légiósok A legjobb teljesítményre 1-es, a legrosszabbra 6-os érdemje­gyet adó Kicker félévi értéke­lése azt bizonyítja, szoros volt a verseny a kapusok között: a 2.63-as átlaggal az élen záró Gulácsi Pétert az Eintracht Frankfurt finn légiósa, Lukas Hradecky (2.68) és a Werder alkalmazásában álló cseh Jirí Pavlenka (2.71) követi. Gulácsi a teljes mezőnyben is remekelt, nála jobb „bizonyítványt” csak a Leverkusen jamaicai közép­pályása, Leon Bailey (2.13) és a Bayern München francia szél­­ sője, Kingsley Coman (2.59) kapott. Mondjuk úgy, érdekes, hogy német játékos sem a ka­puvédők, sem a mezőnyjátéko­sok kategóriájában nem fért fel a képzeletbeli dobogóra... Labdarúgás III Klubváltásra felkészülve Mi lesz Lang Ádámmal? A 24 esztendős válogatott védő min­den bizonnyal távozik Dijonból, a közelmúltban menedzsere, Illés Zoltán Budapesten egyez­tetett a jövőjéről a francia klub elöljáróival L­ ang Ádám távozhat a Dijontól. A francia L’Équipe napilap szerint a magyar futballistát francia, orosz, lengyel és amerikai együttesek is vinnék - nagy valószínűséggel már a téli átigazolási szezonban csapatot vált. A játékos egyelőre nem szeret­ne nyilatkozni, mondván, érdemben még nem tud mit mondani, a jövőjét még maga sem látja tisztán... A francia másodosztályú Nancy az egyik legkomolyabb kérő, Ame­rikából pedig a Los Angeles Galaxy vinné a hátvédet, aki így az angol Ashley Cole csapattársa is lehetne. Nem véletlen, hogy ezeknél a csa­patoknál vetődött fel a neve, mind­két együttesnek rendkívül gyenge a védekezése, a Nancy a francia második vonalban a tizenhatodik helyen áll, míg az LA Galaxy a Nyu­gati főcsoport utolsó helyén végzett. Hogy a két említett klub mellett mely csapatok vinnék még Lang Ádámot, nem tudni, annyi szivárgott ki, hogy orosz és lengyel kérők is vannak. Az érdeklődők elsősorban kölcsönvételben gondolkodnak, esetleg „előmegállapodást" köt­hetnek a játékossal és a Dijonnal; kölcsönös elégedettség esetén ala­csonyabb áron vásárolhatnák ki a szerződéséből, amely 2020 nyaráig érvényes. A magyar védő augusz­tusban közel állt a távozáshoz, ám a francia együttes nem tudott meg­egyezni a Beitar Jeruzsálemmel a kölcsönadásról, pedig az izraeliek már a honlapjukon is bejelentették Lang érkezését. Lang Ádám tavaly az Európa-baj­­nokságot követően került a Ligue 1-be, ám a Dijon első csapatában a 2017—2018-as kiírásban eddig csupán négy tétmérkőzésen kapott lehetőséget, és egy bajnokin az ötö­­dosztályban szereplő Dijon Ki-ben is pályára lépett. B. B. L Az öröm (játék)percei Van olyan statisztika, amely arról árulkodik, hogy Gulácsi Péter jobb mutatóval dicsekedhet, mint Lionel Messi vagy éppen Robert Lewandowski. E helyütt természetesen nem a lőtt gólokról van szó, de a 14-szeres magyar válogatott kapus így is büszke lehet rá, hogy a Barcelona és a Bayern München klasszisa elé került. A reviersport.de a minap közzétette azt a listát, amelyen az ősszel legtöbb időt a gyepen töltő futballisták szerepelnek. A top 15-ös rangsort a július elsejétől december 18-ig mért időszak alapján állították fel, és az RB Leipzig kapuvédője az előkelő hatodik helyet foglalja el a maga 2550 játékpercével. Alább olvasható a legszorgalmasabb labdarúgók névsora. 1. Kamil Glik (Monaco, 2790 perc) 2. Thibaut Courtois (Chelsea, 2700 perc) 3. Joshua Kimmich (Bayern München, 2645 perc) 4. Romelu Lukaku (Manchester United, 2623 perc) 5. Edinson Cavani (Paris St. Germain, 2593 perc) 6. Gulácsi Péter (RB Leipzig, 2550 perc) 7. Marc-Andre ter Stegen (Barcelona, 2520 perc) 8. Nicolás Otamendi (Manchester City, 2501 perc) 9. Lionel Messi (Barcelona, 2493 perc) 10. Jan Vertonghen (Tottenham, 2491 perc) 11. Lucas Tousart (Lyon, 2479 perc) 12. Franck Kessie (Milan, 2468 perc) 13. Szakai Hiroki (Marseille, 2465 perc) 14. Robert Lewandowski (Bayern München, 2459 perc) 15. Leonardo Bonucci (Milan, 2445 perc)

Next