Nemzeti Sport, 2020. szeptember (118. évfolyam, 230-244. szám)

2020-09-12 / 241. szám

DEÁK Zsigmond koronavírus alaposan felborította, szétzúzta a megszokott kereteinket, ha nincs veszély­ben az állásunk, a megélhetésünk (sőt, korunk, egyéb betegségünk miatt akár az életünk), szinte már szerencsésnek mondhatjuk magun­kat. S ha tényleg ilyen szerencsések vagyunk, ráadásul sportrajongók, akkor azt vehetjük észre, hogy kedvenc sportágainkba - már amelyik újraindulhatott a járvány első hullámát követően - is alaposan belenyúl a pandémia. A labdarúgás ilyen, népszerű, sok pénz van benne, szabadtéren játsszák, tehát „the show must go on”, cserébe a biztonsági, egészség­­védelmi intézkedések, a folyamatos tesztelések eredményei néha bizony alaposan felborítják az erőviszonyokat. A legszélsőségesebb, amikor odáig sem juthat el a balsors és vírus sújtotta fél, hogy pályára lépjen. A pozsonyi Slovan első, majd a repülőjárat fordultával érkező második kerete egyaránt így járt Feröeren, noha másodjára csak a szlovák gyógytornásznak lett pozitív a tesztje a végül elmaradt BL-selejtező előtt. Mivel az európai szövetségnek, az UEFA-nak kizárólag az a fontos, hogy a show, vagyis a sorozat - s egyben a biz­nisz - valóban folytatódjon, a Slovan ment a levesbe (majd a következő kör­ben a Klaksvík is, de ez más, már szakmai kérdés). A Paris Saint-Germain legalább játsz­hatott, de megbetegedett sztárjai (Neymar, Mbappé, Di Maria, Paredes) nélkül, csupán négy olyan emberrel állt és kapott ki a francia bajnokság nyitányán az újonc Lenstól, akik a Bayernnel szembeni BL-döntőben is szerepeltek jó két hete. Itthonról itt a Puskás Akadémia felemás esete. A felcsútiak a pozitív tesztek miatt bevetett „tarcsival” estek ki az Európa-ligából a svéd Hammarby ellen, viszont aztán ugyanezzel a saját nevelésű fiatalokkal tűzdelt csikócsa­pattal nyertek két bajnokit, s ugrottak az NB I-es tabella élére. Legújabban és legjobban a Paksot sújtotta a vírus, a halasztási kérelmébe a kulcsfontosságú BL-selejtező előtt álló Ferencváros nem ment bele, ezek után kellett a tolnaiaknak péntek este beóvakodniuk az 5A bajnoki mérkőzés óta bevehetetlen Üllői úti oroszlánbarlangba. Kaptak is egy sima ötöst, miközben összetartás, edzés nélkül, fél órán át emberhátrányban, néhány ismertebb és tapasztaltabb spíler (Böde, Balogh B., Szabó J., Windecker, Bognár I., Szakály D.) mellett kénytelen-kelletlen profi szerződés nélküli ifjoncokat is bevetettek, akiknek még a neve sem került fel a mezükre. A tanulság? A vírus mindenkit utolérhet. KEDVENC SPORTÁGAINKBA IS ALAPOSAN BELENYÚL A PANDÉMIA. TEGNAPI SZÁMUNKBAN KÖZÖLTÜK A LABDARÚGÓ MOL MAGYAR KUPA FŐTÁBLÁJA 1. FORDULÓ­JÁNAK PÁROSÍTÁSÁT. AZ INTERNETES FELÜLE­TEINKRE ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. nec „Szívesen lennék most a Ráckeve játékosa. Egy életre szóló élményt jelent majd nekik (a Fra­­di-táblások ezt nem érthetik)." M. Mercédesz „Szerintem egy megye I1-es csapat­nál inkább áldás, mintsem átok, ha a Ferencváros játszik nála. Sokan a saját klubjuk mellett a Fradira kíváncsiak leginkább. Főleg a kisebb vidéki tele­püléseken. Véleményem szerint már csak azért is, mert kiváló hangulatot tudnak teremteni a szurkolói. Amúgy az Iváncsa mindig kifogja. Tavaly a Fradi, most az Újpest.” Montet „ Végre lesz egy Veszprém-Szeged, amelyen kevesebb légiós lesz, mint magyar játékos. Kíváncsi leszek a nézőszámra.’ K. István-„A Csepel-Soroksár nagy meccs lesz!" Sz. Ferenc „Lesz megyei rangadó is keleten: Kaba- Nagybajom." M. László „Szerintem sokkal jobb lenne a kupa kiemelések nélkül. Mint Angliában. Bárki játszhat bárkivel. Jó sorsolás esetén egy kisebb klub is bejut­hatna a négy közé, a döntőbe, vagy akár nyerhetne is." game77 „Lesz itt egyáltalán olyan NB I-es és NB II-es csapat, amelyik nem jut tovább?” 2020. szeptember 12., szombat nemzeti sport Csillagvizsgáló ár november 12. még meglehetősen messze van, és erről a járványos világról sem tudni, melyik sarok mögül mutat szamárfület, mégis egyre érezhetőbben közeledik a potenciális magyar-román csúcstalálkozó. Ha némileg talányos is a megfogal­mazás, nagy összegről döntő kvízkérdésként aligha állná meg a helyét. Ne bújjunk hát az ujjunk mögé: az idei - jövő évi? - labdarúgó Európa-bajnokságra jutásról dönteni hivatott meccsről van szó, amelyet az említett napon játszanának a Puskás Arénában. Hogy addig nekünk Szófiában még túl kellene lépnünk a bolgárokon, a románoknak meg Reykjavíkban az izlan­diakon? Természetesen, de a szurkolói lélek szárnyal,­­és szinte bármilyen bravúrt elképzelhetőnek tart, ne akadjunk hát fenn holmi apró közbeiktatott akadályokon. Tekintsünk úgy az október 8-i bulgáriai meccsre, mint semleges pályán rendezendő találkozóra, ahol a jelenle­gi helyzetnek megfelelően nem kell megküzdeni a lelátói nyomással, a tudás, a motiváció, a pillanatnyi forma dönt. Ebben az összefüggésben pedig a Nemzetek Ligája legutóbbi meccseinek tanúsága alapján nem vagyunk esélytelenek, még ha az oroszok elleni találkozón ki is derült itt-ott némi törékenység. A „nézetlenség” önmagában roppant lehangoló körülményei több szempontból is nekünk dolgoznak. Az egyik az ellentábor már említett hiánya, a másik a saját szurkolók távolmaradása. Mert az utóbbi jelenléte adhat szárnyakat, de túlzás nélkül hordoz kockázatot is, ami egyrészt pénzben kifejezhető módon „fájhat” a szövetségnek, másrészt bármikor torkollhat olyan szél­sőségekbe, amelyek révén semmissé válik a hazai pálya amúgy is jócskán fékezett haszna. Ami mégsem elha­nyagolandó, ha csak a megszokott környezetben való felkészülést, a kevesebb utazást vesszük is figyelembe. Szóval józan megítélések szerint is van alapunk rá, hogy máris készüljünk november 12-ére. Hangulati be­melegítésként kínálja magát a huszonöt meccses közös futballtörténelem részletes felidézése, de hagyjuk, egy­részt terjedelmi okokból, másrészt azért, mert az utóbbi két évtized viszontagságaiból meglehetősen gyűrötten jönnénk ki. Ezen időszak vesszőfutásának nyomasztó emlékét, amúgy is csak a nehezebben kiöregedő szur­kolói generációk hordozzák magukban. A legutóbbi találkozó magyar válogatottjából mindössze Fiola, Szalai Ádám és Nikolics neve szerepel a maiak listáján, pedig nem több mint öt éve volt a Groupama Arénában a telt házas, amúgy gól nélküli döntetlennel záruló Eb-selej­­tező. S alig kevesebb mint hat esztendő telt el az 1-1-es bukaresti odavágó óta, amelyen Dárdai Pál vezetésével gyakorlatilag elkezdődött válogatottunk legutóbbi, a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon végződő emlékezetes menetelése, a magyar futball legújabb kori történetének legveretesebb produkciója. Ne terheljük hát a maiak pszichéjét holmi horrortörténetekkel, emlé­kezzünk csak a szépre, de legalábbis elviselhetőre. A víruskorlátozások által „nézetlenített” UEFA-ren­­dezvények mindenesetre furcsa, illetve szokatlan estét ígérnek: hiányozni fog a magyar-románok szokásos nézőtéri izgalmi töltete. Az a kívülállónak megmagya­rázhatatlan - azaz a két ország közös történelme által bőven magyarázható - pattanásig egymásnak feszülés, ami a mérkőzések ideje alatt jobb esetben vulkánként fortyog, de valahol garantáltan kitör. Öt esztendővel ezelőtt a Planetárium szeptember 14-ére tervezett újranyitását napolta el a szurkolói indulatok levezetése, miután a Fradi-pályáról kitódulók egy része súlyosan megrongálta az épületet. Emlékezzünk: a rendfenntartó erők az aréna környékéről a Népliget felé szorították vissza a rendbontókat, a többezres tömeg pedig a bejá­rati ajtókat betörve a Planetárium tetejére és párkányára ETTŐL PERSZE MÉG BŐVEN ELKÉPZELHETŐ, HOGY AZ OKTÓBER 8-I ELSŐ KÖR MÁRIS SEMMISSÉ NYILVÁNÍTJA A FENTI OKOSKODÁSOKAT. MI AZONBAN RENDÜLETLENÜL BÍZUNK A NOVEMBER U- FOLYTATÁSBAN, felmászva randalírozott. Az ultrák szétszedték az épület lépcsőit, majd a köveit dobálták, használhatatlanná tet­ték a biztonsági berendezéseket, szétverték a kamerákat és az antennákat, hatalmas kárt okozva Magyarország egyetlen ilyen intézményének. A jóval éjfél utánig tartó zavargások nyomán a szurkolók és a rendőrök közül harmincnyolc sérültet vettek lajstromba, a szinte rögtön ítélő bíróság három emberre letöltendő, kettőre felfüg­gesztett börtönbüntetést szabott ki. Az idén remélhetőleg semmi sem ad okot hasonló, már-már harctéri tudósításként hangzó beszámolókra, bár a környéken vélhetően felvonulnak a szurkolói táborok balhéra kész alakulatai. Ennek valószínűségét a rendőrség minden bizonnyal sokkal hatékonyabb módszerekkel méri fel, és készül majd a megfelelő megelőző intézkedésekre. A készenlét fokát a vírushely­zet is jótékonyan befolyásolja, hiszen az érvényben lévő beutazási korlátozások meglehetősen alacsony számú futballcélzatú látogatást engedélyeznek. Az intézkedés nyomán mindenesetre egyes román véleményvezérek körében máris felvetődött: a szigorítás kimondatlanul is azt célozza, hogy minél kevesebb román szurkolónak nyíljon lehetősége a magyar fővárosban is támogatni kedvenceit. Hogy ez egyaránt, de inkább fokozott mértékben sújtja az erdélyi magyar drukkereket is, egyelőre nem téma. Majd később az lesz, ahogy közeledünk az időponthoz, és a romániai médiában is hevíteni kezdik a kazánokat. A Nemzetek Ligája csoportkörében regisztrált, oszt­rákok elleni váratlan, de nem érdemtelen bécsi román siker mindenesetre alkalmas arra, hogy újra riadóké­szültségbe helyezze az illetékes szervezeteket. Köztük mindenekelőtt a magyar futballszakmát, bár erre aligha nekem kell figyelmeztetnem az érdekelteket. Amire nincs racionális magyarázat, de ismétlődése mindenképpen figyelmet érdemel, az Mirel Radoi szövetségi kapitány személye. Az edzői karrierje elején tartó szakember, aki 2019-ben a román labdarúgás utóbbi húsz esztendejének leghangzatosabb teljesítményét produkálta azzal, hogy az U21-es kontinensbajnokság elődöntőjéig vezérelte csa­patát. Bravúrját sokan próbálták azzal relativizálni, hogy szerencsére kivételesen tehetséges generációhoz juttatta, az érettségi bizonyítványt majd a felnőttmezőny állítja ki. Nos, úgy tetszik, a tavaly novembertől a nagyváloga­tott élére kerülő szakember a matúrán sem esélytelen. Az első vizsgája, az északírek elleni még alulról súrolta a megfelelt minősítést, szét is cincálta a szakma, holott egy 0-4-es végeredményt sejtető meccset mentettek 1-1 -es döntetlenre az utolsó pillanatban a vendégek. Az osztrákok ellen azonban olyan arcát mutatta a válogatott, amelyről már emlékei is alig voltak a román futballszurkolónak. Elsősorban azáltal, hogy Radoi néhány leírt, naftalinba tett futballistát „talált fel" újra, akik szinte valamennyien meg is hálálták a bizalmat, s nyert a válogatott idegenben 3-2-re. Párhuzamosan ahhoz is érzett magában elég erőt, hogy a nagy­apa árnyékából egyelőre kinőni képtelen kis Hagit a kispadon tartsa, amit a bécsi siker után hangosan üdvözölt a Kárpátok Maradonáját edzőként nem kedvelő szakma. A rekondicionált labdarúgók mellett pedig a fo­kozatosság elvének megfelelően feltünedeznek néhányan a 2019-es álomtornán a jövő aranycsapataként berobbanó U21-es együttesből is. Az új seprű kölcsönözte lendület természetesen véges, rövid távon azonban mindenképpen képes kisebb viharokat kavarni. Ettől persze még bőven elképzelhe­tő, hogy az október 8-i első kör máris semmissé nyilvánítja a fenti okoskodá­sokat. Mi azonban rendületlenül bízunk - és nemcsak hurráoptimizmusból - a november 12-i folytatásba, ami egyrészt igazi izgalmakat hozhat ennek az „esemény­telen" évnek a végére. Mert egye fene, még egy Izland elleni győzelem után is képesek leszünk­­ a csillagokig álmodni csapatunkat. Persze anélkül, hogy az bármi veszélyt jelentsen a Planetári­umra. CSINTA Samu Fizikai csodának tűnik a mozdulat, amelyet Michael Jackson az 1987-es Smooth Criminal című klipjében bemutatott - egyenes testtel 45 fokos szögben dőlt előre. Mintha a Bayern München játékosai most a néhai popkirályra is rálicitáltak volna.

Next