Nemzeti Sport, 2018. június (116. évfolyam, 161-175. szám)
2018-06-18 / 163. szám
xaMl • 2018. június 18., hétfő * A Nemzeti Sport retrómelléklete Népsport 1928 - Elmaradt a bravúr, a Turul nem került fel az első osztályba Meglehetősen sokan várták, hogy 1928 nyarán a Turul túljut a Bocskain, s az első osztályban játszhat. Az érdeklődés érthető, hiszen a Fradi fiókcsapatáról volt szó. Aztán csak az első meccsen álltak helyt a zuglóiak, s maradtak a második vonalban. Nem volt osztatlan sikere az osztályozóknak 1928-ban. „Kivétel nélkül mindenki irtózik még a gondolatától is annak, hogy egy-egy csapat az esztendő kemény munkája után még egy vagy két osztályozó-mérkőzésen bizonyítsa be azt, hogy tíz verejtékes hónap bő termésének learatására méltóvá tette magát" - írta a Sporthírlap 1928 júniusában az első osztályban utolsó előtti Bocskai és második vonalban második Turul párharca előtt. Azt kellett eldönteniük, hogy „melyikük méltó az anyagi jólétet, hírt dicsőséget jelentő I. ligában való szereplésre". A Turulnál megemlíti a cikk, hogy „birtokában értékes összeköttetéseinek, merész lendülettel tört előre" - ezzel arra utal, hogy a zuglói klub a Fradi fiókcsapata. Bizonyítéknak legyen elég annyi, hogy legjobb játékosa az Üllői útról érkező, a kora miatt eltanácsolt, 36 esztendős Blum Zoltán, az Olaszországot megjáró Koszta Imre és a balhátvéd Papp Lajos pedig még a nyáron visszament a Ferencvároshoz. Közülük Blum az első meccsen (Debrecenben: 1:1) a mezőny kiemelkedő játékosa volt („legjobb napjaira emlékeztető stílusban állta a harcot az utolsó pillanatig"), viszont „Koszténak lényegesen gyengébb napja volt, mint nagy meccsein". A Turul meglepetésre zárt döntetlennel Debrecenben, ahol - noha a Bocskaira „legutóbbi játéka után rá se lehetett ismerni"- a megszokottnál békésebb volt a hangulat, „hűsítőleg hatott a kedélyekre a rendőrség szigorú figyelmeztetése, amely a legszigorúbb rendszabályokat helyezte kilátásba a rendbontások esetén, egészen a pályakiürítésig". Blum produkcióját elismerték a társak, „jól tudták, mit köszönhetnek a veterán válogatottnak, és vállaikra kapták". Amikor pedig kijött az öltözőből, „eléje perdült egy csinos, zuglói lány, átölelte és cuppanós csókkal jutalmazta. Az akció nagy tapsot kapott a körülállóktól." A visszavágó előtt a Sporthírlap munkatársa felkereste József körúti lakásában Blum Zoltánt, aki őszintén beszélt arról, mennyire megviselte, hogy ott kellett hagynia a Fradit. „Nincs a szívemben harag, csak fájdalom" - mondta, mert: „Nem tudtam elhinni, hogy nekem el kell mennem az eftéjéből. (...) Blum Zoli szíve ma se rosszabb, mint volt, a tüdeje is rendben van, ép minden porcikája és nem is felejtett semmit, amit tudott" - ezzel utalt arra, hogy nincs jelentősége a korának. Hívták is több helyre, amiről így beszélt: „Miért mentem a Turulba, holott mehettem volna első ligabeli csapatba is? Mert Blum Zoli már nem tud másféle színekért lelkesedni, csak a zöld-fehérért." A visszavágó előtt azzal indít a Sporthírlap, hogy „a Bocskay és a Turul mai élethalálharca izgalmas másfél órát szerez a két csapat híveinek", majd a Bocskait teszi meg esélyesnek, ugyanis „a hazai nézők szemeitől elveszíti nyugalmát a futballista, aki otthon jobban fél attól, hogy hibázik, mint idegenben, ahol nem tűnik fel mindjárt olyan vészesnek az elkerülhetetlenül jelentkező apróbb gikszer". A Bocskai már a meccs előtti napon megérkezett Budapestre. A Nyugati pályaudvaron Blau Turul főtitkár fogadja az ellenfelet, s miközben a vonatot várja, megmutatja az újságírónak azt a röpcédulát, amelyet Zuglóban osztogattak. Benne: „A Turul ismét a boldogulás kapuja előtt áll. Debrecenben árva magunkban is megmutattuk, hogy tudunk. (...) Turulisták! Győzni fogunk, mert győznünk kell!" Latkóczy állomásfőnök Debrecenben is teljesített szolgálatot, így nagy Bocskai-drukker. „Szorítani!" - kiáltja oda a vonatról leszálló játékosoknak, akiknek szokás szerint a Nemzeti Szállodában foglaltak szobát, ahol Káldy főtitkár („Szép, kétágyas szobát nyitottak neki.") elmondja, hogy a másnapi gyorssal sok drukkert várnak Debrecenből, ami pedig a futballistáit illeti: „Ma este elvisszük őket a Vígszínházba, amelynek igazgatósága készséggel állott rendelkezésünkre ezirányú kérésünknél. " A Vígben Szenes Béla A házibarát című darabját játszották - de ezt csak a teljesség kedvéért. Jót tett a színházi este a debrecenieknek, hiszen a másnapi meccsen „szívvel és hatalmas lendülettel küzdött mind a két csapat a játék első félidejében, de míg a Turul csak a küzdelemben volt egyenrangú ellenfél, addig a Bocskai a kapu előtt is gyümölcsöztetni tudta tudását". Miután 4:0- ra nyert, nehezen vitatható az állítás. Legjobbja a kapus volt, Koszta tizenegyesét is kivédte, „erős, magas labdáját a hosszú Hübner kinyúló balkeze a mezőnybe löki vissza". Sok múlott ezen, hiszen ezzel 1:2-re szépített volna a Turul. Elszalasztotta az esélyt, a Bocskai pedig meg sem állt négyig. Blum enyhén szólva sem tett ki magáért, a Nemzeti Blum Zoltán az elsők között volt, akinek búcsújátékot szerveztek Sport szerint „teljesen hibás taktikával játszotta végig a mérkőzést. Sem a szélsőt, sem az összekötőt nem fogta, passzai pedig a régi megbízhatatlanok." A debreceni öltözőben „Káldy Zsigmond dr., a Bocskai főtitkára boldogságban úszik, (...) valaki éppen az ismert futballnótát intonálja: »Nem lehet a Bocskayval kikukoricázni!« Ezt mondhatom csak én is ebben a percben, és azt, hogy örülök a győzelemnek." A másik oldalon Mózes Artur, a Turul igazgatója előbb összefoglalja a lényeget („Lehetetlenül rossz volt a csa m m» / m . Fiókban maradtak 7 m.i rj fgf . ’.«Vottatott Játékosok' jutalomjátéka FERENCVÁROS-ÚJPEST f. csapatosnak lettrátsAps Mérkft/é8f, eWf?. ehtlIljfabHI csapatok iptngam Ideális lélek A Turulban is vezér Blum Zoltán (1892-1959) több mint legenda a Ferencvárosnál. Tizenkilenc esztendősen, 1911-ben mutatkozott be a csapatban, amelyben 1927-ben játszott utoljára (195 mérkőzés/1 gól). Négyszeres bajnok (1912,1913,1926,1927), háromszoros kupagyőztes (1912,1913,1927). Edzőként (1930-1937) is beírta magát a klub történetébe (KK-győzelem: 1937, bajnoki cím: 1932,1934, kupagyőzelem: 1933,1935). Azt vallotta, hogy „csak az FTC-szellem legyen jó a klubban, a győzelem előbb-utóbb beköszönt". Saját posztjáról így beszélt: „A futballozáshoz ép erkölcsök kellenek, romlatlan test és tiszta lélek. Csak ideális lélek tud lelkesedni, és romlatlan testben halmozódhat fel az az energiatömeg, ami egy fedezetjátékos munkájához szükséges. A fedezetjátékosnak nagy energiatömegre van szüksége. Egy half három-négyszer többet dolgozik, mint egy csatár. A half a csapat mindenese. Jó halfnak sima, sallang nélküli, hasznos játékkal kell a feladatot végezni." A Roland Garros a mi Grand Slamünk. "ISAfiP Csarnok nélküli élet 1933. június. A bécsi olimpiai kongresszus tagjai sorra érkeztek Budapestre, hogy egy-két napot töltsenek el a magyar fővárosban, így jutott el hazánkba William May Garland is, aki az amerikai olimpiai bizottság tagja, és Los Angelesben a rendezőbizottság elnöke. Abból a szempontból meglehetősen nevezetes embernek számított, hogy ő tette lehetővé az olimpia 1932-es megrendezését Los Angelesben. Vagyonával vállalt ugyanis biztosítékot a játékokért - sikertelenség esetén akár a több millió dolláros veszteséget is fedezte volna. A sportvezetőt és nejét Budapesten Múzsa Gyula, a NOB tagja, valamint Mártonffy Miklós, az OTT szakelőadója kalauzolta. Megnézte a Testnevelési Főiskolát, a Nemzeti Sportuszodát és a Szövetségi Házat. A Nemzeti Sportuszodából kijövet a Margitszigeten sétáltak, és William May Garland azt kérdezte, hol van a budapesti sportcsarnok? „Nincsen" - felelték neki. Kételkedve kérdezett vissza: „Hogyan? Hát valami nagyobb fedett helyiség, ahol sportversenyeket lehet rendezni?" A válasz megint így hangzott: „Nincsen." Garland nem is próbálta leplezni megdöbbenését, s kijelentette: „Tenni kell valamit! Ilyen óriási, eleven sportélet mellett lehetetlen meglenni sportcsarnok nélkül. Szinte hihetetlen, hogy már eddig is így fejlődött a magyar sport, megfelelő csarnok nélkül." Voleszek Gábor EMLÉKEZTETŐ BocskaiTurul 1928. június 17., osztályozó, 1. mérkőzés Debrecen, 4000 néző, vezette: Egner Bocskai: Hübner - Fejér, Dettrich - Wampetich, Sághy, Reviczky - Markos, Vincze, Teleki, Semler, Mertin Turul: Spindler - Kocsis, Papp - Kiss, Steczovits, Blum - Koszta, Vaczek, Sänger, Altmann, Fischer Gólok: Teleki (16.), illetve Vaczek (2.) TurulBocskai 0:4 (0:2) 1928. június 23., osztályozó, 2. mérkőzés Üllői út, 6000 néző, vezette: Egner Turul: Spindler - Kocsis, Papp - Kiss, Steczovits, Blum - Koszta, Vaczek, Sänger, Altmann, Fischer Bocskai: Hübner - Fejér, Dettrich - Wampetich, Sághy, Reviczky - Markos, Vincze, Teleki, Semler, Mertin Gólok: Markos (14., 63., 75.), Teleki (24.) pat."), majd valósan értékel: „A csatársornak rengeteg helyzete volt és egyet sem tudott kihasználni. A Bocskaynak csak öt volt és négy gólt lőtt belőle. Ezért meg is érdemelte a győzelmet." Már csak azért is, mert a következő szezonban (1928-1929) a csapat a 4. helyen végzett. A Turul is negyedik lett a másodosztályban. Maronyi Péter