Nemzeti Sport, 2020. augusztus (118. évfolyam, 200-214. szám)

2020-08-02 / 201. szám

MALONYAI Péter n­ em mesélős típus, nem olyan klasszis, aki visszatérően történetekkel traktálja a hall­gatóit, ám ha kérdezik, készséggel válaszol, nem csupán elmondja, mi történt, a miérttel is szolgál. Nagy Tímea: Hiszem, hogy elég a nevét kimondani, hiába vívásban járt a világ előtt, olyan sportágban, amelyben nálunk főként a tradíció a népi, köszön­hetően az eddigi 37 olimpiai aranynak. Ha a játékok előtt elkezdődik az ötkarikás esélylatolgatás, a vívás nem maradhat ki a diadalra esélyesek közül mifelénk. Nagy „Titi" - JÓL NÉZNÉNK bocsánat, de KI, HA A PÉLDÁKÉ- Tímeának nehéz PÉK ACSARKODNA- szólítanom - két NAK EGYMÁSRA, olimpiaii bajnoki címével, hat vi­lág- és egy Európa-bajnoki aranyával egyértelmű­en halhatatlan. De ez csak a papír, a dokumentált nagyság. Érdemes figyelni arra, amit mond, amikor kérdezik, s persze őt is, amikor mesél­­ a moso­lyában, a mimikájában, a gesztusaiban egyszerre van benne a (sport)ember és a nő. Most már nem csupán halhatatlan, hanem az első az egyenlők között a társaságban. Ő az egyenlőségre helyezi a hangsúlyt, én azért az elsőnél is leragadnék egy kicsit, hiszen csak azzal a feltétellel vállalta az elnöki tisztet, ha nincs ellenjelölt. Nem kivagyiságból, hanem mert jól néznénk ki, ha a példaképek acsarkodnának egymásra, egymás ellen a pozícióért. Láttunk már ilyet, lelke rajta valamennyi érdekeltnek, de ez most mellékszál - „Titi” a téma. Sydneyben (2000) Udvarhelyi Gábor volt a mestere, Athénban (2004) Kulcsár Győző - nem nevezném könnyű embereknek őket, de partnerre találtak benne, s nem feltétlenül azért, mert mindkétszer arannyal jött haza az olimpiáról. Mint mesélte, voltak úgymond érdekes pillanatok a közös munka során, a rá jellemző humorral tér ki a részletekre, ha szóba kerül a téma, ahogy az illendő akkor, amikor a tanítvány - hiába felnőtt, családos ember s van határozott véleménye mindenről - feltétlen tisztelettel közelít mesteréhez. A sors azért igazságos (is?), van abban valami különleges, hogy azon a héten lett a halhatatlanok elnöke, amikor éppen tíz esztendeje távozott kö­zülünk mentora, atyai jó barátja, az öttusázóként és sportvezetőként is legendás Móna István. A „Pisista bácsi”, ahogy szólította, aki - ez is érde­kes - azon a napon töltötte be hatvanadik életévét, amikor ő Sydneyben olimpiai bajnok lett. „Pisisza bácsi” visszatérően mesélte, hogy ennél szebb születésnapi ajándékot nem kaphatott volna. Hogy most a halhatatlanok vezére lett, arra is biztosan büszke lenne. Sőt. Szerintem büszke is - ne ragadjunk le a földi dolgoknál. .SZELÍTM­E­GET TEGNAP KÖZÖLTÜK, HOGY A 20 ÉV ÁSZAI SZAVAZÁSON A KAPUSOK KÖZÖTT MI LETT A SORREND. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK, tuberoe „Végh kivételével mindegyik kapus 10 pontból 10-et érdemel, ha nem többet. Ahogy má­sok is írták, Babos is ideférhetne... ” Mauris Felis „Remek kapusok, Babos amúgy valóban hiányzik szerintem is. Szűcs idehaza volt szuper, valamiért a válogatottban nem termett neki sok babér. Nálam Király a legjobb közülük, de remek pályafutás mindannyiuké. ” Karak65 „Nem szeretném megbántani a Király Gabira szavazókat, mert én is nagyon tisztelem és felnézek Gáborra azért, amit elért a pályafutása során, de Gulácsi más kategória, sokkal jobb kapus, és az eddigi eredményei is magasan a többiek elé emelik, mert évek óta az El-ben és a BL-ben is ma­gas színvonalon teljesít, és a német bajnokságban is mindig a legjobbak között van. ” Platonex „Király egész jó Herthában védett, a BL- ben is játszott. Szóval volt körülbelül két év, amikor a Hertha nagyjából azt a szintet képviselte, mint most a Lipcse. Továbbá mint válogatottsági rekorder, mint a 2016-os Eb-kijutás kulcsembere, szerintem nem is lehet kérdés Király első helye, ebben semmi nosztalgiafaktor sincs. ” A glasgow-i Scott Arfield beledolgozta a Pittodrie Stadion gyepszőnyegébe Andrew Considine-t. Az aberdeeni megúszta az ijesztő karambolt, mégsem lehetett boldog, mert a meccs hajrájában kiállították, csapata pedig 1-0-ra kikapott a vendég Rangerstől a skót futballbajnokság 2020-2021-es idényének nyitó fordulójában. Aranyhal nélkül i­s v­an egy ember, itt él közöttünk, olyannyira, hogy az elmúlt években négyszer választották Magyarországon az év edzőjének, sőt, egy ízben a nemzetközi porondon is elnyerte a világ legjobb női úszóedzője címet. Okkal, hiszen korábban olimpián érmet sem szerző tanítványa 2016-ban, Rióban há­rom aranyat söpört be, vb-, Eb- és vk-elsőségeivel, folyamatos versenyzésével és győzelmeivel alapjaiban rengette meg a hagyományos úszótéziseket. Aztán ugyanez a tréner egyszer csak feltűnt Szoboszlai Dominik mellett is, és a Salzburg roppant tehetséges labdarúgójának fizikai állapota azóta mintha dimenziót váltott volna. A magyar futball jelenleg legértékesebb játékosa szárnyal, és hogy miért, arra keresetlen egyszerűséggel azt felelte,­ mert kellett valaki, aki elmondja neki, miket kell csinálnia. Furcsa, hogy az osztrák kirakatcsapatnál egyetlen ilyen szaktekintélyt sem találni, vagy ott tudnak meglepően keveset, vagy a mi - eredeti hivatását tekintve - úszóedzőnk meghök­kentően sokat. Utóbbi verziót valószínűsíti, hogy már a válogatott kapus, Bogdán Ádám is az ő segítségét kéri. Ugyanakkor ismerünk egy szintén köztünk élő, egy­általán nem csendes amerikait, egy pojácát is. Azt a túl­mozgásos típust, aki a Piedone-filmekben az első pofont kapja. Aki legsikeresebb tanítványát, élete párját is maga ellen fordította, nagyjából a komplett hazai úszósporttal egyetemben. Hargitay András korábbi világbajnokot és világcsúcstartót, később szövetségi kapitányt senkinek nézte, sőt annak is nevezte, megesett, hogy nyílt színen, a medence partján a tettlegesség határát súroló őrjön­gésbe csapott át. Dühénél már csak az öröme volt olykor visszataszítóbb; ha versenyzője éppen az utolsó hosszon tempózott az újabb diadal felé, akkor is igyekezett minden figyelmet magára irányítani, öklét rázta, szívét, tetkóját, ki tudja még mi egyebét mutogatta. Mintha csak ő lenne, szemben a világgal - vagy inkább a világ észlelése nélkül. A fentebb röviden bemutatott első ember minden figyelmet, támogatást megérdemel, róla bűn lenne lemondani. Szöges ellentétben a másodikkal. A baj csak az, hogy - mint arra bizonyára rájöttek - ez a két ember valójában egy és ugyanaz. Shane Tusup: Egykori amerikai tucatúszó és tucatedző, ha rá nem lel a maga aranyhalára, Hosszú Katinkára, valószínűleg az is marad. Első találkozásunkkor „kisfiú” volt még. (Ezt azért fontos rögzíteni, mert eszerint stílusa, habitusa nem eredendően az énjéből, a zsigereiből fakadt, az eredmé­nyek, a sikerek kergették szerep-, majd tudatzavarba. Azaz talán nem menthetetlen, nem visszafordíthatatlan a torzulás. Ennek mintha mutatkoznának is jelei.­ 2013 kora tavaszán egy barátom kérésére megszerveztem, hogy tizedik születésnapját ünneplő úszópalánta leánya találkozhasson példaképével, Hosszú Katinkával. A Komjádi uszoda előcsarnokában vártuk Katkát, aki kedvesen elbeszélgetett a gyermekkel, sőt, zavarát látva­­szinte saját magától kérdezett, majd válaszolt. Néhány méterrel odébb a sarokban kuporgott egy kissé torzon­­borz, visszafogott fiatalember, akivel kezet ráztunk, és halkan bemutatkozott: Shane Tusup. Eddig jutottunk, nem is vágyott egyikünk sem többre, Katinka egyébként is intett, indulás. Ő volt a főnök, nem vitás. Aztán módosultak az erőviszonyok. Nem a vízben, ott Katka folyamatosan nyert. Hanem a parton. Ez az időszak fényeivel és árnyaival a széles nyilvánosság előtt is ismert, egészen a szakításig. Az edző-sportoló és a házastársi vi­szony felbomlása után Katinka maradt - és némi kitérővel Shane is. Hogy mi, illetve ki hozta ide, azt tudtuk. Hogy e vonzás múltával mi tartotta itt, azt csak találgattuk. Eny­­nyire tehetségesek lennénk mi, magyarok? Vagy ennyire befogadók? Esetleg ennyire jól etethetők? Bár ez utóbbi már túl erős feltételezés, hiszen Tusupnak, szeretjük, nem szeretjük, megvolt az aranyfedezete.­­­s CSAKHOGY TUSUP ITT VAN. ÉS ATTÓL, HOGY Ő TOVÁBBRA SEM NAGYON TUD MIT KEZDENI MAGÁVAL ÉS A HELYZETÉVEL, NEKÜNK MÉGIS KELLENE KEZDENI VELE VALAMIT. A KOLLÉGÁKNAK, AZ ELLENFELEKNEK, AKÁR ELLENSÉGEKNEK, A MAGYAR ÚSZÁSNAK ÉS SPORTNAK. Más kérdés, hogy nem tudott mit kezdeni sem azzal, sem magával. Ennek jeleként belevágott golfversenyzői pályafutásába - a komolytalan Long Drive, azaz „távütő" szakágban -, majd tavaly nyáron jelentkezett a magyar női labdarúgó-válogatott élére. Észrevette ugyanis, hogy éppen vb-t rendeznek, ráadásul a mieink nég­v (mint rendesen), és e kettős megvilágosodás hatására a következőket írta: „Hogy lehet ez? Ez nem oké! Ebben az országban túl tehetségesek a sportolók, hogy ne le­gyenek képviselve a legmagasabb szinten minden sport­ágban! ...Ha az országnak igazán szüksége van rám, szívesen segítenék Magyarországnak, hogy 2023-ban világbajnoki címet nyerjen!" Ismételjük meg: 2023-ban, világbajnoki címet, mi, női futballban! Az előzmények ismerete nélkül akár komolytalannak, bájosan naivnak és túlhevültnek is tűnhetne e megnyilatkozás, így azon­ban inkább volt visszataszítóan dölyfös. Bár Szoboszlai Dominik előző idénye és véleménye óvatosságra int, Tusup egyéb felkérés híján visszatért az úszáshoz. Túlzottan neki sem hiányozhat a hazája, ő sem Ameriká­nak, ami ebben a sportágban és ezzel az eredménysorral minimum elgondolkodtató. Már csak a nyelvközösség okán is adódott volna a brit vagy az ausztrál úszónagy­hatalom, de nem, ő valamiért az olasz Ilaria Cusinato mellett Bujdosó Zsombor, Földházi Dávid, Szilágyi Liliána mestereként kötött ki. E minőségében utazott el tavaly ősszel a berlini világkupára, ahol azonban jegyet kellett vennie és felült a tribünre a nézők közé, mert sem a magyar, sem az olasz, sem a nemzetközi szövetség, a FINA nem segítette akkreditációhoz. Értetlenkedett és sopánkodott, olyan, mintha nem látnák szívesen, nem számítanának a sikerei, nem végzett volna el rengeteg munkát. Nehezen hihető, de szerencsés alkat lévén talán valóban elfelejtette az ámokfutásait, ám a közege nem. Testületi véleményként hangzott el, hogy „múltbéli híre és sokszor elfogadhatatlan viselkedése miatt” nem len­ne helyes a magyar úszók és edzők közelébe engedni. Lehet. Csakhogy itt van. És attól, hogy ő továbbra sem nagyon tud mit kezdeni magával és a helyzetével, nekünk mégis kellene kezdeni vele valamit. A kollégák­nak, az ellenfeleknek, akár ellenségeknek, a magyar úszásnak és sportnak. Hiszen jelenleg az egyetlen olyan aktív úszóedző a földkerekségen, aki három magyar olimpiai bajnoki cím kovácsa. Sárosi Imre, a „Mesti” és Széchy Tamás, az úszópápa régóta nincs már közöttünk, Kiss László idén tölti be a nyolcvanat, egyébként is visszavonult százhalombattai magányába - ne bántsuk, e helyütt felesleges felhánytorgatni, miért -, Tusup viszont tavasszal múlt harminckettő. Sós Csaba szövetségi kapitány egyik erénye, hogy tűpontosan lát és ír le szituációkat, ezúttal is ezt tette. Kijelentette, hogy Tusup és közte nincs kommunikáció, köszönőviszony sem, és bár ez őt nem zavarja (Sósnak még ezt is elhiszem), így folytatta: „Amikor Katinka el­kezdett Shane-nel dolgozni, mosolyogtunk, aztán három olimpiai arany lett a vége. Mindezek fényében azért óva­tosan kell bánni Tusup újabb szerepvállalásával. Van egy rendszerünk, amely több évtized alatt alakult ki, garan­tálja a sikereket, ezen még miatta sem változtatunk. Ám ha ezekhez a sikerekhez hozzá tud adni, az üdvözítő.” Ez elvi állásfoglalásnak megteszi. Ki kellene érlelni és bontani, a szakmával, az érintettekkel egyeztetni, majd meghatározni, léteznek-e egyáltalán olyan feltéte­lek, amelyek mentén Tusup valamiképpen tolerálható a hazai úszósportban, ha igen, ezeket üdvös lenne közölni vele, és rá bízni, elfogadja-e a kondíciókat. Ha bármelyik felvetésre nem a válasz, az is tiszta helyzet. A jelenlegi­nél mindenképpen tisztább.­­"Tusup a minap így jellemezte „­magát az nso.hu érdeklődésére: nem futballedző, nem úszóedző, hanem magasabb teljesítményre sarkalló szakember, háttere és tudása arra jó, hogy kihozza a maximumot a sportolókból. Leginkább csapatban dol­gozva derülhetne ki róla, ez igaz-e, van-e titka,­­ tud-e olyasmit, amit más nem, e tudás konver­tálható-e, alkalmas-e az együttműködésre, a közösségi létre. Ha csupa igen a felelet, az nagyon jó. De ha esetleg csupa nem, az se rossz. BALLAI Attila sport

Next