Nemzeti Sport, 2019. október (117. évfolyam, 267-281. szám)

2019-10-10 / 276. szám

VINCZE András Ijött az a pillanat, mint a regénybéli legendás Pál utcai fatelepen: az édes grundot meg kell védeni! Bár az újságírói puskaport (év meccse!) már ellőttük a Szlovákia elleni, budapesti Európa-bajnoki selej­tező előtt, de most újratöltés következik, ugyanis a Horvátország elleni mérkőzés új dimenzióba he­lyezte a reménykedést. Kicsit persze félelmetesebb a mostani helyzet, mert mégiscsak a tekintélyes, erős „Pásztorok” jönnek majd szembe: a világbajnoki ezüstérmes válogatott ellen kell helytállni Splitben. Meg kell védeni a re­ményeinket, meg kell szilárdítani a csapatba vetett hitet, s ami tán a legrizikósabb, újra meg kell acé­lozni az esélyt az Európa-bajnokságra való kijutásra. Erősnek kell lenni, na! Olyannak, mint a Pál utcai fiúknál Neme­­csek Ernő, a szegény szabómester kisfia, aki előbb a szívét, majd az életét is felál­dozta a legkedvesebb pesti placcért, ahol - ez már a magam fantáziája - rongyosra futballozhatta az iskolai cipőjét, ahol a barátaival tölthette el a legboldogabb perceit az életre kapott kevés idejéből... Hogy a magyar futballnak mit jelent a grund, tán írni sem kell - nekünk ez a minden, a múltunk, a jelenünk dicsősége, s ha a Splitben pályára lépő já­tékosaink csak egy villanásnyi ideig arra gondolnak, csütörtökön késő este azért küzdhetnek majd, ami a magyar embereknek a futballtörténelem sod­rásában oly fontos volt, akkor még inkább felma­gasztosulhat ez az eszmény. Azon túl, hogy hisznek magukban, hisznek a sport legszebb élményének elérésében, a bravúrban, és ha hisznek abban, hogy az ország áll mögöttük, s ebből képesek is erőt me­ríteni, akkor nem lehetetlen a küldetésük. Egy apró ember már megmutatta, mire képes a ragaszkodás, a hit, a remény - és bár lehet, a tör­ténete csupán papírlapokra írt mese, ám az, amit és ahogyan tett, megmutatta, hogyan lehet a való élet­ben is valakiből a pillanatok hőse. . Senki se áltassa magát, Splitben az Európa-bajnoki selejtezősorozat legnehezebb mérkőzése vár a ma­gyar labdarúgókra, tizenegy játékosnak kell talán soha nem látott hévvel, eddig nem tapasztalt odafi­gyeléssel s persze nagy szívvel harcolnia - labdáért, szögletért, szabadrúgásért, gólért. Jönnek a Pásztorok! Mi viszont Nemecsekékre figyelünk, nekik, értük szurkolunk­­ a grundju­­kért... KICSIT PERSZE FÉLELMETESEBB A MOSTANI HELYZET, MÉGISCSAK A TEKINTÉLYES, ERŐS „PÁSZTOROK" JÖNNEK MAJD SZEMBE... V%. TEGNAP KÖZÖLTÜK, HOGY A KISVÁRDA KÖZÖS MEGEGYEZÉSSEL SZERZŐDÉST BONTOTT MIRIUTA LÁSZLÓ VEZETŐEDZŐVEL AZ INTER­NETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEK­BŐL IDÉZÜNK. fioritus „A bajnokság kezdetén féltettem a csa­patot Lacitól, de az eredményei, a csapat játék­stílusa, főleg a Fradi ellen mutatott teljesítménye fényében meglepett a Kisvárda döntése. Az is meglepett, hogy a női kézisek vezetőedzőjét is elküldték, pedig szerintem nagyszerű csapatot rakott össze. Most éppen botladoznak. Nehogy a futballcsapat is így járjon. Érthetetlen dolgok zaj­lanak a háttérben. ’ hittllS „Szerinte kevés a 18 idegenlégiós a bent­­maradáshoz. Darwin-díjas kirúgás. " kerjan „Szerintem őszinte voltál Laci, sajnos ná­lunk ez nem megy. ’ kiss 1 V78emo „A Kisvárda kerete nem rossz. ” zsamfomt „Ha lenne még tíz Révész Attila, a magyar fociban sokkal nagyobb rend lenne..." Skamon? „Nyáron miről beszélgettek? Akkor nem derült ki, kinek mi az elképzelése a futballról?" Regecz31 „Nem tudom, hogy milyen elképze­léseik különbözhettek a futballt illetően. Nem két kapura játsszák? Nem 11 játékos van egy csapatban? Kézzel is hozzá lehet érni a labdá­hoz?" twintens „Az idő eldönti, hogy a vezetőség helye­sen döntött-e." Egy nő versenyzés közben is nő. A világ jelenlegi legjobb hölgy tornászának, Simone Bilesnak arra is volt gondja, hogy a stuttgarti vb csapatdöntője - amelyet az amerikaiak nyertek meg - során rendbe hozza a sminkjét. 2019. október 10.: csütörtök nemzetisport klbstrálij­ a nincs Pep Guardiola, Bastian Schweinsteiger aligha költözik Manchesterbe és főleg Chicagóba, ellenben az Allianz Arénában jelenti be, hogy im­már klubszinten is vége, visszavonultatják 31-es mezét, és elfoglal egy szerény helyet a Bayernt irányító testüle­tek egyikében. Ám a szőke középpályás így is egy polcon van Maldinivel, Tottival, Giggsszel, Gerrarddal, Puyollal, Xavival vagy Zanettivel, a klubhűség szívet-lelket gyö­nyörködtető, ám sajnos kihalófélben lévő példáival. Schweinsteiger persze 2015-ös müncheni távozása­kor is éppen olyan úriember volt, mint pályafutása során mindig, egyetlen rossz szóval sem illette a kopasz kata­lánt, aki a Heynckes-féle világverő Bayern szisztemati­kus szétporlasztásának soros állomásaként Mandzukic, Luiz Gustavo és Kroos után ekkor épp tőle kívánt meg­szabadulni. „Schweinsteiger állapota immár három éve folyamatosan romlik" - ágyazott meg Guardiola Basti döntésének, amely végül korábbi mestere, Louis van Gaal manchesteri csapatához vezette. Apropó, Guardiola és Van Gaal. Keveseknek van ak­kora élményben részük, hogy a XXI. század legnagyobb klubedzői irányításával futballozhassanak, Schweinstei­­gernek ez is megadatott. Az ügyes bajor kissrác Ottmar Hitzfeld keze alatt vált első osztályú játékossá, később Van Gaalból, Jupp Heynckesből, Guardiolából és José Mourinhóból is kapott - az utóbbi kettőt leszámítva min­denki áradozott nem csupán labdarúgótudásáról, hanem intelligenciájáról és mentális erejéről is. Az osztrák határ mellett, egy Kolbermoor nevű kisvá­rosban született hívő római katolikus családban - ahhoz képest, hogy húszezren sem lakják, a városka nem­csak 1984-ben Schweinit, hanem 33 évvel korábban, 1951-ben egy másik német világbajnok legendát, Paul Breitnert is adta a futballnak. Eleinte remekül síelt is (legjobb gyerekkori barátja a későbbi világbajnok Felix Neureuther), a középiskolában pedig 183 centije dacá­ra elsőrangúan kosarazott, mégis kikötött a futballnál. Gyors és nyílegyenes út vezetett Bajorország csillagá­hoz, a Bayern Münchenhez, ahol eleinte balhátvédként (!) számítottak rá, majd ő is átment a labdarúgók klasszi­kus posztfejlődésén: villámgyors, jól cselező szélső lett, ebből belső támadó, majd Van Gaal csodás meglátása révén védekező középpályás, „sech­ser”, azaz 6-os Jeb­­béli minőségében kétségtelenül a világ egyik legjobbja), Chicagóban pedig bőven túl a harmincon a háromvédős felállás közepén, centerhalfként oktatta az MLS közepes nívójú csatárait. Ha ma lenne fiatal, alsó hangon 100 millió eurót kóstálna, de 31 évesen már kilencmillióért mehetett Manchesterbe, onnan pedig ingyen Chicagóba. Az edzők álma volt, Hitzfeld a legokosabb futballistának nevezte, Heynckes pedig azt emelte ki, hogy senkibe sem szorult olyan éleslátás a pályán, mint belé, és 2013-ban, a Ba­yern triplázása után őszintén javasolta őt az Aranylabda nyertesének. Mindig megharcolt a helyéért. A Bayernben Felix Ma­­gath alatt küzdötte vissza magát a kezdőbe, a váloga­tottban pedig Joachim Löw két nagy tornán, a 2008-as Eb-n és a 2014-es vb-n a kispadon kezdette, ám me­net közben rájött, hogy Schweinire szükség van, és az előbbin egy ezüst, az utóbbin a német futball negyedik világbajnoki címe lett a jutalma. Mourinho a Manches­ter United tartalékjai közé is letette, de onnan is visz­­szaverekedte magát a kezdőbe, nem ismert vesztett helyzetet. Elég, ha a brazíliai vb döntőjére gondolunk, amelyen legalább két, már korábban besárguló ideges argentint kellett volna kiállítani róla, a meccs második felében ingázott a hordágy és a gyep között, miközben jó szokásához híven levette Messit a pályáról, amint azt korábban a válogatottban (2010) és a Bayernben (2013) is nemegyszer megtette. NEM VÉLETLENÜL MONDTA RÓLA MÉG A 2014-ES VB­­dÖNTŐ ESTÉJÉN A KORÁBBI NORVÉG VÁLOGATOTT, EXBRÉMAI JAN AGE FJÖRTOFT, HOGY »BASTIAN SCHWEINSTEIGER EZEN AZ ESTÉN MAGA VOLT NÉMETORSZÁG«... ” •"vü 66 k­-H. »ninab /ifMl* Nem véletlenül mondta róla még a 2014-es vb-döntő estéjén a korábbi norvég válogatott exbrémai Jan Age Fjörtoft, hogy „Bastian Schweinsteiger ezen az estén maga volt Németország...” És tényleg, két vb-bronz és egy elveszített Eb-döntő után Rióban ugyanúgy megra­gadta az utolsó esélyt, mint nagy kortársai közül Philipp Lahm, Per Mertesacker, Lukas Podolski vagy a náluk is idősebb Miroslav Klose, és az sem véletlen, hogy a lefú­jás után ők öten egymásba kapaszkodva ünnepeltek a Maracana gyepén. Ők maradtak a 2006-os nagy német futballfeltámadás generációjából, azok közül, akik miatt hirtelen, hatvan év után felemelte a fekete-piros-sárga zászlót az eleinte ok­kal, később ok nélkül sokat gyalázott nemzet. Nem kis za­vart előidézve ezzel az erőben, hiszen hülye publicisták ijedt soraival volt tele a német sajtó, hogy most aztán itt a világ vége, feltámad még a nácizmus is, holott csak Schweinstei­­geréknek sikerült ismét hitet adniuk az övéiknek. Négy év múlva bezzeg mindenki elájult a gyönyörű­ségtől, hogy a multi-kulti németek milyen csodásan fut­balloznak, még az opolei német Klosét is lelengyelezték (lex Bölöni, ugye), csak hogy igazuk legyen, pedig tulaj­donképpen csak annyi történt, hogy az egyaránt Német­országban született Mesut Özil és Sami Khedira elérte a felnőttkort. A 2014-es döntőben pályára lépő 14 német világbajnok szülei közül mindössze Jérome Boateng ghánai édesapja és Özil két gelsenkircheni születésű tö­rök felmenője nem volt német származású. Bastian Schweinsteigert vélhetően ez a téma soha­sem érdekelte, más kérdés, hogy amikor 2015-ben a kínai játékgyártó Dragon in Dreams egy rá kísértetie­sen emlékeztető Wehrmacht-katonát dobott piacra, ráadásul Bastian néven, azonnal perelt, és a kínaiak a figurát le is vetették a polcokról. 2015-ös válogatott­beli távozásával nem csupán egy embert vesztett el a Nationalelf, hanem azt a vezért is, amelyik olyan na­gyon hiányzott 2018-ban Oroszországban - vele aligha esik ki a csapat szégyenszemre a csoportkörben, az ő győztes mentalitása hiányzott a legjobban, utódja nem akadt, ezt a habitust lassan tényleg kiöli a németekből a történelem. Első válogatottságát éppen ellenünk ünnepelte... volna, ha Torghelle Sanyi nem rúg kettőt 2004-ben Kai­­serslauternben Oliver Kahnnak. Ezen a meccsen mu­tatkozott be Schweini kebelbarátja, Lukas Podolski is, akivel 2006-ban a vidám oldalát adták a németek hazai vb-meneteléséről készült, Sommermärchen (Nyá­ri mese) című, lélekemelően nagyszerű mozifilmnek. Végleges búcsúja sem nélkülözi a magyar szálat, hiszen a Chicago Fire-ben Nikolics Nemanja is a csapattársa volt. Mindketten ott voltak azon a tavaly nyári müncheni gálamérkőzésen, amelyen a Bayern 4-0-ra megverte a Fire-t. Schweini egy félidőt itt, egyet ott játszott, még gólt is szerzett, és utoljára mondatta be az Allianzban a hangosbemondóval, hogy 31-esben Bastian... és felelt rá teli torokból a hálás lelátó, hogy „Fußballgott” (azaz Futballisten) Schweinsteiger. A zentai születésű csatár­ral ráadásul értelemszerűen a pályán kívül is kiválóan megértették egymást, ha már Frau Schweinsteiger nem más, mint a csodaszép exvilágelső szerb teniszező, inavics. Akivel úgy élnek, a galambok­­ elvadult világunkban éppúgy öröm rájuk nézni, mint Steffi Grafra és Andre Agassira vagy éppen Gerard Piquére és Shakirára. Schweini már Ana előtt sem adta sokkal alább, Mün­chenben a gyönyörű modell, Sarah Brandner volt hét évig a barátnője, aztán jött Ana. És vele tavaly és idén a két ifjú Schweinsteiger. Talán majd a futballpá­­lyán is látjuk őket, ha már a papától ilyen hirtelen el kellett búcsúznunk. Auf Wiedersehen, Basti! Vár a Bayern. L PAP István Utód nélkül

Next